Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám

Ugyancsak meglepetés volíw televíziónézők számáraI ■olnár Ferenc „Az ötlet” cí- j tű elbeszélésének tévésítet' áitozata. A kölni televízió al közösen készített 13 ré '.es Café Hungária emu se azat első epizódjának bemu- itása — Makk Károly ten- iezése — megnyerte tetszé­sünket. Húsvéti ajándékkosár A televízió a szombat es­ti híradóban emlékeztetett és figyelmeztetett bennünket, ha valami okból nem tud­nánk vagy valami okból el­felejtettük volna — jobb, ha tőlük tudjuk —: húsvét je­les napjai köszöntenek ránk. Az említett híradóban né­hány perces riportot láthat­tunk, s ebben gyerekeket szólaltattak meg arról, ho- . gyan készülnek a lo- csolkodásra, kínálták-e már őket korábban itallal .és elfogadták-e. Határozott nem volt a vá­lasz, ami a nyilatkozók ese­tében megnyugtatott, s biz­tos vagyok, hogy egyikükkel sem akadt dolga a mentők­nek. A kommentátor termé­szetesen nem volt derűlátó, azok esetében, akik a riport­ban nem szólaltak meg. Gon­dolom — (kedden délelőtt) — erre is áldoznak valamit a celluloidszalagból. A televízió említett szom­bat esti riportja automatiku­san felidézte az én gyermek­koromat. A korkülönbség néhány évtized. Olyan falu­ban születtem és nőttem fel, ahol egyetlen telepes rádió volt. Ezzel szemben az al- , kohol — rengeteg. És min­ket nem figyelmeztetett sen­ki: ha kínálnak, mitévők le­günk?! Természetes dolog volt, hogy a gyerekeket sen­ki nem kínálja. S ha kínálat nincs, akkor nincs mit elfo­gadni és visszautasítani sem. Nem akartam kimondani, de most már muszáj, hogy jó harminc évvel vagy még több idővel, több felelősséget érez­tek a felnőttek a gyerekek iránt. És hiába akadtak vol­na bármi csábítások, ellen­állóbbak voltak a gyerekek! •Kitartó és szívós józanság­gal készültek a mai jelen időkre. Nagyon vártuk a húsvéti ünnepeket. A kipattanó rü­gyek, s virágfakadás idejét. Már korán reggel elindul­tunk és az egész falut be­jártuk. Verseinkért sok to­jást és pénzt kaptunk. Volt közöttünk, aki hosszú verse- zetet mondott. Én a legrövi­debbet választottam a fiatal fiúk rigmusai közül — „Zöld erdőben jártam,/Virágot ta- láltam./El akar hervadni/Sza- bad-é locsolni?” — s délben már odahaza kanalaztam a húslevest. Annyi tojást és pénzt összeszedtem, hogy ab­2,.tíö E?y főcsiszár virágvasárnapja Sütő András drámája a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában. A romániai magyar író, Sütő András drámájának be­mutatása hozta meg az or­szágos sikert, elismerést a kaposvári színháznak. Sütő András műve Henrik von Kleist Kolhaas Mihály című írása nyomán annak felhaszná­lásával született. A főszerepeket Vajda Lász­ló, Molnár Piroska és Szabó Kálmán játssza. 147&, április 2L, szerda A Világ színház, a dramaturgiai osztálynak ez a több évre tervezett dráma- sorozata esemény a rádió bel­ső életében, de a hallgatók körében is. Az előadások vé­gigvezetik a hallgatót a dráma 2500 éves történetén, s Aiszkhülosztól feltehetően Beckettig, Dürrenmattig jut­nak el. A tavaszi bemutatók és felújítások a görög és ró­mai tragédiák, vígjátékok vi­lágába viszik a hallgatót. Ré­gi hiányt pótol ez a terv, mert a klasszikus alkotások ma már hozzáférhetetlenek, de azért is, mert a modern dráma és drámakísérletek nem érthetők vagy csak ne­hezen érthetők a kiinduló­pontok ismerete nélkül. Amikor az athéni kórus­művészet virágkora után két ember beszélgetni kezd a piacon vagy a körszínházban s párbeszéde történelmet, egyéni sorsokat jelenít meg, akkor valami új kezdődik az ból anyám minden évben ki tudta fizetni a kondást és az évi adót. De hadd kanyarodjam itt vissza a televízió műsorához, a címben említett ajándék- kosárhoz. Árkus József, a Lu­das Matyi főszerkesztője vál­lalta szombat • estére a tele­vízió „szóvivői” szerepét, s 6 beszélt ajándékkosárról. Elég szegényes volt ez az ajándékkosár. Elsőnek Bár­di György műsorát láthattuk, Enyém a képernyő! címmel, 70 percig. Íztelen show volt. Igazán jeles és közismert vendégek vonultak fel Szilá­gyi Györgytől Albert Flóriig, Fényes Szabolcsig, a népsze­rű színész vidám estjéből, sok minden hiányzott. Leginkább Bárdi György. Helena Vond- raékova, a csehszlovák kitű­nő énekessztár műsora na­gyon szórakoztatott. A re­mekül éneklő és kitűnően táncoló művész programja, bár csak részműsor volt, uralta a televízió egész szom­bat esti programját. Örmény professzor Besenyőtelken (Tudósítónktól) A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat hazánkban tartózkodó vendégeként Be­senyőtelekre látogatott el Melkonyan Melíkszet Gevor- kovics, a történelemtudomá­nyok kandidátusa, az ör­mény Kommunista Párt mel­lett működő Marxista—Le­ninista Intézet tudományos főmunkatársa, akit a község vezetői fogadtak. Vadnai László tanácselnök adott szá­mára tájékoztatást Besenyő- telek történetéről, jelenlegi életéről, rejlődésérőL Gevorkovics a Művelődési Ház klubhelyiségében tar­tott előadást Örményország­ról, az örmény—magyar ba­ráti kapcsolatok alakulásáról. Majd az előadói propaganda- munka tudományos alapjai­ról is beszélt Kérésünkre elmondotta, hogy előadói , körútja során Budapesten, Salgótarjánban, Egerben és az ország több ré­szében is járt. Azt tapasztal­ta, hogy hazánk virágzó, fej­lett, magas műszaki és szel­lemi kultúrával rendelkező ország. Hangsúlyozta, hogy több közös vonást talált a magyar és az örmény nép között, s odahaza az örmény —magyar baráti társaság tagjaként tovább ápolja, erő­síti majd a baráti kapcso­latokat Császár István Pataky Dezső Dr. Czeizel Ende genetikus előadássorozata, amelyben a tudományos kutatások legfrissebb eredményeiről is számot ad, nagy népszerűségnek örvendenek a tv-nézők körében. Képünkön a népszerű tudományos sorozat emblémáját lát­hatják. irodalomban: az író és kö­zönség között közvetlen kap­csolat alakul ki. Athén pol­gárai vállalták, hogy kez­detben az istenek és embe­rek függőségét, utóbb saját sorsukat, szenvedélyeiket és vezekléseiket, bűnöket és büntetéseket jelenítsenek meg. Az elkövetkező hetek­ben Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiákat hallhattunk. Némelyiküknél, így Aiszkhülosznál is az em­beri sors meghatározói még az istenek. Prométheusz bün­tetését Hera bosszúja és a kérlelhetetlen Zeusz dönti el. Az ember az istenek aka­ratával szemben tehetetlen. Szophoklésznél az ember már felemeli szavát az isteni ön­kénnyel szemben. Az Elektra pedig a magukra hagyott emberek harca egy tisztul- tabb életért. Ezek a sorok nem kíván­ják felhívni a figyelmet a klasszikusok tiszteletére, in­kább a vállalkozást üdvöz- lik, az ötvenes évek elején megszületett terv valóra válását. Hétről hétre iga­zolódik, hogy az új műsor­rend milyen sokat jelent a közművelődési program meg­valósításában. Á hallgató ez­úttal nem vár vitákat, hi­ányjegyzékeket a kimaradt művekről, csak hiszi, hogy gazdagabb lesz az, aki egy héten egyszer figyelmesen végighallgatja majd Euripi­dész, Axisztoíanész, Plautusz szentenciáit, mert egy el­süllyedt világ örökké élő emlékeit üdvözölheti ottho­nában, barátai körében. Er­re adott lehetőséget az el­múlt hetekben Aiszkhülosz és Szophoklész egy-egy mű­ve. A mai olvasó és S2ínház- látógató hamarább és köny- nyebben ismerte meg a klasszikus drámák késői át­Űt a A JEVGENYIJ KARPOV, orvos: 21 óra 30 perckor Szergej Koroljov lépett a kis házi­kóba. Amikor meggyőződött arról, hogy nincs semmi probléma, szép álmokat kí­vánt, majd elfoglaltságára hivatkozva már éppen távoz­ni készült, de menet közben azért még egy pótadag opti­mizmus belénk csepegtetésé- re is talált módot: — Figyelmeztetni akarom önöket, hogy néhány év múl­va sokkal egyszerűbben tör­ténik majd az űrutazás: szak- szervezeti beutalóval.. JURIJ GAGARIN: Felkacagtunk. A főkonst­ruktőr ekkor a karórájára vetett egy pillantást, és si­etve távozott. 21 óra 50 perckor az or­vos megmérte a vérnyomást, a hőmérsékletet, ellenőrizte a pulzust. Minden a legnagyobb rendben: a vérnyomás 115/75, a hőmérséklet 36,7, a pulzus 64. — Most pedig aludni! — mondta. — Aludni? Kérem — egyeztem bele szófogadóan és ágyba feküdtem. A szoba másik ágyán Germán helyez­kedett el. — Ne segítsek nektek elaludni? — kérdezte az or­vos és a zsebébe nyúlt. Mindketten egyszerre uta­sítottuk vissza az altatót... Percek múltán elaludtam • JEVGENYIJ KARPOV, orvos: Éjfél után három órakor, amikor a'gondjaimra bízott két pilóta már ötödik órája mélyen aludt, Koroljov né­csillagok felé zett be a kis házikóba. Mu­tatóujját az ajkára tette és alig hallhatóan pisszegett, majd halkan végigment a folyosón és benyitott abba a szobába, amelyben Jurij és Germán aludt. Amikor meg­győződött róla, hogy alusz­nak, nesztelenül visszahúzó­in:. A DICSŐSÉG NAPJA JURIJ GAGARIN: Fél hatkor az orvos belé­pett a hálóba, és könnyedé!!" megrázta a váliamat — • Jura, ideje felkelni! — hallottam. Azonnal felkel­tem. Felkelt Germán is. vetkező tubust kinyomtuk, Jurij tréfálkozott: — Az ilyen étel csaJe a súlytalanság állapotában jó — a Földön kinyúlna tőle az ember. NYIKOLÄJ KAMANYIN, vezérezredes: A-z Állami Bizottság * reg­gel hat órakor rövid ülést tartott. A jelentések így fog­lalhatók össze: „Minden rendben, minden kész!” A világ első űrhajósát államfők, miniszterelnökök, tudósok, sa dolgozók kollektívái fogadták világszerte. Képünkön: francia gyerekek köszöntik. dott és kézmozdulatokkal a tudtomra adta, hogy nála minden rendben van. Amint később megtudtam, tőlünk egyenesen a starttérre indult, ahol éjjel három órakor megkezdődött az utolsó e1 lenőrzés. JURIJ GAGARIN: Orvosunk egész éjjel nem hunyta le a szemét. A kis házikó körül sétált. Nyug­talanították az országúton elhaladó gépkocsik, meg a szerelőműhelyből behallat­szó hangok. Mi pedig úgy aludtunk, mint az újszülött csecsemők, semmit sem hal­lottunk és mindezekről csak később szereztünk tudomása — Hogy aludtak? — kér­dezte a doktor. — Ahogy tanították — fe leltem. GERMÁN TYITOV: Sokan csodálkoznak, ho­gyan tudtunk aludni a rajt előtti éjszakán. Ez szakmai szokás — repülés előtt fel­tétlenül ki kell az ember­nek aludnia magát. Csak­nem egyszerre ébredtünk. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, reggeli tornával. Általában minden a meg­szokott napirend ' szerint tör­tént, tubusokból reggeliztünk. Először húspürét, aztán íe- keteribizke-dzsemet, majd kávét. Amikor a soron kö­„Nincs kérdésem, végre le­het hatjani a fellövést.” Az ülés után aláírtam az űrhajós repülési feladatát, és elmentem megnézni, hogyan folyik az orvosi ellenőrzés és beöltözés az űrszkaíanderbe. JURIJ GAGARIN: Odajött hozzám Szergej Pavlovics. . Először láttam ilyen gondterheltnek és fá­radtnak . Úgy látszik, az ál­matlan éjszaka megviselte. Néhány tanácsot adott és ja­vaslatot, amelyeket még so­ha nem hallottam, és ame­lyek jól jöhettek a repülés alatt. Úgy tűnt, hogy miután látott bennünket, és beszél­getett velünk, egy kicsir vi­dámabb lein dolgozásait mint az eredetit Erre mutatnak egy Sarkadi elbeszélés — ödipusz meg­ákul — drámai fordulatai. íogy életműve mennyire él .? napról napra hogyan vé- i önmagát az ebből a ki- inő átdolgozásból is kide- ült. Siklós Olga megértette, rogy ez az elbeszélés nem egyszerűen epikus alkotás, hanem modern sorstragédia, amelyben vérfertőzés, a nép mindenki által tisztelt ki­rálya, a fúriává kifordult Antigoné, a hitves, lokaszté szekrényszerű unalma és ön- gyilkossága, a vezeklés, a ki­taszítottság vállalása játszik szerepet. A klasszikus dráma kereteibe zárt történet ödi­pusz szavaival indul: „Senki hát halandó embert, ki e földön várja még / Végső napját, ne nevezzen boldog­nak, míg élete / Kikötőjét el nem érte bánat nélkül biz­tosan” és Sarkadi intelmé­vel zárul: „Emberek, legye­tek szívósak és ragaszkodja­tok rettenetesen a vacak éle­tetekhez!” Az író az eredeti történet nyomán halad, de ödipusz sorsához kapcsolja Antigonét, „mert ápolni és vakon vezetni olcsóbb és ha­tásosabb mint ölelni”. Gábor Miklós (ödipusz) követni tudta a rendező — Török Tamás ‘ — elgondolá­sait, mértéktartó, fegyelme­zett hőst ábrázolt. Almási Éva (Antigoné) azonban he­lyenként túljátszottá az anya halála fölött megrendült fia­tal lány szerepét És Sarkadi Imrére emlé­kezve! Ezekben a napokban volt 15 .éve, hegy meghalt Most lenne ötvenöt éves, Mennyire rettenetesen nem vigyázott életére, mennyire bőkezűen szórta szét tehet­ségét! író volt és segédmun­kás. Vannak, akik szocialis­ta, mások polgári írónak tar­tották. Négy piros vászonba kötött könyv maradt utána. Az én rendetlen könyvtáram­ban valami véletlen folytán Hevesi András két regénye mellé kerültek. Értelmes éle­tek, értelmetlen befejezések. Torzók? Miért? Ebergényi Tibor — Minden rendben lesz, minden sikerül! — mondtuk együtt Germánnal. ANDRIJAN NYIKOLAJEV: Amikor Júra felvette a szkafandert, az űrrepülőtér munkatársai autogramot kér­tek tőle. Júra csodálkozott. Ezek voltak élete első auto­gramjai. Aztán beültünk az autó­buszba és elindultunk a rajt­hely felé. JURIJ GAGARIN: A- busz gyorsan haladt az úton. Már messziről meglát­tam a rakéta ég felé törő ezüstös testét, amelyet hat, összesen húszmillió lóerő teljesítményű hajtómotorral láttak el. Minél közelebb ér­tünk a rajthelyhez, annál na­gyobb és nagyobb lett a ra­kéta. Hatalmas világítóto­ronyra emlékeztetett, a fel­kelő nap első sugarai vissza­verődtek hegyéről. NYIKOLÄJ KAMANYIN, repülő vezérezredes: A buszból kiszállva Júra és társai egy kicsit elérzéke- nyültek. Összeölelkeztek, megcsókolták egymást. Ga- garint szinte erőszakkal’ kel­lett kiszakítanom a kísérők ölelő karjai közül. ANDRIJAN NYIKOLAJEV: Az izgalomtól elfelejtettem, hogy Júra űrhajós sisakban van. Meg akartam csókolni, de úgy bevertem homloko­mat a sisak ellenzőjébe, hogy púp nőtt rajta ... — Fiúk, egy mindenkiért, mindenki egyért! — kiáltotta Júra és elindult = rajthely felé. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom