Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
JAHUS ÉS TÁRSAI .„As íróaasíaloa hatalmas papírlepedő, tele rubrikáid kai. egyelőre még üresen: várva, hogy számoktól essék teherbe Az íróasztal felett meggyötört arc, reménytelenségtől terhes tekintet. A tekintet és az arc tulajdonosának adatott meg a feladat, hogy számokkal, adatokkal, tényekkel, töltse meg az egyelőre még szűz papírt. — Ilyet még soha nem kértek. Soha. S ez már a harmadik ezen a héten, és még lesz kettő. Mindenki mindig újabb és újabb jelentést kér.. Közben ketten elmentek szülni, ketten betegek, felvenni senkit sem lehet.. S ahelyett hogy csökkenne a papír, egyre több... — a monológ egyértelmű és világos. Hogy hol hangzott el, melyik üzem, vagy intézmény hivatali helyiségében? Szavamat adom rá, hogy míg ezeket a sorokat írom, csak egyetlen városban is legalább tíz hivatalban elsíránkoz- Iták az iménti sirató énekét a régi szép, az egy-két hónappal ezelőtti időknek. Mert ez a relativitás: ami még két hónapja sok volt, az ma már kevésnek tűnik, ami I rossz, az mára széppé szelídül, jóvá változik. — Hát te mit keresel itt? — a kérdés egyik felső- oktatás í intézményünk folyosóján hangzott el. Aki kérÍ dezett, as tanár volt, akit kérdeztek, az tanár is, tanuló is egy személyben. — Felvettem a matematika szakot.. — De hát miért? Hiszen két éve végeztél magyar— történelem szakon? — Az nem kel!. Ahol most tanítok, ott a matematikát kell oktatnom — így a nemrég végzett és ismét diákká vedlett általános iskolai tanár. — Ahhoz, hogy taníthassak, tanulnom kell megint. Pedig én és a matematika... — sóhajt a delikvens lemondóan és indul a félévi Vizsgára. Semmi baj, tanulni jó is, kell is, továbbtanulni meg egyenesen üdvözítő. De hát magyar—történelem szakos tanítson matematikát, vagy uram ég, testnevelést? Hát ha az kell, ha abból van hiány, akkor tanítson, de előbb tanulja meg, illetőleg tanulja tovább a „szakmát” Ügy igaz, hogy a szükség törvényt bont, de ha krónikus a szükség, akkor illuziórikussá válik a törvény. — Ne haragudj, öregem, egy percem van csak, rohanok egy értekezletre... Ez ma a harmadik. Már ott tartunk, hogy a legkisebb ügyben is értekezlet van. De legalábbis valamilyen bizottsági ülés — mondja az az elvtárs, aki most tartott egy értekezletet, 6 hívta össze, s azon az értekezleten, amelyet 6 tartott, volt ott az az . elvtárs is, aki cserébe most neki fog tartani megbeszélést. Együtt rohannak egy másik pontjára a városnak és együtt értekeznek megint. Csak, aki eddig az asztaiíőn ült az most mellé kerül és fordítva. Számos határozat született az értekezletek csökkentése tárgyában. Ügyében. Miatt Okán. Ellene. Lehet iválogatni a szavakban De egy tény; amióta meghirdették, hogy legyen kevesebb az értekezlet több lett; !e- *gyen tervszerűbb a beiskolázás az egyetemeken, főiskolákon. úgy tűnik, nem lett; s azt is meghirdettük szárn- .talanszor, hogy le a felesleges papírral.. A papír ma is "őrzi trónját Sőt! ♦ Hát így állunk? . Követeljük a közponü és s határozott intézkedéseket tárgyakban! * Követeljük? i-ö.- Hát megszülettek © „tárgyban“ már a központ! és í ' határozott intézkedések. Többszőr is. E tárgyban, sőt a ♦tárgyakban már többször. tárgyaltunk is a legkülönbözőbb szinteken: hogy tervszerűbb és okszerűbb legyen a "felvételi és az irányítási rendszer a főiskolákon; hogy az ♦alkalmazotti létszám csökkenésével járjon együtt az ad- iiminisztráció egyszerűsítése és csökkentése; hogy az érte- ’kéziét az szükséges és nélkülözhetetlen rossz, mert attól ♦ vonja el az embert, amiről ott tárgyalnak, a munkától* itehát ezt is a minimálisra csökkenteni a feladat? Nem a rendelkezésekben, nem az intézkedésekbe« ♦van a hiba, amelyeket „központilag” hoztak, hanem jbennünk, akik „helyileg” végrehajtjuk azokat. A rómainak egyik istene volt a kétarcú Janus; ilyen, de földön ♦ járó, vagy hogy inkább földhöz ragadt istenek vagyunk i néha mi magunk is. Az egyik szánkkal a sok értekezlet “miatt óbégatunk, és a másikkal, a saját hatáskörünkben f összehívunk egy másikat. Vagy, mert ezzel akarjuk igazolni „területünk” fontosságát, vagy mert ezzel akarjuk Elleplezni gyávaságunkat, hogy nem merünk egyedül: 1 dönteni. Az egyik szánkkal és körötte az egész arcunk- . kai azon sopánkodunk, hogy nem megfelelő, még mindig nem az a felvételi rendszer a felsőoktatási intézményekében. a másik szánkkal pedig, már csak a kényelem miatt is „igen”-t mondunk, amikor „nem” lenne az okos Tés a helyes álláspont. Es két arcunk, rajta két szánk ♦ van, amikor az egyikkel sírásra görbítünk a sok jelentés, a ránk zúduló irat- és aktatömeg miatt, miközben a má- ' sik szánk parancsra dörren és mi is kérjük a jelentéseket önmagunk fedezésére és igazolására is. így került eggyé e három egymástól látszólag távol 1 álló példa, mert mind a háromnak — és még lehetne > hozni más „három” példákat is — az önállóság hiánya az oka, a döntéstől való irtózás, az önmagunk fontosságának túlhangsúlyozása, a lomhaság és a kényelemszeretet Mikor, kinél: mi! E példák esetében is, és más esetekben is. Sajátos, furcsa skizofrénia, tudathasadás ez, ahol nem a jobb kéz tudatlan, hogy mit tesz a bal, hanem a i Jobbik” én, hogy mit a másik. — Vártunk, de nem jöttél el az értekezletünkre — 1 szólt minap nékem valaki feddő szemrehányással. Mivel azon a héten már három értekezletet is szerencséltettem részvételeimmel, és ermyi nekem már igen sok- szak tűnik, kissé talán idegesen horkantam feL.. — Nélkülem is jól megtartottátok, nem? Ha egyszer — hogy az értekezlet! példánál maradjak — megértenék azt az értekezletek összehívói, miszerint, akit hívnak, azt azért hívják, mert egy adott területen fontos munkát végez, illetőleg végezne, ha hagynák ‘ a sok értekezlettől Ám, ha nem tudja a fontos munkáját elvégezni, az állandó értekezletesdi miatt, akkor sem 6, sem a munkája nem lesz már fontos. Akkor meg minek meghívni immár őt egy fontos értekezletre? Vajon hány értekezlet és jelentés előzte meg azt a döntést, amely szerint egy magyar—történelem szakos tanár, aki világéletében felmentést kapott testneve’ésből például, most éppen azt tanítson egy általános iskolában? Ügy vélem, ezi a döntést semmi ilyesféle nem e’őzte meg ]2*2TÍ r sőndben ölnek as apróságok a padokban. — Gyerekek most beszélgetni fogunk. Jó? Nyújtsa fel a kezét, aki volt már édesapja vagy édesanyja munkahelyén. — K©- aek erdeje emelkedik. — Most az, akinek apukája vagy anyukája mesélni szokott otthon a munkájáról Kevesebben ágaskodnak. — Most arról beszélünk, ki mi szeretne lenni, ha megnő? — egy pöttöm szók» fiú felpattan: — Én katonai — Ki szeretne . még , katona lenni? — Majdnem minden kisfiúnak fenn a keze. Azt hiszem ez termés z©tes. Az egyenruha vonzza a gyerekeket —• Én más to szeretnék lenni — nyújtja kezét egy kis szemüveges.-* ? — Búvár. Huszió 'kapitány — teszi hozzá magyarázón. — Sn is búvár akarok lenni... én ti... — kiabálnak közbe. Nézték a tv-t, a ennyir« megragadta képzeletüket e tenger titka. A kislányok óvó nénik akarnak lenni* meg tanító nénik. Egy közülük gépíró. — Tudod mii dolgozik egy gépíró? — Tanácstalan mosollyá! súgja: — Nem. De anyukám- is' az. Hatévesek. Első benyomásaikat otthon szerezték, meg az óvodában és besegített a tv. Ez utóbbit magyarázza, hogy még alpinista is szeretne w.ni 2a egyik. ötödik osztály. Mikor Kiderül, hogy csak beszélgetünk, felvidul a társaság. Ugratják is egymást Aztán egyre jobban belemelegszünk a dologba. — Te mi akarsz lenni? — faggatok egy fekete szemű kisfiút — Műszerész. — Mit csinál szerinted a műszerész? Pontosan tudja mit jelent ez a foglalkozás. — Sn varrónő akarok Unni. — Ér. is, meri ez sokat Ikereshet. — Számít az, hogy menynyit keres az ember? — Persze, hogy számit — kiabál közbe az egyik gyerek, de a többiek leintik. Nem érzik ennyire egyszerűnek a dolgot Végül is úgy fogalmaznak: a pénz az kell, számít, mennyi a kereset, de ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, akkor az sem baj, ha egy-két százassal kevesebb . a pénz. Az osztályból sokan szeretnének szakmát tanulni. A legvonzóbb a műszerész, vagy valamilyen szerelő. Kevésbé vonzó az esztergályos, a lakatos. Kőműves például egy sem akar lenni Persze van már olyan, több is, aki tovább akar tanulni. Róluk a többieknek is az a véleménye, igazuk van, mert jó matekosok. Apja foglalkozását csak egy akarja folytatni, de mindenesetre sokan készülriek szakmunkásnak. Most, 11 esztendősen. A pályává1tanács- ' adó kísérletei íojytat. A szüDeák Rózsi riportjai Szili, gpniÉ - pílyi SőSckel való beszélgetés alapján kérdőíveket töltenek tó az ötödikesek pályaválasztásáról, pontosabban arról, milyen pályát képzel e! a szülő a gyermeknek, s mit önmagának a gyermek. Négy év múlva majd újra megkérdezik, és összehasonlítják a válaszokat Böngészek a kérdőívek között Kezembe akad a kis műszerész jelölté. Az apa műszaki középkáder, az anya fizikai munkás. Arra, hogy milyen pályára szánják a gyermeket, így válaszoltak: sebészorvos. Arra a kérdésre pedig, , hogy beszéltek-e a gyerekkel már a pályáról, nemmel válaszoltak. Meghökkentő. Kérdezem a pedagógustól, mi erről a véleménye? — Vannak ilyen esetek — mondja. — Énnek a gyereknek feltűnően jók a műszaki készségei, a kézügyessége. A gyakorlati órán is feltűnt ez. Jövőjét pillanatnyilag reálisabban látja, mint a szülei. Most. De, hogy mi lesz a nyolcadikban, azt még senki sent tudja. Félő, hogy a szülők addig „beszélnek a fejével”, amíg az ő ízlésük szerint választ Van, aki arra a kérdésre; beszéigettek-e már a gyerekkel, a pályaválasztásáról, azt felelték: „...egy tízéves gyerekkel még nem lehet erről beszélniÜgy látszik, fogalmuk sincs arról, a gyerekeknek igen is alakulgat már az elképzelésük a jövőről. Még egy kérdésen akadt meg a szemem. A szülők válaszoltak arra is, hogy jelenlegi foglalkozásuk, tanult szakmájuk megyezik-e azzal, amit fiatal korukban önmaguk számára elképzeltek. A válaszok többsége: nem. Nagy feladat lenne kibogozni, hogy azok, akik egy életen át hordják a terhét annak, hogy nem válhatott valóra gyermekkori elképzelésük, miért nem veszik figyelembe a saját gyerekük vágyát? AEgy hónap — talán még annyi sem, és dön teni kell a pályaválasztás első fordulójában a nyolcadikat végző gyerek sorsáról. Egy értelmiségi házaspárral beszélgetünk a gyerekről. A fiút én is ismerem, bölcsődés kora óta. Hogy mi legyen a gyerek? — egyből rávágják: most gimnáziumba ae0, aztán mérnök less. A flű.vonzódik • humán tárgyakhoz, kedvence a történelem, ás nagyon érdekli a földraja is. A matekórák a gyötrelmek sorozatát jelentik a számára. Egy másik házaspár: azt akarják, hogy hivatást tanuljon, ae kelljen annyit dolgoznia s gyereknek. Elgondolkoztató, honnan vse as emberekben az az érzés, hogy az íróasztal' mellett ülők munkája mindig köny- ayű? A lányos mamák számára vonzó a gyors- és gépírás. Nem tudják, hogy egy gépírónő napi nyolcórás fizikai megterhelése semmivel sem kevesebb — sőt mennyivel több! — mint egy modern marógépen dolgozó lányé Csak a ruha más, és az írógép nem olajos. Es általában miért tartják a szülők elemi csapásnak, ha egy gyerek fizikai munkás lesz? A felszabadulás óta feisesv dűlt egy új korosztály. Ma harmincesztendősek. Azon gondolkodom, > ha nem abból indulna ki minden szülő: Jegyen neki könnyebb, mint nekem volt”, akkor is ilyen túltengés lenne az alkalmazotti létszámban; ilyen tülekedés folyt volna egy-egy parányi íróasztalért is? Csodálatosképpen mindenki egyetért azzal, hogy a felesleges adminisztrációt és ezzel a felesleges íróasztalok számát csökkentsék, de mindenki a más gyerekével szeretné csökkenteni. A jelenlegi nyolcadikosok sante kivétel nélkül tovább kívánnak tanulni, ami nem is lenne baj, ha ez a kívánság kinek-kinek a képességeivel, hajlamával és érdeklődési körével is egybevágna. Munkaerő-parkolás. Vadonatúj fogalom, egy értekezleten hangzott el Lehet, hogy összetételében magyartalan és nehezen elfogadható, de amit kifejezni akart vele a hozzászóló, az nagyon is valós probléma: ösz- szefügg a pályaválasztással Mi a gyakorlat? Szerencsés esetben, találkozik a szülő és a gyermek elképzelése, a gyerek érzi mire képes, a szülő is figyelembe veszi ezt, és közösen — nem egymást, főleg a gyereket legyőzve — kiválasztják a megfelelő iskolát De mi van, ha ez nem így sikerül? Az esetek többségében kijelenti a szülő: gimnáziumba mégy, és majd az érettségi előtt eldöntjük, mi leszel. Köztudomású, hogy a középiskolásoknak csak kis hányada jut tovább a felsőbb oktatási intézményekbe. De mi legyen a négyessel, vagy annál rosz- szabb eredménnyel végzettekkel? Egy részüket valahol az íróasztal mellé rakják, szaporítva velük az ügyintézők számat Egy részük végül is szakmát tanul. Húszévesen lesz szakmunkás, akkor bevonul katonának és 22 éves, mire leszerel Huszonnégy évesen ugyan már családalapításra érett, de még keveset keres. És Háborog. A fiatalok félre- állításat látja ebben, és nem kezdő voltát Terebélyesedik a generációs vita, melyben valami igaza mind a két félnek van. Távol áll tőlem, hogy javaslatokat tegyek oktatási waformunkhog .-1* «■! vr.r.r»,-'kostatő, te®? a fiatalok jelentő® része •— indokolatlanul esak huszonegy-huszonhét évesen kezd dolgozni Mi ez, ha nem saunkaerő- pocséklás, mely a nem elég előrelátó pályaválasztás következménye? És vesztese a gyerek. Meg n ■» A pályaválasztási tan ács- adó alapvető feladata lenne — ha jól szűrtem le a következtetést a beszélgetésekből — tanácsot adni a szülőknek, megmutatva a vizsgálati eredmények alapján, mi lenne a gyerek képességéhez, alkatához legjobban illő foglalkozás. Most, a pályaválasztás előtti hónapokban a szó legszorosabb értelmében elözönlik a tanácsadót. De tévedés azt hinni, hogy & cél a tanácskérés. A szülők jelentős többsége azt kívánja, a tanácsadó vizsgálatai az ő elképzelésének helyességét igazolják. Ha a vélemény nem egyezik, nem veszik tudomásul. A szülőt nehezen lehet eltéríteni a szándékától, elfelejti, hogy sokszor & pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, s amit a legjobbnak lát, nem mindig a legjobb, sőt lehet a legrosszabb is. így jelentkezik például a gerincferdüléssel bajlódó gyerek, a szülők unszolására — pincértanulónak. Mert ott olyan jó a kereset. Mi sem természetesebb, & beszélgetések során volt, aki visszafordította s kérdést: mit szólnék ahhoz, ha az én gyerekem akarna szakmunkás lenni ? Semmit. Akkor sem szóltam sokat, amikor a középső lányom egy napon — még a gimnázium első osztályával gyürkőzve azzal > állított haza, hogy jelentkezett szerszámkészítőnek. Először meglepődtünk, aztán gondolkozni kezdtünk: valóban, miért ne? Hiszen ez a lány ötesztendős korában baba helyett autókkal játszott ás 11 éves lehetett, mikor takaros kis olvasólámpát fabrikált karácsonyra. És amikor egyszerre meglátogatva a tanműhelyt, megláttam arcán azt az örömöt, amit csak a sikerült munka adhat, végképp megértettem, bűn lett volna ráerőltetni a mi elképzelésünket Manapság nálunk Is állandó beszédtéma lett a pályaválasztás. Jószerivel mind a két gyerek előtte áll még. Vágyaink, elképzeléseink nekünk is, szülőknek is vannak, mind a kettővel —, de ők is más utakon járnak. Legkisebb lányom mondta egyszer egy ilyen beszélgetés során: — Tulajdonképpen nem értem, hogy a felnőttek miért szólnak bele annyira a pályaválasztásba, miért akarják az legyen a gyerek, amit ők szeretnének. Itt vagyok én. Tudom, hogy te mást szeretnél. De az én életem én fogom végig élni. És akkor miért kellene az egészet úgy élnem ahogyan azt mások elképzelik. Mégis, én érzem, mi lenne nekem jó. Ha rosszul sikerülne is, felnőtt koromban nekem kel! majd helyrehozni. De akkor legalább tudom, én kezdtem rosszul. ■MíljWS ij&ZSl aas* /
