Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

A sziget közepén áll /* egy sárga, kopott oarjúfészek, hideg és rozs- lás udvarház, amelyet még nanapság is Kastélynak leveznek, mert egykor j enne lakott egy öreg­ember, mikor hercegek voltak Magyarországon. Kastélyt nevét árván vi- eli az udvarház, mint zoldus a medáliát, a her­ceg egykori termeiben ko- om lepi be a falakat, a szél búj ósdit játszik, az Makók és ajtók rég el- ■'vaskosnak ebből a vi- ágból, az udvart benövi a íaz, az erkélyt megette a ■ozsda, éjjelente senki sem iallgatja a fülemilét, amely avaszonként az elhagyott •om körül építi fészkét .. lsendes, gondterhelt, baj­jal, mindennapi élettel ál- nodó, szegény emberek hallgatják a „kastélyban” i nagy fák melankolikus zúgását, az esti szél ajtó- lörömbözését. a kályhák korgását. az öklendezö kí- térfet lépteit, aki a rozs- lás csigalépcsőn felszuszog is benéz az ablakon. A zomnrgók, maguknak élők, ■dbújt érzésüek. a lemon­dok háza volt évekig az Krúdy Gyula: Szegé mg gyerekek a szigeten udvarház, az lakott benne, akinek máshol nem volt helye, magányos helyen vándorlók, visszhangos, szomorú szobákban a ma­guk bánatával fogialaios- kodók, lábujjhegyen járt a méla csend, mint egy ko­lostor körül. Ezen a tavaszon kinyílt a pókhálós ablak az ud­varházon, meghökkent a kapu, varjúkárogástól élet­unt kémény felfigyelt, a szomorkásba belevénült nagy fák kibámultak od- vas kérgükből, a vijjogó vércse riadtan menekült, mintha anya-varjú üldöz- né a fészekrablás után, még tán a romfal is na­gyot nézett, pedig sok min­dent látott ezer esztendő alatt: nyulakat, rózsákat, harcos apácákat, mogorva szerzeteseket, tilosban já­ró szerelmeseket... Víg gyermekcsapat özönlötte el az udvarház környékét. M’n- dennap vígabb, bátrabb, hangosabb gyermekek nőt­tek ki itt a fűből, a tava­szi eső nyomán, mint a réteken a virágok, a fákon a csodálatos gyöngédségű levelek, a lehelet-üdeségű orgonák. Valamely varázs­lat történt itt; a mesés­könyv megelevenedett; a > kacsalábon forgó vár, ' amely a rege kék s zöld ködében állott a szegény gyermekek képzeletében, megáll ott; a farkas-szakál- lú hidőr, aki fegyverével a szigetet őrizte, végleg befordult az őrházikójába; a partokról és a messzisé- gekből látott szoknyás nagy fák, fénylő kertek felett borongó vén házak, vissz­hangot, hajókürtöt, városi lármát gurgulázva elnyelő romok, a mesékbe kanyar­gó árnyékos sétautak, a fehér lovacskás omnibu­szok. hanyagul ásító pázsi­tok. fehér lócák, és szé­kek: megindultak ... szár­nyaikat kiterjesztve repiil­dy Endre: ITT* A NAGY HARC Tavasz van és a lázadókat Imádta mindig az élet. a láz, laj ann k a magyar hajónak, Mely olcsón és mindent elmagyaráz: Jaj százszor a megboésátónak. Engesztelhetetlenül úgy fusson . Minden bilincselt, bántott, bús magyar Hajója, hogy büszkén eljusson Víg partra, melyet tört szíve javait, Perlőinket perlő nagy jusson. Hiszen ók már úgy Is Inognak, Már kü!d k a kegyes üzenetet. Nagy harcba fogni úgy se fognak Ezek a zagyva úri seregek, tablói száz elrablóit jognak. Trón lükön már vitázva üln-k 5 már nem, kacagják gőggel a tavaszt. Persze hogy meg nem szelídülnek, Vérhőczy fajától ki várja azt? Eddig csak zsandárokat küldtek. ' De vér serkedt börük-alatfa, ' Itt a tava'/, hol panaszkodnak I* Jön a prédikáció, mely hamis Jön az úri, bosszús ..ebad'.a". S jön a mi bosszús vágyunk-adta, N(v* végre hát. ők védekeznek, A h‘ húrok, akiknek Ic’ke sincs. Adván módját amaznak s eznek, Lóg hangosan róluk a vén b'Tncss Ok, félék, legtöbbet vétkeznek. Tavasz van, ezerszer pusztuljon Minden alkuvás. m nden habozás És ezerszer egymásra hulljon Minden régiség és minden szokás: Most már nincs, hogy ki elől bújjon. Ez a magyar teljesedettség: Itt a tavasz és itt a diadal. Minden hitetlenség ba'egség. És magyarul sokszor szent az a dalt Itt a nagy harc, hát lessék, tessék. tek a vén fák, futott az unatkozó angolpark, bak­kecske módjára szökdécsel­tek a padok, döcögve jöt­tek a vén romok, gyík- gyorsan siklottak a gyalog­utak a pesti szegény gyer­mekek felé. A gyermek ál­modott valamely kedveset éjszaka, amely után ki­nyújtotta kezét. A lelenc, az árva, a pincelakó sze­gény, az iskola porában elhervadt, külváros füstjé­ben elsápadt gyermek ál­mában a tündérkertben járt és reggelre megtalálta a kertet, nem osont az to­va, mire felébredt. A leányocskák körbe áll­nak és úgy énekelnek, mintha a virágok énekel­nének a kertben. A fiúk szétszaladnale, mint a tavaszi esővíz. A szegény gyermekek hangja megtölti a szigetet, mint a május szele szín­nel és illattal a világot. Ezerhangú madársereg, ezerszemű pázsit, ezerked­vű élet fakadt a szigeten a régi varjúkárogásos, búskomoly andalgású, ti­tokban lépegető tavasz he­lyett. A denevér, amely már kora délután elindult nesztelen útjára a romla- dékokból, bevárja a sötét­séget. A margitszigeti be­tegség: a melankóVa. amely híven eljön a nedves szi­getre, az idén csak mesz- sziröl o'daloq. mint egy, megvert kutya. A szerzetesi csend, a lemondó sós alko­nyat, a keserűségbe és megvetésbe vonult magá­nyosság elhallgatnak gonosz tücsökdalaikkal a régi ud­varházban, amidőn a pázsi­ton egy sereg kislány ci­kázik és csicsereg, mintha már megjöttek volna a fecskék. Dajkos, rongyos kis­1 fiúk, egy délután méhkast hoztak kis kézi­kocsin az életunt szigetre és hangos hajrával felbo­rították a vidáman züm­mögő kast (1919) tj könyvek i ft. «i •ífl s u jj x § ■8 H A Kossuth Könyvkiadó ki­adásában egy élet fordula­tokban bővelkedő -regAyes ‘képét tárja elénk Hugh Mil- zac Fekete kapitány című életrajzi könyve. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai kö­zül említsük meg Liselotte Welskopf-Henrich A . Najj Medve fiai című.ifjúsági re­gényét, pontosabban a szer­ző regénytrilógiájának első részét. Moyzes Ilona meséi­nek kötete a Szélherceg sze­relme; a kis kötet a ma­gyar—csehszlovák közös , ki­adás keretében, a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozásban jelent meg. A Delfin-könyvek sorozatában iátott napvilágot Az ezüst- kardú vitéz. Fehér Tibor if-, júsági regénye. Magyar m in­dákat tartalmaz a török vi­lágból és a kuruc korból egy most megjelent szép kötet, Lengyel Dénes utószava .ál és jegyzeteivel. Űjabb ki- . adásban látott napvilágot^ Szalay Lenke népszerű if­júsági regénye, a Te már nagylány vagy. Mogyoró! A Gondolát Kiadó7a Vi- , lágjárók sorozatban jelen­tette meg Alekszandr Gu- szev útleírását, amely Az Elbrüsztól az. Anlűrktis~.g címmel látott napvilágot Boros János és Rapc.mnyi.. László •• közös munkája a- . Vendégségben őseinknél cí-, mű útleírás. A/vwvww ' A szokásos vasárnapi séta '' után amelyen az egész csa- ád részt vett Alekszejev hoz/áfo- ;ott az autó rendbetételéhez. Előbb nindent ellenőrzött, majd lemos- a és hosszú ideig törü'.gette a ko. sít. Az autó valósággal ragyogott i napfényben a szélvédőn, mintha ökör lenne, látszottak az égbolt árányfelhői és a furcsán megnyúlt enyők. Alekszejevnek hétéves fia. sen.yka segített, aki nagyon oüsz- e volt a kapott bizalomra Apjá- ioz hasonlóan időnként megförölíe zzadt homlokát, és anyja hívására néltatlankodva felelt: — Mamg! Nem látod, hogy ml- ven fontos dolgom van? Nem tud- lál várni egy kicsit? Az aoa. ahogy befejezte az autó ■endbetételét fiával együtt a zu- any alá állt. A nagy melegben ólesett a frissen permetező víz ilatt álldogálni. Alekszejev hátra- úmította vizes haját, és megkér- lezte fiától: — Megtörülközzünk? — Felesleges. Megszáradunk így s. — Helyes. Eredi játszani a fiúk­kal! Zsenvka elszaladt az ösvényen. Uekszeiev pedig könnyű öltözéket Ütve a kerítéshez ment. és átkiál- ott: — Pavel Petrovics! • — Igen — hallatszott egy hang ) kerítésen túlról. — Juril Szergejevics Alekszejev és ’ável Petrovics Lagutyin régi ba- ■átok voltak, iskolás koruk óta is- nérlék «egymást. Most egv üzem­ien dolgoznak, egv házban laknak, nég nyaralóik is egymás mellett /annak. Lagutyin odament a kerítéshez. — Akkor, ahogy megbeszéltük? — kérdezte súgva Alekszejev. — Rendben — Nos. a következőt csináljuk. Menj vissza a teraszra. Kis idő múlva beszélgetni kezdünk .., indke'ten visszamentek a teraszra Alekszeiev néhány falat után átkiáltott szomszédjához: — Petrovics! M — Igen! — felelt Lagutyin. — Ahogy látom, jól eleresztetted magad! — Már miért ne? Hisz vasárnap van. — Jura. inkább ebéd után be­szélgessetek — szólt közbe Vera Mihajlovna. Alekszejev felesége. — Várj. Verocska! Fontos meg­beszélnivalónk van — Alekszeiev felállt. — Petrovics. tudod hány óra van? Alekszeiev szándékosan hango­san beszélt, hogv Lagutyin felesége. Mária Nyikolajevna is meghallja, aki már kíváncsian hajolt ki az ab­lakon. — Te. hát elfeledkeztél a műsza­ki megbeszélésről? — kiáltott Alek­szeiev. — Milyen megbeszélésről? Ma vasárnap van! — mondta Mára Nyikolajevna — Ne találjanak már megint ki valamit! — Műszaki megbeszélés lesz — mondta alekszejev majd feleségé­hez fordulva hozzátette: — Igen, igen Verocska. ne csodálkozz! — Szóval, ez azt jelenti, hogy es­tig nem lesztek itthon? — szólt férjéhez Mária Nyikolajevna is. — Nem. — felelt Lagutyin. és szavait tisztán lehetett hallani Alekszejevék teraszán is. — Ma csak rövid értekezlet lesz — kapcsolódott be Alekszejev is. — Három óránál nem lesz hosz- szabb. Gyorsan bekapta az ebéd mara­dék részét. — A kocsi kész. hat óra körül be lehet kapcsolni a szamovárt, itthon leszünk. .. Amikor a kocsi kiért az or­szágúira Alekszejev gázt adott, majd Laguíyinra nézett: — Mit gondolsz rájönnek? — Nehéz lenne megmondani. A feleségemnek elég titokzatos volt az arca. — Hm.. nem lett volna jobb egyenesen megmondani: ..Kedves feleségek, meccsre megyünk.” — Igaz. csakhogy akkor mi lett volna? Kezdődtek volna á szemre­B. LASZ KIN: Hétvége hányások: vasárnap van. inkább gyomlálni kellene a virágágyakat, és így tovább. Pedig micsoda meccs lesz! — Szóval, ez azt jelenti, hogy mi mégis egoisták vagyunk? — Nem kell* ennyire kiélezni a kérdést. Először is — mindössze két jegyünk van. az asszonyokat meg nem érdekli a foci. Másod­szor. nem egész napra mentünk el. És végül — az első félidő után ha­za is mehetünk. Alekszejev homlokát ráncolva né­zett Lagutyinra. „Éppen te leszel az. aki nem nézi végig a mécs­esét — gondolta. — Ismerlek, nagy szurkoló vagy!” ^ sendben haladtak tovább, majd Alekszejev vidám han­gon megszólalt: — Hol hagytuk a családot? A nyaralóban. Gyönyörű az idő. Fenyők. Friss levegő. Igaz? — Persze. Pihenjenek csak — tette hozzá meglepő gyengédséggel Lagutyin. — A pihenés jót tesz az egészségnek. — Szóval. Petrovics. mégiscsak van lelkiismeretünk? — mosolyo- dott el Alekszejev. — Van — felelt határozottan Lagutyin. miközben rágyújtott, és ezzel adta tudtára Alekszejevnék. hogy részéről ideje befejezni ezt a leikiismeretről folytatott beszélge­tést. ...Amikor csapatuk győzelmétől eltelve hazaértek, gondterhelt arc­cal léptek ki a kocsiból, és Lagu- tyinék teraszához indultak, ahol együtt üldögéltek az asszonyok. — Szerencse, hogy Tyimofejev is felszólalt — szólt lelkesen Aleksze­jev. mintegy folytatva a beszélge­tést. — Nagyon jól megvilágította a problémát. — igen. igen — erősítette Lagu­tyin is. de alig tudta elfojtani ne­vetését. Valahogy nagyon furcsán hangzott Alekszejev első kijelen­tése. — Na. itt vagyunk — szólt belépve. — Üdvözlünk mindenkit! WWWVWWbVtíVWWW'í öwvft/u im w v * Senki sem válaszolt. Az asztal­nál. amelyen a szamovár állt. kiis­merhetetlen arccal ült Vera Mihaj­lovna és Mária Nyikolajevna. „Csak nem jöttek rá?” — gon­dolta Alekszejev. és a barátjára nézett, akinek szeméből ugyanezt a nyugtalanító gondolatot olvasta ki. — Üljetek le — szóit váratlanul szigorúan Mária Nyikolajevna. — Van egy kis beszélnivalónk maguk- kaL — Mégis rájöttek — gondolta Lagutyin. majd megkérdezte: — Mi történt? — Pása! Jurij Szergejevics! Amíg nem voltak itthon. Verával nagyon nyug.alanok voltunk. A lényeg az. hogy... — Mária Nyikólajevna szaggatottan. izgatottan beszélt, mintegy keresve a szavakat —. szó­val. ez nem mehet így tovább. Egyáltalán nem vigyáznak maguk­ra. Nem elég. hogy egész héten dol­goznak. de még vasárnap is. ahe­lyett. hogy pihennének, órákat töl­tenek tanácskozással.,. A férjek összenéztek. — Nézd meg magad. Pása! — folyta.ta Mária Nyikolajevna. —■ Milyen sápadt vagy! És ön is. Ju­rij Szergejevics. nagyon fáradtnak látszik. Annyira túlhajszolják ma­gukat. Képzelem, mennyit dohá­nyoztak! — Hát. elég sokan szívták —■ kezdte meggyőződés nélkül Alek­szejev; és igyekezett nem nézni La­gutyinra. — Ugye. zárt helyiségben ültek? — kérdezte együttérzően Vera Mi­hajlovna. — Nem... szóval, olyan nyitott hely volt... — mondta Lagutyin. — Volt elég levegő. — Nem kell bennünket nyugtat­gatni — mondta szigorúan Mária Nyikolajevna. — Nem vagyunk gyerekek. Alekszejev a feleségére nézett, aki kezét összefonva bólogatott. — Mindjárt bevallom — gondolta Alekszejev. — Bevallom és kész. Qlyan sokat dolgoztak azon a ^ tanácskozáson. Hogy még az étvágyuk is elment — jegyezte meg Mária Nyikolajevna. — Még az asztalhoz sem akarnak ülni. Menjenek kezet mosni, egyenek, az­tán pihenjenek. , ,..A barátok szótlanul indulta kezet mosni. Lagutyru bosszúsa, legyintett. — na.lotiad? — Tuüou. már sajnálom, hog elmen.umi. — u„g.,an fogadtak bennünk. SZOit t-í^.1.—le,VO —uBU.yi11; — .íACiij liy A SlAJ sitiid i. — — sonajtutt Alekszejc. Ne*ii OUCSUajuav uikul tiwrtrtd. ing, . ft/ft V a—ci^-u.1, Q&j u*j± ViaUuiiiu wUA ' iCiJx-ilt«AV. U*Cll JUiiiV, ÜiUiitiJ Uitk Ló ^ tuU vUOOun iliCó ü Lw-i nJ t UiftiUiAji Aew-iftOifttilo — iVliiiCt ! — Útit ebeket — és Alekszejev eWuzotd ti a-ísUj^UUUÍ & — fapdi AW^ejev megfordult. A virág agjr iftCiCOA-tUA ftiúbilj iftti iUI/Ut, — Pasa bácsi! Papa! LáUurn. beniictcAftCti , — ^sciiuesebben! Nem keli min deiiivit ■LCA v CA\tii l Aa.UA itAb-tilyiv ' UClA nuAAxttít/ — a tévében! — limit: — uogomazovéknál voltunk tév- nezm. xuctt&ci tvuA-vccAicttUii. a Ui litAzziU-ioCÍU.iUAAUUÍ. — Várj csaj*! — állította meg fiát — uui ncAieií. a levet ( — Kik? Sokan! Én. a mama. Ma sa huau. -L/usz.jd.. . z\-.xixiftur tu.AXXA UCAiiiCtOxtCl. iViciod lltilli- ÜK. IAAvJxACAtfti • )}Vtb cAAAAOIV <-A Q—.Mii. LaiiCtwÖAVUZiaőOA-. .4? Agj CUjUeClV CSUAV. bs ZiSetiy&a. eiegeuetten a Kivai tou naluSaoi. ■ loxy.a.la. Eloszór hadonásztatok, valami! kiaoaitatok, aztan elmentetek sor, mm. t — Ez szintén a tévében volt? — csoda.i'-ozo.t el r-agu.yin. — Nem. A mama mondta: .'.Most elmennek a győzelemre ihm egy ms sort.” A lekszejev megfogta Zsenyka 1 V vaual„es t-agu.yinnal egy üli a terasz te.e indán, anonnan mai- élénk. vidám női neve.es nanai- szou. (Fordította: Sass- Attilái tfooeoocauüoöouv *»V JVW»V* Wi/WWWVWVV»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom