Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-13 / 88. szám

WrS V-' KÉPERNYŐ ELŐTT I méla Tempefői Képünkön jelenet a tévéjátékból: Tempefól és Betrieger (Balázsovíts Lajos és Haumann Péter) disputái a megfize­tendő, de egyenlőre nem létező harminc arany ügyében. nyafctatása. A míves igyeke­zettel beiktatott Csokonai- versek, Dékány Endre dalai lehetővé tették Zsurzs Éva rendező számára, hogy eröl­tetettség nélkül építsen hidat a ma nézője, valamint a két­száz éve született darab és miliője között. Nem dramatizált iroda­lomtörténeti dokumentumot láttunk, nem lefényképezett kincseit egy irodalomtörté­neti archívumnak. Az adott keretek és lehetőségek között jól megrajzolt és hiteles fi­gurák sorjáztak a képernyőn. Jó néhányukban nem volt nehéz felfedezni a kényelem és a konzervatívizmus mai formáit, az idegenmajmolás * ma is gyakran jellemző tar­talmi jegyeit sem. Amivel nem tudott Zsurzs Éva meg­birkózni, azt Csokonai is véknyan írta meg: nem ép­pen bonyolult a cselekmény. A játék hősei inkább egy-egy típusai koruknak és inkább elmondják, mintegy ismerte­tőt adva, milyen is volt az időben a magyar nemes, mi­lyen az egyház képviselője, de még azt is elmondva job­bára, milyenek voltak az urak talpnyalói. Nos, a cse­lekmény, a játék emiatt, kü­lönösen a második részben vontatottá vált és Lukács Lóránt kamerája sem tudott ezen sokat segíteni a vi­szonylag szűk díszletek kö­zött. Balázsovíts Lajos Tempe­fői je és Rozália Vencel Vera képében kor- és gondolathű alakítás volt. A két legsike­rültebb figura Kalocsay Mik­lós Sertepertije és Zenthe Ferenc második hajdúja. Já­tékukkal a megírt keretet a valóság atmoszférájával töl­tötték ki. Gyurkő Géza Gólya lehet belőlük... Tanulmányi tábor az egri főiskolán Látszólag egyszerű az egész. A negyedikes gimnazista kitölti a jelentkezési lapot, megjelenik a felvételi vizs­gán, s ott szóban és írásban bizonyítja felkészültségét. Aztán — néhány hét múltán — megkapja az értesítést, felvettél!:. Valójában sokkalta bo­nyolultabb a dolog. Külön­böző szintű az egyes iskolák­ban folyó oktatómunka, s az is tény, hogy nem mindenki áll egyenlő esélyekkel a rajt­hoz: a hátrányos helyzetben levő munkás-paraszt fiata­lok nehezebben győzik a ver­senyt Akkor is, ha a pedagógu­sok fokozottan törődnek ve­lük. Ám, ha a főiskola is köz­belép, s önzetlenül ajánlja segítségét, akkor jóval köny- nyebben boldogulnak. Nos. ennek. a támogatás­nak Egerben már hagyomá­nyai vannak, s a hallgatók — valamennyien KISZ-tagok — és a tanárok összefogása ed­dig is figyelemre méltó ered­ményeket produkált. Erről legtöbbet azok mond­hatnak, akik részt vettek az április 5-től 10-ig tartó ta­nulmányi táborban. Bognár Ilona Budapestről érkezett: — Egy éve kapcsolódtam be a levelezésbe. Általában két-háram hetenként kap­tam feladatokat oroszból és angolból. Ezeket megoldot­tam, s hamarosan vissza is küldték kijavítva. Jó érzés volt, mert tudtam: nem va­gyok egyedül, s nem kizáró­lag magamnak kell megbir­kóznom gondjaimmal. Meg­ismertem a követelményeket, s rájöttem arra, hogy milyen hiányosságokat pótolhatok. Stander Anna, a hevesi gimnázium diákja, s mate­matika—fizika szakos szeret­ne lenni. — Én harmadikos korom­tól oldom meg a példákat. Eleinte kínlódtam velük, de a postán jött tanácsok bizo­nyosfajta rutint alakítottak ki bennem. Magam sosem ju­tottam volna olyan szintre, ahol most vagyok. Szászi Ilona is az alföldi nagyközségből jött. A ma­gyar-orosz szakra pályázó lány is elismerő szavakkal kezdi. — Verselemzéseket küld­tem, tesztlapokat töltöttem ki, s mindig izgatottan vár­tain a választ, az értékelést. A magas pontszám önbizal­mat adott. A dicséretet megtoldja egy kritikai megjegyzéssel: — Nem éppen erős olda­lam a magyar nyelvtan. Eb­ből a tárgyból több kérdésre számítottam. Mindehhez csak annyit, hogy háromszáznegyven hall­gató ezerhétszáz középiskolai tanulóval tartotta a kapcso­latot, s a jókora elfoglaltság mellett arra is áldoztak ide­jükből, hogy biztató szavak­kal fejezzék be leveleiket. Erre utal Anna is: — Ismeretlenül is ismerő­sökké, barátnőkké lettünk, s ilyen légkörben még a bírá­lat se kelt kellemetlen ér­zést. A tavaszi táborba százhu-. szán kerültek, természetesen a legszorgalmasabbak. Foga­dásukra felkészültek az eg­riek. — Az Oktatási Minisztéri­um — a sikeres tevékenység méltatásaképpen — bázisin­tézménnyé minősítette főis­kolánkat, s így aztán átad­hatjuk tapasztalatainkat a többi tanárképzőnek is. Ko­moly elfoglaltság ez, mégis szívesen vállaltuk, hiszen azokat a fiatalokat segíthet­jük, akik leginkább rászo­rultak a támogatásra. Ez a mostani tábor az utolsó ne­kifutás előtti tréning: vendé­geink számára egész napos lekötöttség. Délelőttönként — Öt órát — tanáraink, dél­után — hármat — diákokta- tóirik tartanak előadásokat, gyakorlatokat. Utána se pi­henhetnék, mert el kell sajá­títaniuk az anyagot. Persze azért elvisszük őket városné­zésre, moziba, színházba, s ízelítőt kapnak az itteni élet­ből is — tájékoztat dr. Rados Mihály adjunktus, a tanár­képző főiskolák felvételi elő­készítő bizottságának elnöke. A résztvevők viszont arra válaszolnak, hogy mit jelen­tett számukra a szünidei ki­kapcsolódás helyett tanulás» sál töltött hét. Ilona mindjárt tényekkel érvel. — Az angolórákon a nyelw tan mellékes szerepet ját­szott, s ezért nem láttuk as összefüggéseket. Most rend­szereztük az ismereteket, s így már eligazodok a szabá­lyok dzsungelében. Erre g, biztonságra szükség lesz a felvételin. Ez olyan plüss, amelyre Pesten hiába vár­tam. Szászi Ica orosz nyelvi beszédkészségét gyarapítottas — Fura, de néha a legalap­vetőbb helyzetekben nem ta­lálja fel magát az ember, hi­szen számos nagyon fontos kifejezést és szót nem ismer« Ezeket sajátítottuk el itt, sí annyira begyakoroltul:, hogy aligha felejtjük el. A hevesi Kiss Ilona egy lé­nyeges motívumot említ. — Matematika—kémia szakra jelentkeztem. Az utóbbi tárggyal csali három évig foglalkoztunk, s bizony ma már sok dologra nenn emlékszünk. Az egri főisko­lán átismételtük az egész anyagot. Enélkül aligha len­ne esélyem, így viszont re­ménykedhetek. Óriási előny ez. hiszen a belépésért való­ságos közelharc folyik. Egye­dül a mi gimnáziumunkból húszán szeretnének tanári diplomát szerezni. Esélyeket emlegettünk. Va­jon hogyan tükröződnek ezeia a statisztikában ? Halász Katalin táborpa­rancsnok kedvező mérlegről beszél. — Évek óta veszek részt a felvételi-előkészítésben. Akik igyekeztek, s komolyan vet­ték a levelezést, a nyári, a tavaszi tábort, azok nemhiá­ba pazarolták idejüket. Meg-: ismerték a követelményeket, rájöttek: mit várnak tőlük, Ha az otthoni önképzésről, gyakorlásról se mondtak lej akkor higgadtan rajtolhattak, A tavalyi „táborlakóknak” hetven százalékát felvették' Megnyugtató információ ez, s talán netn véletlenül búcsúzunk így: — Viszontlátásra itt, az eg­ri főiskolán... Pécsi István Juri] Gagarin, a Szovjetunió űrhajós pilótája 15 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én hajtotta végre az első Föld körüli űrrepülést a Vosztok űrhajó fedélzetén. Sorozatunkban lurij Gagarinról beszélnek hozzátartozói, tanítói, barátai, az űr­kutatás vezetői, a Vosztok 1. utjának szervezői és részvevői, külföldi írók és új­ságírók Út a csillagok felé A költészet napját tévéjá­tékkal köszöntötte a televí­zió. Égy majd két évszázados „satírikus” játékkal, amely­ben a játszó személyek kő­zett ott lelhető fel Tempe- fői, aki töprengő, gondolko­dó, tűnődő, sőt eltűnődő, mé­lázó lénye és léte miatt kap­ta a „méla” jelzőt a költői névnek használt Tempefői elé. Csokonai Vitéz Mihály- ról személyesen van, illetve volt szó ama régi játékban — hiszen őt vélhetjük Tem­pefői alakjában — és a mos­taniban itt a televízióban, a hazai költők egyik leg­jelesebbjéről. Költő írta hát ezt a költőkről, be 6em feje­zetten, egészen ifjan a dra­maturgiai ismeretekben még nem magabiztosan mozogva ugyan, de a körötte való vi­lág dolgaiban nagyonis kese­rűen és tisztán látva. A méla Tempefői, avagy az is bolond, aki poétának megy Magyarországon — ez volt a teljes neve a szatirikus já­téknak, amelyben és amely­ből két évszázad múltán is jól kicsendül a XVIII. szá­zad végének magyar honi va­lósága. A francia polgári for­radalom szelleme, mely ha­zai jeleseinket tettekre lel­kesítette és a franciás módi majmolása á korcsosuló agyú nemesek körében, amely csak fodrokba borította, toliakkal takarta az agárszagú szelle­mi restséget. Aligha lehetne azon vitat­kozni, volt-e értelme képer­nyőre vinni Csokonai e zsen­géjét, mert volt, ha soha máskor is, altkor a költészet napján legfőképpen. Az meg csak külön elismerésre mél­tó. hogy a be nem fejezett mű fennmaradt vázlataiból Zsurzs Éva és jó segítői meg­kísérelték reprodukálni azt, amit a költő éltében nem tett meg: hogyan is fejező­dött be Tempefői — a kor romantikájának megfelelő­en: ..álruhás” gróf — há­1 1976. április 13., kedd SZARATOV JURIJ GAGARIN: Tanáraim tudták, hogy to­vább akarok tanulni és azt javasolták, menjek Lenin- grádba és iratkozzam be a testnevelési technikumba. A gyárban ugyanis jó sporto­ló hírében álltam, verse­nyeket nyertem... A felvé­teli vizsgám minden tárgy­ból ötösre sikerült. Mikor visszatértem Ljubercibe, az­zal fogadtak, hogy a szak­mámban, öntő szakra lehet jelentkezni a szaratovi ipari technikumba. Sportolni meg mindenütt lehet — mond­ták ... Igazuk volt. Akármilyen kiváló legyen is valaki a sportágban, kell, hogy szak­mája legyen, dolgozzék... ANATOLIJ rVANOVICS KAKCSEJEV: a termelési gyakorlatok ve­zetője: Jurij Gagarin sokat, türel­mesen és kitartóan tanult... Egy alkalommal lendkerék­formát kellett készítenünk, de sehogy sem akart sike­rülni. A többi tanulótársa már elment, de Jurijjal ké­ső éjszakai kínlódtunk, míg végre sikerült hibátlan ön­tőformát készítenünk. A technikumi tanulmányi eredmények megerősítették Gagarin önbizalmát és mind gyakrabban gondolt arra, hogy beiratkozik a sportre­pülőklubba. Amikor ne­gyedéves lett, 1954-ben, en­gedélyt kért a technikum igazgatóságától, hogy eljár­hasson a repülőklubba. Ko­molyan meg akart tanulni repülni. Megkapta az enge­délyt. VLAGYIMIR KASTANOV: a szaratovi sportrepülőklub oktatója: Nem emlékszem olyan esetre, hogy Gagarin hiány­zott volna a foglalkozások­ról. Igaz, sokszor úgy vet­tem észre, mintha nem is figyelne rám, tekintete elka­landozott, másutt jártak a gondolatai. De sohasem kap­tam rajta, hogy készület­len. Bármilyen bonyolult aerodinamikai kérdésről volt is sző, Gagarin pilótanöven- dék mindig tudott felelni... VIKTOR POROHNYA: Gagarin technikumi osztály­társa: Májusban irányították munkába a végzős hallgató­kat. Jurij Gagarinnak felaján­lottak egy gyakorlati oktatói állást a tomszki iparitanuló­intézetben. A búcsúestén azonban Júra azt mondta, hogy nem megy el Tomszlt- ba, mert pilóta akar lenni. Jurij Gagarin így Szara- tovban maradt, hogy befe­jezze tanulmányait a repülő­klubban. ' . DMITRIJ MARTY JAN O V, oktatópilóta: Gagarin elméleti felké­szültsége igen alapos volt, de hát a pilóta a levegőben szü­letik. Tudom, milyen sokat számít az első felszállás, ezért nagyon gondosan fel­készítettem rá növedékemet. Az első repülés rendben ment. Én vezettem a gépet, Gagarin pedig ismerkedett a légi környezettel, figyelte a műszereket, válaszolt kérdé­seimre. Amikor leszállás után odagurultunk a géppel a starthelyhez, azt mondtam Jurijnak: — Nos, akkor kezdjünk repülni tanulni! Kérj enge­délyt felszálláshoz! — Rakéta! Itt a nulla-hat, kérek engedélyt a felszállás­hoz! — kiáltotta izgatottan. — Nulla-hat! A felszállást engedélyezem! Jurij túl -energikusan nyomta be a gázt. Arra gondoltam, hogy „Milyen tü­relmetlen, hogy szeretne már repülni”. Leszállás után a megjegy­zéseimre várt. — Elsőre rendben — mondtam növendékemnek. Kétkedve nézett rám. Meg­veregettem a vállát: — Lesz belőled pilótá! De a repülésért még meg kell küzdeni! NYIKOLÄ.I IVANOVICS NOVIKOV, oktató: 1954 szeptemberének vé­gén Gagarin a klub végzős növendékeivel bizottság előtt vizsgázott. A repülőklub pa-. rancsnoka, Grigorij Gyenyi- szenko, a Szovjetunió Hőse ismertette a ■ honvédelmi sportszövetség, a DOSZAAF szaratovi repülőklubjában véglett növendékek vizsga- eredményeit. A névsorban Gagarin a 34. volt. — Gagarin Jurij Aleksze- jevics — olvasta Gyenyi- szenko — 1934-ben született, nemzetisége orosz, iskolai végzettsége ipari technikum, komszomolista. A következő eredménnyel végezte el a repülőklub tanfolyamát: JAK—18. gép kitűnő, M—11 —FP motortan, kitűnő, gép­vezetés kitűnő, aerodinami­ka. kitűnő, rádiózás, kitűnő, gyakorlati repülés, kitűnő. A vizsgabizottság általá­nos értékelése szerint — itt Gyenyiszenko kis szünetet tartott, majd a barátok tap­sa közepette kimondta: szin­tén kitűnő. A klubparancsnok gratu­lált a végzett növendékek­nek és bejelentette, hogy a legjobb eredményt elért növendékeket repülőiskolába javasolják. Köztük volt Ga­garin is. — A jövő a ti nemzedé­keteké — mondta búcsúzóul a háborúban kipróbált pi- lőtaoktatő, Maítyjanov —, olyan gépeken repülhettek majd, amelyekről mi még csak nem is álmodhattunk... JURIJ GAGARIN: Az orenburgi repülőisko­lába irányítottak. Néhány bajtársamma! együtt utaz­tunk oda. Valamennyien ügyes, bátor fiúk voltak, ha­tározott cselekvésre készek. És mind szenvedélyesen sze­rettek repülni. JURIJ GAGARIN: Megkezdődött a katona^ élet! Mint általában az újoncoknál, nullásgéppel le­nyírták a hajunkat, megkap­tuk az egyenruhát... A hall­gatókat repülőszázadokba, rajokba és gépszemélyzeti csoportokba osztották. Ezen­túl mindent a katonai sza­bályzat irányított: ha hibáz­tunk, büntetést kaptunk, a szorgalomért dicséret, a ki­emelkedő tettekért kitünte­tés járt. ANATOLIJ KOLOSZOV, oktatópilóta: Meg kell mondanom, hogy Gagarin sokat dolgozott, míg elsajátította a repülési programot, különösen nehéz volt megtanulnia a sugár- hajtású gépek kezelését. Dr kitartása, fizikai állóképes­sége segítette, hogy úrrá le­gyen minden nehézségen és megtanulja a repülés for­télyait. Gagarin mind job­ban repült, kiválóan elsa=j játította a műrepülést is. CFoiytatju&jj J Édesanyjával és édesapjával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom