Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

Kiuuőrs z6Í<iáial JÖL NÉZEK KI...? — Nem szégyelled magad, hogy ilyen csúnya szavakat használsz, fiacskám I — De mama, ezeket a szavakat Shakespeare mond­ta. — Akkor többé ne játssz Shakespeare-darabokbanl * Egy idősebb kutyás hölgy lép a vasútállomás forgal­mistájához: — Mikor érkezik a követ­kező vonat nyugatról? — Tíz óra 40-kor. — És keletről? — Tizenegy óra 43-kor. — Északról? — Tizenkét óra 6 perckor. — Most hány óra? — Egy perc múlva 9. — Gyere, Fifi! — fordul a hölgy a kutyához —, nyu­godtan átmehetünk a síne­ken. ★ — Doktor úr, nagyon há­lás vagyok önnek, hogy ki­gyógyított a kleptománii- ból. — £n is nagyon örülök, de ha netán visszaesne a be­tegségébe, hozhatna nekem egy szép zsebrádiót. •ér — Itt a felesége — szól a fegyőr a rabhoz. — Melyik? — Hogy-hogy melyik? — Maga nem tudta, hogy bigámiáért ülök?! ★ Az első osztályosok szá­molni tanulnak. A tanító né­ni egy 7-es számjegyet ír a táblára. Nyolcvanéves az újkori olimpia Az első újkori olimpia megrendezését — az ókori hagyományokat tiszteletben tartva — Görögországnak ajánlotta fel az 1894. június 16-án Párizsban megalakult Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság. S nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1896. áprilisában — 1502 esztendő után — újból elindultak az olimpiai vetél­kedések a feldíszített athéni stadionban. • „Imádkozás” rajt előtt Kevesen vettek részt a vi­lág államai közül ezen az emlékezetes 1896-i athéni, el­ső olimpiászon. Mindössze 12 ország képviseltette magát a meghívott 34 közül 295 ver- sehyzővel. Az angolok és amerikaiak — még fel nem ismérve az olimpia jelentő­ségét — csupán harmadrangú sportolókkal jelentek meg Athénben. Ekkor is az atlétika állt a versenyek középpontjában. A rajtnál csak töredéke jelent meg kora legjobb atlétáinak. Az amerikai Burke 12 má­sodperccel nyerte a 100 mé­tert. Burke akkoriban fur­csának tűnő rajtjával feltű­nést keltett. Korabeli szoká­sokkal ellentétben, nem áll­va várta a rajtpisztoly dör­renését, hanem térdepelve. Ez harsány derültségre késztet­te a nézőket, akik megje­gyezték: — Talán csak nem imád­kozik a rajt előtt ez az ame­rikai? Minden valószínűség sze­rint Burke mégis jól „imád­kozott”, mert mindkét vág­taszámot megnyerte. Az ame­rikai atléta jól tudta, hogy előnyösebb rajtolni „imád­kozó” állásból... Pórul járt hazatérése után Conolly amerikai hármas­ugró, az újkori olimpiák el­ső bajnoka. Ugyanis iskolája engedélye nélkül utazott Athénba, miért is kizárták az egyetemről annak ellené­re, hogy három érmet is szerzett (hármas-, távol- és magasugrásban!). Itt jegyez­zük meg: Conolly Athénban versenyzett először hármas­ugrásban ... Érdekes meg­említeni, hogy Conolly ké­sőbb neves kalandregényífó lett és egykori egyeteme csak 1953-ban — nyolcvanadik születésnapján — „javított” hajdani 2ord határozatán, melyet még 1896-ban hoztak: tiszteletbeli díszdóktorrá avatták äz agg olimpiai baj­nokot ... Letépett mez Hatalmas izgalom kísérte a marathoni futás olimpiai versenyét. Tudjuk, Marathon, az emberi akarat jelképe volt és maradt is. Azonos Phllip- pedész görög hős nevével, aki a perzsák fölött Mara­thon mezején időszámítás előtt 490-ben aratott ragyo­gó győzelem hírét vitte el futva Athén piacára, ahol a nagy kimerültségtől holtan esett össze. 1896-ban hírül adták az athéni újságok: egy Averoff nevű dúsgazdag görög ke­reskedő lánya kezét ígérte fejedelmi hozománnyal.. Az első a görög Szpiridon Luisz lett, aki 2:58,50 óra alatt fu­tott. A huszonöt éves pász­tort nemzeti hősként ünne­pelték. Az esküvő azonban elmaradt, mivel Szpiridon Luisz — már nős volt... Míg Szpiridon Luisz a gö­rög nép hősévé vált, egy má­sik honfitársa a nemzet szé­gyenévé. Bikalaszról, aki har­madikként futott a célba, ki­derült, hogy a nem is Cse­kély marathoni táv egy ré­szét kocsin tette meg. Ered­ményét megsemmisítették és nyilvánosan tépték le róla kék-fehér trikóját... Kerékpáron 12 óráig Az első modern olimpiai játékokon különös verseny­számok is szerepeltek. Ilyen volt például a testsúly-kor­látozás nélküli birkózás, ame­lyet a német Schumann nyert meg, aki a győztes német tornászcsapatnak is tagja volt. Súlycsoportok nélkül tartották a súlyemelést is. Ekkoriban mindegy volt, hogy hogyan, de fej fölé kel­lett emelni a súlyt. Sokan a derékövükfe egy kampót erő­sítettek, s az első lendület után kissé megpihentették a súlyt és az alaposan igény­bevett izomzatot. Érdemes felidézni, hogy a hat kerékpáros szám között szerepelt a tizenkét órás verseny is, ezt az osztrák Schmalt nyerte meg 314,997 kilométeres teljesítménnyel. Dermesztő hideg ví2ben rendezték az úszóversenye­ket: rajt után sorra hor­gászták ki a vízből a meg- gémberedett versenyzőket Nem törődve a hideg vízzel, nagy fölénnyel nyert a ma­gyar I-Iajós Alfréd á 1Ö0 (1:22,2) és az 12ÓÓ (18:22,2) méteres távon. Hajós Alf- rédnak szándékában volt, hogy indul az 500 méteres versenyen is. Ez csak szán­dék márnát, mert nem volt annyi ideje, hogy a rajtra jelentkezzen, olyan gyórs egymásutánban indították a versenyeket R. T. —■ Na, gyerekek, ki talál­ja el ezt a számot? Egy kisfiú az utolsó pád­ból összegyűr egy papírda­rabot, jobb kezébe veszi, odavágja a táblához s öröm­mel felkiált: — Eltaláltam! ★ — Mi az: zöld és azt mondja „vau, vau”? — Beszédhibás béka. ★ — Mi az ujjlenyomat? — kérdi a vizsgabiztos a rend­őriskolán. — A tolvaj címe — vála­szol Milan segédrendőr. ★ — Vádlott, önnek azonnal észre kellett volna vennie, hogy az a pénztárca, amit talált, az nem az öné! — Lehet, de a pénz, ami benne volt, nagyon isme­rősnek tűnt. •ér — Jól szórakoztál tegnap este a színházban? — Hát lehet jól szórakoz­ni tíz perc szünetben? ★ A tanító megkérdi a diá­kokat: — Mi végtelen? —- A világegyetem és a tanév — hangzik a bölcs válasz. v * Egy újonc panaszkodik az őrmesternek: — Kimostam a sapkámat és most nem megy a fe­jemre. — Mosd ki, fiam, a fejed, hátha akkor rámegy a sap­ka. „Autószafárf így nevezik azt az állatkertet, amely Bécatdl harminc kilomé­terre van. Az oroszlánok, tigri­sek, orrszarvúak, elefántok, zsi­ráfok és sok más olyan állat, amelyet általában rács mögött tartanak, Itt nagy területen sza- oadon él. A látogatók ezért „be vannak zárva’» autóikba. Az oroszlánok az út közepén sfltte- tlk a hasukat a nappal, a zsirá­fok békésen hajtják le a fejüket, bo"v hekémlelienok a turistabu­szok ablakán, a majmok ráugra­nak a motorházfedélre, és onnét koldulják össze a finom falato­kat!... igaz, azok a területek, ahol a ragadozók élnek, magas szögesdrótkerltéssel vannak el­határolva. A szarárt látogatóinak tilos kiszállni autójukból, lehúz­ni a kocsi ablakait, és dudálniuk sem szabad. Cseh Károly versel A 2i éves fiatalember az egri tanárképző főiskola elsőéves magyar—orosz szakos hallgatója most először jelentkezik lapunk­ban verseivel. koraesti kert-rajz a pitypangbokor zöld izzója bevilágítja az esti kertet fényében faág fésülködik s elindul álma a beton-szürkületben visszhangosan a virágzás felé zsebkendőnyi kék ég integet utána: múltjában meg ne kössön mert a házfalak szürke ncgatívján is már ott a tavasz: várja hogy előhívja a holnapi nap fénytől harsogó fényképpé Te: IiAsMI és vérbo asztal fölé hajló tested a pillanat hídja nem köt már össze veled n. hiába minden zsoltáros kezű integetés hívás feléd nem kelhet fel többé hajad suhogásában a nap Kankalin es pi-mezon Olvasom a hirt kedvenc lapomban, hogy „befejeződött a világűr mágneses me­zőinek kérdéseivel foglalkozó nemzetkö­zi szimpozion... ” Ol­vasom és nem győzök csodálkozni a kéi soroii: hogy mikkel nem foglalkozik a tudomány! Olyanok­kal, amelyektől teg­nap, vagy tegnapelőtt egy átlag tudósnak sem volt fogalma, s amely ma egy átlag olvasó számára is természetes napi hír. Persze azért vár­junk csak egy pilla­natig ezekkel a mág­neses mezőkkel. Ked­venc lapom oly ma­gától értetődő termé­szetességgel adja köz­re a hírt a mágnes mezőkről, minden magyarázat, kiegészí­tés nélkül, mintha a világ, sőt a világűr legtermészetesebb dolgáról, a mindenki előtt olyannyira köz­ismert és közkedvelt mágneses mezőkről lenne szó. Illetőleg arról van szó való­ban, de be kell valla­nom, hogy a mágne­sest azt értem, értem a mezőket is, de a mágneses mezőket, ezt a kettőt így együtt nem értem. Furcsa dolog, beval­lom és belátom, hogy valaki valamit kü­lön értsen, de együtt már ne. Mert például, hóffy virágos, azt ér­tem: azt is, hogy me­ző. Es ériem, igen, együtt is értem: vi­rágos mező. Mit látok ilyenkor lelki szemeim előtt? Virágos mezőt! Pi­paccsal és kankalin­nal, kék, meg vörös, meg sárga színekkel. Lánnyal, aki fekszik a virágok között a mezőben. Magamat is látom. A lánnyal. És a mágnesességet is érzem, de ez nem az a mágneses mező, ami világűrben van és amiben szimpozi- Ont hívtak össze a tudósok. Ez olyan mágneses mező, amely egy virágos mezőben van és nem kell hozzá szttnpó- zion, tökéletesen ele­gen vagyunk hozzá 'VMMWMéMWMmMMWWtMMWWMMVVVVWé ketten és tökéletesen kevesen lennénk hoz­zá külön-külön egy­magánk. Mert lám a férfi és a nő is, olyan mint a mágnes meg a mező, vagy, hogy inkább a virág ps a mező: akkor van iga­zán értelmük, ha együtt vannak. Szóval, mindezt lá­tom és érzem is lelki szemeim előtt és -ben. De, hogy mágneses mező? Uramisten, ez lesz a jövő virágos meze­je? Az űrhajósok vi­rágos mezeje, az asztronautáké? Vala­mikor úgy lesz talán, hogyha kiejtjük ezt a szót: mező, akkor már csak kéic és zöld bollidákra, sárga és vöröslő meteorrajok­ra gondolunk, ame­lyeknek legközepén egy szkafander le­beg és benne egy nő. Valószínűleg az. És ha mi is odalebe­günk és a szkafander szkafanderinának bi­zonyul valóban, ak­kor megvan a mágne­ses mező és akkor minden éppen úgy lesz, mint a virágos mezőkön. Valószínű­leg? A virágos mezőn én úgy szoktam, hogy előtte és utána tépek egy csokorra való mezei virágot és iz­galommal, majd há­lával nyújtom át: — Tessék, én ked­vesem! Most majd úgy lesz, hogy a szkafan­derből kinyúl egy manipulátor, elragad a mágneses mezőkből néhány pi-mezont és átnyújtja valamiféle lézersugár hátán a másik szkafander­nek, de nem mond semmit. Mert mit is mondhatna? Meg miről is mondhatna bármit. Marad a mágneses mező és pi- mezon. Tudósok, vigyáz­zatok, nehogy meg­haragudjam rátok! (egri) Víkend „Idegenforgalmi szakem­ber” aláírással kaptunk le­velet, amelyben arról érdek­lődnek: használhatjuk-e a címbeli angol eredetű szó­alakot, s van-e jó magyar megfelelő a kiiktatására? A hét végére eső munkaszünet, a hét végén történő pihenés­re, szórakozásra szárat idő­szak megnevezésére az angol weekend szóalakot írásban, és szóban gyakran felhasz­náljuk. Eleinte az írott köz­leményekben az eredeti an­gol írásformában jelölték a megnevezést. Ilyen íráskép­pel jelentkezett ez az angol szó a sajtó nyelvében, a hi­vatalos megfogalmazásban és a különböző idegenforgalmi kiadványokban is. Sőt még a költeményekben is ez az írósfanma volt a gyakoribb. Sárközi György versének rí­me pl. Week-end. Böndör Pál egyik költeményének címében is ezt az írásformát olvashatjuk: Weekend visz- szafelé. Ladányi Mihály Kül­város című alkotásaiban sem véletlenül olvashatjuk az eredeti angol szóalakot: „Műemléktáblák aranyérme­it, / nem tűzdelik a tűzfal zubbonyára, / week-end-re nem jár ide senki sem, / s kegyelet mélázva nem bo­rong.” A hétvégi, kirándulások, üdülési lehetőségek megsza­porodásával egyre gyakrab­ban jutott nyelvi szerephez ez az angol szó. A kiejtésnek megfelelő víkend formában jelentkezett szóban és írás­ban egyaránt. Lassan egész 6zócsalád alakult ki belőle: víkend, víkendi, víkendezik, víkendház, víkendtulajdonos víkendjegy, stb. A gyakori használat következtében tehát már olyan jövevényszónak te­kintendő, amelynek kiiktatá­sára nem kell törekednünk. A hétvég, a hétvégi magyar megnevezések még alkalmas­nak látszanak a víkend, a ví­kendi szóalakok pótlására, de már a vikendez igealak alig­ha helyettesíthető a hétvé­gezik (?) erőszakolt megne- nevezéssel; illetőleg a hétvé­gi pihenőt tart, a hétvégéi pihenéssel tölti nyelvi for­mák túl hosszúak ahhoz, hogy szói szerepet gyakrab­ban vállaljanak. Ezért váltak egyre megszo­kottabbá a víkend és viken ­dez szóalakok mindennapi életünk nyelvhasználatában. Űjabban költőink szívesen bíznak rájuk versbeli szere­pet is. Alábbi példáink ezt igazolják: „Alig veszik észre a víkendre loholok” (Markó: Az utcaseprő ünnepe). — „A Húsvét-szigeteken / víkende- zem, tehát boldog vagyok!” (Garai: Tranzit-váróterem) — „Néha kikocsiznék egy vikendházba" (Szűcs: Ven­dégcsillag) — „A víkendhá- zak alkonyulnak” (Nemes Nagy Agnes: Dal). Reméljük, közleményünk­kel meggyőztük levélírónkat arról, hogy ram kell okvet­lenül a víkend, vikendez szó­alakok kiiktatására töreked­nünk: mind hangalakjával,‘ mind liasználati értékével jól beleilleszkedett ez az ide­gem. eredetű megnevezés nyel - vünk szókészletébe. Or. Bakó* József 1 i mMbS A >:Barry Lyndon” című film női főszerepét játszó Marisa lerenson ruháinak tervezéséért Ulla Britt SÖDERLUND ;véd ruhatervezőnőt Oscar-díj.jal jutalmazták. (MTI külföldi képszolgálat KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom