Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

%^AAAAAAAAAAAAAAA/WsAAAAAAA^>AAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ / > I Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Az ui elnök „globális í béketerve” OKP-program Rumor némán eltűri az oslói beavatkozásokat A POLGÁRHÁBORÚ DÚLTA LIBANON politi­kai állapotainak kuszáltságát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy az országnak két köztársasági elnöke is van, de a hatalmat egyikük sem gyakorol­hatja. A korábbi elnök, Szulejmán Frangié azért nem, meid a nemrég elfogadott alkotmánymódosítás azonnali hatállyal megrövidítette az egyébként szep­temberben lejáró államfői mandátumát. A parlament által két hete megválasztott új elnök, Elasz Szarkisz pedig azért nem tud élni államfői jogkörével, mert ehhez előbb Frangié formális lemondására van szük­ség. Frangié viszont arra való hivatkozással húzza- halassza lemondását, hogy a jelenlegi feszült helyze­tet csak ,.tovább súlyosbítaná távozása”... VALÓJÁBAN AZONBAN a helyzetet — ha még ez egyáltalán lehetséges Libanonban — éppenséggel az elnöki őrségváltás körüli huzavona súlyosbítja. A megválasztott elnök, Szarkisz ezért megpróbálkozott a csomó átvágásával: azon a megbeszélésen, amelyet szerdán folytatott Kamal Dzsublattal, baloldali erők vezetőjével és Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet elnökével, az új államfő három­pontos, globális béketervet terjesztett elő. Annak ér­dekében, hogy közömbösítse Fragiét, és olyan légkört teremtsen, amely őt távozásra készteti, Szarkisz azt javasolja: a szemben álló felek azonnali tűzszünetet hirdessenek és azt 48 óránként újítsák meg. Továbbá a baloldalnak és a jobboldalnak határozottan ki kell nyilvánítania, hogy a polgálháborúnak vége, a jövőre nézve pedig lemondani arról, hogy erőszakos eszközök­kel oldjanak meg politikai kérdéseket. NEM ISMERETES MÉG, miféle fogadtatásra ta­lált Szarkisz béketerve, Dzsumblattnál és Arafatnál, de nem valószínű, hogy a javaslat életképesnek bizo­nyul. Ahhoz túl sok vér folyt már el Libanonban, hogy a szemben álló felek belenyugodjanak a koráb­bi status quo visszaállításába, s lemondjanak a politi­kai céljaik megvalósításáról. S olyan számottevő po­litikusok sincsenek Libanonban, akiket nem terhel, — vagy nem fogható rájuk — a felelősség a válság ki­robbantásáért. ., VwWVWWWWN/WVWVNAA/WVWWWSAAVWNAAAAAA'iAA/WVWVWVVVV' Az Olasz Kommunista Párt választási programját vázolta a párt székházában tartott csütörtöki sajtóérte­kezleten Giorgio Napolitano és Giancarlo Pajetta, a KB titkára, továbbá Ferdinando di Giulio és Eugenio Peggio, a vezetőség tagja. A vasár­nap közzétett program a KB múlt heti ülésén Ber- linguer főtitkár beszámoló­jában elhangzott javaslatra épül: a kommunisták a vá­lasztások utánra széles de­Kissinger nem lesz tagja az új kormánynak „Nem az a lényeg, mikor lesz változás a külügyminisz­teri poszton, hanem az, hogy mi az ország érdeke” — je­lentette ki Kissinger ameri­kai külügyminiszter az ABC televíziójában sugárzott in­terjújában. Elhárította az ál- latános véleményt, hogy leg­feljebb az új amerikai elnök 1977 januári beiktatásáig marad hivatalában. Mint is­meretes, Ford előválasztási vereségeit részben azoknak a támadásoknak tulajdonítják, amelyeket Reagan az elnök vetélytársa Kissinger ellen intézett. Washingtonban bizonyos­ra veszik, hogy a külügymi­niszter nem lesz tagja az új kormánynak, s a választáso­kig is ügyelnie kell: ne nyújtson további támadási felületet külpolitikai állás- foglalásaival, külföldi szerep­lésével Ford ellen. mokratikus koalíciós kor­mányt javasolnak saját rész­vételükkel, mert vélemé­nyük szerint egyedül ilyen kormány nézhet szembe si­kerrel a súlyos és összetett olasz válsággal. „Nem célunk a keresz­ténydemokraták nélkül ala­kítandó kormány” — han­goztatták a kommunista ve­zetők —, de ha mégis eluta­sítaná az OKP a részvételt, és június 20-a után emiatt az