Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
Mennyibe kerül a fejlődés? r Á piaci bölcsességben, ami szerint irigyen nem adnak semmit, sok az igazság. Természetes, hogy a gazdasági növekedés is befektetéseket követel, s minél bonyolultabbak a megoldandó feladatok, annál nagyobb azok szellemiekben, anyagiakban számított ára. Mondjunk le ezek szerint a fejlődésről, hogy ne kelljen a fokozódó kiadások terhét viselni? Ha megtennénk, a társadalmi haladás útját is elrekesztenők. mert hisz’ ez utóbbi nem nélkülözheti a növekvő gazdasági alapokat. MAGASABB LÉPCSŐFOKOK Tavaly megközelítően 140 sn'lliárd forintot használtak fel az országban az állóeszköz-állomány bővítésére. Ez majd’ háromszorosa annak az összegnek, amelyet hasonló célokra 1965-ben költöttek el. Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, mert nemcsak többet, hanem mást is akarunk, mint korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, mint volt tíz, vagy tizenöt esztendeje. Erősen fogynak például a könnyen feltárható nyersanyagok, kitermelésük költsége — idehaza és külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Meggyorsult a termelőberendezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó szerephez jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek betartása újabb kiadásokai tesz elkerülhetetlenné.- Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége, s az autópálya, a nagy tengelynyomásé vagonokat hordozó sínhálózat létesítésének költsége nem mérhető össze a korábbi köves utakéval, hagyományos vágányhálózatával. KETTŐS KÖRBEN Jogosnak látszik a kérdés: ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben az a helyzet. Egy tonna kőolaj akkor került a legkevesebbe, ha itthon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt A megoldás nem az, hogy foggal- körömmel megakadályozzuk a kőolaj növekvő — és indokolt! — felhasználását, hanem az, hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. Kettős körben helyezhetjük el a fejlődést szolgáló, gyarapodó kiadásokat. A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát, amikor az objektív szükség határozza meg a cselekvést. A külső körbe viszont azok a tények kerülnek, amelyek csak látszatra kísérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlásra, célszerűtlen ^kiadásokra figyelmeztetnek: Példával élve: a beruházási javak árszínvonala a negyedik ötéves tervben jóval lassabban nőtt, mint a beruházásoké. A kettő közötti különbség fényt vet a szervezés — a tervezés, előkészítés, kivitelezés — alacsony színvonalára. Azaz a fejlődés költségei így is folyamatosan „növekedhetnek”, ám a joggal idézőjel közé kívánkozó növekedés mögött neAi áll semmi, sőt, haszon helyett csupán kárunk származik ilyesfajta kiadásainkból. AZ ARANYOK MÉRCÉJE A műtrágyagyártásban a földgáz felhasználása — az eddigi szén helyett — ötven százalékkal csökkentette az energiaszükségletet. Apró adalék ez ahhoz, hogy miért érdemes vállalni a földgáztermelés növelésének fokozódó kiadásait, illetve, m'.ért járulunk hozzá a nemzetközi földgázvezeték építésének költségeihez. Másfajta bizonyíték : a mélyalmos baromfinevelés technológia továbbfejlesztett változatának alkalmazása nyolc-tíz százalékkal nagyobb beruházási összeget követel, mint a kiinduló megoldás. Érdemes vállalni a többletet? Igen. mert a nyereség a korszerűbb technológia esetén 45—50 százalékkal bővül! . Ráfordítás és hozam aránya az a mérce, mely kimutatja: megéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, amennyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá. Nem szószaporítás az utóbbi — kivánunk, kényszerülünk — kettőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hogy egyetlen népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dollárok m iliőit is kiadhatjuk más országokban. a tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? A kőolaj-felhasználás radikális korlátozása visszavetné az energia- és vegyipart, ennek következtében a gépiparban, a műanyagÉ o ült a IV. ötéves tervben SZÁLLÍTÁS ÉS HÍRKÖZLÉS 7. ÍERRA-KS 3976-80 felhasználásban, a mezőgazdaságban keletkeznének zavarok ... A TÉNYEKKEL SZEMBENÉZVE Sok tekintetben tehát meghatározottak a választási lehetőségek, s ezért a tényekkel szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, hanem attól, mit lehet tennünk, mi áll módunkban. A fejlődés indokoltan növekvő költségeit vállalni kell, s ezek folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra. Az idén oéldául 8.8 milliárd forintot költenek a villamos energia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi — és hálózatfejlesztés szükséges fedezete. Ám aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 milliárd forint segítségével létrehoznak, abból majd pazarlunk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gépekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek. villanykörték millióival. S ha így nézzük a szóban forgó összeget, beláthatjuk: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a villamos- energia-f elhasznál ás esetében igaz, hanem minden más területen ugyanúgy érvényes. S éppen ezért., bár, nagyon lényeges, hogy menynyibe kerül a fejlődés, egyre inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy any- nyiba került-e, mint ameny- nyibe kellett, vágj- annál többe. S ha többe, akkor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. Mészáros Ottó Bányászlakások épülnek Gyöngyösön A bányászlakások építésére fordítható központi támogatásból az ötödik ötéves tervidőszak éveiben 340 lelakást kapnak a bányászcsaládok Gyöngyösön. A Mát- raalji Szénbányák a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal kötött szerződést: amint a városi tanács elkészíti a részletes rendezési tervet, annak alapján még az év első felében elkezdik a kiviteli tervek készítését, s az idén megkezdődik az építkezés is. Az elképzelések szerint 1977 első félévében hatvan lakást., s az év második felében úiabb hatvanat adnak át lakóinak. Az épületek többszintesek, a korszerű ala- gú'zsalus technológiával készülnek. Aktívabb véleménycsere i pártcssportoiii Ériékes fenyügallfak A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság örökzöld fenyveseiben megkezdődött az ápoló gallyazás. A közel tízezer hektárnyi fiaiul fenyvesben az alsó ágak eltávolításával karcsúsítják a fákat. A levágott „lombot” hasznosítják. Évente több mint háromszáz vagonnal továbbítanak az Erdókémiai Vállalatnak, ahol illóolajat nyernek a fenyőtűből. A kivonat értékes exportcikk, s alapanyagul szolgál a különböző háztar tásí és kozmetikai szerek gyártásához. A felhasználhatóságát bővíti, hogy a be« löle előállított alapanyag alkalmas a takarmánytápok dúsítására is. Az erdőgazdaság keresi a lehetőségét az értékes melléktermék helybersi feldől gozásának. Ezzel feleslegessé válna a tűlevelű utaztatása, ami lényegesen csökkentené a keresett illóolaj előállítását. A Mátravidéki Fémművek üzemi pártbizottságának kilenc pártalapszervezete az elmúlt héten tartotta beszámoló taggyűlését. A milliárdos vállalat kommunistáinak az elmúlt esztendőben a gazdasági gondok adták a legtöbb feladatot; aktív politikai munkájuknak is köszönhető, hogy a kényszerű átszervezések zökkenők nélkül történtek, s az aggasztó anyaghiány ellenére nőtt az üzemek munkájának hatékonysága. A szocialista brigádok mozgalma, vállalásai sokat jelentettek ebben az időszakban, s mint a taggyűlések hozzászólásaiban elhangzott: tervszerűen, megfelelő irányítással tovább kell fejleszteni ezt a mozgalmat, jobban ösztönözni a kiemelkedő munka megkülönböztetett elismerésével. A les’óbban a láncüzemet érintették az elmúlt év anyagellátási és piaci gondjai. A korábbi években termékeinek nagy részét exportáló üzem a válság következtében jóval kevesebb nyugati megrendelést kapott. Ugyancsak az elmúlt évben történt a láncüzemmel együtt dolgozó domozüzemnek a füzesabonyi gyárba való leköl- töztetése. így az üzem mintegy kétszáz dolgozóját helyezték más munkahelyekre. A létszámcsökkenés a párt- alapszervezetet is érzékenyen érintette. Természetesen a taggyűlés beszámolója is a gazdasági feladatokkal foglalkozott legtöbbet. A pár talapszervezet folyamatosan figyelemmel kísérte az áthelyezett munkások körülményeit, az új munkahely nvaít bekövetkező teljesítménycsökkenés nem járhatott a jövedelem csökkenésével. A pártszervezet irányítása jól érvényesül a tömegszer- vezetek munkájában is. Pártfeladatok kiadásával, javaslatokkal, az alapszervezet vezetői segítették a KISZ, a műhelybizottság, a vöröskereszt szervezet munkáját. Bordás Mihály, az alapszervezet titkára bsszámMó- jában elmondotta, hogy az idei feladatokat már sokkal kedvezőbb körülmények között teljesíthetik: a biztos megrendelések, a jobb anyagellátás, a tennivalók pontos ismerete a munkakedvet is növeli. A párta! ap- szervezetnek most az a legfontosabb teendője, hogy folyamatos gazdaságéi’enőrzés- sel elősegítse a hatékonyság, a tervszerűség javítását. Nagyobb figyelmet fordítson a pártépítésre, az arra alkalmas _ dolgozók párttagságra való ' felkészítésére. Ezek foga'mosódtak meg egyébként a határozati javaslatban is. Az alapszervezetben lévő pártcsoportokra lehet számítani, mindezek teljesítésénél: az elmúlt évi tevékenységük bizonyította, hogy az aktív véleménycsere igazi 10- rumai, jól szolgálják a pártdemokrácia szélesítését. A taggyűlésen felszólalt Gubán Dezső, az SZMT elnöke is, aki az információs csoportok munkájának jelentőségét hangsúlyozta. Szépit- getés nélkül, őszinte hangon kell továbbítani a dolgozók véleményét — mondta —. s természetesen a munkapadok mellett elhangzó minden ja- vas'attal foglalkozni kell. A körültekintő tájékoztatás alapvetően fontos a vezetők és beosztottak munkájában egyaránt. (hekeli) Támogatást kér a falu Képviselővel, fogadónapon Szállítás és hírközié*, — Csak tanácsot szeretnék kérni, Hever elvtárs. Nyugdíjügyben. Ügy érzem, nem nagyon törődrvk az én dolgaimmal, talán már el is hányódott valahol a kérvényem. Hat hónapja elmúlt, hogy bekülüTük a papírokat, dr codig még választ a sem •rhéhaituk. Hát eljárás ez? És m nüja meg nekem, ezek után kihez forduljak a panaszommal ...? Özvegy Csintalan Béláné szívéről egy nagy kő esik le, amikor azt a választ kapja, hogy ne menjen sehová. Mondja el inkább részletesen, hogy miként is áll a dolog azzal a nyugdíjjal. — Járadékos vagyok, nem sokat kapok. Szeretném, ha elfogadnák a kérvényemet és az özvegyi nyugdíjasok közé sorolnának. Mindjárt könnyebb lenne minden, kevesebb gonddal élhetnék. De hát, hat hónapja egy sort sem írtak... Hsvér Lajos országgyűlési képviselő szorgalmasan jegyzi a panaszos szavait. Időnként megkérdez valamit, tisztázza az esetleg félreérthető tényeket. Látszik, hogy rutinnal végzi a dolgát, nem az első olyan nyugdíjassal ülhet szemben, akinek gondja, problémája van. Tudja, hogy ha csak egy címet mond az érdeklődő, tanácsot kérő asz- szonynak, még jobban bonyolítaná a dolgát. Inkább személyesen néz utána az ügynek. — Nyugodjon meg, asszonyom. Elmegyek az illetékesekhez, és megérdeklődöm, hogy mi van a kérvényével. Jogos-e az igénye, vagy sem. Felírom a címét, jó két hét múlva megírom, hogy mit intéztem. A válasz szemmel láthatóan megnyugtatja az özvegyet. Kifelé menet kétszer is megköszöni a segítséget. M ul M M A tarnazsadányi tanács elnöki irodájában ülünk. He- vér Lajos arról beszél, hogy ezekben a hetekben felkeresi a választókörzet valamennyi községét. Legutóbb Tarnamérán járt, ott heten jöttek el a fogadónapjára. Többnyire nyugdíjügyben kértek tanácsot, segítséget. Volt, aki afelől érdeklődött, hogy miként kaphatna szociális segélyt. — Sajnos, az emberek nem ismerik a rendelkezéseket. Ez pedig vitákra, sértődésre ad okot. És mi több: rengeteg időt elrabol az emberektől az utánjárás Történt egyszer, hogy egy asszony felkeresett nyugdíjügyben. Elmondta, hogy mi bántja, mi a problémája. Végére jártam a dolgoknak és kiderült, hogy azért esett el a nyugdíjjogosultságtól, mert a munkahelyét otthagyva, öt év után jutott eszébe az igényét benyújtani. Mondtam neki, hogy ilyen esetben még egy képviselő sem segíthet, a törvényt, a rendelkezéseket nem változtathatom meg. — Mit tanácsol hát az ügyes-bajos dolgaikat intéző választópolgárainak? — Mindig ugyanazt: jöjjenek be a tanácshoz, kérdezzék meg, hogy mit mond a paragrafus és utána intézkedjenek. De még idejében ... A beszélgetés fonala megszakad. Kopogtatnak, a képviselőhöz újabb „ügyfél” érkezik. ■ ■ ■ H Angolbajuszos, magas cigányember ül le a székre. — Németh Ferenc vagyok, itt lakom Zsadányban. Azért keresem meg Hevér elvtársat, hogy a segítségét kérjem. Az élettársamról van szó..« A férfi a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál dolgozott éveken keresztül. Az egyre súlyosbodó asztmája miatt leszázalékolták, 1300 forintot kap. öt gyermekük van, nehezen jönnek ki ebből a pénzből. — Szeretném, ha az élettársamat felvennék a tsz-be. Jártam már a vezetőségnél, de nem kaptam határozott választ. Én szerettem dolgozni, nem tehetek róla, hogy így jártam. Ez a betegség keresztülhúzta minden számításomat. Megmondom őszintén, iskoláztatni akarom a gyermekeimet, rendesen járatni. De ennyiből r.em megy...! Csak az segítene, ha az asszonyt elhelyeznél..é:n itt a faluban, mert ennyi gyerektől nem tudna eljárni. Kérem, kérdezze meg a tsz- vezetőket, hátha önnek nyíltan megmondják, hogy mit lehet tenni, mégha nekünk nem kedvező is. A beszélgetés lényege a noteszlapra kerül. A képviselő csak annyit ígér, hogy megérdeklődi a dolgot. A tsz vezetői pedig válaszolni fognak a napokban. Aztán még megjegyzi, gondja lesz rá, hogy mielőbb értesítsék őket. m ii » c Az emberek egymásnak adják a kilincset. — Általában ketten-hár- man szoktak felkeresni egy- egy fogadónapon. Ügy tűnik, a mai nap forgalmasabb lesz — mondja Hevér Lajos, majd hozzáteszi: — Ez egyébként jó kontroll is a képviselőnek; tudja, érzi, hogy számítanak rá, megbíznak benne. A mai nap forgalmas lesz, mondta Hevér Lajos. És igaza lett. Délután négy óráig tizenegyen kopogtattak be az alkalmi hivatalába. Tizenegy ember, ugyanannyi eset. gond — de mi-d más, eltérő az előzőtől. Van, aki néhány perc alatt elmondja a búját- baját, más hosszú történetbe kezd. A képviselő türelmes, mindenkit végighallgat, csak néha-néha kérdez meg valamit. Aztán válaszol, okosan, érthetően, egyszerű fogalmazással. Tudja, hogy kinek hogyan kell elmondania a legfontosabbakat. Érthető hát, hogy senki sem távozik válasz, tanács, útbaigazítás nélkül. Pedig olyan is akad, aki — az elmondottak és a tények alapján — nem jogosult erre, vagy arra a kedvezményre . . De tudják, hogy van kinek elmondani a gondokgt, s a megértő szó sohasem marad el. a 1 ® a Elment az utolsó ügyfél is. A képviselő mellé odatelepszenek a község vezetői: Sasáén János tanácselnök, Bese- nyei Antal népfronttitkár és Szabó László tsz-párttitkár. Együtt veszik sorra az ügyeket, elosztják, hogy kire tartozik a vizsgálat, az intézkedés. Megbeszélik, hogy ki válaszol a panaszokra, a felvetésekre. S hátra van még egy dolog: a község ügye. A falunak támogatásra van szüksége. Az orvosi rendelőt szeretnék bővíteni, védőnői lakásra lenne szükség. A tanács tudná vállalni a költségek negyven százalékát, a többit páláyzattal szeretnék pótolni. Ehhez kérnek segítséget a képviselőtől. — Felkeresem az illetékeseket — válaszolja Hevér Lajos —. de előtte szeretnék pontos adatokat tudni Például azt, hogy m'lyen összefogást, társadalmi munkát ajánl a lakosság? — A zsadányiak mindig ott voltak, ha segíteni kellett. Ismerik a terveinket, egyetértenek velük, ezért szívesen jönnek az óvodaépítéshez, az úttörőo hon berendezésekor. És számíthatunk a kitérőgyár, a bánya, az erőmű, a tsz és az ÁFÉSZ szocialista brigád iáira, dolgozóira is — hangzik a helvbeliek válasza Ez is a i°'Tvz'V<v.-*-nv,o Vérül, az eüntézendők közi. Hevér T a1os r ?m ry. • rakodhat: lesz mit intézni a követ- leező fogadónapig ... Szilvás Istváffi
