Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-12 / 291. szám
Űi terv — ű\ szabályozók II. Nyereségadézás és alapképzés AZ 1976. JANUÁR ELSEJÉN életbe lépő új szabályozók jelentős része csökkenti — átlagosan mintegy 35 százalékkal — a vállalati nyereséget. A jelenlegi tervidőszakban évről évre módosult a tiszta jövedelem kötségvetés és vállalatok közötti megoszlásának aránya, a központosított jövedelemhányad 75 százalékról kb. 65 százalékra csökkent, s ez is hozzájárult a költségvetés hiányának növekedéséhez. Kétségtelen, hogy a nyereség színvonalának, tömegének mérsékelése, a tiszta jövedelem nagyobb mértékű centralizálása javítja a költségvetés pozícióját és a gazdaság belső egyensúlyi helyzetét. Mécsem ez a szabályozók módosításának a lén vege. Ez a cél ugvanis esvéb módon — példának okáért csupán á nyereségadó, növelésével — is elérhető. A gazdasági növekedés szinte egyetlen forrása a társadalmi termelés ©s ha- t<%-rvnvságáT!ak fokozása, ami vál.laiati szinten a gazdálkodás javuló hatékonyságával — az élőmunka termelénövelésével, az e=zk«zök és az anyagok joKb hasznosításával — biztosítható. A szabályozó módosítások ezeket a hatékonysági követelményeket „mondják el1" a vállalatoknak. Példának okáért: az' ésszerű munkaerő-gazdálkodást segíti — a^bérszabályo- zás mellett — a bérjárulékköltségek — SZTK-járulék és illeíményadó .— növekedése. Ugyanezt a célt, az ésszerűen takarékos gazdálkodást kívánja előmozdítani az anyagok tekintetében a termelőd árrendezés, amely csökkenti a belső és a külkereskedelmi árak közötti különbséget és a termelési célú import dotációját Az említett módosítások hatására' a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának javítása lesz a „gazdasági növekedés”, a vállalat boldogulásának egyetlen forrása, lehetősége. A VÁLTOZÁSOK érzékeltetése érdekében kockáztatjuk meg azt az állítást, hogy az új szabályozó rendszer „nyereségcentrikus'’,, mégpedig abban az értelemben, hogy minden nyereséggel összefüggő szabályozást újrafogalmazott. Mert nemcsak a nyereség szintje változik, csökken az 1975. évihez képest, hanem a nyereség adózása, vállalati alapok közötti felosztása, sőt az alapok felhasználása is. Megszűnik a nyereség — eszköz-bérarány szerinti — kötelező kettéosztása, annak helyébe a fizetések és az alapképzés kötelező sorrendje lép. Elsőként a változatlan mértékű községirvárosi hozzájárulást kell kifizetni, levonni a bruttó nyereségből. továbbá — ha van ilyen — a nagyberuházásokhoz kapott állami kölcsön és a fejlesztési alapjuttatás esedékes részletét, járadékát. Ezután következik az általános nyereségadózás. Két dologra utalunk ezzel kapcsolatban: mindeddig a költségvetés és a vállalatok kb. 67:33 százalékos arányban osztozkodnak a nyereségen; 1976-tól tehát nemcsak a nyereség tömege, hanem általános adója is alacsonyabb. Ennék a későbbiek során lesz gyakorlati jelentősége: a nyereség-növekményének nagyobb hányada marad a vállalatoknál, mint a korábbi és a jelenlegi nyereségadózási szisztémában. Ezért növekedni fog a vállalatok érdekeltsége a nyereség, a jövedelem gyarapításában. avagy más nézőpontból, nagyobb lesz a költségek csökkentéséhez kapcsolódó érdekeltségük. AZ ADÓZÁST követő eljárást tömören foglaljuk össze: a vállalatnál maradó nyereség 15 százalékát a tartalékalapba kell helyezni, ezután az előírt fizetési, képzési sorrend tiszteletben tartásával dönthet a vállalat, mennyi nyereséget fordít fejlesztési, illetve részesedési alapképzésre. A vállalatok csak bizonyos mozgástéren belül dönthetnek szabadon, mert a fejlesztési alapképzésnek van bizonyos kötelező minimuma is, amelynek fedeznie kell az állammal, a bankokkal és a mág vállalatokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségeket. Lényeges körülmény, hogy a fejlesztési alapképzést már nem terheli további adó, ezzel szemben a részesedési alapképzés után — ha túllépd a bérköltség 2 százalékát — progresszív adó — a bér- fejlesztési befizetés — következik. de ez már a részesedési alapot terheli. Mi lesz a végeredmény? Nyilvánvaló: ha növekszik a tiszta jövedelmek — egyebek között a nyereség — központosított hányada, akkor a vállalatoknál maradó — fejlesztésre és személyi jövedelem növelésre ténylegesen fehasználható — öszszegnek csökkennie kell. Ha nem így lenne, aligha tudnánk biztosítani a felhalmozás és a fogyasztás népgazdasági tervvel összhangban történő és az eddigieknél mérsékeltebb növekedését. A VÁLLALATOK valószínűleg annak alapján ítélik majd meg a módosításokat, mennyiben könnyítik, illetve nehezítik az új szabályozók gazdálkodásuk feltételeit. Nos. általában nem könnyítik, hanem szigorítják. Ennek ellenőre sem mellőzhetjük az új szabályozás —- vállalati nézőpontból is — előnyös vonásainak kiemelését. A fizetések és az alapképzés, valamint a felhasználás kötelező sorrendje minden . bizonnyal megakadályozza — a mindeddig elég gyakori. — túlköltekezést ás eladósodást, kiküszöböli az egyedi beavatkozások szükségességét. A fejlesztési és részesedési alap közötti megosztás kiiktatása ahhoz mindenesetre elegendő, hogy a nyereséghullámzás személyi jövedelmekre gyakorolt káros hatását semlegesítsék. Valószínűsíthető az a hatás i§, hogy a vállalatok ' közötti bérszínvonal-szóródás mérsékeltebb lesz. A biztonságot és a rugalmasságot szolgálja a tartaiékalap-képzés első helyre történő sorolása, felhasználódási lehetőségeinek kitágítása. Problematikus helyzetben, abból egészíthető ki a nyereség, dinamikus exportnövekedés esetén a forgóalap, emellett a tartalékalapba átmenetileg is elhelyezhető — s bármikor igénybe vehető — a nyereség alapképzésre . fel nem használt része. Garamvölgyi István Guruló forintok Hogyan lehet tetten érni a szándék megvalósítását? Ez a kérdés vezethet el a takarékosság nyitjáig, a feltételezés szerint. Hiszen annyi szépet és okosat mondtunk már el eddig is az ésszerű gazdálkodásról, mondunk még el ezután is, hogy az embert csak izgatja tovább-" ra is a dolog lényege: miből és hogyan lehet forintokat megtakarítania egy brigádnak? • Erről beszélgettünk egy olyan közösségben, amelynek a tagjai gépkocsikon ülnek, szállítanak és fuvaroznák, azt végzik, amire utasítást kapnak, és mégis tőlük függ elsősorban, hogy hány forint gurul el értelmetlenül. Ha elgurul. O O 0 o A Bánki Donét szocialista brigád még 1966-ban megalakult. Egy évre rá megkapták az oklevelet, aztán négyszer jutottak a bronz-, kétszer pedig az ezüstjelvény birtokába. — Mindig úgy indultunk az utóbbi években, hogy most már az arany következik — halljuk Tóth András- tói, a brigád vezetőjétől —, de nem ment ez ilyen egyszerűen. Mert az is megtörtént, hogy az ezüstről visz- szaestünk a bronzra. Tizennégyen vannak együtt Közülük nyolc a gépkocsivezető, négy a rakodó, egy a szerelő és egy személy a szállítási főelőadó, aki egyben szb-titkár is a gyöngyösi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben. — Ezek szerint jő Protektorat van a brigádnak. — A verseny értékelését egy független bizottság végzi, nem pedig az szb-titkár — kapjuk a választ. — Én csak annyit tudok tenni, hogy odafigyelek a brigádra. Szabó György tehát nem kivételezhet azokkal, akik • hivatalosan is az ő irányítása alatt dolgoznak. — De éppen úgy tagja vagyok a brigádnak, mint a rakodó, és éppen úgy részt veszek minden megmozdulásukban is. kivéve a közvetlen termelési feladatokat. — Nem könnyű a brigádba bejutni — említi meg a brigád vezetője —, mert egyéves próbaidőt állapítottunk meg. Erre az óvatosságra már eddig is szükségünk volt, hiszen akadt olyan gépkocsivezető is, aki néhány héttel a munkába lépése után már vétett a társadalmi tulajdon ellen. — Eey évig tehát „rá se néznek” az új dolgozóra? Monológ a demokráciáról — Napjainkban aligha van fontosabb politikai feladat . — s ezt az MSZMP XI. kongresszusa ismét megerősítette —, mint a társadalmi, valamint az üzemi, munkahelyi, szövetkezeti demokrácia további kiszélesítése, még tartalmasabbá tétele. Nem nagy dolgokra gondolok én most. noha a- demok rácia, a szocialista demokrácia számunkra szinte minden, a legszebb és legemberibb céljaink elérését jelenti. Ehhez a célhoz azonban hosszú és egyáltalán nem egyenes út vezet. Alapfokon kell kezdeni a társadalmi demokrácia építését, s ez az alapfok a legkisebb közösségek, termelési, munkahelyi együttesek demokratikus légkörének megteremtésével kezdődik. — A legfontosabb dolog — mondta a Füzesabonyi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára —, h'ogv a dolgozók a meg*"' ’ő fórumokon tárják fel prnb’émá'kat, javas'al’a'knt. Ennek persze az az e’nfú’étele. hogy jól ■tá’iVnzotUik lesvem^k a kollektíva előtti nZiíikat, fel- art«t/\Vat rnoneMőcra vőtó genőekat feVimpre. Lás«ák az n-ohlőrnák VÖTÖtti Ebben, hogy ez így legyen, döntő szerepe van a megfelelő tájékoztatásnak, de a dolgozók műveltségi színvonala állandó fejlesztésének is. Egyszóval: nem elég a beleszólás jogát biztosítani, ehhez meg ,kell teremteni a beleszólás képességét is. Mindemellett ugyancsak rendkívül fontos, hogy amit a dolgozók egyszer felvetettek, javasoltak, azokkal, érdemben foglalkozzanak is az illetékes vezetők, szakvezetők. Vagyis: komolyan kell venni a hozzászólása- 'kát, hogy valamennyi dolgozó érezze: érdemes volt szólni... — Mint már említettem, nem nagy dolgokról van általában szó.' Nálunk például a gazdaság szakszervezeti tanácsának egyik legutóbbi ülésén a szociális, kulturális alap ez évi fel- használása került terítékre. Egyik felszólaló éppen úgy. mint a más'k, egv-egy olyan apróságra hívta fel a fi gyeimet, ame’y — az egyéb, a nagyobb termelési feladd tokra va’ó koncentrálás rri att — elkerüfie a ggzdasá” ille‘ék°s vezetőinek a figyelmét. Például az egvil< Pusz- taszik«zón lakó édesanva esv olvan iávd.q t iavasoPa. amelv „ lakásoktól — a há-mas fő közlekedési út elkerülésével — egyenesen az autóbusz-megállóhoz vezet. Az iskolába járó gyerekek jelenleg ugyanis meglehetősen nagy balesetveszélynek kitéve, a fő közlekedési út egy szakaszát is gyalogjárónak kénytelenek használni. Vagy például a múlt évben — dolgozóink több éves sürgetésére — végre lehetőség nyílt a pusztakszikszói központban több mmt tízmillió forintos költséggel felépíteni a korszerű szociális épületet. Ebben most már gyönyörű étkezde, higiénikus körülmények között üzemelő konyha, klubszobák, szállodai kényelmet nyújtó munkásszálló. valamint. öltözők, fürdőhelyiségek nyújtanak szoláltatásokat dolgozóinknak. Ugyanakkor — talán éppen ennpk megismerése után — szinte valamennvi kerületünk, üzemegységünk központiában felkerül . az ottani államotok korszerűsítésének igénye is. így a gyümölcsösben, a Hátúdban egvaránt. ahó-l ew már meg 5S kezdődtek a rnecrfcCojn munkálatok, de jnáról-Violn-vvra nem lehet nrvndent movo’dani. — T^en jó dolog, ho<*v ^ rro-7-óií-nl^ T» fir* jnernl^ }«; fof+«äW.o.J ■?-' . b <y77Á e<*y t01- adat előbbreviteienez. Például elkészült a sportpálya, le van salakozva. Az egyik felszólaló javasolta, hogy társadalmi munkában te rítsék le még sóderrel is, s tömörítsék le a ráhordott anyagot. A szervezés szinte magától megindult. Egy másik felszólaló a nagy költséggel létrehozott parko!: védelméért emelt szót, ami pedig azt jelzi: magukénak érzik dolgozóink a gazdaságot, s úgy szeretnék megkímélni, mint az otthonukat, a saját portájukat.. — A példákat még hosx szán tudnám sorolni, de ér denies visszakanyarodni al hoz a bizonyos műveltség gyarapításhoz.v Nálunk tör tént meg az is, hogy a dől gozók kérésére kellett — amikor erre a szociális épü let elkészülte lehetősége nyújtott — egy korszerű üzemi kluMcönyvtárat ki alakítani. És ezen a bizo nyos legutóbbi szakszerve zeti tanácsülésünkön szavazták meg a tanács tagjai ? füzesabonyi Erkel Vegyeskr rus pénzügyi támogatása: is. Azt h\"zem — mondotta Karlik Pál szb-titkár végül —, hogy 11 ven egyszerű do'c'cicon is nv'd’k — talán d ' — ...a demokrácia f,. •’ Fakói Sé.uűoE — Pontosan ágy kezeljük őt is, mintha a brigádnak a tagja lenne, a vállalásainkat nála is figyelemmel kísérjük, hiszen másként nem is tudna „bizonyítani”. Mozgás, ki- és belépés alig volt az eltelt majdnem tíz esztendő alatt. A brigád tehát nagyon együtt van. © 0 0 © Nem fenékig tejfel a gépkocsivezetők élete. Reggel már hatkor eljönnek otthonról, aztán este nyolc óra felé vetődnek haza. A családdal tehát alig vannak együtt. Emiatt az asszonyokkal, a feleségekkel kell kezdetben szelíden szót érteni, hogy belássák, ez a munkakör ilyen következményekkel is együtt jár. Akárcsak a hajósoknál, a tengerészeknél, de az országutak „matróza” rövidebb ideig „hajózik”, mint amazok. — Hogyan tudnak egyáltalán takarékoskodni, mivel azt kell csinálniuk, amire utasítást kapnak, de a gépkocsiknak nem mondhatják, hogy most pedig két literrel kevesebb benzint adok, kiskomám, mint amennyire szükséged lenne? Igaz, hogy utasításra megyünk ide vagy oda, de az már tőlünk függ, hogyan megyünk. Túl gyorsan-e vagy túl lassan? Más a fogyasztás így is, úgy is. Az állásidő sem mindegy, ahogy azon is sok forint múlik, hogy üresen jár-e a kocsi vagy az oda- és visszafuvar- ban egyaránt a szükséges teherrel. — Hogyan lehetett a személyszállításnál másfél ezer kilométert megspórolni az év első három negyedében? — Itt már segített a főelőadó is — kapcsolódik be a beszélgetésbe ismét Szabó György. — Nekem kell arra figyelnem, hiszen ezt én látom mindenekelőtt, hogy egy napon egy városban, településre ne menjen két kocsi, mondjuk , két osztály egy-egy dolgozójával, hanem egyeztessék útjuk időpontját. A megoldás tehát megint nem valami boszorkányságon múlik. — Meddig lehet takarékoskodni benzinnel végül is? — Természetesen csak addig, amíg ez nem megy a gépkocsi üzemeltetésének a rovására. Nem a végtelenségig. Van azonban egy relatív takarékosság is. A kocsik is öregszenek, ha tehát a költségeket tartani tudjuk, akkor lényegében soksok forintot takarítunk meg, viszonyítva a körülményekhez. 0 0 0 © A brigád az év első három negyedévében már túl is haladta mindazt, amit a kongresszusi munkavsrseny- ben egész évre felajánlott. Az üzemanyagból 13 ezret szándékozott megtakarítani, de már túljutottak az 51 ezren, a szállítási Költsé* geknél 80 ezer szerepel a vállalásukban és már a 102 ezernél tartanak. Több mint öt százalékkal csökkentették a felhasznált kilométerek számát az elvégzett fuvar teljesítéséhez, de az állásidőt is lerövidítették óránként 1,7 perccel. —f Ezek szerint nem „fentről” kell elrendelni a takarékosságot, hanem ra kell bízni azokra, akik „lent” dolgoznak? — Részben igen, de a fő elveket mégis csak „odafent” kell megfogalmazni. — Miért „törik magukat” néhány liter benzinért vagy egy-két percért, néhány ki lométerért? Annyi forintot kapnak érte? — Csupán az anyagiakért nem csinálnánk, bár az is jól jön a brigádnak, hogy az évenként szokásos közös kirándulásunk költségeit fe dezni tudjuk a munkaver senyért kapott jutalomból, de nem ez a lényeg. Mi is már tizedik éve verseny zünk. Ennyi ideje vagyunk együtt, ennyi ideje igyek szünk állni az adott sza vunkat, tehát nagy szégyen , lenne, ha visszaesnénk, h® kudarcot vallanárik, © © © © Ha jól számoljuk, ez e brigád az év etsó három negyedében több mint 200 ezer forintos takarított meg Csakugyan nem ezen múlott a szocializmus építése, A jelentős tételek egészen más területen xorognaus kockán. Egy olyan beruházásnál, mint amilyen a vison- tai volt, ahol tíz- és száz’- milliók múltak egy-egy intézkedés ésszerűségén ée célszerűségén. Mosolyogjunk hát a Bánki Donát brigád ügybuzgalmán, és szelíd együttérzéssel bólogassunk az „ő forintjaikat” hallva? Nagy hiba lenne így fogadni az ő komoly szándékú, és csakugyan egész embert igénylő erőfeszítéseiket. A maguk területén ők „visontai arányokban” ügyeskednek, kalkulálnak, forgatják dolgaikat. Elég csak egy olyan mítást elvégeznünk nagy hirtelenjében, hogy akárcsak a megyénkben is hány ilyen és hozzájuk hasonló brigád tevékenykedik. Ha valamennyi nem is 200 ezret, hanem ennek csupán akár a kisebb részét is megtakarítja, mindösszesen hány millióra rúgna ez a tétel? A sok kicsi, sokra megy. Ahogy a kevés sok i* — nagyon sok. A takarékosságnak tehát életszemléletünkké kell válnia, valahogyan olyan módon, ahogy a mostani példánkban szereplő bánkido- nátosoknál, akik tenni akartak. és megtalálták és megtalálják a módját is annak, hogy mit tegyenek a guruló forintok megállításáért G. Molnár Ferenc Tavasz az üregházahban, A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet üvegházaiban már szedik a salátát és a csiperke-gombát. .4 vri^'röket az üv«a’h*rii- jobb kihasználása céljából lei meszíils. (MTI fotó — Fehérvárv Ferenc) tMMkMO 1375. december ÍZ.. oéatek
