Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-17 / 65. szám
Követem a kijelölt irányt Szenvedélye: a zene A szovjet filmesen újabb i újabb epizódokat dolgozlak lel a háború kritikus rákászából, 1942 tájáról, olyanokat, amikor az emoe- ri tartás, az emberi szándék és jellem óriási feladatok megoldására kényszerül. A döntés minden pillanatban az életet jelentheti nem egy, hanem nagyon sok embei számára. A háborúnak ezekben a szürkébb mozzanatai: ban dőlnek el igazán a nagy kérdések mindenkiben. A sorsok valahol nagyon is fisz- szefüggnek, a szeretet és léi tés szálai egybekapaszkod- nak, nem akarják eleresztő ni egymást, de a sorsot, az egyéni sors beteljesülését, a végzetet nem lehet megakadályozni. Eduard Taluimsz íorgau. könyve egy apró esemén fénytörésében mutat be néhány jellemet. Olyanokat, akik tudják, mi a kötelesség, mi az állhatatosság. Szilárdságnak is nevezhetnénk ezt a tulajdonságot, ha nem tudnánk, hogy az élettelen sziklát az érző embei hoz hasonlítani rideg megoldás. A végső győzelem nem úgy jött létre csupán, hogy ezek a hősök tudták a célt és azért mindenre, minden áldozatra hajlandók voltak. A tett erejéig eljutva meg kellett vívniuk a csatát magukban belső mércéjükkel, igazságérzetükkel. Szenvedélyükkel és lelkiismeretűkkel kellett küzdelmet folytatniuk, hiszen a tetthez mindig dönBt orcltideák bilygája Tévéjáték , Herbert W. Franke — az úgynevezett „számítógép-művészet” jeles művelője. *zá mos sci-fi írója — e művében akkor küldi kutatókalandra kései utódainkat, '■mi kor már nincs mit felkutatni. Amikor már az emberiség végigküzdöUe összes kalandját s a fölfedezés csak ma- loműző szórakozás... \fagv mégsem? A történet — amelynek főszereplői Al. Kát, Szí és Hon — egy távoli bolygón játszódik. A szereplők különös aa- la adókat élnek át. A épző- művészetileg megkomponált térplasztikák közt játszódó, izgalmas történet lehetőséget adott az elektronikus .évé- film megannyi technikai bravúrjának alkalmazására, ugyanakkor gondolatébresztő műsor létrehozására. Szereplők: Venczel Vera. Kovács István. Tordai Teri. Benkő Péter. Harsányi Frigyes. í------------------------------------G árdonyisok sikere A nagykállói kóriisfesztiválon A forradalmi ifjúsági napok keretében háromnapos kórustalálkozót rendeztek Nagykállón. Az ország nyolc óvónői szakközépiskolája között megyénk színeit az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola leánykara képviselte. A fesztiválon az egri énekkar — amelyet Moskovszky Vincédé és Lévai Zsólt vezetett — ízelítőt adott Bartók, KÓdály és Karai kóriis- Blűve51'"’ £fso. tuMuiu 1?« szerda Szovjet film tés kell és ez a döntés sokszor nem egyszerű. A gyalogos őrnagy pisztolyt ránt, amikor a hajó kapitánya hagyja a vízbe veszni a hajótörött katonákat, mert azt látja, hogy az élet megy veszendőbe, sok élet pusztul el, ha otthagyják őket, minden segítség nélkül. És mert a kapitánynak a nagyobb és a kisebb rossz között kellett döntenie, nemcsak a valószínűség okán, de a felelősség által diktált iram szerint, is teszi kötelességét. A film didaktikus hatású, kétségtelen, ez is a filmesek szándéka. A patétikuá szövegek helyett azonban Itt az arcok beszélnek, a hos;- szú. pillanatok, amikór nemcsak az érzelmeket, de a leütéseket is szótlanul, arcjátékkal mondják el a film hősei. A háborús háttér csak aláhúzza, mélyebbre viszi bennünk a hatást, amit a kapitány, a férjét elvesztő asszony, vagy a férjét megtaláló feleség kelt bennünk. A filmbéli haditudósító és & hajóskapitány között lezajlott beszélgetés summái? is, tőgzít is igazságokat. A kesernyés, szomorkás hangulatban a névtelen hősök nagy áldozatát említik és azt a kötelességet, hogy az élők úgy gondoljanak ezekre az áldozatokra, mint a szentekre, mert vállalt és elszenvedett áldozatukkal többek ők, mint azok, akik eletben maradtak. Vagyán Liszenko rendezésében a töretlen alaphangulat az értékes és az, hogy jellemszínészeit visszafogott játékra .serkentette: ezzei. j lettek hatásosak. Leonyid Burlaka opes a tőr' munkája és Jevgenyij Sztvi- hin zenéje a színes részleteket érdekessé és tartalmassá tudta tenni A film főbb szerepeit Ul- disz Lieldidzs, Jurij Orlov, szergej Martinov, Oleg Ker- csikov játszották (fark-in) festmények, szobrok, pasztellek Tártat az aulában A közelmúltban a tűzoltók jubileuma alkalmából már rendeztek egy kiállítást az egri városi tanács tágas aulájában. A paravánok, a kiállított fényképek, dokumentumok és különböző tárgyak iól mutattak, s ami ugyanilyen fontos: nem volt hiány tógátokban sem. Ezt a kezdeményezést fej- sztik most tovább: ez al- i lommal képzőművészeti .kotrásokat mutatnak be az ulában. A március 18-tól április 2-ig nyitva tartó kiállításon Kishonthy Jenő tizenhárom festményét, Meloc- cú Miklós Munkácsy-díjas képzőművész négy szobrát és egy „amatőr”, Mérai József dohánygyári géplakatos hét pasztellművét láthatják az érdeklődők. Az Egri Dohánygyár közreműködő segítségével szervezett kiállítást 18-án délután 5 órakor dr. Varjú Vilmos, az egri városi tanács vb-titkára nyitja meg. dacíier MiiáSy zongoraestje Hangverseny Egerben és Hevesen Az Országos Filharmónia rendezésében csütörtökön, március 18-án, este hét órakor Egerben, az Állami Zeneiskolában Bacher Mihály zongoraművész Beethoven- estjén vehetnek részt a muzsikakedvelők. A művész repertoárjában Beethoven f- moll, d-moll és az Appassio- náta (f-moll) szonátája szerepel. Ugyancsak ezen a napon, este hét órakor Hevesen, a járási művelődési központban Kovács Ilona (ériek) és Ferencz Sándor (zongora) hangversenyére kerül sor. Az előadók Händel, Brahms. Liszt, Chopih, Mozart, Puccini és Gerswin műveiből szólaltatnak meg néhányat. foégvszemkőzt Kohayashi Kw-khiroval Ma is százezrek emlékeznek a Magyar Televízió 1974- es nemzetközi karmesterversenyére. Különösképp az igen tehetséges és megnyerő egyé niségű japán dirigensre. Ko- bayashi Ken-lchiróra, aki a rendkívül rangos mezőny első helyezettje lett. A népszerű művész e napokban Egerben járt, s a Gárdonyi Géza Színházban vezényelte a Budapesti MÁV Szimfonikusok koncertjét. Amikor próba, illetve fellépés előtt beszélgettünk mindjárt az emlékezetes sikert elevenítette fel.-T Otthon 1980-tól i964-ig zeneszerzést tanultam, majd négyéves karmesterképzőt végeztem. Eredményeimmel elégedett lehettem, ám mégis szerettem volna továbbjutni. Ezért vállalkoztam szívesen a magyarországi szereplésre, hiszen tudtam, hogy igen jó képességű kollégákkal ner- hetem össze felkészültségemet. Az első ilyen próbálkozásra szántam el magam. így hát kétségek gyötörtek. s ugyanakkor bizakodtam is. A legjobbnak járó elismerésre azonban egyáltalán nem számítottam. Ráadásul abban az országban, ahol a naqy <-zá- mú zeneértő közönség kritiI kus szemmel I mérlegeli a produkciókat. — Több mini egy éve ha.- zánk vendége, s rendszeresen fellép Budapes| ten és a vi- I de ki városok- j ban. Felidézné tapaszta- \ latait, élmé- j nycit? — Az Orszá I gos Filharmónia meghívását, a felajánlott szer ződéseket örömmel fogadtam, 1975. február 17-én, oda jöttem vissza, ahol már bemutatkozáskor 'értékelték igyekezetemet. Először ismerkedtem a magyar zenei élettel, hetekig csak * 1 hangversenyekre já# tam. A magas színvonal 1 győzött meg hogy nem lesz könnyű dolgom A lámpaláz, a fedéoé- sek előtti nyugtalanság to vábbra is megmaradt, idővel mégis feloldódtam, leik ?sített az a szimpátia, amellyel mindenütt találkoztam. Jártam — többek köpött — Győrben, Debrecenben, Miskolcon, Pécséit, Szegeden és Békéscsabán. Csalódás sehol sem ért: a kulturált hallgatóság megérezte szándékomat. Önök legalább annyira -ze- retik az igazi muzsikát, mint a japánok. S nincs hiány utánpótlásban, mert a fiatalok képzésére igen nagy '-»ondót fordítanak. Ez annak a zseniális, mesternek a hatása akinek pedagógiai nézeteit, zeneszerzői munkásságát nálunk is csak felső fokon emlegetik. Mi Kodály Zoltánt olyan egyéniségnek ártjuk akihez hasonló kiválóságokból legfeljebb egv születik századonként. Boldog vagyok amikor művei tolmácsolásá nak részese lehetek. Annyi ra megszoktam Magyarorszá got. hogy második hazámnak nevezem, ugyanis a legtöbbel nyújtotta: az érvényesülés.' a kibontjakozás lehetőségét. — A karnagy egy kissé pedagógus is. Hogyan, müven módszerekkel irányítja az együttesek munkáját, mikéní készül a koncertekre'! — Szerintem a legfontosabb az együttműködés teltételeinek biztosítása. A túlzott aggályoskodás, a minden áron dirigálás a legtöbbször nem vezet célhoz, mert feszült légkört szül. Elég egy- egy kézmozdulat, néhány -'L- nom jelzés, s máris javították a hibákat. A műsorok Hőit általában két-három órát gyakorlunk. Az ennél 'öbb fárasztó a kevesebb ciszont megtöri az összeforrottsagot. Az én munkám persze már korábban kezdődik. A íyug- talanság ellen kitűnő orvosság a pár órás alvás. Ilyenkor bekapcsolom az előadandó művekről készült magnó- felvételt, s csak arra ébredek, amikor lepergett a tekercs, s frissen, magabiztosan ’lódulok a zenészek körébe fellépés után újra haUza'»—a az általam vezényelt alkotásokat így ugyanis folv -ist csiszolódik az előadásmód, -i stilus. — Mivel tölti szabad Ulejet? — Túlságosan elfoglal i vagyok. ezért csínján kell m- nom minden órával. A legszívesebben családom tá»-sa - ságában pihenek. Feleségem — egyébként ő is velem együtt szerzett képesítést — és két gyermekem szintén Budapestre költözött. Kedvelem költészetünket: a lupán lírát ugyanis áthatja a muzi- kalitás. Hobbym? Csak 'olt, méghozzá a soort. iele^'e^ sajnos nem áldozhatok »’a -gy percet sem. mert hangverseny hangversenyt követ. — Kedvenc zeneszerzői? — Nem tudok neveket sorolni. Szenvedélyesen szeretem azokat az alkotókat akils érzelmileg hiteles, művészileg értékes, s emberól‘ők múltán is töretlen hd'ású szimfóniákkal, zongoraversenyekkel ajándékozták meg sí világot. Például Mozartot, Schumannt vagy Beethovent. De ky ;el állnak hozzám ;e- lenünr. legtehetségesebb, mesterei is. — Tervei? — Számos szerződés vár. Á „Prágai tavasz” programsorozatából két koncertet vállaltam. A különböző afrikai országokban tizenegy fellépésemet kötötték le. S hadd mondjam el legbensőbb vágyamat: szeretnék még »»ala- meddig hazájukban mar-dni. hiszen Magyarországot második otthonomnak érzem «'de később is visszatérnék. M"értő közönséghez, barátok közé. .. (pécsi) B£KÉS SÁND°K: XV. Falusi házak — emlékek a tegnapi Komlóról. Az ötvenes évek Komlója ilyen volt. Kopott, görnyedt házak, az udvarokon fészerek, ólak. A Lenin tér. A toronyi házak, mint egy képzeletbeli híd pillérei. S a két szélső pilon: Kökönyös, illetve Szilvás. Esteledik. Vörös fényben a város. Szép? Lehetne szebb is? Igen. Bizonyára. Nekünk mindenesetre most nagyon szép. Kísérnek bennünket a fégi arcok, történetek. Egy plakát. „Jöjjetek, építsük együtt Komlót”... Tiszta, egészséges, díjmentes szállások... Jó kereseti lehetőségek... 100 százalék: 950 forint, 120 százalék: Í150 forint, ISO százalék: 1760 forint ..." És ez már a Sportstadion. 1955-ben épült IS 000 íé- íé’nellyel. KökSAyŐs. Itt már férfikorba értek a fák — a zöld előkertekben papu- csos férfiak ultiznak. Kik lehetnek? Honnan kerültek ide, mikor következett be életükben az a pont, amikor Komlón dolgozó emberből. komlói erbberekké lettek? Kockaházak. Ezek voltak az elsők. Vajon hányadik nemzedék lakja őket? Mindenki tett hozzá valamit, vagy elvett, átfestették az ablakkereteket — egyszóval bélakták valamennyit. És ettől életre kelte)? izek a házak, s folytón-folyvást változnak, szépülnék maguk is. Fent vagyunk a tetőn. Az utat egy kanyar mögött elnyeli az erdő. Az erőmű kéménye ködbe vesző messzeségben új városrészek. Kenderföld, Dfcvidföld, Szilvié. Molnár István az erdőt figyeli, majd egy kanyar után megérinti a vállam: Erre jártunk annak idején, 1949-ben, gyalog. Hajnalonként, amikor jöttünk, s este, amikor mentünk hazafelé,' úgy »világítottak az ösvényen a lámpák, mint a szentjánosbogarak. XIV. NAGYON SZÉP... És ez már ismét Pécs. Szigeti út. Molnárék otthona. Ki tudja, hányadszor ülünk így együtt, amióta elkezdtük áz emlékek felidézését. Pörög a magnó. De hát nemre ményteler.-e ez a vállalkozás? Molnár István végülis ne.n volt sztár, nem volt történelmi egyéniség, nem hős. Mit mondhat hát élete a maiaknak, ennyi év után? Eszembe jut; valaki azt mondta: trag'kus figura. Felkapták. s aztán elejtették ... De hát el lehet-e ejteni azt. aki nem élt sohasem a fellegekben? Bányász volt és az is maradt. A kitüntetések, egy bányász mellét díszítették. mert — s ez mai nyugalma. derűs élete titka —. akkor kötődött a legszorosabb hivatásához, szakmájához, amikor a legtöbbet kapta. Megpróbálok egy kis ösz- szesítést csinálni tisztségeiről. címeiről. Az MDP Komló Városi Bizorisá záriak tag a. A Ba-anva meg/«/ pártbizottsáé A DISZ komlói bizottságának tagja. A DISZ Baranya megyei bizottságának tagja. A DISZ Központi Vezetőségének tagja. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja. Az Országos Béketanács elnökségének tagja. Országgyűlési képviselő. Előkerül kérésemre a szekrény mélyéből az oklevelek kitüntetések gyűjteménye is 1951 május 1.: Sztahanovista cím és oklevél. 1Ö53. február 26.: díszoklevél a szénbányászat legjobb feltáró csapata címért folyó véí- senyben elért kimagasló eredményekért. Április 4.: „Komló építéséért” emlékérem ezüst fokozata. 1954. jú. nius: újabb sztahanovista cím: Szeptember 1.: Kiváló dolgozó cím és jelvény. Szeptember 4.: „Molnár István vájárnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkássága elismeréséért a Munka Érdemrend k'tüntetést adományozza.” 1955. április 4.: Emléklap a felszabadulás 10. évfordulója tiszteletére indítóit munkaversenybén elért átlagon felüli eredményekéit. Ugyancsak 1955. április 4-én: Felszabadulási jubileumi selyem oklevél az MDP Köz ponti Vezetőségétől. Ugyan ezen a naoon a Szakma kiváló dolgozója oklevél és cím. Október 27.: A. Szakma k'váló dolgozója -■ktevél és cím — immár rrás-'ds-'-'r 's. Még ebben tz évben: Munna Érdemrend — ugyancsak másodszor és nem sokkal később: a „Szocialista Munkáért” érdemérem. 1956. szeptember 2.; Bányász szolgálati érdemérem. A díszes oklevelek, oir is dobozok beborítják az asztalt. A legfényesebb év: 1955 — nem vitás. Az üstökös pályájának csúcsa? És a végpont, amikor még utoljára csillogott? Hogy ért hát véget ez a nem m n- dennapi, páratlan ívű karrier? Van Molnár István életének tragikus fordulópontja? — 1958. augusztusában —. ekkor már az Uránnál dolgoztam —, a H-es üzem harmadik szintjén egy fő- keresztvágaton hajlotté k. Itt is a feltárás volt a döntő: ha mi nem érünk cő'ba időben, nem lesz term ’5 munkahely. Ismét élőké -lt tehát a 200 méter gondolata. Minden nagyon jól ment, amikor egyik nap kicsúszott a rakodógép drótkefe'óból egy pászta. Félredobta p •»ép a kanalat; súlyos nem :d- órák vesztek el idegesítő to- tojázással. Miért nem vágjátok le? — Azt mond ák: várjuk a lakatost. Megint leesett a gép kanala "ogtam hát á fejszét, hogy '-étával én majd levágom Molnár a kezeit nézi, én az arcát, mely szigorú, zárt és mélyen barázdált, mint a fafaragás. l