Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

V Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Scheel Moszkvában Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett és egy héten át a Szovjetunióban tartózkodik Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Látogatása a két ország kapcsolatainak történetében fontos ese­mény, egyben alkalom a vissza- és előretekintésre. A nyugatnémet államfő még indulása előtt, mint­egy tárgyalásai alaphangját megadván úgy nyilatko­zott, hogy „a Szovjetunióhoz való közeledés politikáját hosszú távú és stabil vonalvezetésnek tekinti”. Walter Scheelnek — az első bonni államfőnek, aki Moszkvába látogat — személyét illetően is megvan az erkölcsi alapja ehhez a gondosan fogalmazott, konstruktív nyi+ latkozathoz. Egyszerre két minőségben is sokat tett azért, hogy a két ország viszonylatában és összeurópai méretek­ben egyaránt bekövetkezzenek a múlt esztendők ör­vendetes fejleményei. Mint a Szabaddemokrata Párt akkori elnöke, azon fáradozott, hogy pártja teljes sú­lyával csatlakozzék a Brandt-féle új keleti politikához, külügyminiszterként pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett e koncepció gyakorlati megvalósításában. A közreműködésével 1970-ben megszületett szov­jet—-NSZK-i szerződés olyan jótékony láncreakció kezdete volt, amelynek jelentősége messze túlmutat a két ország önmagában is fontos kapcsolatain. Nem túlzás azt állítani, hogy a helsinkLnagy tanácskozás, az Európai Biztonsági Konferencia történelmi jelentőségű záróokmánya nem jöhetett volna létre az évtized egyik legfontosabb kelet-nyugati okmánya, a* 1970-i szerző­dés nélkül. . . .t _ I Walter Scheel olyan politikus, aki hajlandó to­vábbmenni ezen az úton, hajlandó együttműködni a haladást akadályozó erőkkel vívott küzdelemben. Ott­hon, az NSZK-ban is akadnak befolyásos körök, ame­lyek mind kétoldalú, mind világviszonylatban kétségbe vonják az enyhülés eredményeit. Pedig a sikerek nemcsak politikai, hanem gazda­sági vonatkozásban is önmagukért besaélaok. Ma az NSZK a Szovjetunió legnagyobb tőkés partnere, az idei forgalom szakszerű becslések alapján minden bi­zonnyal meghaladja a tfzmilliárd márkát. Ez is olyan eredmény, ami örvendetes, de kölcsönös jószándékkal jelentékenyen tovább növelhető. A szovjet emberek — mint a Pravda hangsúlyozza — azt várják az államfői látogatástól, hogy az hozzá­járul „a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyí­téséhez, a bizalom, a megértés erősítéséhez az európai és-a-világbéke javára”.- I * Izraeli agresszió Libanonban (Visszaindult a szaliarai békemenet Tárgyalásokkal kívánják megoldani a kérdést Egy tizenöt fős izraeli ala­kulat hétfőn hajnalban Mar- dzsejun város körzetében be­hatolt Dél-Liba non területé­re, elzárta az egyik utat, le­állította és átkutatta az ar­ra haladó libanoniakat. Egy bejrúti katonai közlemény szerint a libanoni tüzérség visszavonulásra kényszerítet­te a betolakodókat, ők azon­ban magukkal hurcoltak két libanoni állampolgárt. Ugyancsak hétfőn az Arab Felszabadítási Front elneve­zésű palesztin gerillaszerve­zet bejelentette) hogy Izrael­ben működő egyik komman­dója a kora hajnali órákban behatolt az Izrael iéüzaki ré­szén fekvő Kfar Dzsaladi fa­luba. Ott heves tűzharcba keveredett izraeli katonák­kal. A WAFA hírügynökség közleménye nem tér ki az akció részleteire és követ­kezményeire. Az Arab Fel­szabadítás! Front tagja az „Elutasítási Front” elneve­zésű tömörülésnek, amely elutasítja a közel-keleti vál­ság politikai rendezését, Iz­rael állam elismerését és ki­zárólag katonai eszközökkel látja a válság megoldásának módjait — (a szexk. megj.). Bejrutban VI. Pál pápa közvetíti a békét Nyugati hírügynökségek je­len tése szerint hétfőn dél­előtt viszonylagos nyugalom volt Bejrútban: a bankok és az üzletek nyitva tartottak, s a város lakosai kimerész­kedtek az utcákra. Folyta­tódtak azonban az ember­rablások: Bejrút egyik fő­képp keresztények lakta ne­gyedében egy autóbusz négy utasát néhány’ fegyveres el­hurcolta. QjtSmkt 1971, november UH kedd A pápa képviseletében megkezdte közvetítő tevé­kenységét Paolo Bertoli bí­boros. Bertolt felkereste Ká­rnál Asszadot. a libanoni par­lament elnökét és Rasid Ka­rami miniszterelnököt, s megvitatta velük a libanoni válság vallási vonatkozásait. Ezenkívül továbbította Fran- gié államfőnek VI. Pál üzenetét, amelyben a pápa kifejtette, nem ért egyet azokkal az elgondolásokk?', hogy Bejrútot, muzulmán é*;: keresztény részekre : kotier V felosztani. F/gyszersmir i mélységes aggodalmát to' • mácsolta a libanoni vére», összetűzések miatt. II. Hasszán marokkói ki­rály parancsának megfelelő­en hétfőn reggel visszain­dultak a „Békemenet” részt­vevői Nyugat-Szahara terü­letéről Tarfayába. A spa­nyol hírügynökség El-Acuni tudósítója arról tájékoztatott, hogy a tömeg fegyelmezetten kezdte meg a hazavonulást. Ahmed Taibi Benhima, ma­rokkói tájékoz-tatásügyi mi­niszter kijelentette: a menet egészen addig Tarfayában marad, amíg Nyugat-Szaha­ra jövőjét illetően nem jön létre tárgyalásos rendezés. Benhima bejelentette to­vábbá : a napokban magas rangú marokkói küldöttség utazik Madridba, hogy a spanyol vezetőkkel újra kezd­je a tárgyalásokat. A mi-' niszter hozzátette: korai len­ne még megállapodásról be­szélni. de a két ország kö­zött már kialakult bizonyos egyetértés. A gyarmati terület kér­dése volt a témája Madrid­ban a spanyol nemzetvédel­mi tanács hétfőn délelőtti ülésének. A Juan Carlos her­ceg ideiglenes államfő el­nökletével megtartott ülésen megjelent Pedro Cortina külügyminiszter és Antonio Carro Martinez, az elnökségi ügyek minisztere. A marokkói uralkodó va­sárnap esti bejelentésének megfelelően A.gadirból visz- szautazott Marrakechbe. A király Agadirból követte a „zöldmenet” lezajlását. Kína elismerté az új bangladesi vezetést A PTI indiai hírügynökség a daccai rádióra hivatkozva arról tájékoztat, hogy Bang­lades elhatározta: újabb to- ■ borzásokkal erősíti hadsere­gét. A rádió ezenkívül beje­lentette, hogy az országban gyülekezési, tüntetési és sztrájk-tilalom van 'érvény­ben. Kína de facto elismerte az új daccal vezetést. A Zsen- min ZsipaÓ hétfői számában az Űj-Kína hírügynökségre hivatkozva jelentetté, hogy Ziaur Rahman, a hadsereg vezérkari főnöke „Sikeresen megbuktatott egy katonai puccskísérletét”. A jelentés­ből egyértelmű, hogy a kínai vezetők támogatják Abu Mohammed Szajem államfőt. Emlékezetes, hogy Kína 1971-ben szembeszáll^ Bang­lades megalapításával, 1972- ben vétójogával élt, hogy megakadályozza az ország ENSZ-be való felvételét. El­határozását csak két évvel később változtatta meg, ami­ken- Pakisztán elismerte Bangladest, de diplomáciai kapcsolatot nem létesítettek. Ezzel szemben a Mudzsibur Rahman elnökségét augusz­tusban megdöntő Khandakar Mustak Ahmed kormányát azonnal elismerték Peklng- ben. ' Szöuli egyetemisták pere Huszonkét egyetemista pe­re kezdődött meg hétfőn Dél-Korea fővárosában. Szö­ulban. A diákokat azzal vá­dolják, hogy megsértették Pák Csöng Hi elnök rend­kívüli törvényét. A vádlottak a bíróság sze­rint azzal sértették meg a törvényt, hogy egyetemista bizottságot alakítottak diák- tüntetések szervezésére. A rendkívüli törvény — amely ez év május 13-án lé­pett életbe — legkevesebb egy év börtönt irányoz elő megsértőivel szemben. November 11-én — renge­teg véráldozat után — Afri­ka egyik leggazdagabb és legnagyobb állama, Angola átlépi a függetlenség küszö­bét. Becslések szerint az idén tavasszal kirobbant belső harcok máris több áldozatot követeltek, mint a portugál gyarmati hatalom ellen ví­vott felszabadító háború ti­zenhárom esztendeje. Portugália legnagyobb gyarmatán, az 1 246 700 km* kiterjedésű, s közel 6 milliós Angolában 1961-ben kezdő­dött a függetlenségi harc. A jel a luandai központi bör­tön elleni támadás, a politi­kai foglyok kiszabadítása volt. Bár az akció csak félsi­kerrel járt, mozgósítói ereje, rendkívül nagy volt: ország­szerte megindult az afrikaiak fegyveres csoportokba való szervezkedése, a gerillaharc. A politikai és a fegyveres küzdelem élén kezdettől az MPLA állt (Movimento Po­pular de Libertacao de An­gola — Angolai Népi Felsza­badítási Mozgalom). Az MPLA 1956-ban alakult a legmélyebb illegalitásban: tevékenységében aktív sze­repet játszottak a marxista csoportok, a városi mulatt lakosság radikális körei, bal­oldali érzelmű portugálok és számos törzsi szervezet. Az MPLA egyedül kezdte, s a későbbiekben egyedül visel­te a fegyveres harc minden terhét. A gyarmati hatalom ellen vívott küzdelem e ko­rai szakaszában is megjelen­tek azonban már a megosz­tási kísérletek, 1982-ben Holden Roberto, ét akkori Kongó fővárosé­Angola Nehéz ban, Léopoldville-ben beje­lentette: megalakította „a száműzetésben élő Ideigle­nes angolai kormányt” a GRAE_t. A Csőmbe baráti köréhez tartozó Roberto be­jelentése egy ideig képes volt megtéveszteni az afrikai közvéleményt Is: az angolai nép egyedüli képviselőjének ismerték el. Roberto tündök­lése nem tartót sokáig: „ideiglenes kormányát” név- leg „felszabadítási szerve­zetté” alakította ugyan, ám az FNLA (Frente Nációnál de Libertacao de Angola — An­golai Nemzeti Felszabaditási Front) az Afrikai Egység- szervezet vizsgálóbizottságai hamar kiderítették, hogy nem is harcol. Sőt: a nevében szereplő „angolai” jelző sem fedi a Valóságot, mert sorai­ban csupán a különféle észak-angolai kongó törzsek (bakongó, kikongó) képvise­lői találhatók. A megosztó manőverek azonban ezzel nem értek Vé­get: a salazarista gyarmati hatóságok a legnagyobb ti­tokzatosság közepette létre­hozták az MPLA elleni küz­delemre saját „gerillaszerve- zetüket”, az afrikai zsoldoso­kat tömörítő UNITA-t (Uniao Nációnál pala Indepedencia Total de Angola — Nemzeti Szövetség Angola Teljes Füg­getlenségére). A Jonas Sa- vimbl vezette UNITA — a portugál archívumok tanú­sítják — teljes mértékben a nag^ar-olnsz kapcsolatok A magyar—olaaz kapcsola­tok fejlődése hosszú Ideig el­maradt a lehetőségektől, bár a két ország érdekei a gaz­daság, a kultúra és az élet egyéb területein az együtt­működés bővítését indokol­ták volna. A legalapvetőbb nemzetközi kérdésekben az olasz kormány a NATO és a Közös Piac országainak egyeztetett álláspontját kép­viseli. A nemzetközi enyhü­lés azonban az olasz politi­kában is érezteti hatását, s erősödik az a felismerés, hogy politikai és gazdasági megfontolások egyaránt in­dokolják Olaszország és a szocialista országok, így ha­zánk közötti kapcsolatának fejlesztését. A kedvező kül­politikai irányzat különösen a 60-as évek végétől kezdett érvényre jutni, s éppen Aldo Moro kormányfő nevéhez fű­ződik. aki 1968-ban vette át ismét a külügyek irányítását és jelenleg miniszterelnök­ként is kezében tartja a kül­politika vezetését. Az országaink közötti po­litikai érintkezés — az álta­lános nemzetközi enyhülés hatására iS — gyorsabb ütemben fejlődött, rendszere­sebbé vált. Kölcsönös látoga­tások jelzik —, különösen 1970-től — a politikai érint­kezés élénkülését. A külke­reskedelmi miniszterek meg­beszélései nyitották meg a sort, majd 18 miniszteri szin­tű találkozó. Illetve minisz­terelnök-helyettesi látogatás következett. A külügyminisz. terek három ízben tárgyaltak, maga Aldo Moro külügymi­niszterként tavaly járt Bu­dapesten. Mindkét réezröl egyöntetű a vélemény, hogy a külügyminiszteri találkozá­sok, s a szakminiszterek köl­csönös látogatásai kedvező irányban befolyásolják a po­litikai légkört, a két ország közötti kapcsolatok további fejlődését. Ami a magyar—olasz gaz­dasági együttműködést Ille­ti, fejlett tőkés gazdasági partnereink között Olaszor­szág hosszabb idő óta a má­sodik helvet foglalja el. Az Olaszországba irányuló ma­gyar export áruszerkezetére kiváltképp a mezősazdasági termékek kivitele volt min­dig a jellemző Az ismeretes importzárlat bevezetéséig olaszországi ki­vitelünknek több mint felét a vágómarha és a marhahús tette ki. Az Olaszországból származó cikkek listáján fő­leg vegyipari, textil- és gép­ipari. valamint mezőgazdasá­gi termékek, továbbá hen­gereltáruk szerepelnek.' A kétoldalú gazdasági képcső-' latok továbbfej leeztése szem­pontjából változatlanul alap­vető fontosságú meglevő' ne­hézségek — főleg az élőmar­ha és a marhahúsexportunk tilalmából eredő problémák — áthidalása. Ez elsősorban a mezőgazdasági területén fennálló kooperációkkal old­ható meg. Külön említést érdemel a gazdasági kapcso­lataink kétoldalú fejlesztésé­hez alapot nyújtó tízéves gazdasági, ipari és műszáki . együttműködési megállapodás? amelyet a múlt év májusá­ban írtunk alá. j" ■ ■ A két ország kulturális; valamint műszaki-tudomá­nyos kapcsolatai a tíz évvél ezelőtt megkötött államközi egyezmények alapján fejlőd­nek. Az egyezmények és a végrehajtásukat szolgáló két­illetve hároméves munkatér- vek megfelelő keretet ad-' nak az említett területeken) folytatott együttműködéshez. Az egyezmények megújítása-; ra ebben az évben kerül sor.) Az eredmények közé sorol-, ható. hogy valamelyest emel--: kedétt az Olaszországban ki­adott magyar irodalmi al­kotások, bemutatott .«rfnpa-( di művek, fümek, televíziós programok, képzőművészeiig kiállítások száma, bár ará­nyaiban alatta marad az, olasz irodalom és -művészen élét magyarországi bemuta­tásának. A tudományos együttműködés egyik leg­gyümölcsözőbb ,. formája --.a kölcsönös kutatási témák ki­jelölése,« ezek alapján:. •’Saz együttes munkálkodás, Je-c lenleg hat konkrét kutatást}, folytatnak közösen, s a.,kö­vetkező témákban .dolgoznak együtt magyar és olasz ku­tatóintézetek: szilárdtest ., fin,- zika. sugárbiológia, vízgaz-' dálkodás, vil 1 a mosener g in­gazdálkodás. gabonatermesz- i tés, szőlészet, korrózióvéde­lem. geotechnika, posta- és:; hírközlés méréstechnika,..—^ A kölcsönös együttmüta&f désre irányuló törekvést doL' kumentálják az utóbbi évek-' ben létesített különféle ál- ■■ lamközi egyezmények is." Ezek egyebek között közúti,4' személy- és árufuvarozási,"' vagyonjogi, gazdasági, ipari együttműködési- kérdéseket', szabályoznak. A legfrisseb­bek közé tartozik az 1974- ben megkötött polgári légi- forgalmi egyezmény, s tár­gyalások folynak jogsegély-, egészségügyi, állategészség­ügyi, tengerhajózási, idegen- forgalmi és filmegyezmé- nyék megkötéséről. függetlenség PIDE—DGS titkosrendőrség irányítása alatt állt. A tavaly április 25-i lissza­boni fordulat után, az ango­lai nép egyedüli törvényes képviselője, az MPLA mel­lett ismét felbukkant a szí­nen az FNLA és az UNITA is. Az új helyzetben az utób­biak vezetői joggal számít­hattak új pártfogók érdeklő­désére, akik nem is késleked­tek. Az MPLA tömeghatását ellensúlyozandó, az Egyesült Államok, Dél-Afrika, Kína — Zairén keresztül — hadi­anyagot, pénzt juttatott az FNLA-nak és az UNITA- nak. Az idén januárban a por­tugáliai Alvorban a függet­lenségről megkötött négyes egyezményt a két jobboldali szervezet csakhamar felrúg­ta. Feloszlott a Luandában rövid ideig működő ideigle­nes kormány és nem hozott eredményt egyetlen békélte­tő tárgyalás sem. Nem is hozhatott: Holden Robert# és Jonas Savimbi szervezete ugyanis nem az MPLA-val való békés együttműködésre, hanem az erőszakos hatalom- átvételre, sőt — kedvezőtle­nebb esetben — egyes or­szágrészek leszakitására tö­rekedett. Joggal fejtették ki a hala­dó MPLA vezetői: Angolá­ban nem belharc. polgárhá­ború folyik, hanem fegyve­res külföldi intervenció. Ezt a megállapítást számtalan tény támasztja alá: az FNLA egyenruháiban elfogott zairei katonák, ugyanennek a szer­vezetnek a kínai katonai ki­képzői és a velük együtt har­coló portugál zsoldosok (az', illegális, fasiszta „Portugál Felszabadító Hadsereg”, az ELP tagjai), valamint az MPLA elleni hadmozdula­tokban támogatást nyújtó és Angolába 250 km-nyire benyomuló dél-afrikai regu- rális alakulatok. Az olajban rendkívül gazdag Cabinda) enklávéban pedig az amer:-) kai Gulf Oil társaság saját“' „felszabadítási szervezetet”) hozott létre, nem is titkolt "el­szakadási szándékokkal. Lisszabonban feszült fí-r gyelemmel kísérik az angolai" fejleményeket. Órákkal - a függetlenség kikiáltása előtt a portugál kormány még nem jutott döntésre az MPLA szándékával kapcsolatban. A luandai portugál főbiztos ki­jelentette: csak akkor adja át a hatalmat, ha legalább két felszabadítási mozgalom kiáltja ki a függetlenséget. A lisszaboni külügyminiszté­rium viszont úgy nyilatko- ? zott, hogy az ENSZ elé tér. ' jeszti Angola ügyét, ha a három mozgalom nem egy e- '• zik meg. Angola egyetlen ' valódi felszabadítási mozgat- • ma, az MPLA határozott: november 11-én kikiáltja ár­harcban megszerzett függet­lenségét. Major 1 ^fiit <

Next

/
Oldalképek
Tartalom