Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

Folytatja munkáját a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa (Folytatás az l. oldalról) sárolt nyersanyagok, alap­anyagok es energiahordozók ára. Másfelől a kedvezőtlen külső feltételek még inkább felszínre hozták gazdasági munkánk gyenge pontjait. Itt első helyen említem, hogy gazdaságpolitikai el­képzeléseinket nem mindig valósítjuk meg következete­sen. A szükséges döntések késtek, például néhány ki­emelten kezelt nagyüzemünk elengedhetetlenül fontos re­konstrukciójára vonatko­zóan. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzetekben jobban együtt kell működnie a gaz­dasági, a párt- és a szakszer- vezeti vezetésnek, és jobban ki kell használniuk saját le­hetőségeiket. Gazdasági mun­kánk egyik fő gyengesége, hogy népgazdaságunk fontos tartalékai még mindig ki­aknázatlanok. Fontos felada­tok végrehajtása gyakran késedelmesen történik. A vállalatok egy része nehéz­kesen. elmaradott technoló­giával és gazdaságtalan ter­mékszerkezettel dolgozik. A termelésben és az értékesí­tésben nem követik eléggé rugalmasan a világpiac vál­tozó igényeit. Ezután hangsúlyozta, hogy pártunk Központi Bizottsá­ga november 26—27-i ülésén megvitatta és elfogadta az V. ötéves terv, valamint az 1976. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit. A következő tervidőszak fő célja az. hogy a szo­cialista epitómunka terv­szerű folytatása, a terme­lőerők fejlesztése, korsze­rűsítése és jobb kihasz­nálása útján tovább ja­vuljanak népfink életkö­rülményei, és fokozatosan megteremtsük a kiegyen­súlyozott fejlődés tartós feltételeit. A terv reálisan számol a gazdasági növekedésünket meghatározó külső és belső feltételekkel. Tekintetbe ve­szi, hogy a negativ irányú külgazdasági hatások to­vábbra is megnehezítik munkánkat Az V. ötéves terv előirányzatai minde­nekelőtt a minőségi követel­mények oldaláról feszítettek. Ezeknek a nagy követelmé­nyeknek a teljesítése azon­ban elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy fejlődé­sünk töretlen legyem, hogy a tervidőszakban megteremt­sük és megszilárdítsuk nép­gazdaságunk egyensúlyát, hogy elérjük a reálbérek, a reáljövedelmek, az életszín­vonal szolid — a tervidő­szak első két évében az öt­éves átlagnál alacsonyabb —, de biztosított emelkedé­sét. / Kérem önöket, elvtársak, gondolják végig: milyen je­lentős és jó dolog az, hogy ez a terv a kedvezőtlen külgazdasági viszonyok és más, megnehezült feltételek ellenére a töretlen szocialis­ta epitómunka alkotó prog­ramja! Igaz, hogy a növe­kedés üteme, az életszínvo­nal fejlődése valamivel las­súbb lesz. mint a korábbi években volt. de előrehala­dunk. JÓI tudjuk, hogy a gazdasági válság következ­tében a tőkésországokban egész sor súlyos tünet ha­talmasodott el, a felgyor­sult inflációtól a növekvő munkanélküliségig. Vissza­esett az életszínvonal, mert a tőkésosztály a dolgozók­kal fizetteti meg a gazdasá­gi hanyatlás következmé­nyeit Nekünk azonban meg­van a lehetőségünk, hogy ha jobban dolgozunk, akkor minden tekintetben tovább fejlődhessünk! Ennek az öt­éves tervnek a megvalósítá­sa nem lesz könnyű, de ösztönzést és önbizalmat kell. hogy adjon mindenki­nek az a tudat, hogy célja­ink megvalósulása tőlünk függ. Munkásosztályunkban, parasztságunkban, értelmisé­günkben, népünkben meg­van az erő és a képesség, hogy az ötéves tervet telje­sítsük. Biztosíték erre a szo­cialista rendszer, a szocia­lista tervgazdaság nagy ere­je. — Biztosíték erre, hogy tovább fejlesztjük testvéri együttműködésünket a Szov­jetunióval. a KGST orszá- pÉNl Ugyanakkor gazda­sági céljaink megkívánják, hogy a békés egymás mel­lett élés szellemében, a köl­csönös előnyök alapján a kapitalista államokkal és különösen a fejlődő orszá­gokkal is növeljük gazdasá­gi együttműködésünket. Ez utóbbi téren különösen sok a kihasználatlan lehetősé­günk. Az V. ötéves terv továb­bi dinamikus fejlődést Irá­nyoz elő. Ezt most csupán néhány fontos ténnyel, adat­tal szeretném szemléltetni a tisztelt kongresszus előtt. A Központi Bizottság nagy erőfeszítéseket igénylő, de reália célnak tartja, hogy öt év alatt 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jöve­delem. s a teljes növekedés a munkatermelékenység emelkedéséből származzék. Iparunkat továbbfejlesztjük és korszerűsítjük. Az a cé­lunk, hogy az ipari terme­lés 33—35 százalékos növe­kedése mellett a nemzeti jövedelemhez való hozzájá­rulása 37-—38 százalékkal növekedjék. KI kell érnünk, hogy a mezőgazdaság ter­melése 16—18 százalékkal emelkedjék, és az egész me­zőgazdaságban további in­tenzív fejlődés valósiüjan meg. Azt akarjuk, hogy az öt­éves terv Időszakában a bérből és fizetésből élők körében váljék általánossá a 44 órás munkahét. A gaz­dasági fejlődéssel összhang­ban az egy főre jutó reál- jövedelmet 18—20 százalék­kal, a munkások és az al­kalmazottak reálkeresetét 14 —16 százalékkal kívánjuk emelni. Fokozni akarjuk a többgyermekes családok tá­mogatását a családi pótlék, az anyasági és gyermek­gondozási segély emelésével, öt év alatt 420—440 ezer lakást kell építeni, ezen be­lül 150—160 ezer állami la­kást. Ha erőinket összefogva fegyelmezetten dolgo­zunk, a következő öt év alatt is jelentősen előbb­re lép az ország, tovább gyarapszik társadalmunk, s benne minden dolgozó ember. Külön szeretném hangsú­lyozni, hogy a jövő évi terv sikeres megvalósításának mi­lyen döntő jelentősége van. Nemcsak azért van szükség nagy erőfeszítésekre, mert ez az év ötéves tervünk el6ő esztendeje és mint tudjuk, a jó kezdet igen fontos. Ha­nem elsősorban azért, mert nagyrészt ebben az évben kell megállítanunk mindazo­kat a kedvezőtlen folyamato­kat, amelyek negatívan befo­lyásolják gazdasági építő­munkánkat. Ettől függ, hogy a következő években elérjük céljainkat a népgazdaság fej­lesztésében, dolgozó népünk életkörülményeinek javításá­ban. Elvtársak! A tervfeladatok eredmé­nyes végrehajtásának fontos feltétele, hogy lényeges ja­vulást érjünk el a munkaerő- gazdálkodásban. Hangsúlyozta, hogy amun- kaerőgazdálkodáo témájához is kapcsolódik haladásunk másik alapvető feltétele: a gazdaságos termékszerkezet kialakítása. Az ötéves terv hiánytalan megvalósítása, új és igénye­sebb feladataink jó megoldá­sa megköveteli a népgazda­ság valamennyi tartaléká­nak következetesebb és gyor­sabb hasznosítását. így pél­dául a céltudatosabb mun­ka- és üzemszervezést, a ta­karékosság következetes ér­vényesítését, mindenekelőtt a nyersanyag és az energia- gazdálkodásban, és nem utol­sósorban a munkaidőalapok jobb kihasználásában. A be­csületesen dolgozó többség­re támaszkodva meg kell szi­lárdítani a munkafegyelmet is. A dolgozók nagy többsé­ge azt kívánja: ne nézzük tétlenül, hogy időnként egy hanyag, fe­gyelmezetlen kisebbség hangja, befolyása érvé­nyesüljön a túlnyomó többség becsületes Igye­kezetével szemben. A sza­bad munkavallalas joga a jövőben is fennmarad, de véget keli vetni annak, hogy egyesek indokolat­lan munkahelyváltozta- tással anyagi előnyökhöz jussanak. Nagy feladataink vannak a gazdaságirányitó és szervező munka színvonalának emelé­sében is. A vezetés minden szintjén, az irányításban,, a végrehajtásban és az ellen­őrzésben egyaránt követke­zetes, határozott és kezde­ményező magatartásra, az egyszemélyi felelősség erősí­tésére, fegyelmezett munká­ra van szükség. Amikor az irányító szervek most konk­rét intézkedéseket dolgoznak ki a hatékonyabb munkára, a tartalékok jobb kihaszná­lására, a műszaki fejlesztés­re, különösen két fő szem­pontra legyenek tekintettel. Az egyik, hogy minden el­határozásuk szoros összhang­ban legyen a gazdaságpoli­tikai célkitűzésekkel. A má­sik, hogy támaszkodjanak a dolgozók javaslataira, kez­deményezésére. A XI. pártkongresszus megerősítette gazdaságirányí­tási rendszerünk alapelveit. Állást foglalt abban, hogy a népgazdasági tervek teljesí­tése érdekében az állam köz­ponti irányító munkáját meg kell erősíteni, gazdasági szervező munkáját fejleszte­ni kell, a vállalatok önálló­ságával, kezdeményezőkész­ségével összhangban. Amint az elvtársak tudják, január elsejétől módosulnak a köz- gazdasági szabályozók. Ez­zel a lépéssel a vállalati gaz­dálkodást jobban hozzáiga­zítjuk a változó feltételek­hez, a nagyobb követelmé­nyekhez. Az a feladatunk, hogy a jelenlegivel szemben növeljük a tiszta jövedelem központosításának hányadát. Nem tartható fenn az a helyzet, hogy miközben a vállalatok jelentékenyen nö­velték pénzalapjukat, csök­kent a költségvetésnek a vállalatok gazdálkodásából származó bevétele. Most visz- szaállítjuk az 1970. évi ará­nyokat. Ez a jövő megala­pozásának fontos lépése. A szabályozók módosítása ögpz­Biszhn Béla, az MSZMP PB tagja, a KB titkára besag a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán (MTI fotó — KS> hangban van irányítási rend­szerünk elveivel, egyszers­mind az új feltételek között növeli a vállalatok érdekelt­ségét a gazdaságosság foko­zásában, a jobb munkában. A szakszervezetek — amint az köztudott — a párt ide­ológiai és politikai Irányítá­sával dolgoznak, de ugyan­akkor szervezetileg önállóak, és öntevékenyen végzik fe­lelős munkájúkat, teljesítik megtisztelő hivatásukat. A párt eddig is bizton számí­tott és szilárdan támaszko­dott a szakszervezetek segít­ségére a munkásosztály, a szocialista társadalom alap­vető érdekeit szolgáló poli­tikájának megvalósításában.- Most, amikor új feltételek között kell gondoskodnunk a szocialista építőmunka kö- .vetkezetes folytatásáról és hosszú távon biztosítanunk kell jövőnket, a párt azt ké­ri és várja a szakszerveze­tektől, hogy ezekre a fel­adatokra összpontosítsák fi-’ gyelmüket és erejüket. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a szakszervezetek ak­tivistái és tagjai, az ő segít­ségükkel, pedig a dolgozók világosan lássák helyzetün­ké, jól megértsék mai prob­lémáinkat és tennivalóinkat. Vagyis azt, hogy az eddigi­nél jobban kell dolgozni, többet kell nyújtani minden­kinek, minden szinten. Ez a felismerés eredményezi, hogy a dolgozó emberek jól értik alapvető érdeküket és meg­győződéssel látnak feladata­ik megoldásához. Az érve­lő, felvilágosító, meggyőző szó elősegíti az emberek tisz­tánlátását és fokozott köte- lességérzetre, tettekre ösz­tönzi őket. Ugyanakkor az is fontos, hogy a szakszerveze­ti testületek és aktivisták is lépjenek fel a hanyag, rossz munka, a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség, a pazar­lás, a nemtörődömség ellen, mert mindez a dolgozók ér­deke ellen hat és keresztezi az utunkat Meg kell érte­nünk és értetnünk, hogy az életszínvonal biztosítotl*eme- lése és a jobb munka kö­zött megbonthatatlan az ősz- szefüggés. Világítsak meg hogy további tervszerű, szo­cialista haladásunk érdeké­ben most elkerülhetetlenül szükség van olyan intézkedő sekre, mint amelyen például az ár- és jövedelemszabályo­zás, vagy a gazdaságos tér ni ékszerkezet kialakításával és a munkaerő-átcsoportosí­tással járó feladatok. A szakszervezetek döntő részt vállalnak a szocialista munkaverseny-mozgalom, a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom szervezé­séből. Azt kérjük, gondos­kodjanak róla, hogy a szoci­alista munkamozgalmak még szorosabban kapcsolódjanak az időszerű követelmények­hez, és a terveinkben megje­lölt célok hiánytalan megva­lósulását segítsék. Különösen fontos, hogy a szakszervezetek meg energ i- kusabban dolgozzanak a szocialista demokrácia érvé­nyesüléséért a különböző munkahelyeken, és hozzáte­szem. a tanácsokkal együtt­működve a lakóterületen. Erről a feladatról a kong­resszusi dokumenumok és Gáspár elvtárs is részlete­sen szólt Feladataink megoldásá­hoz nélkülözhetetlen, hogy szabad utat kapjon a dolgozók minden has/.- . nos kezdeményezése, sza­badon érvényesüljön a véleményük, és tapaszta­lataik beépüljenek a vál­lalati döntésekbe. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók ezzel a segítőkész­séggel is hozzá akarnak já­rulni feladataink teljesítésé­hez. Ennek a segitőkészség- nak a szocialista demokrá­cia nyit széles utat amely biztosítja, hogy a dolgozó emberek még hatékonyab­ban vegyenek részt a saját ügyeik és a közügyek inté­zésében. A szakszervezetek is tegyenek meg mindent azért, hogy a gazdasági ve­zetők értsék meg: nem tud­nak jól dolgozni, ha nem támaszkodnak a dolgozó kol­lektíva erejére. tetfrekész- ségére, mégpedig nem al­kalmilag és nem formálisan, hanem a mindennapi mun­ka ménjeiben, Ez az egysze­mélyi felelősség érvényesí­tésének is nélkülözhetetlen feltétele. Az időszerű fel­adatok jó megoldásával egyengetjük a jövő útját, a szocialista demokrácia fej­lesztésével jól szolgáljuk távlati céljainkat — A szakszervezetek tevé­kenységének egyik legfonto­sabb része — mondotta ez­után — a dolgozók érdekei­nek védelme. Szakszerveze­teink • érdekvédelmi munká­ja folyamatosan fejlődik, jól oldják meg ezeket a fel­adatokat. Fontos szempont, hogy a szakmai érdekeket a továbbiakban is mindig a szocialista építőmunka, az egész dolgozó nép érdekei­vel összhangban kezeljék. Az életszínvonal alakulá­sával összefüggésben még egy problémára szeretném felhívni a figyelmüket. Pár­tunk és kormányunk együtt­működve a szakszervezetek­kel —, az utóbbi agy-két évben sokat foglalkozott az igazságosabb jövedelemará­nyok megteremtésével, a munka nélkül szerzett jö­vedelmek megszüntetésével. Ezen a téren vannak is kezdeti eredmények- A jö­vőben azonban — amikor a korábbi évekhez viszonyítva a reálbér, az életszínvonal emelkedése mérsékeltebb lesz —, e probléma megol­dása még élesebben vető­dik fel. Ezért még hatéko­nyabb intézkedésekre lesz szükség az igazságosabb jö­vedelemarányok kialakításá­ra, a munka nélkül szerzett magas jövedelmek vissza­szorítására, megszüntetésére. A magyar szakszervezetek a nemzetközi munkásmozga­lom harci osztaga is, amely az internacionalizmus szel­lemében teljesíti hivatását. Munkájának nemzetközi szempontból is megvan a maga jelentősége. Szakszer­vezeteink az utóbbi években több eredményes kezdemé­nyezést tettek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének a megszilárdítá­sáért. A szakszervezeti vi­lágszövetség tagjaként sok­oldalú tevékenységet fejte­inek ki az európai szakszer­vezeti mozgalom egységéért. Mindez azért volt lehetséges, mert a nemzetközi életben mindinkább utat tör az eny­hülés politikája, a békés egy­más mellett élés szelleme. Ezekben az években ked­vező változások következtek be a magyar szakszervezetek és több európai tőkésország szakszervezeteinek a viszo­nyában. A magyar szakszer­vezetek továbbra is elsősor­ban azzal tesznek eleget a nemzetközi munkásmozga­lom iránti kötelezettségeik­nek, ha itthon jól dolgoznak és eredményesen segítik a szocialista építőmunkát, a párt politikájának a megva­lósulását. Befejezésül szeretném ki­fejezni azt a meggyőződése­met, hogy a gondok, a nehézségek, a nehezebbé vált feltéte­lek ellenére minden okunk megvan a bizakodásra. Belső fejlődésünk hatá­rozott iránya a megvaló­suló szocializmus és a kö­vetkező években is meg­torpanás nélkül haladunk tovább ezen az úton. A párt vezetésével, a szak- szervezet, az ifjúsági szö­vetség, a szocialista állam hatékonyabb munkájával, munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, a szo­cializmus minden odaadó hí­vének összefogott munkájá­val megoldjuk az előttünk álló feladatokat Ez a kongresszus egész szakszervezeti mozgalmunk­nak programot és friss len­dületet ad a ránk váró nagy munkához, a XI. pártkong- x-esszus határozatának kö­vetkezetes végrehajtásához. Ennek a gondolatnak a je­gyében, a Központi Bizottság nevében még egyszer jó munkát és teljes sikert kí­vánok mind a kongresszus tanácskozásának folytatásá­hoz, mind a meghozandó ha­tározatok végrehajtásához. ■ ■ár A magpef szakszervezetek XXIII. kongresszusa ma foly­tatja muqfeftigfe Sv*fc&¥ December 10: az emberi jogok napja 1948. december 10-én fo­gadta el az ENSZ-közgyülése az emberi jogok egyetemes deklarációját. Azóta — ez a nap; az emberi jogok napja, amelyet évről évre világszer­te megünnepelnek. Az „emberi jogok" fogal­ma elsőrendűen azt jelenti, hogy egy adott állam mi­ként szabályozza a területén élő lakosság helyzetet, ez pe­dig az állam belső jogható­ságának körébe tartozik. Az utóbbi évtizedekben az em­beri jogok problematikája mégis a .nemzetközi Jogá­szok érdeklődésének közép­pontjába került. Elsősorban azért, mert az emberi jo­gok biztosítása és a nem­zetközi béke és biztonság fenntartása között szoros összefüggés van. E jogok, biztosítása nélkül nem le­het tartósan békés állapoto­st teremteni sem az egyes államokon belül, sem nem­zetközileg. Ismételten és szükségszerűen felmerült te hit az emberi jogok nem­zetközi jogi szabályozásá­nak igénye. Az ENSZ alapokmánya kimondja: az ENSZ egyik célja, hogy előmozdítsa az emberi jogok és az alapve­tő szabadságjogok tisztelet­ben tartását mindenki ré­szére, fajra, nemre, nyelv­re, vagy vallásra való te­kintet nélkül. Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsa 1946-ban lét­rehozta az emberi jogok bizottságát,' egyebek között azzal a feladattal, hogy dol­gozza ki az emberi jogok nemzetközi biztosításával kapcsolatos okmányokat így született meg az emberi jo­gok egészére vonatkozó első okmányként az emberi jo­gok egyetemes deklarációja, amelyet 27 évvel ezelőtt egy hangúlag fogadott el — Pá­rizsban — az ENSZ köz­gyűlése. Több allam alkotmányá­ba — a szocialista alkot­mányok mindegyikébe —■, egyes nemzetközi szerződé­sekre, valamint nemzetközi szervezetek határozataiba is beiktatták a deklaráció egyes rendelkezéseit. Alkot­mányunk kimondja: a Ma­gyar Népköztársaság tiszte­letben tartja az emberi jo­gokat, Alaptörvényünk mindehhez gyakorlatilag biz­tosítékokat is tartalmaz. További két nemzetközt egyezmény, amelyeket az ENSZ-közgyűlés elfogadott, kifejezetten kötelezettségeket ruház a szerződő államokra az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Céljukat természetesen Magyarország is magáévá tette. Mindegyi­ket aláírta és 1974-ben rati­fikálta is. E két egyezmény azonos megfogalmazásban — riiár tartalmazza, hogy „min­den népnek joga van az ön- rendelkezésre”; igy ezek az okmányok további igen fon­tos lépést jelentenek az ENSZ alapokmánya szelle­mének érvényesítésében. A Magyar Népköztársasági részesévé vált mindazoknak az ENSZ-egyezményéknek is. amelyek (mint például a nők politikai jogairól, a fa­jt diszkrimináció eltiltásá­ról sib. szóló egyezmények) az emberi jogokat hatékony védelemben részesítik. Ma­gyarország egyébként az em­beri jogok védelmével kap­csolatosan a szocialista . ál­lamokkal kétoldalú egyez­ményeket is kötött. Np nil it fin m tt. stesembsr 1«. m* I (

Next

/
Oldalképek
Tartalom