Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Á R VÁ CSKA Muuyur film, Móricz fowmoad zsoltáraiból 1. Nagy öröm ez a film. .Nemcsak azért, mert rendkí­vülien szép, és egyben meg- rázóan művészi. alkotás, ha­nem azért is, mert rádöb­benti a nézőt: milyen jó, hogy nekünk már nincsenek ilyen Árvácskáink. De nyug­talanít, és figyelmeztet is, hi­szen az évtizedekben, sőt év­századukban gyökeredző em­beri magatartás, a gonoszság, a kegyetlenség, a kapzsi, a másokat letipró szerzési vágy feltűnik olykor napjainkban is. Ilyen vonatkozásban bi­zony nagyon is mai ez a film, amelyet Móricz Zsi'i- mond zsoltárokba komponált kisregényéből, a rendező Hmódy László, Elek Judittal írt. A múltat, megíndézni min­dig tanulságos, különösen, ha az újraalkotás igénye is tár­sa' a művészi szándék mellé. „A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják ..." Ügy ér­zem, a filmművészetre is ér­vényes ez az Illyés Gyulától idézett gondolat. Móricz Zsigmond Csibe el­beszélései alapján csaknem jelenidőben írta a 30-as évek Ál'ami Árvácskájának törté­netét, ezt az „irtóztató köny­vet”, amely saját korának, embertelenséget tápláló rend­szerének kiáltott szenvedé­lyes nemet. A védtelen, kiszolgáltatott kis lelenc, az apátlan-anyát- lan Csőre története a mából visszatekintve . már lényegé­ben múlt idő. De közelmúlt, am övét érdemes felfedezni az ifjú generációnak is. Mert gyanítom, hogy a film népes közönségének fiataljai el sem hiszik, hogy a szinte haszon­állatként tartott kis lelenc, az állami inget is letépő, durva lelkű Kedvesanyám, vagy a gyilkosságtól sem visszariadó Zsabamári nem az írói fantázis szülötte. 2. Az Árvácska fájdalmas, vér'ázító vallomás, szociográ­fiai fontosságú helyzetjelentés a húszas-harmincas évek for­dulójának falusi-tanyasi élet­viszonyairól. Emellett költő­ien szép, nagyszerű regény egyénitett, árnyaltan megraj­zolt hősökkel, drámai fordu­latokkal. És egy ízes-kedves csöpséggel, a világra keserű­en rácsodálkozó Csőrével, őt hányja-veti a kegyetlen sors családról családra, az egysze­rű, durva szegénységből a ta­nyagazdához, majd a kálvá­ria végállomásaként a gépé­székhez, s miközben kézről kézre jár, egyre rosszabb lesz sorsa, megismerni kénytelen a rabság, a szenvedés, a megaláztatás újabb és újabb formáit. Móricz csodálatosan szépen írta, és hatásosan szerkesz­Ai Állami Képi . Eiyiittes jubileumi Szombaton, a magyar Ál­lami Népi Együttes fennállá­sának 25. évfordulója alkal­mából, jubileumi kiállítás nyűt az együttes Corvin téri S7/V: ázának emeleti elő- csa .okában. A KlSZ-szer- vezet által rendezett kiállí­táson régi kosztümök, plaká­tok. újságcikkek, fénykép- felvé'elek, az együttes tagjai által készített képzőművésze­ti munkák, festmények, fa­faragások kerültek a nyilvá­nosság elé. A bemutatót áp­rilis 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) n MiníUtna 1976. március 21., vasárnap tette is ezt a regényt, az embertelenség különböző for-, máinak kontrasztjaként mu­tatva fel az emberi melegsé­get sugárzó árvát, aki vá­gyainak, álmainak tündérvi­lágából teremti meg szenve­déseitől megváltó édesanyját. 3. Szép és igaz regény. Aján­lanám is mindjárt: siessenek pótolni, akik nem olvasták! De nem teszem. Ha lehet, várjanak még egy keveset, olvassák csak a film után. Magam is sokszor megfogad­tam, ha film készül egy re­gényből, csak a bemutató után olvasom el, vagy ve­szem elő újra az eredeti mű­vet. Nem mindig sikerült be­tartani. Egy regény és egy film két különböző világ, a kifejezés­nek oly egymástól eltérő a formája még akkor is, ha olyan szerzők, művészek „ta­lálkoznak” az alkotásban, mint Móricz Zsigmond, Ra- nódy László és az operatőr Sára Sándor. És hiába szüle­tik — mint most az Árvács­ka esetében — az irodalmi remekművel csaknem egyen­értékű alkotás, és hiába kö­vetik a pergő képek hűsége­sen az író gondolatait, költé­szetét, tiltakozását, az ember hajlamos az összehasonlítás­ra, bizonyos résieket, jelene­teket vár, olyanokat is, amer lyek bizony nem kerültek filmszalagra. Ettől a hiányérzettől sze­retném megkímélni az olva­sót, kérve: ne az egész re­gényt, hanem az író világát keressék ebben a magyar filmben. Hogy azt maradék­talanul megtalálják, — az bizonyos! A film persze tömörít, összevon, áthelyez egyes jeleneteket, de újakat is alkot. Milyen hitelesen móriczl a menhelyi gyerek­vásár jelenete, amellyel ép­pen a film alkotói gazdagí­tották a történetet. Mint egy vásárban, úgy mustrálják a nevelőszülő-jelöltek a gyere­keket: ki az erősebb, melyi­kük bírja jobban a munkát. A lelencek közt van Csőre is, boldogan simul az első be­csületes tekintetű asszonyhoz, aki benne véli felismerni el­veszett gyermekét, majd a következő pillanatban jön a keserű csalódás, — nem egyeznek az időpontok — vége a szép mesének, folyta­tódik Árvácska kálváriája. A ( hűtlen hűség alkotói módszere, egy gazdag tapasz­talatokkal bíró, igényes és türelmes rendező művészete, valamint egy kivételes tehet­ségű oparatőr látványt és jel­lemzést nyújtó képsorai szin­te újjáteremtették Árvácska világát. Indokolt a rövidítés, hiszen a vizualitás gyakran felesle­gessé teszi az epikus részle­teket, különösen, ha Sára Sándor kezében a kamera, amellyel úgy fogalmaz, mint Móricz a tollal. Olykor pon­tosan azt látjuk a filmen, amit Móricz leírt, máskor pedig mmt valami külső szemlélő, távolból és magas­ból tekint a tanyára, a vi­rágzó rétre, a csendes falu­végre, a békés erdőre, idilli­kusak, festményszerűek ezek a nagytotálok. De ahogyan közelítenek, egyre reálisabbá - válik a kép, s amikor pre- mierplanban megpihen a ha­szonszerzéstől megszállott ar­cokon, megdöbbent, hogy a következő pillanatban Csőre szomorú arca, vádló, beszé- ' des tekintete, vagy kedvesen huncut mosolya lopjon egy kis napfényt a szomorú tör­ténetbe. Amely nem is vég­ződhet másként, mint a ke­gyetlen valóságot elpusztító tűzzel. Amelytől csak Ár­vácskát sajnálhatjuk. Ranódy sokáig várt erre a filmre. Talán éppen azért, hogy megtalálja hősét, Czin- kóczi Zsuzsát, ezt a szeplős, soványka kislányt, aki oly természetes egyszerűséggel legelteti, halkurássza saiát Boris tehenüket, és oly meg- índüóan éli különböző han­gulatokat kifejező szerepét, mintha egyenesen Móricz re­gényéből léoett volna elő. Nem gyerekszínész, Csibe. Árvácska inkább. Ranódy nagy felfedezettje ez a kis­lány. Ha járna ezért valami­lyen díj, megszavaznám. A színészek játéka egyéb­ként is tökéletes ebben a filmben, valamennyi szerep­lő hitelesen hozta a móriczi figurát. Bihary József, a ki­semmizett Vénisten szerepé­ben képviselte az igaz em­berséget, de nagyszerű alakí­tást nyújtott Nagy Anna. Horváth Sándor, Moőr Ma­riann, Szirtes Adám, Schütz Ila és Madaras József is. (márkusz) Seltener Mihály kiállításáról A képcsarnok egri Rúd-!', nay-termében, a múlt héten f' nyitották meg Schéner Mi- hály festőművész kiállítását. | Schéner Mihály világot já- § ró művész. Alighogy meg­nyitották ezt a tárlatát, már­is utazott Hamburgba, Euró­pa északi csücskébe, hogy egy egészen más világot ismerjen meg, fedezzen fel magának és örökítsen meg alkotásai­ban, mint ami itteni képein látható. Ezen a kiállításon ugyanis a déli, a harsogobb színek, élmények, a mediter­rán táj, a gall szellem és temperamentum kapott nagy vagy nagyobb hangsúlyt. Schéner ecsettel a kezében utazik, és ami megtetszik ne­ki, ami élményt gyújt ben­ne, lejegyzi, majd itthon vég­leges formába önti. Ha csak a képek címeit soroljuk fel, nyilvánvaló, hogy az utazás számára nemcsak helyváltoz­tatás, hanem a művészi cse­lekvés lázas időszaka is. Meglátni a cannes-i feszti­vált, Nizzát,.: Cannes-t úgy egyáltalán, Chartres-t, a pá­rizsi Notre Dame-ot, az oda­vezető sétányt, ahol apró bó­déik előtt a tipikusan hánya- vetin öltöző árusok figyelnek a leendő vásárlókra; ahogy a bámészkodókra a forgatag emberei visszabámészkodnak; szóval, meglátni és megörö­kíteni egy spanyol udvart, egy sikátort, és megint csak Párizst — öröm és egyúttal kényszer az alkotásra. Ennek a belső örömnek és határo­zottságnak a megjelenítés­ben is határozott színek és formák felelnek meg, olya­nok, amelyek a hangulatot, az élményt képesek felébreszte­ni a szemlélődésben. De nemcsak a szenzációs, a mindennap érdekes látvá­nyosságok és látnivalók ér­deklik ezt az élményeket mé­lyen magába fogadó művészt, hanem a csendesebb pillana­tok is.. A Csónakok a kikötő­ben, a Virágok, a Csónakok újból, a Csendélet rákokkal, a Virágok azt is bizonyítják, hogy a csendes pillanatok elrévedése is sajátja a mű­vésznek. Ezeket ’ a csendes pillanatokat, elrévedéseket is át tudja tüzesíteni színeivel, amikkel megvalósítja, tálal­ja érzéseit, hangulatait — zárt és határozott egyéniség­re vallanak. Schénernek van egy másik „vonulata” is ezen a kiállí­táson. Ezek a népi figurák, ahogyan a népviselet, a tán­cos tartás és a bohócmaskara vonásaiból összegyúrtan elénk toppannak, azt bizo­nyitják, hogy ennek a mű­vésznek humora is van, népi ízű, egészséges humora. S ha ezekről a figurákról elindul­va nézzük meg a Pesti lát­képet, a Halászbástyát, a Ti­hanyt, a Tihanyt még egy­szer, rájövünk, hogy képei vallomások és ezek a hangu­latok félreismerhetetlenek. A költő Nagy László is érezte­ti nemrég megjelent tréfás versében Schénernek ezt a sokszínűségét, sokrétűségét. Amihez még az a tartás is hozzátartozik, ahogyan a ki­állításra invitáló meghív.Ván a felvétel a fekete ruhás fes­tőt úgy népszerűsíti, mir.'“.a a saját festményét magyaráz­ná vagy kínálná. Vagy ez a szoborba kívánkozó fej való­ban arra is nagyon jó, hogy kalapgyűjtemény kerekedjék hozzá? Ez a kiállítás hatása és hangulata. Örömünkre szol­gált (farkas) 3 aranykoszorús, B kiváló ifjúsági klub Szombaton délelőtt Eger­ben. a Megyei Művelődési ' Központban tartották a ki­váló ifjúsági klub pályázat záró rendezvényét Erre azokat is meghívták, akik az elmúlt 10 év során részesültek ebben a rangos elismerésben. A fiatalokat Köpf Lászióné, a megyei KISZ-bizottság tit­kára köszöntötte, majd Hidy Péter, az országos klubta- nács tagja emlékezett meg az elmúlt évtized eredményei­ről. Ezután került sor az ok­levelek és pénzjutalmak át­SZALAy fsri/ÁN. A zúgónál —, ahol a két patak összefutott — állt az öreg fűzfa. Csupasz, levélte- len ágai belelógtak a vízbe és tavaszról álmodtak; üde­zöld levelekről, divatos lombruháról. A patakparton már sarjadt a fű, és kinyílott* a tavaszi kikirics. A fiú nekidőlt a fűzfának, és várta Terkát. Együtt jár­tak iskolába, egymás mel­lett laktak az alsó falu vé­gén, nem messze a zúgóhoz. Ä fiú nézte a vízvágta ör­vényt, a zúgóban fel-felbod- rozódó habokat és egyszer csak a csillogó víz tükrében meglátott egy lányt. Vállig érő szőke haja volt, szeme mint az ég kékje. A hosszú sárga sál a nyakában olyan­nak tűnt, mintha a patak- part sárga virágaiból fonták volna. — Tér ka! — Itt vagyok, Gyuri! — Mintha téged láttalak volna a vízben. A kislány a fához támasz­kodott, Gyuri mellé. — Miket beszélsz? Az égen nagy darab felhők futottak dél felé, mintha os­torral kergette volna őket valaki. A patak érthetetlenül locsogott, és nagy néha meg­csillant benne egy hal. Ter- ka törte meg a csendet: — Nemsokára elmegyek, Gyuri. Gyuri úgy tett, mintha nem hallaná, és csak a vizet nézte, de az előbbi kép most nem jött elő. — Tudom! Édesanyád me­sélte tegnap nálunk, hogy messzire küldenek iskolába. * — Iskola pedig lenne köze­lebb is... Gyurka tenyerébe vette Terka kezét és az arcához si­mította. — Én mindig várlak majd itt, a zúgónál! Ha nem vagy itt, akkor megpillantalak a vízben és ilyenkor beszélek is hozzád. Látom a hajadat, a szemedet, a nevető arcodat. — Nekem most mennem kell! — húzta ki kezét Terka a fiú tenyeréből és elindult. Egész délután, meg este az járt az eszében, hogy beszél édesanyjával, és megkéri, hogy ne adják őt olyan mesz- sze távoli iskolába. Az édes­anyja biztosan közbejár majd apjánál, hiszen nincs a vilá­gon olyan kívánsága, amit az ő édesapja ne teljesítene. Egyszer nagyon beteg volt és lázálmában narancsot kívánt. Akkor is száz kilométert utazott a városig, hogy na­rancsot hozzon. — Sokáig marad apád! — mondta este az anyja, és csó­kolgatta, babusgatta, akár­csak kislány korában. — Feküdj le, majd én meg­várom édesapádat! Éjfél felé járt, amikor megállt a kapu előtt a Wart­burg. A kutyák veszettül ugattak, de mikor a gazda ki­szállt, egyszerre megjuhá- szodtak. Az asszony villanyt gyújtott, és kinyitotta a ga­rázsajtót. •- i■ — Terka? ' Az asszony mosolygós szemrehányással válaszolt: — Ugyan, hol lenne egy lánygyerek éjfélkor? Alszik az ágyában, és szepekat ül* módik. Varga Pál állattenyésztő csak fitymálta a vacsorát. Harapott a húsból, és közben a felesége arcát leste. A még mindig sima babaarcot, az árulkodó szarkalábakat a szeme alatt, a kék szemét, pi­sze orrát. Eszébe jutott az a találkozásuk, amikor séta közben megkérte Emmuska kezét: — Azt akaróm, hogy a fele­ségem légy, és olyan gyönyö­. tű kislányunk szülessen, mint te vagy. — Talán rágós a hús, hogy annyira nézel? Pali zavartan hümmögött, és egymás után felhajtott két pohár bort. — Felveszik az iskolába! Azt mondta az igazgató ... — Üristen! — csapta össze tenyerét az asszony, és sze­mét elfutotta a könny. Terkára gondolt, akit két­éves korában hoztak ki az in­tézetből, miután megtudták, hogy sohasem lehet saját gyerekük. A férjére, aki min­dig arról álmodott, hogy egy kék szemű, babaarcú leánya legyen. Igen! Akkor, egy ta­vaszi éjszakán döntöttek úgy, hogy örökbe fogadnák egy kislányt. Ennek már ti­zenkét esztendeje. Már régen eloltották a vil­lanyt, amikor a férfi halkan megszólalt: — Emma! Mondjuk meg neki! Reggel mondjárt... (Folytatjuk) adására. Kiváló ifjúsági klub lett: a gyöngyösi ‘ Piccolo, áz adácsi Zéta. a hatvani Mag­nós. á karácsondi Alfa. - a kömlői Nebuló, az egercsehi Viktória, a Gagarin Hőerő­mű Vasas és a Hatvani Cu­korgyár klubja. Hárman aranykoszorús mi­nősítést szereztek. A Meayei Művelődési Központ Auróra, a domoszlói Fórum, valamint a Thorez Külfejtéses Bánya­üzem Barátság klub iának képviselői március 29-én, Budapesten vehetik át az ok­levelet és a 10 ezer forintos pénzjutalmat. A jubileumi rendezvény a Kaláka együttes műsorával zárult. Március 21-én, a Tanács- köztársaságra emlékező mű­sorokkal idézi a televízió a magyar proletariátus hősi napjait. 17.10- kor kerül képernyőre Nagy Lajos „Űj vendég érke­zett” című elbeszélésének té­véváltozata, Lengyel György rendezésében. A történet a Tanácsköztár­saság első napjai idején, 'égy vidéki festőművész,:l'átszó'ag a világtól távol eső műtermé­ben idézi fel a forradalom eszméit, veti fel a helytállás problémáját. . 17.40- kor ünnepi közvetítés lesz a Munkásmozgalmi Mú­zeumból, amely eredeti do­kumentumok felidézésével tiszteleg a magyar proletariá­tus nagy ünnepe előtt. , ' 20.10- kor Révész György „Volt egyszer egy család” ^cí­mű, színes magyar filmjét láthatják a nézők 21.40- kor Benjámin László portréját rajzolja meg a több mint egyórás film, amelyben Dorogi Zsigmond kérdése re válaszolva tárul fel a né’-'ik előtt Beniámm l ászló. életút­ja, sajátos világa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom