Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-19 / 42. szám
A Vwkáznsi krétakor az em színházban u Rettenetes a kísértés, a jóra!... Berto'd Brecht válaszol Második alkalommal találkozik az egri közönség Bertold Brechttel. Tizenhárom évvel ezelőtt az író ifjúkori remekműve, a Koldusopera hozott fergeteges sikert, s bizony sokat kellett várni arra, hogy a közönség ismét találkozzék Brechttel. Ma este egv kicsit a másik arcát mutatja az író: A kaukázusi krétakör utolsó és egyben leghiggadtabb, leghumánusabb drámája. Brecht művei mindig vitát kavarnak, lelkes hívei mellett akadnak ellenzői is s nem is kevesen. Vannak, akik nem értik, vagy nem akarják megérteni Brecht színházát, pedig ha valaki, ő nagyon is számít a publikum értésére. Kialakult szokás, hogy a premier előtt a színészt, a rendezőt, vagy az írót kérdezi a krónikás, s ily módon igyekszik kedvet, hangulatot csinálni az előadáshoz. Most Brecht különleges színházi világába szeretnénk beavatni az olvasót, mégpedig a legilletékesebb kalauz, maga az író segítségével. Kérdéseinkre Bertold Brecht válaszol egy képzeletbeli interjú keretében. — Ha drámáiról, müveiről beszélnek, gyakran hangoztatják, hogy megteremtette a színház epikus formáját. Mit jelent ez? — A modern színház: epikus színház. Míg a színhez drámai formája cselekvő és belekeveri a nézőt egy színpadi történetbe, addig az epikus forma elbeszélő és szemlélővé teszi a nézőt, felkelti aktivitását és döntésre kényszeríti. Természetesen az epikus színház is szórakoztat, de gondolkodásra kell késztetnie a közönséget. ’ — Drámáinak egyes jeleneteit néhány szóval bevezeti. Egy énekes, narrátor, vagy egy vetített felirat elmondja, mi következik a színpadon. Nem fojtja ez el a nézőben az érdeklődést, a kíváncsiságot? — Épp ez a célom, azt akarom, hogy a közönség ne arra figyeljen, mi fog történni a színpadon, hanem arra, hogyan, mi módon történik a cselekmény. Nem meghökkenteni akarom a publikumot, azt szeretném, ha a jelenetekben az összefüggéseket, az okokat és az okozatokat keresnék. — Említette a publikumot. Mi a véleménye a színház és a közönség kapcsolatáról? — Az a színház, amely a közönséggel nem tart kapcso- ; latot, abszurdum. A modern ; színházat nem szabad aszerint megítélni, milyen mértékben elégíti ki a publikum szokásait, hanem aszerint, hogy mennyire változtatja meg azokat. Nem azt kell kérdezni, hogy tartja-e magát a dráma „örök törvényeihez”, hanem, hogy meg tud-e birkózni művészien a törvényekkel, amelyek szerint korunk nagy társadalmi folyamatai végbemennek. Nem azt kell kérdezni, hogy a közönség érdekeltté teszi-e a jegyvásárlásban, vagyis a színházban, hanem azt, hogy érdekeltté teszi-e a világban. — Az elidegenítési hatás, vagy ahogyan ön nevezi, a V-effektus, mindig vitára készteti a közönséget, s gyakran a színházi embereket is. — Ami új és szakít a hagyományossal, az mindig vitát vált ki. Az elidegenítő hatás elérésének alapfeltétele, hogy megtisztítsuk a színpadot é3 a nézőteret minden mágikus elemtől. A konvencionális színész igyekezete a szerepbe való beleélésre összpontosul A V-effektus szöges ellentétben áll ezzel a technikával. A színész nem Lear, nem Harpagón és nem Svejk, ő megmutatja ezeket az embereket. — Esztétikai müveiből, tanulmányaiból kitűnik, hogy elsősorban a néző megismerési képességére, az értelmére számít. — Az epikus színház semmiképpen sem mond le az érzelemről. Éppen úgy az igazságérzetről, a szabadságvágyról és a jogos haragról sem: olyannyira nem mond le ezekről, hogy nem bízza magát a létezésükre, hanem azt keresi, hogyan erősítse vagy teremtse meg őket. A „kritikai magatartás”, amelybe közönségét belevinni igyekszik, nem lehet eléggé szenvedéiyes számára. Akik. A kaukázusi krétakört megk nézik, látni fogják, hogy az értelem mellett mennyire jelen van az érzelem is. — Befejezésül egy kényes kérdés. Gyakran dolgozik kölcsöntémákkal, Synge, Waley, Lenz, Villon, Rimbaud, Gorkij műveiből vesz át történeteket, szereplőket, fordulatokat, verseket, feldolgoz népmeséket, sőt színpadra írott müveket is. A kaukázusi krétakörben az egykori kínai krétakör meséjét ültette át. Mfvel magyarázza a kölcsöntémák létjogosultságát? — Mondhatnám azt is, hogy Shakespearé-től tanultam, de az is igaz, hogy az új eszméknek nem szükségszerű tartozéka az új mese. Elektra vagy Amphitryon történetét azért lehetett . annyiszor és annyiféle szellemben megírni, mert a mondanivaló s a megformálás eredetisége mögött jelentéktelenné fakult, hogy maga a tárgy a szellemi közkincsből származik. Ami a krétakör meséjét illeti, az valóban a kínaiaktól származik, de én másképpen mesélem el a történetet. Egy régi mesét ugyanis azzal a szándékkal is el lehet mondani, hogy a nézőnél a csodálkozás kritikai magatartását váltsa ki. A kínai krétakör meséje szerint a vér szerinti anyáé a gyerek — éppúgy, mint a salamoni ítéletnél — én azonban megfordítottam az értelmezést. A kaukázusi krétakörben az anya elhagyja gyermekét és Gruse, a szolgáló magához veszi és nagy nyomorában is neveli, öt illeti a gyerek, ő az igazi anya. így kapnak a régi mesék, a kölcsönzött témák új tartalmat ★ A ma esti premier szereplői: Paláncz Ferenc, Péva Ibolya, Maszlay István, Fehér Tibor, Űjlaky Dénes, Lázár Katalin, Blaskó Péter, Kovács Mária, Csapó János, Lenkey Edit és még sokan mások, Rendező: Csiszár Imre. A kérdéseket feltette, a válaszokat Brecht műveiből kijegyezte Márkusz László Százados kincsek Az Iparművészeti Múzeum restaurátorműhelyeiben igen nagy értékű, régi tárgyakat mentenek meg a jövő számára a restaurátorok. Képünkön az elkövetkezendő évek talán legnagyobb ilyen természetű feladatát, Szvetnik Joachlrti főrestaurátor munkáját mutatja. Az 1548-ban készült, Losoncai Antal és Báthory Klára címerével ékített hatalmas méretű tál és korsó vár restaurálásra. Helyre- állítása mintegy öt évig tart majd. Európa nagy múzeumaiban is csak ritkán fordul élő hasonló méretű és főleg ebből a korból származó műtárgy. (MTI Fotó — Tóth István — KS) Rádió- és tv-kőzvetítések az SZXP XXV. kongresszusáról A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusáról sokszínű. átfogó képet kaphatnak a rádióhallgatók és tv-nézők hazánkban is. Elkészült az a közvetítéstervezet. amely lehetővé teszi a nagy jelentőségű tanácskozás minden fontosabb mozzanatának nyomon követését, a kongresszus munkájának közelebbi megismerését. A rádióban, akárcsak a tv-ben, minden fontos eseményről a legrövidebb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a kiküldött tudósító képviseli ebben az időszakbari a Szovjetunió fővárosában, hanem Kulcsár István is. Elsősorban ők készítik majd azokat a tájékoztatókat, beszámolókat, napi és időszakos összefoglalókat, lapszemléket, amelyek a krónikaműsorokban, az Esti magazinban, a külpolitikai programokban és a „163 óra” adásában elhangzanak. Az elképzelések szerint mintegy 40 alkalommal kapunk tudósításokat az SZKP XXV. kongresszusáról a rádióban, s természetesen a hírszerkesztőség is felkészült arra. hogy a,három programban sűrűn jelentkező hírműsorok is a legfrissebb információkkal szolgáljanak. Ott lesznek a riporterek a két- és többoldalú találkozókon is, az Esti magazinban naponta összefoglalót közve-' títenek Moszkvából, s ugyancsak helyszíni tudósítással jelentkezik a Reggeli krónika, valamint a 22 órai híradás is. A Magyar Rádió és Televízió már jó előre egyeztette a közvetítésterveket a szovjet partnerekkel. Mind a televízió, mind-pedig a rádió kérését szovjet kollégáik * legmesszebbmenő támogatással teljesítették. A műszaki feltételeket időben biztosította a magyar, illetve a szovjet posta. A televízióban ugyancsak helyet kaptak a Szovjetun ó Kommunista Pártja XXV. kongresszusáról szóló adások. Február 24-én, kedden este a televízió híradójának különkiadása 40 perces adásban informálja a nézők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A többi napokon pedig 20 perces híradás foglalja össze az aznapi legjelentősebb esményeket. (MTI) 18.55: 9s J, A béke, amelyért megküzdöttünk Interjúk, dokumentumok, eredeti híradófelvételek idé- ;! zik fel a szovjet békediplomácia tevékenységét. Azt az < erőfeszítést, amelyet a Szov- $ jetunió a helsinki tanácsko- i zást megelőző időben, 1975- ben a béke megőrzéséért > tett. Az APN filmje a Szov- > jetunió városaiból, s külföldi fővárosokból tudósít — tár- \ gyalásokról, államfői látoga- < tásokról, diplomáciai megbe- i szélésekről —, amelyek mind < a béke jegyében zajlottak. < om 1976. február 19- csütörtök Ez egy rendkívül nehéz beszélgetés volt. — No, barátocskám, mégiscsak próbálja megerőltetni ggyacskáját és mondja meg, hogy hol dolgozik! — könyörögtem beszélgetőpartneremnek. miközben erősen szemébe nézve igyekeztem megnyerni a kegyét. Beszélgetőpartnerem rákvörös lett. elöntötte a veríték. törölgette a nyakát és egyet hajtott, mint a pereces: — Nem emlékszem! Ha megöl, akkor sem emlékszem. Ügy rémlik, valamiféle hivatal lehet, de hogy milyen, arról halvány fogalmam sincs. — No, rendben — döntöttem végül. — Akkor próbáljuk meg a dűlőre jutást másik oldalról. Hogy jutott ebbe a hivatalfélébe? — Protekcióval — csillant fel a szeme örömében, hogy végül valamivel mégiscsak a segítségemre lehet. — Egyik iskolatársamnak a barátja járta ki, hogy felvegyenek... — Ez régen volt? — Három évvel ezelőtt. — És hogyan, milyen érvekkel agitált? — Azt mondta, hogy ez nem piszkos munka. — És ön mivel foglalatoskodik ott? — Rakosgatom a papírokat egyik helyről a másikra. — Ez nqgyon izgalmas. Mondja. milyen papírok azok. amelyeket rakosgat ön az asztal egyik sarkából es másikba? J. Kotljárszkij: Nehéz kérdés 16 munkahelyet megfelelő összeköttetések nélkül. — És az a második, az miért jó munkahely? — Az se piszkos munka. — Az is valamiféle hivatal? — Magától értetődik. — És miféle hivatal? Szemeivel a semmibe bámult, fel a plafonra, elbigy- gyesztette az ajkait, és saj— Különböző papírok. Kockásak, vonalasak, simák. Van közöttük olyan is, amelyik összehajtott, de a többségük sima ív. — Ez eddig rendben van. De azt nem tudná megmondani nekem, hogy mi van ráírva ezekre a papírokra? — Drága barátom — mért végig tetőtől talpig — nekem aztán tökéletesen mindegy, miről szólnak azok a papírok, mivel sohasem olvastam beléjük. — Már megbocsát: mennyi a fizetése? — Százhúsz. — És mit tesz érte? — tört ki belőlem a kérdés. — Azt, hogy rakosgatom a papírokat az asztal egyik sarkából a másikba. — És mivel foglalkoznak az ön munkatársai? — Az igazság az, kérem szépen — mondta mély gondolatokba merülve —. hogy én komolyabban nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Véleményemet talán úgy sommázhatnám, hogy valószínű közülük egyesek írnak ezekre a papírokra, mások lebélyegzik őket, de az is lehet, hogy mindez fordítva, történik. — Mit is mondott? Menynyit kap ön ezért a buzgalomért? — kérdeztem rá újólag. — Kétszázhúszat — felelte készségesen. — De az előbb százhúszat mondott. — Igen. Százhúszat, ha a főállásban végzem a tevékenységet és plusz százat, ha másodállásként, a másik munkahelyemen. — Hát ezt meg hogy lehet csinálni? — Űton vagyok állandóan a két munka'iely között. — Oda szintén protekcióval jutott be? — Természetesen. Próbáljon kifogni egy valamire vanálatteljes hangon kijelentette: — Az igazság az. hogy én ezt nem tudom önnek megmondani. Mindössze két éve dolgozom ennél a cégnél, és még nem volt időm mindezt megtudni. — Azt csak tudja, hogy mivel foglalatoskodik a második munkahelyén? — Alapjában véve ugyanazzal, mint az előzőn, rakosgatom a papírokat az egyik helyről a másikra. — Alapjában véve nem unalmas munka ez? — fűztem tovább a beszélgetés fonalát. — Itt sok a tennivalója? — Az igazság az, hogy m 'g kevesebb a munka, mint a főállású munkahelyemen. Éppen ezért, ha unom magam, akkor malmozok a hasamon. vagy fogom ezt a gombolya j cérnát és átcsévélem az u:- jamra, meg vissza. De az -s előfordul, hogy számolgatom az ablak alatt az úttesten elmenő autóbuszokat. Labirintusba kerültem. Nem láttam semmiféle kivezető utat. Sokáig hallgatta n. Beszélőpartnerem szi"tH hallgatásba burkolódzott. ö bírta tovább. A csendet — mélyen a szemébe nézve és bizalmát megnyerőén — én törtem meg: / — No, galambocskám, no, erőltesse meg az agyacskáját, és próbálja megmondani„ hogy hol dolgozik? A világ minden jóindulata ott volt a szemében, ahogy rám nézett, és halkan rebeg- ni kezdte: — Az ég szerelmére, értse meg végre: hát nem tö1 Hetesen mindegy, hogy én hol dolgozom? Így már gondolkodás nélkül is megértettem. Sigér Imre fordítása.
