Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám

stratégia nélkül? Emelték a felvásárlási árat Ez az olaj is fontos Taktika, Megtörtént, változtatni már nem lehet rajta, de tanulni illik belőle. A vállalat nagy­mennyiségű import alkat­részt adott el a legutóbbi készletbörzén, persze, a be­szerzési árhoz mérten vesz­teséggel. Amikor vásárolták a holmit, azt hitték, jó tak­tikai húzást csinálnak. A.z ár az utóbbi évek legalacso­nyabb szintjén állt — szak­emberek úgy mondják: tar­tósan nyomott volt —, tehát ha sokat vesznek a portéká­ból, szép summát nyernek az ügyleten, hiszen később az ár bizonyára ismét emel­kedni fog. Három éve ele­gendő alkatrészt halmoztak fel, s elégedetten dörzsölték a tenyerüket. Pusztán egyvalamivel nem számoltak. Azzal, hogy rö­vid tíz hónap múltán a ter­mék iránt rohamosan csök­kent mind idehaza, mind külföldön a kereslet, majd teljesen megszűnt. Derült égből a villámcsapás? Pró­zaibb okok adnak magyará­zatot. Elsőként az, hogy a vállalat üzletpolitikáját — s vele párhuzamosan termé­szetesen termékfejlesztő te­vékenységét is — minden­fajta stratégia nélkül foly­tatta. Nem ttekintett hosz- szabb távra előre, tartós ál­lapotként fogta fel azt, ami folytonos változás. Emiatt el- siklott afölött, hogy az al­katrészek nyomott ára lénye­gében egy csendes kiárusí­tás következménye, mert a gyártók „megszagolták” a kereslet új irányba fordulá­sát, korszerűbb végtermék megjelenését. Ha egyetlen vállalatot —s még inkább: ha egyetlen ter­méket sodorna ingoványos talajra a stratégia nélküli tak­tika, nyugodt lelkiismerettel rámondhatnánk, hogy olyan kivétel, mely erősíti a sza­bályt. Csakhogy a tapaszta­latok arra intenek, általáno­sabb jelenséggel van dol­KÖZHEIAYÉ váltak már a tanulságok, amiket egy-egy beruházás csúszásakor min­dig mindenki elmond. Ezt majd máskor így kell, ezt amúgy, amazt emígy ... És akkor nem lesz semmi baj. S legközelebb aztán mégis halasztani kell a határidőt. Egyáltalán nem szándé­koztunk tanulságokat keres­ni, amikor Eger Csebokszá- ri-lakótelepének második óvodája ügyében érdeklőd­tünk. Az új lakótelepen né­hány éve épült az első, a 160 kisgyermeket befogadó óvo­da—bölcsőde, s a szép, kor­szerű létesítmény hasonmá­sának építéséhez is hozzá­fogtak már 1974 őszén. Szá­zával költöznek a túlnyomó- részt fiatal, gyermekeket vál­laló családok a lakótelepre minden évben, így az új óvo­dára, bölcsődére tehát ége­tően nagy szükség van. S erre az új óvodára, bölcső­dére 1975 decembere óta egy­re türelmetlenebbül várnak a szülők és a kisgyerekek, A kérdést először Mányoki Péternek, a kivitelező Heves megyei Állami Építőipari Vállalat létesítményi főmér­nökének tettük fel: mikor lesz kész a lakótelep új óvo­dája? — A szerződéses határidő december 20-a volt. A mű­szaki átadás december 18-án megtörtént, a hiánypótlási határidőt január 30-ra tűz­ték ki. Még az átadás előtt kivették a szerződésünkből a közműépítés munkáit, s eze­ket a Közmű- és Mélyépítő Vállalat végezte, vállalva a befejezést a már említett határidőre. Pótvállalásként az átadáskor vállaltuk, hogy a külső útépítést, park- és te­reprendezést elvégezzük már­cius 30-ra. Ennyi röviden a „történet”, önkritikusan meg kell mondanom, hogy rész­ben szervezési hibáinkból s létszámgondok miatt nem tudtuk tartani a hiánypótlás és a pótmunkák' határidejét. Emellett azonban adódott számos olyan körülmény, amely szintén akadályozta a gunk. A vállalati tevékeny­ség gyakran a taktikai lé­pések lazán összefüggő, vagy éppen ellentmondásos soro­zatából épül fel, anélkül, hogy lenne egy központi, ve­zérlő mag, amely meghatá­rozná a célokat és a főbb irányokat, azaz logikát adna a részletek összeillesztésé­hez. Emiatt sok minden ked­vezőnek tűnik pillanatnyilag, ami végső soron hátrányos, s miközben a vállalat úgy érzi, hogy előre halad, való­jában gondjai, megoldandó feladatai, ismétlődő önérté­kelése elől menekül. Lép, s mi tagadás, halad is, csak azt nem tudni, milyen irány­ban, milyen célok felé. A taktikai lépésekből persze ki­alakulhat — s a gyakorlat tanúsítja, ki is alakul — bi­zonyos rendszer, ami a szer­vezettség, céltudatosság lát­szatát kelti, a felületes szem­lélőre megnyugtatóan hat, ténylegesen azonban a vál­lalat hajója sodródik, újra meg újra váratlan áramlatok, szelek, viharok érik, homok- ' padok, sziklák veszélyeztetik. Kárhoztathatjuk-e mind­ezekért kizárólag a vállala­tot? Hiszen végül is a vál­lalat dolga saját stratégiájá­nak kimunkálása, ha tehát ez elmarad, akkor a vállalat mulasztott. Igaz, de azért nem ilyen egyszerű. Ahhoz ugyanis, hogy a vál­lalat használható — azaz ne pusztán a papír meglétéért ki­dolgozott — stratégiával ren­delkezzék, nem elegendő sa­ját határozottsága. A gazda­sági környezet viszonylagos stabilitása — ami korántsem egyenlő a merev állandóság­gal! — éppúgy szükségeltetik hozzá, mint a vállalattal kapcsolatban álló szervek nyújtotta információ s így tovább. Ha most ennek is­meretében vizsgáljuk a hely­zetet, akkor könnyen felfe­dezhetjük, hogy a taktikai elemek túlsúlya a gazdálko­határidő betartását: a víz-, gáz-, csatornabekötés késett, a közműépítők nem tudták tartani a határidőt, későn kaptak terveket. Emiatt pél­dául nem tudtuk építeni a gyermekkocsi-tárolót, mert alatta vezet el a szennyvíz- csatorna. Nem tudtuk építe­ni a kerítést, mert a tanácsi építő vállalatnak a terüle­ten levő későn lebontott fel­vonulási épülete akadályo­zott ebben. Saját szervezési nehézségeink? Az igazság az, hogy az év végére öt új lé­tesítmény átadása jött ne­künk össze, s a hiánypótlá­sokra ennyi helyen nincs meg a megfelelő szakember- gárdánk. Ez számunkra is tanulság. MEGNÉZTÜK az építke­zést is. Az udvar, a környe­zet egyelőre nem úgy néz ki, hogy ide a közeli napokban beköltözhetnek a kis „birto­kosok”. Belül társadalmi munkát végző takarító bri­gádokkal találkoztunk, segí­tenek az építő vállalatnak. Itt már biztatóbb a lát­vány, a takarítás befejezté­vel kész épület. — Nem tudjuk beszerelni az ételfelvonót, s a beruhá­zónak nem tetszik a hom­lokzatvakolat színe. Április 30-ra minden munkával ké­szen leszünk, ezektől elte­kintve — tájékoztatott Lő- rincz György építésvezető. Május 1-től már jöhetnek az óvodások. Az újabb határidő meg­erősítése érdekében kérdez­tük meg a Heves megyei Be­ruházási Vállalatnál Király Lajos osztályvezetőt. — Nem hibáztatjuk mi mindenért az építőket, több olyan ok is adódott, ami akadályozta a munkájuk be­fejezését. A közműépítéshez nem volt elég embérünk, át­adtuk más vállalatnak. Igye­keztünk kompromisszumokat kötni, csakhogy kész legyen az óvoda. A január 30-i ha­táridő módosítását nem fo­gadtuk el, azóta kötbérezünk. De a kötbér összege nem le­het olyan nagy, hogy azva­dásban nem más, mint tü­körképe a középirányííás és | a vállalati irányítás átlagos S színvonalának. Korántsem arról van szó, tehát, hogy néhány intézke­déssel, rendelkezéssel egy csapásra megváltoztathatóak a mai jellemzők. Ennél jó­val bonyolultabb a teendő. Amint arra a párt XI. kong­resszusa megkülönböztetett hangsúllyal rámutatott, a ter­vezés tudományos megala­pozottságának elmélyítése, a tervezési módszerek korsze­rűsítése legfőbb feladataink között áll, értve ezen a gazdaság makro- és mikro- szintjét egyaránt. Az ebben elért eredmények alkotják a szilárd lépcsőfokot ahhoz, hogy a vállalati stratégia megléte ne puszta kívána­lom, hanem rendszeresen szá­mon kért követelmény le­hessen. Ezek szerint amellett tör­nénk lándzsát, hogy addig a gazdálkodó egységek érjék be a taktikai lépések hol vi­gasztaló, hol lehangoló kö­vetkezményeivel, s ne töre­kedjenek többre, szélesebb látóhatárra? Erről szó sin­csen. Számon kérni azonban csak azt lehet, amihez a feltételek adottak. Ezt szem előtt tartva kell tehát mérle- g'elni. Kétségtelen ugyanis, hogy a népgazdaság jó né­hány területén már ma ki­alakultak a feltételek a hosszú távú célok megjelölé­séhez, s hasonló a helyzet a vállalatok bizonyos csoport­jánál is. Ha ilyen esetben beérik a csupasz taktika kí­nálta kétes üdvösséggel, ak­kor valóban mulasztanak, s elmarasztalhatok. Másutt azonban az az első lépés, hogy fokozatosan megteremt­sék stratégia és taktika kö­zös folyammedrét, amihez bi­zony e medret mélyíteni is, tisztítani is kell. Nemcsak vállalati erőkkel! lami nagyon gyors befeje­zésre ösztönözzön. A. jeltéte­lek már adottak, csak az ál­lami építőkön múlik, május 1-re beköliözhetnek-e a ki­csik. Ahhoz viszont nem já­rulhatunk hozzá, hogy a ke­rítés és az út építését akkor végezzék, amikor már ott vannak a gyerekek. ★ LÄM-LÄM, mondhatnánk; a tanulság az, hogy az ösz- szetorlódott átadások nehéz helyzetbe hozzák az építőket, hogy a kötbérek nem elég ösztönzők. De nem tanulsá­gokat keresünk, nem vá­daskodunk. A tény az, hogy még nincs kész az óvoda, s minden erőre szükség van az április végi befejezésre. Egy dolog azonban nem hagy nyugton: ez az óvoda, böl­csőde szinte tükörképe egy korábban ugyanazon a lakó­telepen épült létesítménynek. Mi lett volna, ha teljesen új beruházásról van szó? Hekeli Sándor Az utóbbi években jelentő­sen növekedett a növényi olajok és zsírok iránti igény mind a hazai, mind a kül­földi piacokon. A kereslet ugrásszerűen emelkedett, ami maga után vonta — főként a tőkés országokban — a nö- vényólajipari termékek árá­nak rohamos növekedését. Ez önmagában is indokolttá teszi, hogy fokozódjék az olajnövények termelése, hi­szen a belföldi igények mel­lett az export is cél. A korszerű táplálkozással, illetve a táplálkozási szoká­sok megváltozásával az utób­bi években nálunk is 50 szá­zalékkal nőtt a növényiolaj- és 90 százalékkal a margarin­fogyasztás. Ezzel mégsem tartott lépést a termelés, pe­dig a növekvő fogyasztás mi­att a feldolgozóipar egyre több nyersanyagot igényel. Kedverő eredmények Korácsondon, Mezőtárkánybcm Ha például összehasonlít­juk az utóbbi 15 esztendő napraforgótermelését, megál­lapíthatjuk, hogy csupán az elmúlt évben kapott megfe­lelő rangot a többi mellett ez a fontos olaj növény. Ta­valy közös gazdaságaink már 5613 hektáron termeltek ola­jos magú növényeket, és eb­ből 2879 hektár jutott a nap­raforgónak. Korábban nem volt ennyi, mert a kalászo­sok, a kukorica- és a cukor­répatermelés korszerűsítése elvonta a figyelmet a napra­forgóról. Sok gazdaságban a tápanyagszegény, alacsony termőképességű táblákba ke­rült azzal a meggondolással, hogy igénytelen. Így nem is adott kellő termést és nem hozott elegendő jövedelmet sem. Az is gondot okozott, hogy nem volt megfelelő fajta és vetőmag sem, elavult a ter­melés technológiája is. A helyzet javítására nemrég kedvező együttműködés ala­kult ki a növényolajipar és a Bácsalmási Állami Gazda­A XXV. kongresszusra — a küldöttek tájékoztatására — a Szovjetunió minden ré­széből érkeztek munkasike­reket bemutató termékek. A küldöttek és a vendégek e bemutatón a sok értékes tárgy között talán mégis a Kámai Autógyár tehergépko­csijait szemlélték a legna­gyobb érdeklődéssel, hiszen bennük jó! tükröződött az elmúlt öt esztendő gazdaság­építési munkájának eredmé­nye. A XXV. kongresszuson hoz­ták nyilvánosságra a nagy beruházás programját és nem egészen fél évtized alatt a tervekből valóság lett. Olyan sikert ért el a szovjet ság között, ahol nagy olaj­hozamú szovjet napraforgó- fajtákat termelnek, a nap­raforgó előnyét csak fokozza, hogy kiválóan beilleszthető társnövényként a kukorica­termelési rendszerbe is. Heves megyében a harma­dik ötéves tervben átlagosan 2200 hektáron termeltek nap­raforgót gazdaságaink. A negyedik ötéves terv végére 2879 hektárra emelkedett a vetésterület, amely még min­dig kevés. Három szövetke­zet: a mezőszemerei, a kere­csenül és a nagyfügedi ta­valy már iparszei-űen termel­te, a napraforgót. A többi gazdaságban viszont hagyo­mányos műveléssel is kedve­ző eredményeket értek el. Karácsondon például 16,4, Mezőtárkányban 15,4 és Kál- Kápolnán 13,8 mázsa volt az átlagtermés 1975-ben. Állami gazdaságaink közül egyedül a gyöngyös-domoszlói foglal­kozik napraforgóval, ahol 20,4 mázsát takarítottak be hektáronként. Szőjatermelés a rákőczifalvi rendszerben A napraforgó mellett gaz­daságainkban fontos helyet kapott a repce, az olajlen és a szója is. Ez utóbbit tavaly már félezer hektáron termel­ték nagyüzemeink. Annak el­lenére, hogy megyénkben korábban nem foglalkoztak e nagy jelentőségű fehérjenö­vénnyel, mégis érdemesnek bizonyult. Tavaly a gyön­gyöspataiak, a poroszlóiak, a kisköreiek, a kömlőiek és a tiszanánaiak iparszerűen ter­melték a szóját és kedvező tapasztalatokat szereztek. Az olajipari növényeknek az V. ötéves tervben is nagy jelentőségük lesz. Az egész­ségesebb táplálkozásra való törekvéssel növekszik az olaj- és margarintermelés. A nagy hozamú fajtákban és az iparszerű termelésben még sok tartalék rejlik. Ép­pen ezért az országoshoz ha­sonlóan Heves megyében az idén tovább növelik az ola­au tóipar — Id tudja, há­nyadszor —, amire világszer­te felfigyeltek. Ma már csak történelem: amikor az autó­király Ford unokája Moszk­vában tárgyalt és megmu­tatták neki a Kámai Autó­gyár tervét, elképzelhetetlen­nek tartotta, hogy ilyen rö­vid idő alatt megvalósítsák. A Kámai Autógyár főkon- vejorsora már programsze­rűen működik — mondotta Lev Boriszovics Vasziljev ve­zérigazgató. — Egyelőre na­ponta három 20 tonnás te­hergépkocsi gördül le a futó­szalagról, vagyis teljesítettük a feladatot: öt év alatt meg­kezdtük a termelést — húzta alá a vezető. jós magú növények terüle­tét, amely megközelíti a 6000 hektárt. Ezek közül is nő a repce, az olajlen és a szója vetés- területe. Érdekességnek szá­mít, hogy nádudvari rend­szer mellett az idén a vá- mosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetkezet 200 hek­táron kapcsolódik be a rákő- czifalvi szójatermelési rend­szerbe. Ezt az indokolja, hogy Atkár és Adács melegebb ta­lajai ideálisak e növény ter­melésére. Segít a feldolgozó kombinát Gazdaságaink célkitűzései között szerepel az olajipari növények agrotechnikájá­nak tökéletesítése és a ter­mésátlagok növelése. 1980-ig hektáronként 10—17 mázsára emelik a napraforgó és a szó­ja hozamát. A termelést ked­vezően ösztönzik a január 1- én életbe lépett közgazdasá­gi szabályzók. Emelték a fel- vásárlási árakat. A napra­forgót mázsánként 860, az olajlent 870 forintért veszik át. Változatlan 1100 forint maradt a szója felvásárlási ára, amely elég magas, és a termelés további fokozására serkenti a nagyüzemeket. A jobb eredmények érde­kében tovább javítják a nö­vényolajipar és a mezőgazda- sági nagyüzemek kapcsola­tát. A várhatóan növekvő termésmennyiség elhelyezési gondjain segít majd az V. ötéves tervben a Szolnokon felépülő növényolaj-feldol­gozó kombinát. Ez megyénk­ből is átveszi a napraforgót, a repcét és az olajlent. A fejlesztés tehát a búzá­hoz, a kukoricához és a cu­korrépához hasonlóan fontos gazdaságpolitikai feladat. Ez megköveteli a szervező és és irányító munka színvona­lának javítását”, az ésszerű elképzelések megvalósítását a termelés és feldolgozás ér­dekében. Meatasz Károly Á kombinát egyik sajá­tossága, hogy a hárommil­lió hektárnyi területen össz­pontosul az autógyártás egész folyamata. A KamAZ csak nyersanyagokat kap az or­szág más vidékeiről, itt dol­gozzák fel acéllá, s itt ké­szülnek a tehergépkocsik al­katrészei, tartozékai is. A termelési cél évente 150 ezer tehergépkocsi és 250 ezer motor kibocsátása. — Ekkora mennyiséget a világon egyet­len autógyár sem produkál egy esztendő alatt — hang­súlyozta Lev Vasziljev. A beruházási munkálatok­ban részt vett a Szovjetunió valamennyi autógyára. A moszkvai ZIL-gyár készítet­te pl. a KamAZ modelljét, sőt a prototípust is ott gyár­tották. A moszkvai testvér­üzem a szakemberek kikép­zésében is sokat segített. Be­kapcsolódtak a programba a szocialista országok vállala­tai is. — Magyarországról pl. több mint száz automata próbapadot vásároltunk a te­hergépkocsik minőségellenőr­zésére. A nyugati cégek is sok berendezést szállítottak a beruházáshoz -— mondotta B. Vasziljev —, de az ő közre­működésük csak a tervek gyorsabb megvalósítását tet­te lehetővé. A Kámai Autógyár célki­tűzése a termalés mielőbbi bővítése: 1930-ban már na­ponta 600 tehergépkocsit gyártanak majd. Faragó András 1976. április 21., szerda WP náttfWWWÉ&WH Az E9Vesült Izzó váci fényforrás és alkat­H&SfW"**** rérzgyár&ban petcenként 40 fénycsövei állítanak elő. A folyamatos beruházás és műszaki fejlesztés eredményeként, 1980-ra a percenkénti termelés, a tervek szerint eléri a 100 darabot■ A világszerte ismert fénycső-1 veket mintegy 60 országba exportálják, (MTI fotó _ KS) { Més záros Ottó A szülők s a kisgyerekek már türelmetlenek Még várni kell az óvodára»*. Termel a Kárnál Autógyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom