Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-26 / 48. szám
A második egri ősbemutató előtt.80 Felfedezni a megszokottat, \ a hétköznapit... Aligha lehet oka panaszra ebben az évadban a színház- szerető egri közönségnek. Kertész Ákos Sziklafaijának ősbemutatója után immár a második ősbemutató előkészületei is megkezdődtek. Az új magyar darab, amelyet Jurka László Jászai-díjas rendező ültet színpadra. Pás- kandi Géza legújabb műve A kettéfűrészelt zongora április elején kerül közönsép elé. Komédiának jelölte meg az író a darabot, melynek két alcíme is van: A nagy ki- beszélés. avagy Jó. hogy jösztök. , S ez volt az első momentum, ami — az első olvasópróba szinte első mondataként — ha nem is vitát, de véleménycserét kiváltott. Mielőtt ugyanis az író —, aki maga mutatta be a darabot a szereplőknek — megkezdte volna a felolvasást, a rendező pontosított. Inkább tragikomédiának nevezte. S azt hiszem. így valóban pontosabb a műfaji meghatározás. Mert mindaz, amit Páskándi Géza —- s tegyük hozzá hogy s színház kollektívája — el akar mondani ezzel a darabbal az húsba és vérbe, egyszóval elevenbe vág. Rólunk szól, rólunk Is szólhat. Ami a művészettörténész Borbálával és a gyárigazgató Istvánnal megesett, abban tulajdonképpen nincs semmi rendkívüli. A látszatra rendezett körülmények között élő házaspár elegáns életformája egy későn átadott távirat miatt széttörik. S akarva, nem akarva szembe kel! nézniük az igazsággal, azzal hogy mindez már csak látszat. felszín, s a közös életforma mögött mindegyikük éli a maga saját életét. Mindez lehetne akár egy drámai szituáció alapja is. Páskándi Géza azonban más oldalról közelíti meg. így. ír tragikomédiát, olykor már groteszkké fokozva a banálisán hétköznapit, a bárkivel megeshetőt. Mert az életben is rengeteg groteszk villanás van. Hiszen — ahogy Jurka László megfogalmazta —. az életben, együit van a keserűség és a vidámság, a jó és a rossz. S lehet, hogy egy tény tragikussá válhat, a szituáció lehet groteszk. Az ellentmondások egyszerre jelentkezhetnek.. Páskándi Géza ezt fogai, .nazta meg darabjával. — Nem bontóperről, hanem az elosztásnak egyfajta módjáról van szó a darabomban. Csakhogy van. ami osztható, s van. ami eloszthatat- lan. Mint például a történelem. vagy egy embernár esetében az emlékeik. De ha már említettük azt a szót. hogy bontóper. akkor abban az értelemben az, hogy az egyik életforma, egy bizonyos életforma felbontja a másikat. — Az tehát, hogy végül „visszaáll” az eredeti életforma, végső soron nem oszt, és nem szoroz? — Elsősorban azt akartam elmondani, hogy az életben „megyünk el” egymás mellett. Gyűjtögetünk. De tárgyak tárgyak maradnak... — Van úgy. hogy mondunk valamit, járunk-kelünk a világban, még mosolyogni is tudunk, de közben belül sajog valami, legszívesebben üvöltenénk — szólt közbe Jurka László a beszélgetésbe. Viccelünk. Azután elég egy fél mondat, hogy kitörjünk. Azt hiszem, Páskándi Géza új darabjának nagyszerűsége éppen abban van. hogy felfedezteti velünk a már-már megszokottat, a hétköznapit, a mindennapit. Hogy a kinevettetés eszközével kényszerít bennünket az igazsággal való szembenéz zésre! Ma szól. a mai emberekről, s mai embereknek, S hogy ezt mennyire megértették már az ismerkedés pillanatában a színészek, azt inkább csak a hangulat mutatta. Igaz. a népes színészgárda elégedett is lehetett. A kettéfűrészelt zongora valamennyié j üknek jó szerep- lehetőséget kínál. Tulajdonképpen — a hagyományos rtelemben — nincs is főszerep és epizódszerep a darabban. dramaturgiailag ugyanolyan fontossággal bír a bűtorszállító munkás, mint a házaspár. Borbála és István. Az olvasópróba után maga a szerző is úgy fogalmazta meg, hogy érzése szerint a színészek szeretik, megszerették a darabot. S szerinte a sok-sok biztosíték közül ez a legfontosabb, hogy jó lesz az előadás. De ahogy Pécsi Ildikó — aki újabb darabban mutatkozik be meghívott vendégként az egri színházban — megfogalmazta, legalább olyan jó az is. hogy alkalom nyílik az együttdolgozásra. A kocsi rabjainak bemutatásával ellentétben ugyanis, A kettéfűrészelt zongora próbáin — időről időre — a szerző is részt vesz majd. S ezzel újabb alkalom teremtődik az alkotó műhelymunka megvalósítására. S ezt ez a darab különösen igényli. Se nem író-, se nem rendező- se nem színészcent- rikus. Inkább azt mondhatnánk róla, színházcentrikus. Csak kollektíva viheti sikerre. S hogy szót ejtsünk a darabban színre lépő művészekről is — parádés a szereposztás. A már említett Pécsi Ildikón kívül olyan színészek játszanak benne többek között, mint Csiszár András, Péva Ibolya, Máthé Sva, Simon György, .Lenkey Edit, Dariday Róbert, Zoltán Sára, Olgyay Magda. S a névsor korántsem teljes, — Az alkotó munka tulajdonképpen most kezdődik — mondta végezetül a rendező. — Nem lesz könnyű, hiszen csak akkor lesz jó az előadás. ha valóban égy nyelven. azonos művészi szemlélettel közelítjük meg. Sok megbeszélés, elemzés lesz a próbák, a bemutató előtt. De egyvalamiben biztos vagyok: a közönségnek nem kell majd magyarázni a darabot. Nem kell. mert velejéig velünk Is megtörténhető, lép- ten-nyomon tapasztalt, unos- untalanig Ismert dolgokat mond el. Csak persze a művészet eszközeivel! Nem tagadom, nekem épp ezért tetszik. Jurka Lászlót pedig úgy ismerjük, mint aki igazi színházat szokott csinálni. Csutoráé Annamária íii mm mm m> (MTI Fotó — Jászai Csaba) Új típusú számítógép A VIDEOTON Számítástechnikai Gyárban megkezdték a VT 50 és a VT 70. típusú, kis méretű számítógépek sorozatgyártását. A VT 50. ügyviteli számítógép segítségével korszerű, gazdaságos adatjeldolgozási munka valósítható meg, a VT 70-et pedig elsősorban pénzügyi szervezésnél, adminisztrációnál alkalmazhatják. Az új VIDEOTON-számítógépből még az idén Svédországba is szállítanak. A hazai ipari és mezőgazdasági nagyüzemek is bejelentették igényüket az új gépre. Képünkön: az új típusú számítógép a fejlesztési intézet laboratóriumában. flícmlnc Év, 81 m lliá kilei Szelet indáin, tutainy, elmélet- naiv»! 1945-től napjainkig a Szovjetunió sok nemzetiségű irodalmából, a különböző tudományos, politikai és más jellegű munkákból 81 millió kötet látott napvilágot hazánkban. Különösen gazdag a szépirodalom kínálata: mintegy 2200 szépirodalmi fordítás jelent meg — az összes fordítás egyharmada —, példányszámuk meghaladja a 27 milliót. A szovjet irodalom magyarországi bemutatását érzékletesen jellemzik a következő számok: Csehov művei 57 kiadásban, 800 000 példányban, Gogol írásai 42 kiadásban, megközelítőleg 600 000 példányban, Gorkij írásai 126 kiadásban, majd kétmillió példányban kerültek az olvasóhoz. A szovjet irodalom iránti érdeklődést tanúsítja az is, hogy Solohov, a szdvjet irodalom ma is alkotó klasszikusa, 1 100 000, Szimonov összesen több mint félmillió példányban jutottéi az, irodalombarátokhoz. A magyar olvasók fokozott figyelemmel kísérték a Nagy Honvédő Háborúról szóló szépirodalmi alkotásokat, 1974-ben például a megjelent művek egyharmada választotta témájául a Nagy Honvédő Háborút. Szinte minden- magyar kiadó rendszeresen jelentet meg szovjet könyvet, tevékenységüket a kommunizmust építő nép irodalmával való együtthaladás jellemzi I Az utóbbi években különösen a mai szovjet társadalom életét ábrázoló kortársszerzők alkotásai kerültek az érdeklődés homlokterébe. A legszebb magyar könyvek között emlegetik. A szovjet irodalom könyvtára sorozatának köteteit, amelyek az 1917 utáni szovjet literatúráról adnak átfogó képet. A felszabadulás óta eltelt harminc esztendő alatt a könyvkiadás egyik legfontosabb feladata volt a lenini örökség közreadása, az egész világ kommunista mozgalmában élenjáró szerepet betöltő Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének bemutatása. Lenin művei az elmúlt három évtized alatt mintegy 370 kiadásban, hatmilliót meghaladó példányszámban jelentek meg. öszí szes művei is folyamatosan látnak napvilágot: a 39 kötetes első kiadás 700 000 pél- dártyban fogyott el, jelenleg készül második kiadása. Több kiadás készül A Szovjetunió Kommunista Pártja történetéből. Különösen a politikai-ideo iógiai munkák iránt érdek lődő olvasók kísérik nagy 'fi gyelemmel a marxizmus—ie- ninizmus eszméit valló, a pol gári és antimarxista ideoló gíákat bíráló, leleplező szovjet társadalomtudományi és politikai ismeretterjesztő műveket. Választékuk különösen gazdag, ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy a magyar és szovjet kiadók között gyümölcsöző együttműködés alakult ki. E könyr vek kiadásában például 1974-ben indult A burzsoá ideológia és a revízionizmus bírálata című sorozat, amely a szocialista országok egyik legjelentősebb közös vállalkozása az utóbbi években. A szovjet történettudományi művekből különösen azok a könyvek váltak népszerűvé, amelyek a Szovjetunió történetével, s Nagy Októberi Szocialista Forradalommal s a "Nagy Honvédő Háborúval foglalkoznak. A maga nemében az egyik legnagyobb sikerkönyvnek, bizonyult például Zsukov marsall memoárja, de hasonlóan népszerű Csujanov sztálinS ádi naplója és Bagramjan _y kezdődött a háború című munkája, s újabb rokontémájú könyvek sora, köztük Bugyonníj írása. - ' A magyar kultúra Intenzív kapcsolatban áll a szovjet irodalommal: a szocialista építés történeti tapasztalatait tükröző, az emberről, világról vallott leghaladóbb eszméket hordozó kötetek folyamatosan gazdagítják a magyar könyvkiadást. 1976-ban csupán a szépirodalom különböző műfajainak képviseletében mintegy kétmillió kötet jut el az olvasókhoz. (MTI) 21.20: Művészeti Magazin A Művészeti Magazin februári adása: farsangi kiadás. A helyszín a Fészek Klub, amely éppen fennállása 75. évfordulóját ünnepli. Ez alkalomból rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria a budavári palotában a 75 éves Fészek Klub tagjainak és vendégeinek arckép- és karikatúrakiállítását, amely a műsorban bemutatásra kerül. A farsang egyik jellegzetessége, hogy az emberek jelmezt, álarcot öltenek. A magazinban — amelynek műsorvezetője most is Eap- csányi László — megszólal a Madách Színház jeles jelmeztervezője: Mialkovszky Erzsébet, és beszél a jelmeztervezés színdarabhoz és színészhez egyaránt kapcsolódó munkájáról. A bohóc, a clown kedvelt figurája volt a művészetnek, a festészetnek, amióta csak olajkép létezik. A bohóc figuráját kíséri végig egy kisfilm a festészet történetén egészen a mai bohócábrázolásokig. A magazinban természetesen felbukkannak majd a Fészek jelenlegi látogatói is • • • 2976. február 26.. csütörtök Élt-e valóban az a kisfiú, akit úgy fogott körül a titokzatosság, mint Saint Exu- pery kis hercegét?... Én tudom, hogy létezett, mint az az út is, amelyet benőtt a lapu, a bojtorján, a gyom. De, ha csak álmomban találkoztam volna is vele, mélyebb emléket hagyott bert- nem, mint sok valóságos, ám otromba ember. Az a nap egy kisebbfajta csodával kezdődött. Megtudtam, hogy az égerfaerdő, amely egészen a nyaralóig leért, tele van gombával. Olyanok voltak ezek a nagy gombák, mint az ernyő, amit kifordít a szél és tölcsérükben egy-egy harmat- csöppet őriztek. Teleszedtem velük az ingemet és futva vittem haza, majd újra vissza az erdőbe. Gombaszedés közben gyakran hozzáért a kezem a rejtőző békák ellenszenves, hi- ieg testéhez. Arra gondoltam, hogy a béka meg a gomba között valami titokzatos Kapcsolat van, azért olyan boldogok. Egyre válogatósabb lettem, nem kellettek a nagy gombák, hanem csak a kicsi, kemény -szárúakat törtem le, s azok közül is kiválogattam a legszebbeket, legegészségesebbekét A gomba is egyre kevesebb lett, végül teljesen eltűnt. Nem is bántam, mert megelégeltem. Szinte elámított az egyre ismeretlenebb erdő, amely szüntelenül változott; völgy és domb váltakoztak, a mocsári növények helyett egyszer csak páfrányokat és zsurlókat találtam. Később a nyirkos égerfaerdő is egészen elmaradt, és fehéren ragyogtak elő a nyírfák. Alattuk selymes volt a fű. Ingemből kiöntöttem a gombát és úgy vettem magamra ismét a bemaszatolt inget Aggodalmas érzésem támadt. Bár tudtam, hogy nem vagyok nagyon távol az otthonomtól, az út ismeretlensége miatt mégis úgy éreztem, hogy rettentő messzire mentem. És ismét egyre sűrűsödött az erdő, a fák között a gyom már akkora volt, hogy alig látszottam ki belőle; fejem felett gyertya formájú rózsaszín virágok — és egyre nehezebben tudtam előrehaladni. Ekkor találkoztam • a kisfiúval, ekkor született a nap igazi csodája. Kisfiú volt, sovány, az arca is, de vastagkeretes szemüveget viselt. Az út sűrű gaztengerét gyomlálta. Egy darabon már kitisztította, ott előbukkantak az út kövei, de amarrább már semmi se látszott belőle a sűrű gazban. És a kisfiú nemcsak gyomlálta az utat, hanem a széleken javítgatta -is valamiféle döngölő bottal. — Szevasz ...1 — nézett felém barátságosan a szemüvege mögül. — Szevasz1 — viszonoztam. — Miért viselsz szemüveget, ha közönséges üveg van benne? — kérdeztem azonnal. — A por miatt. Ha fúj a szél, a szemembe fújja... — Milyen út ez? Még sose láttam... — Nem tudom. Van kedved segíteni? Kelletlenül vontam meg a vállamat, de hozzákezdtem én is a gyomláiásboz. Rán- cigálni kezdtem a gazt. amely összevagdalta a kezemet, mire sikerült kihúznom. , Nem csoda, ha a kisfiú keze is csupa seb volt már. — Miért kell neked ezt csinálnod? — kérdeztem értetlenül. — Az utat belepte a gaz... — mondta, miközben tér- denállva egy szívós gyommal kínlódott. — Meg kell tisztítani. — De hát minek? — Hogyhogy minek? Az utat a gyomok tönkreteszik. Nézd, milyen hézagokat csináltak a kövek között! És ha az út tönkremegy, senki nem fogja tudni, hogy itt út volt valamikor! — Vigye az ördög! —mérgelődtem. — De ez az út nem vezet sehová! — De igen! — mondta a kisfiú. — Minden út vezet valahová. Megcsinálták volna, ha sehová se vezet? — Igen, de elhanyagolták. Tehát nem kell senkinek! — És azt talán tudjuk, hógy miért hanyagolták el? Hátha az út másik végén is elkezdi valaki tisztítani és találkozni fogunk! Nem szabad hagyni, hogy az utat gaz lepje ell En ezt megtisztogatom! — Kevés vagy hozzá egyedül! —- Egyedül kevés. De majd szembe jön velem valaki... Utak nélkül az emberek nem találkoznának... Valami hirtelen felvillant bennem. — Elment valakid? Nem válaszolt, elfordult. — En segíteni fogok ne lied! — kiáltottam fel, úg; hogy magam is meglepőt tem. — Köszönöm — mond! egyszerűen, levette a szem üvegét és a zsebébe dugta. — De már csak reggel... mondta. — Most már késő van... — Hol laksz7 — kérdeztem. — Amott... — intett a sűrű felé, s elindult, porosán, fáradtan, törékenyen, és csakhamar eltűnt a- szemem elől. Másnap kora hajnalban már elindultam. Az éjszakai eső miatt csuromvizesen érkeztem az égerfaerdőig és türelmetlenül vártam, ! ly megtaláljam az utat és a kisfiút.. Az ő hite már az enyém is volt. Siettem a biztosnak tartott irány i, át az égeríaerdőn, majd a nyír- és a nyárfák közöd, de nem találtam meg az utat Minden olyan volt, mint tegnap: a fák, a füvek, az ágak, a gombák, a virágok — de nem volt sehol az az út és a barna scemű kisfiú. Késő délutánig bolyongtam az erdőn, fáradtan és éhesen, össze-vissza karmoltak az ágak, de hiába. Soha többé nem találtam meg azt az u'at, de még csa& egy erdei ösvényt sem, amelyet nekem -ellett volna megtisztogatnom. Egyszer mégis raegé ‘•ettem, hogy mire tanított az a kisfiú. Az én -zí vem bői sok emberhez, sok út vezetett. Soha nem sí 'áltara rá a fáradságot, hogy -'.szakítsam bél öle a g not, a gázt, nem engedtem -;y ezeket az utakat bér. k, űnkretegyék. Talán azér„ sí- terült ez így. mert az út másik feléről is elindult mindig valaki, hogy találkozzék velem. Oroszból fordította Antalfv Isiit**«»-
