Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
Napenergiával fűtött akóház A tudások kiszámították hogy 15—20 perc alatt any- nyi energia árad a Napból a Föld felszínére, ami bőven fedezhetné az, emberiség évi energiaszükségletét. ) Jelenleg még csak igen Keveset hasznosítunk ebből a hatalmas energiamennyiségből. Az utóbbi időben azonban megélénkült a kutatás — különösen a néhány év- • vei ezelőtti energiaválság hatására — és egyre újabb kezdeményezések látnak napvilágot. Ezek egyike az a napenergiával fűthető és hűthető lakóház, amelyet a Philips cég kutatói az aacheni kísérleti telepükön épí tettek meg. A ' „napfényfo gót” a 116 négyzetméter alapterületű ház meredel- lejtésű tetőzetében helyez ték el, s az így „csapdáb; ejtett” hőve! vizet melegíte nek. A napfényes Kaliforniá ban már több éve építenek. olyan lakóházakat, amelyeknél a tetőn „begyűjtött’ napenergiával felmelegített ÖRSOVAI EMIL: NADASDI ÉVA: \ MÉGSEM UGYANAZ EMEU FÜL Mint szílbozta magból kinőnek a fák: az ember mások tetteiben él tovább, és szállnak árnyékok, súlyosul az ég, „II siienzio’ — játsszák a trombiták, levegőt 8 köbméteres, 48 C fokon olvadó sóval töltött tároló tartályba vezetik. A ióoldat elnyeli és tárolja, o hőenergiát Nyáron hasonló tartály gondoskodik a f0r dított folyamatról: az éjsza kai hűvös levegő „msgfa gyasztja” a sóóldatot. a’melj azután nappal lehűti a rajta- átáramoltatott levegőt. Sokkal hasznosabbnak — bár jóval költségesebbnek — tűnik az a megoldás, hogy a tetőn kadmiumszulfid napKihaló állatfajok a íojsájbaa Az UNESCO egyik tanulmánya szerint á világon 276 emlősállatot, 180 hüllőt, s 435 madár- és halfajt fenyeget a kipusztulás veszélye. Indiában már1 csak a'tíf 1800 kengáíi tigris él, s Ari golában lassan ritkaság számba megy az óriás antilop. Kipusztulás fenyeget az orártgutánt is, csupár Szumátra és Borneo egye: vidékein lehet még nyo mukra bukkanni ezeknek az emberszabású majmoknak Több évtizeddel ezelőtt még nagyszámú iaguár és leopárd népesítette be az Amazonas vidéki őserdőket, ma viszont csak elvétve találhatók meg ott e macskafélék Ráadásul a fogságban na-- gyón nehéz szaporodásra bírni ezeket az állatokat. Ezért Jő tanács idejkimeriillekiek Amerikai idegorvosok egy munkaközössége megfigyeléseket végzett a hozzájuk ideges panaszokkal forduló páciensek körébén. A vizsgálatok során megállapították, hogy a túlhajtott munkatevékenység következtében szervezetük kimerült, túlságosan ingerlékenyek és minden panasz innen származik. Az idegorvosok szerint sokan azt hiszik, hogy annyit dolgozhatnak, amennyit csak akarnak. Nerxj gondolnak arra, hogy szervezetük tartalékait élik fel ilyenkor. Az idegorvosi kutatócsoport hét pontban foglalta össze azokat a tanácsokat, melyek alapján szerintük a dolgozó embernek élni kell. — Sikertelenségünket és kétségbeesésünket ne éreztessük családtagjainkkal munkatársainkkal, alárendeltjeinkkel. Helyes ilyenkor hosszabb sétákat tenni vagy olyan munkát végezni ami élvezetet jelent számunkra. — Fogadjuk el mások javallatát és bírálatát. Tűr tőztessük magunkat, ameny nyíre csak bírjuk. — Próbáljuk megérteni másók hibá't. de ügyeljünk arra hogv ezek ne okozza- Sas kárt nekünk, elemeket helyezzenek el. amelyek napközben árammal'töltenek fel egy akkumulátortelepet. Az ekként ‘árolt villamos energiát azután bármikor, bármiféle :élrá fel lehet használni. Tóüehet a házaknak a naphő hasznosító be-endezések- k?l való felszerelése sokba kerül, később bőségesen megtérül a befektetés, hiszen a folyamatosan kapott energia azután már hosszú ideig „ingyen van”. s a ki va ti ázott visszhang mégsem ugyanaz. Igaz is a perc, meg nem igaz, módosul a csend, gyász övezi, s teizokog az élet, a panasz, akik must körfilállják az időt, csontjaikban hordják a jövőt, nem másért búsulnak, magukért, sorsuk betölti a temetőt, s aki meg elől jár: nyugalom, visszük vállon, autón, tudaton, s ballagunk utána szotnorú- zárkózottan, szívig csupaszon. Énjeij föl, haldokló virágot; madár nem visz fészkébe, anya nem fogad ölébe, emelj föl, haldokló virágot: bársonyos mélyű percek, hullámok nem ölelnek: hadd simuljak a világhoz Mindig a messze, mindig a végső, utolsó vagyok és első, szívedben vagyok lüktető ékkő; madarak, kapjatok csűrötökbe, anyám bújtass e! öledbe: már kibomlásában haldokol a virág; élek, mint büszke halálú dáliák, Kunt őrs zo lq ál ni A beteg panaszkodik üzemi orvosának: — Egész éjszaka nem hunyom le a szemem. Csak izzadok, forgolódom az ágyban és állandó félelemérzésem van... — És mennyi a leltárhiánya? — szakítja félbe az orvos. számít ritkaságnak a képen látható kis leopárdnak a tallini állatkertben való vi- ,'lá'í'fk jövetele. Pedig lehet, ■hogy.: később’'majd' -.a rezerr v-átumokr.a-; és az állatker- ‘.ekre vár a, feladat, hogy az egyes kipusztuló állatfajok minél több egyedét megmentsék az utókor számára. Ehhez azonban az ed- liginél jobban kellene ismerni minden faj biológiáját. A szakembereknek, mihamarabb el kell sajátítaniuk az állatok életmódjára, a fajon betüli egyedek egymás közti kapcsolataira, a szokásaira és szükségleteire vonatkozó összes — természeti tapasztalatokon alapuló — ismereteket. Csak ezek birtokában képzelhető el a fogságban élő állatok sikeres tenyésztése. Már az inkák is tudtak repülni? Egy amerikai és egy angol tudós sikeresen emelkedett a levegőbe azzal a léggömbbel. amelyet az inkák út- mrtaíásait követve építtettek. A rajzok perui ásatásoknál kerültek napvilágra. Az eredményes kísérlet a tudósok véleménye szerint igazolja feltévésüket, hogy a kát-háromezer évvel ezelőtt élt inkák léggömbökön repültek. Óljuk során. 130 méter magasságban, nem mész- sze a starthelytől nagy méretű jelzéseket fedeztek feL Véleményük szerint ezek segítségével tájékozódtak az inkák a lévégőben, : »AAAA/VW\AA/VVVWkrfVV^A/VWViW'VVV^ A fiú hazalátogat vidfken élő anyjához. — Elválok, mma .. — Csak azt a2 egyet mondd meg, fiacskám, — sóhajt az anyja —, egyáltalán ki az, akitől most elválsz? — Igyon minden reggel egy csésze langyos vizet! — Ezt teszem minden reggel a kávéházban. — Langyos vizet kap a kávéházban? — Igen, csakhogy ók ezt kávénak nevezik. ★ — Mi a különbség a világosság és a villany között? ■— Az első ingyen van. tanár úr. ★ — Nagy kár, hogy nem voltál ott az új darabom bemutatóján! Az emberek ölték egymást a pénztárnál! — Ne mondd! És visszatérítették nekik a jegy árát? ★ — Meg tudná mondani, kérem, melyik a legrövidebb út a vasútállomásra? — Sajnos, nem. — Miért nem? „ — Tudja, én taxisofőr vagyok. •k A szerelmesek telefonálnak: — Gyere el hozzám ma este, beszélgessünk egyet, — A szüleid otthon lesznek? — Nem. — És az öcséd?-. —? Az sem, Senki sem lesz otthon. — Akkor kivel beszélgessünk? — Ne engedjük, hogy munkahelyünkön az emberek gyűlöljék egymást. Jóindulatot tanúsítsunk azok iránt is, akik ellenséges érzelmekkel vannak velünk szemben, de figyelmeztessük őket, hogy taktikájukat helytelenítjük Kollégáink törtetését úgy nézzük, mint színházi látványosságot. Türtőztessük magunkat, akár sikert értünk el, vagy kudarcot szenvedtünk. Mindkét esetben legyünk nyugodtak. — Fejlesszük ki magunkban jobban a kollektiv szellemet Ne feledjük, hogy egy közösségben könnyebben megoldhatók p. problémák, még a személyes természetűek is. — Elérhető célokat állítsunk magunk elé. Munkánkat lelkiismeretesen végezzük, minél jobbra igyekezve, tía valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, ne zökkenjünk ki egyensúlyunkból, mert ilyesmi mákokkal is megesik. Az orvos-pszichológusok izerint, aki megfogadja , e anácsot, nyugodtabban és elégedettebben fog élni és . nagyo^bák lesznek esélyei a hosszú életre. Gilgames a főkönyvelő Voltaképpen már mindent megírtak előttem. Még a témák variációit is. Lehetnék én akár egy új Thomas Mann, egy régi Vergilius, vagy egy zseniális Gorkij is, — mit érnék ma vele? Akkor is rám sütnék, hogy epigon vagyok. Legfeljebb j ó epigon. Mert nem mindig könyörtelenek a kritikusok, tudnak dicsérni is, hogy abba már sokan belehaltak. Am, ha már mindent megírtak előttem a dármaírók és a regényszerzők, az alanyi és tárgyi költők, az epigram- tnisták, sőt az épigo- nisták is, mit tehetek akkor éti, ma, amikor úgy buzog bennem a véna. pontosabb költői képpel, úgy bú- zog a vénámban az ihlet, hogy ha csak ránézek egy tiszta ív papírra, az rögtön gondolatoktól lesz terhes? Üjra irom a remekműveket. Igen, Űjra. Nyíltan és őszintén bejelentem, hogy amit írok, azt már megírta ez és ez, a nevesek között a legnemesebbek egyike. Amit én tettem, az nem más, mint hogy hozzátettem: annyit, hogy közvetlenül a mához szóljanak a régi gondolatok. Köztéri kinccsé teszem a közkincseket. történetüket, hősüket és gondolataikat lefordítom a ma nyelvére A megfelelő határozatok szellemében. Újraírt irodalom: ez lesz életem főműve. Vegyük például ezt a mezopotámiai Gilgamest, aki Istar istennővel való leszámolás tárgyában, Enkidu társaságában szembeszáll a szörnyek szörnyeivel is. Azt mondja, hogy ő ember és ezért nem ismer lehetetlent. Hát nem kézenfekvő, hogy Gilgames nálam főkönyvelő legyen egy nagy vállalatnál, ahol megküzdve a szabályozók mindenhonnan ráleselkedő szörnyeivel, Enkidu- val, a párttitkárral vállvetve, . győzelemre viszi -vállalata ügyét. Leszámol a csak egyéni és kiscsoportos érdekeket képviselő Istar igazgatónővel és úgy lesz nyereséges a vállalat, hogy mindenki jól jár. Mezopotámia is. Odisszeusz. Ki ne ismerné Homérosz hősét? Meg akartam írni ezt az izgalmas, érdekfeszítő és tanulságos történetet. Szemeim előtt láttam is a hős alakját, mert kitűnő szemeim vannak az ilyesmihez. Erre fel a lelki szemeivel látva, egy vak költő írja meg előttem az egészet. De megrendülésre még sincs ok. Az újraírt irodalom egyik remekműve lehet így is az Odisszeusz, aki nem azért járja ide- oda a világot, mert hajtja a vére és várja a haza, hanem, mert munkaképes társaival azt keresi, hogy hol dolgozhat, mely gazdasági ágazatban végezhet hatékonyabb munkát. Hiába a szirének munkaerő-csábító éneke, hiába a sertéstenyésztés varázsos lehetőségei, a kedvezményes adózás, Odisszeusz tudja, mit vár el tőle a társadalom: hatékonyságot. Hazamegy Pénelopéhoz, intenzíven átcsoportosítja erejét és munkatársait, és a könnyűipar ama ágazatát erősíti, amelynek termékéi Kréta szigetén is iűen kelendőnek bizonyulnak. Hamlet, a helsingö- ri várépítő, aki oly szellemesen oldja meg a felesleges munkaerőktől való megszabadulást; Moliére fösvénye, ikiről kiderül, hogy becsületes ember, csak rosszul értelmeit a takarékosságra vonatkozó határozatokat; Toldi Miklós, a magyar hős, aki a nádaratás új, korszerű technológiája miatt hagyta ott a kopár szik sarját, hogy még a rókalelkű bátyjával is szembekerült, aki végül is elrabolta a licencet, sőt a knoh-how-t is a szegény Miklóstól. .. Lám mennyi és mennyi lehetősége van egy élelmes embernek, ha be akar törni az irodalomba és nem akar epigon lenni a nagy ősök árnyékában. Volna még egy lehetőség: írni valami eredetit. De minek kockáztatni? Azzal bukni is lehet. Hamlet, Homérosz, Arany János a legjobb útitársak a dicsőség felé locsogó gondolán. Holnap, azt hiszem, megírom Zalán futását. De milyen ürüggyel? Hm... hm... megvan: harcoljunk a salmonel- lafertőzés gondolata jegyében. (egri) Imetten Is inka...?! A címbeli két nyelvi formát az elavult szavak között tartjuk 1 számon. Olvasóink méltán vethetik fel a kérdést: van-e értelme annak, hogy nyelvművelő rovatunkban a nyelvünkből már kiavult szóalakokkal is foglalkozunk. Van értelme és haszna is. Néhány közleményünkkel a mai olvasót, el-' sősorban a versolvasókat is segíteni kívánjuk abban, hogy jó értői lehessenek a szép költeményeknek. Figyeljük meg az alábbi versrészleteket: „Falogatom napjaim / — álomban? imetten?’’ (Szilágyi Domonkosi Kis szerelmes himnuszok). — „^él-álomban, fél-imetten, f állapítsuk meg mi ketten’“ (Szilágyi: Az orrbavágás el« marad). — „Elvitte nyugal* mám egy hajnali álom, / Feledve imetten a színe, alakja” (Kaffka Margit: Reggel). — „Lélekkel, kit viadalba küldtél / Hadúr: — hadakoztam imetten —” (Karín hy Frigyes: Szerelmi öngyilkos* ság). — „S már itt az éj. Imetten kél a hang” (Hollós Korvin: Felsőhangony). Az idézett sorokban a kulcsszó szerepét tölti be az imetten régi magyar szóalak, s éppen ezért merész képzet- és eszme társításra is ingerli az olvasót, de csák azt, aki értelmezni is képes jelentését. A versrészletekből már kitűnik, hogv a következő jelentésámyaia' okát hordozza ez az ómhgyar szóalak: ébren, ébrenléthez nem álomban, éber vigyázatban stb. Hogy f régi magyar nyelv ódon ízei, hangulati ér’ékei valóban nem idegenek a mai versek nyelvében, biz'' -ít- ják ezek a költemé-'1 ül részletek Is: „Nem járt-"1 én a citerák országát, 1 ~rri láttam he-veid ionhát é- fokát” (SoH-mos Ida: Vsa'mus). — „Orcámra borulván, / csillaggal mardosván, / jonho- mat a magas ég. (Szilágyi: Két virágén v'k) — „Meg ne remegtessen zsigereket, ion- kokat” (Vas István: Beethoven öregkora). „S nan a bodzavirág, de lép, a máj f és epe szagosul, / s kifacsarható sorra mind, ami ember jonha" (Nagy László: Ady Endre andezitből). A korszerű mondanivalót megfogalmazó versrészletek „megértéséhez” segít bennünket a kulcsszóként szereplő ómagyar szóalak értelmezése. Az idézett részié ékből is kitűnik, hogy ez az elavult, s eredetileg összetett szóalak testünk belső részét, a zsigereket nevezte meg. Költőink ezek en az átvitt értelmű jeleni.,' rnya- latokban is bíztak r versbeli szerepet: szia, lélek, csupa érzés, szeretet, óság stb. Or. Bakó- *tV«sef JVVVVWWWV\A/WWWVW*A«/WWVVtSAAZVVVWWWSS
