Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

Medgyessy Ferenc ÁlmoBffibaaa earn Jutott v-Ana eszembe, hogy szegény Jackson le­vágott karjának milyen aoredön- tő szerepe Leas életemben, Jackson maga »tarai tett rám különösebb hátáét Egy roskadozó viskóban ta­láltam rá, a óból mélyében, ahol már a mooaár kezdődik. Lápon tó­csák vették körül a házat, a bolt­víz színét zöld, rothadó hínár lep­te d, caánte kibárhatatlaa bűzt árasztva. Jackson eaakugyan szelíd és alázatos volt — pontosan olyan, amilyennek Érnem leírta. Valami nádszéket Javított éppen, és amíg beszéltem vele, ®gy percre sem hagyta abba munkáját Ügy vet­tem észre, már megadta magát sorsának. Hangjában csak akkor éreztem egy kis forrongó keserű­séget, amikor megjegyezte: — Azért nem kellett volna ki- tenniük a gyárból. Valami állást adhattak volna. Egy éjjeliőr mun­káját el tudnám látni, így, fél- karral is. Egyébként alig tudtam meg tőle valamit. Nem látszott túlságosan okos embernek, viszont megma­radt fél kezével olyan ügyesen dolgozott, hogy mégsem lehetett éppenséggel ostoba. — Mit gondol — kérdeztem tő­le —, mi az oka annak, hogy a kezét elkapta a gép? Lassan felemelte a fejét, tűnőd­ve rám nézett, és vállát vonogatta. — Nem tudom — mondta. — Megtörtént — Nem volt elég óvatos? — fag­gattam tovább. — Nem — felelte —, azt nem mondhatom. Túlóráztam, és talán kissé fáradt voltam. Tizenhét évig JAC* LONDON: Jack London amerikai író (int —lila) sziVeiésének 100. évfordu­lóidra dolgoztam abban a gyárban, és megfigyeltem, hogy a legtöbb bal­eset lefújás előtt történik. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó munkaórában több a baleset mint egész nap. Istenem, annyi levá­gott kezet láttam már, hogy tu­dom, mit beszélek. — Olyan sokat látott? — kér­deztem. — Százat meg százat Még szét­marcangolt gyerekeket is. A szörnyű részletektől eltekint­ve, Jackson balesetének története pontosan megegyezett azzal, amit Ernest mesélt. Megkérdeztem tő­le, nem nyúlt-e a géphez szabály- ellenesen. Jackson megrázta a fe­jét — Jobb kezemmel elhúztam a szíjat, ahogy kell, és bal kezem­mel a kavicsért nyúltam. Igaz, nem néztem meg, hogy a hajtószíj lejött-e. Azt hittem, lehúztam, de nem történt meg. A sietségben a szíj egy része még a keréken ma­radt. Erre ment rá a karom. — Rettenetesen fájhatott, nem? — kérdeztem részvéttel. — A csontok ropogása nem volt kellemes — felelte. De gondolatai inkább a kárté­rítési pör körül forogtak. Nem ér­tette az egészet, de annyi bizo­nyos, hogy nem ítéltek meg neki semmit. Alighanem 'munkás A VAS PATA (Regényrész’et) Jackson karja és a felügyelő vallomása döntöt­te el az ügyet — Nem úgy vallottak,ahogy kel­lett volna — mondta komoran, és én erre tüstént elhatároztam, hogy felkeresem őket Akárkinek a hibájából történt is a baleset, Jackson igen nyomo­rúságos helyzetbe került Ezzel a núdíonással és házalással annyit 6em tudott keresni, hogy megóvja magát és családját az éhezéstől. Felesége beteg volt és legnagyobb fia, aki most lett tizenegy éves, már dolgozni kezdett a tex­tilgyárban. Hónapok óta nem fi­zetett lakbért, éa attól rettegett hogy kiteszik. — Mégiscsak megtehettek volna éjjeliőrnek — hajtogatta folyton, és ez volt az utolsó szava, amikor elbúcsúztam tőle. Még reménykedtem. De mire aa ügyvéddel beszéltem, aki Jacksont képviselte a bíróság előtt, továbbá a felügyelővel meg a két előmun- kással, ak>k vallomást tettek ügyé­ben, kezdtem igazat adni Ernest- nek. Az ügyvéd szegényes külsejű, pipogya ember volt. Amikor meg­láttam, cseppet sem csodálkoztam rajta, hogy nem tudta Jackson Igazát kiharcolni. Első gondola­tom az volt, hogy Jackson megér­demli a sorsát — miért fordult ilyen m'dva alakhoz? De aztán eszembe jutott, amit Ernest mon­dott: a vállalat nem sajnálta a nénzt a legd-á-'őbb jogtanácsosra, és Ingram ezredes minden háüal megkent ügyvéd. E,Tv szegény munkásnak, ha vitája támad munkaadójával, már «sért Is vesz­teit ügye van. — Miért utasították el a kerese tét? — kérdeztem. Az ügyvéd zavarba jött Olyan gondterhelt arcot vágott hogy megsajnáltam. Aztán panaszkodni kezdett Azt hiszem, siránkozása egészen őszinte volt. Vannak em­berek, akik arra születnek, hogy semmi 6e sikerüljön nekik. Ebben az ügyben nagyon elkeserítette a tanúk viselkedése. Csak olyan dolgokat vallottak, melyek a má­sik félnek kedveztek. Egyetlen szót sem lehetett kihúzni belőlük, ami Jackson javára billentette volna a mérleget. Nem is csoda, hiszen a kenyerükről, sőt a vajas kenyerükről volt szó. Jackson is ostobán viselkedett Ingram ezre­des fölényesen beszélt vele, meg­félemlítette, összezavarta. Ingram mestere a keresztkérdéseknek. Olyan válaszokat adott Jackson szájába, hogy saját maga tette ki- lá’ástalanná ösyét. — Mit számít az, mit mondott ha a követelése jogos volt? — kérdeztem. — Mi köze ennek a joghoz? — kérdezte az ügyvéd válasz helyett — Nézze csak ezeket a könyveket! — Kezét végighúzta a vaskos kö­teteken, melyek szűk dolgozószo­ba 4ár,n,t falait bor'tották. — Mi­nél többet olvasom és tanulmányo­zom ezeket a jogi munkákat, an­nál jobban látom, hogy más a törvény és más a jog. Ha nem hi­szi el nekem, kérdezzen meg más ügwédeket. Ho<ry mi jogos és ml nem. azt a vasárnapi iskolában ta­nulhatja meg. De amit a jog! egyetemen tanítanak, az csak a törvények és rendeletek száraz paragrafusainak tömege. — Azt akarja mondani, hogy a jog Jackson oldalán állott, mégis elvesztette a perét? Azt meri ál­lítani, hogy Caldwell bíró igazság­talan ítéleteket hoz? A kis ügyvéd rémülten nézett rám — már megbánta harcias fel­far tyanáeát, attól tartott, még kel­lemetlensége lehet belőle. — Mit számít Jackson, és mit számítok én? — kezdett el újra 6Í ránk ózni. — Az esélyek nem voltak egyformák. Ingram ezredes nagy jogász. Ha nem értené a dol­gát, nem volnának olyan kliensei, mint a Sierra Textilgyár, az Ers­ten Ingatlanforgalmi Társaság, a Berkeley Egyesült Iparművek, az Oakland, a San Leandro, a Plea­santon Villanyművek. A legna­gyobb vállalatok ügyésze, és azok tudják, miért fizetik. Mit gondol, mért kap csak a Sierránál húsz­ezer dollárt évente? Mert megér húszezret, és behozza nekik. Én persze nem érek annyit, ezért va­gyok afféle hetedrangú ügyvéd, aki örül, ha nem hal éhen. Nekem csak olyan klienseim vannak, mint szegény Jackson. Mit gondol, mit kerestem volna rajta ha meg­nyerem is az ügyét? — Attól tartok, hogy jól meg­zsarolta volna — feleltem. — Azt hiszi? Hát igen, azt tet­tem volna! — kiáltott fel dühö­sen. — Utóvégre nekem is meg kell élnem, nem? — Jackson nak felesége van, gye­rekei vannak — jegyeztem meg korholó hangon. — Nekem is van feleségem, ne­kem is vannak gyermekeim! És ha én nem gondoskodom'róluk, a kutya sem törődik velük! (Jellegzetes példája a létért fo­lyó gyilkos küzdelemnek, mely az akkori társadalom törvénye volt. Az emberek éhes farkasok módjára törtek egymásra. A nagy farkasok szé+szaggatták a kis far­kasokat. Jackson persze az égési. társadalmi farkascsordában ® leg­gyengébbek közé tartozott) KBeucveaöt ' éve. 1881. Hmmta 59-én ízül ett Med- Syeeey Ferenc, Kossuth- Ojas szobrászművész (meg­halt 1938-ban) a XX. szá- aBdJ magyar r -at ki- ia»«sslé alakja. Uj könyvek As Akadémiai Kiadónál Ütött napvilágot, a Korunk tudománya sorozatban. Hu­bert Laltko és Wolf-Dietrich Sprung közös munkája, a „Kémia és filozófia”, amely a marxista filozófia állás­pontját fejti ki a modem kémia néhány filozófiai kér­désében. Érdekes történettu­dományi értekezés a Bánkuti Imréé, a kurucok első du­nántúli hadjáratának 1704. január—április közötti idő­szakáról. A Körösi Csorna Kiskönyvtár 14. kötete a „Mongol mitológia”, szerző­je Lórincz László. Virágos Zsolt könyvének elme: „A néger»ég és az amerikai irodalom”. Megje­lent Németh János jogi könyve, a „Rendkívüli per- orvoslatok a magyar polgári eljárásjogban”. A mezőgaz­daság műszaki fejlesztésének kérdéseivel foglalkozó soro­sat legfrissebb kötete Bán- házi Gyula és Tóth László közös munkája, „A gépi fe­jős hatékonyságának növe­lése A) automatizálása”. A Szépirodalmi Könyvki­adó újdonságai között talál­juk Fodor József esszéinek . kötetét, címe „Egy költészet története”. Sükösd Mihály elbeszéléskötete az „Ítélet előtt”. Az Olcsó Könyvtár sorozatában látott napvilá­got Jókai Mór történelmi re­génye, az „Egy hírhedett ka­landor a XVII. századból”. Michelangelóról szól Bara­bás Tibor életrajzi regénye. Karcolatok, önéletrajzi jegy­zeteket tartalmaz az „Újabb napok hordaléka”, Déry Ti­bor tollából. „Okulásul fi­amnak” a címe Bereczky László kisregényének. Duba Gyula novelláskötete az „An­gyal vagy madárijesztő?” A kötet a magyar—csehszlovák közös kiadás keretében lá­tott napvilágot, a pozsonyi Madách Kiadóval közös gon­dozásban. Sarkadi Imre mű­veinek negyedik köteteként jelent meg a novelláit tar­talmazó könyv. A Diák- könyvtárban látott napvilá­got Vörösmarty Mihály drá- ^ mai költeménye, a „Csongor és Tünde”. Hegedűs Géza L regényciklusa az „Európa közepén”, Gergely Sándor publicisztikai írásainak kö­tete a „Hittel és indulattal”. Portré Törő esik Mariról Negyvenkét filmszerepet s legalább annyi színpadi figurát mondhat magáénak Törőcsik Mari, akiről a ké­nyes esztétikai méreéjű és igen jó tollú Molnár Gál Péter, az ismert újságíró igényes könyvecskét írt. He­ves megye szülöttjét, az öt­venes évek nagy felfedezett­jét, a népszerű Törőcsiket az író-kritikus sokoldalú és tartalmas elemzésben mu­tatja be. Törőcsik ‘ Mari véletlenül került a színifőiskolára, vé­letlenül jutott első főszere­péhez Is. De rövid időn be­lül, már diákkoráén, egy korszak ideálja lett, fénylő fiatalsága, csendes szépsége, vonzó egyszerűsége mindig feledtetni tudta még fara­gatlan. félkész tehetségét. A Körhinta a színinövendékből egyszerre „sztárt" csinált. Az író kitűnően rámutat arra, hogy az első zajos siker nem kapatta el' Törőcsiket, s talán ennek köszönheti, Kirgiz enciklopéda Megjelent a Kirgiz Szov­jet Enciklopédia első kötete. A szovjcthatalom esztendei alatt a kirgizek, akik egykor Írással nem rendelkező no­mád nép voltak, nagy utat tettek meg az első ábécés­könyvtől a nemzeti tudomá­nyos akadémia felállításáig. A kirgiz tudományos akadé­mia munkatársainak alkotá­sai széles körben ismertek a köztársaság határain túl is, A kirgiz enciklopédia hat kötetből fog állni. Az isme­retek valamennyi területé­ről több mint 35 000 szócik­ket tartalmaz majd. Kirgiz és orosz nyelven speciális kötetet adnak kJ, amely teljes egészében Kirgiziával foglalkozik majd. Tükrözi azt az utat. amelyet a kirgizek a nomád feuda­lizmustól a fejlett szocialis­ta társadalomig tettek meg, a gazdasági élet és kultúra nagy vívmányáig. hogy igazi művén* vált be­lőle. Az elnő megtorpanás T6­rőcsik művészi pályáján a film és a színház váltása­kor mutatkozott. A fiatal művésznő nem tudta azon­nal azt nyújtani a „világot jelentő deszkákon”, amit megszoktak tőle a vásznon. Aztán az évek múlásával a törékeny, a mindig vala­mi halk szomorúságot ma­gában hordozó kislány asz- szonnyá érett. Töröcsik Ma­ri az életben és a színpadon is beérett nő és művész lett. A szerepköri váltás — mondja Molnár Gál — a színészi élet egyik fájdal­mas és nehéz ugrása. Törő­csik már sikeresen túljutott rajta, felülkerekedett má­sodik válságán is. A negyvenedik évébe lé­pett művésznő habitusában van egy olyan vonás, amely mindig jellemző és jellegze­tes volt és maradt Az Igé­nyes portrékönyv alkotója 6zépen megfogalmazza ezt: „Törőcsiknek a aaeaotytt ■zűri ki aa emlékezetünk. Ezt a szelíd, bánat felhózte emberi ragyogást az arcon, a boldogságnak vagy a bol­dogságvágynak ezt a finom derengését, amelybe idővel egyre több fájdalom szűrő­dik be." Törőcsik színjátszásunk egyik vezető művésze. Osz­toznunk kell Molnár ^ Gál Péterrel abban, amit végső következtetésként levon T6- rőcsik Mari színészi pályá­járól, „ö nem mérhető sem életkorral, sem stflusdivat- tal: sikereit csak részben köszönhette hamvas fiatal­ságának a kezdetekben, és miközben pályafutásának eddigi közel két évtizede alatt stílusok változtak, új játékmodorok jöttek és men­tek: ő minden „új hullám­nak” vezető színésznője ma­radt és érzékenyen simult bele a korba, megőrizve egyszersmind önmaga egyé­niségét.” Dr TTefcU József VALSE TRISTE... •» Arttet: A g—«alksM orf 3aaA: A ntfvéss műterméből

Next

/
Oldalképek
Tartalom