Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

♦ Mussolini végnapjai Class film Ismerve a film rendezőjé­nek, Carlo Lizzaninak né­hány eddigi munkáját, az­zal a várakozással ültem be a nézőtérre, hogy itt majd látni 'fogom Mussolininak, en­nek a szájtépő, a nagy szí­nészi pózokat kedvelő olasz diktátornak a jellemi agóniá­ját. azt a nyilván érdekes és már sokszor átelemzett fo­lyamatot, amely egy ilyen emberben végbemegy, vagy végbemehet. Azt nem állí­tom, hogy csalódással jöttem ki a moziból, de nem egészen azt kaptam, amire számítot­tam. Az az érzésem támadt, mintha a rendező ma már nem akart volna több szen­vedélyt felszakítani, s ezért hűvös tárgyilagossággal, a papíron fekvő dokumentu­mok jegyzőkönyvi hitelessé­gével törekedett filmre írni azt, ami véres történelmi ka­land lehetett: a tekintélyt, a hatalmat, amely mögött, vagy inkább amelyben an­nak az emberfelettinek az árnyéka sohasem is volt. amiről a propaganda any­nyira győzködött két évtize­den keresztül. A filmen, a szemünk lát­tára öregszik meg, lesz tes­tileg egy köhögős, hümmögő semmivé, az az ember, aki rettenthetetlenségéről, nagy szájáról és világuralmi ter­veiről, új cézárságáról volt híres. A milánói érsek rezi­denciáján még feltételeket diktálna, dobálja a százezres számokat arról, hányán és mikor halnak meg majd ér­te, hogyan képzeli a hatalom visszaszerzését és nem ve­szi észre, nem akarja észre­venni, a saját hiúságának sű­rű függönyén át nem látja, hogy az arcok, amikor rá­merednek, már egy új világ felé fordultak, amelyben ne­ki már nincs helye. Nem hallja, vagy nem akarja hallani a mondatokat, hogy neki bíróság előtt kell felel­nie bűneiért. Színházi nyel­ven. gúnyolódva: a ripacs volt. aki a megszokott és ün­nepelt alakításból már nem tudott kilépni. Nyilván a történeti ada­tok szerint is, a rendező fel­fogása szerint is fölébe nő Mussolininek Clara Petacci, aki osztozik a férfi sorsában, osztozni akar és nem szerep- játszásból. A magyar néző számára nem ismerős eléggé, mekkora szenvedély és ho­gyan lobogott ebben a bizo­nyára érdekes asszonyban, de ahogyan Lisa Gastoni elját­szotta ezt a vonzódást, ne­mesebb léleknek tűnt, mint testének és lelkének gazdája, rabtartója. A film pergése közben úgy tűnt, hogy Liz­zaninak a Mussolini-vég- játszma inkább csak alka­lomként kínálkozott, annak bemutatására, hogy a demok­rácia erői hogyan nőttek ki a földből, mit és mennyien akartak már cselekedni a jogfosztás nyomasztó évei után. Hány gondolat, hány fájdalom, hány veszteség, ér­dek küldte itt harcba az em­bereket, hogy végül is véget vessenek az önmagát tikiéit barbárságnak és kialakulhas­son az új rend, amely az em­beri méltóság megteremtését tűzte ki célul? Csoda-e, ha a cselekvés állandó feszült­ségében ezek az emberek a „hogyan” miatt egymás el­len is hadakoztak? Rod Steiger diktátor-ala­Thomas Baum és Bill Fei­genbaum írtak egy színes történetet, hogyan is esett vagy eshetett meg az a cso­da a zanzibári vizeken, hogy a féktelen és falánk cápákat a vízilovak elpusztították. Vagy talán nem is erről szól a mese, hanem inkább arról, mennyire hálátlan és feledé­keny fajta az ember: amikor a vész elviharzik és már jó­módban él, gazdaggá válik, nem akar emlékezni azokra, akik, vagy amik vele jót tet­tek. És a teljesség kedvéért rögtön hozzá kell tennünk: azért akad az emberben — nem mindegyikben! — any- nyi lelkiismeret, hogy ami­kor a végsőkig feszül a húr, mindig felébred az igazság­teremtés vágya és hajlama: a gonoszát megbünteti, vagy legalább nem engedi, hogy az ártatlan elpusztuljon. Ezért az erkölcsi igazsá­gért, magáért talán nem is lenne érdemes megemlíteni, hogy ez a magyar—amerikai együttműködésből keletkezett film ennyit mond, mert hi­szen a mese magvát, a sztorit más és nagyobb me­semondók más változatban már szebben és tökéleteseb­ben elmesélték. A film azon­ban csupa rajz, csupa szín és csupa vallomás. Igen, vallo­más. mert minden egyes fi­gurában, a jellemek hangsú­lyozásában, az ötleteken túl, ott lobog az a nemes szán­dék, hogy az embert, a jót is és a rosszat is legbelsőbb szándékai szerint ábrázolja, vallassa, nyilatkoztassa. Hu­go „személyéhez” képest a mese nagyon messziről indul és az egésznek a főszereplő­je inkább az az Aban Khán, aki igazságügyminiszter is, pénzügyminiszter is Magin szultán mellett. E két minő­ségében is olyan, mint aki gonoszsága miatt egy hiva­talt sem láthatna. Visszaél a hatalommal akkor is, amikor kítása jól átgondolt. Henry Fonda milánói bíborosa — apró rezzenéseivel is — ko­moly jellemalakítás. Franco Nero ezredese főszerep ak­kor is, ha a film második szakában lép is csak a szín­re. Az indulatos mondatok mögött ott az igazságkeresés lobogása és a lelkiismeret­nek az a bizonyossága, amely az ítélet végrehajtásához el­engedhetetlen. Ennio Morricone zenéje az atmoszférát érzékeltette, azt a kavargást, amely a háború borzalmában és az emberek idegeiben állandósult a szultán parancsára jót tesz, mert mindenkit — még a mágust is — csak arra hasz­nálja fel és ki, hogy az ön­zését szolgálja elsősorban és minden képességével. De ak­kor még„inkább, amikor si­került legyőznie az ádáz el­lenségeket. Hugó e mesében és jelentőségében nem ér fel a Khánhoz, de mert a gyere­kek az ő sorsáért aggódtak, őt szerették meg, az igazsá­got is úgy kellett tenni, hogy Aban Khán pusztuljori. Szándékosan időztünk el a mese erkölcsileg hasznosít­ható tartalmánál, mert úgy gondoljuk, hogy minden al­kotásban — a külső forma mellett — elsősorban erre kell figyelnünk. S Itt mint­ha a több költőiség, a töb'b érzelem, a több líra hiányát éreztük volna. Csak utalunk a műfaj klasszikusára, Walt Dlsney-re, vagy a mi János vitéz filmünkre, hogy érthe­tő legyen, mire gondolunk. A mesében helyet kellett vol­na szorítani még több han­gulatnak! Igaz, a rajzok így is szórakoztatnak, a dalbeté­tek is erősítik a hatást de a sztori nem hagy igazán el- ámulni minket, nem engedi, hogy a meglepetésszerűen ránk törő. ránk zúduló for-, matengerben érzelmileg is lubickolhasson a szemünk. A Mágus színrelépésénél ka­punk valami olyanfélét, ami igazán megmozgatja a kép­zeletünket. És a végén, ami­kor már a bo|dog befejezés elrendeződött, következik egy ragyogón összemunkált rajzsor. amit inkább a film eledén láttunk volna szíve­sebben. Hugó. a vízipaci, így is sláger. Robert Larimer zené­je hódít. A magyar raizfil- mesek nedig ismét bebizo­nyították. hogy a műfaiban nem véletlen a nemzetközi tekintélyük. (farkas) Hugó, a vízi ó Magyar—amerikai rajit »lm 22.20: Menyegző A világhírű lengyel rende­ző, Andrzej Wajda alkotása Stanislaw Wyspianski azonos című drámájából készült. A Menyegző 1901-ben került először bemutatásra, s ma már talán a legismertebb irodalmi alkctás Lengyelor­szágban. (Kötelező iskolai Ol­vasmány. s dialógusainak egy része bekerült a mindennapi szóhasználatban is.) „Az egész lengyel kulturális örökségből, mindabból, amit a színpad számára írtak, ez a dráma a legkülönösebb, a legeredetibb” — mondotta Wajda, s hogy mindenkihez eljuthasson, az eredeti mű szellemében hű filmet készí­tett belőle. w 1328. Január 3* sssamiietó 2. Csízió magyar nye ven Az első magyar csízlő ugyancsak a tizenötödik századból származik. A csí­zió neve a Circumcisio Christi-ból ered, versbe foglalta a fóntós napokat, hónapok szerint. A kalendá­rium elnevezés a rómaiak nyomán a görög ealendae szóból származott. A legrégibb magyar kéz­iratos csízió a tizenötödik századból való: a latínnyel- vű Peer-kódex rímes ma­gyar versformában össze­állított naptára 1482-ből. Ezt a szöveget használta fel prózában a már idézett BenCédi Székely István és utóbb a versbe szedett nap­tár nyomán készült minden magyar _csízíókiadás. s&miao. Budán, 1371-ben az eddig ismert utolsó csíziót. A Peer-kódex magyar csízió szövege így kezdődik: Kis karácsomból kereszt­víz / Lőtt Pál remete, mint nagy dísz / Antalból Fáb Annos kézben ’ Pál fordola fénességben. Már, Balás, A.g, Dorottyánál. Kolosként jár Bálint-várnái. Nyílon nyer Péter, Mátyás. Apos­tolié tévé Keffás. A legrégibb nyomtatott magyar csízió 1592-ben Debrecenben került napvi­lágra e címmel: csízió magyar nyel­ven RENDSZERINT A NAPOKNAK MEGSZÄM- LALAsARÓL RENDELTE­TETT. ADATOTT MELLE A VI­LÁG TEREMTÉSÉTŐL FOGVA RÖVID KRÓNIKA A tizenhetedik század ban még tanították a ad­ató fcjbcm láttám, ás ai Szakfelügyelők országos továbbképzése Gyöngyösön Az Oktatási Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Mi-, nisztérium, a Heves megyei Tanács művelődésügyi osztá­lya közös rendezésében két­napos szakfelügyelői tovább­képzést rendeztek a gyön­gyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolában. A tanácskozáson minden me­gye művelődésügyi osztályá­nak tanulmányi főelőadói, vezető és műszaki szakfel­ügyelői vettek részt, s célja az volt. hogy a középfokú szakoktatás területén műkö­dő pedagógiai irányító szer­vek tájékoztatást kapjanak a felügyeleti munka feladatai­ról, a korszerű pedagógiai kérdésekről. E céloknak megfelelő­en az állami okta­tás helyzetéről, fejlesz­tésének lehetőségeiről, a párthatározatok megvalósítá­sáról Orbán Sándor, az MSZMP KB munkatársa, az oktatás korszerű folyamatá­nak kérdéseiről Genzwein Fe­renc, az Oktatási Minisztéri­um főosztályvezető-helyette­se, a szaktárgyi szakfelügye­let szervezésének tapasztala­tairól dr. Mezei Gyula, a budapesti Fővárosi Tanács fő­osztályvezetője tartott elő­adást, míg a szakfelügyelői útmutatóról rendezett kon­zultációt Varga Lajos mi­niszteri tanácsos vezette. Nagy érdeklődés kísérte a tanácskozás második napi programját is, amelynek be­vezetéseként Zatykó László, a Ganz Villamossági Művek kereskedelmi igazgatója is­mertette a magyar népgazda­ság ötödik ötéves tervének feladatait, különös tekintet­tel az ipari területekre. Ez­után dr. Ludvig Győző, a Budapesti Műszaki Egyetem docense Minden rezgés ener­giaátalakulások folyamata címmel tartott tudományos előadást, Dévai Huba, az Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyáregységének vezetője a félvezetőgyártás és fejlesz­tés irányairól beszélt, majd a tanácskozás tapasztalatait Bacsó Béla, a KGM osztály- vezetője összegezte. Megtartottuk az év végi elszámolást, számot vetattünM önmagunkkal mit tettünk jól, rosszul a múlt esztendőben, túl vagyunk a nagy fogadkozásokon és kezdjük az új esz­tendőt. — Mire jutottál önmagáddá!? ■— Január elsejétől nem dohányzom! — És te? — Lefogyok ebben az esztendőben 10 kilót. A piálásK befejezem, szóval, új életet kezdek. — És maga Margóka? — Gyökerestől átrendezzük az életünket. Nagy spóro­lásba kezdünk, minden papírpénzt élére rakunk. Én csínján bánok majd az öltözködéssel, Jancsi, a férjem meg lesz szí­ves kevesebbet költeni a haverjaira. Szeretem hallgatni ezeket a nagy fogadkozásokat. — így lesz, úgy lesz! — Hári Jánoskodunk önmagunk­kal, fogadkozunk akár kell, akár nem. Még naplót is ve­zetünk, írjuk az első héten leadott dekákat', az eldobott ci­garettákat, számolgatjuk a félrerakott forintokat. A Jóska barátom higgadt, kiegyensúlyozott ember, gondolom tőle is megérdeklődöm már, divat-e nála ez a nagy szilveszteri fogadkozás? — Mit határoztál el 1976-ra? — Semmi különöset! — Ne beszélj! Mégis új év jön és ilyenkor úgy illik, hogy az ember megfogadjon valamit. Szivarra gyújt és mivel tudja, hogy én is az efféle fe* gadkozók közé tartozom, felém célozza a szavakat. — Ügy viselkedtek mint a gyerekek! Fogadkoztok, Ígér­gettek, önmagatoknak. — Ne viccelj! Ezek az elhatározások nagyon is kcsmoty dolgok. — Igen! És mégis, mi lesz belőlük? Mellbe ütnek a szavak. — Mennyit fogytál tavaly óta? Mennyivel szívtál te- vesebb cigarettát? Mennyi idővel töltöttél többet otthon? Tu­dod mit! Száz ember közül egy, vagy kettő ha megtartja és komolyan Is veszi a sál veszten fogadkozásokat. Egv hétig nagy hűhó. Mérlegvásárlás, fogyókúrás szakácskönyvek, ni­kotin elleni table'ta. Feljegyzések. Aztán egy-két hónap és ugyan mi lesz a komoly dolgokból? — Csúfolódsz? — Nem! Csak a# tartom, hogy a szilvesztert fogadko­zások jórészt komolytalan fecsegések. Többnyire nincs is rájuk szükség. Mert ha valakinek halálos méreg a nikotin és ha az orvos parancsolja — ha nem bolond — úgyis te­mond a bagóról. — Akkor te, mint kiegyensúlyozott egyéniség, mégis mit adsz nekem 1976-ra útravalóul? Nagyot nevet. __ — Ne akarj kibújni a saját bőrödből, mert úgysem si- kerüL Szalay Istváss Lj nevelési központok épülnek Sziha?snon és Besen j őtelken (Tudósítónktól): Az ötödik ötéves terv ide­jén két korszerű és nagymé­retű művelődésügyi beruhá­zás lesz a füzesabonyi járás­ban; a szihalmi és a bese­nyőtelki nevelési központ tizennyolcadik században már elterjedt a kalendári­um. A legrégibb nyomtatott magyar kalendárium 1621- ből maradt fenn ezzel a címmel: CALENDAR1UM. Azaz: Ez, mostani ezer Hat Száz Huszoneggyedik Esztendőé napiainak szamlalasa, az koezoenséges Prgctikaul: Az Planétáknak Aspektusokkal es az eghi jelekbe való be lépesekkel egyetemben: mely esztendőé elsoe az Bisexxti- lis otan. A Cra kai Gda- kowzki Doktor es foe Ast- rologus irasabul. Magyarra fordíttatott és ki Nyoma­tott Nagy Szombatban, Mol- levus Mlkloes altat. E kalendárium egyetlen példányát a Magyar Tudo­mányos Akadémia őrzi. A nagyobb városokban készült és a, városok nevé­vel ismertté vált kalendá­riumok közül a leghíresebb a lőcsei, amelynek legré­gibb példánya 1626-ból va­ló. A lőcsei kalendárium négy részre oszlik. Első a naptári rész: a napok jegy­zékén kívül idő'íósiázt. min­den hétre evangéliumi ver­set és a hó végére tanács­adó rigmust, foglal egybe. Második része a sokadal- mak jegyzéke: a magyaror­szági vásárok helyét és ide­jét közli. Harmadsorban asztrológiai orogrósztikont. azaz jövendomondást nyújt e asiilagofc Mosásából, £ létrehozása. A korszerű el­veknek megfelelő létesítmé­nyek kivitelezését előbb Szi- halmon, majd Besenyőtelken kezdik meg. Szihalmon a leendő ob­jektum helyén már ott so­négy évszak időjárásáról, továbbá gazdasági tanácso­kat, terméskilátást meg be­tegségről, hadakozásról és más veszedelmekről ír. Ne­gyedik része a krónika: a magyar történelem főben­járó eseményeit sorolja fel. íme mutatóba egy-két „egészségügyi tanács” házi­lag készítendő gyógyszerek­ről, a régi kalendáriumok egyikéből — .az 1801-ben Pozsonyban megjelent ka­lendáriumból : „Végy egy könting fok­hagymát, térj éket, ugyan egy köntinget. Egy kevés .pók­hálót, ezeket elegyítsd öez- sze, e csinálj belőle egy tészta forma pogácsát, mely- lyel a fogfájásban az áll- kapcára, vagy pedig a kar­nak a könyök belső alsó felére kötvén, azon a ré­szen, amely felől a fog fáj, gyakorta elszokta mulatni a fájdalmat." Hadd folytassuk a sort még egy „kitűnő javaslat­tal”, a hideglelés ellen va­ló sós por receptjével: „Végy kutya ganéjt, konyha sót, ürömnek a te­tejét, mindenikból egy kön­tinget. Mind ezeket össze­elegyítvén, s negszáraztat- váu törd porrá, és ennek harmad részét a hideglelés előtt három órával vedd-bé, vízbe, vagy borba felka­varván.” Ettől bizonyára elmúlt az a rusnya hideglelés... »tata mar kasodnak az építőanyagok. Az Északterv Miskolci Terve­ző Vállalata elkészítette a terveket, s már csak a ked­vező időjárásra várnak az építkezés kezdetéhez. Az első ütemben a műve­lődési ház építését végzik el, amely egyben a mozi és a könyvtári szolgáltatások el­helyezését is biztosítja. A kétmillió 800 ezer forintos beruházási költséget a közsé­gi tanács saját fejlesztési alapjából teremti elő, bele­számítva a lakosság által végzendő félmillió forinton társadalmi munka értékét is. A tervek szerint a második: ütemben az iskola és kapcso­lódó intézményei, beruházá­sai valósulnak meg a nevelé­si központban. Itt kap helyet az óvoda és napközi otthon, a központi élelmezést bizto­sító konyha, ezenkívül mű­helytermek. szertárak, neve lói és gondnoki lakások tar tozrxak még az objektum­hoz. A korszerűséget jelenti pl. a tornaterem, több szak­tanterem, sportpálya, orvos, rendelő, biológiai kert, pihe­nőpark, olvasóudvar elhelye zése. Az iskolai és a közműve­lődési részlegben egyaránt lehetőség lesz az egyes he­lyiségek. termek közös hasz nálatára. Ilyen célt szolgál­nak majd a klub- és szakköri helyiségek, a szabadpolcos olvasó-, a nyelvi, a művészeti termek és más lehetőségek. Ugyancsak a tervidőszak­ban épül meg Besenyőtelek községben is a nevelési köz­pont, melynek tervrajzai szintén készen vannak. Itt a meglevő emeletes iskolához kapcsolódva annak lehetősé­geit kibővítve épül majd meg a község korszerű neve­lési, közművelődési komple­xuma. Császás Uzvéati,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom