Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

A kis lépések taktikája Már megint vagy még mindig; a tej 1 beszámoló taggyűlésekről JelenljDk Jő alap: a pártcsoportok monkája r Ne magyarázkodással kezd­jük Lehetne hivatkozni sok mindenre, ehelyett azonban inkább mondjuk ki; kevés, helyesebben, kevesebb a tej. Kevesebb 1975-ben, mint 1974-ben volt. Bár végleges statisztikai adatok még nem állnak rendelkezésünkre, annyi már most bizonyos­nak látszik, hogy az ország 19 megyéje közül csupán öt teljesítette az 1975-re lekö­tött szerződési tervét. He­ves megye az ötös fogatban foglal helyet, tehát teljesí­tette vállalt kötelezettségét, bár a szerződésben lekötött tejmennyiség nyolc száza­lékkal kisebb mint 1974-ben volt. v Kevesebb a tej, a lényeg ez, s hogy ezen változtas­sunk, ahhoz szembe kell néz­ni néhány olyan kérdéssel, amelyre sürgős választ is kell adni. Ha ipari nyelven kellene megfogalmazni az alapgon- . dot, akkor a következőt le­hetne kijelenteni: a termelé­si park elavult, a termelé­kenység és a hatékonyság színvonala alacsony, a gaz­daságosságról pedig, jobb ha előkelő hallgatásba burkoló­zunk. Az országos átfog és ez mit jelent Magyarországon az egy te­hénre jutó átlagos évi tejho­zam valamivel több mint 2500 liter. Ha elfogadjuk a szakembereknek azt a véle­ményét, hogy a jelenlegi rá­fordítások mellett körülbe­lül 3000 liter évi átlag fel­lett rentábilis a tejtermelés, akkor képet kaphatunk róla, hogy mit jelent az országos átlag, gazdaságossági vetü- letben. Bár az elmúlt évek során — egy sor kedvező közpon­ti intézkedés hatására — emelkedett a felvásárolt tej mennyisége, de az elmúlt évi visszaesést mégis fi­gyelmeztetőként kell érté­kelni. A tej és tejtermékek fogyasztása évről évre emel­kedik. Vajból éppen ezért igen jelentős importra szo­rulunk. Felépített tejporgyá­rainkat n»m tudjuk ellátni egyenletesen megfelelő mennyiségű alapanyaggal. Egy szó mint száz: több tejet kell termelni. | „Átorogramozott” | tehén Azt, hogy a magyartarka szarvasmarhával nem lehet megoldani a hazai problé­mákat, azt már régeíf tud­juk. A fajtaátalakítás ha­zánkban is megindult. A végleges megoldásnak ter­mészetesen ez az útja. A fajtaátalakítás — hazánkban a Holstein Frízzel való ke­resztezést javasolják egyér­telműen a szakemberek — azonban nagyon hosszú fo­lyamat. Ahhoz, hogy a „vég­konstrukcióhoz” eljusson egy-egy gazdaság, hét-nyolc esztendő szükséges. A szük­séges tejtermelő fajta tehát egy hosszú, bonyolult folya­mat végén áll majd ren­delkezésünkre, hiszen nem másról van itt szó, mint­hogy az egész ország tejre szakosodott szarvasmarha­állományát — termelő egy­ségeit — át kell programoz­ni. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra, mint egy gyárban, ahol ki­cserélik a technikát. A lényeg az, hogy ez a fajtaátalakító munka megin­dult, és a sok vihar, sok elméleti vita után végre a gyakorlaton a sor. Heves megyében hét tsz kezdte meg a keresztező munkát Holstein-Frizzel A kívánt eredmény valószínű nem fog elmaradni. Ez azonban a tá­volabbi jövő kérdése. A je­lenlegi helyzeten is lehetne azonban lényegesen javítani. Sajnos, manapság divattá vált, a nagy koncepciókban, a nagy fejlesztési tervekben való gondolkodás. Nem az a baj, hogy ilyen gondolataink vannak, hanem sokszor az, hogy csakis és kizárólag ilyen elképzelésektől várjuk a megoldást, holott nagyon sokat lehetne még tenni a kis lépések taktikájával is. A Heves megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség egy felmérést végzett, amelyben többek között ilyen megál­lapítások is szerepelnek. „A vizsgált gazdaságok közül a takarmányadagok összeállí­tásánál csupán a tiszanánai Petőfi és a csányi Búzaka­lász Termelőszövetkezet használta a vizsgálati, illet­ve a táblázatok szerinti ér­tékeket.” Bodonyban például a lédús takarmányoknak — amely egyik sarkalatos alap­ja a bő tejtermelésnek — csupán ötven százalékát biz­tosították. Réti István, a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszö­vetkezet párttitkára például elmondta, hogy minden va­sárnap, illetve ünnepnap megfigyelték a megtermelt tej mennyiségének jelentős csökkenését. Ez abból adó­dott, hogy a takarmányosok két napra — vagy ahány napos volt az ünnep — csak úgy kapásból saccolták meg a takarmányadagokat. Fontos példák ezek, mert rávilágítanak arra, hogy olyan lehetőségek hevernek még kihasználatlamfl, ame­lyekkel élni, nem kerül kü­lönösebb nagy megerőltetés­be, nem kell új technikát bevezetni, licencet megvásá­rolni és mégis lehet növelni a tejtermelést. Nem kívánjuk ezzel azt mondani, hogy fölösleges a legmodernebb technika be­vezetése, a drága, jó tejelő külföldi fajták meghonosí­tása és a hazaival való ke­resztezése. Ez egyáltalán nem fölösleges, a végleges megoldáshoz csakis ez az út vezet, örömmel hallottam a nagyfügedi Dózsa Termelő- szövetkezet elnökétől Tarisz- ka Sándortól, hogy a meg­felelő fajtaátalakítással pár­huzamosan, a svéd Alfa La­val cégtől kívánják megvá­sárolni a legkorszerűbb be­rendezéseket. A „szerény” ráfizetés Természetesen ezek a tejért, a több tejért vívott csata döntő ütközetei. De nem szabad megfeledkezni a belső, kevésbé látványos, de annál inkább hasznos kis ügyekről sem. Ha az állattenyésztésről esik szó szakmai körökben, szinte már kötelező köz­helynek számít egy kézle­gyintéssel egybekötött mon­dat: ami nyereséget megter­melünk a növénytermesztés­ből az bőven fedezi azt a szerény ráfizetést, amit az állattenyésztés eivisz a kö­zös kasszából. Ezt annyi­szor mondták el 'és mondják el egymás között, hogy vé­gül már minden bizonyítás nélkül kezdünk hinni ._ is benne. Pedig ha egyszer, a takar­mányvonal termelési és be­takarítási munkáitól kezdve, a tehenészetben folyó min­den munkafázist precízen és valóban tudományos alapos­sággal megszerveznék, lehet, hogy a kézlegyintés a fél­úton megállna és a közhely­számba menő mondat he­lyett csodálkozó, töprengő és továbblépésre ösztönző me­ditáló félmondatok hangza- nának el. Mert a nagy csaták meg­nyeréséhez a kevésbé lát­ványos részsikerek is elen­gedhetetlenek. Szinte senki sem emlege­ti másként, mint úgy, hogy a nők üzeme. Ennek a ma­gyarázata nagyon egyszerű. Az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető üzeme 1800 lány­nak, illetve asszonynak ad munkát. A várostól mintegy 30 kilométeres sugarú kör az, amely magába foglalja a bejáró dolgozókat. Je­gyezzük meg még azt is, hogy az átlag életkor 21—22 év. Ebből az is következik, hogy a félvezető üzem a fiatalok üzeme is. 1971-et írtunk, amikor az üzem megkezdte a működé­sét. Több mint 300 millió forintba került, de nemcsak a városnak lett a legkor­szerűbb üzeme, hanem a messzi környéknek is. Az épülettömb érdekes módon helyezkedik el, valósággal rákönyököl az erdős hegy­oldalra. Ezért aztán az egyik fele kétszintes, a másik, amely a völgy felé néz, há­romszintes. Összesen mint­egy 8 ezer négyzetmáternvi területet biztosít a gépek­nek, a csarnokoknak, a fe­hér köpenyes dolgozóknak. Kezdetben közepes és kis­teljesítményű tranzisztorokat A Heves megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat pártalapszervezetének beszámoló taggyűlését egy mondatban így jellemezhet­nénk: a gondokat és a fel­adatokat közösen vállalják az itt dolgozó kommunis­ták. A több mint 990 dol­gozót foglalkoztató megyei vállalat munkájának a je­lentőségére szükségtelen fel­hívni a figyelmet. Ha jó, s ha elég a kenyér, az nekik is köszönhető. Emellett a korszerű takarmányozásban is nagy a szerepük a külön­böző tápok készítésével. A negyedik ötéves tervben a tervezettel szemben az árbe­vételi tervet például 103,9 százalékkal teljesítették túl. A beruházásokkal kapcsola­tosan is szép eredményeket értek el, amelyek a korsze­rű technológiát, a jobb mun­kaszervezést, a dolgozók munkakörülményeinek to­vábbi javítását eredményez­ték. Az elmúlt ötéves terv legfontosabb célkitűzése — hangzott el a taggyűlésen — az volt, hogy hathatósan se­Naponta csaknem egymil­lió utas veszi igénybe a vasutat, közülük 600—700 ez­ren járnak vonaton lakó- és munkahelyük között. Így érthető, hogy a MÁV mun­káját elsősorban az utazás körülményei alapján ítéli meg a közönség. Ezt vették figyelembe a közlekedés ve­zetői is, amikor a vasút re­konstrukcióján • túlmenően a személyszállítás minőségé­nek, a kulturált utazás fel­tételeinek javítását helyez­ték előtérbe. Az utasokat különösen érinti i a menetrend beosztása, amely az elmúlt tervidő­szakban sajnálatosan rom­lott; a napi 2400 személy- vonat közül 100—120 közle­kedik tíz percen túli késés­sel. Sok a panasz az utazá­si sebességre is. Hazánkban óránként átlagosan 35—71 kilométeres sebességgel jár­nak a vonatok. Ez a helyi forgalomban nagyjából meg­felel, a nemzetközi követel­ményektől azonban messze elmarad. A nemzetközi elő­írást, a szocialista vasutak által elfogadott 85 kilométe­res átlagsebességet 1980-ig csináltak itt, majd követke­zett a meza-, illetve a szilí- cium-planár tranzisztor. A fejlődés iránya az olcsóbb és nagyobb tömegű gyártás biztosítása volt. Már 1972-ben majdnem 200 millió forint értékben exportáltak különféle félve­zetőket. Ma a termelt meny- nyiségnek a fele utazik kül­földre, egyenlő arányban a szocialista és a tőkés orszá­gokba. Az ötödik ötéves terv időszakában valósítják meg az integrált áramkörök gyár­tását, amely lehetővé teszi a hazai igények kielégítését. Az természetes, hogy a technikai fejlődés megköve­teli a dolgozók tudásának növelését is. Már arra tö­rekszenek, hogy a félvezető­gyártás is szakma legyen. A helybeli műszaki gárda a KISZ égisze alatt olyan szakirodalmat állított össze, amely a betanított munká­sok. előtt megnyitja az utat a szakismeretek birtoklásá­hoz, a gyártás egyes szaka­szainak magyarázatához, a tudatos munkához. A pszichológiai labor ügyel arra, hogy a munka mono? gítsék a párt és a kormány által meghirdetett húsprog­ram megvalósítását. A be­számolóban említésre ke­rült, hogy a keveréktakar­mány termelési tervét nem sikerült teljesíteni; a ki­lencezer vagonos lemara­dást elsősorban az 1972. ok­tóbertől 1973. májusáig tar­tó köröm- és szájfájás befo­lyásolta. A taggyűlésen elsősorban a gazdasági, illetve a válla­latot érintő gazdaságpoliti­kai kérdések kerültek szó­ba. A vállalat kommunis­tái — ez derült ki a felszó­lalásokból és a beszámolóból is — alaposan ismerik a gondokat és ismerik azokat a feladatokat is, amelyek előttünk állnak. A taggyű­lést megelőző pártcsoport- értekezletek jó előkészítés­nek, s az ott elhangzottak jó segítségnek bizonyultak. öt pártcsoport tevékenyke­dik a vállalatnál, amelyek tagjai a beszámoló tanulsá­ga szerint is őszintén, kriti­kusan értékelték kommunis­ta közösségük munkáját. egy-két vonalon tudják biz­tosítani, a hazai közlekedés­ben pedig szerény, 5—8 szá­zalékos sebességnövelést tar­tanak reálisnak. Azt is sokan kifogásolják, hogy kevés vonat közleke­dik, és a szerelvények zsú­foltak. A MÁV hálózatán nemzetközi vonatokkal köz­vetlen, átszállás nélküli ösz- szeköttetés van naponta 32 európai nagyvárossál, üdülő­körzettel, köztük 13 fővá­rossal. A belföldi távolsági forgalomban minden utast elszállítanak, kielégítőnek tartják a vonatok gyakorisá­gát, hiszen minden fonto­sabb irányba naponta hét vonatpár közlekedik, az elő­városi, helyi forgalomban pe­dig 4—22 óra között napon­ta 36—40 vonat jár. Visszatérő probléma egyes nemzetközi vonatokon a zsú­foltság. Ennek okát egye­bek között a hiányos tájé­koztatásban látják, hiszen előfordul, hogy egy-egy irányba több vonat is megy, az egyik utasokkal tömve, a másik kihasználatlanul. A belföldi zsúfoltság általában a hét végeken, a nyári sze­zonban és az ünnepi forga­lomban adódik. tóniáját fellazítsa a megfe­lelő időközökben beiktatott szünetekkel, illetve azzal, hogy a dolgozókat többféle művelet elvégzésére teszik alkalmassá. A háziasszo­nyok otthoni munkájánaK megkönnyítésére üzlet van az üzemnél. Nőgyógyász és idegszakorvos segíti az üze­mi orvost a gyógyításban és megelőzésben. A szociális lé­tesítmények minden igényt kielégítenek, tehát a félve­zetőgyártás „összkomfortos” üzem. Eddig négyszer érték el az élüzem címet a gyárral együtt, büszkék arra is, hogy a szocialista munka üzeme kitüntetés birtokosai. Ha már említettük, hogy a nők és a fiatalok üzeme a félvezető egység, említsük még meg, hogy hozzávető­legesen ötszáz kismama ne­veli otthon a gyerekét, aki­ket várnak vissza a társak, a ma is állandóan korszerű­södő gépek, felszerelések, hogy hatékonyabb munkával minél nagyobb eredménnyel szolgálják a szocialista ipar ügyét. 6EÄ 1 Ezeken a tanácskozásokon sok olyan ésszerű javaslat hangzott el, amelyek még nagyobb lendületet adnak a közös munkához. A gazda­sági kérdésektől a pártpoli­tikai munkáig alaposan, elemzően foglalkoztak — rendszeresen — minden, a munkahelyet érintő témá­val. Nem hallgatták el azt sem, hogy a taggyűlések többségben gazdasági kér­désekkel foglalkoztak, s akadt olyan rendezvény is, ahol a politikai, a pártélet kérdéseiről kevés szó esett. Hangsúlyozták az össze­hangoltabb pártmunka, s a vállalat gazdasági vezetése részéről a rendszeres tájé­koztatás szükségességét. Mindezek a tapasztalatok, ahogy ez kiderült a párt- alapszervezet hétfői beszá­moló taggyűlésén, egyértel­műen aláhúzták, hogy a pártcsoportok munkája jó alapot ad a vállalat kom­munistáinak egységes fellé­péséhez, állásfoglalásához, fe­lelősségteljes politikai mun­kájához. (kátai) A közvéleményt sokat fog­lalkoztatja 0 az utastájékoztatás, amely a vasút vezetői sze­rint is sok reklamációra ad alkalmat, pedig jelenleg minden nagyobb állomáson van hangerősítős tájékozta­tó, a Keleti és Nyugati pá­lyaudvaron, Zugló megálló­helyen, Szolnokon, Debre­cenben és Nyíregyházán pe­dig elektromos vezérlésű vi­zuális tájékoztató berende­zés is. A Keleti pályaudva­ron folyamatos telefonjzol- gálatot tartanak, a nagyobb forgalmú helyeken informá­ciós iroda, nyáron a Bala­ton több állomásán idegen- nyelvű tájékoztatószolgálat működik. Az információs szolgálat mennyiségi fejlesz­tése mellett — a következő években vizuális tájékoztatót szerelnek fel a miskolci, a győri, a székesfehérvári és a szegedi állomáson is — nagy gondot fordítanak a minőség javítására. A nagy pályaud­varokon mozgó információs szolgálatot is rendszeresíte­nek, tagjai speciális nyelv­tanfolyamokon oktatják. Az utóbbi időben ritkul­tak a helybiztosítással kap­csolatos panaszok, jóllehet az 1970. évi egymillióval szem­ben tavaly már több mint ötmillió helyjégyet adott ki a vasút. A MÁV vezetőinek változatlan szándéka a szol­gáltatás további tökéletesíté­se. A személyszállítás szerves részének tekintik a vasúton az utasellátást, amely jelenleg a nemzetkö­zi és a belföldi távolsági vonatoknak csupán 53 szá­zalékán megoldott, s minő­sége is elmarad a nemzet­közi színvonaltól. A követ­kező években egyebek kö­zött 30, nemzetközi forga­lomra is alkalmas háló-, 10 étkező- és 13 bisztrókocsit, 30 fekvőhelyes kocsit és 40 büfékocsit vásárol a vasút. Ezzel az utasellátó szolgá­latot a nemzetközi vonato­kon is versenyképessé te­szik, s lehetőség nyílik arra. hogy a belföldi távolsági vonatok 93 százalékán ma­gasabb szinten szolgálják Isi az utasokat. Kiegészítő szolgáltatásként vezették be a fővárosi pá­lyaudvarokon a poggyászku­likat, sok állomáson az au­tomata csomagmegőrzőt (MTI) i£3& január 23, péntek ^ Szerelik az asszinkronmotort A Beremendi Cementgyárban működik majd az az asszinkron villamosmotor, amelynek a képen látható álló- fészét most szerelik a Ganz Villamossági Müvekben. ffSSI, t<M — 3e*a látván íslv. — KS) Szigethy András Épült a negyedik ötéves tervben A nők üzeme Gyöngyösön TÖBB MINT EVER ÜJ SZEMÉLYKOCSI, KORSZERŰ ÉTKEZŐ-, HÄLÖ- ÉS BÜFÉKO­CSIK — VIZUÁLIS BERENDEZÉSEK, MOZGÖ TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLAT — TIZ- NAPONKÉNT MOSSÁK A VONATOKAT tézkedések a vasúti közlekedés szolgáltatásainak javítására

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom