Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

I Állampolgár r Az állampolgár fogalmá­nak leghétköznapibb vonat- • kozása az állampolgárság, vagyis, hogy valaki például a lengyel, vagy a francia ál­lam kötelékébe tartozik. Ez­zel a vonatkozással gyakran találkozhat mindenki a kü­lönböző kérdőíveken. Az állampolgár valamely állam törvényeinek hatálya alá tartozó személy, akinek jogállapotát alkotmányosan meghatározott jogok és köte­lességek biztosítják. Az ál­lampolgári jogok és köteles­ségek alakulása hosszú, tör­ténelmi fejlődés következ­ménye. Az állampolgár fogalmá­nak történeti ellentéte az alattvaló, abban a feudális értelemben, hogy az alattva­lók döntő többsége nem volt az „állam tagja”. Az alatt­valóknak csak egy kis része, az úgynevezett nemesi nem­zet képezte a feudális társa­dalom politikai testét. Csak a polgári átalakulás követ­kezteben alakult úgy a hely­zet, hogy az emberek rendi hovatartozásuktól függetle­nül állampolgárokká lehet­tek. Ügy fejezték ezt ki ná­lunk a reformkarban, hogy »a jobbágyságot beemeljük a nemzet testébe”. Az állampolgár fogalmá­nak értelme az újkori, mo­dem állammal való össze­függésben érthető tehát meg, amikor az emberek rendi, vagyoni, vallási, nemzetiségi stb. állapotuktól függetlenül formálisan „államtagokká”, a társadalom politikai testé­nek részeseivé lehettek. Ez elvileg az állampolgári egyenlőséget és a politikai szabadságjogok gyakorlásá­nak lehetőségét jelentette. Ekkor azonban sajátosan új ellentmondás képződött: az egyes ember állampolgári és magánemberi mivoltának kü­lönbsége. Ezt a kérdést je­lölte Marx a citoyen és a burzsoá ellentmondásával. Az egyes ember magánem­bert és állampolgári mivol­tának ellentmondása egysze­rűen szólva magánérdek és az „államtagságból” követke­ző államérdekek ellentmon­dása. Ez adott esetben teljes politikai elidegenedéshez ve­zethet, amikor az egyes ember állampolgári mivolta puszta szerepjátszássá üresedik. Ez az, amikor az állampolgári jogok gyakorlása olyan, mint a hitehagyott keresztény templomjárása. A szocialista forradalmi átalakulás következtében az állampolgár teljes fogalmi súlya — azaz az állampolgá­ri egyenlőség és a szabadság­jogok gyakorlásának alkot­mányos lehetősége — nem­csak megőrződik, hanem új jogosítványokkal gazdagodik. Ilyen jogok a mi esetünkben munkához, pihenéshez, szo­ciális ellátottsághoz, nyug­díjhoz, művelődéshez és sza­bad, alkotó tevékenységhez fűződő alkotmányos lehető­ség minden magyar állam­polgár számára. Természetesen a magán­élet és a politikai élet kü­lön bözősége és ellentmondá­sai a mi társadalmunkban is megtalálhatók. E kérdéskör kezelésének azonban nem az a megfelelő formája, högy megszüntetjük az emberek állampolgári mivoltát, mert ezzel formálisan a középkori alattvalói lét kialakulásának lehetősége merülhet föl. -Mi­vel nálunk a burzsoá magán­érdek érvényesülésére sem jogi, sem politikai lehetősé­gek nincsenek, a szocialista állampolgári lét elengedhe­tetlen föltétele es biztosítéka társadalmi fejlődésünknek. A magánélet és a politikai élet fölbukkanó ellentmondásait ugyanis állampolgári jogaink és kötelességeink gyakorlá­sával, az államelméletnek a szocialista demokrácián ke­resztüli befolyásolásával oldhatjuk csak meg. » “ff — Besztercebánya és Eger fl Volán nemcsak a volán mögött Evekkel ezelőtt kezdődött a kapcsolat, amikor a cseh­szlovák és a magyar közle­kedési minisztériumok fele­lős vezetőinek javaslatára először találkoztak a Besz­tercebányai Autóközlekedési Vállalat és a Volán 4. sec. Vállalat képviselői, í Az első találkozásokat, az ismerkedést gyorsan felvál­totta a konkrét munka, a feladatokat rögzítő tárgya­lássorozat. A besztercebányai és egri volánosok alig há­rom évre visszatekintő együttműködése ha „kicsi­ben” is, de jelzi a nemzet­közi összefogás jelentőségét és újabbnál újabb ötleteket ad a még eredményesebb közös munkához. Természetes, hogy a két Vállalat szerződésében he­lyet kaptak a szocialista bri­gádok tapasztalatcsere-láto­gatásai éppen úgy, mint a sport- és kulturális vetélke­dők közös rendezése, vagy a esereüdülés megszervezése. Az együttműködés mind a két vállalatnak, városnak — vagy ha a sok apró feladat elvégzését együttesen érté­keljük: akkor a két ország­nak is — eredményekké! merhető éveket hozott. Az egriek' tizenhét' teherautóval három éven keresztül dol­goztak Közép-Szlovákiában. hogy segítsék az új ipari lé­tesítmények építését. Mun­kájukat^ dicséri a Liptovska Mára határában épült völgy­záró gát. amely az energia termelésén túl a környékbeli teleoüiéseket, üzemeket víz­zel is ‘ellátja. S az embert és gépet., próbára tevő Pod Bresová-i építkezésen is je­lesre vizsgáztak az egri „vo­lánosok”. A szocialista brigádveze- tök legutóbb' besztercebá­nyai,- látogatásakor régi. is­merősnek kijáró öleléssel fo­gadták az egrieket és Stefan Mrázik, a vállalat igazgató­ja csak a dicséret hangján tudott megemlékezni a közös munkáról. A kapcsolatok említésekor azonban nem hiányozhatnak azok az előnyök sem, ame­lyeket az egriek, a Volán Vállalat dolgozói de a vá­ros lakosai is élveznek. Mint Ismeretes: a megyeszékhely közieket"s^n^k gondja egyre nyom'"r,t'!’bb3n jelentkezett a veretni"“! Nos, a kapcsolat is belejátszott ab­ba. hogy 1973-ban 9 Skoda autóbusz léoett a városi köz­lekedésbe és nagyobb zökke­nők nélkül illeszkedett a ha­za’ kocsiparkba. Mindennek azonban olvan előzményei 'is imitálj, hogy a Skoda-buszok megérkezése előtt az eg-l két gépkocsivezető­je ét; két szerelője egy he­tet töltött Besztercebányán, ahol ismerkedtek az új jár­művekkel, kezelési techniká­jukkal, karbantartásukkal, javításukkal. S azóta is rend­szeres a szerelők egyhetes tanulmányútja csehszlovák baratainknal. Az előrelátó szervezés eredményeként mi­nimális a város zegzugos út­jain közlekedő Skoda-buszok javítási ideje, gazdaságos az üzemeltetése és nagyban se­gíti a megyeszékhely' közle­kedési gondjainak felszámo­lását. Most már rendszeressé vált az is, hogy a féléven­ként tartott műszaki konfe­renciákon kölcsönösen elő­adások hangzanak el, ame­lyek a gazdaságos termelés­ről, az üzem- és munkaszer­vezés tapasztalatairól szól­nak. S szinte mar az is ter­mészetes. hogy vállalati és nemzeti ünnepeken találkoz­nak egymással a két vallalat munkásai, vezetői. A már hagyományos ta­pasztalatcseréhez természete­sen országjárás, szórakoztató program is társul. 1973 nya­rától minden nyáron rend­szeresen hét végi autóbusz- járat indul Besztercebányá­ról Egerbe, ahol az egysze­rű kiránduláson túl gyógyu­lást is keresnek csehszlovák vendégeink. Az elvtársi, baráti kap­csolat szép példáját mu­tatja eddigi eredményeiben is a Besztercebányai Autó- közlekedési Vállalat és a Volán 4. sz. Vállalat között kialakult gyümölcsöző együtt­működés. (—ács) Meglódult a szekér Hosszas készülődés, huza­vona után alakulóban van a hatvani kertszövetkezet, illet­ve az előkészítő bizottság felhívása nyomán szaporod­nak belépő tagjak Meglódult hát a szekér. — Tényleges akadálya volt a gyorsabb kibontakozásnak — mondotta az üggyel kap­csolatban Vajda József, a vá­rosi tanács osztályvezetője. Állami tulajdonban lévő parlagföldek hasznosításáról van szó, s ezek nem adha­tók el. Végül úgy sikerült rendezni a kertszövetkezet gondját, hogy a 200 négy­szögölnyi parcellákat tizen­öt esztendőre haszonbérbe adjuk. A bérleti díj elenyé­sző, évi 10—15 forint, mert a parlagföldek aranykorona­értéke eléggé alacsony. Antal József, a földhivatal vezetője, bizottsági tagként segíti az akciót. — Nágy az érdeklődés, sorra jelentkeznek a csalá­dok bérleti igénnyel. Egye­lőre mintegy húsz hektárnyi terület hasznosítására gon­doltunk. Ez jobhára a Peres határrészen van, s kiválóan alkalmas a szőlő, gyümölcs­kultúra meghonosítására. A Lenin Termelőszövetkezet­nek szintén van szétszórt parlagföldje. De a fennálló rendelkezések értelmében nem adható bérbe. Most an­nak a módját keressük, aho­gyan ezt a további /harminc hektár földet is a kertszö­KISZ-védnökséqgel épül a dunaújvárosi hullámpapírgyár Két esztendővel ezelőtt kezdték építeni a papírgyárból, félcellulózüzemböl és hullámpapírüzemböl álló dunaújvá­rosi hullámpapír-vertikumot. A 4,3 milliárd forintos beruhá­zással készülő üzem papírgyártó gépsorát már szerelik, s a, terv szerint 1976. január 2-án kezdődik a próbaüzemelése. A KISZ-védnökség eredményeképpen a három gyárrészleg 1977-ben — 3 hónappal a határidő előtt — megkezdheti a termelését, így 6,6 millió dolláros külföldi csomagolóanyag- megtakarítással számolhat a népgazdaság. (MTI fotó: Bara István felvétele — KS) vetkezet hatósugarába von­hatnánk. ★ Tájékoztatást kaptunk ar­ról is, hogy a hétvégi kertek iránt érdeklődők a takarék- szövetkezet Kossuth téri he­lyiségében jutnak belépési nyilatkozathoz, s tagságukat tizenöt évre száz forint belé­pődíjjal válthatják meg. Az összeg egyben takarékszövet­kezeti részjegy ellenértéké. De személyi kölcsönnel sem fukarkodik a takarék­szövetkezet. Mindazoknak, akik fát, szőlőt kívánnak te­lepíteni, s ehhez továbbiak­ban permetezőt, prést, egyéb gépi eszközt akarnak venni 3—5 ezer forintnyi hitelt nyújtanak. A kiosztott parcellákon egyébként szerszámos kam­rát építhetnek a kertszövet- kezeli tagok. Révész György kazánko­vács a vasútnál, felesége AFESZ-dolgozó. Most akar­nak belepni a kertszövetke- Xßt.t)G — örülök a lehetőségnek; iiöííy lxcl-“~"h-ríroni'S^3.*/« négy* szögöl bérlethez jutunk. Ter­mészetesen elsősorban zöld­séget, gyümölcsöt szeretnénk termeszteni, hogy 'elláthassuk, belőle a. családi háztartást. De kirándulóhelynek sem rossz a Peres, ahonnan rá­látni az egész városra. Van egy hároméves kisfiúnk, Gyurika, ő biztosán jól érzi majd magát ä szabadban, s hasznára vá­lik, ha tavasztól őszig kijáró- gátunk a kertbe. ★ Három éve vajúdó ügy vé­gére kerül hát pont, ezekben a hetekben, amikor egyesek már szánt.ják( kijelölt; vá­lasztott kertijüket, vagy ép­pen óreg fát irtanak, hogy újat ültessenek a Helyébe. Munkásemberek megélheté­sén segít a szövetkezés, de segíti a népgazdaságot is, hi­szen gazdátlan, vagy nagy­üzemi módszerrel művelhe- tetlen földeket fordít termő­re. örülünk a vállalkozás si­kerének. viszont a kritikával sem maradunk adósok. Mert ha már három évvel ezelőtt energikus, feltétlen megol­dást kereső emberek állanak a mozgalom élére, jövőre hoznák szép termésüket az almafák. s október derekán szüretelők vidámságától le­hetne hangos a Peres. Moldvay Győző Felnőtt fejje! iskolába járni nem könnyű dolog. Munka, család, otthoni el­foglaltság: erős elhatározás­ra, áldozatvállalásra van hozzá szükség. Az elmúlt három évben, de különösen az idén megyénk­ben ugrásszerűen megnőtt a szakmunkásvizsgát tett fel­nőtt dolgozók- száma. Az utóbbi öt évben több mint 2200-an végezték el ezt a tanfolyamot. A végzettek hatvan százaléka ipari, 25 százaléka kereskedelmi, ti­zenegy százaléka élelmi­szer-gazdasági és négy szá­zaléka építőipari ágazatban szerzett szakmunkás-bizo­nyítványt. Mindezek a té­nyek a megyei tanács mun­kaügyi osztálya által a kö- : zelmúVtban készített tájé­koztatókban olvashatók. ' • « ■ a — Ezer szakmunkás dol­gozik a vállalatnál — kezdi beszélgetésünket Tóth Ga­bor, az egri Finomszerel- vénygyár személyzeti és ok­tatási főosztályának vezető­je. — De ez a létszám ke­vés a magas szintű felké­szültséget igénylő, exportra készülő termékek miatt. Egyre több és jobb szak­ember kellene, s az volna a természetes, hogy a létszá­mot a szakmunkásképző in­tézet pótol’a. Ezzel szemben a va’óság: míg 1963-ban 376 szakmunkástanulónk volt a három évfolyamon, az idén mindössze 148-an vannak. Erre a tanévre 69 tanulót igényeltünk, s kaptunk 49- et. Kevés a fiatal. Nincs utánpótlás, s nekünk vala­milyen módon segítenünk kell a gondjainkon, m mm m y — Tizenhat év« dolgozom Iskolások a törssgárdából a Finomszerelvény gyárban, Egerszólátról járok be, s az 59-es galván üzem Tyeres- kova brigádjának vagyok a helyettes vezetője — mutat­kozik be Tanner Józsefné. — Betanított munkásként dolgozom, ötödmagammal a brigádból én is beiratkoz­tam a szakmunkásképző tanfolyamra. Tulajdoinkép pen már ugyanazt a mun­kát el tudjuk végezni mint egy szakmunkás ott az üzemben, de azért csak jobb, ha tájékozottabb, felkészül­tebb az ember. Tanultunk elektrotechnikát, fizikát, ké­miát, így mindjárt jobban érthető az is. mit. miérl/csi- nálunk a munkahelyen. Elő­ször csúfolódtak a többiek, hogy nagyravágyók vagyunk, de most már elcsendesedtek. Azt hiszem sokan, jelentkez­nek majd ezután is a tanfo­lyamra, csak egy a baj: nagy azoknak a száma, akik még nem járták ki a nyolc általánost. így aztán nem mehetnek sehová. Vannak kihelyezett. osztályok, hete­dikből. nyolcadikból, de er­re nehezen szánják el ma­gukat. Nem mondám. az én helyzetem sem volt könnyű ebben az évben: otthon a csa’ád. a gv“rek°k. az órák egv része műszak i'+^n. az is sok idő*- v°tt el. De azért mégiscsak szakmunkás lesz az ember. m m m a — Nagy gondot fordítunk a felnőttoktatásra — tájé­koztat Tóth Gábor főosz­tályvezető —. s ezén belül a betanított munkások szak­munkássá képzésébe is. Őszintén szólva nem lul sok egyelőre a jelentkező, még meg kell hogy szokják. s láfesák a? értelmét. A kol­lektív szerződés idei módo­sításában már szerepelnek az anyagi elismerés formái: ha valaki a korábbi munka- területén marad a szakmun- • kás-bizonyítvány megszerzé­se után is, az előző évek gyakorlati időnek számíta­nak. A munkaköri kategó­riaváltozásnál az annak meg­felelő bért kell biztosítani. Kitűnő eredménynél hatvan fillér, jó eredménynél 40, közepesnél 20 fillér, ezeken kívül 1 az órabéremelés. Plusz­ként mindezek mellett öt szá­zalékkal kell emelni a szak­munkássá. lett betanított dol­gozó bérét. Időkedvezményt is kapnak a tanuláshoz, az órák egy részét munkaidő alatt tartják. — Persze mindezek elle­nére a segédmunkások kö­zött is van, aki összességé­ben keres annyit, mint ezek a munkások... — Hát van. TTa a számo­kat nézzük ilyesmi előfor­dul, s azt hiszem az okait nem szükséges bővebben ma­gyarázni. Hosszú távon vi­szont mindenképpen megéri a tanulás. n°m beszélve a munka rangjáról. ■ ■ ■ Juhász Miklós: — Érettségi után kerültem ide a Finomszerelvénygyár- ba. A meó-nál szerettem vol­na dolgozni, nem sikerült, végül is raktáros lettem. Most a 31-e& üzembe» »■ nyomaspróházók között va­gyok, betegségem után he­lyeztek ide. Olyanokkal dol­gozom együtt, akiknek még a nyolc általánosuk sincs meg, s ugyanazért a bérért. El viszont nem akarnak en­gedni, mert éppen a többiek miatt van szükség a mun­kámra. Indult ez a szakmun­kásképző tanfolyam, beirat­koztam én is esztergályos­nak. Legyen végre szakmám, meg becsületem is az üzem­ben; higgye el nem a húsz, meg a negyven fillérekért ta­nú) az ember. Egerbocsról járok be. há­romnegyed négykor \kelek. Köszönöm az üzemnek, hogy a tanulásra biztosították az egy műszakot. 'Most s fele­segem gyermekgondozási se­gélyen van, ha visszamegy dolgozni, beköltözünk Eger­be. u m u s A gyárban az elmúlt év őszén indult a szakmunkás­képző tanfolyam. 480 órát kell ' végighallgatni a részt­vevőknek. a 19 esztergályos és 18 galvanizáló szakmun­kásjelöltnek. A gyakorlati foglalkozások 68 órát tesz­nek ki, a vizsgákra a követ­kező hetekben kerül sor. Ennyi, idő alatt kell elsajá­títanak szinte Vgvanazt az ismeretanyagot, amit a fia­tal szakmunkástanulók há­rom év alatt korszerű inté­zetekben tanulnak meg. ÖSz- szehasonlíthatatlanúl más feltételek között. A gyár to­vábbi szakmákra is kiter­jeszti a ^felnőttoktatást, el­sősorban forgácsoló szak­munkásokat képeznek majd házon belül. Ennek ckak az az akadálya, hogy a mun­kások húsz százaléka, nem végezte el a nyolc általá­nost. Minden évben két-há- rom szakmában továbbkép­zést is szerveznek, a leg­jobb eredményt elérők ju­talmakat kapnak. ■ ■ ■ ■ — Gimnáziumba jártam — mondja Dorkó József, a 35-ös üzem dolgozója —, de az utolsó évet már levele­zőként fejeztem be. 1969-ben jöttem a gyárba, már én is törzsgárdatag lennék, de hú - rom hónapra megszakítot­tam a munkaviszonyomat, gépkocsivezető akartam len­ni. De aztán csak vissza­jöttem ide. Most új brigád - tag vagyok az egyik forgá­csoló brigádban, Mecman- elemeket gyártunk^ Már rég- óta dolgozom gépen, s amió­ta a szakmunkásképző tan­folyamra járok, egyedül ál­lítom be az esztergát. A fe. leségem is ebbe a gyárba jár dolgozni, s ő szintén ta­nul: nemrég fejezte be a meó-tanfolyamot. Egyelőre albérletben lakunk a két gyerekkel, a vállalat támo­gatásával munkáslakás-ak- cióba léotünlc be, a tavasz- szal költözünk. Aztán tanu­lás tovább: szeretnék beirat­kozni a techníkusminősítő tanfolyamba. Bármilyen ne­héz is család, munka mel­lett; érdemes tanulni... Hekeli Sándor 1975. november n„ kedd *• %

Next

/
Oldalképek
Tartalom