Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
V Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Scheel Moszkvában Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett és egy héten át a Szovjetunióban tartózkodik Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Látogatása a két ország kapcsolatainak történetében fontos esemény, egyben alkalom a vissza- és előretekintésre. A nyugatnémet államfő még indulása előtt, mintegy tárgyalásai alaphangját megadván úgy nyilatkozott, hogy „a Szovjetunióhoz való közeledés politikáját hosszú távú és stabil vonalvezetésnek tekinti”. Walter Scheelnek — az első bonni államfőnek, aki Moszkvába látogat — személyét illetően is megvan az erkölcsi alapja ehhez a gondosan fogalmazott, konstruktív nyi+ latkozathoz. Egyszerre két minőségben is sokat tett azért, hogy a két ország viszonylatában és összeurópai méretekben egyaránt bekövetkezzenek a múlt esztendők örvendetes fejleményei. Mint a Szabaddemokrata Párt akkori elnöke, azon fáradozott, hogy pártja teljes súlyával csatlakozzék a Brandt-féle új keleti politikához, külügyminiszterként pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett e koncepció gyakorlati megvalósításában. A közreműködésével 1970-ben megszületett szovjet—-NSZK-i szerződés olyan jótékony láncreakció kezdete volt, amelynek jelentősége messze túlmutat a két ország önmagában is fontos kapcsolatain. Nem túlzás azt állítani, hogy a helsinkLnagy tanácskozás, az Európai Biztonsági Konferencia történelmi jelentőségű záróokmánya nem jöhetett volna létre az évtized egyik legfontosabb kelet-nyugati okmánya, a* 1970-i szerződés nélkül. . . .t _ I Walter Scheel olyan politikus, aki hajlandó továbbmenni ezen az úton, hajlandó együttműködni a haladást akadályozó erőkkel vívott küzdelemben. Otthon, az NSZK-ban is akadnak befolyásos körök, amelyek mind kétoldalú, mind világviszonylatban kétségbe vonják az enyhülés eredményeit. Pedig a sikerek nemcsak politikai, hanem gazdasági vonatkozásban is önmagukért besaélaok. Ma az NSZK a Szovjetunió legnagyobb tőkés partnere, az idei forgalom szakszerű becslések alapján minden bizonnyal meghaladja a tfzmilliárd márkát. Ez is olyan eredmény, ami örvendetes, de kölcsönös jószándékkal jelentékenyen tovább növelhető. A szovjet emberek — mint a Pravda hangsúlyozza — azt várják az államfői látogatástól, hogy az hozzájárul „a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítéséhez, a bizalom, a megértés erősítéséhez az európai és-a-világbéke javára”.- I * Izraeli agresszió Libanonban (Visszaindult a szaliarai békemenet Tárgyalásokkal kívánják megoldani a kérdést Egy tizenöt fős izraeli alakulat hétfőn hajnalban Mar- dzsejun város körzetében behatolt Dél-Liba non területére, elzárta az egyik utat, leállította és átkutatta az arra haladó libanoniakat. Egy bejrúti katonai közlemény szerint a libanoni tüzérség visszavonulásra kényszerítette a betolakodókat, ők azonban magukkal hurcoltak két libanoni állampolgárt. Ugyancsak hétfőn az Arab Felszabadítási Front elnevezésű palesztin gerillaszervezet bejelentette) hogy Izraelben működő egyik kommandója a kora hajnali órákban behatolt az Izrael iéüzaki részén fekvő Kfar Dzsaladi faluba. Ott heves tűzharcba keveredett izraeli katonákkal. A WAFA hírügynökség közleménye nem tér ki az akció részleteire és következményeire. Az Arab Felszabadítás! Front tagja az „Elutasítási Front” elnevezésű tömörülésnek, amely elutasítja a közel-keleti válság politikai rendezését, Izrael állam elismerését és kizárólag katonai eszközökkel látja a válság megoldásának módjait — (a szexk. megj.). Bejrutban VI. Pál pápa közvetíti a békét Nyugati hírügynökségek jelen tése szerint hétfőn délelőtt viszonylagos nyugalom volt Bejrútban: a bankok és az üzletek nyitva tartottak, s a város lakosai kimerészkedtek az utcákra. Folytatódtak azonban az emberrablások: Bejrút egyik főképp keresztények lakta negyedében egy autóbusz négy utasát néhány’ fegyveres elhurcolta. QjtSmkt 1971, november UH kedd A pápa képviseletében megkezdte közvetítő tevékenységét Paolo Bertoli bíboros. Bertolt felkereste Kárnál Asszadot. a libanoni parlament elnökét és Rasid Karami miniszterelnököt, s megvitatta velük a libanoni válság vallási vonatkozásait. Ezenkívül továbbította Fran- gié államfőnek VI. Pál üzenetét, amelyben a pápa kifejtette, nem ért egyet azokkal az elgondolásokk?', hogy Bejrútot, muzulmán é*;: keresztény részekre : kotier V felosztani. F/gyszersmir i mélységes aggodalmát to' • mácsolta a libanoni vére», összetűzések miatt. II. Hasszán marokkói király parancsának megfelelően hétfőn reggel visszaindultak a „Békemenet” résztvevői Nyugat-Szahara területéről Tarfayába. A spanyol hírügynökség El-Acuni tudósítója arról tájékoztatott, hogy a tömeg fegyelmezetten kezdte meg a hazavonulást. Ahmed Taibi Benhima, marokkói tájékoz-tatásügyi miniszter kijelentette: a menet egészen addig Tarfayában marad, amíg Nyugat-Szahara jövőjét illetően nem jön létre tárgyalásos rendezés. Benhima bejelentette továbbá : a napokban magas rangú marokkói küldöttség utazik Madridba, hogy a spanyol vezetőkkel újra kezdje a tárgyalásokat. A mi-' niszter hozzátette: korai lenne még megállapodásról beszélni. de a két ország között már kialakult bizonyos egyetértés. A gyarmati terület kérdése volt a témája Madridban a spanyol nemzetvédelmi tanács hétfőn délelőtti ülésének. A Juan Carlos herceg ideiglenes államfő elnökletével megtartott ülésen megjelent Pedro Cortina külügyminiszter és Antonio Carro Martinez, az elnökségi ügyek minisztere. A marokkói uralkodó vasárnap esti bejelentésének megfelelően A.gadirból visz- szautazott Marrakechbe. A király Agadirból követte a „zöldmenet” lezajlását. Kína elismerté az új bangladesi vezetést A PTI indiai hírügynökség a daccai rádióra hivatkozva arról tájékoztat, hogy Banglades elhatározta: újabb to- ■ borzásokkal erősíti hadseregét. A rádió ezenkívül bejelentette, hogy az országban gyülekezési, tüntetési és sztrájk-tilalom van 'érvényben. Kína de facto elismerte az új daccal vezetést. A Zsen- min ZsipaÓ hétfői számában az Űj-Kína hírügynökségre hivatkozva jelentetté, hogy Ziaur Rahman, a hadsereg vezérkari főnöke „Sikeresen megbuktatott egy katonai puccskísérletét”. A jelentésből egyértelmű, hogy a kínai vezetők támogatják Abu Mohammed Szajem államfőt. Emlékezetes, hogy Kína 1971-ben szembeszáll^ Banglades megalapításával, 1972- ben vétójogával élt, hogy megakadályozza az ország ENSZ-be való felvételét. Elhatározását csak két évvel később változtatta meg, amiken- Pakisztán elismerte Bangladest, de diplomáciai kapcsolatot nem létesítettek. Ezzel szemben a Mudzsibur Rahman elnökségét augusztusban megdöntő Khandakar Mustak Ahmed kormányát azonnal elismerték Peklng- ben. ' Szöuli egyetemisták pere Huszonkét egyetemista pere kezdődött meg hétfőn Dél-Korea fővárosában. Szöulban. A diákokat azzal vádolják, hogy megsértették Pák Csöng Hi elnök rendkívüli törvényét. A vádlottak a bíróság szerint azzal sértették meg a törvényt, hogy egyetemista bizottságot alakítottak diák- tüntetések szervezésére. A rendkívüli törvény — amely ez év május 13-án lépett életbe — legkevesebb egy év börtönt irányoz elő megsértőivel szemben. November 11-én — rengeteg véráldozat után — Afrika egyik leggazdagabb és legnagyobb állama, Angola átlépi a függetlenség küszöbét. Becslések szerint az idén tavasszal kirobbant belső harcok máris több áldozatot követeltek, mint a portugál gyarmati hatalom ellen vívott felszabadító háború tizenhárom esztendeje. Portugália legnagyobb gyarmatán, az 1 246 700 km* kiterjedésű, s közel 6 milliós Angolában 1961-ben kezdődött a függetlenségi harc. A jel a luandai központi börtön elleni támadás, a politikai foglyok kiszabadítása volt. Bár az akció csak félsikerrel járt, mozgósítói ereje, rendkívül nagy volt: országszerte megindult az afrikaiak fegyveres csoportokba való szervezkedése, a gerillaharc. A politikai és a fegyveres küzdelem élén kezdettől az MPLA állt (Movimento Popular de Libertacao de Angola — Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom). Az MPLA 1956-ban alakult a legmélyebb illegalitásban: tevékenységében aktív szerepet játszottak a marxista csoportok, a városi mulatt lakosság radikális körei, baloldali érzelmű portugálok és számos törzsi szervezet. Az MPLA egyedül kezdte, s a későbbiekben egyedül viselte a fegyveres harc minden terhét. A gyarmati hatalom ellen vívott küzdelem e korai szakaszában is megjelentek azonban már a megosztási kísérletek, 1982-ben Holden Roberto, ét akkori Kongó fővároséAngola Nehéz ban, Léopoldville-ben bejelentette: megalakította „a száműzetésben élő Ideiglenes angolai kormányt” a GRAE_t. A Csőmbe baráti köréhez tartozó Roberto bejelentése egy ideig képes volt megtéveszteni az afrikai közvéleményt Is: az angolai nép egyedüli képviselőjének ismerték el. Roberto tündöklése nem tartót sokáig: „ideiglenes kormányát” név- leg „felszabadítási szervezetté” alakította ugyan, ám az FNLA (Frente Nációnál de Libertacao de Angola — Angolai Nemzeti Felszabaditási Front) az Afrikai Egység- szervezet vizsgálóbizottságai hamar kiderítették, hogy nem is harcol. Sőt: a nevében szereplő „angolai” jelző sem fedi a Valóságot, mert soraiban csupán a különféle észak-angolai kongó törzsek (bakongó, kikongó) képviselői találhatók. A megosztó manőverek azonban ezzel nem értek Véget: a salazarista gyarmati hatóságok a legnagyobb titokzatosság közepette létrehozták az MPLA elleni küzdelemre saját „gerillaszerve- zetüket”, az afrikai zsoldosokat tömörítő UNITA-t (Uniao Nációnál pala Indepedencia Total de Angola — Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségére). A Jonas Sa- vimbl vezette UNITA — a portugál archívumok tanúsítják — teljes mértékben a nag^ar-olnsz kapcsolatok A magyar—olaaz kapcsolatok fejlődése hosszú Ideig elmaradt a lehetőségektől, bár a két ország érdekei a gazdaság, a kultúra és az élet egyéb területein az együttműködés bővítését indokolták volna. A legalapvetőbb nemzetközi kérdésekben az olasz kormány a NATO és a Közös Piac országainak egyeztetett álláspontját képviseli. A nemzetközi enyhülés azonban az olasz politikában is érezteti hatását, s erősödik az a felismerés, hogy politikai és gazdasági megfontolások egyaránt indokolják Olaszország és a szocialista országok, így hazánk közötti kapcsolatának fejlesztését. A kedvező külpolitikai irányzat különösen a 60-as évek végétől kezdett érvényre jutni, s éppen Aldo Moro kormányfő nevéhez fűződik. aki 1968-ban vette át ismét a külügyek irányítását és jelenleg miniszterelnökként is kezében tartja a külpolitika vezetését. Az országaink közötti politikai érintkezés — az általános nemzetközi enyhülés hatására iS — gyorsabb ütemben fejlődött, rendszeresebbé vált. Kölcsönös látogatások jelzik —, különösen 1970-től — a politikai érintkezés élénkülését. A külkereskedelmi miniszterek megbeszélései nyitották meg a sort, majd 18 miniszteri szintű találkozó. Illetve miniszterelnök-helyettesi látogatás következett. A külügyminisz. terek három ízben tárgyaltak, maga Aldo Moro külügyminiszterként tavaly járt Budapesten. Mindkét réezröl egyöntetű a vélemény, hogy a külügyminiszteri találkozások, s a szakminiszterek kölcsönös látogatásai kedvező irányban befolyásolják a politikai légkört, a két ország közötti kapcsolatok további fejlődését. Ami a magyar—olasz gazdasági együttműködést Illeti, fejlett tőkés gazdasági partnereink között Olaszország hosszabb idő óta a második helvet foglalja el. Az Olaszországba irányuló magyar export áruszerkezetére kiváltképp a mezősazdasági termékek kivitele volt mindig a jellemző Az ismeretes importzárlat bevezetéséig olaszországi kivitelünknek több mint felét a vágómarha és a marhahús tette ki. Az Olaszországból származó cikkek listáján főleg vegyipari, textil- és gépipari. valamint mezőgazdasági termékek, továbbá hengereltáruk szerepelnek.' A kétoldalú gazdasági képcső-' latok továbbfej leeztése szempontjából változatlanul alapvető fontosságú meglevő' nehézségek — főleg az élőmarha és a marhahúsexportunk tilalmából eredő problémák — áthidalása. Ez elsősorban a mezőgazdasági területén fennálló kooperációkkal oldható meg. Külön említést érdemel a gazdasági kapcsolataink kétoldalú fejlesztéséhez alapot nyújtó tízéves gazdasági, ipari és műszáki . együttműködési megállapodás? amelyet a múlt év májusában írtunk alá. j" ■ ■ A két ország kulturális; valamint műszaki-tudományos kapcsolatai a tíz évvél ezelőtt megkötött államközi egyezmények alapján fejlődnek. Az egyezmények és a végrehajtásukat szolgáló kétilletve hároméves munkatér- vek megfelelő keretet ad-' nak az említett területeken) folytatott együttműködéshez. Az egyezmények megújítása-; ra ebben az évben kerül sor.) Az eredmények közé sorol-, ható. hogy valamelyest emel--: kedétt az Olaszországban kiadott magyar irodalmi alkotások, bemutatott .«rfnpa-( di művek, fümek, televíziós programok, képzőművészeiig kiállítások száma, bár arányaiban alatta marad az, olasz irodalom és -művészen élét magyarországi bemutatásának. A tudományos együttműködés egyik leggyümölcsözőbb ,. formája --.a kölcsönös kutatási témák kijelölése,« ezek alapján:. •’Saz együttes munkálkodás, Je-c lenleg hat konkrét kutatást}, folytatnak közösen, s a.,következő témákban .dolgoznak együtt magyar és olasz kutatóintézetek: szilárdtest ., fin,- zika. sugárbiológia, vízgaz-' dálkodás, vil 1 a mosener g ingazdálkodás. gabonatermesz- i tés, szőlészet, korrózióvédelem. geotechnika, posta- és:; hírközlés méréstechnika,..—^ A kölcsönös együttmüta&f désre irányuló törekvést doL' kumentálják az utóbbi évek-' ben létesített különféle ál- ■■ lamközi egyezmények is." Ezek egyebek között közúti,4' személy- és árufuvarozási,"' vagyonjogi, gazdasági, ipari együttműködési- kérdéseket', szabályoznak. A legfrissebbek közé tartozik az 1974- ben megkötött polgári légi- forgalmi egyezmény, s tárgyalások folynak jogsegély-, egészségügyi, állategészségügyi, tengerhajózási, idegen- forgalmi és filmegyezmé- nyék megkötéséről. függetlenség PIDE—DGS titkosrendőrség irányítása alatt állt. A tavaly április 25-i lisszaboni fordulat után, az angolai nép egyedüli törvényes képviselője, az MPLA mellett ismét felbukkant a színen az FNLA és az UNITA is. Az új helyzetben az utóbbiak vezetői joggal számíthattak új pártfogók érdeklődésére, akik nem is késlekedtek. Az MPLA tömeghatását ellensúlyozandó, az Egyesült Államok, Dél-Afrika, Kína — Zairén keresztül — hadianyagot, pénzt juttatott az FNLA-nak és az UNITA- nak. Az idén januárban a portugáliai Alvorban a függetlenségről megkötött négyes egyezményt a két jobboldali szervezet csakhamar felrúgta. Feloszlott a Luandában rövid ideig működő ideiglenes kormány és nem hozott eredményt egyetlen békéltető tárgyalás sem. Nem is hozhatott: Holden Robert# és Jonas Savimbi szervezete ugyanis nem az MPLA-val való békés együttműködésre, hanem az erőszakos hatalom- átvételre, sőt — kedvezőtlenebb esetben — egyes országrészek leszakitására törekedett. Joggal fejtették ki a haladó MPLA vezetői: Angolában nem belharc. polgárháború folyik, hanem fegyveres külföldi intervenció. Ezt a megállapítást számtalan tény támasztja alá: az FNLA egyenruháiban elfogott zairei katonák, ugyanennek a szervezetnek a kínai katonai kiképzői és a velük együtt harcoló portugál zsoldosok (az', illegális, fasiszta „Portugál Felszabadító Hadsereg”, az ELP tagjai), valamint az MPLA elleni hadmozdulatokban támogatást nyújtó és Angolába 250 km-nyire benyomuló dél-afrikai regu- rális alakulatok. Az olajban rendkívül gazdag Cabinda) enklávéban pedig az amer:-) kai Gulf Oil társaság saját“' „felszabadítási szervezetet”) hozott létre, nem is titkolt "elszakadási szándékokkal. Lisszabonban feszült fí-r gyelemmel kísérik az angolai" fejleményeket. Órákkal - a függetlenség kikiáltása előtt a portugál kormány még nem jutott döntésre az MPLA szándékával kapcsolatban. A luandai portugál főbiztos kijelentette: csak akkor adja át a hatalmat, ha legalább két felszabadítási mozgalom kiáltja ki a függetlenséget. A lisszaboni külügyminisztérium viszont úgy nyilatko- ? zott, hogy az ENSZ elé tér. ' jeszti Angola ügyét, ha a három mozgalom nem egy e- '• zik meg. Angola egyetlen ' valódi felszabadítási mozgat- • ma, az MPLA határozott: november 11-én kikiáltja árharcban megszerzett függetlenségét. Major 1 ^fiit <
