Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

Ä* új-hatvant szakközépiskolában A teljesebb emberért f Széles területen gyűrűző gond. egyben társadalmi kér­dés: szákiskoláink miként oldják meg, hogy a padjaik­ból kinövő fiatalok érdeklő­dése ne szűküljön be. ha­nem olyan vonzalmak birto­kában kerüljenek az életbe, amj teljesebb emberré teszi őket. Foglalkoztatja ez a feladat magukat a nevelőket, iskolaigazgatókat is. akiknek eközben a szaporodó, egyre inkább szerteágazó tananyag mély. tartós elültetésére szin­tén figyelmezniük kell. Valljuk be. nehéz a vállal­kozás. Kitérni előle mégsem lehet, ha felelősséget érzünk ifjúságunk jövendője iránt, s szem előtt tartjuk mind az 1972-es oktatáspolitikai hatá­rozatot, mind a XI. párt­kongresszus idevágó állásfog­lalását, amelyek döntő cél­nak tekintik az oktató-neve­lő munka általános személyi­ségformáló vonásainak érvé­nyesítését. Most a hatvani közgazda­sági szakközépiskolában ke­restük, hogy a számvitel, a számok világán túl miféle litrnvalót visznek ki innen a növendékek? Tudatos törekvés —■ Kétségtelen, hogy elsőd­leges feladatunk a közgazda­sággal összefüggő szakfogal- mak. tudnivalók elplántálása fiataljainkban. De ez nem eredményezhet egyoldalúsá­got — mondotta látogatásunk alkalmával dr. Máté József igazgató. — Éppen ezért már tanóráink keretében tudató, san törekszünk arra. hogy gazdagítsuk diákjaink szemé­lyiségét. Tehát az iskolaévek után úgy kerüljenek ki az intézetből, hogy mindenről le. gyen fogalmuk, az élet vala- ■mennyi területén önállóan véleményt tudjanak nyilvá­nítani. Ideológiai, világnézeti szempontból a KISZ hivatott látókörüket szélesíteni. A gyengébb képességűek szak­mai jellegű fejlesztését szol­gálja öt tanulószobánk. A különböző szakkörökben pe­dig' azok jutnak tudástöbb­lethez, akik valamilyen tudó. mányág iránt jobban érdek­lődnek. Tantestületünk szin­te teljes egészében magáénak érzi mindezen felül azt a feladatot is. amivel fiatalja­ink általános műveltségének fejlesztése, a különböző mű­vészetek1 iránti vonzalom éb- resztgetése jár. Persze lehe­tőségeink korlátozottak, mert sok diák vesz részt a szakkö­ri foglalkozásokon, mások vi_ dékről járnak be naponta, s különösen az utolsóévesek már ilyenkor minden ener­giájukat elsősorban a szak. mai feladatok elvégzésére fordítják. Folyoséktub Tájékozódásuák során meg­győződtünk róla. hogy a szak- i középiskola életéljen igen hatásos műveltségfejlesztő munkát végez a folyosóklub, amelynek éves működési ter­vét a diákok a tanárokkal együtt dolgozzák ki, s eszmei irányításában DaYnyi Beláné, Soós József, Petri Agnes, Má­té József né, Tőzsér Ferencné nyújt segítséget a fiatalok­nak. Kéthetenként tartanak mű. soros klubfoglalkozást, s a könnyedebb, játékosabb, szó­rakoztatóbb elemeket egész­ségesen kerevik az oktatástól távol álló. de az ifjak for­málását hasznosan szolgáló előadásokkal. Á közelmúltban dr. Kocsáry Péter és dr. Ko­vács Gyula jogügyi témákban nyújtott felvilágosítást, dr. Bakos Balázs és dr. Fehér Katalin a serdülőkor egész­ségügyi vonatkozású kérdé­seiről beszélt, Numan György rendőr százados pedig az if­júsági bűnözés lélektani sa­játosságaival. a megelőzés módszereivel foglalkozott. A vita ilyenkor elmaradha. tatlan és hasznos, mert tisz­tázódnak a fogalmak, bizo­nyos félreértelmezések. De el­simul minden szenvedély, amikor a klubfoglalkozás má­sodik fele következik, s egy- egy osztály kamarakórusa, táncegyüttese, muzsikusa lép a hallgatóság elé. Hadd je­gyezzük meg: a folyosóklub áem niindig marad saját fa­lni között! Két esztendeje kapcsolatot teremtettek a gyöngyösi Vak Bottyán Szakközépiskolával, s időn- kértt felváltva vesznek részt egymás műsorain, foglalkozá­sain. Film, színház, muzsika Az új-hatvani Közgazdasá­gi Szakközépiskolában a ne­velők tudatában vannak, mi­lyen hasznos szerepet tölt be a fiatalok személyiségének formálásában a film. a szín­ház és a Zeneművészet. Az intézet rövid fennállása óta meg is teremtették annak a lehetőségét, hogy tanulmá­nyaik mellett — szervezett formában 1 — ebből szintén részeljenek a diákok. Évente legalább tizenöt filmet néz­nek meg például a különbö­ző osztályok. éspedig több esetben az iskola ..zsebére”. Ügyesen úgy szervezik a film- látogatást, hogy a Vörös Csil­lag vagy Kossuth mozitól megveszik a teljes házat kedvezményesen, s ilyenkor csak diák ül a vetítőter­mekben. Hogy miként állít­ják össze a filmműsort? Min­denkor igyekeznek összhang­ba hozni a nevelési célt a gyermekek érdeklődési köré­vel. A Vörösmarty Művelődési Központban évek óta fut az Országos Filharmónia ko. molyzenei bérletsorozata. Észrevehetően növekszik az érdeklődés ebben kz intézet­ben is. mert az idén Nagy­fejő Ede tanár úrnak csak­nem 60 bérletest sikerült szerveznie a színvonalas kon­certekre. Sajnos, Hatvanban nincse­nek színházi előadások. Bu­dapest közelsége azonban le­hetővé teszi, hogy jó színpa­di műveket, kitűnő színésze­ket lássanak a fiatalok. Él­nek is a lehetőséggel a Köz- gazdasági Szakközépiskola nevelői, diákjai. Rendszere­sen feljárnak a fővárosba, s ha már mennek, az irányítás folytán olyan darabokat néz­nek meg leginkább, amelyek kapcsolódnák a tananyaghoz. Az elsősök így tekintették meg Shakespeare két művét nemrégiben. Könyvek, festmények Van ugyan könyvtára az intézetnek, de mivel nemesik messzire a sokkal gazdagabb Mészáros Lázár utcai városi intézmény, rendszeressé vált annak a látogatása is. Köl­csönöznek a fiókkönyvtárból, máskor a különböző műsoro­kon vesznek részt. Március 15-én például olyan vetélke­dőn voltak a szakközépisko­la diákjai, amely legtöbb kérdését az 1848—49-es sza­badságharc irodalmából me­rítette. Nem feledkeznek meg a képzőművészeti ízlésformálás fontosságáról sem, amit igen sok bejegyzés tanúsít mind a Hatvány Lajos Múzeum, mind a Hatvani Galéria ven­dégkönyvében. Tóth Valéria és Kligl Sándor szobrait kü­lönösen sokan nézték meg. mert ez a tarlat a közeli pá­lyaudvar művelődési termé­ben volt. ahová egy-egy tan­óra keretében is ellátogat­hattak a szakközépiskolások. Hogy aztán mindebből mennyi válik valamely gyer­mek javára? Mit formál a film egyiken, mit a festmény, a könyv a másikon? E kér­désekben nehéz lenne dön­teni. Hisz valamennyi . más alkat. Akad, aki egyik - évről a másikra változik meg tar­tásban, emberségben. Vi­szont előfordul, hogy mind e törekvés csak hosszú távon hoz gyümölcsöt. A feladattól ez sem tart­hatja vissza az igazi nevelőt, mert pályakezdettől tudnia kell: a jövőnek épít. s felnö­vekvő. új generációkban mé­retik meg emberformáló ké­pessége, Moldvay Győző „B legfényesebb zászlé” — Zalka Máté emlékezne Zalka Máté író, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom hőse, a spanyol polgárháború hősi halált halt tábornoka születésének 80. évfordulójáról hazánkban és a Szovjetunióban is meg- emlékezaek. A Magyar Írok Szövetsége, valamint a rádió és a televízió április 22-i Fáklya Klub-beli közös ren­dezvényén az Irodalmi Szín­pad mutatja be ,»A legfé­nyesebb zászló” című emlék­műsort a legendás Lukács tábornokról. A Szovjetunióban —- ahol szinte saját Írójukként tisz­telik ■— szintén többször és több helyen emlékeznek meg az akkori idők legnagyobb kitüntetésével, a Vörös Zász­lórenddel és díszkarddal ki­tüntetett forradalmár író­ról. 13.35: A hétköznapok politikája Elválasztható-e vagy szo­rosan összetartozik a mai em­ber életében a szakmai, a politikai és az általános mű­veltség? Mi a sorrend? Egyáltalán szükség van-e műveltségünk fejlesztésére, Szüksége van-e a beérke­zett, a felnőtt, megállapodott emberek látóköre tágítására? Ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel Wisinger István ri­porter beszélgető partnerei­nek, munkásoknak, szocia­lista brigádtagoknak, akiket a Danuvia Gyárból hivott meg e beszélgetésre a stú­dióba a televízió. ' Jurij Gagarin, a Szovjetunió űrhajós pilótája 15 évvel’ezelőtt, 1961, április 12-én hajtotta végre az első Föld körüli űrrepülést a Vosztok űrhajó fedélzetén. Sorozatunkban Jurij Gagarinról beszélnek hozzátarto zci, tanító?, barátai, az űr­kutatás vezetői, a Vosztok 1, útjának szervezői és részvevői, külföldi írók és új­ságírók Űt a csillagok felé J976. április 16., péntek 5. PAVEL POPOV1CS, űrhajós pilóta: Az űrhajósok osztagába magunkkal hoztuk a repülő­szolgálat szabályait: az egy­más kölcsönös megbecsülését, az elvtársi segítségnyújtást és támogatást. Soha senki sem utasított vissza semmi­lyen munkát, jómagam soha­sem hallottam efféle dölyfös mondatokat: „Az én dolgom az űrrepülés, nem pedig a bútorcipelés, faültetés meg ehhez hasonló... ” Pedig, hát éppen ilyen egyszerű dol­gokkal kezdtük... ANDRIAN NYIKOLÄJEV, űrhajós-pilóta: Üj barátaimmal együtt kezdtük el a tanulást és az edzéseket. Mindegyikünknek más-más véleménye volt az edzőgépekről és a különféle szerkezetekről. Én például nagyon nem szerelem a hő­kamrát és erről nyíltan be­széltem mindenkinek. Ren­geteg verejtéket kiizzad az ember, amíg véget ér a kí­sérlet. De bármennjűre is el­lenszenves volt számomra ez az edzőberendezés, semmi­féle könnyítést nem enge­délyeztem magamnak. Jurij így beszélt erről: — Igazad van, a hőkamra olyan, mint a gonosz mos­toha. De ti, fiúk, ne törőd­jétek ézzel a mostohával! Nem szabad beadnotok a derekatokat előtte! A világ első űrhajósa. A felvétel röviddel a Földre érkezése után készült. BORISZ VOLINOV. űrhajós-pilóta: Jurij nagyon komolyan vette az edzéseket és a fog­lalkozásokat. VALEKIJ BIKOVSZKIJ. űrhajós-pilóta: Ha egyszer, sok-sok év múlva megkérdezik tőlem, mivel kezdődött számunkra, űrhajósok számára a világ­űr meghódításának korszaka, ezt felelem: „A reggeli tor­nával.” Ha viszont megkér­dik, hogy mi segített legin­Ingyen! Magyarországon állampolgári jog a? ingyenes orvosi el­látás. Ott, azokban a kórházakban is, ahol egyetlen kórházi ágy létesítése több mint egymilliójába kerül az államnak. A hajdan méregdrága gyógyszerért filléreket fizetünk, és ha a szükség úgy kívánja, messzi országokból postafordultávalj, repülőn, hozzuk be az életmentő orvosságot. Ingyenes az oktatás, jelképes összegeket fizet a lakosság az óvodákban, a kollégiumokban a gyermekekért. Mindezek megszokott, nekünk természetesnek tűnő, —» sajnos sokszor számba sem vett — állami szolgál tatasók. .o —- Mikor jött haza Kanadából a rokona? — Két hete, hogy itthon Van és azt mondja, szépen megJ élnek. Amíg fiatal az ember! — Ezt hogyan érti? — Nyugaton az öregnek nincs becsülete. Az öregedő em­ber gyakrabban beteg, a beteg pedig teher. Vannak üzemek; ahol három napi távoliét után egyszerűen felmondanak a dolgozónak. Részegség, tüdőgyulladás, egyre megy. —■ Kanadában viszonylag magas az életszínvonal... — Azt mondja a rokon, hogy csak lakbért, orvost, meg patikát ne kelljen fizetni... Néhány nappal később a kórház folyosóján találkozom ismerősömmel, meg a kanadai rokonával. — Hol járnak? — Meglátogattuk Lajos bácsit — Mi baja Lajos bácsinak? Legyintenek, csóválgatják a fejüket, bár a kanadai bid zakódé: — Meglátod! Megmentik az öreget. Vérátömlesztést ka­pott, és most az erősítő injekciók hatására szépen pendül. Kedves fiatalember az adjunktus, barátságosan nyújtja s kezét. — Mi járatban errefelé? Ismerőseim nyomban Lajos bécsit említik. — Igen, igen! Ismerem a Lajos bácsit Nem volt könnyű eset, de most már túl van a legnehezebbjén. Csendesedik a folyosó, elmennek a látogatók, a nővérek megértőek, hiszen látják, hogy az adjunktus úrral beszélget tünk. — ön mintha nem lenne magyar? — Á! Igen, igen! Én, persze, magyar vagyok, de kanadai magyar. Két hete vagyok itthon és hallottam, hogy szegény Lajos bácsi... — Ugye, doktor úr, vérátömlesztést is kapott? — Meg még sok mindent ! A kanadai elkomolyodik, összehunyorítja a szemét és aá adjunktushoz fordul. — Adjunktus úr! Mennyibe kerül Lajos bácsi gyógyítása? Az adjunktus tájékozatlanul széttárja a kezét. — Sokba, kérem! Nagyon sokba. A kanadai nem tágít. — De mégis! Egy vérátömlesztés, meg az injekciók, a*á őt heti kórházi ápolás? Az adjunktus szemmel láthatóan zavarba jön, és felén* fordul. a — Nein & tudom, kérlek .szépen! Talán tét... Am kiderül, hogy én sem, mert ugyebár nekünk tulaj­donképpen nem is fontos, hogy Lajos bácsi mibe kerül az államnak. Nekünk csak egy a fontos, hogy a beteg meggyé- gyűljön, és hogy, az állam fizessen... De hogy ez mennyibű került... i Szalay István kább megbirkózni a nehéz­ségekkel, ezt válaszolom: „A barátság és az elvtársias­ság”. Természetesen mindegyi­künknek megvannak a ma­ga hajlamai, jellemvonásai. Barátaimban sok minden tetszett. Tetszett például Ga­garin féktelensége és mun­kaszeretete. Tyiíov változa­tos érdeklődési köre, az, hogy minden dolog magával tudta ragadni... Imponált nekem Popovics optimizmu­sa. Nyikolájev komolysága, agilitása, alapossága, s mond­hatnám, bölcsessége. GERMAN TYITOV, űrhajós-pilóta: Az űrhajósnak fel kell ké­szülnie mindenfajta megle­petésre, el kell viselnie a váratlan hőmérséklet-válto­zásokat, tudnia kell ponto­san betájolni az űrhajót, működésbe hozni a baleset­elhárító eszközöket. Hiszen nemcsak egyszerűen arról volt szó, hogy Gagarin, Tyi- tov, Nyikolájev felszállni ké­szül a világűrbe. Mi, bár­mennyire is vakmerők vol­tunk, mégis — életühk nem­csak a miénk volt. Nemcsak a hozzátartozóink vártak bennünket. Alapos jelenté­seket kellett adnunk a tu­dósoknak. így értelmeztük mi a feladatunkat. VITAL1J SZEVASZTIANOV, űrhajós-tudós: 1960. február elején jóvá­hagyták az első űrhajósok elméleti kiképzésének prog­ramját, s márciusban meg­kezdődtek a foglalkozások. A tanfolyamon terjedelmes elő­adást tartott Tyihonravov professzor, a szovjet raké­tagyártás egyik megalapító­ja, Cander és Koroljov mun­katársa. A következő foglal­kozásokat én tartottam. He­tenként háromszor volt elő­adás. A leendő űrhajósokat elsősorban annak a Vosz- toknak a konstrukciós sajá­tosságai érdekelték, amelyet még sohasem láttak. Azt szerették volna tudni, van-e valami közös, vonása az űr­hajónak és a korszerű re­pülőgépnek. Kérdéseket tet­tek fel a vezérlőrendszerről, a repülés biztonságát garan­táló rendszerekről. JURIJ GAGARIN: 1960 nyarán pillantottam meg először, vagyis kilenc hónappal a start előtt. A le­endő Vosztok mindenkinek megnyerte a tetszését. Ak­kor tudtuk meg, hogy az űrhajó burka a légkör sűrű rétegeibe való behatoláskor sok ezer fokra melegszik fel... — Jó Gagarinnak, * öntő- munkás, megszokta az izzó kemencék mellett a mun­kát — tréfálkozott egyik társam. M. VASZILJEY. professzor: A Vosztok űrhajó abban az időben készült, amikor az emberiség az első lépése­it tette a világűrbe. Min­den intézkedést megtettek azért, hogy maga az űrhajó is, valamennyi rendszere is maximálisan megbízhatóan működjék, hogy garantált legyen az űrhajós biztonsá­ga az űrrepülés különböző szakaszaiban. A Vosztok. ■ űrhajó, ha mai szemmel nézzük a konst­rukcióját, aránylag egysze­rű szerkezetű volt. Ez azon­ban csak látszólagos egy­szerűség. Létrehozásakor szá­mos, műszakilag űj, eredeti megoldás született, amelye- két felhasználtak a Voszto» kot felváltó, pilóta irányításit űrhajók megszerkesztésének JEVGENYIJ KARPOV, orvos: Felértünk az első emeleti re és egy nagy, világos dol­gozószobába jutottunk. Nem sokkal később Szergej Korol­jov lépett a szobába. A fia­tal tisztek sorjában bemu­tatkoztak. Koroljov aztán bemutat­ta a vendégeknek legköze­lebbi munkatársait és fel­kért mindnyájunkat, hogy foglaljunk helyet az asztal­nál. Az akadémikus egyszerűen és mégis erdekesen beszélt arról, hogy milyen eredmé­nyeket értek el a rakétaépí­tők. Egy perccel később gondolatai már a jövőbe re­pítettek bennünket: óriási rakéták földön kívüli pályá­ra juttatják az olyan csil­laghajók kötelékeit, amelyek a végtelen magasságban — a megoldandó feladattól füg­gően — hol orbitális állo­másokká változnak, hol pe­dig a második kozmikus se­bességgel üstökösként su­hannak a naprendszer boly­gói felé... — Egyelőre pedig — te­lített bennünket vissza az égből a földre —, minden nagyon egyszerű lesz: csupán egyetlen embert juttatunk fel és csak háromszáz kilo­méternyi magasságban levő röppályára és csakis az első kozmikus sebességgel, vagyis a kilőtt puskagolyúnál csak nyolcszorta nagyobb sebes­séggel. Ez az ember önök közül kerül ki. —• Koroljov tekintetével végigsorjázta a jelenlevőket és rövid szü­net után így fejezte be szá­vait: — Ez az első ember bárki lehet... (Folytatjuk? J * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom