Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-04 / 54. szám
KAUKÁZUS! KRÉTAKOR Brecht bemutató Egerben Másfél évtized telt el a; óta. hogv ismét Brecht-dri r. I találkozhatott az égi U ön-ég: akkot a Koldus* o/'ki nőst a Kaukázu. k /a-' sajátos varázsa ra c '-lta meg a nézőket. . / nusfél évtizednyi interval lurrt Bertolt Brecht egri je lentkezései között még akko is nagy időnek tűnik, h: tudjuk, hogy ez alatt az id alatt az egri színház szét k?zeti, szervezeti változáso és nem fs egy válságon men keresztül. És akkor is na? időnek vélhető, ha tudjut h >gy a brechti színház neu t teheti homlokzata fölé eg kisvárosi színház nevét, il letőleg megfordítva: egy kis városi színház nem vállal kozhat arra, hogy egymag; Brecht-ciklust valósítso m g, rövidebb-hosszabb idő re Brecht színházává vál jék A másfél évtized alatt ú k'. onséggeneráció nőtt fel A régiek is mtggyarapodtak szinházszeretetben, érzékenyebbek, szelektívebbek lettek a színpadi történésre és lényegesen megértőbbek ál- ta’ában is a színházak modern törekvései iránt. A Kaukázusi krétakör, és vele, általa a brechti színház minden bizonnyal vegyesebb érzelmeket keltett volna annak idején, mint ma, amikor — s ezt elöljáróban örömmel kell megállapítani —, egyértelmű siker kíséri nap mint nap az egri színpadon. Az egykor oly sok jó és rossz vihart kavaró, nemcsak a nézőtől, de bizony a színésztől, a rendezőtől is értetlenül fogadott, sőt kezelt brechti világ ma az átlag színháznéző érzés- és szellemvilágával együtt lüktet. együtt lélegzik. Minden érthető és világos, ami a színpadon történik és a színpadi történés szereplői számára is teljesen egyér- íe'mű és világos, ami a néző érzelemvílágában történik. Az „elidegenedett” színházban ismerősként kerül' össze immáron Brecht, az író, a színész, a rendező és a néző. Jól megértik egymást, közös jelrendszerük van, sőt már néha félmondatokból is kitűnően értik az egészet és az egészből is tudnak következtetni egy- egy lényeges és ki sem mondott félmondatra. Csupán ennyi történt másfél évtized alatt, és gondolom, hogy nemcsak Egerben, de nemcsak gondolom, hanem azt határozottan tudom is, hogy 17 30: Határok nélkül A film. amely az APN és a Magyar Televízió közös alkotása az alumíniumprogramról 18.25 órakor. ..Ünnep a hétköznapokban” címmel nőnapi előzetesként kerül Képernyőre. Ebben a riporterek színes összefoglalót nyújtanak át az elmúlt év eseményeiről amelyet az UNESCO a nők évének szentelt Munkásnők háziasszonyok és ismert személyiségek vallanak ebben életükről munkájukról 20.05 órakor sugározzák a televízió „Önök kérték” című kívánságműsorát. 21.25 órakor a „Kezdőkör” című adás vendégei olyan fiatal színészek — Dancsházi Hajnal. Egri Kati. Halmágyi Sándor Hűvösvölgyi Ildikó és Takács Kati — akik 1975-ben végezték el a főiskolát. •bben a szocialista színházi cultúra vitára ugyan okot idható, de a vitáktól is ósz- jnzött dinamikus fejlődése íeg a televízió „képszolgá ata”- a fő ludas. Fogalmam sincs róla, hogy •.hlyen a színházi világszín onal, és még csak gondolni e merészelek rá, hogy •gyáltaián mit lehet és kell :rteni e fogalmon — még •izdasági értelemben sem —. ogy: világszínvonal. Vélem ogy más e színvonal mér íke Európában, és más La .n-Amerikában, sőt méj Európában sem lehet elte dnteni a regionális és lör éneim;, kultúrtörténeti sajá osságoktól. Ha egy színpa di alkotás, ha egy színház este nyomán lélekben érté tesebben, gondolatokban gaz lagabban és a világról val 'ott nézeteinket illetően tisz- ább fővel léoünk ki egy színház kapuján: akkor ott zilágszínvonalat kaptunk. Ok ás akkor és nekünk az volt a világ színvonala: a beülünk és körülöttünk levő ilágé természetesen. Ilyen értelemben talán uem meghökkentő, ha le merem írni egy vidéki vá- ' rosban megjelenő napilap hasábjaira, hogy egy vidéken játszó színtársulat világszínvonalat adott e brech- liádával. Lehet, hogy volt jobb és lehet, hogy lesz jobb előadása a Kaukázusi krétakörnek, akárcsak hazánkban is De itt Egerben és most, a megfogalmazott és meg is valósított művészi igény szintjén, az alkotni akarás és tudás szintjén ez volt a világszínvonal. Ha egy színház, egy kísérletezőn alkotó műhely képes súlyos tévedésekre, bukott előadásokra — nem paradoxon! —, miért ne lenne képes világszínvonalú produkciókra is. Egyszer-egy- szer: mint most Nagyon el tudora képzelni például, hogy Lázár Katalinnál, aki Gruse konyhalányában egyébként megkapó és sokszínű szépségeket fedeztetett fel, s aki bek szövegkiejtése és hangja magával ragadó volt, nos, szóval mindennek ellenére is el tudom képzelni, hogy volt, van, vagy lesz nála jobb Gruse. Paláncz Ferenc dinamikus, a játékkal együtt élő és mozgó Énekese is bizton találhat „legyőzőre”, avagy Azdak szerepében, az BÉKÉS SÁNDOR IV. • Azt mondta Duga az iyik elvtársnak: ezek reminek. Te felállsz, s Mol- lár-t jelölöd... Hát így tőr- ént. Párttitkár lettem, huszonnyolc éves fejjel. Megállt a szívverésem, de egyhangúlag elfogadott mindenki. Háromszoros sztahanovista voltam már ekkor, is- mtaiUtst. jäiSj5.oriotm az airáérett színésszé nőtt Blaskó Péter sem az utolérhetetlen- ség, sőt... De együtt! Csiszár Imre rendező, aki nár megmutatta oroszlánkörmeit, s aki a tömegek mozgatásához vall kitűnő érzéket, most a tömegekből mozgás közben együttest teremtett. És ebben az együtt játszásban, a színészi átváltozásokban és az átváltozások során is változatlanul az együtteshez kötődő játékban .emelkedett az igen jelesek >cözé ez az előadás. Székely László díszletei felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a rendezőnek, a színésznek. Olyan teret teremtett a kis színpadon is, ahol van lehetőség a mozgásra, a dinamizmusra, a harsogásig felöltözött tempóra, és ugyanakkor a legfájdalmasabb és ieglágyabb pianisszimókra is. Ezt a teret használta fel mesterien Csiszár Imre, és ha kissé több derűt is csepegtetett volna időnként — amire Brecht bőven ad egyébként alkalmat —, fiatalosabb lett volna még inkább az előadás. Somoss Zsuzsa koreográfiájára, Szakács Györgyi remek jelmezeiben, a Kalmár Péter sugallta ‘ zenére úgy pergett a színpadon a játék, mint varázsos mese és a mesehősök — Péva Ibolya, Fehér Tibor, Kovács Mária, Csapó János —, hogy csak a legjelesebbeket említsem a huszonnégy szereplőből, akik hatvan szerepet keltettek életre — olyan komoly dologról meséltek nekünk, mint az igazi szeretet, az önfeláldozásra is kész becsület, a háború borzalmai és a béke szépséges szépsége. A Kaukázusi krétakör története egy régi, kínai mondára épült: a valódi és az „ái”-anya konfliktusára, harcára a gyerekért, e harcban a bölcs igazságnak a szerepére és a bölcsesség leleplező erejére. De mint minden mese, azért íródott, fogalmazódott meg az emberi szellem méhéberi, Hogy tanulságot szüljön a számunkra, amelyet ha megfogadunk, emberebb emberek és ezért boldogabbak is leszünk. Az egri bemutató színházi élménye a meáe tanulságát ültette el mélyen bennünk és emlékezetesen. rót építettük, 60—70 métereket hajtottunk havonta. Megvolt a pénzünk is — 3000 —3500 forint körül kerestünk, ami akkor szép summa volt. Szóval egy perc alatt minden megváltozott: párttitkár lettem — 1100- ért... — Aki változatlanul hajnali négykor kezdte a műszakot ... — Pécsett laktam, a négy órai busszal mentem íd tényleg, minden hajnalban. Fél nyolcra bejártam a bányát. Amikor kiszálltam, s jött az igazgató, én már tudtam, mi a helyzet odalent, mi hiányzik, mi fáj. Olyan is volt, nem is egyszer, hogy egész műszakot lent töltöttem a csapatokkal. Ekkoriban a teljesítmény volt az isten. Akinek megvolt a százaléka, annak mindent lehetett, aki száz alatt volt, jobb, ha tartotta a száját. Mindennap, minden műszak után névre szólóan kiírtuk a teljesítményeket. Volt egy csapatvezetőnk, az öreg Bíró bácsi, szegény, az istennek sem tudta elérni a 100 százalékot. Marták, csúfolták, pénzt se nagyon kapott. Éreztem én, ebből baj lesz. Ez az ember meggyűlöl minket, pedig nem ellenség. Bírálni könnyű, nagyon is könnyű. Három egész műszakot ott voltam vele. Figyeltem mit csinál, hogy szervez, aztán megmutattam, hogyan csinálnám én. Szóval, azt gondoltam magamban: a párttitkár felel azért, boldogok-e, elégedéttek-e az emberek, s persze azért is, kihozzák-e magukból azt, ami bennük van. Én hittem abban, hogy mindenki képes túlszárnyalni önmagát És uúteim 4* ostttfet tiefe— Gyurkó Géza Rakétái — oktatási célra A Baranya megyében Létesült. jégesőelhárító rendszer ■.észülő biztonsági és készenléti szabályzata szerint. a Nehézipari Minisztérium Vegyi és Robbanóanyag-ipari Felügyeletének szakemberei meteorológiai rakétákat készítenek elő. oktatás céljaira.. Tavasszal ugyanis megkezdik a j&qelhárító rendszer személyzetének kiképzését és ehhez két rakéiatípust — egy kisebb és egy nagg/obb hatásfokút — demonstrációs célra készítenek elő. hatástalanítanak a szakemberek. (MTl-foto: Bajkor József felvétele — KS.) A ippsiei iüírdosi pupifijiil (Tudósítónktól.) Első alkalommal jelentkezik a gyöngyösi városi, járási Művelődési Központ és a Mátra Szálló közös vasárnapi matinéval. Ezen a , délalőttön (március 14-én) 1 Kertész 'Lilla és Prokopiusz Imre szórakoztatja a gyerekeket. Ugyanebben az idő ben a szálló bárhelyiségében pedig Rákos Sándor József Attila-díjas költő és felesége, Szentpál Mónika színésznő irodalmi délelőttre hívja a verskedvelőkets Gyöngyös város fejlődése címmel tartja foglalkozását a szocialista brigádvezetők klubja március 10-én, ahol dr. Szabó Béla, a városi tanács munkatársa beszél majd Gyöngyös felszabadulás elől ti és azt követő idők fejlő déséről, a tervekről. Megalakulásának 5. évfor ' tolójához érkezett az Ano nym Színpad. Jubileumi elő adását a Gyöngyös városi járási . könyvtár olvasótermében tartja, „Tessék közelebb jönni” címmel. Az est vendége lesz Dinnyés József pol-beat-énekes is. A gyermekszínház az Állami Bábszínházát fogadja----------,,-------------------------ebben a hónapban: a legkisebbeknek bemutatják az .Ezüstfurulya című mesejátékot. A márciusi program egyik érdekessége továbbá az az amatőr iparművészeti tárlat is, ahol id. Dähnis Ri- :hárd kovácsoltvas és Bordás Ottó népi hímzésű alkotásait láthatja a gyöngyösi közönség. A zenekedvelő fiatalok az Illés együttes koncertjét, az utazni vágyók pedig diaképek segítségével keresik majd fel Párizs, Svájc nevezetességeit. Baranyi Imre Ív yji J-. sí. :: A teljesítmény: hatodszor ismétlődik a yasutascsaládban (Tudósítónktól.) A napokban kedves esemény színhelye volt az apc —zagyvaszántói , bisztró: a szomszédos vasútállomás dolgozói két kollégájukat. Kiss Antal raktámokot párítit- kárt és Szűcs Ferenc váltókezelőt. régi társadalmi munkást köszöntötték, búcsúztat- . iák. hogy. 4j) „éves. .szolgálat után nyugalomba vonultak. Mindketten sok ember ismerősei a szakmában és a környéken, a szeretet, a tisztelet mindennapi vasutas- munkájukért. s sokrétű társadalmi segítségükért egyaránt kijárt nekik az eltelt esztendőkben. Szűcs Ferenc — aki a negyven év csaknem egészét ezen az állomáson töltötte — megszokott feladatainak végzése mellett volt pár-szervezeti titkár és tanácstag is, s több oldalú igyekezetéért jó néhány esetben kapott elismerést. Mun kájával számos fiatalt neveli a szakma, a közösség oda adó. lelkes „harcosává”. Kiss Antal olyan vasutas családból került, a sínek mel lé. amelyben a kilenc gye rek közül — hat fiúból — öt választotta apja hivatását. S érdekesség, hogy az apa és öt fia is 40—10 évet töltött a pályán — ami ritkaság a szakmában. A raktárnok. annak idején ideiglenesen képviselő támogatásával került a vasúthoz, de még így is többször felmondtak neki. s évekbe került, amíg véglegesen kinevezték Apc— Zagyvaszántóra forgalmi szolgálattevőnek. A felszabadulás idején, s ezt követően, szakszervezeti titkári funkcióba. majd az 1956—1975 közötti években a pártái ap- szervezet élére emelte mozgalmi érdeklődése és munkatársai bizalma. ~ A munkájáért többször kitüntetést kapott, a „Fel- szabadulási Emlékéremmel” s jutalmazott Kiss Antal számára azonban a nyugdíjaskor elérése sem jelenti a teljes visszavonulást hiszen továbbra is dolgozik — más területen, az ÁÍFÉSZ ügyin- tézőjeként. / (Sz. F.) sikerült. Az öreg Bíró elérte a 100 százalékot, s jó néhányszor meg is haladta. — Tehát Komló 1952-ben város lett. Innen kanyarodtunk el,.. — Megalakultak a városi szervek, én a városi DISZ szervező titkára lettem. Ez 1952 áprilisában történt. Rengeteg adminisztráció terhelte a munkát; hajnaltól hajnalig gyűléseztünk, írtunk, mint az íródeák. Persze ez nekem nem nagyon tetszett. Ezernyi rendezvényünk volt, de kik ültek be elsőnek? Az irodisták, alkalmazottak. Ez is valami, persze, de hol vannak a melósok? Többségük bejáró volt, nem lehetett megfogni őket, mások legényszállásokon laktak, nem ért el utánuk a kezünk. Politikai munkát csak a bányában lehetett végezni, ott észrevették az embert, s komolyan is vették. így aztán, többet jártam a bányába, mint egy műszaki. — Hogy él önben az akkori Komló emléke? — Komlónak sok arca volt. Ekkoriban került napirendre a Vasmű építése: Komló és Sztálinváros neve összeforrt. Nekünk kellett biztosítani a szenet, kokszot — jött tehát az ember, a gép, a pénz. Ügy éreztük, egy hatalmas ütközet első vonalában harcolunk. Nem tudtunk elfáradni. Aztán volt egy másik arca is Komlónak, természetesen, ez a kocsmák, italboltok világa. Ez nagyon sok gondot okozott nekünk. Mit mondjak? A városi DISZ- titkár úgy aludt el mellettem a legényszállón minden este, tegv Ssteéia az éjjeliszekrényre a csőre töltött pisztolyt.... — Komló azt a feladatot kapta ekkor, hogy érje el az 500 vagonos napi termelést. — Igen, pontosan erről volt szó, s ezzel függött ösz- sze a mi kísérletünk is. Mert a széntermelés fokozásának a feltárás ütemének növelése volt az előfeltétele. Ügy éreztem, itt az alkalom. Megszabadulhatok az íróasztaltól, s megmutathatom, mit tudok. — Konkrétan hogy történt? Mi volt a 100 méteres mozgalom ötletének szülője? — Természetesen a legfontosabb ebben a tekintetben az a hatalmas igény volt, melyet velünk, feltárókkal szemben támasztottak. De az egész dologban része ven a véletlennek is. Egy szép, meleg májusi napon beállított hozzánk Kolozsvári Grandpierre Emi! Akkor újságíró volt. Ismertük már egymást, tudtuk, mi következik: mondjatok valami szép, romantikus dolgot, gyerekek...! A. bányába nem szeretett lemenni, de a szép történeteket annál inkább szerette. Ott volt Ambrus Jenő is, a városi pártbizottság titkára. „Mit lehet itt mondani, romantikusát te Emil?” — mondja neki. Mire én: „Ambrus elvtárs. Én mondok egyet. Engedj vissza a bányába, s havi 100 métert haladok előre.” Csénd lesz. Szeme hamiskásan ragyog. — Hát vríént... — Akkor találta ki? — ök azt hitték. . Pprsz^ erről szó se volt, nekem már készen voltak a skicceim is... — És a folytatás? — Harc hosszú hetekig. — Mert? — Mert senki sem akarta elhinni, hogy lehetséges..; V, Hangfal-áttörés Üj Komló, 1952. június 8. „A DISZ-fiatalok le s munkával fogtak hozzá í- nius 2-án a 100 mé 's mozgalom beindítás-: z. Molnár elvtárs, a DISZ bizottság szervező -titkára komoly, megfontolt, harco: '1- határozása indította el ezt a mozgalmat azért, hogy biztosítani tudjuk előbb a Sz'á- lin Vasműnek az elegendő .zenet...” Ez volt az első jelentős híradás a Molnár-csapatról, S ettől kezdve minden nap ott van valamelyik újság címoldalán. Alakja nőni kezd, szavai egyre poü busábbá lesznek. Megkezdj !1k hőssé válásának folyama’a — roert a kornak hősökre, példaképekre, elemi erejű vezetőkre van szüksége. \ sok pénz, az ezernyi gép ellenére ugyanis . a termelés legfőbb jellemzője az anyagi-technikai nélkülözés. A fő terheket az ember viseli. Ha a háború előtti állapothoz képest sok is a gép — a szükségeshez képes, kevés. Ugyanígy vagyunk az emberekkel. Ezrek . jönnek — még nincsenek elegen. Mwt ezrek mennek is. A bányászat egy hatalmas átjáróház. A hősök, példaképek, a karrierek tehát már csak azért is kellenek, hogy perspektívát nyújtsanak. Maradj, küzdj, tarts ki —’ s ce is ea ehetsz... (Folytatjuk^
