Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

Vigyázat! Mély viz!-9Ű (' : A két nyila ckozoaiak Diao- i W&ra halvány sejtelme sem volt arról hogy mennyire közös témát pendítettek meg. Lehet, hogy ma sincs tudomásunk egymás vélemé­nyéről. hiszen az egyikük élsportoló, a másikuk gaz­dasági pénzügyi szakember. Hargitay András a Köz­ponti Sportiskola világhírű úszója, szinte panaszkodva mondta a Magyar Hírlap riporterének hogy mennyire fárasztó, kimerítő a minden­napos. több ezer méter hosz- , szúság leuszasa miközben az edző stopperórával méri a másod- sőt tizedmásod- perceket. s buzdítja a na­gyobb tempóra. — Megéri? — kérdezte a riporter. Az úszó elgondolkozva vá­laszolt: — Csak így lehet a világ élvonalában maradni. A másik nyilatkozó. Tre- éon Ferenc pénzügyminisz­ter-helyettes — bár nem él­sportoló és rjem is sport­ember — szintén „vízi” ha­sonlattal ált Kifejtette, hogy gazdasági fejlődésünk jelen, 3e még inkább jövő idősza­kában csak azok a gazda­sági szakemberek képesek majd igazán jó eredménye­ket elérni, akik nem fél­nek a „mély víztől”. Per­sze. el lehet egy darabig még a csekélyebb vízben is úszkálni, csakhogy ez ko­rántsem hozhat olyan hasz­not. jövedelmezőséget egy vállalatnak mint a „mély vízben” való jártasság. A . pénzügyminiszter-he­lyettes! találó hasonlata bi­zonyára úiaöb vitára ösztö­nözte a vállalati, szövetke­zeti vezetőket Újabb vitá­ra. mert hiszen téma eddig is volt bőségesen elég. Ért­hető is ez. hiszen a követ­kező ötéves terv időszaká­ban — s ez alle néhány hét múlva megkezdődik — az eddigitől eltérő, úi közgaz­dasági feltételek között szük­séges a gazdálkodó egysé­geknek bebizonyítani, hogy továbbra Is életkénesek, ké­pesek növelni gazdálkodásuk hatékonyságát. Az Ú1 sza- báVnzókhoz való rugalmas alkalmazkodás nem kis fel­adatot lelem azok számára sem. akik eddig eredménye­sen. lói dolgoztak. Mégis, általában azok haj­lamosabbak a vitatkozásra, ahol bizony eddig is előfor­dultak kisebb-nagyobb döc- cenők. voltak a gazdálkodá­suknak kritikus pontjaik, s éppen ezért a jövőtől is jobban tartanak. Ebből fa­kadóan bizony sokkal nehe­zebb lesz a jövőben a ter­melés ' és a -gazdálkodás, mert — az előző időszaktól eltérően — túlzottan „meg­kötik" a vállalatok kezét. lé* nyegesen csökken az önálló­ság. s végeredményben' a ,.központi” döntések helyet­tesítik a vállalati intézkedé­seket. Végeredményben tehát nem lesz szükség az örtálló kezdeményezőkészségre, a bátor kockázatvállalásra, csak a „szűk keretek” kö­zött lehet mozogni. A túlzott „önállóságfél- íókkel” szemben kialakult az ellenvélemény is. Hirde­tőik szerint pontosan az okozza gazdasági életünk jelenlegi gondjait, hogy a központi irányítás ..túl lazá­ra engedte a gyeplőt”, a vállalatok szövetkezetek csu- dán a saját érdekeikét ér­vényesítették. azt termeltek, amit akartak. S bár nyíltan nem kimondva, de mégis azt várták, vagy várják, hogy visszatér a ..mutatók rend­szere” Hiszen mennyivel jobban lehet irányítani, ha a számok konkrétan meg­szabják mindenkinek: mit, mennyit és mikor állítson elő. A szélsőséges véleményt alkotók — akár ilyen, akár olyan irányban — szeren­csére kevesen vannak. A legtöbb gazdasági vezető : reálisan ítél- meg a dolgo­kat, s nem tart sem az ön­állóság csorbulásától. 6em attól, hogy újra reneszán­szukat élik majd a direktí­vák Mint ahogy nincs is egyikről sem szó. Csupán ar­ról. hogy az eddigieknél kö­rültekintőbben. ésszerűbben kell maid gazdálkodni. Egy­részt azért, mert van még bőségesen javítanivaló. Hi­szen például. ha a megye gazdaságában a jelenlegi 20 —25 százalékos munkaidő-ki­esést csupán a felére lehet­ne csökkenteni, akkor mint­egy 1400 munkaerő szaba­Ruházati ellátás 1976-ban A könnyűipar és a belke­reskedelem az idei évre is jó előre egyeztetett tervek alapján közösen készült fel a ruházati ellátásra. Az már 1975 végén nyilvánvaló volt, hogy a textilruházati ipar termékei iránt továbbra is növekvő kereslet várható. A ruházati ipar termelése 1976- ban a tervek szerint mintegy 5 százalékkal nő. S fogyasztót áron számítva előrelátható­lag 38 milliárd forint értékű hazai gyártmányú cikket bo­csátanak a lakosság rendel­kezésére. Miután a csecsemő- és bé­biruházati ellátás további javulását az ipar a maga esz­közeivel már biztosítja, elő­térbe került a csecsemőkort elhagyó kisgyermekek, a 3— 6 évesek és a kisiskolások korszerű öltöztetése A Ma­gvar Divat Intézetet megbíz­ták a kisgyermekek számára jelenleg gyártott kínálat fe­lülvizsgálatával, az ipari és a kereskedelmi vállalatok ré­szére szükséges információk, javaslatok és az új kínálat- kollekciók összeállításával. Az ipar igyekszik az igé­nyekkel minden tekintetben lépést tartani, mivel azonban az adottságok határt szab­nak a kapacitás növelésének, a minisztérium ösztönzésére <m .st olyan vállalatok és szö­vetkezetek is készítenek maid csecsemő- és gyermek- ruházati cikkeket. amelyek eddig ezzel nem foglalkoztak. Közéjük tartozik a Május 1. Ruhagyár is. amely az idén kezdte meg a gyermekkabá- tok gyártását Farmeröltözékből 1976-ban a tavalyinál 44 százalékkal gyártanak többet, s ez nem kevés, hiszen már a múlt év­ben is mintegy egymillió da­rab készült A Könnyűipari Miniszté­rium már egy évvel ezelőtt k^-toménvezte tartós egyiitt- m'köóés létrehozását a Mo- SöűmagyaróváT‘ gyár és egy jugoszláv ipar- vállalat között. Ennek nyo­mán a KONZUMEX közre­működésével ,már megkötöt­ték a hosszú lejáratú bér­munkaszerződést, ennek alapján Jugoszláviából az idén egymillió garnitúra (két­millió darab) alsó kötött ru­házati cikk érkezik, amely­nek gyártásához a magyar vállalat műszaki segítséget és fésüsfonalat ad. A hazai vállalatoknál, szö­vetkezeteknél tavaly mintegy ötmillió-egyszázezer férfiing készült. Miután a férfiak öl­tözködésében a pulóvert kez­di háttérbe szorítani az ing, ez a tetemes mennyiség már a múlt esztendőben sem bi­zonyult elegendőnek. Ezért 1976-ban 200 ezerrel több in­get varrnak, a belkereskede­lem pedig átcsoportosítva devizakereteit, további fél­millió darabbal növeli az ingimportot Az 1975-ben gondokat okozott úttörőing- ellátás javítására az idén az eredetileg tervezett 320 ezer helyett 500 ezer úttörőing szállítását vállalta az ipar a belkereskedelem számára. Ami az export várható ala­kulását illeti, a szocialista partnerekkel a méterárukra, cipők szállítására teljes egé­szében. a konfekcióipari ter­mékekre és kötöttárukra csaknem a felajánlható mennyiség 100 százalékára megkötötték már a szerződé­seket. Amint a Könnyűipari Minisztériumban elmondták az idén számottevően növek­vő tőkés exportra való fel­készülést jól segítette, hogy ezúttal a vállalatok időben megkapták a szükséges in­formációkat. valamennyi ter­melő ismeri azokat a körű! ményeket, amelyekkel szá­molva időben megtehették és még megtehetik ajánlataikat Ennek köszönhető. hogy már most 20 százalékkal nagyobb a kötésállomány, mint az el­- '•»* A-r .—14- fyur-rr', dulhaes* íSsi, dolgozhat»* miiből hatékonyabban, vagy ugyanazokon a munkahelye­ken többletterméket állít­hatna elő. De említhetnénk a kritikus mű&zakszámot is, sz 1971; évi 1.44 százalékkal szemben a múlt évben 1,41 százalékra csökkent. Pedig mindenki előtt világos, hogy a gépele akkor termelnek többet, ha minél jobban ki­használják őket De említ­hetnénk azt is. hogy igen sok üzemben még mindig alacsony a munka- és üzem- szervezés színvonala, vagy azt is. hogy az exportter­mékek c-gy részének gyenge a minősége De azért is szükséges a megfontoltabb, jobb gazdál­kodás. mert a világgazda­ságban bekövetkezett fordu­latok sok tekintetben kedve­zőtlenül érintették a nép­gazdaságot. S ebből az kö­vetkezik, hogy mindenkinek többet kell tennie, mint ed­dig. S ez korántsem frázis, ha csupán arra gondolunk, hogy megyénknek szinte egyetlen mezőgazdasági ter­melőszövetkezete sincs, amelynek termékei ne jutná­nak el valamelyik külföldi országba. S ha hozzátesszük azt is. hogy ipari üzemeink jelentős része is exportál, vagy importál, akkor világos­sá válik, hogy a világgazda­ságtól nem csupán az orszá­gunk, de megyénk termelő egységei sem zárkózhatnak el. Ezért szükséges a több és jobb munka. S hogy ez a munka ko­rántsem könnyű? Nem is ál­líthatta és nem is állítja sen­ki. Mint ahogy az eltelt há­rom évtized sem volt éppen’ „sétagalopp”. Természetes, hogy a fejlődéssel együtt a feladatok is nehezekké vál­nak, bonyolultabbak, össze­tettebbek lesznek. Nem egy termelőszövetkezeti elnök mosolyogva meséli ma, hogy valamikor, tizenöt-húsz évvel ezelőtt még egy centin, a mellényzsebben hordta a „könyvelést”. Hol tartunk ma már ettől. És az is természe­tes, hogy öt-tiz év múlva a mai módszerek sem lesznek elegendők. Ebből következik, hogy az új ötéves tervben egyre több olyan vezetőre lesz szükség, aki bele mer menni a „mély vízbe” Mert hát Hargitay sem vált volna világklasszis úszó­vá, ha valamikor kisgyer­mek korában azzal az anek­dotabeli fordulattal állt vol­na elő: — Nem merek bemenni a medencébe, mert nem tudok úszni. Kaposi Levente Kútaíőaszfafon a Duna A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási áe Vízépítési Intézetében kíséri®« tek kezdődtek a magyar—csehszlovák együttműködéssel megvalósuló nagymarosi víz­lépcsővel kapcsolatban. Kicsinyített hajózsilipben uszályok modelljeit helyezték el, ás így vizsgálják a kifolyó és töltő nyílások méreteit. Az érdekes hidraulikai kísérlet után az intézet munkatársai szakvéleményt adnak a tervezőknek. (MTI fotó — Csikós Gábor felv. — KS) Egymilliós utánpótlás 0 íegtíibb munkásfiatal az iparban dolgozk Hozzávetőleg 950—970 ezer munkásfiatal él hazánkban. A munkásosztály csaknem egymillió fős utánpótlása fe­lerészt az iparban dolgozik A szövetkezeti iparban fog­lalkoztatottak létszámát 80 000-re. a hírközlés és a szállítás területén tevékeny­kedőkét pedig 88 000-re be­csülik. Ezeket a számokat ki­egészíti mintegy 220 000 szak­munkástanuló, akik diákok ugyan, de egyben termelő munkások is. Az adatokat a szakmun­kássá válás folyamatával, társadalmi és pedagógiai ösz- szefüggéseivel foglalkozó ku­tatás összesítette. A felmérés szerint a munkásfiatalok 50 százaléka „népszerű” szak­mát, 20 százalékuk? úgyneve­zett „népszerűtlen” szakmát folytat. A szolgáltatási ága­zatban a munkásfiatalok 5 százaléka dolgozik. Ami az iskolai végzettséget illeti, a magasabban kvalifikált fiatal ipari szakmunkások 31 szá­zaléka, a szolgáltató ágazat­ban foglalkoztatott ifjúmun­kások egynegyede érettségi­zett. A tapasztalatok szerint ha­zánkban a munkásság után­pótlása nagyrészt a tősgyö­keres munkáscsaládokból származik. Ezt tükrözik az országos reprezentatív vizs­gálat adatai is. A több mint 1300 megkér­dezett munkásfiatal közüf csupán 135-nek volt szellemi dolgozó az apja/ Lényeges megfigyelés az is, hogy a középszintű értelmiségi szü­lők gyermekei inkább a ma­gasabb képzettséget igénylő szakmákat sajátítják el, az ipari szakmunkás szülők gyermekei többnyire szak­mát tanulnak, illetve a szol gáltató ágazatban helyezked­nek el. A betanított és segéd munkások gyermekei kevésbé törekszenek magasabb szak­mai képzettség megszerzésé re. Leértékelt paloták i Kacsalábon forgó palota, várkastély, akárcsak a mesé­ben. Ha az ember azt látja, micsoda behemót épületet emeltetett a rongy rázásra való hajlam városon és falun egyaránt, első meghökkené­sében azt sem tudja, neves­sen-e vagy bosszankodjék. Értelmetlen dolog minden­képpen emeletes családi há­zat tető alá hozni — mond­juk : Szűcsiben vagy Gyön­gyöspatán —, amikor jól tud­ják a felnőttek, hogy a gye­rekek nem akarnak ott ma­radni a szülőfalujukban. Mit kezdenek majd a hat szobá­val? Egyáltalán — mit kezde­nek ennyi helyiséggel már most is? Semmit. Bebútoroz­zák, aztán megmutogatják a vendégeknek, hadd ámuljon a „pógár”. hadd egye az irigység, hogy lám, mire te­lik a „komáéknak”. Hová fajulhatott volna a házzal való hencegés, ha a józan mértéktartás nem állja útját? Egyáltalán, útját áll­ta? nini Hivatalosan házértékadó- nak nevezik. Még az 1974-es évben hozták a rendeletét, amit 19/1974. MT. és 14/1974. F'M. sz. alatt szokás emleget­ni hatósági körökben. Ma­gánhasználatra mostanában ott szokás elővenni, ahol ér­dekeltek a rendelet végre­hajtásában. Magyarán: akik­nél« lakóháza vagv üdülőié akkora, ólvan értékű, hogy emiatt külön megadóztatják. Kérdés: milyen mérték von határt az ingatlanok sorá­ban? Nem is csekély összeg­ről van szó. A lakóháznak <5« a-’’ üdülőnek- 800. illetve 500 ezer forintot kell elérnie minden kétséget kizáróan. Tehát nem elég csupán „megsaccolni”, hanem fehé- ren-feketén bizonyítani kell tudni, hogy az előbbi százez­reket átugorja az ingatlanok forgalmi értéke. Hogyan lehet ezt meg­nyugtató módon kimondani? Azt nem teheti meg a ta­nács előadója, hogy bekopog­tat egy ilyen házba és el­kezd méricskélni, falat ko­pogtatni, alapokat kibontani, akárha jó detektív lenne és nyomot keresne. Milyen jól jönnek ilyenkor az eredeti tervrajzok, műszaki leírások, amik ott porosodnak az irat­tár mélyén. Aztán segít a te­lekkönyv is. Talán mégsem lenne rossz megoldás, ha a hivatalos sze­mély maga is -bekopogtatna a tulajdonoshoz, megmonda­ná, miért kíváncsiskodik, hi­szen az adózónak is érdeke, hogy „kétséget kizáróan” tud­ják megállapítani az ingat­lan értékét. Tehát, hogy be­lülről is fel lehessen derí­teni : milyen felszerelés nyújt komfortot, milyen anyagok­kal burkolták a falakat, há­nyán lakják és hogyan lak­ják? . A ..szemérmes” magatartás egyáltalán nem használ az ügynek ■ ■ B ■ A Gyöngyösi Városi Ta­nács pénzügyi osztálya ösz- szesen 17 lakóház és 9 üdülő tulajdonosára rótt ki házér- tékadót. A létesítmények for­galmi értéke az osztály sze­rint több mint húszmillió fo­rint. v Kedvezmények is megille­tik azonban a tulajdonost. Például a család összjöve­delme alapján, az OTP-tar- tozás mértéke szerint, de há­rom kiskorú gyerek esetében is gyermekenként százezer forinttal kell csökkenteni a házértékadó alapját. A rendelet tehát nemcsak kötelességeket ír elő, hanem humánus szempontokat is fi­gyelembe vesz. ahogy, ennek „illik” is lennie a mi tár­sadalmi körülményeink kö­zött. Hogy mennyire lehetett igaza a pénzügyi osztálynak, kitűnhet abból is, hogy öten nem fellebbeztek, ketten időközben visszavonták a fel­lebbezésüket. tehát szó nélkül elfogadták a tanácsi hivatal véleményét Márpedig mife­lénk nem nagyon szokás azonnal a zsebbe nyúlni, ha adóról van szó. Azt tartja a közvélemény: fellebbezni kell, mert az csak jóra me­het ki, rosszabb nem lehet belőle. Ha nem egyeznek a véle­mények, akkor dönteni kell, kinek van igaza. Jöjjön te­hát a szakértő! Itt van a kutya elásva. A felülvizsgálat majdnem min­den esetben, el vetette a taná­csi szerv véleményét. Miért talán . a műszaki emberek nem értik a mesterségüket? Nem tudják megkülönböztet­ni a vályogfalat a téglafal­tól? Vagy az nem tudják, mi a különbség a komfort és az összkomfort között? Vélhetjük, az okot másban kell keresni. | Így keletkeztek a „leérté­kelt paloták” — fellebbezés során. Persze, az üay végére a pontot a megyei tanács szakigazgatási szerve teszi ki. Jól akarunk élni, nincs ebben semmi kivetnivaló. A luxus azonban nem il­lik hozzánk, tehát a pöffesz- kedó „családi ház” sem, ahogy a kicifrázott üdülő sem. Ugyan miért lett „sik­kes” Szűcsiben és Gyön­gyöspatán, de a Mátraalja «egyéb helyein is a ház kül­ső burkolására Dunántúl róí fuvaroztatni a fehér kocka­követ, amikor ennek a szál­lításáért több mint tízezer forintot kér el a cég? Ha Kovácséknak tellett rá Szabók sem maradhatnak ki ? Jó, jó, de Gyöngyösön is legalább ezer család vár la« kásra! Ott a flanc minden mennyiségben, itt meg a semmi? Persze, hogy hábo- rog az ember! A házértékadó máris érez­teti hatását. Visszatáncoltak az egekben járók, a hatszo­bás. emeletes családi házat építtetők és az olasz csempé­vel. osztrák szerelvénnyel, svéd gépekkel feldíszíteti „hétvégi házak” után sóhaj- tozók. Nem akarják, hogy „igényességüket” megadóz­tassák. Nincs is szükség arra. hogy néhánvan. tömött bukszájuk birtokában felborzolják aj emberek idegeit „álomoalo- táikkal”. ezekkel a nroletár- kunyhókkal és hétvégi suf­nikkal. amik úgv nyelték el a százezreket építkezés köz­ben. mintha feneketlen zsák­ba tömték volna. Tudja csuda: nem irigy« lem a luxusházak tulaidono- nosait. de mostanában — nem is sajnálom őket. G. Molnár Ferenc 1978. Jsmt&r feu szomb&s i

Next

/
Oldalképek
Tartalom