Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

BAR0061 NÉMETH JANO&s ANYASZERELEM Anyánkat Égy becézi s dal. bogy felnevelő dajka, ki édes csókkal indított első útra. Tejet és könnyet adott, kimosta kisded ingünk, féltett a folyó mellett, erős volt óvó szárny«. Védett a naptól, széltől, szerelmes nem szeret úgy, ahogy ő anya-szívvel aggódott annyi bajban. S amire örömet lelt, könnyedén odahagytak, könnyezve intett búcsút; búség a hűtlenségben. Ma már a nehéz útban úgy látjuk könnyes arcát, ragyog a messzeségben, akár egy fénylő csillag. SIMON SEM!La LÁTOGATÁS ismer engem az áes, a festő, a lakatos, a kőműves. Leszólnak három emeletről: «11a nem vagy normás, feüjS'ieámr Létrák emelnek magasabbra, nadrágos lányok éneke. Fejemen hátradől a sapka, úgy bámulok az égre íeL Léptemre meghajlik a palló: „Elnehezedtél, szakiként!” S magamban zsörtölődve vallom: bem lennék itt már kapitány! De hát nem számít sem a testsúly, sem a megsimult, más tenyér. Nézek csak rájuk, mint az elbújt napra néz, kiben h&l a vér. Köznapi vallomások esnek, vitatkozni sem akarunk. S emelnek ők. Mint emeletre terhet a félkarú daruk. MéS7 .. . (?:) Nemzeti italunk: A KÁVÉ Kávésé nemzetté váltunk: isszuk mtmkaheVyeu, érte­kezleten, presszóban, otthon, vonaton, isszuk reggel, dél­ben. este, issza mindenki faluban, városban egyaránt. Érdemes eltűnődni rajta, bogysa uia.fr™». ki es a aép- iiokúf A kávézás szokását —akár a fürdőket — a törököktől örököltük. Állítólag Thököly Imre elfojtásakor mondta a nagyváradi basa, hogy „hát­ra van még a fekete leves”, amely a kávéra utalt Elő­ször kétségtelenül az iszlám országaiban terjedt el a ká­vézás: az arab volt gz első nagy kávéivó nép. De Abesz- azíniában már ősidők óta fo­gyasztották a kávét itt volt a kávécserje őshazája is. in­nen jutott e! Arábiába. Az egyik muftinak állítólag sok gondot okozott, hogy a der­visek virrasztás közben el- bóbiskolnak. Hallott a kávé 'frissítő hatásáról s behozat­ta Arábiába az első kávé- jzállítmányv S minthogy a kávéivá* után a derviseknek Cjatek volt a virrasztás és öröm az imádkozás, a (eke­kévé rohamosan elterjedt *2 igazhitűek között Az első kávéházak — adat a társasélet központjai — la £2 arab világ íőváxosábaSv tMeltköba® létesültek, lnne« jutóét út & törökökhöz, akik maguk is hamarosan megkedvelték és a meghódított országokban is elterjesztették. A krónika szerint 1541-ben. Buda elfog­lalásának évében létesítették int igazhitűek Budán az első török kávéházakat. Az első isnagyar kávéház pedig as 1700-as évek elején nyűt meg Pozsonyban. A kávéivá« európai elterje­dése is a törökökkel függ ösz- sze. Becs nevezetessége pél­dául ma is a „melange”, a mézzel édesített tejeskávé. amelynek eredete 1683-ra. Bécs török ostromára nyúlik vissza. Az ostromló török szétverése után jutalmat kér­hettek a zsákmányból a harc­ban jeleskedők Egy Kolschi- tzky nevű szerb kalmár a tö­rök sereg kávérakományát kérte, és ebből nyitotta meg az első bécsi kávéházat, be­vezette a „melane”-ot. s mel­lette a török holdsarlóra em­lékeztető péksüteményt a „Kipíelt”. magyarul kiflit A törökökkel egyidőben velen­cei kereskedők ismertették meg a kávéval Nyugat-Euró- pát Nem meglepő, hogy a ká­vái vás mellett a kávécserje is Arábiából származik. In­nen jutott ei Ceylonba. In­donéziába. majd a XVII— XíX. században Dél- és Kö­zép-Amerikába. Ma a világ legnagyobb kávétermelő or­szága Brazília, de újra előretörnék az afri­kai országok, főleg az Ele­fántcsontpart és Angola. A fogyasztás fokozódásá­nak -üteme az utóbbi 20 £vbea nálunk « legnagyrNx ügréssaerő «oft a fejlődés 1952-ben, összefüggésben az­zal, hogy 1961-ben jelentős árleszállítás történt nálunk. Ennek ellenére nem szabad sas gondolnunk, hogy kávé- fogyasztás terén a világ él­vonalába tartozunk- A vi­lágon az első helyet ax USA foglalja ei, de jóval meg­élőé bennünket Svéd- és Finnország is. Ml lehet sec oka a kávé­ivá* nagy elterjedésének? Kőaismert, hogy a kávé alapanyaga, a koffein, mu agykérget izgatja Már z gyomorból felszívódik fkb. 15 pere alatt) és hatása kh. 5—6 éráig tan. Fokozott működésre ingerül a közpon>- ti Idegrendszert hatása to­kát frissítő. A koffein tágít­ja az ereket, ezért még bő­séges étkezés után is —ami­kor az ember egyébként ri- ál mosódik — kitágítva sec agy ereit frisseséget, éber­séget eredményez. Ezenkívül elősegíti a gondolattársítást. Javítja a megflgyelőképessé- gec és az ítéletalkotást Ez az oka, hogy főleg a szelle­mi munkát végzők fogyaszt­ják. De a koffein az izom- , erőt is fokozza, s átmeneti­leg elősegíti a fizika; telje­sítőképességei. A kávéé azonban nemcsak fáradtság esetén vagy bősé­ges étkezés után fogyaszt­ják, hanem a nap minden szakaszában. A napot so­kan feketekávéval kezdik és azzal fejezik be. Es nemcsak a szellemi munkát végzők itala a kávé, hanem a falusi piacok „fejkendős nénijei” között is egyre jobban tért hódít. Azért, mari a kávé elsősorban divatos élvezeti szer, amelyre szer­vezetünk éppúgy ráhangoló­dik, mint például a dohány­zásra. Él vereti szerré teszi nem annyira keserű alapíze, hanem aromája. Ivása „kor­tyol gatás”, ami az illat- és aromaérzetet hangsúlyozot­tá tes2i, amihez sok esetben kellemes társalgás, jó kör­nyezet kapcsolódik. És mit szól mindehhez ezerveretünk, ártalmas-e az egészségünkre? Az orvostu­domány véleménye szerint a koffein a legkevésbé ártal­mas élvezeti cikk. Amíg az alkohol és a nikotin rendkí­vül káros a szervezetre, ad­dig a kávé fogyasztása sok esetben orvosilag is java­solt. sőt gyógyszerként hasz­nálatos. Az orvostudomány tehát a feketekávé fogyasz­tását — mértéktartó módon — általában nem tiltja, bár néhány esetben. (Basedov- kór, szívbetegség) káros le­het. Egyébként csak akkor káros a koffein az egész­ségre, ha túlzott fo<?vasz*á«a zavarja és megrövidíti a pi­henéshez, alváshoz szüksé- Sas időt. Boldog esküvő ttftKaaigbas a házasság OrSV témája került napirendre. Mar- eel A chard, az fró eszel kapcso­latban a kivetkező megjegyzést tétté: ügyetlen házasság ás es­küvő van a világon. amelyre minden férfi maradéktalan örömmel és boldogsággal • a lánya esküvője?“ Fürtök üeear Wtlde «lőadékőrdómi veto Idw az Kgyesúlt Államokban. Hazatéré»» alán lármásé gfoaa megkérd esték, vett-e sittem. — Még kogy tlkenai? Az mtm kifejezés! Bérem titkárt kenek! alkalmaméin. akiknek egyéb dolgok zean wait, mint kogy v*. aszói janik a rajongé hói gyek­nek. akik agy-egy kajtlne—1 kének tőlem taalékba. — tm «ne a ásónkéra nana éa> Lsét meg egyed se útkér? — Vem, mart még a legt egye»- góbé titkárnak a haja zent a£ Oyee (Tornai — kangMét WUdfi APA ÉS FIA i (Totó: KS) ÉKánsnértem «Kapó­sán, és most kijelent­hetem, hogy az a do­log a teremtéssel nem egészen úgy történt ám, ahogyan tud­ják, hanem úgy, aho­gyan én tudom. Hogy honnan tudom? On­nan, hogy utánanéz­tem és megtudtam. Ennyit a tudomá­nyos módszeremről, amely nem áll egye­dül a maga nemé­ben. Tehát, hogy történt? Így történi az a dolog a világ teremtésével: — Ha, ezzel is megvagyok — fújt nagyot az "Úristen és megvakarta e sza­kálla álját, mert a szakáll már akkor di­vatban volt, és meg- tlégedéssél tekintett végig a művén: a megteremtett világon. — Nézzük csak még s gyszer — mormol­ta magában, s újra leltárba vette a meg­teremtett dolgokat.., — Igen, megvan a nap is, megvannak a csillagok is ... stimmt... Aztán az ég is megvan ... hol is van? ... Ja, igen, ott fent van, a he­lyén van ... Egészen szép kékre sikerült — álmélkodott el az ég pompás színén az Úristen, aztán rendre intvén fegyelmezetlen saját magái, folytat­ta a leltári... Minden megvolt, megvo7tak a növé­nyek is, bennük és közöttük az álla*ok is, ahogyan azt el­tervezte * Mennyel Tervező Intézel, pon­tosan úgy... — Egy nappal lép­tem esők túl a ha­táridőt... De akkor is, hat nap alatt megteremteni ezt a vi­lágot, nem kis dolog. Csinálja utánam va­laki, ha tudja... A hetedik napot pedig pihenéssel töltöm — jelentette ki meg­elégedetten az Úris­ten és kényelmesen hanyatt dőlt egy nem régen teremtett bárányfelhőn, hogy nyugodtan hallgathas­sa a szférák zenéjét: Opus 161 32... An­dante ... — Nem csúnya ... Hitemre mondom, nem csúnya — sut­togott egy hang hir­telen fel az Úristen háta mögött. Az Úr­isten felült, kicsit megcsavarta bozon­tos fejét, hogy job­ban lássa, ki az a suttogó. Lucifer volt természetesen. — Neked nincs is hited — szögezte le ez Úristen határo­zottan. — És külön­ben is, nem tartok igényt a dicséreted­re. De valóban nem csúnya. Sőt, szép — kezdett el akaratla­nul is kérkedni az Úristen Lucifer leg­nagyobb örömére. — Én abban hi­szek, hogy nem hi­szek. A hitetlene * az én hitem — fi" zofált Lucifer, maja közel hajolt az Úris­tenhez: ■— "Orom, azért va­lami hiányzik ebből tz általad teremtette bilágból? — Hiányzik? Mi? Az nem lehet! — méltatlankodott az Úristen és dühösen markolt a saját sza­kállába, lévén, hogy Lucifernek nem lé­vén szakálla. — Az embev. Az hiányzik. — Mi az, hogy em­ber? És minek az? — Minek, minek? Uram, és ezt te kér­ded tőlem, te, a mindent tudó! Egy olyan állatot teremts, illetőleg egy olyan fajt emelj ki az ál­latvilágból és állíts két lábra, tedd gon­dolkodóvá és önálló­vá, egy olyat, amely egy kicsiz hasonlít hozzád... Képzeld él, Uram, micsoda nagy dolog, hogy eb­ből teljes hasonmást teremtsz magadhoz._ — És szakállat is • teremtsek neki? — A férfiaknak, azoknak igen... A nőknek nem kell. Még összekevernék egymást — adta a tanácsot Lucifer az Úristennek, aki egé­szen belelkesedett a remek ötlettől. Te­remtmény, amely ágy néz ki, mint 6. Kő­rülnézrci a megte- i remtett világban és 5 egyszerűen nem is < értette: hogyan je­lejthette ezt et Az J embert! Utálni kezd- • te Lucifert. Még job- > öon. Miért, hogy ne-< ki kellett eszébe jut­nia ennek a remek \ ötletnek. | — Le hát nem 2«-^ heí. Pihenőnapom J pan. Letelt a terem-; lés ideje. A hetedik $ napot meg kell szén- j telnem — aggályos- J kodott még az "Oris- J len, kicsit acsarkodó! tekintettel nézve Lu-\ ciferre. — Ugyan már, < Uram, csináld meg j fusiban... Anyagod < maradt még a világ < teremtéséből, össze- j ■csapod egy-kettőre az< első emberpárt. A te < rutinoddal, Uram! hizelgett kajánul Lu- j eijer. — Pihenőnapi < munka többet hoz a £ konyhára, Uram, mint | ez egész hét, amit a l hivatalos teremtéssel'^ töltöttél el... — Azt hiszem, iga - f, zad van. Nem örü-1 lök neki, Lucifer, ' hogy igazad van, de j mit tehetek mást, megteremtem az első j emberpárt, ahogyan s mondtad, fusiban. . k ... és megterem- s tette. Utánanéztem a > dolognak, minden a ; hetedik napon tör- J tént. A pihenőnapon.; Így aztán már min­den érthető. Megfu-\ serált, vagy elfuse- < rált teremtmények S vagyunk, máradékk anyagból. Ámen. $ (egri) AAMÁ^W«VkVwWW'AAAAAAA/U", AA r ..AA/--/-../VA.A''. A valamely irányban ha­ladást megnevező megy igé­vel kapcsolatban egy olva­sónknak az a véleménye, hogy „tapasztalata szerint igen sokán szóban és írás­ban egyaránt hibásan ragoz­zák ezt ez igét”. Azt is meg­tudjuk leveléből, hogy sze­rinte „teljesen hibás alakok pl. a megyen és a mégy ég nem szívesen hallja és olvas­sa a mész és a mécc formá­kat sem”. Levélírónk sajnos arról nem írt, hogy milyen szö­vegösszefüggésben és milyen beszédhelyzetben vállaltak nyelvi szerepet az általa hi­báztatott igealakok. Ez pe­dig nagyon fontos szempont A megy ige nagyon változa­tos ragozási formái a rá na­gyon jellemző tő váltakozás­sal függnek össre- Alábbi példatárunk is ezt bizonyít­ja. Egyes szám első sze­mélyben: megyek, menek, méíc; egyes szám második személyben: mégy, mégysz, mécc, mész: egyes szám har­madik személyben: megy, megyen, mén. A mék, a menek, a mécc, a mén azonban nem „hibás” igealakok, hanem tájnyelvi változatok. Szótáraink a ré­gies jelzővel minősítik & megyen formát. Természete­sen, ha a beszélő szándéka, illetőleg a beszédhelyzet úgy követeli, hogy válogasson a közlő a különböző igeala­kokból, akkor bármelyik ra­gozási forma nyelvi szerep­hez juthat A mész igealakka! példá­ul mind a köznyel vbeh, mind az irodalmi nyelvben a leggyakrabban találkozunk. Hogy milyen változatos nyel­vi szerepet és stilisztikai ér­téket vállalhat ez az ige­alak, az idézett versrészle­tek is tanúsíthatják: „Soha­se mész, csak indulsz” (Ger­gely Ágnes: Ajtófélfámon, jel vagy) — „Amerre mész, sötét fák hajlanak”. (Szem- lér Ferenc: Csoda) — „A ke­véssel r.em sokra mész, / A soknál több semmibe vész” (Horváth Imre: Alkotás). A versbeli beszéd hely zen­ben a tájnyelvi változatok-is jól teljesíthetik közlő, kife­jező szerepüket: „Máj férhő mén, az a leány sora” (Pa­kol: tz István: Évgyűrűk). A humor, illetőleg az irónia je­gyében igen jellemző igealak a tájnyelvi forma Juhász Gyula Aktuális strófák cí­mű versének ebben a rész­letében: „Autózó primadon­na, / Aki Pestre, Sácsbe mén”. Természetesen találunk versbeli példát az ige más ragozási alakjainak szerepel­tetésére is: „Majd ha Pestre mégysz...“ (Tóth Árpád: őszben - tavaszról). Ugyan­csak Tóth Árpád költemé­nyeiben fedezhettük föl a megyen igealak gyakori sze­repvállalását: „Vándor, ki havas pusztákon megyen” (Jó éjszakát!) — „Víg, len­ge tánccal egy tündér me­gyen, a kékszín szőnyegen”. („Hús bérház-udvar az...) A megy ige igen ritka rago­zási alakja szerepel az aláb­bi versmondatban: „A pá­zsitot megyem, megyek om­ló vízen” (Szilágyi Domo­kos: Két virágének). Azt hiszem, sikerült levél­írónkat arról is meggyőzni, hogy csíny ján kell bánni a nyelvi formákkal kapcsolat­ban az elítélő jelzőkkel. A hibásnak ítélt igealakok., amint lá'tuk, a megfe’elc beszéd helyre ben jól teljes'' ■ tették nyelvi szerepüket őr. Bakos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom