Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*V\AAAAAAAAAAAAAAAAA^AArtAAA*AAAA*AAAAAAAAAAiWVWN/' FARKAS ANDRAS: NYOLC-SOROSOK 1. Ha a tavasz ennyire késik, Keseredik itt az öröm már, Gyalogosan ugrik az ének. Ha ugyan az élet el is száll, Pedig ez a szív csak azért van, Hogy a rügyek új ütemére Gyerekesen elkiabálja: Gyere, szívem, itt, ami kéne! 2. Ott az a domb is Egyre vakarja Emberi fényben Asszonyi bőrét, Izgalom is jár Ujjai közt, majd Éjszaka — hol nem? — Pattan a bimbó! 3. Hajdanában-danában, Tavaszi szél szavában, Sóhajokkal-súgatlan Sárkányokat fuvattam, Ma a sóhajt fuvattam, De a sárkány fuvatlan, Lesz-e tavasz szavában, Majdaná ban-daná ban ? Bomlik a táj most Új-elevenné, S mintha belém is Áramot ölne, Áramot, újat, És a kipattant Rügy melegét is — Hátha megértem! 5. Most kicsapódik, Majd becsapódik, Most kinyitódik, Majd becsukódi1 Én kicsapódom, Én becsapódom, Én kinyitódom, Én becsukódom. 6. Még a bizalmas Óra kivallja, Mennyi a hűség Egy szeretetben. Még a bizalmas Szó letagadja, Hogy van a hűség Egy szeretetben. Menni, de jókor, Menni mosollyal, Szórni magunkat Szét-szana-széjjel, Hogy ne maradjon Semmi idő sem Kérdeni, mért csak Most, csak utólag? 8. Jönni, de jókor, Jönni, mosollyal Vonni szorosra Azt, amit elszórt Egyszer az élet, Hogy ne maradjon Semmi tudatlan Akkor — utólag — f A világ egyik legfurcsább emléktáblájának történetével találkoztam a minap, mely szerint a malaysiai Perak ál­lamban a Telok-Ansonba ve­zető vasútvonal egyik pont­ján emléktábla áll f a következő felirattal: i „Itt nyugszik a hímelefánt, amely 1894. szeptember 17- én, csordáját védve, párbaj­ra hívta ki a közelgő gőz­mozdonyt és letaszította , a ■ [ sínről.” $>• f A térség állatvilágának is- f merői sokáig értetlenül és ( Iri tétlenkedve olvasták e tör­ténetet. A malaysiai hím­elefántok ugyanis messze földön „nyúlszívükről”, vala­mint arról voltak nevezete­sek, hogy a veszély leghal­ványabb jelére készségesen átadták a terepet a csorda hölgytagjainak. Nos, nemrég azután fény derült az emléktábla erede­tére: Valaha, a múlt szá­zad végén egy masiniszta át­mulatott éjszakája után el­aludt a mozdonyon és a ro­bogó szerelvény az éles ka­nyarban kisiklott. Büntetés­től félve ő eszelte ki a me­sét a gőzparipát megtámadó hímelefántról. Az eset ezek után úgy vé­lem, világos: az élénk fan­táziájú helyi hatóságok hit­tek neki és a különös esetet emléktáblával tették hite­lessé ... Akadnak embertársaink, ! akik kövérségükre büszkék! ! Ezt igazolja a Daily Mirror- 1 ban megjelent közlemény, 1 miszerint ketten versengtek 1 a minap a f legkövérebb angol büszke címéért. A verseny bonyodalmakat okozott. Sa­lamoni döntésre volt szük­ség. a súlypróbát ugyanis John Robinson nyerte i 237 kilogrammos testsúllyal. Ve- télytársa, George Macaree négy kilóval maradt el mö­götte, tehát a második hely­re került. Ám a második próbát Ma­caree nyerte — derékbősége 193 centiméter, hét centivel nagyobb mint Robinsoné. A derék zsűrit zavarba hozta, hogy döntése nem lehet egy­értelműt Aztán úgy határo­zott, mindkettőjüket győz­tesnek nyilvánítja: Robin­sont a legsúlyosabb, Maca- reet pedig a legtestesebb brit polgárnak. i Ezzel az ügy békésen lezá­rult ... | Nem lett ily elandalítóan békés egy másik históriá­nak befejezése. Saul Baca- rininak ugyanis nem sike- I r'ült megnyernie a I nemzetközi tangódalversenyt a brazíliai Mendoza vá­mosban. Bár — szerinte — ő KETTESBEN... Különös krónika énekelte a világon a leg­szebben, legöblösebben a Ma este leiszom magam című dél-amerikai világslágert, a háromtagú zsűri azonban igazságtalanul lepontozta. Mire a heves vérű Bacari- ni pisztolyt rántott, s a tan­góverseny közönsége eszeve­szetten menekült. Csak a rendőröknek sikerült megfé­kezniük a megdühödött dal­nokot. Először nem hittem a sze­memnek, amikor arról ol­vastam, hogy minő eredeti szokást honosítottak meg a svájci Baselben: könyvkereskedésben női ruhát is árusítanak! Az eset a következő: egy elavult házat lebontásra ítél­tek. Eme házban, működött a könyvkereskedés. Mivel tulajdonosa nem akart elköl­tözni a harminc éve megszo­kott utcából, megállapodott egy szomszédos női ruha­konfekció üzlet tulajdonos­nőjével, hogy ott rendezi be könyvkereskedését. És csodák csodája: mind­két üzlet jól járt... Ha már Svájcnál tartok krónikámban, még egy külö­nös történet kívánkozik ide. A história szerint a svájci Szövetségi Bíróság döntése alapján éjjel nem szólhat a kolomp, mely a tehenek nyakába van akasztva, ha az zavarja bárki nyugodt éjszakáját, ál­mát. A szokatlan ítélet előz­ménye a következő: egy ide­ges természetű svájci bepe­relte szomszédját, amiért te­héncsordája éjszaka is ko- lompolt, s a „szörnyű lár­mától” nem tudott aludni. Az alperes viszont arra hi­vatkozott, hogy ő éjjel is hallani akarja, megvannak-e a tehenei. A helyi bíróság hosszú tárgyalás után úgy döntött, hogy a csordában csak egy kolomp szólhat, s a kisbor- jak közül is csak minden negyedik nyakában lehet csengettyű. Az elégedetlen panaszos ezután a lausanne-i Szövet­ségi Bírósághoz fellebbezett és megnyerte a pert. . A minap váratlanul be­zárták a madridi Casa de Campo szórakoztató parkot, mert néhány kiránduló je­lentette a rendőrségnek, hogy oroszlánt látott a parkban. A spanyol rendőrség egész éjjel üldözte az Oroszlánt az ország legnagyobb szórakoz­tató parkjában. Reggelre a hajsza eredménnyel járt át­fogtak — egy hatalmas ber­náthegyi kutyát... ................... —'Révész Tibor * A c savargók királya Már 36 éve járja gyalog a világot az amerikai Elzer Dúcét, aki nemrég a Baleá- rok egyik szigetén győzte le kétszázezredik kilométerét. Huszonöt éves ifjúként in­dult vándorútra és azóta 150 pár cipőt sikerült elnyűnie. Minden szükséges holmiját arra a maga készítette kocsi­ra rakta fel, . melyet állan­dóan maga után húz. Az amerikai újságírószövetség fi­gyelembe véve a gyalogos most már tiszteletre méltó korát és utazási szenvedé­lyét, Ducetnek odaítélte „A csavargók királya” aranyér­met és címet, melyet bárki­nek is nehéz lenne elvitatni tőle. A nagy riport Kezdő vadászok ur. Hogy pontos le­gyek, ma éppen nyolc napja. — És csak most jelenti?! Nem gon­dolja, hogy ez*gya­nús? — Lehet, hogy önöknek gyanús, de én még ma sem me­rem elhinni... VARSÓ A szép Mariella születésnapjára ud­varlójától gyönyörű nyakéket kap aján­dékba. A lány nézi, nézegeti, majd hálá­san rebegi: — Igazán szép tő­led, Marcello, hogy megjegyezted: nem szeretem a csokolá­dét. .. HAMBURG Halpernné rohan a férjéhez, aki gon­datlanul sörözget a vendéglőben: — Gustav, az a férfi ott előbb kihú­zott a vízből, amikor fulladoztam. Igazán odamehetnél és meg­köszönhetnéd neki. Halpern legyint: — Felesleges, Use. Az a férfi már két­vwavwwwwuwww szer volt itt, és bo­csánatot kért tőlem... ZÜRICH Egy járókelő a ké­ső esti órákban meg­lát egy ácsorgó kis­fiút az utcán és meg­kérdi tőle: — Mondd, kisfiam, ilyen későn nem kel­lene már otthon len­ned? i — Miért kellene — felel a gyerek —, nem vagyok én nős ember!... PÁRIZS A bíró szigorúan szól a vádlotthoz: — Asszonyom, ön bizonyíthatóan meg­csalta a férjét. Tet­ten érték a kedve­sében — Igen, bíró úr — védekezik az asz- szonyka —, csakhogy előbb ő csalt meg engem! — Hogyan? — Azt hazudta, hogy elutazik... MOSZKVA A papa megkérdi a kislányát: — Az édesanyád megy ma valahova, Marina? — Igen, apu, mo­ziba. — S mit hallottál? Vele megyek?... NEW YORK — Mrs. Smith, tegnap láttam a fiát. Teljesen az apjára hasonlít. — Na, ugye, Mrs. Simpson! És minden­ki. azt mondta, hogy teljesen olyan, mint a férjem!.., STOCKHOLM — Siw, hallottad, hogy Evanak gyer­meke lesz? — Persze. Azt is tudom, hogy kitől. — Mondd meg ne­ki, nagyon fog örül­ni. .. LIPCSE — Fiacskám, ez kétségbeejtő! Tizen­egy hiba egy rövid dolgozatban! — Ez csak a tanár úrnak köszönhető — felel a gyerek. — Direkt keresi a hi­bákat a dolgozatom­ban. .. T. J. DNS...(?!) A címbeli mozaikszót á dezoxiribonukleinsav megne­vezés rövidítésére használ­juk fel. Az olvasó méltán vetheti fel azt a kérdést, mi­ért írunk olyan témáról, amely nem tartozik szoro­sabb értelemben a nyelvi is­meretterjesztés körébe. Ép­pen azt akarjuk bizonyíta­ni, cikkünkkel, hogy nagyon is beletartozik. Üjabban sok szakszó, tudományos megne­vezés válik egyre gyakrab­ban közismertté. A DNS-ről pl. az ismeret- terjesztés révén ma már szinte mindenki hallott, vagy olvasott, s azt is tudja, hogy nagy a jelentősége: az átöröklés anyagi hordozója, illetőleg a genetikai infor­máció tárolója. Miért mondtuk el mindezt ? El-’ sősorban azért, hogy igazol­juk: a költők nem véletlenül használják fel egyre gyak­rabban versbeli kifejezőesz­közként a DNS mozaikszót, illéfőleg a dezoxiribonukle­insav megnevezést. Baranyi Ferenc Jótanácsok című írásában ugyan némi iróniával azt állítja, hogy egy-egy költőnk csak ennek a megnevezésnek versbe emelésével próbál modern- kedni, korszerűsködni: „Ügyelj, hogy a desoxiribo- nukleinsav/ legalább három­szor forduljon előj s lehető­leg rímtelen költeményben.” Vihar Béla A törvényről cí­mű versébe azonban nem ilyen meggondolások alapján került be a modern moleku­láris biológia e fontos szak­szava: „Általuk dicsértessél biológiai kinyilatkoztatás,/ és Anyánk: Fehérje./ Dicsértes­sél Desoxiribonukleinsav”. Ezeknek az ismereteknek a birtokában nem tartjuk jo­gosnak annak az olvasónk­nak elítélő kritikáját, aki Tamkó Sirató Károly verseit éppen a DNS szerepeltetése miatt érthetetlennek, költői- etlennek minősíti. Lássuk a versrészleteket: „Csak azt tudnám,/ hogy mi van/ a DNS kódrendszerén túl” (Tamkó Sirató: A nagy hely­zet). — „A fegyelem,/ a rette­net/ és a DNS molekula” (Utcarészlet). — „A DNS pörgetés csodái után” (Ordí- tozás a Holocénből). — „A központi idegrendszer/ rugal­mas fegyelme alatt/ marad­jon mindenki egészséges/ és/ tökéletes anyagcserével/ au­tomatikusan hárítson el/ sej t-té védést, rossz kód-fo­gást,/ hibás DNS-forgást” (Egészségszózat). A mozaik­szó igésítése is kifejező stí­luseszköznek tekintendő a költő e versrészi etében: „ön­magunknak/ mámor DNS- pörgetyűkkel/ jobb testet- agyat DNS-elünkJ értjük a kódok kórusát/ unokáink vériramában.” (Világérzés az atomkorban). Dr. Bah Rizsei BELGRAD — Gosa, Gosa, hát te is feladtad az el­veidet? Pedig égre- földre esküdöztél, hogy nem nősülsz meg soha.. j. — Tudod, Dusán, olyan magánosnak éreztem magam, mint egy kivert kutya. — És most hogy érzed magad? — Egyre többet vá­gyódom a magány után... BUKAREST öreg autóbusz cammog a hegyi úton. Utásai már na­gyon unják a csiga­tempót. Egy öreg anyóka végül így szól a vezetőhöz: — Mondja, ara­nyoskám, nem me­hetne valamivel gyor­sabban? — Én igen — fe­léli a vezető —, de nem hagyhatom itt a . kocsit... BECS — Tehát ön azt állítja, Schwere úr, • hogy a felesége több ; mint egy hete eltűnt? ; — Igen, felügyelő '(VWSÁ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom