Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-03 / 28. szám

Megújulva növekedni A TVK megkétszerezte termeléséi A Tiszai Vegyi Kombinát termelése löbb mint kétszeresére nőtt a negyedik öt­éves tervben. Megváltozott a termékek aránya is. Míg 19 iO-ben a termelés több mint hatvan százalékát a műtrágy i gyártása tette ki, 1975-ben már csak huszonhét százalék volt. Az öt év alatt a műanyagfeldolgozás több mint négyszeresére, a festék- és a poli­ctiléngyártás kétszeresére nőtt. (MTI fotó — Erezi K. Gyula) Kell-e a melléküzemág... ? Lassan közhellyé koptat- | juk — mert annyit emleget- I jük — a nagyon is lényeges igazságot: a gazdaságfej­lesztés intenzív szakaszába léptünk. Az egyszerű több ! — bármilyen termékről le­gyen szó — ma már nem is lehet kizárólagos cél. Tár­sulnia kell hozzá a hogyan, a mennyiért, a mivel fogal­mainak, mindannak, amit a hatékonyság felölel. A ter­melői szervezetek — a meg­szokástól, a könnyebb út keresésétől vezettetve szin­tén ösztönösen hajlanak ar­ra hogy csupán a mennyi­ségi többletben lássák fej­lődésük bizonyítékát. Túl a tonnákon A kőolajfeldolgozó ipar bruttó termelése ma több mint két és félszerese a tíz évvel ezelőttinek. Gyors ira­mú növekedésről tanúskodik ez a tény, ám arra nem ad választ, vajon megújulva ju­tottak-e túl a szóban forgó évtizeden. Ha azonban foly­tatjuk a vizsgálódást, s le­írjuk, hogy — a sok lehet­séges példa közül kiragadva — ugyanez idő alatt a fog­lalkoztatottak száma csupán másfélszeresére bővült, a feldolgozott kőolajból az ér­tékesebb termékek, az ún. fehéráruk aránya tizenöt százalékkal növekedett, két­száznál is több új árucikket hoztak forgalomba, akkor ezzel azt is kimondtuk, hogy javuló hatékonysággal mű­ködött ez az iparterület. Most a fonákja. Az egyik faipari nagyberuházásnak már két esztendeje készen kellene állnia. Ami azonban tető alá került, az az erede­tileg tervezett félkészáru­tömeg 65 százalékát képes csupán kibocsátani. Jelen­tős költségek és további idő- veszteség fejében végül is sikerül majd a termelési kapacitást a számítottnak 75 százalékára növelni, de hol van ez még mindig a kezdetben remélt mennyiség­től!? Ki állíthatná akár egy percig is, hogy hatékony ez a beruházás? Á forint fátyla Maradjunk a beruházások­nál. Az évről évre duzzadó forintösszeg, amit beruhá­Ncvleien Sose rokonszenves a név­telenségbe burkolózó pana­szos, az aláiras nélküli vádaskodó. Igazát, baját ma már ott mondja el bárki, ahol akarja, ahol orvoslást remél. Csak egyet kockáztat:vagy in­tézkednek dolgában. vagy pe­dig eredménytelenül kopog­tat. Nem is szívesen foglalko­zunk névtelen levelekkel. S ha mégis, akkor a benne fog­laltak közérdekűségének vél­hető rangja miatt tesszük. Most egy ilyen írás nyo­mán indultunk el! Panasz több tételben Idézet „az új-hatvani asz- szonyok nevében” géphez ülő ismeretlen leveléből: „Az ÁFÉSZ ABC-áruházá- val kapcsolatban tanácstagi beszámolón is többször felve­tettük már. hogy délután 4 órától sem tejet, sem kenye­ret nem lehet kapni. A hús- és ■ hentesáru-ellátás még rosszabb, a zöldség egyenlő a semmivel. Ha a család ré­szére vásárolni akarunk, kénytelenek vagyunk O-Hat- vanba gyalogolni... Nézzék meg a Mészáros Lázár utcai csemegeboltot! Szintén a leg­utolsók között van ... Érthe­tetlen nekünk, hogyan lehet egy városban ekkora eltérés az éleim5S’erüzletek ellátásá­ban .. Kérjük, fordítsanak egy kicsivel több figyelmet az új-hatyan'ak panaszára! Különben szíves elnézést a zavarásért.” Kimaradt áru Este 5 órakor .többedma- be a lelett úi-hatvani ÁFÉS'Z ARC-üz- letbe. A hű'őnult i-"skán te­ke van tasakos, tejjeL nem zásokra fordítanak a szo­cialista szektorokban, ugyan tanúságát adja a népgazda­ság erejének, ám semmiféle útbaigazítással nem szolgál arra vonatkozóan, hogy jól vagy rosszul fektették-e be a forintokat. A pénz fátyla mögött elrejtőzhet a borsos áron vásárolt, de csak félig kihasznált technológia és technika, avagy az, hogy nagy összeget adtak ki ide­jét múltra legyen az beren­dezés vagy eljárás. Nem vé­letlen — nem a központi irányítás „szeszélye”, hanem a társadalmi szükségszerűség felismerése, hogy a január­tól érvényes szabályozó rend­szer döntő fontosságot tulaj­donít a fejlesztési kiadások megtérülésének, hogy lezár­ta az állami adományok forrását, s hitelt nyújt csu­pán, megszabott fizetési fel­tételekkel. Ezek szerint mint legfőbb ítélőszék, úgy működik — kellene, hogy működjék — a hatékonyság? Nem egé­szen. Hiszen akkor — példá­ul — bezárhatnánk az or­szág összes kenyérgyárát és sütőüzemét, mert működteté­sükre ráfizet a népgazdaság. Csakhogy első helyen a tár­sadalmi szükségletek álla­nak, s ezek nem a bezárást, hanem az adott feltételek közötti javuló munkát kö­vetelik meg. Azt, hogy meg­felelő legyen a kenyér táp­értéke, több készüljön a ke­resett finom fehéráruból — ti. a péksüteményekből —, mérséklődjék a gyártási vesz­teség, az áru egy tonnájára jutó energiafelhasználás s így tovább. Félretett szemüveg Ügy tűnhet, pusztán az or­runkra biggyesztett okulárén múlna, mit ítélhetünk jó­nak s gyengének, hasznos­nak, fölöslegesnek. Jobb, ha sutba kerül valamennyi pá­paszem, s olyannak látjuk a valóságot, amilyen. E való­ság arra figyelmeztet, hogy nem lehet mindenben és mindenkor kizárólag a ha­tékonyságot mérceként al­kalmazni, de ott, ahol in­dokolják a; társadalmi érde- kék, ne féljünk megtenni ezt. Következetesebb és szigo­messzire tőle kétkilós vek­ni, legalább harminc, de még a raktárban is találni belőle. A zöldséges részlegnél lá­dákban mosolygó alma, na­rancs, odébb zeller, sárgaré­pa. burgonya, karalábé, fe­jes káposzta. — Csak a drága primőr hiányzik. Paprika és retek — mondja Majer Károly üzlet­vezető. — Hús? Töltelékáru? — Marhahús igen, sertés nincs Ez mindinkább előfor­duló jelenség, csak éppen nem rajtunk múlik a hiány. Mint ahogyan hentesárut, felvágottat, parizert is na­gyon módjával kapunk ... Tessék csak megnézni a ren­delésünket. s hogy a húsipar mit szállított! Ötven százalé­ka az igénynek. De ugyanez a helyzet városszerte, pa­naszkodnak a kollégák. Te­hát nem a terítésen múlik, s nem a városi ellátás irányí­tó szervein. I.eltár miatt Ismeretlen panaszosaink említették a Mészáros Lázár utcai csemegeüzletet. Követ­kező utunk oda visz. A bolt­ban kenyér, tej bőséggel. S nincs hiány karalábéban, fe­jes káposztában, gyökérben, répában, almában, narancs­ban sem. — Még jobb lenne a hely­zet. ha a MÉK mindenkor jüttatna üzletünkbe előrecso­magolt zö'dséget — mondja Tollár Béla ■ boltvezető. — Sajnos, ritka az ilven alka­lom! — S a legfontosabb élel­mezési cikkek, mint r>éldául a tér kenyér, kitartanak záróráig? Mert ezt hiányol­ják az új-hatvaniak! — Január első felében, lel­tározások idején előfordult. rúbb elszámoltatásra van tehát szükség, kik hogyan sáfárkodtak közös javaink­kal, fölismerték-e a változó követelmények diktálta te­endőket. Erről csak beszélni könnyű. Jóval nehezebb megejteni a számadást hely­ben, a vállalat kapuin be­lül, az iparágban. Nem azért, mert a módszerek hiá­nyoznak hozzá, hanem a ré­gi beidegződések miatt. Ez utóbbiak ugyanis azt sugall­ják, hogy mivel növekedett a termelés, a tavalyinál több a nyereség, jutott fejlesztés­re és részesedésre is, a vál­lalat „kiegyensúlyozottan, ha­tékonyan dolgozott”. Sűrűn halljuk, s ezért az idézőjel, mert nem ritkán alaptala­nul, a vállalati önismeret hiányának bizonyítékaként mondogatják ezt. Kirajzolódó határvonal Idén az állami költségve­tés a vállalatok és szövet­kezetek támogatására együt­tesen 110 milliárd forintot irányzott elő. Sokat mondó számadat ez, mert hisz’ nemcsak a társadalmilag in­dokolt, hanem a kényszerű, a gazdálkodás gyengeségeire, alacsony hatékonyságára visszavezethető kiadásokat is summázza. Mégis, a meg­szorítások — így például az importtámogatások csökken­tése — azzal biztatnak, hogy élesebben kirajzolódik a ha­tárvonal megszolgált és meg nem szolgált előny, se­gítség közt. A központi irányítás tö­rekvései nem hagynak két­séget a célok felől. A válla­lati munka azonban lassan tör át a mennyiségi, tehát a végsőkig leegyszerűsített növekedés bűvös körén, ne­hezen ismeri fel, hogy nap­jainkban a több szorosan kötődik a jobbhoz, sűrűn a máshoz, a gyártásban, gyárt­mányban fejlettebbhez. E felismerést lehet siettetni a központi irányítás döntései­vel, a szabályozó rendszer elemeinek tökéletesítésével, de a határvonalat megrajzo­ló ceruzát senki nem fog­hatja kezébe mások helyett. A határvonalat a maga ügyeiben csak az húzhatja meg, akinek asztalán a ce­ruza ott pihen. hogy megrohantak bennün­ket, s fél óra alatt minden elment. Persze, mert az ABC közönsége is mind idejött. Valahogy az állami és a szö­vetkezeti kereskedelem ve­zetőinek, kellene egyeztetniük az ilyesféle .bizalmas akciót! — Mit szól ehhez a keres- kedelmi csoportvezető? — Feltétlenül szükségesnek tartom én is, hogy a jövőben kereskedelmi vállalataink szakemberei tájékoztassák egymást a tervezett leltáro­zásokról. Ebben az esetben nem fordulhat elő leltározás­ból eredő ellátási zavar — mondja Kovács János. Okszerű indoklás Visszaülünk a gépkocsiba, majd következik még jóné- hány új-hatvani bolt, hentes­üzlet. Először a Bajcsy-Zsi- iinszky utcában, utána a Bé­ke úton, majd a Rákóczi ut­cai hentesüzletben. A ta­pasztaltak között lényeges eltérés nincs. A kifogásolt élelmicikkek — húsáru kivé­telével — mindenütt kapha­tók, még az esti órákban is. Ezek után mivel magyarázza Kovács János a „névtelen asszonyok” levelét? — Azzal nem vitatkozom, hogy valamely fontos köz- élelmezési áru hiányzik egy- egy üzletből. Előfordulhat! Ebből azonban nem vonhat le senki olyan következtetést, hogy rosszul szervezett Hatvan ellátása. Ami nincs esetleg az egvik He- Iven odébb megkapható. A tőkehús, illetve töltelékáru hiánya viszont mi^d-mvn- unknak hónapok óta fejtörést okoz. E^v nka van a dolognak. Városra lebontott húsárukeretönk a tavalyi, a fogva '•tffii' tíz szlBElékkal, Továbbá ri­Igen, kell a melléküzem- ág. Természetesen az igen csak ott helyénvaló, ahol jövedelmező “ és szorosan kapcsolódik a mezőgazdasá­gi -tevékenységhez. Ezt húzták alá nemrég a Minisztertanács ülésén is, amikor a mezőgazdasági és élelmezésügyi, illetve a pénzügyminiszter javaslatá­ra a kormány határozatban szabályozta a közös gazda­ságok nem mezőgazdasági jellegű tevékenységét. Az is felmerül, hogy va­jon élnek-e szövetkezeteink meglévő adottságaikkal ? Pél­deg valóság, amit több bolt­vezető érintett: például a he­lyi ÁFÉSZ húskészítmény­kerete 650 kilogramm, ami az ABC-áruház szükségletét sem elégíti ki. Hol van akkor a többi üzlet, s Boldog, Heréd, Kökényes! Tudom, magyará­zatból nem lesz sült karaj, s nem bővül a zöldségválasz­ték. Megoldást a mezőgazda­ságban tapasztalható kedve­ző tendenciák ígérnek. Ma tárgyaltam a gödöllői agrár­egyetem tangazdaságának ve­zetőjével, mindjárt meg is egyeztünk, hogy február Iá­tól a város területén folya­matosan árusít élő baromfit és tojást. A nyári hónapok­ban pedig az általuk termelt zöldségféléket, közöttük fej­tett borsót, új burgonyát dob piacra A tanács díjtalanul biztosít ehhez elárusító he­lyiségeket. Csak ilyesféle tö­rekvések és jó szándék ered­ményeként képzelhető el, hogy mielőbb jusson gazda­gon hús, gyümölcs, zöldség a boltokba. Egyensúly felé Elfogadjuk a választ? Re­ménykedéssel. Miután valós, okszerű indoklást hallottunk e foltos ügyben. S egy hangsúlyos információval ki­egészítve! Miért nem. jut annyi ser­téshús Hatvanba, mint amennyire igény lenne? Mert .Heves megye központi ke­retét Is csökkentették. Ez egyébként exportunkkal, népgazdasági érdekeinkkel épperi úgy magyarázható, mint ahogyan összefüggés­ben áll sertéstenyésztésünk * stagnálásával. Az egyensúly akkor teremtődik meg, ami­kor mezőgazdasági termelő- üzerne’ok egvöntrtűen ma­gukévá teszik a már koráb­ban meg fo^a1 mázott kor- ntány programot. Moldva* Győző dául ahol erdő van, ott gaz­daságosan kitermelik és fel-" dolgozzák-e a fát? Gondol­nak-e eléggé a zöldség, gyü­mölcs és hús helybeli fel­dolgozásáról ? A negyedik ötéves terv­ben a szabályozó rendszer hatására néhány gazdaság­ban olyan szállító jármű­parkot alakítottak ki, amely zökkenőmentesen segíthette, volna a nyári, vagy őszi munkacsúcsok idején a ga­bona, vagy más termények szállítását. Ám sok helyen mégsem Így történt, hiába volt például egy szövetke­zetnek elegendő járműve, a cukorrépa-betakarításkor nem akadt elég, csupán pa­píron, mert közben ipari üzemeknek szállítottak bér­be betongerendát, konténe­reket. A cukorrépa pedig maradt, holott szüksége lett volna az élelmiszeriparnak is erre úgy, mint más ipar­ágaknak a betongerendára. Ezen a szemléleten mi­előbb változtatni kell, hiszen az elsődleges cél, hogy a közös gazdaságok mezőgaz­dálkodással foglalkozzanak. Ahol pedig a körülmények indokolják, ott éljenek to­vábbra is az ésszerű és gazdaságos melléküzemági tevékenységgel. Heves me­gye északi részén, az egri járásban különösen a ked­vezőtlen termőhelyi adott­ságú szövetkezetekben a mezőgazdasági termelést többféle melléküzemággal egészítik ki. Államunk eddig is és ez­után is támogatja ezeket a gazdaságokat. Indokolt pél­dául a felsőtár kinyi" szövet­kezet mészüzemének mű­ködtetése, hiszen saját bá­nyából termeli ki ezt a fon­tos nyersanyagot és saját erdeinek fáival égeti. Evek óta eredményesen dolgozik a pétervásári Gárdonyi Szö­vetkezet varaszói fafeldol­gozó üzeme. Növekvő nyere­ségüket elsősorban a kevés­bé munkaigényes termék- szerkezetnek köszönhetik. El­mér kevésbé mondható el ■ a bélapátfalviakról, ahol a szövetkezet nagy területű erdőkkel rendelkezik. Ennek ellenére mégis olyan termé­keket készítenek, melyeknek magas az önköltsége és va­lamennyi munkaigényes. Va­jon érdemes-e így fenntar­tani ezt az üzemet? Mi­előbb felül kellene vizsgál­ni és ha nerr, gazdaságos, megszüntetni. Az elismerés hangián be szélhetünk viszont az isfen- meznek fafeldolgozásáról, hiszen az ötödik ötéves tervben olcsó, ragasztott fa- szerkezetes szarvasmarha­telepeket készítenek a me­gye gazdaságainak. Rajtuk kívül eredményesen működik a gyöngyösoroszi és a gyön- gyössolymosi szövetkezet fa- feldolgozó üzeme is. örven­detesen növekedett me­gyénkben azoknak a gazda­ságoknak a száma, amelyek a mezőgazdasági termékekét helyben élelmiszerekké dol­gozzák fel. Pétervásárán például a tejet saját üze­mükben töltik műanyag cso­magokba, tartósítójukban pedig különféle savanyúsá­gokat készítenek. Karácson- don, Sarudon, Detken és Tarnamérán húsüzemet, Nagyrédén pedig hűtőházat létesítettek, ahol ugyancsak a szövetkezetekben előállí­tott húst. zöldséget dolgoz- zá]i fel. Detken sört, Aba- sáron, Nagyrédén bort, VI- sontán pedig pálinkát pa­lackoznak. E néhány példa is jól szemlélteti, hogy a közös gazdaságok igyekeznek ki­használni a melléküzemek­ben rejlő lehetőségeket, köz­vetlenül kapcsolva azt az alaptevékenységhez. Amel­lett, hogy ezek nyereséget hoznak, sok szövetkezeti tagnak, folyamatos munka- lehetőséget is biztosítanak. Azok, akik korábban a szán­tóföldeken tevékenykedtek, de különböző betegségek mi­att ezt már nem tudják el­látni, a nyugdíjig a mellék­üzemekben dolgozhatnak,, ami szociálpolitikai szem­pontból méltányos. Kell-e a melléküzemág? Kétségtelen igennel felelhe­tünk, azonban* mégsem úgy, mint korábban, hanem egé­szen más alapokon. Az új szabályozók továbbra is ösztönzik az ésszerű mel­léküzemeket, elsősorban azo­kat, amelyek a mezőgazda­sági tevékenységhez kapcso­lódnak. Ezzel' a helyi, illet­ve a megyei ellátást segítik elő élelmiszerekkel, valamint egyéb kész- és félkész ter­mékekkel. Ezen az úton ha­ladva érdemes elgondolkod­ni, hogy a már meglevő üze­meket hogyan lehetné a jö­vőben korszerűsíteni, és ahoi indokolt, esetleg újabbak«' is létrehozni. Mentusz Károly 1976, február 3. kedd Mészáros Ottó ú;-Imhani asszonyok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom