Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

Községeink életéből Születésnapra készülődve... Alkohológia Ne vegye más ország dicsekvésnek, de azért mi, magyaJ rok eok mindenben megmutatjuk a világnak, hogy életre valóak, talpraesettek vagyunk. Termékeink egy része világ­hírű, szép tájaink mágnesként vonzzák a látogatókat, ven­dégszeretetünket pedig szerte a világon így fémjelzik: Ma­gyaros vendéglátás! ' A napokban kezembe került egy folyóirat, — eddig nem is tudtam róla, hogy van ilyen — az Alkohológia. Ebből megtudtam, hogy népünk az italfogyasztásban is meredeken tör a csúcsok felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy égetett szeszesital-fogyasztásban 1974-re már elértük a világranglista előkelő második helyét De hallgassunk meg a témáról egy kis csevegést: — Maga mit iszik? — Csak sört! — Eddig csak konyakot ivott? — Eltalálta! Most „csak” sört iszom, konyakkal..! — Mennyit költ italra havonta? ! — Mondjuk, másfél ezret. De megdolgozom érte! Nen» igaz? 1 Két antialkoholistával beszélgetünk, mindkettő az alko4 hol ellen harcoló bizottság tagja: ! — Komoly állami intézkedésekre lenne szükség! Tiltaé ni, korlátozni kellene. Finnországban például délig sehol sem szolgálnak ki szeszes italt. Lengyelországban is szigorú intézkedéseket hoznak... — Nem! Szó sincs róla. Nincs igazad! ; Hallgatom a vitát, közben rájuk kérdezeki j — Ti mit isztok? Jót nevetnek. — Vizen kívül mindent — És hogyan lehet hogy. II — Egyszerűen azért, mert megtiltjuk magunknak, hogS# berúgjunk. Zavar bennünket, ha másnap fáj a fejünk a$ alkoholtól. Inni lehet, csak nem mértéktelenül... Folytatódik a vita, jönnek az érvek és ellenérvek, évftg zedek óta. Közben újabb és újabb alkoholellenes bizottság gok jönnek létre. A papírhiány ellenére is rendszereset* megjelenik az Alkohológia. És mégis! Ezt lehet olvasni a4 említett folyóiratból: „Rohamosan növekszik hazánkban a sörfogyasztás faj 1974-ben az európai listán már az ötödik helyen álltunkS A belkereskedelem és a vendéglátóipar által forgalmazott szeszes ital mennyisége 1975-ben rekordarányban növeke«i dett, mégpedig 9,7 százalékkal...” Mindebből az derül ki, hogy sörből is fölittuk magunkat az előkelő ötödik helyre. Később arról is ír a folyóirat, hogy? az egy főre eső alkoholfogyasztásban már elértük az évj 2200 forintot, amely ismét egy fok a létrán. Mindezekről csupán a szóban forgó folyóirat olvasási kapcsán szóltam és nem is kívánok semmiféle következte-« tést levonni. Tegyék azt meg a kedves olvasók... Szalay István Június 2-a — az úttörő- mozgalom születésnapja. A harmincéves jubileumra méltóképpen készülődnek megyénk úttörőcsapatainak tagjai, s a patronálóik, az üzemek, a vállalatok dolgo­zói, valamint az egykori paj­tások, a KISZ-fiatalok. Er­ről a készülődésről, az ünne­pi programokról kértünk be­számolót tudósítónktól, Ba- ranyi Imrétől, Gembiczki Bélától és Varga Gyulától. Jutalomutazás Csehszlovákiába és Lengyelországba A gyöngyöshalászi Zrínyi Ilona, illetve a karácsondi Ságvári Endre úttörőcsapat is méltó programmal készült a mozgalom születésének 30. évfordulójára. Gyöngyösha­lászon április 26-án ünnepé­lyesen adták át a személyi igazolványt a nyolcadikos pajtásoknak, majd a fiatalok kongresszusi őrjáraton vettek részt. A jubileumi program­ban üzemlátogatás is szere­pelt: az úttörők a MEZŐGÉP egyik gyáregysége KISZ- alapszervezetének a vendé­gei voltak. Ellátogattak az úttörőcsapat képviselői az eg­ri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KISZ-eseihez is. A főiskolások munkájáról, az úttörőmozgalom emlékeiről Az eset első látásra kissé emlékeztet „Az elbűvölő kí­sértet esete” című krimire, amelyben a járókelők az es­ti órákban elképedve tapasz­talták, hogy a parkban egy szál semmibe öltözött fia­tal lány kószál... Ha­sonló eset történt az egri strandon tavaly nyáron, annyi különbséggel, hogy a hölgy bikinit viselt, s a háttérben nem zajlott le vérfagyasztó esemény. Mind­össze — lopás... Ellopták a ruháit. Legyőzve gátlásait, kapcsolatot keresett a külvi­lággal, így derült fény a bűn- cselekményre. A sok közül az egyikre. Igen, mert bármi­lyen szép és barátságos az egri strand, bármilyen kelle­mes is a medencékben lubic­kolni. a hangulatot gyakran elrontják a tolvajok. Elrontják, mert — lehető­séget kapnak rá. Éppen a ká­rosultaktól, akik nem akar­ják tudomásul venni, hogy a jóhiszeműségnek is van ha­tára. Vagy akik sajnálják az aprópénzt az értékmegőrző­től. Ez az álláspont hasonlít nagyban ahhoz a vállalati vélekedéshez, hogy olcsóbb egy idős, szundikáló éjjeliőr, mint valamilyen drága ri­asztóberendezés. Aztán, ha kész a baj — lincseljük meg a tolvajt. Mert még nem hal­lottam, hogy a károsult be­ismerte volna a saját mu­lasztását. Igen, az egri strand szá­mos „lehetőség” színhelye. Történt például, hogy szem­füles fiatalok kabint váltot­tak, megoldották, hogy más ne tudja kinyitni, s másnap visszatérve elhelyezkedtek benne. A két szomszéd ka­binba könnyen át tudtak nyúlni (elég például a drót­hálót kibontani), s ezt-azt el­emeitek. Persze az értéke­sebbet. Sokan távoztak a strandról fürdőruhában, pe­dig nem úgy tervezték —, és ott álltak megfürödve...” Azért ellenpéldát is tudunk felsorakoztatni. Egy család kabint váltott, kellemesen telt a nap, aztán amikor ha­zafelé készülődtek, kiderült, hogy a kabin — üres... A pánik nem segített, s a felje­lentést követő vizsgálat sem vezetett eredményre. Az ügy­re csak a szezon végén derült Qjjwmüt 1976. május 21., péntek az Angela Davis KlSZ-alap- szervezet tagjai számoltak be a vendégeknek. A májusi program izgal­masnak ígérkező akadályver­sennyel folytatódik, majd a három patronáló KlSZ-alap- szervezettel közösen sport- és kulturális versenyt ren­deznek Gyöngyöshalászon. A község közelében lévő kiser­dőben megrendezendő majá­lison főzőversenyre, utána pe­dig számháborúra kerül sor. Május 30-án rendezik meg a jubileumi úttörőtalálkozót és az úttörő-, illetve kisdo­bosavatást. Június 3-án csa­patkirándulásra kerül sor. Az útvonal: Szilvásvárad és környéke... Hasonlóan gazdag a kará­csondi pajtások programja is. Április közepén rendezték meg az úttörők és a KISZ- fiatalok találkozóját, majd a Kisdobosok vagyunk mi, il­letve az Ü ttör ők vagyunk mi vetélkedőt. Néhány nappal később társadalmi munkát végeztek az úttörők a helyi termelőszövetkezetben, ezt május végén egy egész na­pos sport- és kulturális ren­dezvény követi. A karácson- diak versenyre hívták ki a visontai úttörőket. A jubile­umi program csúcspontja a csapatkirándulás lesz. Az út­törők július 5-én csehszlová­kiai és lengyelországi utazá­son vesznek részt. váratlan fény! Kinyi fogatták a kabinokat, hogy alapos nagytakarítást végezzenek, s az egyikben egy családra va­ló ruhaneműt találtak. Még a pénztárcák, meg az órák is megvoltak — érintetlenül. A magyarázat egyszerű: elté­vesztették a számot, és a szomszédos, üres kabinba nyitottak be. (Erről jut eszünkbe: nem lehetne olyan zárakat felszerelni, hogy a kulcs ne nyithasson ki töb­bet is?) Megszokott kép, hogy az öltöző mellőzésével a füvön táboroznak le a vendégek, ott öltöznek és vetkőznek, onnan indulnak fürödni és ott szór­ják a szitkokat visszatérve az ismeretlen tettesekre, akik időközben néhány — termé­szetesen értékes — holmit el­emeitek. Egy „módszer” a sok közül: fiatalok (mert zömmel róluk van szó) lab­dázgatnak, s mit tesz isten, a huncut labda odagurul egy őrizetlenül hagyott kupachoz. Valaki érte megy, és terep­szemlét tart. Aztán újra oda­gurul a labda... s nemsoká­ra megunva a játékot, el­tűnnek a fiúk. Meg egy-két tárgy is velük. Mellesleg a vállalati közös kabinok sem megbízhatóak. Az ember nem tudja, kikkel kerül össze, s hát az ujjunk sem egyforma. A tolvajoké például sokkal ügyesebb... A strand elől kerékpárokat szoktak lopni, s elég sikere- sen, amióta nincs megőrző. (Akgdt egy fiatalember, aki rövid idő alatt két kerékpárral távo­zott, s amikor jött vol­na a harmadikért, mérgesen tapasztalta, hogy azt már — ellopták előle...) A strand éjjeli biztonsága sem a leg­jobb. Idős őr járja néha kör­be a területet, azonban kü­lönböző vállalatok ide telepí­tett részlegeire nem vigyáz senki. A Felső-magyarorszá­gi Vendéglátó Vállalaton és az ÁFÉSZ-en kívül a többi­ek nem hajlandók közös megegyezésre jutni részlege­ik őrzésével kapcsolatban... Mindent összegezve, — kü­lönösen most, hogy megkez­dődött a fürdési szezon —, nem árt ha komolyan gon­dolkodunk a vagyonbizton­ság dolgai felől magunk is. Igaz, az idén már lesz állan­dó rendőri szolgálat a stran­don, külön helyiség a pa­naszfelvételre, de ez önma­gában nem oldja meg egy csapásra a fürdős tolvajok ügyét. (kátai) Csapott ura a Sándorrétre A parádi Dózsa György út­törőcsapat 345 tagja alaposan felkészült az úttörőmozgalom jubileumi rendezvényeire. Külön feladatot határoztak meg a kisdobosoknak és az úttörőknek: minden pajtás egyéni munka- és felkészü­lési tervet dolgozott ki, s tett ígéretet a vállalások teljesí­tésére. Ezek között szerepel például a régi úttörők, az alapító tagok névsorának az összegyűjtése, az egykori pa­rádi pajtások meghívása, fel­keresése. Vállalták a pajtá­sok azt is, hogy összegyűjtik és megtanulják a régi úttö­rődalokat. A program egyik kiemel­kedő része lesz a sándorréti csapattúra. Az úttörők cél­lövésben, kötélmászásban, szellemi totó kitöltésében mérik össze a tudásukat. A nyáron egyébként minden pajtás eljut a csapat táborá­ba, ahol a játékos rendezvé­nyek mellett az úttörőmoz­galom születésének körülmé­nyeiről is szó esik: itt talál­koznak ugyanis az egykori és a mai úttörők. Az úttörőcsapat és az is­kola névadójának — Dózsa Györgynek és Fáy András­nak — a tiszteletére Alkotó ifjúság pályázatot hirdettek az úttörővezetők és a siroki Mátravidéki Fémművek La­tinka Sándor KlSZ-alapszer- vezet tagjai a pajtásoknak. Az úttörők egyébként mun­kával is ünnepelnek: a helyi KISZ-szervezettel közösen tervezték, hogy rendben tart­ják a napközi otthon parkját és felújítják a kerítést. Az említettek különben csak egy részét képezik a parádi úttörők nyári, jubileumi rendezvénysorozatának, hi­szen valamilyen program, műsor, vetélkedő szinte min­den hétre jut majd. 1. A professzor verset íratott a számítóközpont adatfeldol­gozó berendezésével. Az eset a stuttgarti műszaki fő­iskolán történt. A Kafka szókészletéből és stílusbeli sajátosságaiból in­formált komputer kafkai stí­lusban olyan szöveget ho­zott létre, amelyet több iro­dalmi szakértő Franz Kafka egy kiadatlan művének tar­tott. A professzor matema­tikai formulák segítségével fel töltötte a számítógépet: szavakat, ritmust, sorhpsg- szúságokat, nyelvtani sza­bályokat adagolt, s végül — hogy a komputer ne mindig ugyanazt a verset ismétel­gesse — mint főzés közben az ételízesítőt, egy kevés véletlent is. Volt, aki ujjongott, má­sok értetlenül csóválták a fejüket, mint akihez idegen világok nyelvén beszélnek. A költők duzzogtak, a kö­zönség pedig tudomásul vet­te: bámulatos, hogy mire képes egy ilyen elektroni­kus számítógép, és a vers nem is olyan szörnyű ... A vers így hangzik ma­gyar fordításban: „Vidám álmok esője hull Fűszálat csókol a szív A zöld elszórja a karcsú szeretőt Távoli és melankolikus egy messzeség Megismerni az úttörőcsapat múltját Hasonlóan a megyében mű­ködő többi úttörőcsapathoz, a káli Gárdonyi Géza úttörő- csapat tagjai is nagy igye­kezettel készülnek az évfor­dulóra. Az országos úttörőel­nökség felhívásának eleget téve, a hármas jelszó jegyé­ben serénykednek az úttö­rők és a kisdobosok: már el­készült az a tervezet, amely­ben a termelőszövetkezet KISZ-fiataljai és a pajtások rögzítették a közösen végzen­dő társadalmi munka mozza­natait. Az elképzelések sze­rint együtt veszik majd ki a részüket a község és az isko­la szépítéséből, csinosításá­ból. A legnagyobb érdeklődés­re egyébként a J—R 30 elne­vezésű akció tarthat számot, ennek az egyik izgalmas ré­sze lesz a régi úttörőszokás szerint megrendezésre kerü­lő „hadijáték”. A jubileumi programban egyébként Kai­ban is sor kerül az alapító tagokkal, az egykori úttö­rőkkel való beszélgetésre. A volt úttörőket a mostani pi­ros nyakkendősök már fel­keresték és egy kisebb kötet­re, kiállításra való történe­tet, emléket gyűjtöttek össze tőlük. Színesíti a káli pajtások eseménysorozatát az a ver­seny is, amelynek során a különféle tantárgyaltból mé­rik össze a tudásukat az osz­tályok képviselői. A káli út­törők és kisdobosok úgy ter­vezik, hogy a régi piros nyakkendősökön kívül meg­hívják a rendezvényeikre a patronáló KISZ-eseket, szo­cialista brigádtagokat is. Nyugodtan alszanak a rókák Az álom simogatja a fényeket Földet nyer az álomszerű alvás Didereg a baj, ahol ez a fénylés enyeleg Mágikusan táncol a gyenge pásztor.” A vers távol van ugyan a remekmű minőségétől, az emberben valami mégis fur­csán és bizalmatlanul fel- sajdul. Védekezésre kény­szerül, és a lelke mélyén hálával gondol Diderotra, aki lenézte a matematikusokat és kihívóan írta le: egy kártyaparti és a matemati­ka sok közös vonást mutat. A mai ember többé-ke- vésbé már hozzászokott a tudományos meglepetések­hez, sőt valamiféle bizalom­mal tölti el, hogy az orvos- tudomány színes tv-közve- títést produkál az emberi gyomorból, Washkanskyt, az új szívest — ha emlékszik még rá — már a távoli múlt romantikus alakjai közé so­rolja, és természetes nyu­galommal ül a televíziós ké­szülék előtt, miközben a képernyőn űrhajókat kap­csolnak össze. Eljöhet az idő, amikor a verset gyártó komputerral akarjuk pótol­tatni kötelező szellemi erő­feszítéseinket? Eljöhet az idő, amikor a családi ter­veket, az együttélést, a nya­ralást, a bevásárlást, a gye­rekszületést, a jövő összes kombinációját betápláljuk a bérházi számítógépbe, s a szemvillanásnyi idő alatt, míg az eredmény megszü­letik, Medárdus baráttal, a fantasztikus regényhőssel együtt sóhajtunk fel: Az, amit önmagámnak nevezhe­tek, idegen alakokra bom­lott, az vagyok, akinek lát­szom, s nem látszom annak, aki vagyok...? A víz, a füves utak el­ágazása, a halak síkos érin­tése, a szemcsés, kavicsos folyópart, a fák fanyar, zöld illata, s minden más, ami hajdan az üveg tiszta csil­logásával vetekedett — gye­rekkori nosztalgia. A vágy azonban még él. A körülzá­ró házfalak még képzeletbe­li tulajdonságokat kapnak: horgászöböl, gyümölcsfa ága, hűvös, titkos mélységbe ve­zető ösvény... Az ablakban ácsorgók, mint a lábadozó beteg, s fel-felrémlik a bonyolult gé­pezetek súlyos árnyéka. Tu­dom: nincs kegyetlenebb ér­zés, mint amikor az ember fölöslegesnek érzi magát. Mégis: van valami, amire a számítógép nem figyelhet fel, amit nem oldhat meg. Kell lenni valaminek, ami semmi másra át nem ruház­ható. A virágos ember bizonyo­san. Az utca sarkán áll egy huzatos bódé. Az ablakból odalátok. A bódé hullámos, egykori sárgán fénylő mű­anyag teteje valósággal fe- ketéllik a szüntelenül hulló nagyvárosi koromtól. A bér­házunk faláról átvezetett villanvdrót leszakadt. Az asztallap nagyságú pult nap mint nap megtelik az utcai járókelők hulladékaival. Az utcasenrő minden reggel le­takarnia. A pult1 szekrényé­ben, lakat mögött v= -„koz­nak az alumínium virágtar­tók. A virágos ember kezdettől fogva ellenszenves volt. Megjelenésre nézve ala­csony, tolakodó arcú, aki minden reggel nyolc óra tájban érkezett dallamkür­tös autójával, mint egy hi­vatalnok. Hízásra hajlamos, fiatal felesége szállt ki el­sőnek a kocsiból, kemény pillantása végigsuhintott ík széles, öreg utcán, majd ki>* tényt kötött maga elé, el-» foglalta helyét a műanyag tető alatt, s egész nap vi­rágokat kötözgetett. A virá«* gos ember latinos közvetJ lenséggel mindenbe beleJ ütötte az orrát. Naponta többször is hosszasan tar nácskozott a gyümölcsárus­sal, elvegyült az italból! előtt sörözgető férfiak kö­zött, időnként az üres taxi­állomásról elcsalogatta a ko­csira váró utasokat, s vidá­man, már-már szemérmetle­nül fuvarozgatott. Senki se gondolt arra, hogy a virágos ember egész nap dologtala­nul lézeng, és az se jelent mást, hogy minden esta nagy halom virághulladék S más szemét maradt utánuk; Rajtam kívül talán min­denki a virágokra gondolt és nem a virágos emberre. A fiatal, csaknem vézna vi­rágárus lányokra gondoltak, akik esténként vendéglőből vendéglőbe bolyongtak, és a vevők fényes, romantikus mosolygására, ahogy a visz- szajáró aprópénzre várnak, vagy egy fölényes kézmoz­dulattal lemondanak róla. Nekem fájt a virágos em­ber jelenléte. Mint ahogy fájdalmat és haragot kelt bennem a gyümölcsárus, aki kora reggel a csarnok álla­mi pavilonjaiban összevásá­rolja a legszebb árut és egész nap busás felárral áru­sítja; az italbolt előtt tá­maszkodó életerős, mégis do- logtalan csavargók; a mun- kaerőkupecok, akik titkos fejpénzért dolgoznak, az egyiket hét vagy nyolc éve hiába hajszoltam riportfü­zetemmel fél országon át, ma is büntetlenül kupecko- dik. A házunkban működő „tricotage” kapu alatti kira­kata is ostoba fájdalmat okoz, minden reggel és este elfog egy erős érzés, hogy végre most bezúzom. Talán egy novella segít majd raj­tam, amelyben megcselek­szem. A virágos ember és a fe­lesége tavasszal egyik napról a másikra eltűnt az utcából, (Folytatjuk.) „...és ott álltak megfürödve...” A strandolás árnyékairól TWER.Y ÁRPÁD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom