Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-18 / 41. szám
Kocsin Albert és as Egri Szim rí munka elismerését is jelentette. Kocsis Albert szívesen várt vendége az egri közönségnek. Az alázat és elmélyedés, ahogyan most is megszólaltatta Mendelssohn e- moll hegedűversenyét, együttélésre, a zenében való találkozásra indította hallgatóját. Jólesik a mai fülnek ezt a dallamvilágot, ezt az örömmel való áradást végighallgatni, mert azt az énünket ébresztgeti, amely hisz a lélek derűjében és abban, hogy a világot és önmagunkat külső harsogások nélkül is át lehet élni. Ügy inkább, még jobban. A zenetörténeti bevezetőket Pándi Mariann mondotta el. Az évek óta visszajáró Pándi Mariann a közT Az Országos Filharmónia idei bérletének negyedik hangversenyét az Egri Szimfonikusok adták A pótszékes háá már a felfokozott ér leklődésről tanúskodott, de a kirobbanó siker, a váratlan viharos ünneplés meglepetés azok számára is, akik ezi az együttest hosszú évek fejlődésében megértő és bátorító figyelemmel kísérik. Aki hétfőn este végighallgatta a hangverseny műsorát egy érett, minden alakzatában jól összehangolt együttes fegyelmezett muzsikálását élvezhette. A vonósok érett játékát eddig is dicsérnünk kellett, mert az együttes belső tartását ők biztosították. Hátra volt még talán az, hogy a teljes egyensúly létrejöhessen, lezáruljon az a fejlődési folyamat ennél a zenekarnál, aho! a személyi és szintbeli bizonytalanságok elmaradnak. És úgy érezzük, ez alkalommal erről szereztünk bizonyosságot: a fúvósok és az ütősök is „beérték” a vonósokat, felzárkóztak hozzájuk. És ezt a beérkezést most a közönség zajos tetszéssel nyugtázta, nemcsak tapsolt hosszan tartóan a sikerült produkciónak, de a szólisták előhívásakor lelkesedésében bravózott; is. Lehet — és ez nem kisebbíti az Egri Szimfonikusok ér Jeniét —, ebben a hirtelen támadt zajos sikerben része van annak is, hogy a in isor, Weber, Mendelssohn és Dvorzsák — jobb ezt a nevet így írni a kiejtés miatt — eleve az érzelmekre épített. Weber bőven áradó meséje, Mendelssohn tündéreket ébresztő és varázslatokat ígérgető muzsikája, majd Dvorzsák pátosza így, hangulati egymás utánban jó lélektani építkezésnek bizonyult. Ez alkalommal jói fl küxsTnzsslől a mikroüfmig Újdonságok a Megyei Könyvtárban tette a zenekar, hogy a kiadott műsortól eltért és a beígért Beethoven-szimfónia helyett Dvorzsák IX. szimfóniáját .hozta: így váltteza romantikus est kerek egész- szé érzelmileg-hangulatilag és nagy ünnepléssé az egri muzsikusok számára. Nem először írjuk le és itt illik megismételni: ennek a sikernek kikovácsolója Farkas István karmester. Barátaival, tanártársaival hosszú éveken át idomítot- ta-fejlesztette a zenekart, míg létszámban és tudásban, ösz- szehangoltságban és ízlésben, stílusban és felfogásban egységessé vált. Valószínű, hogy régen várt már erre a teljes elismerésre, amit a közönség most adott meg neki igazán, minden fenntartás nélkül első ízben, de öröme annál nagyobb lehet: hiszen a kezdeményezők, „a próféták” sorsa sosem könnyű. S ha most fúvósait, Szepesi Györgyöt, Asztalos hórándot, Dienes Gábort és a többieket ünnepelték, az a karmeste- vetlen kapcsolat meghittsé(Fotó: Szántó György) gével meséli el a fontos tudnivalókat a műsorszámokról, és közben arra is van ideje és érkezése, hogy az érzelmi előkészítést is elvégezze. Egy élénk színfolttal lenne kevesebb élményünk, ha nem így tenné. (farkas) Az emberek jó részében még a hagyományos kép él a könyvtárakról. A művelődni, a tanulni, a kikapcsolódni vágyó olvasó kéri, vagy kiválasztja az általa óhajtott regényt, novellás, vagy verseskötetet. Ha tájékozatlanabb, esetleg ötletet, Javaslatot kér, s aztán az ajánlott művel távozik. Esetleg — amennyiben ideje van — letelepszik, s átfut néhány újságot, folyóiratot Nos, ez valóban így volt, különösképp akkor, amikor megkezdődött a szocialista biblotékák hálózatának kiépítése. Azóta viszont egyre gyorsabb ütemű fejlődés bontakozott ki. Nemcsak számszerű, hanem minőségi gyarapodás is. Erről az utóbbiról kevesen tudnak. Verseny az idővel Korunk, a tudományostechnikai forradalom időszaka, gyors tempót diktál, s annak, aki lépést akar tartani a rohanó idővel — dolgozzék akár az íróasztalnál, akár a munkapad mellett — állandóan képeznie kell magát. Igen ám, csakhogy egyre nehezebb eligazodni az információk dzsungelében. Könyvtárügyünk számított az egyre fokozódó követelményekre, s gondol nemcsak a jelen, hanem a jövő igényeire is, s a városokban, a megyeszékhelyeken — így Egerben, a Megyei Könyvtárban is — információs központok formálódtak, s olyan munkatársi gárda toborzódott, amely a kalauz szerepét vállalja, s újszerű szolgáltatások sorát kínálja. A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a fiatal szakmunkások és értelmiségiek munkába állás után egy kissé megtorpannak, s alig-alig kísérik figyelemmel foglalkozásuk, hivatásuk ismeretanyagának gazdagodását Egy- egy megbízatás aztán nehéz helyzet elé állítja őket Ha különböző tanfolyamok vezetésével, vagy előadások tartásával bízzák meg őket, hirtelenében azt se tudják, kihez forduljanak, honnan szerezzenek irodalomjegyzéket — szaknyelven bibliográfiát —, s hol találják meg a keresett műveket cikkeket. A megyeszekhely egyik pedagógusa például Romániába levelezett egy folyóiratért, holott annak minden számát megtalálhatta volna az egri könyvtárban. Bárki kopogtathat Aki valaha is belekóstolt a tudományos munkába, az tudja, hogy mekkora időt, türelmet, fáradságot igényel a forrásmunkák összegyűjtése és beszerzése. A tapasztalatlanabbak, a kezdők olykor a leglényegesebb művek mellett siklanak el, s ezzel eleve csorbítják leendő tanulmányok, dolgozatuk értékét. Ettől a hangyaszorgalmat kívánó, türelmet őrlő tevékenységtől mentesítik őket a könyvtárosok. Helyettük dolgoznak, s gyorsan, precízen, ingyen elkészítik számukra a • kért anyagot. Ez felkészültségük mellett annak is köszönhető, hogy az elmúlt évek során kialakult — az egész országot behá'ózó — szétsugárzó tájékoztatás rendszere, amelynek a legtöbb megyei könyvtár tagja. A központi szerepet a szombathelyi bibliotéka vállalta el. Ide futnak be mindenünnen a kész bibliográfiák, s innen rendelhetik meg bárhonnan, s meg is érkezik egy, vagy másfél hét alatt. Az első fecskék — főként pedagógusok és kutatók — éltek is ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Volt, aki az Alisir Nevai irodalmi munkásságról szóló tanulmányokat kérte. Az egyik tanár a modern gyermekirodalmi művek olvasottságának és hatásának vizsgálatáról várt és kapott pontos bibliográfiát. Akadt olyan Is, aki Upton Sinclair alkotásainak magyarországi fogadtatására, olvasottságának mértékére volt kíváncsi. Nem kellett leveleznie, utazgatnia, hónapok munkájától kímélték meg. Ügyszólván nincs olyan téma, amelyhez ne kapna útbaigazítót az olvasó. Hiánypótló kiadványaik Sokat remélhet nemcsak a pedagógustábor, hanem a műszaki és az agrárértelmiség is. A különböző kiadványokból — ilyen a Magyar Nemzeti Bibliográfia, a Magyar Folyóiratok Repertóriuma, az Agrárirodalrrü Szemle, a Magyar Mezőgazdasági Bibliográfia, a Műszaki Gazdasági Információ —• nyomon követhetik a hazai, s főként a külföldi szakíró- dalom alakulását, hiszen ezek zöme az egyes cikkek rövid, de útbaigazító magyar nyelvű kivonatát is tartalmazza. A teljes fordítást, amennyiben megvan —szintén kérhetik, s fénymásolat formájában meg is rendelik számukra. Ez a szolgáltatás különösképp az üzemek és intézmények számára jelent sokat, mert gazdasági életünk aktuális kérdéseinek lényegét ismerhetik meg sokoldalúan, s ötleteket szerezhetnek például a korszci ű munkaszervezéshez. Igen hasznosak a hp'_,í gyűjtésen alapuló tájékoztatók. Ünnepeink címmel, folyamatosan megjelenő sorozatot indítottak azok szám i- ra, akik — akár az iskola. ban, akár a gyárakban — a megemlékezéseket tartják, lényegesen megkönnyítve ezzel a felkészülést, összeállították azoknak a folyóiratoknak a jegyzékét, amelyeket megyénk egyes intézményeiben megrendelnek. Ez a jó ötlet szintén a gyors eligazodást segíti. A debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Könyvtárával karöltve a megyei vezetők rendszeres informálására gyűjtik egybe a politikai témájú újságcikkek sorát. Idővel teljes lesz a Heves megyében valaha megjelent hírlapok anyaga, mert az Országos Széchenyi Könyvtár mikrofilmmásolatot készít róluk, s ezek eljutnak Egerbe, ahol az érdeklődő a leolvasó készülék segítségével — ezt is rövidesen megvásárolják — helyben tanulmányozhatja a keresett írásokat A hagyományos kölcsönzéstől hosszú út vezetett ai mikrofilmig. Az újdonságok már a jövőt jelzik, s a gyorsuló idővel lépést tartani óhajtó embert szolgálják.- (pécsi) Mark Zaharovs 20.05: Muzsika az éjszakában Tévéjáték- Duna-Rátóton vagyunk, délvidéken, a századfordulón. Az indulatok nagyok, a célok és eredmények nem tudei .HíbBUSm, X97(i. február 18., szerda nak hozzájuk felnőni: kicsinyes célokért csak apró eredmények születhetnek. Purcz Endre polgármester. Hivatalát nagy odaadással látja el. ám ő a ritka kivétel: az isten hivatalt adott neki ugyan, de nem adott hozzá észt. A szorgalmas te- hetségtelenség és tehetetlenség mintaképe, akinek igvek- /ése. törekvése, mondhatnánk élete célja: szobrot állítani a XVII. században élt Rajmund főhercegnek. És hogyan valósul meg a „purczá eszme”? Ügy. mint amilyen maga Porcz is. s a környezete, az egész rátóti rátarti, ám kicsinyes világ. Papp Dániel legjobb novellái között tartják számon A rátótiak címűt, amely a Muzsika az éjszakában című kötetben jelent meg. A kötet címe lett a tévéjáték címe. A ..muzsika” pedig bús szomorú. szerb népdal amely hivatva van aláfesteni a szereplők leik'állapotát. Főszereplők: Törőcsik Mari és Márkus László. Qle.ni nyílik az ejlih'iiitjö Idegesen rángattam a M- oldózsinórt, de rémülten vettem észre, hogy az ejtőernyőm nem nyílik ki. — Fél évvel ezelőtt pontosan így jártam én is — szólt oda a legnagyobb lelki nyugalommal a mellettem zuhanó ismerős ejtőernyős lány. — Es hogyan végződött a dolog? —érdeklődtem utánaordítva. — Nem emlékszem pontosan. Mintha úgy rémlene, minden ripityára ment szét... Felkészültem hát arra a pillanatra, amikor majd minden ripityára megy, és közben elcsodálkoztam, hogy kedves kolléganőm végül is ugyanúgy zárt ernyővel zuhan, mint én. — Ide figyeljen — kiáltottam neki ismét —, ne legyen butuska, elfelejtette kinyitni az ernyőjét! — A, dehogy, késleltetett ugrást végzek — mosolygott rám. — Igazán, hát ez nagyon kellemes! Akkor egy ideig útitársak leszünk. Baljós csend következett. — Mondja, még sokáig fogunk1 zuhanni — kérdeztem, mert valahogy el kellett tölteni az időt a nem éppen örömteli végállomásig. — Nem tudom. Első alkalommal ugrok ebből a magasságból! — válaszolt szívélyesen útitársnőm — Maga biztos oenne, hogy jó irányban repülünk? — érdeklődtem. — Természetesen! Szerintem minden a legnagyobb rendben történik — nyugtatott meg újdonsült barátnőm. — Ott ni, nézze csak, az már a föld!... — Maris? Milyen gyorsan! — jegyeztem meg közömbösen, és még egyszer az útitársnőmre néztem. — Micsoda nagyszerű alakja van magának —* mondtam búcsúzóul. — Milyen ragyogóan manőverez, és úgy általában ... jó lenne még sokáig így... hogy is mondjam ... még egy ideig» magával együtt lenni, hogy úgy fejezzem ki magam, az égben. — Nekem szintén tetszik, hogy együtt zuhanok magával — ismerte el ő is őszintén. — Soha nem felejtem el ezt a napot! — Kár, hogy elválnak útjaink — filozofáltam, majd férfias bátorsággal az egyre közeledő földre tekintettem. — Maga most szépen leszáll, év. pedig szállók vissza a mennyekbe! — Az égre mutattam. — Ha nem lennék ilyen bosszantó helyzetben, bizony gondolkodás nélkül felajánlanám magának a kezem, sőt a szívem. Attól tartok, hogy mindez most túlságosan meggondolatlanul, könnyelműen hangzik. Természetesen én szabályos, úgymond hivatalos ajánlatot is tehetek, de mi értelme lenne magának özvegyként földet érni. — Maga valóban feleségül akar venni?! Akkor nyomban kísérelje meg még egyszer meghúzni a kioldózsinórt — tanácsolta a kedves türelmet! enüL — Miért gondolja, hogy eddig nem próbáltam? — Én azt láttam, hogy maga mindent cibált, ráncigáit, bármi legyen is az, csak éppen a megfelelő zsinórt nem. Maga túlságosan szórakozott, vagy pedig azt a látszatot akarja kelteni, hogy egy igazi hétpróbás ejtőernyős! — Miért nem mondta mindezt már korábban — háborogtam. — Hogy nem azt húzom, amit kell. — Rántsa meg! Azonnal! — kiáltott útitársnőm. — Nem, először válaszoljon — ismételtem makacsul. — Válaszoljon vagy vége köztünk mindennek! — Maga biztosan rám se hederített volna, s akkor oda a boldogság, szertefoszlott volna mindörökre — kiáltott vissza gyorsan, takarékoskodva minden pillanattal. — Ne merészelje ...! Azon; húzza meg a zsinórt! — Ne keltsen páivk^t! M nem vagyunk a fö'd'jn! vetettem oda szigorúan, n közben megkerestem a z nórt, és teljes erűvel m rántottam. Pillanatok múlva könny dén földet értünk. Mind; irányból ijedt arcú társai! rohantak felénk. — Gyerekek! Nyugi! Ne kell idegeskedni! — kiáltó ta nekik a boldogságtól r; gyogva az én kis menvas: szonyom. — Ezennel be'-’-»? fém. hogy megbeszéltük, b; leenyeztem — a fe'esége h szék! Minden rendben, ne; igaz?! Rados Péter fordítása
