Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

*£*wikÁ>sA/s^J*v<AX>v^íUX£ÜS>v*v<A>>>>^AA>sA/OiAKAAAA^

ez)

Körtánc a pénz miatt

Bontják Egerben a Lenin utat. A régi földszintes lázak helyére laké telepek kerülnek. Néhány cs&ládnyi erületen néhányszor tíz, vagy száz család kap otthont. 3ontják Gyöngyösön a Mérges utcát. A régi földszintes lázak helyére itt is lakótelepek kerülnek és kerültek, dontják Hatvanban is a földszintes házakat a belvárosban, helyükre, a néhány családnyi területre tíz, vagy ;záz családnyi lakótelep kerül. Bontják Budapestet és Nyíregyházát, Szolnokot és Miskolcot, bontják a földszintes házakat ott, ahol új út épül, ahová gyár kerül, vagy új lakótelep. Fájdalmas dolog és örömteli is: vajúdva születik az új. Verítékkel vakolt faiak esnek áldozatul a holnapnak, öregek feje fölül kerül lebontásra a tető, amely pedig — úgy vélték — halálukig óvja már íketi Pazarul berendezett családi házak, öreg viskók, nanzard tetős, emeletes palotácskák, roskatag, amúgy is halálra ítélt nagyanyólakok adják meg magukat: kisajátításra kerülnek.

így megy ez már évek óta és így tart még évtizedekig. És ez még rendjén is lenne.

Mi az, ami nincs rendjén?

A kisajátítás körüli huzavona, a szükségtelen, a fölösleges, a mindenkit és mindent meggyötrő huzavona, ímelyben a törvény már elerve úgy indul egy sajátos ver- ■enyfutásra, hogy más törvénynek, törvényeknek, rendeléseknek kell mankót nyújtani a számára. A kisajátítási törvény egyik és gondolom alapvető passzusa — mit kell űzetni a kisajátítandó házért, telekért — elvesztette hite- ét és értelmét És ez nagyon rossz dolog.

Mert hogyan Is történik a kisajátítás? Ügy, hogy a tanács Egerben, vagy Gyöngyösön, Szolnokon, vagy Nyí- -egyházán közli az „ügyféllel”, hogy mennyit fizet a teleiért, a házért Az ügyfél ezután azonnal perrel fordul a ■■írósághoz, hogy annyiért nem járul hozzá tulajdona ki- ajátításához. A bíróság vagy négy esetben tárgyal és iönt.. Én még nem hallottam olyan esetet hogy a bíróág helyben hagyta volna a tanács árajánlatát, de olyat; nár sokat, hogy kétszeresét, háromszorosát ítélte meg a nnács által megajánlott összegnek. Hogy az összeg, amit i kisajátításért fizetne a tanács, az kevés, hogy azt a elek, vagy a ház tulajdonosa a bíróság útján óhajtja legemeltetni, s hogy ezt az óhaját a bíróság méltányol- a is, nos, ezt tudja a tanács nagyon jól. Tudja az ügyéi is, hogy a tanács ezt tudja, és így aztán még nem tkadt olyan kisajátított, aki elfogadta volna a tanács szakigazgatási szervének árajánlatát

A dolog ugyanis úgy áll, hogy e tanácsok egy, még 165-ben kialakított árszabály szerint fizethetnek a saját ■szántukból — illetőleg fizettetnél; a beruházókon ke- esztül és által — a kisajátítandó terület négyszögödért - Egy tizenegy év előtti tarifa szerint. Mindenki tudja, ogy az eltelt egy évtized alatt még akkor is változott olna a telkek értéke, ha nem ment volna fel egyébként s az áruk, hiszen egy-egy a környék beépítése a kültériiéiből belterületet teremtett és már csak emiatt is, ön- naga értékéhek meggyarapodását hozták az évek.

És már ebből adódik a következő gond is: mit sem

tentene, ha most új árakat szabnának meg a kisajátításokhoz, hiszen az árak amúgy is változnak, és néhány •V múlva ismét, „ha oer. úgymond, hadd legyen per..

!önthetne újfent a bíróság.

De hát miért nem megy az ügyfél a tanács szaki gaz- 'stá'i osz'á'váhóz. miért nincs lehetősége a tanács megölelő jogi szervének tárgyalnia az ügyféllel, vagy Jogi sérvéhez a jobb árszabás érdekében fellebeznie az ügyéinek? Miért van az, hogy egy államhatalmi szerv in- ézkedését thár születése pillanatában nem veszi komoran sem a döntést meghozó szerv és személy, sem az, 'kit érint, — és ráadásul még ebben igazuk is van? Jómagam egy évet végeztem jogot is, aztán teljes joggal 'S okkal eltanácsolt az egyetem fura ura és nem holmi etsemért, hanem a joghoz való oktondiságomért. íny iát ezt töredelmesen beváltván, hogyan Is merném crt negmagyarázni: rhit kellene tenni ebben a nagyon is sokakat és sokszor érintő ügyben.

Egy azonban bizonyos: tertni kell. Nemcsak azért nert tanáé«, ügyfél, bíróság, közjegyző, ügyvéd, beruházó vállalat járja fulladásig a táncót a kisajátítás körül 'gy régi és már megkopótt léméz, pardon, rendelkezés Uemére... Ezért is. Nemcsak azért, mert ez & „tánc” ■engeteg energiát von el magánostól, bíróságtól, vállalttól, tanácstól, amelyre pedig mindvalanáennyiüknek ten csak nagy szükségük lenne és van is az élet egvéb •s nem kevésbé sürgető területén... Ezért is. De talán <?,főképpen azért, mert valahogyan még sincs az jól, ogy minden egyes kisajátítási ügyben eleve vesztesként idul el a megkérdőjelezett tanácsi döntés. Ha egy szerv ’öntéseit nem kell és nem is szabad komolyan venni,

■'óbb-utóbb eljuthat az ember odáig is, hogy egyéb dön- éseit se tekintse mértékadónak.

És ez az általános megkérdőielezettség, illetőleg annak ■ veszélye már alapvétőén politikai kérdés. Társadalom'Mtikai'

Bontják Egerben a Lenin utat

Hatvanban a fő útvonal mellett épülnek az új házak régi kis családi épületkék helyén.

Az egész ország „emeletesre” éoíti a szocializmust \z „építési törvény” végtére is megköveteli, hogy tiszteletben tartsák. Hogyan?

A szakemberek minden, bizonnyal megtalálják ennek az útját és módját

Márkusz László riportja;

n

apozzon tovább, aki a címből ítélve, valami krimit vár az itt következő sorokból. Nem bűntényről, csupán egy ecsédi népi játékról lesz szó, Csáki bíró- né balladájáról, ezt éneklik a színpadon és járják hozzá a táncot az együttes tagjai. A halálba táncoltatott ecsédi lány pedig a 16 évesek bájával és magabiztosságával néhány perccel ezelőtt libbent be a tágas kultúrterem ajtaján. Gyors ismerkedés — őt Nagy Kata* Unnak hívják, kerek képű, fekete szemű kislány, olyan szépen, kedvesen nevetős — majd kielégítve az újságíró kíváncsiságát sebtiben elmondja a ballada meséjét.

Valamikor, hajdanában furcsa módon büntették meg a lányt, aki megcsalta vőlegényét. Márpedig Csáki bí- róné lánya ugyancsak megcsalta a fiút, aki pedig híres betyár volt, mire megjelentek a háznál a vőlegény barátai kikérték anyjától a csalfa lányt, bálba vitték és ott táncoltatták kimerülésig, halálig... Ennyi a mese, de énekelve, táncolva húsz perc a színpadon. Most éppen a betyárok járják és énekül; hozzá:

„Jó estét, jó estét Csáki bíróné asszony! Itthon van-e a lánya, az a csalfa menyasszony?"

■ ■ ■ ■

Meghívást kaptam Ecséd- ről, a szövetkezeti népi együttes vezetői egy hétfő esti próbára invitáltak.

A falu fölött az öreghegyen, mint valami őrtálló erődítmény magasodik az Egyetértés Termelőszövetkezet központja. Szerencsém van, bent találom az elnököt Tóth Pétert, aki kissé meglepődve veszi tudomásul, hogy ezúttal nem a termelésről, hanem az emberekről kérdezik. Ds azért sorol mindent az ötezer holdas gazdaságról, amely két községet — Ecsédet és Ró- zsaszentmártont — fog ösz- sze. Beszél az elnök, számokat említ, összegez, csak azt nem mondja az istenért sem — hiába kérdezem —, hogy mennyit áldoznak, költenek a népi együttesre.

— Nem lehet azt -pontosan pénzben kifejezni — mondja némi gondolkodás után — mindig annyit adunk, a menynyi kell. Persze, nemcsak mi segítjük a Csoportot, teszi ezt a MÉSZÖV és a SZŐ VOSZ is. Amikor zongora kellett, vettünk, amikor próbáinak, övék a kul- túrházunk, ha szereplésre megy a csoport, fizetjük az autóbuszt, elengedjük az énekeseket, a táncosokat, megyünk mi is, szóval törő-* dünk velük. Hát hogy ah lehet mindezt forinttal kifejezni?

Még folytatja:

— Mindez csak az egyik oldal, a kiadás. De hát hoz is valamit ez a csoport! És ugye azt sem lehet pénzben meghatározni. Tudja azt az elvtárs, hogyan van az...

Persze, hogy tudom — emlékszem vissza szívesen erre a röpke beszélgetésre —, de a legfontosabb mégis csak az, hogy az elnök pontosan érti a kultúra és a termelés egymást segítő kapcsolatát, számít az együttesre, amely a maga közösségével, hagyományt ápoló műsoraival nemcsak szórakoztatja, hanem neveli, formálja is az embereket.

B 8 ■ ■

Masszív, emeletes épületben együtt a posta, a takarékszövetkezet és a községi tanács. A tanácselnök betessékel a szobájába, amely olyan •'milyennek lennie kell trg tanácsházán: modern. icegős, nem mutat semmiféle úrhatnámságot, inkább egyszerű, de kényeiA

halálba

táncoltatott

ecsédi

lány

mes. Előbb sorra veszem ai szemet vonzó virágokat, aztán a széles abla.; következik, ahonnét remek kilátás nyílik a falura. Kérdezni csak ezután lehet:

— Miből élnek az ecsé- diek?

— Az iparból, meg a tsz- ből. Ügy van az — magyarázza az elnök Smid Dezső —, hogy családonként ketten dolgoznak az iparban, egy pedig a mezőgazdaságban. Reggelenként 30 autóbusz indul innét, a térről és viszi a munkásokat Budapestre, Hatvanba, Gyöngyösre. Hajnali fél négykor indul az első, aztán öt-tíz percenként a többi. Délután négy óra körül aztán jönnek vissza az autóbuszok, hozzák az embereket. Évekkel ezelőtt még a külszíni fejtéssel büszkélkedhettünk, 1200-an dolgoztak Ott, de hát megszűnt. Azóta több ezer ecsédi naponta utazik, ingázik, ahogyan mondani szokás.

— És most mire büszkék

az ecsédiek?

— Ki erre, ki arra. Igyekvő nép lakik itt, mindenkinek van mire büszkélkednie, a tsz is jól fizet, nteg itt a népi együttes is, amelyet. az egész, falu sajátjának tekint.

Ebben maradunk, hiszen az elnök ugyancsak ismeri a falut, idevalósi, több mint két évtizéde viseli a tisztséget.

■ ■ ■ ■

A termelőszövetkezet egyik tanyájáról érkezik az együttes vezetője Péter József. Együtt indultunk egy kis nézelődésre.

Lassan estébe hajlik a délután, gyerekek jönnek az iskolából, érkeznek az autóbuszok, fáradságot cipelve tartanak hazafelé az emberek. Többen megállnak néhány szóra, aztán egy „este találkozunk”-kai búcsúznak.

— Este találkozunk!

— Persze, hogy ott leszünk.

— Bekapok valamit és sietek — hangzik refrénszerű- en az utcán, a gyümölcsös bódénál, és a bisztróban, ahol egy üveg sörre ülünk az asztalhoz.

Péter József, a tsz szállítási vezetője az öregfiúk tapasztalatával irányítja a szövetkezetek együttesét. Olyan menedzserféle, aki vezet, szervez, kapcsolatokat ápol, felejtésre ítélt dalokat, táncokat gyűjt és tanít is ha kell, hiszen C-kaíegóriás táncoktató is egyben.

— Hat óra lesz, menni kéne, lassan gyülekeznek a tagok zökkent ki a menedzser, s indulunk is nyomban fel, az Öreghegyre.

A kép, am ;ly a kultúr- 'eremben fogad, legszebb műkedvelő éveimet idézi fel.

Gyülekeznek az együttes tagjai, kellemes trécselds a

nézőtéren, s színpadon tánclépésekre okítják egymást a fiatalok, a zongora mellett egy nénike régi dallamokat énekel. Török Gyula hatvani nyugdíjas zenetanár fülel, néhányszor lejátssza a billentyűkön, majd gyorsan kottába vési & melódiát. Kintről gépkocsizúgás jelzi, hogy megérkezett Budapestről a SZÖVOSZ „ajándéka” Dómján Lajos koreográfus, aki a múlt év novemberétől hetenként' egysZer foglalkozik az együttessel.

Megismerkedünk. Örömmel veszi az érdeklődést, de beszédre nincs idő, országos minősítő versenyre készülnek, az ő helye most a színpadon van, ott születik a produkció. Szólítja is a citerásokat meg a táncosokat, kezdődik a próba, az alkotás, amelyet energikusan vezényel. Szerencsére nincs mindenki egyszerre a színpadon, így akad kalauz, aki bemutatja a csoportot.

Tizenkét ember alakította az együttest még 1945-ben. A következő évben már ott voltak Budapesten a május l.-i felvonuláson. Ez volt a kezdet. Ma már 50 tagot számlál a szövetkezeti együttes, de olykor hatvanan is fellépnek. A táncosok legutóbb bronzfokozatot szereztek, a Páva-kör ezüstöt, két miniszteri dicséret bizonyítja a felsőbb elismerést — a menedzser is kapott két kitüntetést —, műsorukat közvetítette a rádió, az elmúlt évben pedig 15 szereplést jegyeztek fel a naplóban Ecsédtől Gyöngyösig, Egertől Jászberényig. És mindenütt sikerI

■ 8 • ■

Az embereket figyelem, s megpróbálom végiggondolni mi minden van mögöttük ezen a napon.

Bezzeg István az egyik ci- terá«. Kőműves volt a tsz- ben, most nyugdíjas, egész nap tett-vett odahaza, már alig várta az estét, hogy jöhessen. Tizenkét esztendeje jár ide, valamikor táhcoít is. Tóth Zoli a legfiatalabb a zenekarban, iskolás, hatodikos, csak & napi tanulás, meg a játék van mögötte. Egy éve citérázik, és már tanfolyamra is küldték Egerbe, ahol Privolszky Mátyástól tanulta a pengetés művészetét. Aztán itt a ci- terások vezére Berci Ferenc. Barázdás arcán erős szemüveg. Nyolcéves korától ismerős kezében a hangszer, pedig ugyancsak nehéz tenyerű, szerelő a tsz-ben, ma éppen egy MTZ—50-es traktort javított egész nap.

— Itt a mama is, Pantur Anna, ott járja a szélén — bök a színpadra két pengetés között.

Nézem a színpadot —ahol járják az Écsédi lakodalmast, a Sarkantyúst, aPusz- táfalusi verbunkost, leállnak, ismételnek, rövid, pattogó biztatások hangzanak — de már nem az énekre és a táncra figyelek. A felfogásban, életvitelben oly különböző korosztályokat nagyszerűen egyesítő együttesre inkább; a farmernadrágos és miniszoknyás diáklányokra, akik Hatvanban járják az iskolát, s most a matekot és a történelemkönyvet pihentetik a próba kedvéért; a munkáséletet ízlelgető férfiakra és asszonyokra, akik hajnalban álmosan indulnak a távoli üzemekbe; a körzeti ápolónőre, aki másfél évvel ezelőtt csak úgy benézett egy próbára és azóta ittmaradt; a sokszoknyás ecsédi édesanyákra és nagymamákra, akik otthonról hozott fáradtsággal a csontjaikban adnak találkozót a kultúrteremben. És a hétven felé közelítő Menyus Rozi nénire, akiről elmondták, hogy 177 rózsával nyerte legutóbb az énekes ve télkelőt.

— Bizony lelkem, 13 éve járok az együttesbe — mondja a szünetben, aztán, ravaszkásan hozzáteszi: — lassan már nyugdíjat is kaphatnék.

— Nem fáradt? — kérdem némi csodálattal.

— Dehogynem! Egész nap fáj a lábam, most is csak úgy húztam magam után fel a hegyre. De, ami kor táncolok nem fáj! Hát érti ezt?

■ 8 8 8

Mint egy nagy család hangulatos pihenője, olyan ez a negyedórás szünet. Egy fiatalember szatyorfélét hoz, amelyből boros üvegeket varázsol elő, a lányok poharakat nyomnak a kezekbe, töltögetik az itókát, miközben a menedzser veszi át a szót.

— Most Pityut ünnepeljük. Ma huszonöt éves. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy egymás között, szerényen köszöntjük a névnapokat, a születésnapokat. Az italt persze mindig az ünnepelt hozza. No, isten, isten! — emeli a poharát, s akinek jutott, igyekszik meg- köszönteni Novak Istvánt,

— Egészségére! — mondom és máris faggatódzoms

— Mit csinált egész nap?

— Ugyanazt, mint máskor. Hajnali négykor keltem, öt órakor már indultam Kőbányára, hatvanért^ bért vittem az autóbuszon, aztán kétszer megjártam Üjpálotát, délután fél hatra pedig hazahoztam Ecséd- re az építőipari vállalat dolgozóit. Gyorsan megvacsoráztam, most itt vagyok.

— Miért csinálja?

— Szeretem. Hozzátartozik az életemhez. Már több, mint tíz éve csinálom. Igaz, ma már nemcsak járom a táncot, tanítom is, C-kate- góriás' oktatói képesítést szereztem.

A halálba táncoltatott lány is jön, koccint partnerével, a játékban ugyanis Pityu & megcsalt vőlegény. Vajon mit jelent Katalinnak ez az együttes? — kérdem is gyorsan, mert végeíelé jár a szünet

— Sokkal többet, mint egyszerű szórakozást. A hatvani gimnázium irodalmi színpadán verseket mondok, nagyon szeretem a beat-ze- nét, de azért ez az igazi Ojyan klassz,s baráti társaság. Hát nem? — nyílik csodálkozva a fekete szempár.

— De igen, perszeí — mondok valami hasonlót, mert gondolataim már megint másutt kalandoznak Panaszkodó népművelők siralmait hallgatom, az eredmények után kajtató újságíróknak gyakorta megismételt önámító nyafagásukat sorolom egymás mellé: itt lehetetlen kulturális munkát végezni, valamilyen csoportot összehozni, hiányoznak a feltételek, az emberek szanaszét dolgoznak, csak aludni jönnek haza a faluba, akkor is fáradtak, a diákok iskolába járnak, különben is más az érdeklődése a munkásoknak, a tsz- tagoknak, egész más a fiataloknak, aztán ott a televízió, és a többi, és a többi

— Folytassuk a próbát! A betyárok tánca következik

— mondja a nélkülözhetetlen menedzser, aztán belém karol és így inti tál:

— Jöjjön, próbálja meg az újságíró elvtárs is!

— Csak elkezdeni nehéz, aztán biztos menni fog —« incselkedik az ecsédi lány, akit hamarosan halálra táncoltatnak a betyárok, s a következő pillanatban már ketten noszogatnak a színpad felé.

A legalkalmasabb pillanat a búcsúzásra. A végén még beszerveznek.,»

Ilii

Közművelődésről, nonto- •abban a ha'amnatok végrehajtásáról ezen a napon kevés szó esett. Minen iát Ecséden csinálják, művelik^ megvalósítják„ „