Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Karácsonyi remény lián valami jelképes ab ” ban, hogy az okmányt, «mely a letelőben levő esz­tendő legbiztatóbb európai fejleményét, a földrész házi­rendjét foglalja írásba, Hel «inkiben világoszöld bőrbe a béke reménységének színe­be kötötték. Itt van, karácsonyfánk alatt, mint a letelő év aján­déka, mint útra való. De ajándék-e igazan? Ki­vívott ajándék, vívmány! Vívmánya erőknek, amelyek­nek mindig is akarata s elvi célja volt a tartós béke, s amelyek ezt olyan erőktől vívták ki, amelyeknek aka­rata, s elvi célja más volt, de gyakorlati célnak most el kellett fogadniuk. Ne is tekintsünk hátrább ezúttal, elég csak erre a most búcsúzkodó európai esz­tendőre pillantanunk. Ne té­vesszen meg senkit, ha Por­tugáliában még buktatók, vi­szontagságok várhatók, épp­úgy, mint Spanyolországban, ahol negyvenévi fasizmus után szintén nem lesz köny- nyű s egyszerű a feltápász­kodás. Azt kell látnunk, ami lényeges: az Ibériai-félsziget, Európa teljes délnyugata sza- badulóban van végre a negyven évig mozdíthatat- : annak látszott ólomfedél alól. Az már nem kerül visz- sza reá. A fasizmus utóvéd­harcai lehetnek még dühöd­tek, vadak, Portugáliában ne­kieshetnek a forradalom eredményeinek, Spanyolor­szágban elővehetik a nafta- linból az ott negyvennégy éve leszerepelt Eourbon-dinaszti- át. A fasizmus utolsó európai erődjei vannak pusztaiéban. Nyugat-Németországban az adenaueri kurzust mindmáig hiába próbálják restaurálni Straussék. ha megfeszülnek is; Angliában a konzervatí­vok hasztalan sírják vissza többségüket Olaszország ha­ladó erői tartományi székhe­lyeken, megyeházákon, vá­rosházákon hovatovább már a fél országot kormányozzák. Görögországban bukott dik­tátorok állnak bíróság előtt. Európa horizontja szünte­lenül világosodik. Hogy Ázsiáé s Afrikáé te, meg hogy Amerika mindeh­hez, hogy s mint alkalmazko­dik, — már kinyúlik abból az európai keretből, amelybe e sorok illeszkednek. Igaz, a gyarmati sorból egyre-másra demokratikus és népi álla­mok együttesévé alakuló Af­rikában ott van még a faj­üldöző Dél-Afrika és Rhodé- sia. Igaz, a szabad Vietnam és a súlyos századok örökségé­ből bontakozó India mellett ott van Ázsiában az ésszel felérhetetlen kínai maoizmus. Igaz. Latin-Amerikában a szocialista Kuba, a progresz- szív hagyományú Mexikó és társai mellett ott vannak Chile és a többi, a makacs katonai diktatúrák. S ott van, közel Európához a pa­rázs alatt izzó Közel-Kelet. De minderről is már szabad szemmel látható: megindult geológiai rétegeket, sokszá­zados uralmi állapot planéta- ris méretű felszámolási fo­lyamatát mutatja már az összkép. S itt, a fókuszban, Európánkban már jóval töb­bet is. . A fasizmusok eltaka­rodnak, a népek kivívják maguknak, amire rég meg­értek. Anatole France ügy mondta, hogy az amnesztiát. Mi Petőfivel mondjuk, hogy „hatalmas kezdesz végre len­ni, nép”. C mit kíván a nép, mi­'*'■* nél hatalmasabb, an­nál parancsolóbban? Leg­először is, mindenekelőtt s minimálisan: békét. Azt, amit Helsinkiben okiratba foglaltak, a remény színébe kötöttek az idén, S amióta világ a világ, va­lamennyi régi rend őrzői, él­vezői s nosztalgikusai vajon mivel próbálták mindig, pró­bálják ma is diszkreditálni a' béke kivívásának s vele együtt, magénak a békének ügyét? A béke ügyét azzal, hogy a béke csak a haladás, sőt a forradalom , céljainak kedvez, mivel ezeknek a céloknak békére van szüksé­gük, hogy beteljenek. A bé­ke kivívásának ügyét meg azzal, hogy akik érte küzde­nek, ennélfogva csap politi­kai célszerűségből teszik. Az emberi nem haladásá­nak csakugyan békére van szüksége; ügye — legyen iga­zuk azoknak, akik ezt ily dü­hös maliciával emlegetik — kétségkívül legszebben a bé­ke kiimájában ;,tenyész”. S hogy a békéért tehát csak politikai célszerűségből fá­radozunk? Hát hogyne, ab­ból is, de ennek a politikai célszerűségnek van egy dön­tő, van egy uralkodó eleme, ami minden más politikai célszerűségtől elkülönbözteti. Az. hogy a legmagasabb mo­rállal, örök erkölcsiséggel, minden idők minden száz- szorszent tanításával, magá­val az emberség és emberi­ség ügyével esik egybe. Mint nundig minden progresszív, minden forradalrtii ügy. Ma már az emberi nem puszta fennmaradásának legelemibb ügyével is. Ä baloldal tehát mindig a béke, a jobboldal mindig a háború híve, min­denkor és mindenütt, véges­végig a világtörténeten. M ogy Lenin 1917-ben bé­kedekrétummal kezd­te, azzal fordult a világhoz, ennek az ősi, természetszerű tendenciának elemi logikája volt. Mutasson a világtörté­nelemben bárki forradalmi államot, amely külországok ellen támadó háborút indí­tott. A nagy francia forrada­lomnak, sőt a belőle sarjadt, bár a forradalmat, denaturá­ló napóleoni császárságnak is valamennyi háborúja erede­tileg védelmi háború volt: az európai fejedelmek koalí­ciója huszonöt évig egyik háborút a másik után indí­totta ellene, Waterlóig s a régi, bourboni rend helyreál- • lításáig, meg nem nyugodott. Persze hiába, harminchárom év múlva az 1848-i robbanás dobta le Európáról a szent­szövetségi vasfedőt. Külső in­tervencióra feleltek 1917 után az orosz fegyverek, kül­sőre 1919-ben a magyarok, külsőre 1936—39-ben a spa­nyolok. A világtörténet tel­jes példatárát felsoroljam-e? Más« kérdés, hogy végső so­ron mindig a támadó gonosz volt az, aki ráfizetett. Az el­ső világháború a hadat üze­nő három császárságot dön­tötte meg, az osztrákot, a németet, a törököt, s bele­pusztult még ogy negyedik monarchia, az orosz is. A második világháborút öngyil­kosként vagy akasztófán vé­gezte, aki kezdte. Az első világháború végén ázületett a világtörténet első szocialista állama, a másik után a többi. Elhal máris, egyre több helyütt, az olcsóbb gúnyoló­dás, hogy a forradalmárok „micsoda békeapostolok.” Hi­szen azok voltak mindig. A forradalom színe á vö­rös, az volt mindig is. Á reményé a zöld, az volt mindig is. Most, karácsonykor lát­szik meg legjobban, éppen ez idén, mennyire illik egymás­hoz — mennyire csakis egy. máshoz illik — ez a kettő. ^ int zászlónkon is. Rónai Mihály András A csalód a közösség érdekében Egyedülálló kezdeményezés a világon /. Megdöbbentő statisztika! adatot közöltek az újságírók kai a Szeged melletti Nagy fán berendezett Munkaterá­piás Alkoholelvonó Intézet­ben : Magyarországon 100 ezer alkoholista van, a lakos­ság egy százaléka! Igen nagy szám ez, oly annyira, hogy népbetegségként tartják szá­mon. Az> alkoholizmus: be­tegség. Hatása az illetőre, a környezetére, és ilyen nagy szambán a társadalomra enyhén szólva, nem veszély­telen. Ezért is született meg a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa 1974. 10. számú törvényerejű rendeleté, amely előírja az alkoholisták kötelező, munkaterápiás ke- \ zelését. Az intézetet Nagyfán rendezték be. A kezdeménye-, zés egyébként az egész vilá­gon. egyedülálló. 'Nem bűnözőként Dr. Bankd Lajos orvos al­ezredes, parancsnok mutatta be az intézetet, s tájékoztatta a sajtó munkatársaiti a mód­szerekről és célokról. — Azok kerülnek ide, akik rendszeres és túlzott alkohol- fogyasztásból eredő magatar­tásukkal családjukat, kisko­rú gyermekük fejlődését, kömyezietük biztonságát ve­szélyeztetik, vagy a közren­det, illetve munkahelyükön a munkát ismételten, súlyosan zavarják —- tehát antiszociá­lis magatartást tanúsítanak. De azok is, akiknél például az alkoholelvonó osztályon történő gyógykezelésétől nem várható eredmény. Az alkoholizmus a szemé­lyiség betegsége, amelytől például a maximum hat hó­napig tartó intenzív kezelés nem biztos, hogy megszaba­dítja. Volt olyan, aki büsz­kén mesélte,,-hogy már öt „sikeres” kezelésen vett részt. Öt. .. És — sikeres... ? Ezek az emberek már el­szoktak a rendszerességtől, a munkától, a kultúrától. Az új intézetben a törvény ma­ximum két évet biztosit á kezelésre; dé egy évnél rövi­déi) b ideig nem tarthat. Hogyan kerülhetnek ide az alkoholisták? A kezelést kez­deményezheti például a munkahely, a család, bár­mely állami, vagy társadalmi szerv, a szövetkezet, de ma­ga az érintett személy is. Ez utóbbival kapcsolatban: szin­te hetenként érkezik valaki batyuval, hogy vegyék fel, mert az orvos azt mondta: Hunyadi tér, pirosra pu­colt ház. Az asztalon cse­resznyepálinka, alatta Dzsu- di kutya, a földszintes eb. Mint családtag, közlekedik a kis lakásban, pár perc múltán a kezemet nyalogat­ja. Közelít karácsony, az ünnep örömére emelgetjük a poharat. — Bezzeg 1944-ben! Mi volt akkor? •— Más élet, másféle ka­rácsony. Cigaretta, fél liter bor kijárt ugyan minden századbélinek, csak éppen közelünkben dörgött még az ágyú ... , Fehér András hadapród őrmester, civilben építész- mérnök, szerb munkaszolgá­latosaival állt át a szovjet csapatokhoz. Agitálni kel­lett? Nem. Azt mondja: benne volt a levegőben. Érezte mindenki, a nemzet­nek szolgál, ha a másik ol­dalon segít. — A debreceni Pavillon- laktanyában töltöttük azt a régi karácsonyt, s alighogy berántottuk a fél liter', már szólított a parancs. Alagu­tat kellett tisztítanunk Bar­nabáson. Majd következett Jamna. Jarencsin. Márama- rossziget. Átrakódét építet­tünk. kettőt is, aztán moz­donyfordítóval folytattuk. Mérnökként én irányítot­tam a munkát, s jóformán minden műszer nélkül oldot­tam meg a feladatot. Lugin Karácsony a Pavillon-laktanyában 0 1975. december S5„ rndkmtm ezredes nem akart hinni a szemének. Egységük a Gyöngyössy Gábor parancsnoksága alá rendelt 1. Magyar Vasútépí­tő Hadosztály kötelékébe tartozo't, s jelentős szerepe volt abban, hogy a kelet- magyarországi frontszaka­szon meggyorsult a szovjet hadsereg utánpótlása, majd a felszabadított területeken megújult a vasút. — Fizetség? — Mint tervező, irányitó mérnök, kaptam rendszere­sen pénzjutalmat, de sose magamra költöttem. Akkori­ban divatos volt a tífusz, a pengőkön pálinkát vettem, s szétosztottam hidászaim között. Fél decivel virradt ránk a reggel. Egyszer kü­lönben nyertem is jó pár li­ter szeszt. A Kriván patak felett kellett 33 méter fesz­távolságú hidat vernünk. Beljajev tábornok egy hetet adott a munkára. Három nap, mondom, én. Mire ő: ha igaz, hektó vodka az egy­ségnek! Lázasan terveztem, még nagyobb buzgalommal estünk a melónak. S har­madnap délben állt a híd. Pedig csak ötven Utász, meg öt pár ló volt segítségemre. — S a vodka? — Lecsúszott. Mármint a to-kunimo. Fe^r 4nHrásák ű'ja Por! krivánról rövidesen Hat­vanba vezetett, CüedöUö as mostani lakhelye között épí­tették a vaspálya második nyomvonalát, segitkeztek a íorgalptn mielőbbi helyreál­lításánál. Aztán itt is ma­radt, miután sikerrel „bekö­tötték a fejét”. — Sokáig a cukorgyár foglalkoztatott, később Ra- becz Lajos vett maga mellé a termelőszöve kezelnél, most pedig ötödik éve az ikladi műszergyár építésve- zetőjeként dolgozom. Persze történt ezalatt sok minden. A Hatvani Vasutas fu'ball- csapatával NB Il-be jutot­tunk. Született két fiam, akik a műszerek szerelme sei. Az ellenforradalom ide­jén meg azt mondta vala ki a gyárkapuban: Bandi, te mindig jó fiú voltál, ki­választhatod a fát, amire felhúzunk. Ez a mostanáig őrzött párttagsági könyvem­nek szólt, s nem válaszol­hattam másként, mint hogy behúztam az ipsének egy balhorgot. Majd amikor fel- tápászkodot.t, megmondtam neki, hol jelentkezzen a kö­vetkezőért. Most már persze ökölví­vás, futball, asztalitenisz, cselgáncs mind a múlté. Meccsre jár olykor, de csak hogy szidja a maiakat. — Nincs ezekben szív.. ' — mondja a hatvaniak nép szerű Fehér Bandija. Az 1. Magyar Vasútéf ilH „Magán csak Nagyfán tud­nak segíteni... ” Ez nem ilyen egyszerű. Biztosítani kell a törvényes­ségi és az egészségügyi hát­teret. A bejelentés alapján az illetékes tanács egészségügyi osztálya környezettanul­mányt végez, munkahelyi véleményt, illetve egészség- ügyi szakvéleményt kér, s csak ezután kerül az indít­vány az ügyészségre. Ha az ügyész indokoltnak és ala­posnak látja — minden ol­dalról — az indítványt, ak­kor kerül aé ügy a bíróság­ra, ahol polgári — nem pe­res — eljárás után megszü­letik a v,égzés. Tehát: nem ítélet! Hangsúlyozni kell, hogy nem bűnözőkről, hanem betegekről, nem bűnüldözés­ről, hanem gyógyításról van sző. (Ez természetesen ön­magába foglalja a bűnmeg­előzés szándékát is!) A beje­lentő köteles tanúskodni az eljárás során, de ha például a feleség visszavonja a beje­lentést, az eljárást akkor is folytatni kell. Ennek a min­den körülményt figyelembe vevő folyamatnak av menete akkor sem változhat, ha a be­jelentő éppen maga a gyó­gyulni szándékozó alkoholis­ta. Még egy fontos kérdés, hogy a bírói végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ha az intézet behí­vására az illető nem jelent­kezik a megfelelő időben, elő lehet vezetni. Hadosztály még életben le­vő katonái ápolják a hagyo­mányt, törődnek egymással. — Márciusban összejöt­tünk Gsongrádon, hogy fel­melegítsük a múltot, fel­idézzük egykori ' tetteinket. Ott volt Gyöngyössy Gábor isj meg sok-sok ember a régiek közül. Bizony, kutató galtuk: ki kicsoda? Har­minc esztendő nagyon meg- nyűtt bennünket, s ebből is, azt hiszem, az első legjob­ban. Mert sose volt veszély­telen, amit csináltunk. Egy­szer, alagúttisztítssná’l majdnem agyonnyomott egy hatalmas szikla. . Félretesszük a sárgult do­kumentumokat, közöttük a Vasútépítők című újságot, Gyöngyössy százados cso­portjának lapját. Tokba ke­rülnek a kitüntetések, sportérmek is, amelyeknek egyik fele még újvidéki eredetű. A beszélgetést már nehe­zebb abbahagyni, hiszen elég ilyenkor cseppet meg­nyitni a zsilipet, s árad a hajdanvolt élmények zuha- taga. Nem is fejezzük be egészen. ’ Megegyezünk ab­ban. hogy a hadosztály leg­közelebbi találkozójára mi is elmegyünk. — Legalább a többiektől neggvő’őhhet. hogy szín­igaz, amit elmeséltem... Moldy** Győző Ismerje fel a betegségét Az intézet az idén, január 1-től kezdte meg működését. Az első hónapokban 20—22 beutalt érkezett, a második félévben már csaknem más­fél száz. Még egy-két adat; országosan eddig több mint kilencszáz kezdeményezés született, közülük 300 került az ügyészségekhez, s ezeknek körülbelül a fele jutott to­vább a bíróságokhoz. Az első és a második félév adatai kö­zötti különbséget azzal lehet magyarázni, hogy eleinte ma­guk az illetékes szervek sem ismerték, vagy alkalmazták kellően a jogszabályt Ma azonban már egyre jobb az összhang az érintett hatása- gok között. Egy fontos prob­lémát azonban okvetlenül meg kell említeni, nevezete­sen azt, hogy a megnöveke­dett feladatokhoz az egész­ségügyi osztályok még nem kapták meg a szükséges stá­tuszkeretet. Az intézetben kezeiteket újra rá kell szoktatni a mun­kára, a rendszeres életre, fel kell ébreszteni bennük a kultúra iránti igényt, a fe­lelősségérzetet a közösségért. Az alkoholelvonó kezelés mellett mindennek különös ielentősége van.. Az élet itt bizonyos katonás háttérrel zajlik: ébresztő, takarodó, munkaidő, pihenőidő, tanu­lás, kulturális szabad idő —• meghatározott napirenddel időbeosztással. A nagyfai intézet kapcso­latot teremtett többek kö­zött a Szegedi József Attila Tudományegyetemmel, a ta­nárképző főiskolával. Heti két-három alkalommal klub­szerű foglalkozást tartanak, s ezen kívül maximális segít­séget nyújtanak az önképzés­hez: az általános iskola be­fejezéséhez, vagy a közéois- kola megkezdéséhez illetve befejezéséhez. Munkalehetőséget a nö­vénytermesztéssel, illetve ál­lattenyésztéssel foglalkozó célgazdaság biztosít. Ezekkel az agaratokkal kapcsolatban szerveztek több tanfolyamat a7ok számára, akiknek eddig nem volt szakma a Itertlk­— Ami az elvonó kezelést illeti — mondta dr. Banka Lajos parancsnok —, erre, mint a munkavégzésre is, le­het kényszeríteni a beutalta­kat, de — ezzel nem akarunk élni. Ha sikerül elérnünk azt, hogy a betegek felisme­rik alkoholizmusuk betegség­voltát, kényszerre nem kerül sor. Sokszor elhangzik: „Ha nem iszik, olyan, mint egy falat kenyér... ” Valóban ezt tapasztaljuk itt is: csen­desek, és beilleszkednek a közösségbe. Az intézet egészségügyi jel­legét húzza alá' a státuszke­ret: nyolc orvos, hét pszi­chológus, két szociális gon- dozó (Az utóbbiak az elbo­csátást megelőző időkben ké­szítik elő a talajt, kapcsola­tot tartva a munkahelyekkel és a családdal.) Az intézet fejlődőben van, ha végleg el­készül, ezer fő (nő és férfi) kezelésére lesz alkalmas. Korszerű poliklinikai épüle­tet is kapnak, ahol az elvonó­kezelés mellett az esetleges más betegségeket is gyógyít­ják. Nem csodatevő lírly ..*> A jelenleg kezeitek átlag- életkora negyven év, foglal­kozásukra, iskolai végzettsé­gükre nézve a legváltozato­sabb képet kapjuk. Akad itt a dologkerülőtől az egyetemi diplomával rendelkezőkig sokféle beteg. Átlagkeresetük eléri az 1900 forintot. Ebből vonják le a napi húsz forint intézeti tartásdíjat (a gyógy­szer nem tartozik bele!), há­romszáz forintot felhasznál­hatnak a letéti pénzükből, ». többi részint gyermektartás­ra megy el — jelenleg több mint nyolcvan fiatalkorú után fizetik innen a tartásdí­jat —, a többit elbocsátáskor kézhez kapja a beutalt. Különösen fontos, hogy nem jogfosztott emberekről van szó, nincsenek „bezárva” Az itt eltöltött idő is mun­kaviszonynak számít, tehát nem csorbítja a nyugdíjat Kedvezmények jelzik, hogy valóban nem szabadságvesz­tés büntetést töltenek. Kor­látlanul levelezhetnek, két­hetenként látogatókat fogad­hatnak, havonta csomagot kaphatnak; az első évben ti­zennégy napi eltávozást, a második évben ennek a dup­láját kaphatják — ha van, aki várja őket... Igen, ez a legnehezebb! Az itt gondo­zottaknak több mint a fele nem tart családi kapcsolatot. Vagy nincs, vagy már szét- züllött a család, vagy — sza­kítottak vele. Ilyenkor ne­héz kérdés nemcsak az eltá­vozás, de a végleges hazame­netel is. Az egyik beutalttal beszél­gettünk, aki elmondotta, hogy az első három hónap után a legnehezebb, amikor rádöbben az ember, mit is tett a betegségében. ■ A nagyfai intézet nem csodatevő hely. Itt csak man­kót kapnak a beutaltak — mondta dr. Banka Lajos —, de járni már nekik kelL Az utógondozás társadalmi feladat is. Elbocsátáskor ér­tesítik az illetékes bíróságot, az esetleges további gondo­zás, gyógykezelés szükséges­ségéről a tanácsi szakigazga­tási szervet és az ideggondo* zót. Mindezek mellett a volt, vagy az új munkahelyen és a családban is megértésre, segítségre van szükségük. Naev kárt okozhat ar idegen­kedés. hiszen nem bítaövőről, hanejn egv lábadozó h^teg végleges gyógyulásáról van szó! ISátal Gábor \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom