Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-06 / 82. szám

1 Darus&egi vasárnapok Megértük és megéltük sa­ját történelmünket. Három évtized alatt a felnőtt férfi­ből érett férfi lett, a rom országából közben szocializ­must építő Magyarország. 'Az egykor ifjú nemzedék ms a derékhad, az akkori java- korabeliek ma nyugdíjasán szemlélik, vitatják, vagy munkálják még maguk is ha­zánk holnapi arcát. Megér­tük és megéltük, hogy olyan mesét mondhatunk el fiaink- r.ak-lányainknak, amelyben mi voltunk, ha a királyfiak nem is, de a földosztók és üjbirtokosok igen, amelyben hétfejű sárkány ugyancsak nem létezett, de százfejű, új­ból és újból talpra ugró el­len bőségesen akadt. Megadatott gyermekeink- hek, hogy mesehősök gyer­mekei lehessenek. Mesehősök? Mi tudjuk, kik megéltük, hogy a mindent megszépítő, és mindent, ha meg nem is bocsátó messzesége a múlt­nak, csak tompítja a kont­rasztokat, mert nagyon is világosan kirajzolódtak ak­kor a színek: a vörös és a fehér. Mi tudjuk, hogy hősi idők voltak, véres, csodás, teremtő, alapozó idők, de ke­mény, embert formáló és kö­vetelő idők is. Harminc esz­tendő után, nem kérdésből és nem panaszból, abból leg­kevésbé, nem a „bezzeg a mi időnk” felidézése okán, inkább magunknak is em­lékeztetőül, gyermekeinknek tanulságul ím elmeséltünk közösen egy történetet, amely akár igaz is lehetne fiaink szerint, s amely tud­juk, elejétől végéig való igaz is volt. Sőt: amelynél sokkal, de sokkal kegyetle­nebb igazi dolgok is tör­téntek, meg szebbek is per­sze. Zsurzs Évával közösen mondtuk el mi, a derékhad, a ma emlékezői, Zsurzs Évával, a rendezővel és filmíróval, aki Rideg Sán­dor regényéből írta és mint- tgy saját emlékeiből táplál­kozva rendezte meg a Da- rnszegi vasárnapok-at. A narrátor — Bodrogi Gyula €í,Hmüsöa i376, április &, kedd alakította az elmondandó- nak alárendelt tisztes alá­zattal és szerény közvetlen­séggel — ügyes beiktatása mintegy sorrá fűzi fel a történet epizódgyöngyeit, hogy a történet végén talán annyival idillikusabb —, de mindenképpen teljes képet kapunk e faluról és népé­ről —, mint amennyivel a A hadseregben mutatkozó ba­jokat a rossz ellátásban, a tisz­tek visszaéléseiben, a nyere­ségelosztásnál előforduló részrehajlásokban, a zsák­mány fölötti marako­dásokban látja csupán. Nem gondol arra. hogy a szabad, ságharcnak két oszlopa: a népi erőkből toborzott kato­naság és a megyei nemesség, magatartásukkal önkéntele nül is jelzik a vezetésben történt eltolódásokat. 1706 nyarának közepén, a fegyverszünet után. a csá­száriaknak a franciák felett aratott győzelmük lehetővé tette, hogy három lovas ez­redet. mintegy 13 ezer főnyi hadsereget vonjanak össze a nyugati határon. Ugyanak­kor Rabutin tábornok 20 000 főnyi seregével augusztus végén elindul Erdélyből és égetve, pusztítva vonul végig a Tiszántúlon. Lassan, této­vázva halad, Szolnoknál so­káig időzik, s még maga sem tudja, hogy Pestnek tart-e vagy visszamegy Erdélybe, végül a Felvidék felé fordul. Csaknem sértetlenül vonul be Szolnokra és innen Eger alá megy. Az égetés és a pusztítás következtében részben vagy teljes egészében lakatlanná váltak Boconád, Nagyfüged. Tárnáméra, Átány, Sarud, Kis­köre, Tiszanána és Poroszló köz­ségek. Pélyt az mentette meg a pusztítástól, hogy a közsé­get teljesen körülvette a víz. Rabutin Egert megadásra szólítja fel. azonban, amikor látja, hogy nem, adják fel a várost, nem meri megtá­madni. hanem Kassa iránya ba vonul. Kassa ostrománál Rabutin 2000 embert veszít I és kénytelen elvonulni. Ez­után beveszi magát a toka­ji szőlőkbe ott meg a vérhas szedi áldozatait. Nincs sze­sorsot fogamzó idők után vagyunk. Hangulatos táj, szép, kicsit talán túlságosan is szép, mai szemmel látni vélt faluképek, íel-felvillan- tott portrék, néhánya hal­ványabb, de néhánya ma­gával ragadó telitalálat. Zsurzs Éva végeredményben szép, tiszta emlékű, emberi derűvel teli és szórakoztató filmet készített Rideg Sán­dor regényéből, az írott szó sajátos atmoszférájából képi levegőt teremtve. Az imént sző esett az epi­zódokról, és a kis történet­kék hőseiről, azokról az ar­cokról, amelyeknek megraj­zolása nyomán iriint palet­tán az olajfesték foltjaiból, kialakult a kor saját és sa­játos profilja. Ezen a palet­tán a sok jó színészi alakí­tás élére a plébánost ezer­nyi színnel alakító Kőmíves Sándor neve kívánkozik. A maga kis külön tragikomé­diája a körülötte változó és mily gyorsan változó világ­ban egyszerre tette nevet­ségessé és sajnálnivalóvá a kopottas reverenda alatt so- ványkodó embert. A Daruszegi vasárnapokat április 4-én mutatta be a televízió, mintegy ünnepi megemlékezésül -a felszaba­dulás évfordulójára. Méltó tévéfiim volt az alkalomhoz, de alkalom mindig lehet az emlékezés ilyen szinten meg­alkotott filmjeihez. rencséje az ország nyugati részén garázdálkodó, a Du­nától elfoglalását tervezgető Stahremberg Guidó császári tábornagynak sem. Dunántúl elfoglalását Rákóczi úgy lát­ja megakadályozhatónak. ha szoros kapcsolatot létesít a Dunántúl és a Felvidék, a szabadságharc katonái, gaz­dasági bázisa között. Ezt a kapcsolatot Esztergom elfog­lalásával gondolja megvaló­síthatónak. A fejedelem jól számított; Esztergom várát sikerrel foglalták el. igaz. a császári sereget nem semmi­sítették meg. Az 1706-os őszi hadjárat kevés ered­ménnyel ugyan, de sok ta­pasztalattal zárult A har_ cok során látta Rákóczi, hogy hiába küldi a parancsot, pa­rancs után. Bercsényi fél a vállalkozástól. Károlyi ked­vetlenül húzódozott. Forgách pedig nem teljesíti a paran­csot. A fejedelem Károlyit felelősségre \onja a mulasz­tásai miatt. Forgáchot pedig elfogatja és a krasznáhorkai vár börtönébe vetteti. Ilyen előzmények után ke­rült sor az ónodi országgyű­lésre. amelyet a szövetkezett rendek 1707. május 1-re nív- tak ősze. Éppen ebben az időben a megyék nemességétől indul ki a szabadságharc elleni támadás. A háború ugyanis már alaposan kimerítette az országot. A hadak tartása, a katonaság élelmezése, a há­ború ezer terhe, zűrzavara és kényelmetlensége már rég lelohasztotta az első lelkese­dés tüzét. Sokan makacsul őrködve vagyonuk fölött, csak a békességre áhítoztak. Nem késett az sem. aki ka­nócot dobjon az elégedetlen­ség. a növekvő bizalmatlan­ság és önzés puskaporos hor­dójába. Túróc megye körle­vele már gyújtogató hangon Ez már valóban mese volt. Sokan bábáskodtak születése körül, Mikszáthon át, a verseket író Verebes Istvánig, meg a zeneszerző Sárközy Györgyig. A zenés kalandfilmnek aposztrofált „Itt járt Mátyás király” több volt, mint egy gyermekeknek szóló mese, kevesebb azonban, mintsem hogy három részt kellett volna végignéznünk a szép szelistyei asszonyokból. Mátyás álruháiból, a kiagyalt összeskilvésből, meg a kiadós csihipuhikból. Nagy vállalkozásnak indult, de csak Kern András valósította meg maradéktalanul vállalá­sát. sőt helyenkint túl is teljesítette. Képünkön azok a bi­zonyos szelistyei asszonyok, akik nem is szelistyeiek, nem is asszonyok, bár ki tudja... Gynrkő Géza GRÚZ JÁNOS: A kurucok Vezérlő Fejedelme 12. yKfmiT A VÁROS ÉS A FEJEDE­LEM — Mocsár Gábor hang­játéka — meglepetés is. d igazolása annak is. hogy ; történelem ad témát a je! legzetesen rádiós műfajnál, a hangjátéknak. A megalku vó szenátorok beszélgetése, a főbíró és a fejedelem vitája elegendő volt egy történelmi helyzet, a császárhű Debre­cen és a Saulusból Paulussá váló főbíró elhatározásának bemutatására. A Menekülők és a Riasztólövés után ez új témakör az író munkásságá­ban. A XVII—XVIII. század fordulója annyira mélyen merült a történelmi tudat­ban, hogy jelenségeit közel hozni, ott vizsgálni, ahol ez történelmi szituáció és ott értetni meg a modern em­berrel, ahol ez több mint emlékezés, nem könnyű fel­adat. A világosan tagolt hang­játék eseménysora részben a debreceni városkapu előtt, részben a fejedelem hajdú­sámsoni táborában játszódik. Időpont a függetlenségi harc kezdete, az az idő. amikor Rákóczi az üldözöttek, jog­nélküliek, a szegénylegények kérésére vállalja a szabad­ságharc vezetését. Ez a nép, az éhező, dúló, fosztogató, pap nélküli nyolcezer ember itt Debrecen falai előtt még csak szándékaiban hadsereg. Mit kér a fejedelem a város­tól? „Nincsenek parancsolat­jaim. Kegyelmedékre bízom a választást. A célom isme­retes: a városra nekem szük­ségem van. életeiére, lisztjé­re, gabonájára,1 posztójára, fegyvereire, vágnivaló mar­hájára, de a város eszére és szívére is szükségem van” — mondja az éjszakába nyú­ló beszélgetés során a főbí­rónak. És folytatja: „Isme­ri-e kegyelmed a mondást, mely szerint eloszlanak a nagy vizek és patakokká lésznek. Az Ausztriai Ház­nak vezérlő elve az. hogy el kell oszlatni a nagy vizeket, hogy patakokká váljanak, amelyeket aztán könnyebb gátak közé fogni, elapaszta­ni. Evégből keltettek és kel­tenek folyton folyvást za­vart és egyenetlenséget a re. ligiónak, a hitnek dolgában is.” Ezek a szavak győzték meg a főbírót a fejedelem igazáról, ö hamarább értette meg a város szívének hang­ját. mint a csak szabad ki­rályi város kiváltságaiban. / árkaiban, templomaiban, gaz­dagságában. kereskedelmé­ben gondolkodó szenátorok. Velük így beszél: „A fejede­lem nem a város ellen jött, hanem az ország minden rendjének szabadságáért bontott zászlót, gyűjtött se­reget ... A fejedelem rendes sereget akar. hadimüvészetre alkalmasat. És ha a nemzet szükségének szempontjából nézzük, akkor mindent meg kell neki adni. Így kívánja a város becsülete.” Mindez része annak a folyamatnak és lelkesültségnek, ami az 1703-at követő években ma­gával ragadta szinte az egész nemzetet. __ Berényi Gábor — a rende­ző — értve az író szándékait a fejedelem és a főbíró dia­lógusára építette a drámát. Mécs Károly és Mádi Szabó Gábor szenvedélytől fűtött szavai tették emlékezetessé az új Mocsár-hangjátékot a műfaj kedvelői számára. ■ ■ ■ ■ A KLUBMC SOROK, be­szélgetések, viták sokszor al­kalmasabbak egy-egy társa­dalompolitikai jelenség be­mutatására, mint az igen sok fáradsággal készített, az or­szág különböző pontjairól beérkező hangképek. Ezt lát_ szott igazolni a múlt heti Polpresszó — Ipper Pál po­litikai műsora a KISZ Köz­ponti Iskolából. Téma az életmód: Hogyan éljünk, hogyan élhetünk gya­rapodó életviszonyok, a bőség bizonyos fokán? Bármennyi­re is szellemesek, lényegbe- vágóak voltak is a vitaveze­tő kérdései, a fiatalok vála­szai, a kérdés megvitatására még a következő félóra sem lesz elegendő. Az életmódot elsősorban a környezet határozza meg. Más körülmények között él­nek az emberek tanyákon, falvakban és mások az élet­viszonyok egy óvárosban vagy új lakótelepen. Igaz, hogy a televízió a falusi ember számára is ablakofi nyit a nagyvilágra, de ez ön-, magában. mozi, színház; klub. könyvek nélkül még nem jelent kulturális érték- többletet. A falvak szocio- kulturális háttere primitív'» Az a húsz fiatal, aki részt vett a beszélgetésben, mind nézi a televíziót, minden Csa­ládban van rádió, de igerj üres lenne az életük, ha csak hétfői napok nyújtanának le­hetőséget másfajta, televízi­ón kívül; széttekintésre. A kiinduló kérdésekre — „Mi­lyen ez az új mai életmód?; Mi a szocialista életmód?. Ki mit tud erről, mit talál meg ebből és mit nem a maga körében?” nem kaptunk vá­laszt. Derűssé tette a beszélgetési a szociológus — Huszár Ti­bor — játéka az áruházzal. Egy áruház földszintjén min, den kapható az inggombtól a gépkocsiig. Az első emeleten lakás és lakberendezés, a másodikon család, gyermek; harmadikon szakmunkás­bizonyítvány. diplpma; nyelvtudás, a negyediken külföldi utazás, az ötödiken jó főnök, barátok. kép, könyv kapható. A fiataloki az első emeleten álltak meg. lakást, családot, gyerekeket vettek. Az életmód célválasz­tás is s ebben nem a fizikai vagy szellemi munka játsza a főszerepet, hanem a belsS emberi szabadság, az össze­függések más közösségekkel; a társas élet normái. A szo­cialista életvitel középpont; jában a család, a közösen végzett munka, a kulturális értékek közös felfedezése, a szigetellenesség áll. Tanulságos, okos félórsi volt. vulgáris megállapításod nélkül. De azt hiszem, sok­szor. sokféle közösségben; fiatalok és öregek körében; falvak klubjaiban, szerkesz­tőségekben. különféle mun; kaközösségekben, kisvárosi egyletekben és kertszövetke­zetekben kellene még beszél; getnünk erről a témáról. , Ebergényi Tibor ] szólt az év elején: szüntessék meg a háború rájuk neheze, dő terheit, hiszen ezek a tér. hek nagyobbak, mint a csá­szár idejében. „Rákóczi na­gyobb zsarnok, mint a csá­szár, és csak egyéni érdekei­nek biztosításáért folytatja o háborút.” — írják a túróciak. A megyék nem tették magú. kévá a körlevelet, hanem el­küldték Rákóczinak, aki tud. ta. hogy az ottani nemesség a császár egyik békeközvetí tőjével, Okolicsányi Pállal van atyafiságban. és feltet­te magában, hogy az ország- gyűlésen magyarázatot köve­tel a túróciaktól. . A fejedelem minden kön­törfalazás. szépítgetés nélkül feltárta az ország megnehe­zedett állapotait. A vita per­gőtüzében Rákóczi szilárdan kitart meggyőződése mel­lett: a leghelyesebbnek azt tartja. ha bevezetik a közadózást. köztehervi­selést. nem pedig a békét áhítozzák. s nyomorú­ságra vetik az országot. Ek­kor olvasta fel Rákóczi a túróciak körlevelét és kérte, hogy mondják el nyíltan is sérelmeiket. „Túróc megye sérelmei mind következmé­nyei 0 háborúnak — hangsú­lyozta Rákóczi —, melyet az ország felszabadításáért ön­ként vállaltak.” A fejedelem ráirányítja a figyelmet, hogy merényletük nagyon veszé­lyes, és ellenkezik a szövet­ségükkel, elégtételt követelt az országgyűléstől, mivel sze. mélyét illetően is méltatlan­Tornyal János festménye: Az öreg Rákóczi nafe és sértőnek tartotta e3 túróciak eljárását. Szavai* mély csend követte. Rákóczi ebből úgy vélte, hogy a je; lenlevők a túróciakkal érte­nek egyet. Az igazságában; önérzetében megsértett, ma­gára maradott vezér keserű kitörése vetett véget a nosz- szú. kínos szótlanságnaks „Édes nemzetem! Hát ezt ér­demeltem hazám ügye mel­lett való sok szíves fáradsá­gom után?... Nem teheted mást, mint hogy kezökbe ad­jam azt a méltóságot, amely- iyel a rendek a szécsényi or­szággyűlésen felruházták..*? Szavai végeztével a fejede; lem könnyes szemmel távoz; ni készült. Bercsényi felug­rott és szenvedélyes hangon szemükre hányta a jelenle­vőknek. hogy távozni enge­dik a felszabadítójukat. „Nem, nem — kiáltotta — jobb. ha meghalnak a gaz­emberek!” Kard villant a kezében, s Rakovszky túró­éi alispánt elöntötte a vér. A következő percben Károlyi kardcsapása alatt esett ösz- sze élettelenül. Okolicsányi jegyző pedig már több seb­ből vérzett. Iszonyatos kiál­tozás és zűrzavar keletke; zett. Csak másnap lehetett foly; tatni az ülést, amikor a jegy­ző perével kezdték, akit fej­vesztésre ítéltek. „A két bű­nös holttestét lófarkra kötve meghurcolták és a szemétre vetették.” Rákóczit megren­dítette a véres esemény, a így a szenátus tanácsát kér­te. hogy napirendre kerül­jön-e az ország függetlensé­gének kikiáltása. A szenátus igennel válaszolt, s helyes döntése után mondta el a fe­jedelem. nagy beszédét. A fogadtatás óriási volt. Ber­csényi elkiáltotta magát: „Eb ura fakó!”, melyet hangos ováció követett. ami a Habsburgok egyértelmű trón­fosztását jelentette. Ezután az erről elkészített okmányt kellett minden megyének pe­cséttel ellátr.:. így lett Ma­gyarország független és sza; bad! (Folytatjafej J ••4 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom