Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

cattftnrnn - ^ " - - — ^ ~ ^ ^a.*.*.*.^*.*.**.**.*.**.**...

%3§iU -3 4

Az.iO

line osztályok

Egy önvallomással kell kezdenem. Nem is önvallomás ez. Benne van minden, ki tudja hány száz megírt önéletrajzomban. Egyszóval: .hivatalnok családból származom Sőt, ami még ennél is rosszabb: tisztviselő volt az apám. A íiata'abb olvasóim eleddig nem, az idősebbek, a velem egvkorúak. vagy a nálam is korosabbak érzik — nem ér'ik, hanem érzik! —, mi a különbség a kettő között. A múlt rendszerben, aki hiva'alban dolgozott az mág c=ak... csak ... Ut'.végre lehetett hivatal- szolga is. De aki, mint tisztviselő? Ez a ré'eg adta felfelé a tanácsosokat, a főtanácsosokat, egyszóval az egész rendszer lee'hűbb beamter hadseregét! Igaz, hogy ez a réteg ad*a lefelé is az u*ánnó‘iást a munkaoélküün át egészen az éhnyomorig. De erről fel’-leges volt egv időben beszélni. hivata’omn ezt az utóbbit soha~em Irt'ék el. Még azok '■«m, akik maguk is megjárták az utat az éhhalál kaoujáig.

így tehát tisztviselő családból származom. Hogy ez mit jelentett az ö‘veoes évek egy ideiében, meg a n?®v- venes évek második felében is. — azt megint nem tudták és ta’án nem is hiszik e! a huszonévesek. Megkülönböztetést. Gyanakvást. Minden léoésért kétszeres, háromszoros erőfeszítést. Mai eszemmel értem, hoav volt időszak, mert történelmileg kellett eljönnie olv időszaknak, pm’kor egv-esy emberrel szembeni igaz«á"t'*’lnnrág egy történelmi igazságért fo’vó harc hevéből fakadt, amikor a származás, ha tö'-tén-^mi'eg más előie-'gyel is, de igenis privilégiumot és fe'°1őssén-'t is íe’e-'tö't- orívi- ’ ágúimat végre a munkásosz‘á’y szamára a halálomhoz, és fe1 eiőssé^et t« ennek a hate’emr)ak megőrzésében.

Ma már belátem. hn«v kebet1 ez. mint. hogy volt is 'dőszak. amikor semmiféle érze’gőaségnrií helve nem volt, és nem is l-he-te't A mikor te^á1 rőm, aki tisztviselő «vermeké vóúam. osztá’vszemoe-itből la-Ai1 ábMs fenntartással lehetett -csak tekinteni, ha e«vén5ieg. ism“r‘ek és úiriták :s. h««v mi az én hitv'’11a'”‘'rn. Az már a«tán merőben más kérdés, rőt ez is tört'ne’mi. a Pitvar pári és a mezver nv'nVő-o-z'ó’v t’5’,t'ne’rni k4-'is. se — amelvre. teát hizzegt vó’aszt adtunk, m*« rn;«rli« szük=4g van időre és távlatokra —. hn~v miért töri-tt annyi ideig és miért ú'iy m-n-gt az az időszak: az értel- mefen m“zkülönhöz‘efés id'-'vka.

Mindezt, azért ke’lett e'őrében-át fanom. hn«v ipí-- bassRtn többször is: ez p«v o’van torié-o1 mi tdő-z,"k volt. n.meiyre a m-i **?—ráció fe'e sem emi ék'-’k — le-'-'. :nbh pank nm'?k°zt'< —. p"'-'rrtl ma mór e-ak szűk.

7'nsit *é*ován 7-v-rt mondatokkal fogalmazott tankönyvi

'fisszqnillan'á-otíhéi tenni

'És mindezt az4rt k°i!e‘t elmondanom, mert eev pillanatra valami, hideg borzon«ott raúam vérit, vakarni "picsa és már nagvon rég°n érze‘t és e'feleUet'-ek h’tt , 'élsz, amikor az A^C. ,.F kafeg rriáTásrél olva-tam. Mely szerint óvodás korban a gyermek kartonlaniára — már az is megdöbbentő: karton!aoos nyilvántartás az óvodában! — betűvel fe’írták. ho«y milyen társadn’mi “éfeghez iariozik. S ez a kartonlap az egyetemig elkíséri "oz egykori óvodást. Feiír'ák. bogv munkás-e, mezőg-zda- ''ágban dolaozó-e. a’ka’fnmto’t gyermeke-e. avagy éppen kisiparosé, kinek egyébként a magyar állam, a macvar törvények érteimében, a párt politikájának szellemében adták ki az iparengedélyt.

Kategorizálják a gyermekeket. Az ötéves Anikót, a tízéves Pistikét, a 18 éves Lászlót, s bár mit mondanak, ha ez így .marad. kategorizálják az egyetemista Istvánt is. Harminc évvel a felszabadulás után két minisztérium meghökkentő és megdöbbentő intézkedése nyomán megszűnik Magyarországon néhány év múlva a munkásosztály, a szövetkeze i parasztság, helyébe a vezető A osztály és a vele szövetséges B lép. amelyet új osztályok követnek majd a társadalmi és emberi kapcsolatok ranglétráién, úgy mint a C, a D és az F...

Volt olyan hang. hogy sajnálni valóak a pedagógusok, akiknek éppen iskolakezdés szorongó és felelősségteljes, amúgy is rengeteg munkát adó idején kartonokat kell fel- féktetniök. és a megfelelő rubrikákban minősíteni a gyermekeket, hogy melyik „betűcsaládhoz” tartoznak. Ki vonhatja kétségbe, hogy valóban sajnálni valóak, már csak azért is, mert lehet, hogy a saját gyermekükről kell talán az egész életüket meghatározó betűt odapingálni a karton megfelelő rubrikájába.

Azon túl. hogy az effajta kategorizálások társadéi om- pplitikailag károsak, hogy értelmetlenül felkavarnak kedélyeket és érzelmeket, hogy — kereken kimondva — megkérdőjelezik a párt társadalompolitikájának elveit, és eddig vitt gyakorlatát, sőt megkérdőjelezik a marxizmus—leninizmus tanításait a társadalom, illetőleg az osztályok fejlődését ille'ően — még a napi gyakorlatban is nevetségesek és kivihetetlenek. A társadalom egészséges és remélhetőleg meg nem torpanó mobilitása, közelebbről a társada’mi rá'egek rotációja egyszerűen nevetségessé teszi a két minisztérium szörnyszülött gyermekének figyelembevételét.

Példák erre! Tételezzük fel, és ehhez nem is kell nagy fan'ázia. hogy époen a'most, a megszigorított létszámgazdálkodás nyomán jó néhány tisztviselő — pardon: hivatalnok — e!me«y a termelőmunkába. Átmegy az A kategóriába vagy átmegy egy év múlva. Egy munkást kiemelnek, mert erősíteni kell valahol a tanácsi apnará- tus munkáját. Átírhatják gyermeke betűjét ismét. És ha a kisiparos beadja az iparát, elmegy a gyárba szakmunkásnak? És egyáltalán egy A kategóriájú szülő gyermeke, ha tanulhatott és mondjuk értelmiségi lett belőle, gyermekét már csak a C kategóriába látha'ja viszont? Két generáció után az A apából C unoka lett. ,

De hagyjuk ezt a nevetséges, vagy, hogy még inkább méltatlan és érdemtelen játékot, mert mág odáig jutunk el benne, hosv idézzük két gyermek beszélgetését:...

— ...Te Á-s vagy?

— Dehogy. F-es...

— Ugyan, hát olyan osztály nincs is a suliban...

— Ott nincs, de az életben igen — mondia rezignái- an kénzeletbeli beszélgetésünk iskolás hőse és...

...és mondom ne jussunk el idáig, mág játékból sem. Sok szamár rendelet is megjelent nálunk, ne szidjunk érte senkit csak magunkat: magunk hoztuk, magunk számára. Rá'öriünk, hogy rossz volt, amit csináltunk, kijavítotok. Minden bizonnyal ezzel a nem megtanulni való ABC-vel is így lesz. Mert, aki A-t mondott rosszul, az mondjon B-t is, de jól.

— Dohányzik?

— Nem., sonascm dohányoztam.

— Es a munkatársa, akivel együtt dolgozik?

— ü Fecskét szív. Egy csomaggal naponta.

— Altkor on is dohányzik! A csomag Fecskét ugyams ketten szívják,

E képzeletbeli pároeszéd- hez hívtam tanúnak a kedves olvasót, alá tapasztalaiból tudja, mennybe a valót tükrözik a fenti mondatok. Kis országunkban ugyanis csaknem mindenki dohányzik. A lakosság egy része elhatározásból szívja a saját cigarettáját, szivarját, vagy éppen pipadohányát, míg a többiek kényszerből a mások füstjét.

Evekkel ezelőtt a kékestetői Aiiami Gyógyintézet orvosaitól indult el a dohányzás elleni küzdelem, ameiynek egyik merűé;Jkova: az elmjit év februárjában megalakult a Dohányzást Ellenzők Társasága. ' A mintegy 1590 tagot számláló társaság elnöke ár. Pákozdi Lajos lóorvos és a vezetőség tagja dr. Wiltner Willibald főorvos egymást kiegészítve nemcsak lelkesen magyaráz, hanem meggyőzben b-zonyít is.

A Kékesről száműzlek

a dohányzás!

— Nem véletlen, hogy a Kékesről indult el ez a küzdelem, hiszen •több mint két évtizede kezeljük, gyógyítjuk a különböző légzószorvi megbetegedéseket és tapasztaljuk a dohányzás káros hatását. Gyógyinléze- üinkből már régen száműztük a dohányzóit, sőt 196.0- bno kezdeményezésünkre a miniszter szabályozta a beutalás rendiét, s így azóta csak olyan betegeket fogadunk, akiknél a betegséget kiváltó okok kozott nem szerepel a dohányzás.

— Es az a beteg, aki dohányzik?

— Annak előbb le kell szoknia a dohányzásról. Mert hiába adunk mi a hörghurutos, vagy asztmás betegeknek drága gyógyszereket, és nem használ a kií- niakezélós sem, ha szívják a cigarettát. Sót, hátráltatják a többiek gyógyulását is!

Nem ijesztgetni akarjuk az embereket, inkább rádöbbenteni arra, hogy milyen veszéllyel jár a dohányzás. Ma már nem titok, hogy a gyomorfekélyesek között két- háromszoros a dohányzók aránya, a különböző szívbetegeknél három-ötszörös, míg a tüdőrákban szenvedő betegeknél kimutathatóan tízszeres. A dohányzók között hatszor annyi a hörghurutos megbetegedés — s így a táppénznapok száma is —, mint azoknál, akik nem cigarettáznak. A születendő gyermekre is veszélyt jelent a dohányzás, a cigarettázó anyák között ugyanis több az abortusz. A dohányzás okozta környezetszennyezésből, illetve egészségrontásból eredő népgazdasági kár szinté felbecsülhetetlen.

— Érdekes felmérést végeztünk. Az ország nyolcszáz vezető orvosának küldtünk kérdőívet, amelyben 13 kérdést tettünk fel. ötszáz válasz - érkezett. Arra a kérdésre például, hogy: ártalmasnak ' tartja-e a dohányzást? — kilencvennyolc százalékuk igennel válaszolt és tiltó jogszabályokat javasolt. A félezer orvos közül 168, soha nem dohányzott, 180 már leszokott, 142 orvos pedig dohányzik, bár ismeri ennek káros hatását. Érdemes még hozzátenni azt is, hogy a dohányzásról leszokott orvosoknak csupán egvha-madát kénysZ^-itötte valami betegség, a többiek

Márkusz Lásziu riportja *

Hányáit

szívunk

egy

Fecskét?

józan belátás alapján mondtak le a napi füstölésről.

Az „előkelő”

második helyen

Persze, hogy káros a dohányzás. már nagyapáink „koDorsószegaek” titulálták a cigarettát! De harcosi, küzdeni ellene? Valójában nemcsak a mindenpapi füstölnivaló elhagyásáról, hanem évszázados megszokásokról, kialakult reflexekről, magatartásról van szó. Becsülöm. sőt csodálom beszélgetőpari iv»roim lelkesedését, de rn'körben ők. a dohányzás ellenzői érveinek, bizonyítanak. növelik termelésüket a dohánygyárak, a kereskedelem reklámozza a különböző cigarettákat, amelyekből évről évre többet szívnak az emberek. 1960- ban még csak 15 milliárd cigaretta fogyott el a hazai piacon, 1970-ben 22, míg az elmú’t évben már 24 milliárd. Hozzávetőleges számítás szerint négymillió ember dohányzik hazánkban, s megdöbbentő, hogy egy felnőtt lakosra évente 3750 cigaretta jut. Ezzel a világ- ranglistán a második helyen állunk, csak az Egyesült Államok előz meg bennünket.

— Mit tehet ilyen körülmények között a lelkesedés?

— fogalmazom meg az aggódó gondolatot.

A válasz optimista és elgondolkodtató.

— Bár társaságunk tagjai és védnökei között vannak országos vezetők, ismert, tekintélyes emberek, mégsem vállalkozhatunk arra, hogy négymillió embert leszoktassunk a dohányzásról. De mindent megteszünk, hogy a közügy rangjára emeljük a dohányzás elleni küzdelmet. Célkitűzésünk tulajdonképpen kétirányú: bizonyítani, dokumentálni akarjuk a dohányzás káros hatását és népszerűsíteni, elismertetni a nemdohányzók védelmét. Az emberek két csoportra oszthatók: aktív és passzív dohányosokra. Ez utóbbiakhoz lehet sorolni mindazokat, akik nem dohányoznak, sajnos a gyerekeket, sőt még a csecsemőket is, hiszen ezek az apróságok is arra kényszerülnek, hogy beszívják a dohány füstjét.

— Amikor a dohányzás ártalmairól beszélünk, tulajdonképpen > környezetvédelemről van szó. Tudományosan bizonyított tény, hogy öt cigaretta elszívása olyan mikroklímát eredményez, mint egy gépkocsiból kiáramló gáz. Még szemlél- tetőbb a másik bizonyíték: egy dohányfüstös, szellőzet- len helyiségben másfél órai tartózkodás után a nemdohányzók szervezetében is kimutatható a nikotin, mégpedig a normál érték nyolcszorosa. Ez megközelíti az erős dohányosok nikotinkon- cen+rác'óját, amely a normális tíz, tizenötszöröse.

— A dohányzás tehát nem magánügy, hiszen a passzív dohányosok is ki vannak téve a nikotin káros hatásának. És a nikotinon kívül még több száz káros anyag megtalálható a dohányban, illetve az égéstermékében. A kátránytermékek rákkeltő hatását már ismeri a közvélemény, de a szénmonoxid- ról ritkábban esik szó, noha ugyancsak károsítja a szervezetet —, érrendszeri elváltozásokat okozhat, sőt el ősegítheti az érelmeszesedés kialakulását is. Egy passzív dohányos, aki közepesen füstös helyiségben dolgozik, óránként két cigarettának megfelelő füstöt szív be. Naponta 16 cigarettát! Ez megfelel egy közepes dohányos fogyasztásának. Mindez nem feltételezés, hanem kutatási eredmény, hiszen a vérben pontosan kimutatható a szén- monoxid.

— A munkahelyeken például meghatározták az úgynevezett MAC-értéket: egy köbméter levegő minimum 30 milligramm szénmonoxi- dot tartalmazhat. Dohány- füstös étteremben, vasúti váróteremben, hosszan tartó értekezleteken száz, sőt kétszáz milligramm szénmono- xid koncentrációt is mértek. Az ilyen helyeken védőitalt és pótszabadságot is kérhetnének az emberek! Mégpedig jogosan, hiszen a dohányfüst is szennyeződést okoz, vagyis veszélyeztetett körülményt idéz elő. A MAC-értéket sainos, nem mindenütt tartják be, pedig nálunk elég magasra szabták. A Szovjetunióban és Csehszlovákiában pl. 18, az Egyesült Államokban pedig kilenc milligrammban határozták meg a szénmonoxid- szennyeződés felső értékét.

A levegőt persze sok minden károsítja, a növekvő gépkocsiforgalom, a füstölgő gyárkémények és az aktív dohányzók milliói is. Éppen ezért társaságunk azt szeretné, ha a környezetvédelmi törvényben megfogalmazódna a dohányzás közvetett egészségkárosító hatása, s ilyen formán jogi vé- de7met kapnának mindazok, akik nem dohányoznak.

Szebedcág és közöny

— A nemdohányzók védelme? — vetek közbe némi csodálkozást, s elképzelem, mi történne, ha néhá- nyan megunva mások pöfé- kelését, felállnának és otthagynák a fontos tanácskozást vagy milyen arcot vágnának egy távolsági autóbusz füstölgő utasai, ha akadna egyetlen bátor ember a nemdohányzók között, aki kifejezné tiltakozását.

Ismét az optimizmus.

— Igaz, hogy ma még kevesen vagyunk, de tagjaink ott vannak mindenütt, ahol egészségünkről van szó. Január 24-én Visegrádon tartjuk a társaság első orvos vándorgyűlését, amelyen több mint 30 előadás hangzik majd el. Tények és bizonyítékok. Szeretnénk felrázni a közvéleményt, amely már kezd kilábalni a közönyből és nem nézi tétlenül az aktív dohányzók korlátlan szabadságát.

— Egyébként vannak törvények, rendeletek, csak éppen nem vonatkoztatjuk azokat a dohányosokra. Itt van például az Alkotmány, amelynek 57. paragrafusa, annak első pontja kimondja, hogy „q, Magyar Népköz- társaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez". A polgári törvénykönyv világosan megfogalmazza: „Az állampolgárok személyhez fűződő jogainak sérelmét jelenti ... az állampolgárok testi épségének megsértése.” A Munka Törvénykönyve előírja: „A dolgozónak munkatársaival együtt kell működnie és munkáját úgy kell végeznie, valamint általában olyan magatartást kell tanúsítania, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodást, vagy helytelen megítélését ne idézze elő.” Egyértelműen fogalmaz a környezetvédelmi törvény is: „Tilos a levegő káros szennyezése.” Folytathatnám a sort a miniszteri utasításokkal is.

Summázáskeppen némi iróniával említenek egy cukrászdát, ahol kis tábla figyelmeztet: „A sütemény

íze miatt tilos a dohányzás!”. Nálunk sajnos, meg ez a helyzet — mondják, Aztán külföldi példákat említenek. Lengyelországot,

ahol a gyógyszertárakban, az orvosi rendelőkben, az éttermekben, az üzletekben és értekezleteken megtiltották a dohányzást; Bulgáriában a munkahelyeken csak a nemdohányzók írásbeli engedélyével lehet cigarettázni, de terhes nő jelenlétében még ilyen engedéllyel sem; Csehszlovákia klimatikus gyógyhelyein ugyancsak tilos a dohányzás, ugyanígy a berlini Keleti pályaudvaron és az NDK államtanács ülésein; Görögországban gépjárművezetés közben nem szabad dohányozni, Svédországban évente 10 százalékkal emelik a cigaretták és szivarok árát; Belgiumban és az Egyesült Államokban pedig a cigaretta dobozára rá kell írni, hony hatásuk ártalmas az egészségre.

Búcsúként még két kér“ déssel kíváncsiskodom:

— Vajon a társaság tag- jai dohányoznak-e?

— Vártuk a kérdést, s őszintén megmondjuk, hogy társaságunk tagjai nők és férfiak, orvosok és nem orvosok, dohányzók és nemdohányzók. Fő feladatunk nem a dohányosok lebeszélése, hanem a többiek, főleg a felnövekvő nemzedék védelme. S ezt a célkitűzésünket azok is támogathatják, akik ma aktívan dohányoznak, de nem akarnak másoknak ártani.

— Nehéz leszokni?

— Embere válogatia. Minden esetre akarat kell hozzá. A megszokás sok mindent tulajdonít a cigarettának; nyugtat, fogyaszt, serkenti a gondolkodást — vélekednek a szenvedélyes dohányosok. Da ugyanezt megteszi a mozgás, a friss levegő, egy kávé, tea, vagy a msntholos szipka és a korszerű, mértéktartó táplálkozás. Leszokni nem könnyű, csakis egyszerre lehet, egyik napról a másikra. Persze nem úgy mint Bemard Shaw, aki azt mondta, hogy a dohányzásról lemondani a legköny- nyebb a világon, hiszen már vagy ötvenszer leszoktam.

Még szippantok néhányat az ország tetején az ezermé- terss magasság tiszta levegőjéből — amelyet bizony kár lenne befüstölni —, aztán kocsiba ülök, s hazafelé az úton a gépkocsivezetővel elszívunk öt Kossuthot, este egy értekezleten nyolc Símphoniát, 10 Fecskét, hat Portit, három Golden Smart, két Malborót, másfél kubai szivart, s néhány iömésnyi illatos pipadohányt. Pár nap múlva pedig miközben ezt a riportot diktálom, a kedves. zvors kezű gépírónővel elfogyasztunk négy Fűtőit.

Pedig esküszöm, nem is

í