Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-10 / 263. szám

i f > Hol döntsenek, kik dontsenekí NAPJAINKBAN, amikor sBerte az országban a vál­lalatok többségénél folyik a tartalékok feltárása, vagy másképp: a lehetséges vagy létező veszteségforrások fel­mérése. bizony jó lenne, ka eközben nem feledkeznének el sehol a döntések átfutási Idejének még lehetőségéről sem. Kár is lenne egyetlen lehetőséget is kiaknázatla­nul hagyni. A döntések át­futási idejének csökkentése és pontosságuk növelése rá­adásul nem is tartozik a ki­sebb jelentőségű tartalékok közé. A döntések minősége és as átfutási idő ugyanakkor szo­rosan össze is kapcsolódik. Ez különösen fontos szem­pont azoknál a nagyválla­latoknál, amelyek több gyár­egységből állnak s ezek tá­vol esnek a központtól. Na­gyon körültekintő mérlege­lést kíván annak meghatá­rozása, hogy miben döntsön a nagyvállalati központ és miben illetékesek a távoli gyáregységek szakemberei. E&ébként ez a kérdés, ha kisebb súllyal is, de ma már egy gyáregységek nélküli, közepes nagyságú vállalat­nál is mérlegelésre érdemes: a vezérigazgatóság — az üzemvezetés — és a mfl- helyfőnökök között A vezetéstudomány szak- irodalma egyértelmű ebben a kérdésben: az esetek több­ségére óva inti a vállalato­kat olyan szervezeti felépí­téstől, amely a túlzott cent­ralizálás irányába visz. Ma azzal, hogy kétségtelenül ne­hezebbe váltak a vállalati gazdálkodás főtételei, mita­gadás, a nagyvállalati, trösz­ti központok vezetését az események a centralizálás fokozására szorítják. Két­ségtelen a világpiaci helyzet változása növelte a gazda­sági egységek vezetőinek fe­lelősségét: tehát mindenről tudni akarnak mielőtt dön­tenek. s főképp fenntartják a jogot a döntések többsé­gére. CSAKHOGY NAPJAINK­BAN két követelmény léte­zik a gazdálkodás számára. Az egyik a már említett ta­karékosabb, fegyelmezettebb munka, amely a „lehetőleg mindent egy kézbe” megol­dást mutatja célravezető­nek. A másik követelmény viszont a rugalmas, gyors al­kalmazkodást sürgeti a fej­lődéshez. a gyorsan változó kül- és belgazdasági körül­ményekhez. lehetőségekhez. De nem lehet rugalmasság ott, ahol mindent egy he­lyen akarnak eldönteni. Túl hosszú lesz az átfutási idő. Dönteni kell alkalmazottak felvételéről, elbocsátásáról, prémiumról, béremelésről, a be nem érkezett anyag he­lyettesítéséről. ehhez a tech­nológia megváltoztatásáról és így tovább. Ilyenkor jelen­tés megy a központba. de majdnem bizonyos, hogy ez a jelentés nem tartalmazza az összes szükséges informá­ciót, tudniillik a gyáregy­ségben vagy az üzemben, műhelyben az információk egy részét teljesen kézen­fekvőnek érzik, mert a napi «Bankában azok rendszeresen ismétlődnek s a kézenfekvő­nek tartott körülményeket bele sem írják a jelentésbe. Lényeges kérdés: ki, mi­ben doniam, ha a végrehaj­tás kezdeményezőkészségét, az operatív munka rugal­masságát növelni akarom? S még valamiért fontos ez a kérdés: a felelősségvállalá­sért. Ahol arra törekszenek, hogy mindenben a központ hozzon döntést, ott az em­bereket leszoktatják arról, hogy gondolkodjanak, és vál­lalják cselekedeteikért a fe­lelősséget. Ez nagy veszte­ségforrássá válhat. Régi igaz­ság, sok példa utal rá: hogy a részletek felől, a konkrét teendőkről: mikor, mit, ki és hogyan tegyen — helyben lehet jól/ határozni. A helyi szokások, lehetőségek és az emberek pontos ismereté­ben. SZÁMOTTEVŐ TARTA­LÉK felszabadításáról mond­janak le ott, ahol a straté­giai döntések mellett (mit fejlesszünk, mit és mennyit gyártsunk, milyen gépet ve­gyünk, milyen legyen a be­ruházás stb.) a taktikai kér­déseket is minden esetben a központban akarják eldön­teni. Ahelyett, hogy a rend­szeres ellenőrzés és szemé­lyes konzultációk gyakorla­tával teremtenék meg saját, valóban nagy - felelősségük biztos alapjait, éppen, azzal, hogy a termelés mindenna­pi, operatív dolgaiban a döntéseket a gyáregységekre bíznák. Gerencsér Peren« A régiből is lehet... Megsaryu.lt könyvek lapja­in gyakran megjelenik a múlt. Az olvasó könnyen fel­idézheti belőlük a régi falu­si' szokásokat. Ezek egyik ér­dekessége volt a házi ke­nyérsütés, pontosabban a burgonyás kenyér készítése. A. régiből nemrég ismét új lett, miután másodszor is felfedezték a burgonyás ke­nyeret. Ez nem is baj, hi­szen jóízű és a fogyasztók gyorsan meg is kedvelték, meri a jó az mindig kapós. Csak kérdés, hogy meddig marad így. Elismeréssel szólhatunk a sü­tőipar újabb törekvéséről, de elgondolkodtató, hogy vajon mindig jobb-e a drágább? Félreértés ne essék, nem a burgonyás kenyér ellen Szó­lunk, hanem csupán arról, hogy ez * termék drágább. Bar fogyasztói ára mindössze húsz fillérrel több, de mö­götte mégis forintok húzód­nak meg, melyekkel álla­munk dotálja a kenyérgyár­tást. Kétségtelen drágább a bur­gonyás kenyér, mint a ha­gyományos, mert 1. osztályú, úgynevezett Fü-liszt kell hozzá, amely exportcikk is. A töprengő embernek köny- nyen eszébe jut, hogy vajon a hagyományos lisztből nem lehet-e jó kenyeret készíte­ni, úgy, mint régebben? Le­het, nem is kell messzire menni a jó példáért, hiszen megyeszerte hire van a pé- lyi. ,a siroki, a verpeléti ke­nyérnek, amely rövid idő alatt meghódította a fogyasz­tókat. ízre, zamatra vetek­szik a burgonyás kenyérrel. Emellett olcsóbb is... Ho­gyan? Ügy látszik, nagyobb gondot fordítanak a tészta készítésére es a sütésre is, mint másutt. Az orvosok szerint nem ér­demes sok kenyeret fogyasz­tani, mert hizlal, de Ha már kevesebbet is Ugénylünk, miért ne a jobbat? És vajon ezt csak a burgonyás kenyér pótolja? Nem biztos! Ezért inkább süssenek jó kenyeret a hagyományos lisztből. Mert milyen jó lenne, ha majd évtizedekkel később a króni­kás árról számolna be, hogy a 70-es étiekben is készült olyan kenyér, melynek re­ceptjét az utókor is szívesen feljegyzi. „ (—túsz) Ez is téglagyár "A téglagyárt mmeJbs fcfir- tudottan a legnehezebbek kö­zé tartozik, qm fokozatosan új formát ÖU. A Budai Tégla- és Cserép­ipari Vállalat solymári üzemé­ben pl. teljesen megváltozott a közelmúltban. A munka­folyamatokat. csaknem gépe­sítették, ami természetesen jelentékeny beruházásokat követelt, de lényegesen bő­vítette is a termelést. ) / Jobb oldali képünkön a* agyagaprítás és nedvesítés. Alsó képünkön a tolópad a nyerstéglát a müszárítóba rakja. (MTI fotó: Soós Lajos felv. — KS) * Ötmilliárd forint értékű növényvédő szer egyetlen év alatt A növényvédő eljárások és a növényvédelmi szervezet korszerűsítésével sikerült je­lentősen csökkenteni a nö­vényi betegségek és a kárte­vő rovarok miatt károkat a IV. ötéves terv időszakában A tervidőszak legnagyobb eredményének a növényvé­delmi szakember^ — amint a MÉM-ben elmondották — azt tartják, hogy a vegysze­res növényvédelem a 70-es évek közepén már éppen úgy hozzá tartozik a termelési műveletekhez, írni ni például a vetés. Tehát az üzemek, szakemberek szemlélete megváltozott, “korábbi tar­tózkodásuk megszűnt a ké­miai anyagokkal szemben. A tervidőszak növekedő ter­méshozamainak hátterét részben a növényvédő szerek jelentették, számítások sze­rint 1975-ben a növényter­mesztési költségek hozzáve­tőleg egynegyedéi a kémiai anyagok — ide sorolva a műtrágyát is.— tették ki, és az ilyen irányú összes anya­gi ráfordításnak több mint Hatvan konzervgyárának évek óta gondot okoz a szakmunkásutánpótlás. Pe­dig itt működik az iparág egyetlen kihelyezett élelmi- szeripari Intézménye. ahol háromévi tanulás után jól fizető szakmához, illetve ké­pesítéshez jutnak a kör­nyékről toborzott fiatalok. Igen magas . az oktatás színvonala ebben az iskolá­ban. A szaktárgyakat az üzem legjobban képzett mér­nökei ' tanítják, közöttük Zsí­ros Károly, Juhász Lajos, Czegka Miklós, vagy Füzér István, aki például a kon- zervgyártásban használatos gépek szerelésére., karbantar­tására neveli a lányokat, fiúkat. A humán tárgyakat • közelben levő. Rákóczi ut­cai általános iskola vállalta, s Ficsor Anna. Dobos Mária, tíagy Ferencné, Szántó Lász­ló igen sokat megtesznek azért, hogy több oldalúan művelt szakmunkások dol­gozzanak a gépsoroknál. Az erőfeszítések ellenére kissé mindmáig vigasztalan a helyzet öt év alatt negy­venöt képesített szakmun­kás • hagyta ott a gyárat, s ment más munkaterületre. Amiért elmennek A vándorlás okairól Papp Józsefre tanulmányvezetővcl beszélgettünk. A miértre így — Legjobb azzal kezde­nem, hogy hozzánk olyanok jönnek szakmunkástanuló­nak, akiket máshol nemigen ' fogadtak. Vagyis kényszer­nek tekintik a megoldást, s a bizonyítvány tulajdoná­ban valami könnyebb, tisz­tább rokonszakmában he­lyezkednek el. Pedig val­lom. hogy a konzervgyártás- nak szép jövője van, s a mi gyárunkban igen sokré­tű, színes a fiatalok foglal­koztatottsága ... Objektív tényező ugyanakkor, hogy a végzős lányok mihamar férj­hez mennek, majd legtöbb esetben ott helyezkednek el, ahol élettársuk is dolgozik. Ezt természetes folyamatnak tartom, s nem az ilyenektől sajnálom a gyár gazdag ál­dozatvállalását. a nevelé­sükhöz nyújtott anyagi, er­kölcsi. támogatást.. Persze, ha munkánk közepette va­lamivel több figyelmet tud­nánk szentelni az ifjak tu­datformálásának, ez javíta­na a helyzeten. Talán eb­ben az iránvban kell maid tapogatóznunk. Ügy gondo­lom, megéri! Semmi sem lírásra Konzervgvári látogatásunk további mossam tea Par* Jó­zsefné szavait erősítették meg. Az üzem párt- és gaz­dasági vezetői valóban kulcs­kérdésként kezelik a szak­munkásképzést, semmit sem tarfának drágának, ha az utánpótlás nevfeléséről van szó. Alapkérdés megoldását je­lenti az iskolai és gyári ösz­töndíjak folyósítása. Ennek összege olyan lelkiismeretes, szorgalmas tanulónál, mint. például a most harmadikos Erős János, eléri a 900 fo­rintot. Ennél azonban sok­kalta több terhet levesz a szülők válláról a Hatvani Konzervgyár! Minden tanu­lót díjmentes tankönyv-, tanszerellátásban részesít.' A szakmunkasjeioltek napi egv forintért étkeznek az üzemi konyhán. Évente 3—1 napos országjáró útra viszik őket, vállalva a kirándulás min­den költségét.. S az megint, nem megvetendő, hogy a végzős évfolyam fiataljai a gyártól kapott, ruhában „bal­lagnak”. s a szocialista bri­gádok, az idősebb szakmun­kások ajándékkal fogadják valamennyit. Versenyre készül Természetesen kár lenne túl komor, színben feltüntet». ni a szakmunkásképzéssel kapcsolartos problémát, mert az esetek többségében mégis olyan ifjakkal állunk szem­ben, akik szinte hivatásuk­nak tekintik már most ezt a pályát. Közülük való az ecsédi Menus Márta, aki tu­lajdonképpen édesanyja örö­kébe lépett. — Anyám dolgozott itt, 5 hozott be többször magával, s akkor tetszett meg a kon­zervgyári munka. Pláne ked­vet kaptam hozzá, amikor megtudtam, hogy képesítést jelentő bizonyítványhoz jut­hatok háromésztendei . tanu­lással. Ez természetesen előny a többiekkel szemben. Gépekhez . kerül tok, jobb órabért kapunk, s* ugyanak­kor jobban átlátjuk az egész gyárat, az egész gyár életét. Egyébként hetente három napot elméleti foglalkozás­sal, másik hármat gyakor­lati . munkával töltenek a budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézet kihelyezett ta-/ gozatának növendékei. S városunkat éppen Menus • Márta képviseli majd a kora tavaszi taii'-toanjä versenyen, amelyre az or­szág valamennyi konzerv­üzeme elküldi legjobbját. Szocialista szerződés Menus Márta küldetése tekintetében igencsak egy­hangú a tanárok, szakokta­tók bizalma. Miként a gyá­riak már évekkel ezelőtt bi­zalmat előlegeztek a 2-es számú általános iskolának, ahol az elméleti órák job­bára zajlanak. Született az­tán egy szocialista szerző­dés tanintézet és gyár kö­zött. amiből inkább az előb­bi profitál. Az üzem mun­kásai sokat dolgoztak pél­dául az úttörőcsapat pince­klubjának kialakításán, be­rendezésén. Sele.it anyagból különböző szemléltető esz­közöket készítettek. Leg­utóbb pedig az egész épület fűtőberendezésének rendbe hozását vállalták. Vagyis ahogyan az eddis lejegyzettekből kitűnik: jó. gyümölcsöző úton jár az emelt szintű szakmunkás- képz.ő iskola a Hatvani Kon­zervgyárban. Természeténél fogva a jövőnek dolgozik Látványos sikerre rövid távon nem számíthatunk. A munkát azonban minden­képpen folytatni kell. mert a technológiai fejlődés csak képzett, munkásokkal bizto sí tható! egyharmadát a. növényvédő anyagok kötötték le. A IV. ötéves terv során megkétszereződött a felhasz­nált szerek értéke, ez az ösz- szeg 1975-ben elérte az öt­milliárd forintot. Csaknem ugyanilyen arányban bővült a vegyszerek választéka, idén mintegy 400 anyag és termék közül választhatták ki a ter­melők a számukra legmeg­felelőbbeket. A fejlődést a nemzetközi 'összehasonlítás is jelzi., amennyiben például az egy hektárra fordított növény­védő szerek értéke elérte az évi 19 dollárt, ami a világ- ranglistán a hatodik-hetedik helyet jelenti,. A tervek szerint 1980-ig nagyobb arányban nem nö­velik a vegyszerekkel védett mezőgazdasági területeket, ellenben, még . hatékonyab­ban, úgynevezett komplex védekezésre kerül sor a ter­mőterület mintegy háromne­gyed részén. (MTI) Wi&i wt wiba I«, Jvat** Iskola a konzervgyárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom