Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-11 / 290. szám
®j terv — új szabályozók í. Miért kell módosítani? Korábban zár iák az évet A KÖZGAZDASÁGI szabályozó rendszer szerves része a népgazdasági tervezésnek, a népgazdaság öteves és éves terveinek. Ebből szükségszerűen következik, hogy időről időre — elsősorban a középlejáratú tervidőszakok váltásakor — sor kerül a szabályozók egyes elemeinek módosítására. Ez történt a IV. ötéves tervidőszak megkezdésekor, s ezt a munkát, a közgazdasági szabályozó rendszer módosítását, összhangba hozatalát az V. ötéves terv gazdaságpolitikai céljaival, ezúttal is el kellett végezni. A szabályozók módosítása tehát nem új, avagy szokatlan jelenség. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy a mostani változtatások erőteljesebbek. mint példának okáért az 1971. éviek voltak. Pedig V. ötéves tervünk gazdaságfejlesztési céljai — azok számszerűsített mértékei — előrehaladásunk folyamatosságát hangsúlyozzák, etekintetben csak a tervezett növekedési ütemben van némi eltérés. A szabályozók széles körét — a termelői árakat, a vállalati jövedelem- és bér- szabályozást. az érdekeltségi alapok képzését és felhasználását, a fejlesztések fiman* szírozását, az importot és az exportot egyaránt — érintő változtatásoknak ezúttal egyéb indítékai is voltak. A most záruló IV. ötéves terv szabályozó rendszerét 1969— 1970-ben dolgoztuk ki, olyan időszakban, amelyet a viszonylag nyugodt világpiaci helyzet — a nemzetközi kereskedelem gyors növekedése, a tőkés infláció akkor még szerény üteme — jellemzett. A közelmúlt években olyan események következtek be a világgazdaságban, amelyek a magyar népgazdaság fejlődésének, eredményes munkájának külgazdasági feltételeit is megváltoztatták, szigorították. A még érvényben levő szabályozó rendszer megpróbált ugyan reagálni — gondoljunk az 1975. évi részleges termelői árrendezésre, az energiahordozók és üzemanyagok termelői és fogyasztói árának felemelésére, egyes területeken a konjunkturális export-árnyereség elvonására stb., — összhatását tekintve azonban a szabályozó rendszer változatlan maradt. nem tudta a vállalati gazdálkodás — és a fogyasztás — szférájában érzékeltetni a világpiacon zajló folyamatokat, azok konzekvenciáit. ___ ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ellentmondás és tarthaitatlan helyzet jött léére: csak a népgazdaság egésze „tudott” arról, hogy a külgazdasági környezet alanvetően módosult. Egyúttal kénytelen volt vállalni és viselni az ebből származó Mi van a dobozban...? Boltos sérelmek, károsult vevők Közelegnek az ünnepek. Karácsony, új esztendő. Ajándékozás, bevásárlás. Az üzletek telve városi, város környéki emberrel, s a pult túlsó felén eladók, nyakig munkában. Kinek cipőt, bőrkabátot. kinek inget, harisnyát, egyéb fehérneműt kínálnak. Aztán egyszer csak riadalom á raktárban... Divatáru-kereskedés Hatvan, Kovács József üzletvezető: — Most mentek el a Mezőgazdasági Inaxi Közös Vállalkozás szállítói, s az át-' vett első csomag felbontásakor kiderült, hogy hiányzik tíz darab női táska. Pillanatnyi kárunk 2500 forint. Kezdődik a tortúra. Tanácsi megbízottat hívunk, táviratilag ide citál iuk a szállító cég kénviselőjét, a hiányról hatDéidányos jegyzőkönyvet készítünk, a kereskedelmi esooortnál lebélyegeztettük, aiánlott levelet meresztünk központunknak Egerbe, ennek egy másolatát pénztárosunknak adjuk, folytassam még?... ■ ■ ■ Csak ebbe a* egyetlen hatvani kereskedésbe 105 hiányos szállítás történt az idén. Lőrincz Ferencnél, a szomszédos cipőkereskedésben ezer felé jár a minőségi differenciából, visszáru- zásból származó jegyzőkönyvek száma. S amikor Szol- lőskey Zoltánt, az A FESZ- áruház vezetőjét kérdezzük, nagyot sóhajt, majd a meny- nyezetre szegezi a tekintetét. Ez a póz mindennél beszédesebb. Persze, igen nehéz egyértelműen megállapítani, ki a felelős azért, hogy mi van a dobozban, illetve kire lehet testálni a közvetlen kereskedelmet sújtó hibás, rosz- szul minősített árucikkek özönének következményeit. Mert ugyan hol van az az ember, aki hónapok múltán földeríti: a KÖVIKÖT gyárában készült harmadosztályú kötöttingek dobozára hogyan került első osztályú minősítés? Vagy miként kerülhetnek a Férfi Fehérneműgyár leragasztott, meózott küldeményeibe lyukas, osztályon aluli alsónadrágok? Kovács József ék egyetlen hónapban 150 „bébi dollt” és legalább • negyven harisnya- nadrágot visszáruztak legutóbb m ■ i S amennyire bosszantják 8P eetbon felfedezett gyártási hibák a vevőt, az átvétel után kiderült turpisságok az üzletvezetőket, legalább annyi többletmunkát, idegeskedést okoz mindez egy-egy bolt elárusító személyzetének. Ahogy összeszámoltuk, huszonöt kérdésre kell szabatos választ adni például a kártalanítási jegyzőkönyvön, ami minimum negyedóra. Ezalatt a vásárló csak áll és nézelődik. Aztán a költségek! Mert ha 500 forint felett van valamely szállítási hiány, ennek kára nem csupán idő- veszteségben. ácsorgásban mutatkozik, hanem pénzt is elvisz. Ellenőrök, felülvizsgálok utazgatnak jobb esetben Pest és Hatvan, rosz- szabbikban a főváros és Maroslele között. Az ügyvitel bürokratikus rendje ugvanU városra, falura egyaránt érvén vés. mindenütt egyaránt visszaüt. ■ ■ ■ Hatvani üzletvezetőkkel beszélgetve szóbe került az orvoslás, a megelőzés gondja 1st Kovács József: Rajtunk sokat segítene, ha jenne megfelelő átvevőhelyünk. Mág az, amikor tágas raktárban, szinte dobozonként szedjük le a kocsiról az árut, s megint más, amikor téli fagyban, nyári záporban egy szomszédos telken nyakunkba zúdítják a küldeményt... Lőrincz Ferenc: Mi hasonló cipőben járunk. De hozzáteszem még, hogy elsősorban a gyári meózás rendszerén, s a csomagoláson kell központilag változtatni. Szöllőskey Zoltán: S minimálisra csökkenteni a hív bás, hiányos küldemények adminisztrációját! S hadd jegyezzem meg: a mi szakmánk mindig a kölcsönös bizalmon alapult Most inkább a gyanakvás dominál. Kinek jó ez...? Anélkül, hogy döntőbírák akarnánk lenni, egyértelműen az idézett üzletvezetők álláspontját vesszük mérvadónak. Most már csak az kellene, hogy néhány grádiccsal feljebb is fontolóra vegyék a boltosok sérelmeit. Mert valóban jó tudni mit rejtenek a dobozok! pénzügyi — a nemzeti jövedelmeket csökkentő —terheket és kiadásokat, valamint a tekintélyes külkereskedelmi hiány; ugyanakkor akarva-akaratlanul fenntartotta a gazdálkodó egységek számára azt az „üvegházi klímát”, amely megóvta azokat a negatív világpiaci hatásoktól. A népgazdaság-fejlesztés V. ötéves terve nemcsak előirányzataiban számol a realitásokkal, a módosult külgazdasági környezet szigorúbb feltételeivel? követelményeivel. A terv fő -—gazdaságpolitikai — céljai is ezt tükrözik: a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és a külgazdasági egyensúly javítása. Ha egyszer a népgazdaság egészének a megváltozott külgazdasági környezetben kell helytállnia és fejlődnie, célja és törekvése csak akkor reális, ha ugyanezt követeli, igényli alapegységeitől, a vállalatoktól, minden termelőtől és fogyasztótól. Nos, ezért olyan mélyreható a szabályozó rendszer módosítása, amely — jelképesen szólva — a világgazdasági változásokat, követelményeket építi be abba a közvetlen gazdasági környezetbe, amelyben a vállalatoknak mozogniuk lehet, cselekedniük kell. A népgazdasAgi terv törvénybe iktatását — de már az új esztendőben a vállalati ötéves tervek kidolgozása követi —, s ehhez a munkához az új szabályozók nélkülözhetetlen információkat nyújtanak. Ebben az összefüggésben te szükség volt a szabályozók elveinek, mértékeinek mielőbbi ismertetésére és meghatározására, hogy a vállalati vezetők — az új követelmények szerint — számolhassanak, keressék az eredményes gazdálkodás lehetőségeit, kidolgozzák annak konkrét módszereit, intézkedéseit. GaramvöVgyi. István A járműprogramban részt vevő Csepel Autógyár Egri Gyárának dolgozói eredeti tervüket is túlteljesítve, több mint 11 ezer sebesség- váltóhoz gyártanak alkatrészt az idén. A szervezetten és jól dolgozó egri kollektíva elhatározta, hogy a pótalkatrészeket már december 15- Ig legyártják, az éves feladataiknak pedig december 24-re eleget tesznek. Az új forgácsoló üzemcsarnokban is korszerű gépek dolgoznak. (Fenti képünk.) Nagy Mária műszaki rajzoló (lent) már 1976-os feladatokon dolgozik: a sebességváltó-alkatrészek rajzait készíti. (Fotó; Perl Márton)- .... . . Jó is, szép is — de nem fenékig tejfel Télen-nyár&n Fehér Tibor még innen van a harmincon, és foglalkozására nézve gépkocsivezető. Ezt aztán úgy is mondhatnánk — ha szépen és pontosan akarnánk kifejezni magunkat —, hogy hivatásos gépkocsivezető. Ő azonban egyáltalán nem finomkodik. Megvárja, míg mindenki kiszáll, aztán a frissen hullott gyönyörű hóban manőverezik egy kicsit a panoráma Ikarusszal, s végül leállítja a motort Mindez azonban nem te olyan egyszerű. Lejtős helyen áll a busz, így hát mielőtt egy szót is szólna, téglát keres a közelben, és egy kis pluszbiztonság kedvéért az első kerék elé helyezi. — így már más — mondja jókedvűen, s derűs arccal indul a melegedő, a Sas büfé felé. — Hogy lehet nevezni azt a gépkocsivezetőt — térek vissza az eredeti témára —, aki ilyen szép busszal nap mint nap a Kékesre jár? — Úgy. hogy sofőr — válaszolja , és ismét nevet. — Nincs semmi különbség: a kocsi itt is kocsi, éppen úgy, mint az Alföldön, es a vezetője is ugyanúgy sofőr, mint a többiek. — De az csak keveseknek adatik meg, hogy munkaidejüket az ország tetején töltsék... — Azért, akadunk néhányon. Hirtelenében nem is tudnám megmondani, hányán járunk ide. De annyi biztos, hogy nem vagyok egyedül. Közben a Sashoz érünk a kocsitól, a küszöbön leverjük a cipőnkre tapadt friss havat, és mindez olyan términtha otthon lennénk vagy bárhol, más helyen, de mindenesetre jóval alacsonyabban, mint most, a tengerszint közelében. Pedig ez a kis büfé az ország legmagasabb pontjának közelében áll. Körülötte pazar hó szikrázik' a téli napsütésben és a gyönyörű fenyőfák festői díszlete. Megszokás ide, megszokás oda, mielőtt belépnénk az ajtón, Fehér Tibor is megsimogatja tekintetével a tájat, és csakis a sokáig nem leplezhető elragadtatás mondatja vele: — Azért valóban nagyon szép itt: ez a hó, ezek a fák... Odabent kellemes meleg és a frissen pörkölt kávé aromája. Rövidesen ’ nekünk is jut belőle egy dupla, s a sizők, kirándulók, üdülők iszogató, melegedő társaságában keresünk egy csendes sarkot, s kortyoljuk a finom feketét. A közelben néger fiatalember kuporog, sportszerelésben lányok és fiúk nevetik s kiabálják túl egymást, de sokat nem értünk belőle: németek. — Nem egy rossz beosztás ez a járat, könnyű lehet megszokni. — Az biztos, hogy nem volt nehéz — mondja az Ikarusz ifjú pilótája, s hozzáteszi: — Én már két évé szokom, éppen két éve. — De amellet, hogy szép hely, kocsivezetés tekintetében nem lehet valami köny- vyű. — Az biztos. Először azzal kezdődött, hogy mondtam valamit a kalauzomnak. Ott állt mellettem, de rá™ -se hederitett. Szólok neki még g^ysaet- akkoi se figyel, Akkor aztán rákiáltottam, hogy összerezzent... Persze, nem nagy dolog, csak annyi ' történt, hogy bedugult a füle idefent. Viszont: amennyivel nehezebb a hallás, annyival jobb az étvágyunk, a vasat is megennénk néha, ha lehetne. — Ez viszont nem is olyan egyszerű... —-Az Igaz. És az te biztos, hogy más meglepetések szintén érik itt az embert. Hogy mást ne mondjak — egy hónapja, ha lehet —, lent. Gyöngyösön ! hatalmas köd volt, amikor elindultunk, itt meg ragyogó napsütés fogadott bennünket. Ez, mondjuk, kellemes meglepetés, de azért mindenféleképpen nehezebb idefent. ' — Például? —■ Mit mondjak? Mindenki tapasztalhatja, aki autóval ide feljön... Különösen a fékre kell vigyázni, igaz, ezt már lefelé menetben. Itt főleg motorféket használunk, és a bu-but — Bu-bu, az meg micsoda? — Van egy lemez a kipfogó végén. Az szükség esetén elfedi a nyílást és lefojtja a motort, ezt hívjuk, az így hallható motorhang miatt bu-búnak. Szóval, egy a lényeg, az hogy mechanikus féket, azt nem lehet használni, ha ilyen időben nem sózzák le az utat. Mert ha egyszer megindul egy ilyen kocsi, akkor nincs az az ember, aki megállítaná. — Szóval: a Kékes sem fenékig tejfel ., — A volán mellől bizony nem olyan nagyon. Különösen meg ilyenkor, szév időben, hét végén. Az nem igaz, hogy vm ttti Snaber «*&bér hátán, egymásba érnek a kocsik. Itt, a Kékes-tetői forr dulónál vasárnap szinte lehetetlen megfordulni. Mindenhova beállnak az autósok, akár szabad parkírozni, akár tilos. Még ide, a Sas büfé mellé is leoarkíroznak, pedig itt még várakozni sem szabad. Ha rajtam múlna, én vasárnap, meg más ünnepeken nem engedném fel ide e kocsikat. Mert hiába, hogy végig kint a megállni tilos tábla, kilométer hosszan állnak a kocsik. Nem lehet megfordulni tőlük, arról nem beszélve, hogy baleset- veszélyes is. — így tehát az ország tetején ' sem kell a szomszéd csúcsra menni egy kis bosz- szúságért. — Nem bizony. Éppen ezért, hadd javasoljam, aki csak teheti, hagyja Mátraházán a kocsiját. Főleg a síelők, meg a/szánkózók. Igaz, szép időben, vasárnap Házán is kevés a parkírózóhely, de csak jobban el lehet férni... Ez mindenkinek jó lenne: több hely maradna a buszoknak, és a kocsikat sem kellene félteni a koccanástól. Csak ezt az egy kívánságomat hallgatná meg a magas6ágos... De nem nagyon akarja, pedig ezer méter magasan vagyunk, ennél közelebb — legalábbis errefelé — nemigen kerül hozzá senki. — Ezek szerint jobb lenne, ha a földi hatóságok segítenének. — Bizony, az jő lenne — mondja Fehér Tibor, s egy kis sétára indul végállomásánál, a Kékesen. TI. Kun Tibor dBmmO ISIS. ásssaÜHB- 11,
