Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám
I Börtönkarrier Zenés komédia a Gárdonyi Géza Siíuházban Tóth Valéria és Kligl Sálidór szobrai Hatvanban Tóth Valéria: Földanya A színházi bölcselkedők szerint a görög isteneknek • igencsak jó humorérzékük volt, s ezért a hellén drámaírók nemcsak tragédiákat hanem komédiákat is hagyhattak az utókorra. Az is • bizonyos, hogy á komédia ' tárgya nem csekélyebb jelentőségű, éppen abban rej• l.ik a. paradoxon, hogy rendkívül ' komoly dolgot rendkívül mulatságos for mában fejez ki. Bevezetőként mindezt azért említem, mert napjainkban ■egv kicsit divat lebecsülni a komédiát — a jó komédiát is! A'- műfajjal szembeni fintorgás nemcsak a szín házaknál, vagy a filmgyártásban, hanem olykor a közönség soraiban is tapasztalható. Pedig a nézők nagy többsége szex-eti a komédi- » át, szívesen nevet, sőt kinevet, ha nein is önmagát de másokat. Színházi emberek erősítik, hogy komédiát nehezebb játszani, mert egyértelműbb u közönség reagálása. Sikert jelez például, ha egy tragédiát síri csendben figyel a közönség, míg egy komédia nyomban megbukik ettől a csendtől, mert a nézőtérnek is „játszani a” kell, mégpedig hangosan, tapssal, nevetéssel, vagy finom kuncogással jelezve, hogy pontosan érti, miről van szó a színpadon. Az egri színház legutóbbi premierjén a Börtönkarrier közönsége is jól vizsgázott, vette a lapot, remekül szórakozott, s kellemes színházi élménnyel és gondolatokkal gazdagodva, vastapssal búcsúzott az előadástól. 2. Ha jól meggondolom, valójában nem is volt olyan könnyű dolga a közönségnek, hiszen a hazájában oly népszerű finn író, Tauno Yliruusi komédiáját eléggé csavaros — átdolgozott, bővített, zenésített — formá- . ban állította színpadra az ötletgazdag fiatal rendező, Verebes István. Az eredeti mű is komédia, vagy hogy inkább mulattató parabola, amely a jóléti társadalom idegtépő környezeti ártalmait, a különböző magatartásformák fonákját mutatja be. Olyan világot ábrázol, ahol csak a börtön nyújt biztonságot, menedéket, nyugalmat, ahol a rácsok védelmében nem érvényesül a társadalmi környezet törvénye, erkölcse, neurózisa. A játék hőse Váltó, a kisember — aki idegenül szemléli a külső világ rendjét, emberi vagy még inkább embertelen kapcsolatait — a létbizonytalanság, az örökös rettegés elől menekül a börtönbe, ahonnét csak azért szökik, hogy visszavigyék és szökése miatt felemeljék büntetését. Számára ugyanis az összkomfortos börtön nemcsak az ingyenes ellátást jelenti, hanem a védelmet, a nyugalmat. az igazi baráti kapcsolatokat, a karriert is. Komédiáról lévén szó, a hős törekvése balul üt ki. és változatos kalandiai során m’ndig azok kerülnek rács mögé. akik kétes üzelmeík- kel már rég rászolgáljak ugvan a börtönre, de pénzük. rangiuk és kapcsosuk szabadlábon {ártotta őket. Ez a feje teteiére állított sz'tuáció alkalmat ad az írónak arra. hogy szellemesen, helyenként meghökkentő módon ábrázolja a társadalom visszásságait, nem kímélve a nyugalomra vágyó rendőröket, a kisstílű gengszterekét, a nagystílű fTk Mnmát&ü március 18, csütörtök vállalkozókat és a szenilis minisztereket sem. Elismeréssel kell szólni arról is, hogy a Színház felfedezte számunkra ezt a komédiát. Mert voltaképpen mit tudunk ml rokonaink drámairodalmáról? Jóformán semmit A Kalevala színpadi változatát egy sikeres , regény, A negyedik csigolya adaptációja követte és aztán pont. Pedig lám, milyen intellektuális töltésű színpadi művekre bukkanhat az okosan szemlélődő dramaturgia. X Csak sejteni lehet, milyen volt valójában Taunö Yili- ruusi komédiája. Felvillannak ugyan parodizáló értékei, csipkelődő társadalomkritikája és nyilvánvaló gyengéi is, de az, ami itt és most a színpadon történik, az több, vagy még inkább más mint az eredeti. Verebes István ugyanis nemcsak rendezte az előadást, hanem átszervezte a komédiát, felnagyította az író gondolatait, áthangolta humorát és ötletes keretjátékkal, ironikus versekkel — Orosz István pedig kissé karikíro- zó zenévél — gazdagította azt. Így lett hangulatos perszlf- lázs, helyenként pamflett- szerű az előadás, amely bátran vállalja Brecht stílusát. Cseppet sem zavar, hogy miként a Koldusoperában, a ■ színészek itt is kilépnek szerepükből, songféléket énekelnek, amelyekre nagyon is érdemes odafigyelni. Lám, Brechtet is elérte a sorsa, ő is gyakran felhasználta, át- költötte mások műveit és most az ő stílusát kölcsönözték, meg talán egy kicsit a módszerét is. A keretjáték remek ötlet. A szín egy börtön, a színészek a rabok, és mi, a közönség vagyunk a látogatók, a hozzátartozók, akiknek szilveszter éjszakáján színielőadást rendeznek az elítéltek. És miközben jót derülve az egymás után felröppenő poénokra figyelünk, egyszer csak észrevesszük, hogy egy nem várt fordulattal szinte drámaian fejeződik be a komédia. Ügy hiszem, ennél többet nem kell tudni a történetről, hiszen a meglepetés is része az előadásnak, a sikernek. Arról ejtek inkább néhány szót, hogy egyre jobban tudunk örülni az ötletes színpadképeknek. Kele Judit nyíltszínen díszletezett, stilizált színpada, nemcsak sajátos hangulatával, hanem rugalmas, kihasználható játéktérrel is segítette a rendezőt, aki bátran kapcsolta egymáshoz a különböző stílusokat, engedte Kibontakozni a színészek egyéniségét, hatásosan mozgatta a tömeget, ebben segítségére volt a koreográfus Somoss Zsuzsa is. Kétségkívül Ígéretes rendezőt ismerhettünk meg az egri bemutatón, olyan művészt, akinek volt bátorsága és használható ötlete is ahhoz, hogy áthangolja, magyar színpadra alkalmazza egy számunkra ismeretlen finn szerző művét. Varga Gyula játszotta Váltót, a szökevényt. Olyan főszerep jutott neki, amelyet azért nehéz megformálni, mert nem is annyira vele, mint inkább körülötte történik minden. A Miskolcon és Egerben egyaránt népszerű művész elsősorban a kisember védtelenségét, társadalmi kiszolgáltatottságát hangsúlyozta hitelesen, bár játékából olykor kicsendültek a bohózati elemek is. A bohózati elemek egyébként nem idegenek az előadástól Ötletesen képviseli ezt a stílust a rendőröket eiekító Bősz« Péter, D-ríday Róbert és Csiszár Nándor. akik egves ieleuetekbQn a nemesebb veretn karikát“''- fáig emelik a figurát, £z vonatkozik Bánó Pál vevi zorára, Kanalas László miniszterére, Szili János pincérére, ők is otthonosan mozognak ebben a műfajban Sallós Gábor színészi erényeit nem először hangsúlyozza a krónikás. Ez alkalommal is kitűnő érzékkel jellemezte a gengszter-bár - tulajdonos kisszerűségét, félelmét. A cégvezetőt alakító Csiszár András hangulatteremtő, kulturált játéka nyomán egy kérdés tolakodik elő: miért nem láthatjuk gyakrabban a színpadon ezt a tehetséges színészt? Somló Ferenc egy főfoglár jelmezébe bújtatott narrátorfélét alakított, aki a kedélyes őrködésen túl, szellemesen összekapcsolta, átbillentette az egyes jeleneteket. Jól csinálta. És lényegében a nők is, akikkel ugyan elég mostohán bánt az író, de azért elsősorban Komáromy Évának, majd Máthé Etának, Pévá Ibolyának és Dózsa Erzsébetnek sikerült felmutatni egy-egy jellemző magatartást. A komédiát Gombár Endre fordította, a kifejező jelmezeket a fentebb már említett Kele Judit tervezte, míg a zenekart fíerédy Éva vezényelte. H Lehet, hogy túl optimista — vagy csak elnéző — a premier után kialakult vélemény. Való igaz, nem hibátlan a produkció, a darabnak is vannak gyenge pontjai és nem biztos, hogv mindenki sértődés nélkül érti a Finnországban játszódó történet hazai kicsengésű humorát. Mert ha más körülmények között is, de azért nálunk sem ismeretlen az idegesítő környezeti ártalom és vannak kisemberek is, noha ők nem a börtönben keresik a karriert. összességében mégis tetszett ez a jól pergő előadás, amelyet az évad kellemes sikerei közé sorolok. Tanú rá a közönség ... B0KÉS SÁNDOR XVI. — És akkor? — Felvágódott egy szál, s egy szilánk csapódott a szemembe ... Hallgattunk. Igen, ez a Jórzándékú, de könnyelmű mozdulat volt Molnár István trtgédiája. Am kor felemelte a fejsze fokát... — Először nem vettem koa dolgot, do a sair A hatvani galéria március 7-től 21-ig mutatja be egy fiatal művészházaspár. Tóth Valéria és Kligl Sándor szobrait a ha.vani vasútállomás művelődési termében. Az állomásépület forgalmas várócsarnokában ízelítőül és irányítóul Kligl Sándor kecses alkotása, az Özek hívja fel a figyelmet az ott szokatlan látnivalóra. Az erőteljesebb egyéniség, az érettebb költészet ezen u kiállításon Tóth Valériáé. Nemcsak azért, mert harminckét munkából huszonkettő az övé, hanem az eredmény a látvány nyújtotta műélvezet jogán is. Tóth Valéria fő témája az asszonyi testben megfogható sors. vagy sorsszerűség. Még gyermekarcaiban is ott bujkál valami leheletnyi bánat, felhőzés. ami a művész alapérzésének tekinthető. Szobraiban a fejek kissé előrehajtott nyakra ülnek fel, mert a feszül1 ség, ami a szemekből árad, csak így hangsúlyozható kellőképpen. A szemek csontos arcból tekintenek ránk és a hajkoszorú, a mindenünnen áradó szilárd fegyelem csak megerősíti bennünk azt a meggyőződést, hogy az emberi test tartása, az. ahogyan a test a világban elhelyezkedik, nem véletlen. Az asszonyi test és a ruha viszonya is sajátságos ezeken a szobrokon. A felső testen alig vagy inkább csak hangsúlyképpen látszanak a ruha vonalai, különösen a mellrészen, a csípőig hangsúlyozva a női test báját és remek harmóniáját. A combtól lefelé, testhelyzettől függetlenül, a ruha, a drapéria ránehezedik a lábakra, megkétszerezi önmagát. súlyos formává szélesül. A művész eltünteti a test felső formái alól a lábakat egy vonalrendszerbe, amely ezáltal emeli ki és teszi beszédessé a felső test szépségét. Az anyag, legyen az terrakotta, bronz, gipsz vagy samott. engedelmeskedik a témának, nem érezzük a keresettséget," azt, hogy itt tudatos alkotásról van szó. Pedig minden egyes darab átélt, mély érzelmi motívumokat jelenít meg. az élet és az életérzés — néha boron- gós realitások — válik nyilvánvalóvá a szobrok láttán. Ez az asszony ismeri a lélek finom rezdüléseit és úgy vallja önmagát, hogy közben eszközeivel is tisztességesen bánik: több alakos kompozílánk egyre hátrább húzódott a szememben ... Három hét se .telt el, s elvágta a . látóidegeket ... Táppénzre vettek, egyik orvostól a másikhoz vittek... A bányába soha többé nem mehettem vissza, soha... És mintha csak jeladás lett volna a baleset, egészségi állapotom hirtelen romlani kezdett... Csend lesz. Molnár István kvarcporral teli tüdeje sípolva szedi a levegőt. Egy oktalan kis vasszilánk ... A 200 méteres teljesítményhatár kapujában álltak: már csak néhány napra lett volna szükség, s teljes diadalra jut egy közel évtizedes álom. A NAGY ALOM 1957 tavaszán Molnár István Czotter Sándor nehézipari miniszter határozott kérését teljesítve lépett a Mecseki Ércbányászati Vállalat szolgálatába. Magasabb szinten ugyanez ismétlődött meg akkor itt, Pécs nyugati szélén, mint nyolc évvel korábban Komlón. Ömlött a pénz, özönlöttek az emberek, s a legnagyobb kincs az idő volt. Az igényekhez képest örökös késében voltak a csapatok. Csaoatok? Szé- dett-vedett kéoet mutattak akkoriban a brigádok: a valamikor' szénbányáss'.ok mellett volt katonatisztek, parasztok, ti nagy keresetek reményi !be a több s2 áz kilométerről érkezett „erős fiúk” százai özönlötték el a vállalatot. Minden kitorratcióiban és a gyermekpovt- rékban is az emberi vonzalom. a szeretet kap ihletett formát. A Sziget szépsége és a Játék játékossága a két pólus, amelyek között mozog ez a művészet. Kligl Sándor merőben más egyéniség, bár némely munkája hangnemében csatlakozik Tóth Valériához. Kligl Sándor nem élvezi a test for máinak szépségét, vagy nem élvezi úgy alkotás közijén az izmok és formák tapintható- ságát. mint Tóth Valéria. Pa- tétikusabb és befelé koncent- rálóbbí’Neki Giordano Bruno a máglyán kell, ahogyan a már-már alaktalan test egv megnyúlt, botszerű formává keskenyedik és úgy tartja a fejet, a máglyahalálból is szembe nézve azokra, akik vesztét okozták. Az Orgonás- ban sem az orgonista kapja a nyomatékot: szinte eltörpül az orgona sínrendszerének monumentalitása mellett. Michelangelóban a 'elki kényszert érzékelteti, aholan volt s ugyanakkor minden lelkesítőén újszerű. Ezek már igazán korszerű gépek voltak! A hozzáértő ember, a tapasztalt bányász világosan látta: itt valami egészen új kezdődik. Nincsenek hagyományok? Igaz. De nincsenek előítéletek, fojtogató megszokások se! A „titokzatos” uránbánya a képességek korlátlan kibontakozásának színtere! Nincsenek nagy nevek, „örökölt"' érdemek — minden üzem minden csapat és mindé’ ember tiszta lappal kezd. / múlt nem nagyon fontor Csak a teljesítmények szá mítanak. Ebbe a világb Csöppen bele az örökk nyugtalan, elégedetlen Mól nár. Lőmsster és munka módszerátadó. Neve tiszte letet parancsol, a sok botcsinálta bányász között igazi mester. Más, a legtöbb ember, boldog lenne, ö verekszik: csapatot akar ismét, munkaterületet... A Bányamunkás írja 1957 augusztus 20-án: „Látogatás a titokzatos” uránbányában. .. .Mennyi titokzatosságról meséltek itt annak idején! Pedig Bakonya is éppen olyan bánya, mint a többi. A munka sem titokzatos, inkább csak sajátságos. A vájár nem látja az uránércet — lehet, hogy éppen ■ követ fejt. Neki segít a „látóember”, aki kezében hosszú fémrúddal, nyakában érzékeny műszerrel a vájár helyett is lát. ( (Folyta iátok) gyan a hanyatt fekvő művész a Sixtusi kápolnában a mennyezet freskójával folytatja nagyszerű küzdelmét. Kolumbusz a kezében tartja a Santa Mariát, mintha odakínálná ezt a kicsiny dereglyét, hogy kapna valami másat, valami többet azért, hogy a spanyol birodalom számára meghozta az aranyai és az új világot. A Festő című munka paradox forma —ha úgy vesszük —. hiszen így, ez a festés bronzban, vitatható megoldás, mégis érzelmeket ébreszt. Hangulatot áraszt, oe- dig- semmi másra nem törekszik.,.csak. a. jelenei megörökítésé re elemzésére: ez már líra, egy meghitt ■ pillanatnak a megörökítése a formában. Az Özek bármely köz- intézmény előcsarnokában kellemes fogadtatást nyújtana szemlélőinek. A művészházaspár hatvani kiállítása komoly siker. Több ezren látogatták már, a hatvani iskolásokat — nagyon helyesen — osztályonként viszik el a tárlatra a pedagógusok: itt ugyanis meg lehet értetni a művészi törekvéseket. el lehet fogad*a+r>i azokat az alkotói szándékokat, amelyek az embert és környezetét vallják meg's- merni való és meg1'smerni érdemes világnak. És ez a k'állítás arra is bizonyosság: a lélek ..felhordja” a mega vallomásait az eleven formákban az arcra, a testre, az ábrázolatokra. Farkas András Zi.85: Színházi a team Űj számával jelentkezik ezúttal a Színházi Albm ■ \z összeállításban részesei e- tünk a Nemzeti Színllá új bemutatója. Shakespeare II. Richárd című drámája előkészületeinek. Megszólal a rendező Major Tamás, a címszereplő Öze Lajos. A József Attila Színházban ekkorra már lezajlott Göncz Árpád Magyar Médeia című nono- drámájának Dre.-nier.je amelyet a néoszerű tv-rendező. Dömö'ky János állított szín- oadra. Erről a orodukc ríl részlegekkel számol be a Színházi Album. Hírt kapunk vidéki bemutatókról is. Márkusz László 1