egyetlen lehetőség a kor­mányzati űr elkerülésére egy kereszténydemokraták nél­küli baloldali kormány len­ne, akkor az OKP hajlandó részt venni ebben, de közben folytatni fogja erőfeszítéseit arra, hogy bekapcsolja a KDP-t is. „Az 51 százalé­kos többség nem érdekel bennünket — mondta Pa­jetta. — A baloldal további kirekesztése a kormányzás­ból ugyanis elképzelhetet­len akkor is, ha csak 49 százalékot képviselünk. Nem félünk a baloldali kormány­tól, de úgy véljük, Olaszor­szágnak ma olyan kor­mányra van szüksége, amely a lehető legszélesebb egyet­értésre támaszkodhat, hogy mélyreható és gyökeres át­alakulásokat hajthasson vég­re.” Az olasz sajtó egybehang­zó jelentése szerint a NATO oslói tanácsülésén, bár a hi­vatalos napirenden nem sze­repel, a központi téma még­is az olasz kommunisták esetleges kormányba lépése június 20. után, s a NATO erre adandó válasza. Kissin­ger igyekszik rávenni az at­lanti szövetség többi tagor­szágát, hogy társuljanak Wa­shingtonhoz, amikor az nyo­mást gyakorol Olaszországra e fejlemény megakadályozá­sára. Bizonyos jelek azon­ban arra mutatnak — álla­pítja meg a L’Unita —, hogy az amerikai külügymi­niszter igyekezete ellenállás­ba ütközik több nyugat-eu­rópai szövetséges részéről is. A L’Unita, hangoztatja: Rumor külügyminiszter, aki Olaszország képviseletében részt vesz az oslói tanács­kozáson, rendkívül kényes helyzetben találja magát. Vissza kellene utasítania a beavatkozási törekvéseket, mert az olasz kormány kér­dése kizárólag az olasz vá­lasztókra tartozó ügy. Ehe­lyett valószínű, hogy Rumor némán eltűri majd a be­avatkozásokat, mivel pártja — a KDP — azt hiszi, hogy ezek segíthetik a választási kampányban az OKP ellen. A libanoniak elítélik az ország felosztásának tervét Eliasz Szarkisz, Libanon nemrégiben megválasztott elnöke megbeszélést folyta­tott Kamal Dzsumblattal, a Földközi-tengeri stratégia Hárommilliárd dollár - támaszpontokért HÁROMMILLIÁRD dől LÁR három tucat támasz­pontért. Ez a Pentagon 1976. évi földközi-tengeri mérlege. Négy hónap alatt sikerült Washingtonnak tető alá hoznia azt a három nagyszabású ügyletet, amely­nek célja: stabilizálni az Egyesült Államok katona- politikai pozícióit a Medi- terránumon. „A Földközi­tenger hadászati fontossága évszázadok óta nyilvánva­ló — írja Hanson Baldwin amerikai katonai szakíró a Holnap hadászata című könyvében. — Nagy tengeri átjáró, amely — a Fekete­tengeren keresztül — mé­lyen beékelődik Eurázsia déli „hátországába” és átka­rolja az európai félszigetet; a Szuezi-csatornán keresztül a legrövidebb utat biztosítja az Indiai-óceán kincseihez; uralja a három kontinens közötti közel-keleti száraz­földi hídhoz vezető megkö­zelítési útvonalakat, továbbá fenntartja az észak-afrikai partok és Európa közötti ke­reskedelem tengeri útvona­lait.” Nagyban növeli a térség és a tenger katonai jelentő­ségét az is, hogy innen le­het legkönnyebben megkö­zelíteni az európai szocialis­ta országok egy részét és a Szovjetunió déli területeit. A délkeleti NATO-szárny or­szágai közvetlenül határo­sak több szocialista ország­gal. Az Egyesült Államok a második világháború óta je­lentős erőket tart a Föld­közi-tenger vizein, kiépítet­te támaszpontrendszerét. A katonai szövetségi rendszer, a bázisok hálózata Gibral­tártól a Boszporuszig, a le­horgonyzóit anyahajóként szolgáló szigetek, mind az amerikai katonai célokat szolgálták. Ezeket a pozíciókat ve­szélyeztetik az elmúlt 1—2 év eseményei. A ciprusi krízis következtében a két atlanti szövetséges, Görög­ország és Törökország kö­zött háború kitörése fenye­getett. Athén kivonult a NATO katonai szervezeté­ből, Törökország pedig, vá­laszul az USA törvényhozá­sa által elrendelt fegyver­embargóra, ellenőrzése alá vonta az amerikai katonai támaszpontokat. VESZÉLYEZTETVE LÁT­TÁK Washingtonban a dél­nyugati szárnyat is. Az olaszországi bizonytalan gaz­dasági és politikai helyzet, a francoizmus utáni Spanyol- országban várható fordulat lehetősége mind zavarólag hatott a Pentagon straté­giáira. (Közismert, hogy a nem NATO-tag Spanyolor­szágban is jelentős amerikai katonai erő állomásozik, s hogy ez az ország volta­képpen az atlanti szövetség hátországaként szolgál.) Mindez megmagyarázza az USA erőfeszítéseit, hogy visszanyerje pozícióit a tér­ségben. 1976. januárjában megújí­tották Spanyolországgal a lejárt „együttműködési szer­ződést”. Ez a megállapodás további öt évvel meghosz- szabbította az amerikai ka­tonai jelenlétet az ibériai félszigeten, továbbra is biz­tosítva az USA-támaszpon- tok működését. Az Egye­sült Államok ellenszolgálta­tásként 1,22 milliárd dollár összegű katonai segély át­utalására kötelezte magát. A hatalmas összeg jelentős részéért Spanyolország kor­szerű harci technikát szerez be Amerikában. Az amerikai katonai je­lenlét megerősítését szol­gálja az az „ikeregyezmény” is, amelyet az ellenségeske­dő délkeleti NATO-államok- kal kötött Washington. Mindkét szerződés biztosíté­kokat ad az USA-támasz- pontok zavartalan működé­sére Törökországban és Gö­rögországban. Ezért cserébe a két ország nagy összegű katonai segélyre számíthat. Görögország a négy bázi­sért 700 milliót, a 26 török- országi támaszpontért Anka­ra 1 milliárd dollárt kap az elkövetkező években. Szüksége van az amerikai hadvezetésnek a két ország kikötőire is a 6. flotta szá­mára. (Rendszeresen a Föld­közi-tenger keleti medencé­jében cirkál egy amerikai anyahajó, nagyszámú kísérő hadihajóval. Ebben a tér­ségben tartózkodik a tenge­részgyalogság egy különleges egysége is, deszanthajókkal, helikopterekkel.) A támaszpontok megtartá­sán túl a NATO terveiben jelentős szerepet szántak a görög és török fegyveres erőknek is. A londoni Stra­tégiai Tanulmányok Intéze­tének jelentése szerint a görög hadsereg mintegy 150 ezer katonával, 800 harcko­csival és 220 harci repülő­géppel rendelkezik. A török fegyveres erők létszámban a NATO-hadseregek között közvetlenül az amerikai fegy­veres erők után következ­nek; 528 ezer katona. 1800 harckocsi és 290 harci gép van állományukban. Ennek a jelentős erőnek megtartá­sa Washington számára megéri a dollármilliárdokat. (Mellesleg az amerikai hadi­ipar számára sem mindegy, hogy számíthat-e az athéni és ankarai megrendelésekre. Az elmúlt évek megrom­lott kapcsolatainak követ­keztében ugyanis az itteni piacokon megjelent az eu­rópai konkurrencia. Fran­ciaország, az NSZK és Ang­lia vállalkozott az elapadt amerikai fegyverforrások pótlására, sőt Görögország beszerzői még Ausztriában is jártak.) A HALADÓ KÖRÖK vá­lasza a szerződések megkö­tésére mindhárom országban elutasító volt. Nyilatkozat­ban tiltakozott az illegális spanyol Demokratikus Ka­tonai Unió és a többi el­lenzéki erő is. Hasonló volt a visszhang Törökország­ban is, ahol a közvélemény a múlt évben ujjongva fo­gadta a támaszpontok bezá­rását: „Azokat a hazafiakat, akik azt szerették volna, hogy Törökország minden te­rületen szabad legyen, még egy csalódás érte — írta az Ulus című lap. — A kor­mány eladta országunk föld­jét az amerikaiaknak.” A haladó görög közvélemény képviselői nyilatkozataikban, parlamenti felszólalásaikban kifejtették: az Egyesült Ál­lamok arra törekszik, hogy még mélyebben bevonja a két országot a NATO1 há­borús stratégiájába. A Gö­rög Kommunista Párt lap­ja, a Rizoszpasztisz kom­mentárjában így írt: „A megállapodás, az ország gaz­dasági és katonai leigázá­sának új formája.” Miklós Gábor nemzeti haladó erők blokk­jának képviselőjével és Jász- szer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ve­zetőjével. A találkozón meg­vitatták az országban kiala­kult helyzetet és a libanoni válság rendezésének konkrét útjait. Kamal Dzsumblatt új­ságírók előtt kijelentette, hogy a megbeszélésen nem jött létre konkrét megálla­podás. Az előterjesztett ja­vaslatokat — mint mondot­ta — a nemzeti haladó erők blokkjának vezetősége csü­törtöki ülésén vitatta meg. Rasid Szolh, volt libanoni miniszterelnök nyilatkozatot adott a Kairóban megjele­nő A1 Akhbar című lapnak. Azok a körök — jelentette ki Szolh — amelyek elsőse­gítik a libanoni véres össze­tűzések folytatását, valójá­ban azt a célt tűzték maguk elé, hogy csapást mérjenek a palesztin ellenállási moz­galomra, s a palesztin prob­léma elfogadhatatlan megol­dását kényszerítsék ki. Libanon felosztásának le­hetőségéről szólva Rasid Szolh hangsúlyozta, hogy a hazafias érzelmű. libanoniak határozottan elítélik az or­szág felosztásának tervét. Külföldi hatalmak állnak azok mögött, akik a libanoni véres események eszkaláció­ját szítják és meghiúsítják a válság békés rendezésére irányuló kísérleteket — je­lentette ki Rasid Szolh. Az esélyes neve Ismét Ford Az amerikai politikában a legkevésbé sem számít leki­csinylőnek, vagy különösen sértőnek, ha az ökölvívás szótárából kölcsönzött kife­jezésekkel jellemzik valaki­nek a helyzetét, esélyeit. Ta­lán azért is így van ez, mert a küzdelmek általában na­gyon kemény, olykor övön alul is elhelyezett ütésekkel folynak. Ha tehát ezúttal mi is köl­csönvesszük ezt a szótárt, akkor Gerald Ford elnökje- löltségi esélyeit a köztársa­sági pártban a Maryland-i és a michigani előválasztá­sok után így jellemezhetnők: az előző menetekben meg­rendült, Texasban földre is került, rászámoltak, s me­nedzserei a michigani me­nettől telték függővé, hogy védencüket küzdelemben hagyják-e, vagy bedobják a törülközőt. Michigan Ford szűkebb pátriája, ha kikapott volna Reagantól, vagy csak szoros győzelemmel jutott volna to­vább, az Egyesült Államok­ban és annak határain túl is, gondolkodni kellett volna azon ugyanis, hogy szélső- jobboldali elnökjelöltje lesz a republikánusoknak. Az amerikai elnökválasz­tási szakértők véleménye sze­rint Ford túljutott az elővá­lasztások mélypontján, s most azon dolgoznak embe­rei, hogy a további elővá­lasztásokon elérjék: legyen elegendő szavazata ahhoz, hogy a pártkonvención mind­járt az első menetben pajzs­ra emeljék. Az a tény, hogy Ford kam­pányának volt egy ilyen mélypontja, természetesen cl kell, hogy gondolkodtasson mindenkit. Éspedig arról, hogy a republikánus válasz­tók körében nagyon mély konzervatív áramlatok ta­pasztalhatók. Az nem csu­pán epizód, hogy Reagan jobbról legalábbis részleges sikerrel támadta az elnök külpolitikáját, hogy sikerült megrendítenie Kissinger po­zícióját és kérdésessé tennie az elnök és a külügyminisz­ter viszonyát. Kissinger — a rá jellemző kíméletlenséggel és kétértelműséggel — ab­ban a pillanatban jelentette ki, hogy ő tulajdonképpen távozni készül, amikor ez Fordnak éppúgy megadhatta volna a kegyelemdöfést, mint ahogy bizonytalanko­dókat viszont — épp ellen­kezőleg — nagyhirtelen az elnök segítésére ösztönzött. Fordnak nyomasztóan nagy szüksége volt erre a két győ­zelemre. Nemcsak Reagannal szemben saját pártjában, ha­nem azzal a jelenséggel szemben is, hogy az ellentá­borban Jimmy Carter nálá­nál sokkal egyenesebb úton, az akadályokat sokkal köny- nyebben véve, nyomul előre. Határőrük az arab tiltakozók ellen TEL AVIV: Az izraeli hatóságok ha­tárőröket vetnek be a Jor­dán folyó nyugati partján csaknem 4 hónapja tartó arab tiltakozó megmozdulá­sok letörésére. A határőrök többsége az arab druzok szektájából ke­rül ki, arabul beszélnek és nagy helyismerettel rendel­keznek. A források szerint ezek az egységek a katonák­hoz képest kevésbé hajlanak majd arra, hogy sortüzet nyissanak a tüntetőkre. Rendőrségi források sze­rint Jeruzsálemben az el­múlt napokban csaknem 70 tüntető arab fiatalt vettek őrizetbe és azt tervezik, hogy közülük többet, bírói ítélet nélkül , akár három hónapig is adminisztratív letartóz­tatásban tartanak. Bútort Füzesabonyból! MOST ÉRDEMES! ÖTMILLIÓ FORINTOS KÉSZLETBŐL VÁLOGATHAT. > EGYES KÁRPITOZOTT ÁRUKNÁL 10—40 SZÁZALÉK ÁRENGEDMÉNY. bútorszállításnál eo százalék engedményt adunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom