Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

A termelő termeljen, a kereskedő kereskedjen. Fogadóóra 8-tól 12-ig Elnök elvtárs, hallgasson meg..«! A2 egyik megyei szövet­kezeti szövetségünk köz­pontjában mondja egy ille­tékes szakember: „Már kiló­ra is sok az a jelentés, li­léivé jegyzőkönyvhalmaz, amelyet ebben az évben kellett készíteni a háztáji, illletve a kistermelői gazda­ságok helyzetéről, segítésük fontosságáról, módjairól... Amikor betoppantam a ME- SZÖV-be, Ficzere Sándor és Nagy Lajos ugyancsak egy fontos tanácskozás előtti ké­szülődéssel volt elfoglalva. — A téma? — A kistermelők takar­mány-, illetve tápellátásának megszervezése. Várjuk a ga­bonafelvásárló és feldolgozó • vállalat vezetőit, s behív­tunk néhány nagyobb ÁFÉSZ-vezetőt is. Együtte­sen kell rögzíteni, hogy hol, melyik községben lei gon­doskodik a kistermelők ellá­tásáról ... Igen, bármilyen különös­nek tűnik is: ma a kister­melők ellátásánál nem az az alapprobléma, hogy nincs elegendő takarmány, vagy kevés a táp, hanem az, hogy nehéz összeegyeztetni az árusításukkal foglalkozó cé­gek érdekeit, tevékenységét. A felvásárlási jog nem minden... Az értekezletek száma te­hát nőttön nő, s valóban szaporodnak a jelentések, a jegyzőkönyvek is a háztáji, a kistermelők termelési ked­vének felélesztésére. Ennek egyik dokumentuma az a nemrégen megjelent kor­mányhatározat is, mely sze­rint mind a fogyasztási, mind a termelőszövetkeze­tek megkapták a jogot a működési körzetükben a kis­termelők sertéseinek felvá­sárlására. Sőt: a helyi, falu­si vágóhidak is vághatnak a megyei húskeretben meg­határozott mértékig, hogy ezáltal is javuljon a helyi ellátás. — Hogyan változott en­nek szellemében a helyzet "Ti^ömíőn? — Fogyasztási szövetkeze- tünk kis vágóhídján az elő­ző években is csak a saját hizlaldánkban nevelt hízó­sertéseket vágtuk le, 3—400- at évenként. Ezen felül az állatforgalmi vállalat szá­mára további 200—250 hí­zót sikerült a szakcsopor­tunk tagjaitól felvásárolni, átadni. Ez a szám — an­nak ellenére, hogy bárme­lyik kistermelőtől átvehet­jük a rendeletek értelmé­ben a sertést — ez évben eddig mindössze nyolc da­rabra tehető. Valahogy meg- álltl a termelés. Drága az alapanyag, s nagymértékben elvette a termelők kedvét a kanok kivonása is. Nem vált be a mesterséges terméke­nyítés a kistermelők kocái­nál — mondta Vass János, a hevesi körzeti fogyasztási szövetkezet átányi—kömlői alapegységének vezetője. Kis vágóhidak — nagy gondok A kápolnai ÁFÉSZ-vágó- híd a megyében e szektoron belül a legnagyobb. Amint kitűnt: tavaly a körzet hét községében dolgozó sertés- tenyésztő szakcsoportjának 190 tagjától 753 hízót vásá­roltak fel, s vágtak le. Ez évben viszont csupán 390 mázsa tőkehúsra kaptak en­gedélyt, holott a vágóhíd kapacitása ennek a duplá­jára is képes lenne. Éppen ezért komoly gondot okoz a vágóhíd üzemeltetése, hiszen időszaki munkái egyetlen szakember sem vállal, a fo­lyamatos — teljes kapaci­tással való — működéshez kicsi a megadott tőkehúske­ret is, de jelenleg kevés a felvásárolható sertések szá­ma is. Az első negyedév­ben így a kápolnai körzet­ben csupán 94 mázsa tőke­húst „termelt” a fogyasztási szövetkezet vágóhídja. Boldogon a termelőszö­vetkezet elnöke is elmon­dott egy sajátos problémát: — Húsüzemünkben a tő­kehús és a fehér áru mel­lett, a helyi ellátás javítása érdekében készítünk hur­kát, kolbászt, abárolt sza­lonnát is. Az egyik _ egész­ségügyi határozat értelmé­ben a hurkát például 48 órán belül .kötelesek va­gyunk értékesíteni, ha ez nem sikerül, meg kell sem­misíteni az árut. Egy másik határozat szerint viszont az elkészült hurkából is min­tát kell szállítanunk Egerbe, ahol az élelmiszerhigiéniai laboratóriumban megvizsgál­ják, s csak a vizsgálat ered­ményének ismeretében len­Adatok kazettában A Budapesti Rádiótechnikai Gyár néhány évvel ezelőtt új technikai érdekességgel lepte meg a számítástechnika szakembereit, elkezdte a kazettás adatrögzítő rendszer be­rendezéseinek gyártását. Az új módszer a lyukkártyás, vagy lyukszalagos adatrögzítés elektronikus változata, de annál gyorsabb és olcsóbb, mert „közönséges”, a kereskedelmi for­galomban is kapható kazettás magnószalagra rögzíti az ada­tokat. (MTI fotó — Csikós Gábor — KS) ne szabad árusítani. A vizs­gálati eredmény viszont egy hétnél hamarább ritkán ér­kezik meg. Így aztán elvileg egy gramm árut el nem adhatunk. Sok a „bába”...? A gondok tehát igen sok­félék, nehéz is lenne össze­gezni azokat. Egy dolgot azonban világosan érzékel­hetünk : kevés a levágható, a felvásárolható sertés, nehe­zen éled a termelési kedv. És ez talán nem is fő gondnak, hanem a termelési lehetőségekben még mindig meglevő gondok eredőjé­nek, következményének ne­vezhető. Ügy tűnik az első negyedév végén, hogy eddig csupán az akták, és az érte- . kezletek szaporodtak, s egy kicsit mintha sok volna a „bába” is, mintha egy kissé — a segítés szándékával, vagy címén ugyan — min­denki a másik helyett kí­ván dolgozni. Erre a leg­jobb példa a takarmány- és tápértékesítés helyzete: Mak­iáron például „kiskéreskedik a gabonafelvásárló vállalat, az ÁFÉSZ, a Nektár Szövet­kezet és a SZÖVTERMÉK is, s mégis ebben a község­ben érte a legtöbb kritika a kistermelők részéről ' a termény-forgalmazást... Ezekben a napokban újra értekezletek kezdődtek a fo­gyasztási szövetkezetek, a termelőszövetkezetek, a ga­bonafelvásárló és feldolgo­zó vállalat, a MÉSZÖV és a TESZÖV képviselőinek, szak­embereinek részvételével, hogy körzetenként, közsé­genként kijelöljék: ki a fe­lelős a felvásárlásért, a ta­karmányellátásért, a koca­kihelyezésért, a tenyészka­nok beállításáért. Az már most biztos, hogy továbbra is maradnak „rések”, lesz­nek átfedések, párhuzamos­ságok. Ugyanis, ahol a ga­bonafelvásárló vállalja a kiskereskedést, ott valaki­nek végeznie kell a felvá­sárlást, a kocakihelyezést, s ahol pedig a termelőszövet­kezet vállalja a felvásár­lást, ott egy másik cégnek a terményforgalmat kell le­bonyolítania. Vagyis nehéz értelmes összhangot, rendet teremte­ni. Nehéz, de lehetséges. Mégpedig egyszerűen: meg kellene nézni, hogy melyik szövetkezetnek, vállalatnak mi van az alapítólevelében. Mert valamikor, réges-ré- gen a termelő termelt, a nagykereskedő „nagykeres­kedett”, a kiskereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet pe­dig a kiskereskedelmet foly­tatta .., Faíudi Sándor Eger szőlősdombjai között vitathatatlanul az Eged a koronás rangú. Meredek kap­tatói a legkipihentebb kirán­dulót is jócskán megszuszog­ta tják, amíg a gerincéig fel­jut. A fáradság azonban sem­miképp nem hiábavaló, mert aki oromzatáról széttekint, úgy érezheti, mintha repülő­gépről nézne alá. A szerte­futó, kitárulkozó völgyek foglalatában új, ismeretlen szépségeit mutatva lélegzik, él a város. A hegy gerincén két kul­túra ölelkezik: az ember te­lepítette szőlősorok összeér­nek az erdővel. Szívós erő­vel, kitartással hódította meg a szólőkultúra az Egedet Ki­fogtak a hegyoldal merede­kén, ahol azelőtt záporok pusztították el az emberi kéz művét, teraszos művelést ho­nosítottak meg. a kövek között, s jöhet bármilyen felhőszakadás, a telepít- vény sértetlen marad. Az egész hegyoldal az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazda­ság célgazdaságának „birto­ka”. — Százhatvan embernek jelent állandó munkát, biz­tos, jó megélhetést az Eged Reggel fél nyolc. A nagy­községi tanács ajtaja előtt idős néniké toporog. Néha odaszalad egy-egy járókelő­höz, s a pontos idő után ér­deklődik. Végre nyolc óra, kinyílik az ajtó. Az elnök szobájában a ké­nyelmes székek, a meleg, vi­lágos falak igen vendégma- rasztalóak. A néni gyorsan leül, elrendezi a sokszoknyá­ját, a kendőjét leveszi és el­kezdi : — Azért siettem, hogy én legyek az első, meri nincs nekem időm arra, hogy órá­kig egy helyben rostokoljak. Itt a tavasz, lassan palán- tázni kell, ma még főzök is valamit, és ott vannak a nyakamon a háziállatok... Az elnök barátságosan int a fejével, hogy akkor ne késlekedjék, fogjon . hozzá mondandójához. — Engem itt a faluban senki sem ért meg. Maga meg azért elnök, hogy meg­hallgasson. — Megint a tyúkok, Kati néni? — kérdi az elnök. — Azok hát! Télen, ami­kor átjártak, nem szóltam semmit, de ezen a tavaszon nem tűröm, hogy kikaparja­nak minden magot. Ha mon­dom a szomszédnak, rám sem hederít, csak mosolyog a ba­jusza alatt. Én arra is gya­nítok — veszi csendesebbre a szót —, a kerítésen ő vág lyukat azért, hogy a csirkéi átbújhassanak. Remélem, megbünteti, elnök elvtárs, különben felmegyek a.., Az elnök mindent ponto­san feljegyez. Csitítja Kati nénit, hiszen igen belemele­gedett a beszédbe, és figye­lembe sem vette, hogy az ajtón kívül más is vára­kozik. Végül az elnök tör­te meg a szóáradatot. Meg­ígérte a néninek, hogy még azon a héten kivizsgáltatja az ügyet, megbeszélik a dol­got a szomszéddal is. Kilenc óra. Kati nénit egy fiatalember váltja fel. ő valóban nagyon siet, még le sem ül. A helyi ifjúság kép­viseletében jött. — Elnök elvtárs! Tegnap este meging „összejöttünk” az idősebbekkel. Maga tud­ja, hogy mennyire szere­tünk táncolni, de zene nél­kül az nem megy. Az étte­remben nem tudjuk hal­kabbra venni a muzsikát, ebből van aztán a vita. Az persze igaz, hogy ilyen hangerő mellett sokan nem tudnak beszélgetni. Hová menjünk, se kúltúrház, se — mondja Antal Nándor, üzemegységvezető. — Célunk a szőlőkultúra minőségének feltétlen biztosítása, hiszen mi látjuk el tiszta vörös faj- borökkai a palackozót. Az Egeden terem a legkü- lönb bikavér, s más nemes magyar vörös bor szőlőjének is itt a hazája. — Évi termelési tervünk 12 millió forint, s elmaradá­sunk még egy esztendőben sem volt. Két éve, mikor a rohadás országosan nagy kárt tett a szőlőültetvények­ben, mi akkor is egészséges termést szüreteltünk. A jó növényvédelemnek köszön­hetően két rohadt szemet sem lehetett találni a mi sző­lőnkben. És így volt ez á múlt őszön is. A vállalat egységei közül egyedül mi teljesítettük maradék nélkül az évi tervet. Az egedi célgazdaság 170 hold termő és 70 holdnyi új telepítésű szőlőt gondoz. El­sőnek fejezték be a metszést, március 10-én már egyetlen tőke nem volt metszellenü'. —Milyen munkákat vé­geznek most? — Szomolyai, noszvaji, bo­gácsi, cserépfalui, bükkzsércí ifjúsági klub! Nem akarunk mi senkinek se rosszat, de bennünket is meg lehet ér­teni ... Csak legalább egy külön termünk lenne! Segít­sen nekünk, elnök elvtárs! Az elnök papírján egyre szaporodnak a sorok. Hom­loka gondtól ráncos. — Ismerem a problémáto­kat, higgyétek el. De mit csináljak? Honnan akasz- szak le most nektek egy külön helyiséget? Értsétek meg, legyetek türelmesek, először bölcsőde, óvoda kell és ha marad pénz, jöhet az ifjúsági klub. De ha lesz va­lami jó ötletetek, ha . ki­okoskodtok valamit, azonnal keressetek fel. Ezen a fogadónapon volt még egy látogató, ő nem kér, nem panaszkodik, csak beszélgetni jött. Szó esett a betegségéről, a családról, ami mindenkit érdekel, de beszélt többek között olya­nokról is, ami csak trécse- lésre szolgál. Aztán lassan letelt a fogadóóra, a vendég elégedetten távozott. Az aj­tóból azonban még vissza­szólt: — Holnap újra eljövök! ★ A parádi nagyközségi ta­nács vezetője, Háber István behívja munkatársait, el­mondja a fogadóórán felve­tődött problémákat, kiosztja a feladatokat, válaszol a reggeli postára. Ezután jut idő arra, hogy beszélgessünk. — Mindennap így megy ez. Már reggel, amikor el­indulok a munkába, leszólí­tanak az emberek, tanácsot kérnek. Tudja, most éppen íásítunk, parkosítunk és sen­ki sem akar lemaradni. Az­tán, amikor beérek, az az első dolgom, hogy felbontom a postát, a fontosabb leve­lekre még nyolc óra előtt válaszolok, mert látja, utána nem sok időm marad, kez­dődik a fogadóóra 8-tól 12«. ig. A parádi nagyközségi ta­nácshoz öt helység — Párád, Parádsasvár, Parádóhuta és Ipari üzemek Bzamszédsá- gában három község — Ape, Lőrinci és Zagyvaszántó — határát háromezer&tszáz hektáron fogja át az Egyesült Zagyvavölgye Termelőszö­vetkezet. A közös gazdaság lányokból és asszonyokból verbuvált három női brigá­dunk a szálvesszők lekötését végzi a szőlőkben. Hozzá- kezdtünk ugyanakkor a tám- berendezések javításához, új betontámok készítéséhez is. Ezek befejezése után követ­keznek a talaj munkák. Meg­kezdtük az előkészületeket 100 hold új szőlő telepítésé­re, s úgy tervezzük, hogy még az idén 40 holdon föld­be kerülnek a magunk ne­velte oltványok. A gazdasági eredmények mellett értékes közösségi tel­jesítménnyel is dicsekedhet­nek. Ez ideig kétszer nyer­ték el a „szocialista munka üzeme” kitüntető címet, s múlt évi eredményeik alap­ján harmadszor is váromá­nyosai lehetnek ennek a rangnak. — Mik a kilátások az idei őszre? — Szőlőink jól teleltek, a vegetáció időben megindult, a rügyek duzzadtak. Ha el­kerül bennünket a tavasza fagy, ősszel ismét jó szüret­nek örvendhetünk. Holdan­ként 60—70 mázsa terméssel számolhatunk... (pataky) Bodony — tartozik, ötezer ember gondjával foglalko­zunk. Nehéz úgy beosztani az órákat, hogy mindenki­nek egyformán jusson. Az biztos, és én ennek nagyon örülök, hogy senki sem ma­rad otthon a problémájával. Még azokkal sem, amelyek többnyire a rossz szomszéd­ságból' erednek és a vége mindig az acsarkodás, a ve­szekedés. Az én dolgom, hogy kibékítsem őket. Természete­sen, ha az ügyek nem sér­tenek közérdeket, a tanács nem sokat segíthet. Azt szok­tam mondani, s ez, úgy lá­tom, hatással is van az ösz- szeférhetetlenekre, hogy a jó szomszédság jobb egy jó testvérnél. Az persze igaz, hogy so­kakat idő hiányában csak a következő fogadónapon tu­dunk meghallgatni. így is naponta 12 panaszos keresi fel a tanács titkárát, a mun­katársakat, vagy engem. Ép­pen most készítem a falu­gyűlések értékelését. Nézze meg, mennyi kérdést tettek fel a községek lakói. Sokan szóltak a művelődési ház, a klubkönyvtár, a játszóterek, a korszerű villanyvilágítás hiányáról, de fontos lenne egy szeméttároló és így to­vább ... Azt sem szabad el­titkolni, hogy a lakosság rengeteg 'társadalmi munkát vállal egy-egy új létesítmény építésénél.. Itt volt például a bölcsőde, amelynek az alap­ját hatvan ember a szabad idejében rakta e. Ezért bánt, hogy amit kérnek — és nem is haszontalan dolgokat — sokszor nem tudjuk teljesí­teni. A délelőtti fogadónapokon, különösen a magánjellegű poblémák tárgyalásánál, gyakran elégedetten, meg­nyugodva távoznak el innen az emberek. Egy kis rábe­széléssel, jó tanáccsal min­dig sikerül bebizonyítanunk, hogy „kinek szól a fülemüle éneke”. sikerese« zárta az egyesülés utáni esztendőt és most a következő öt év fejlesztési tervein dolgoznak. Készül a szövetkezet kö­zéptávú terve, amely első­sorban az állattenyésztési helyezi új alapokra, A meg­levő tehénállományt 1980-ig ötszázra növelik és ezzel együtt a tejtermelés hozamát is emelik. Hozzá kapcsoló­dik a rét- és legelőtélepítés, amely a tervidőszak végére eléri az 500 hektárt, és ele­gendő takarmányt biztosít az állatállománynak. A szántóföldi növények kö­zül az V. ötéves tervben is vezető helyen marad a borsó, amelyet* iparszerűen termel­nek a szövetkezetben. Ennek egy részét a Vetőmag Válla­lat Észak-magyarországi Központjának, illetve zöld­borsóként a Hatvani Kon­zervgyárnak értékesítik. Gé­pi fejlesztésre 15 milliót köl­tenek. elsősorban a szálas­iakarmány-betakarítókat, kombájnokat és cukorrépa­szedő gépeket vásárolnak. A műszaki fejlesztéssel, a jelenlegi hatvanmilliós ter­melést öt év alatt húsz milli­óval növelik. A nagyüzem mellett gondot fordítanak a háztáji fejlesztésre is.' Első­sorban a kisgazdaságok ser­tés- és baromfitenyésztéséhez nyújtanak segítséget. Már az idén és jövőre ezerrel növe­lik a háztáji sertésállományt. 1976. április 15., csütörtök Pillantás az Egedről Szüle Rita Készül a középtávú terv: Fejlesztések a Zagyva völgyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom