Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-31 / 305. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Ankarai kézfogás KÖZISMERT IGAZSÁG, bogy napjainkban minden korábbinál gyakoribbak a vezető államférfiak utazásai, hogy korunk egyik jellemzője a személyes diplomácia gyümölcsözőnek bizonyult gyakorlata. A magas szintű látogatásokról szóló kommentárok visszatérő eleme az a megfogalmazás, hogy a szóban forgó találkozó „fontos állomást jelent a két ország kapcsolatainak útján”. Amikor most, Alekszej Koszi gin törökországi látogatása után mind a szovjet, mind a török sajtó így fogalmaz, ez a megállapítás ebben az esetben jóval több egyszerű udvariassági gesztusnál. Minden jel arra mutat, hogy a szovjet kormányfő ankarai látogatása valóban, a lehető legkomolyabb érte­lemben „fontos állomást”, nem egy tekintélyes megfi­gyelő szerint „új szakaszt” jelent a két ország kapcsola­tában. Amióta a húszas évek elején a nagy török átala­kulás vezetője, Musztafa Kemal, a feudális szultánságot felváltó Török Köztársaság első államfője Leninnel, a szovjet állam megalapítójával megteremtette a kölcsö­nös megbecsülésen alapuló jószomszédi viszonyt, soha nem jelent meg a mostanj közleményhez hasonlíthatóan i meleg, baráti hangú közös okmány. * MI A HÁTTERE ennek az örvendetes új fejlemény­nek? A török közvélemény és török politikai élet veze­tői rádöbbentek arra, hogy az egyoldalú amerikai orien­táció távolról sem felel meg az ország valóságos érde­keinek. Ez a felismerési folyamat az utóvbi időben fel­gyorsult. Egyrészt azért, mert az ország nyugati kapcso­latai hosszabb távon nem jelentették a várt segítséget a török gazdasági élet modernizálásához — ugyanakkor minden segítség politikai feltétele az volt — és maradt —, hogy Törökországban „vaskézzel” útját állják a ha­ladó reformtörekvéseknek. Legalább ilyen fontos a külpolitikai motívum Washington Ciprussal kapcsolatban más vonatkozások­ban is: Sorra okozta a súlyos csalódásokat a török köz­véleménynek. A tömeghangulat olyan volt, hogy ennek kormányszinten is tükröződnie kellett így következett el az ismert török lépés, amely mind az amerikai bázi­sok, mind egyéb NATO-vonatkozások tekintetében lazí­tott korábbi kötelékein. Ez az érem egyik oldala. A MÁSIK annak a békepolltikánafc Helsinkiben ki­csúcsosodó látványos sikere, amely elsősorban a Szovjet­unió érdeme, valamint a Moszkvában tapasztalható fo­lyamatos jószándék a kétoldalú kapcsolatok viszonyla­tában is. Ezért válhatott gyakorlati lépéssé török rész­ről is az elmúlt esztendők komplex politikai tapasztala­ta. Ezért írhatta a Tasvir című török lap, hogy Koszigin látogatása során „szilárdabb alapokra helyezték a szov­jet—török jószomszédi viszonyt”. Schmidt-nyilatkozat Eredményes volt az 1975-ös esztendő A nemzetközi diplomácia legfontosabb történéseit ér­tékelő televíziós nyilatkoza­tában Helmuth Schmidt szö­vetségi kancellár eredmé­nyesnek minősítette az 1975- ös esztendőt. A Helsinkiben aláírt ok­mányok messzemenően célo­kat jelölnek meg és még né­hány évig eltarthat, amíg ezek a célok egyetemesen és teljes mértékben megvaló­sulnak — mondotta. Az NSZK szempontjából Schmidt igen jelentősnek mi­nősítette a kétoldalú megbe­széléseket, amelyeket Hel­sinkiben tartott. Edward Gierekkel tartott megbeszé­lése konkrét megállapodáso­kat eredményezett (lengyel— nyugatnémet megállapodá­sok a nyugdíjak rendezéséről, a családegyesítési akcióról és a hitelnyújtásról) és ha­sonló eredmények születtek annak az eszmecserének a nyomán is, amelyet Helmuth Schmidt és Erich Honecker tartott. A külpolitikai események között megemlékezett a kan­cellár Pekingben tett látoga­tásáról, amelyet szükséges­nek nevezett, noha a felek között nem alakult ki teljes egyetértés. Menekülés Chiléből Chilében szabidon enged­ték Sheila Cassidy angol or­vosnőt, akit november elseje óta tartottak börtönben azzal a váddal, hogy orvosi segít­séget nyújtott egy megsebe­sült gerillának. Az orvosnő Santiagóból hazaindult Lon­donba — közölte a santiagói brit nagykövetség. •k A CÍME, az európai beván­dorlással foglalkozó kor­mányközi bizottság szóvivő­je Santiagóban bejelentette, hogy a chilei rezsim szaba­don bocsátott és kiutasított az országból tizenöt baloldali személyt, akiket katonai bí­róságok korábban különböző időtartamú — három évtől életfogytiglanig terjedő — börtönbüntetésre ítéltek. Az érintettek között nincsenek ismert politikai személyisé­gek. Angolai háború Tito és Kreisky találkozója Joszip Broz Tito jugosz­láv köztársasági elnök a szlovéniai Brdo Kod Kran- jában találkozott Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellárral. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A Rádió Nációnál de Angola arról számolt be, hogy az Unita, dél-afrikai reguláris alakulatokkal együttműködve kifosztották a Luandától 659 kilométerre délre fekvő Lobito városát. Egyebek között négy külföl­ditől 1,3 millió dollárnak megfelelő összeget raboltak el. Egyes jelentések szerint a két szervezet között szabály- szerű csata folyik Huambo (Mova Lisboa) birtoklásáért és a várost pillanatnyilag az FNLA csapatai tartják meg­szállva. ítélet az athéni perben Egy athéni bíróság ked­den ítéletet hozott 32 volt katonai, illetve politikai vezető ügyében, akiknek tevékeny részük volt ab­ban, hogy 1973 novemberé­ben az athéni műszaki fő­Valószínűleg nem Is ta­lálja meg, ha másért nem, azért, mivel lehetetlen ház­kutatási engedéllyel vala­mennyi amerikai családhoz behatolni. E kis várak hall­gatag ajtói mögött pedig teljes gőzzel dolgozik egy kicsiny, házi használatú dé­mongyár; a neve: elidege­nedés. A burzsoá családi bol­dogságot már Engels úgy határozta meg, mint az el­viselhetetlenül unalmas há­zassági együttélést. A csa­ládi boldogság amerikai módja a hetvenes évek vé­gén még ennél is rettene­tesebb. A külsőleg virágzó családi klánon belül min­den kapcsolat felbomlóban van, kivéve „az érzelmi ha­lál kötelékeit”. Ezt az elriasztó termino­lógiát Herbert Hendin pszi­choanalitikus használja, hogy megmagyarázza, mi az, ami a gyermekeket, há­zastársakat és szülőket egy olyan ház fedele alatt tart­ja együtt, amely, néha ret­tenetesebb a halottasháznál is. A gyerekek egyre gyak­rabban nem kellenek a szü­lőknek, ha nem csodagye­rekek, s már bölcsőjükben nem kezdik meg a társa­dalmi létrán való felfelé haladást —; véli a tudós. A szülők nem kellenek a gye­rekeknek, ha nincs kielégí­tő bankszámlájuk. Az ame­rikai családi tűzhely egyre inkább a minden emberi 1 megsemmisítő krematóri­umra hasonlít. Hendin, a New York-i pszichoszociális kutatáso­kat végző központ vezetője »ok évet szentelt a családi tűzhely „hamujának” vizs­gálatára. Nemrég megjelent könyvében, „A szenzációk növekedésében” ezt írja: „Az amerikai család szá­mos szociológusnak olyan börtönnek tűnik, amelynek minden tagját magánzár­kába dugták, egyedül hagy­va szenvedéseivel. Az olyan fogalmak, mint az intimi­tás, az összetartozás, a lel­ki melegség, de legalább a gondoskodás — itt hiányoz­nak.” #S7V december 31„ szerda Kiből lesz elnökgyilkos? (2.) Revolvercső a halántékon Az amerikai kamasz fe­jében az élethídon halad­tában egyre gyakrabban fordul meg a gondolat: Mi lenne, ha leugranék a mély­be? A fiatalok öngyilkossá­gai olyan komoly problé­mát jelentenek, hogy Hen- • din külön fejezetet szentel a kérdésnek könyvében, az elszomorító „kamasz ön­gyilkosjelöltek” címet adva neki. Az utóbbi húsz évben a 15—23 éves fiatalok kö­zött háromszorosára nőtt azok száma, akik kezet emelnek magukra. Van egy másik kiút is a családi pokolból. A szaba­dulni vágyó a pisztolyt nem saját halántékához, hanem másra emeli. Lázadás ez a család és a társadalom el­len, egy 45-ös kaliberű colt- tal a kézben. Menekülés a társadalmi rendjükből ki­szabadult emberek föld alatti világába, bárhogy hívja is őket a társadalom, beatnikeknek, hippiknek, vagy Manson híveinek, az önjelölt próféta, Charles Manson követőjének. A vörös hajú, maxiszok­nyás fiatal hölgy a láza­dást választotta. Lynne Fromme Manson szektájá­hoz tartozott, miután apja, a kaliforniai Redondo Beach városának tehetős repülőmérnöke egy családi botrány után elzavarta a háztól. Ebben a családban még „az érzelmi halál” lán­cai sem voltak meg. Az elnök elleni merény­let után a rendőrség meg­találta Fromme naplóját, és az amerikaiak ma olvas­hatják kaotikus kéziratát, igyekezvén megérteni, mi­vel kezdődött minden, mi­kor kezdte meg működését a démon gyár. Akkor-e, amikor Lyne egyszer csak az utcán találta magát, egyik kezében egy értelme­ző szótárral, másik kezé­ben kozmetikai ' szereket tartalmazó táskálával? „Ho­vá vigyelek, Cica?” — „Mi­nél távolai*» íbmSi»* Vagy később Charles Manson indította-e el a lel­kében a démongyár műkö­dését? A szektának vagy inkább kábítószeres bandá­nak nevezhető csoportosu­tas „főnöke”, aki jelenleg életfogytiglani börtönbün­tetését tölti, és aki 1967-ben így magyarázta ! Lynne Fromm enak a filozófiáját: — Arról van szó, Sivító, hogy sem te, sem én nem fé­rünk meg a „szabad világ­gal'’, más szóval mindket­tőnket undorít e társada­lom és a dolgok helyzete az országban. Ezért létrehoz­zuk a mi külön világunkat. Manson keresztelte Ly- nettet Sivítónak. természet­ellenesen magas, vékony hangja miatt. Ilyen hangot adhat a szög, amikor ned­ves deszkából húzzák ki. Az elnök elleni merény­letkor az egyik riporter magnetofonja be volt kap­csolva. A tömeg zúgásán keresztül világosan hallha­tók rajta Lynne Fromme ßzavai: — Mocskos az egész or­szág! Amerikának ez a megíté­lés, amely szerint az egész ország visszataszító társa­dalmi és erkölcsi bűnök színtere, volt az ami min­den valószínűség szerint Lynne egész viselkedeset meghatározta a szülői ház­ból való szökése után. Ugyanezen program alap­ján tevékenykedett az a sok száz fiatal, aki Charles Mansont parancsolójának ismerte el, messiásnak. Krisztusnak kiáltotta ki, és végül — ami egész megle­pő — atyjának. A szekta „családnak” nevezte magát. Manson követői számára a dél-kaliforniai barlangok és romos házak a családi tűz­hely egyetlen lehetséges pótszerét jelentették. Manson 1969,-i letartóz­tatása után nem volt kér­déses, hogy ki legyen a szekta vezetője. A „család­sabb és nagyobb tekintély­nek örvendő vezéregyéni­ség, mint Lynne Fromme, ö sajátította el legjobb ta­nítójának hitvallásá: Ez a piszkos társadalom nem al­kalmas arra, hogy embe­rek éljenek benne, amíg meg nem tisztítjuk. Manson ügyének tárgya­lásán Sivító és Manson töb­bi követői homlokukra raj­zolt hatalmas keresztekkel jelentek meg: „Kihúztuk magunkat ebből a világ­ból.” Később a szekta tag­jai teljesen annak szente­lik magukat, hogy „meg­tisztítsák” Amerikát, olyan értelemben, ahogy ezt ők értik. Hogyan? A Mansonról forgatott dokumentumfilm­ben, amelyben öt évvel ez­előtt Sivító is filmszalagra került (elsősorban kedves arca miatt) és ahol még nem sejtette, hogy mi lesz a folytatás, puskával kezé­ben egy temetőben ad hát­borzongató Interjú. Mit je­lent a hosszú vörös szok­nya? Szerzetesnők vagyunk — magyarázza Lynne —, elhivatott szerzetesnők. Meg kell tisztítanunk a levegőt, a vizet és a földet az Egye­sült Államokban. Ruliánk azok vérétől vörös, akik e munkának áldozatul esnek. A családok elleni láza­dás, az Amerika-szerte ta­pasztalható képmutatás és hazugság nem véletlenül idézi fel Sivítóban a vér színét A terror, mint a társadalmi tiltakozás for­mája, annak a társadalom­nak a következménye, ahol az erőszak kultusza ural­kodik, ahol az utolsó szó mindig a golyóké. Lynne Frommeban és a hozzá ha­sonlókban a „virágzó” tár­sadalom saját magára emel fegyvert. Vlagyimir Szimoncro (APN—KS) iskolán fegyveres erővel törték le a diákok láza­dását. A brutális akció so­rán — mint emlékezetes — 40 személy életét vesztette és mintegy kétezren meg­sebesültek. Az október óta tartó per végén a bíróság a 32 vád­lott közül húszat bűnösnek talált és közülük hármat, Dimitriosz Joannidisz nyu­galmazott dandártáborno­kot, az athéni rendőrség akkori főparancsnokát, Sztavro6Z Varnavasz volt közbiztonságügyi minisztert és Mikolao6z Dertilisz dan­dártábornokot; életfogytig­lani börtönbüntetéssel súj­tott. A per során kihallga­tott tanúk szerint Joanni- disz nemcsak a katonaság bevetésében volt vétkes, ha­nem egyenesen provokálta hogy teremb­a lázadó diákokat, megfelelő ürügyet hessen egyrészt a fegyveres erők bevetéséhez, másrészt, hogy előkészítse a talajt későbbi hatalomátvételéhez. Joannidisz, aki Papadopu- losz volt elnököt alig egy héttel a műszaki főiskolán lezajlott véres események után fosztotta meg a ha­talmától, 1974 júliusáig állt az athéni junta élén. Papadopulosz volt elnö­köt és négy további vád­lottat a bíróság 25 évi bör­tönbüntetésre ítélte. Ez utóbbiak között van Dimit­riosz Zagorianakosz, a fegyveres erők egykori ve­zérkari főnöke is. Tizenkét vádlottat 10 hónaptól 20 évig terjedő szabadság- vesztésre ítéltek. Tizenkét vádlottat — bizonyítékok • hiányában — felmentettek. Bomba a New York-i repülőtéren Tizennégy ember életét vesztette és további 75 sú­lyos sérüléseket szenvedett hétfőn este helyi idő sze­rint 18 óra 33 perckor a New York-i Laguardia re­pülőtér fő poggyászcsamo- kában, egy pusztító erejű robbanás következtében. A poggyászcsarnok a karácso­nyi ünnepekről hazatérő utasokkal volt tele, amikor a detonáció bekövetkezett. A tűzoltók idejében lo­kalizálták a robbanás nyo­mán támadt tüzet. John O. Hasgins, New York-i tűz­oltó főoarannsnok „beteg sitette a támadást. A New York-i rendőrségnek és ai FBI-nak egyelőre nincs konkrét támpontja, hogy kik állhatnak a terrorakció hátterében. A PFSZ egyik egyesült államokbeli szó­vivője cáfolta azt a felté­telezést, hogy a támadás' szervezete hajtotta végre és elítélte a bombarobbanást. A Colorado állambeli Vail-ban szabadságát töltő Ford elnök kijelentette- „mélységesen megrendítet­te” a Laguardia repülőté­ren bekövetkezett robbanás híre. Az elnök vizsgálatot nadelt iá az ügyben. (AFPJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom