Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-09 / 58. szám
fSt KÉPERNYŐ EL0TT Inkognitóban Budapesten Jelenet a tévéfilmbő! Ismét egy író. Ismét egy önmaga művészetétől megcsömörlött művész. ■* Üjból egy zsákutcába jutott lélek, aki rádöbben, hogy önmagát másolja un- talan, aki kiégett, elfáradt fizikailag és szellemileg is. Ismét egy művészi nyavaly- gás a televízióban, mert azt azért el kell ismerni, hogy a sokszor lerágott csontot Mi- hályfi Imre rendező és Halász Mihály operatőr igen szépen tálalta. Olyan szépen, ízlésesen, hogy az első percekben azt vélhette az ember, e csonton még jócskán vannak ízei a húsnak. Nem ismert ízei. Mígnem: kevés szöveg, sok kameraállás, még több séta, félhomály, múltat idéző áttűnő képek, szájharmonika. Nem csodálom, hogy a 49 éves író elmenekült ebből. Legszívesebben talán a filmből is kimenekült volna, de nem tehette, bele volt írva. Ez a tévéfilm legfeljebb csak azt engedte meg. a számára, hogy a néző számára is teljesen váratlanul betoppanjon az anyjához, akiről tudtuk, hogy súlyos Ősziül: újra „Ki mit tud”? A napokban született a döntés: ismét megrendezik a népszerű „Ki mit tud?’’-ot. A televízió, a KISZ. a Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet rendezésében sorra kerülő maratoni hosszúságú versenysorozat idén ősszel kezdődik, s az 1977. április 3-i döntővel ér véget. Mint arról a Hétfői Hírekben olvastunk, idén. június 3-án sugározza a televízió a ,,Ki mit tud?”-toborzót. Ekkor hangzik el a felhívás. Erre a műsorra egyéként minden régi versenyzőt szeretettel várnak a stúdióban. A jelentkezési lapokat a tervek szerint a KlSZ-bizott- ságok osztják szét. beküldési határidő: szeptember 30. A tervezett korhatár: 14—26 év kivételes esetekben azonban szó lehet korengednutftyről. Csak azok a fiatalok /ehetnek részt a vetélkedőn, akiknek nincs hivatásos, vagy ideiglenes működési engedélyük. Akik tehát tavasszal kívánnak működési engedélyt kapni az Országos Rendező Irodától és szeretnének a „Ki mit tud?”-on is indulni, kérhetik az ORI-tól a működési engedély visszatartását. A szerkesztő bizottság döntése értelmében a versenyt 11 műfajban rendezik meg: 1. Vers- és prózamondás. 2. Szólóének (ezen . belül: népdal, táncdal). 3. Hangszerszólista 4. Közéleti dal. városi népzene, pol-beat. 5. Szólótánc. 6. Egyéb kategória (pl.: bűvész, akrobata, pantomim). 7. Kamarazene. 8. Kamarakórus 9. Néptánc. 10. Társastánc. 11. Tánczenekarok. A rendezők 30—40 ezer jelentkezőre számítanak, s a résztvevők több száz selejtezőn mérik össze tehetségüket. A kategóriák győztesei és helyezettjei már az elődöntőkben szerepelnek. Valójában ekkor kapcsolódik be a versenybe a televízió. Az első elődöntőt 1977. január 23-án. csütörtökön este ULMUiix 9» kedd közvetítik, majd sorrendben még négyet. Ami a közönséget érinti: szavazásban ezúttal sem lesz hiány. Minden elődöntőből és középdöntőből egy-egy produkciót a közönség is behozhat szavazata alapján a középdöntőbe. vagy döntőbe. B£KÉ$ Sándor VIII. Vili. Találkozás a múlttal Annak-aknán vagyunk, s valamikori nagy tettek színhelyén. Az üzemvezető, a főmérnök új emberek, legalábbis ahhoz újak, hogy itt lettek volna akkoriban. Molnár szótlanul jár-kel a frissen felmosott folyosókon, benéz az aknászirodába, megtapogat egy-egy lámpát. Szép. de idegen minden. Kimegyünk az udvarra — autó autó hátán. Sétáljunk egyet. A műúton a város felé ballagunk, vörösre eget: salakbeteg, hogy az operáció nem sikerül és ezzel vége is. A tévéfilmnek. A meghökkentő az, hogy az Inkognitóban Budapesten — egyes jeleneteiben mégis magán hordozza az élet minden jegyét, valóságát, hogy néhány figurája önmagában véve odafigyelésre késztető — és egészében véve mégsem kelti a valóság és hitelesség illúzióját. Még a megfáradt író lelkén átszűrt világ is illékonynak, kimódoltnak tűnik — ebben az „átszűrt” formájában is. Miért? Mert Vészi Endre televíziós filmje már eleve egy sivár és reménytelen világot teremtett, ahová csak sejtetni engedi, miért és hogyan juthatott el az író. És egy olyan írót teremtett, akiben az ellenállásnak és tartásnak nyomait sem lehet felfedezni, így hát a rajta és általa bemutatott világot sem abszurdnak, de abszurdumnak érzem. Gondoljuk végig: jóformán egyetlen normális figura nem szerepel ebben a történetben, és ha igen, villanásnyi az egész: a tanár, az aranyszájú fogadós, a könyvtár megbízottja, a lelket lovagló feleség, a szomszéd, a szívbeteg, aki mintegy expozícióként hal meg az író ölében, a csodás testű leány öregasszony mása... Az anya az, aki a földön Járó, e világon élő alakja e filmnek — ő hal meg az író helyett. Majd: a film után. Kállai Ferenc nagyszerű s:f .rész. Majdnem elhitette velem, hogy valami történt is körülötte és benne, Majdnem elmondta azt, amit a tévéfilm elmulasztott, vagy nem is akart, vagy nem is tudott elmondani. Majdnem életre keltett egy halottnak született figurát. Gyarkő Géza kráterek mellett, A völgy alja jellegzetes ipari táj: csővezetékek, kövek, elvadult növényzet Fent, körben azonban csodálatos üde erdők zárják le a láthatárt. Balra, fent a hegy tetején, Zobák-bánya piesterien szép ívű vástornyai. Molnár István megáll: — 1954-ben innen, Anna- akna irányából, a tárói főszállítóvágatot hajtottuk az épülő Zobák-felé. Februárban lehetett. Ez volt akkor a fontos munka, de Ormos főmérnök nem akart minket ide engedni: nagyon szakadós ez nektek gyerekek... Mindegy. Húszadika körül már jó 75 méterünk volt. Ügy nézett ki, rekord lesz, amikor egyszer csak leállt a kompresszor. Hogy ez mit jelentett nekünk akkor, nehéz lenne ma megérteni. A 100 méteres mozgalom ugyanis 1952-ben szédületes hírnévre tett szert, számosán csatlakoztak hozzánk, s aztán szép lassan mindenki elfeledkezett róla. Nekünk nem adtak olyan munkahelyet, ahol bizonyíthattunk volna újra, így aztán lemondtak róla mások is. Most, itt Zobák kapujában, mi a mozgalmat akartuk rehabilitálni. Rendkívül jelentős munkahely volt, ez a vágat kötötte össze ugyanis a két zobáki aknát az altáró- val, az összeköttetésen túl azonban vízlevezető szerepe is volt... Hétszáz méterre lehettünk Zobáktól... És akkor a kompresszor leállt, eldobhattuk a réselő- ket. Tehetetlenek voltunk, kiszolgáltatva egy nyomorult gépnek. Akkor megcsináljuk csákánnyal a 100 métert! — Persze csákánnyal nem ment, egy hirtelen elhatározással így aztán azt mondtam: fúrjatok egy függolegés lyukat ide, a fejünk fölé... Itt, pontosan ezen a helyen, mélyítették le a lyukat, eaelA Szivárvány februári matinéján Mátrai-Betegh Béla elmondta védőbeszédét az álarcok perében. (Az élmúlt évtizedekben elég sok bajunk volt az álarcokkal.) Az igazi álarcok védelmében emelt szót, amelyek iga- zabbak, mint az ember valódi arca, őszintébbek, mint a leplezetlen valóságos arcok. „Nem ölt-e álarcot az ember, ha nehéz perceiben két tenyerébe temeti arcát? De bizony. A külvilág felé két rezdületlen, két olvashatatlan kézfejet mutat, álarcot, amely a szó szoros értelmében mindig a keze ügyében van És e mögött az álarc mögött, a tenyere meleg védelmében végigcikázik benne egy riadalom, átfut rajta egy dráma, kiperdül a könny, amelyhez a külvilágnak semmi köze. Lejátszódik két keze álarca mögött valami, ami nem tartozik rajta kívül senkire” — mondta. S egy Pető- fi-sor még ^világosabbá tette érveit: „Arcom vig — bánatok idején —, mert nem akarom, hogy sajnáljatok!” Farsang utolsó heteit éltük és derültük végig, természetes tehát, hogy a műsor tartógondolata az álarc, a maszka volt, de valahogy több is, mert a hangos riportok szereplői védekező, védő álarcokról, magatartás- formákról beszéltek, nem a támadó, bandita, riasztó, sanda szándékkal lopakodó és álnok maszkokról. Ezek mint a vívók rostélyai megvédik az embert a tolakodóktól, kíváncsiskodóktól, a hamis sajnálkozások mérgezett hegyű tőrei elől. Az álarcok védik az embert a bánatok, keservek, megaláztatások idején. A védelem érvei meggyőzőek voltak. Én azonban az álarcok mögött magatartásformákat látok, amelyek a nevelés, a közösségi élet ki nem mondott szabályainak eredményei és következményei. Másképpen viselkedik egy diák a tanítási órán és a játszótéren vagy egy-egy tanulmányi kirándulás oldott napjaiban, a válófélben levő tanárnő a tanári szoba mélyvizeiben és az osztályban gyerekek előtt, a brigádvezető otthon és a munkahelyen, a kék szemű, melíro- zott hajú őrnagynő társaságban és a bűnözővel szemben, az édesanya öt gyermeke körében, . a színész színpadon és magánéletében. Boros János — a műsor szerkesztője — kitűnő érzékkel gyűjtötte össze mindennapi életünk pillanatképeit. Kár azonban, hogy á Szivárvány az uj műsorrendben átkerült a Petőfi adó műsorába. A Petőfi vételi lehetőségei korlátozottabbak, mint a főadóé, így a keleti országrészek rádiózóí nem kapnak helyet a vasárnapi matinén. Lehet, hogy a műsor hallgatóinak száma mindössze 3—4 százalékkal kevesebb, de ez is több mint százezer hallgatót jelent. 0 O 0 O A Butik — Gyárfás Miklós új hangjátéka — több | szatírát és tragédiát hordoz magában, mint derűt. A helyzet valóban komikus, mert a Világbolt főnöke az új és csodálatos áruház megnyitása előtt arról akai meggyőződni, hogy kapható-e minden a butikban Mert ha nem, felgyújtja a tökéletes alkotást. Természetesen minden kapható fürdőruha, pulóver, sál, Mózes kőtáblái, Szókratész méregpohara, űrhajósruha, atommeghajtásű tengeralattjáró, műhold, kábítószer, lehallgatókészülék. Tökéletes alkotás, csak egyvalami hiányzik belőle, a pénz. Ezt keresi Elza-Éva, a konzervgyári munkáslány. Egy fillért, egy kerek kis érmét akar vásárolni. Amikor 15 éves volt és dolgozni ment, édesanyja ezt mondta neki: „Légy ,0 szorgalmas, ügyes, mert szükség van a pénzre! De ne feledd, hogy gazdag csak egyféleképpen lehetsz, ha egyszer ott lesz tenyereden az a fillér, amit az emberiség elfelejtett kikalapálni.” Ilyen áru — pénz —r azonban nincs a butikban, de hogy megmentse a Főnök alkotását, kiissza a méregpoharat. Ezzel halhatatlanná vált: ő maradt a biztonság, a reménység, a szeretet, az önfeláldozás, az örök nő, a fenntartó és megmentő. A komédia rendezője rr Marton Frigyes — és a szereplők — Várkonyi Zoltán, Schütz Ila, Sztankai István — élővé tették a néhány részletében egyenetlen rádiójáték paráboláit. Az autóbusz-karambol, József és Elzá halála, újjászületése, néhány utalás a Biblia poézisére, játék az almával és a pulykasülttel, Ádám mohósága és étvágya elegendő volt az író szándékának kifejezésére, mely szerint nem bizonyos, hogy az eladható és megvásárolható (felvásárolható) világ jelenti az emberiség boldog jövőjét. Ebergényí Tibor <Q'.Q: linyok, anyák A főváros és vidék konfliktusa — ez a film lémája. A távoli Szibériában felnőtt lány, Olga és egy moszkvai értelmiségi család összeütközésének, problémákkal teli találkozásának drámája Szergej Geraszimov filmie. Valójában mindenben egyet- érthetne ez a két világ, kiindulásuk valahol! mélyen azonos, és mégis békühetet- !en a viszonyuk, nem jöhet létre közöttük harmónia. Főszerepben: Innokentyij Szmoktunovszkij. lett az út mellett. A vágat ugyanis a völgy fenekén mindössze 4 méterrel haladt a felszín alatt. Elkészült a lyuk, s én oda állítottam fölé egy MAVAG-kompresz- szort. Olyat, amilyenekkel az útépítő munkások dolgoznak manapság. A gép pöfögött, s ha nem is volt tökéletes a nyomás, berregtek a réselők ... Mentünk is szépen, mígnem valaki ösz- szeesett. Mi az atyaúristen van itt? A másik a fejét fájlalta. A harmadik azt mondja: ő kiszáll... De hát miért? Szédültem már én is, vizes rongyokat kellett az orrunk elé kötni, mert a gép a lyukon át benyomta hozzánk a monoxi- dot is... Reggel hatkor szálltam le, s másnap éjjel szálltam ki... Minden szakkal ott voltam, s nem engedtem, hogy feladják... Azt mondtam: elkezdtük emberek, megígértük, hát csináljuk ... Aki kiszáll, áz többet ide nem jön vissza... Visszasétálunk az üzemhez: rend, tisztaság. Most ez a mecseki szénmedence tanbányája. Srácok jönnék, színes sportszatyrokkal, megnéznek minket, s eíviharza- nak. Lehet, hogy a?t hiszik, tanfelügyelő-félék vagyunk? Molnár mosolyog. — Történtek ám itt vidámabb dolgok is. Egyszer például loptam 300 folyóméter vasúti sínt, s bár mindenki ott járt-kelt mellette, nem vette észre senki. — Szívesen meghallgatnám ... — Anna-akna és Zobák között 1225 méter volt az út teljes hossza, amit több évre terveztek. Mi azt mondtuk: kilenc hónap! Pedig nem volt ez se könnyű munkahely, mint kiderült később. Légcsatorna nélkül mentünk; ha reggel robbantottunk,, délelőtt 10 óiakoí még mindig ott állt a hátunk mögött a füst... De ezt mag lehet előbb-utóbb szokni. Júniusban azonban azt mondja a főmérnök: ne hajtsatok gyerekek, hiába minden, nincs már fent vasúti sín. Dg a beruházási pénz is elfogyott: jó, ha ebben a hónapban ki tudunk fizetni benneteket... Nem volt ez jó hír persze, de mi már annyira belehajtottuk magunkat a 100 méter gondolatába, hogy nem is a bizonytalan kereset fájt. Kiszállunk, s látom ám: ott egy kocsi sín — leszállításra várva. Gyerünk a diszpécserhez! Beszélek neki ösz- szevissza a srácok meg közben négykézláb bújva eltolták az ablaka elől a kocsit. Levittük az egészet a munkahelyünkre, s elástuk szépen a vágat oldalába. Még fát is hordtunk rá. Szóval az isten se fedezte fel. Másnap már jókor reggel látom: jön, vagy tíz fényes lámpa. A sín egyébként egy másik vállalaté Vólt, akik egy erészkét építettek, így aztán fűval- fávál kerestették. Szóval jár- tak-kelték a fehér ruhások, ott is ahol a sín volt a talpuk alatt, de persze nem látták. Így aztán Vass Zoltánig jutott a hír, aki nagy mérgében felhívta Diósgyőrt, s új sínt rendelt, mert neki csak egy szavába került ... — És a folytatás? — Egy pártértekezléten felálltam, s elmondtam szépen az egészet. Én loptam el a síneket, elvtársak... De nem kevesebbről, mint af- ról volt szó: vagy lesz sín, vagy leállunk... — Mire ők? — Pártfegyelmit érdemelnél, Molnár... — De nem kapta meg? Dicséret lett & vége. IX. A diadalát Az újságok sorsa: minél öregebbek, annál izgalmai sabbak. Megsárgult lapókat nézegetünk. Most érzem csak át igazán: tényleg mi csináljuk a történelmet, hisz, akik. öl ezek a 20—22 év előtti lapok Írnak, többnyire még itt vannak közöttünk, ismerjük1 őket — s amit akkor tettek, az ma már történelem. Szabad Ifjúság, 1952. december 7. Megkezdte tanácskozásait a DISZ első országos értekezlete. Beszámolót tart: Dénes István, a DISZ főtitkára- A beszámolóban egyebek mellett szenvedélyes szavakkal ostorozza a DíSZ-funkc.ona- riusok munkamódszerét, as örökös tanácskozást, é» „e- kezést. Az országgá a »és kongresszusi termében a munkás-, paraszt-, diák- és kalonaiiatalok küldöttei között ott szorong egy oár nyászsgyenruhas kis en. er is: Molnár István. Remegő kézzel jegyzetel. Mintha a saját szavait hallaná visz- sza: „Vannak olyan DiSZ- bizottsági titkárok, akik létszámra nem jutnak kj a szervezetekbe, mert idejűk javarészét ülésesen töltik.." Élete legnagyobb esem ínye ez a mai, s a hallottak révén a legboldogabb is. Öt igazolták az események. .! De ekkor még nem sejti, hogy valam» egészen rendkívüli vár rá. A beszámoló után ismertetik az ifjúsági szövetség programját, s bányászfiatalok, hártya területi DISZ-szervezeten előtt álló feladatokat. (FolytatjdQ.
