Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-25 / 276. szám
Doktor Agy aligha lenne képes versenyre kelni a flúgos futam résztvevőivel a gyorsaságban és Foxi Maxival a népszerűségben. Sőt, ami az utóbbit illeti, minden bizonnyal Bubó doktor — pedig az is doktor — is lényegesen nagyobb pacientú- rát vallhat magáénak. De azt is szinte bizonyosnak tartom, hogy akár a világ nagy film- és rajzfilmkészítő országaiban is lehetne olyan népszerűsége egy immáron folytatásos sorozatnak, amely a tudomány, s azon belül is jelen esetünkben a filozófia néhány alapvető kérdéseit for. alja „figurává”. A világ és benne az ember, az ember és a világ s annak megismerési folyamata, hogy ne ben, hová lenne a mese, a felnőttek izgalmas meséje. És hová a halál árnyéka, amit egy karosszékben ülve lehet végigfigyelni? Milyen film volt ez az amerikai film? Kommersz film a javából. Bugyuta film. Annyi sóval, paprikával, s egyéb ízesítővel, amiből egy hozzáértő — hát még három szerző! — szakács az első ízlelésre figyelemre méltó vacsorát kavarint. A vacsora után persze fél órával már mindenki éhes, aki tényleg éhezett volt, s éppen ezért el is felejti, hogy mi is volt az az étek, és milyen az íze annak, ami nyomtalanul felszívódott benne. De hát ki akar nehezet va~ Anna Seghers születésnapja és irodalmi munkássága tiszteleiére mutatta be a televízió a figyelemre méltó NDK-filmet, az „Agathe asszony nagy utazasa” ciműt. Képünk a „nagy utazás” egyik állomásáról készült. mondjam, Ismeretelméleti problémái az egyénnek és a belőlük formálódott társadalmaknak — ebből készíteni rajzfilmet olyan vállalkozás, amely már önmagában is meghökkentő és tiszteletre méltó. És ha ez a vállalkozás — ellentmondásaival buktatóival együtt is — mindig tudatos szerkesztéssel, hol bájos szellemességgel, hol vaskos iróniával. hol tudományos pedánssággal megragadja a nézők egy nem is jelentős százalékát — akkor vitán felüli a siker. Szabó Sípos Tamás vállalkozása a Doktor Agy történetének a „kiagyalása”, hogy könnyed formában, vizuális módszerekkel, a derű hangján és egy határozott cél szolgálatával a köz-' nap és a tudomány között hidat verjen, most is igazolta létrejöttének helyességét. Talán egyáltalán nem tűnik így furcsának lelkes helyeslésein. hogy ennek jz rajzfilmnek csakis a főmű- sorban lehetett a helye. ■ ■ • Hogy mennyi a valószínűsége, pontosabban a realitása, hogy egy repülőgép fedélzetén mindaz és úgy történjen meg. mint ahogyan a ..Rémület a levegőben” című amerikai filmben megtörtént? — érre nézve teljesen felesleges feltenni a kérdést. A néző úgysem hajlandó tudomásul venni. hogy az ilyesmi gyakorlatilag lehetetlen a modern repülésrendszer polgári keretein Ijelül, a néző csak azt hajlandó tudomásul venni, hogy ennek így kellett történnie. Sőt: meg kellett történnie. Még ső- tebb: mindez előtte és most történik. Tudja, „józan” a»zével é- -ben tudja, hogy -í* lehetetlenség, s ha egy filmen ez lehe'séges, akkor azért, mert a pilóta. az alkalmi, úgyis földet ér, mindenki a kórházba kerül, aki oda való, családjához, aki oda. Mégis így akarja tudni és látni. Mert ellenkező esetben hová lenne az izgalom és mitől, mert ellenkező esetojMm,) !**•. november S5„ I csorázni szombat este nyolc óra után? Na, na, Benyovszky! Nana! Mintha nem egy ember regényét látnám képekben, hanem egy képregényt látnék ki-kimerevítve egy színészben. A képernyőn. Eddig. -A harmadikig. Ami2. Ügy nézett tóm, hogy láttam, hiába való lenne minden magyarázat, úgysem értené meg Százszorszép, hogy furcsa színben tűnhetnék fel honfitársaim előtt. És nyilván még azt sem tudja felfogni, hogy az útlevelem nem mindenüvé érvényes. De olyan elmélyedő, olyan szerencsétlen voltam akkoriban, hogy vasárnap délelőtt mégis megjelentem ünneplő ruhámban Százszorszépnél. Ott aztán különös látvány tárult elém. A menyezetről girlandos papírcsíkok csüngtek alá, és libegtek az enyhe légmozgástól. Százszorszép pedig antillai ruhájában fogadott, sokszínű, könnyű ruhácskában, mely ráfeszült és még jobban kidomborította erős, hegyes méhecskéit, hosszan ívelő combját, s a ruhaujjból tüzesen bújt elő két barnáspiros karja. De a lebegő girlandok miatt mindig csak egy-egy testrészét láttam ' ’ azonban csodálatos vo'! Még soha nem tűnt így szemembe Százszorszép, soha nem vettem észre benne • nófv nesa akaAt. men pb tői még lehet majd jobb a negyedik, meg az ötödik rész a tizenháromból. Ezért hát még és most mindig nem: Nana, Benyovszky! — hanem: Vivát, Benyovszky! ■ ■ ■ Rendszeres olvasója vagyok a Rádió és Televízió Újságnak, így tehát rendszeres olvasója vagyok mindannak, amit a televízióban, vagy a rádióban bemutatásra kerülő — bemutatókról elmondanak. A szerzők. A rendezők. A színészek. Ezek szerint természetesen minden bemutató új és nagyszerű sikert ígér. Élményt. De felejthetetlent ráadásul. És mindez miért volna bűn, vagy baj? A jó értelemben vett reklámnak is helye ez az újság és melyik reklám, s azon belül melyik szerző, színész vagy rendező ajánlja úgy a produkciót, hogy: „... meg ne nézzék, kedves nézőim, zárják el, kedves látogatóim, mert ilyen seiejtet még a cipőipar sem lenne képes gyártani... ” A dolgok tehát rendjén vannak, sőt rendjén azért is, mert igen sok esetben ezek a „reklámok” okos és hasznos eligazítást adnak a nézőnek nemcsak abban az esetben, hogyan és mit kell látnia, ami ugyan, nem éppen örvendetes dolog, de abban is, hogy mit kell tudni például a korról, amely időben, az országról. világrészről, városról például, ahol térben lejátszódik valamely alkotás. Így tehát igen hasznos dolog is ez az önreklám. Csupán egyetlen gondolat kajánkodik bennem. Miért nincs mód rá, hogy olykorolykor egy-egy igen beharangozott és igen megbukott televíziós alkotás után például a kritikus is, vagy' a néző is elmondhassa ugyanazon a helyen a véleményét mindarról, amit sajnos látnia, vagy hallania kellett. De ez csak egy kaján és máris tovatűnt gondolat. Bocsásson meg érte nékem a televízió és q rádió istene. Gyurkó Géza lantásom ;u mellén, a combján, égöbarna karján, vastag, formás ajkán és kivillanó fehér fogain. Mindig csak jó lelkét láttam és melegen virító paradiosom- jait. De hát mi lehet ez a furcsa, ünnepi készülődés? — Megérkeztünk az Antillákra ... — suttogta izgatott, boldog hangon. És látszott rajta, hogy jobban örül neki, mint az, akit magával vitt oda. — Milyennek találja? — szólalt meg újra, mert én még nem tértem magamhoz ámulatomból. És csak lassan ébredtem rá, miközben a tűzhely fekete lapján futott már a tekintetem, hogy erre a fényes, drága utazásra szülőföldjére. Százszorszépnek is nagy-nagy kedve támadt, hiszen ő sem lepheti meg magát egykönnyen egy ilyen hazaruccan ássál. Meg aztán úgy szerette Marcel- le-t, s úgy átérezte bánatom ... Becsukta lassan n vézna faajtót s elreteszeüe belülről. Aztán odalépett egy üveghez s töltött belőle két pohárkába. — Sí antillai punét — „Vallomások" egy alapszervezetről — Szervezeti élet, KISZ- tnunka? Néhány éve még csak a fogalmakkal ismerkedtünk, de sejtelmünk sem volt, hogy mindezt hogyan kell csinálni. Nemhiába mondták rólunk, hogy egy passzív, életképtelen csapat vagyunk. Persze, a társaság fele erre is csak legyintett, másokat viszont dühített a rosszalló megjegyzés. Szerettünk volna változtatni rajta, bebizonyítani az ellenkezőjét, de nem volt olyan vezetőnk, aki irányítana. A KISZ-titkárunk örökké csak 6írt, panaszkodott, hogy nem bírja, mert mi képtelenek vagyunk mellé állni és dolgozni. Inkább egyedül elvégzett mindent, helyettünk is. Neki is igaza volt, hiszen 64 embert, akiknek többsége ingázó, nehéz összetartani. Sokszor elmaradt emiatt a KISZ-taggyűlés is. Na és azok a taggyűlések is hogy zajlottak lei? Bólogatójános módjára. Ha valamelyikünk véletlenül szólásra jelentkezett, a többiek rögtön rári- valltak, hogy nekik nincs idejük naphosszat itt üldögélni, mások vitáját hallgatni. Aztán egyszer, amikor megláttam egy vitakörön az unalmas, közönyös arcokat, felálltam és bejelentettem, hogy ez így nem jó, és én kiszállok az egészből, keresek másutt társakat. Ha ekkora a szád, — mondták sokan, köztük a titkárunk is — csináld te, próbáld meg! A múlt év januárjában új vezetőség vette út a „hatalmat”. A szervező titkár én lettem. Persze, ebben a bizalomban volt egy kis káröröm is. Titkárunknak Barijai Erzsit választottuk, aki egyszerű KISZ-tagként jött alapszervezetünkhöz. Ez év elején pedig az újabb választások idején a községi alapszervezet titkári posztjára kerültem. Egyhangú szavazat volt, nagyon jólesett. — mondta Balogh János, a tar- namérai községi alapszervezet titkára. — Nehéz volt a 74-es év — veszi át a szót Bártjai Erzsébet, a volt KISZ-titkár, aki jelenleg a helyi termelőszövetkezet függetlenített titkára. — Először mindenki húzódozott a feladatoktól, de nem sokáig tudtunk tétlenkedni. A tavalyi őszi rossz idő a földekre szólított mindannyiunkat. A gépek a térdig érő sárban nem tudták volna megmenteni a napraforgószemeket. Volt olyan KISZ-lagunk, aki ,áz iskolából. a munkapadtól egyenesen a földekre jött. Tudtuk, hogy nem nézhetjük összetett kézzel a termény pusztulását és bizonyítani is akartuk. Hamar eltelt az év, melyet közös mozilátogatások, kirándulások, vetélkedők, politikai programok tettek emlékezetessé. így gyorsan kezdték elfelejteni a régi Ságvári Endre KISZ- alapszervezetet. Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy községünkben ifjúsági tábort létesítenek. A favágásnál, a gaz égetésénél mi sem hiányoztunk. A nyár elején a falu vezetői és a járási KISZ-bizottság újra munkára hívott bennünket Még a tábor megnyitása előtti estén is dolgoztak a KISZ-esek. Olyan volt ez a hét, mintha építőtáborban lettünk volna. 3072 órát végeztünk társadalmi munkában. Aztán elérkezett a tábornyitó és kezünkbe adták az alapszervezet első dicsérő oklevelét és ráadásként még egy hét táborozást. De legjobban talán még most 1* a megyei első titkár szavaira emlékszünk legszívesebben, aki külön is megköszönte KISZ-eseink példamutató munkáját. — Eddig csak a bálokon találkoztunk a szomszéd községek alapszervezeteivel — folytatja tovább a beszélgetést Balogh János. — De nem volt ez igazi, tánc, tánc, ebből állt a kapcsolatunk. Van egy ragyogó pinceklubunk, miért ne rendezhetnénk ott közös műsorokat? — gondoltuk. A tarnavssa- (lányiakkal kezdtük az ismerkedést, ők azóta rendszeres vendégek rendezvényeinken . éppen úgy, mint az úttörők. De nemcsak a pi- rosnyakkendös pajtasok látogatnak meg bennünket, hanem mi is megnézzük az őrsi foglalkozásaikat. Nekik terveztünk ezen a nyáron Kiskörére egy kerékpártúrát, amelyre negyvenen jelentkeztek. A 48 kilométeres utat több óra alatt tettük meg, s a vízlépcsőnél rögtönzött szolidaritási nagygyűlést rendeztünk. Utunkon elkísértek bennünket ifjúgárdistáink is. Róluk büszkén elmondhatom, hogy m járási szemlén harmadikok lettek. Időnként felkeresnek minket községünk vezetői is. De mindig kedves látogatók klubunkban a veteránok. Ez adta az ötletet, hogy a jövőben rendszeresen találkozunk majd velük. Szeretnénk ha tanácsaikkal segítenék munkánkat, és azt is, hogy ne érezzék feleslegesnek magúkat. A következő év terveiről még nem sokat mondhatok. Egy dolgot azonban már elárulhatok.- Két hónapja kezdte meg foglalkozásait politikai tanfolyamunk, amely 76 tavaszáig tart majd. Nagy László a tamamérai ifjúgárdisták parancsnoka, a tábor gondnoka. — Hát idáig jutottunk. Hosszú volt az út, de megérte végigjárni. Mindez főként Balogh Jancsi érdeme, aki lelkesedésével, munkaszeretetével buzdított és ösz- szefogott bennünket. De ő sem maradt egyedül, bíztunk és bízunk . benne, mellé álltunk. Szüle Rita ejtette halkan, s ittunk a finom italból. Egymás mellett álltunk, csak szét kellett nyitni a lombokat, ezeket a papírgirlandokat, s máris előbukkant Százszorszép formás ajka. Egész lassan a számhoz értette és sokáig nem vette le róla. Valami furcsa érzés döbbent belém. Mintha Marcele vastag, formás ajkát csókoltam volna. És ijedten magamhoz húztam, hogy el ne illanjon, akár egy látomás. Százszorszép bűvösen mosolygott s akkor nagy, barna szeme is úgy tűzött tóm, mint a Marcellé. A puncs illata különösen keveredet az erős francia kölni illatával, és Százszorszép csak nem vette le rólam a száját, szinte elszédültetó már, mintha a tenger simogató vizébe merültem volna, mely mindenütt simogat, s akkor már én is elvesztettem józanságom, s úgy tűnt, hogy valóban az Antillákon vagyunk. A papírgirlandok páfrány nyá változtak, melyen á' csodálatosan tűzött a napsu gár. S még fokozták Iák- másom a tűzhely felől ár dó illatok, ahonnét val<V antillai fűszerek illata go mozgott. Enni kezdtünk. lass a*' szertartással, és mindig tunk is hozzá. Már nrjm tudom hányfélét és miké’ - tünk. Utána meg a feke’ kortyoltuk, akkor már k; csit mámoros fejjel. De vr lahányszor kinyúitottam a kezem. hogy megfogjam Százszorszép kezét, mindig azt a kis nun esős pohárká' nvúitotta felém, és mind’- innom keltett. Aztán útrv éreztem m5"' ha rámhniolna. átöt-t" mint a tenser hullám* amelybe" mélyen-mélyen elmerülök sovány arcommal és nagv szememmel. Arra ébredtem, hogy a belső szobában fekszem a díványon s estébe hajlik már az idő. — Százszorszép!... —hívtam önkéntelenül. Megjelent az ajtóban, egyszerű, otthoni ruhájában, amilyet az áruházak kínálnak otthoni munkára. Álmatagon felkeltem, ő kedvesen mosolygott, s amint átmentem a nappali szobába, már teHe is elém a csésze meleg feketekávét. — Hol vannak a papír girlandok? — kérdeztem csodálkozva. — Milyen girlandok? — nézett rám. — Hát amik itt lebegtek ... — Talán álmodta, Louis. — És azt is hogy megcsókolt, olyan !?... — Nyilván azt is, Louis. — É.s hogy az Antillákon ■‘■ink? Szép arcára újra kiült az 1 jóság, mely fiatalosan is olyan anyássá tette. — Ha úgy érezte, akkor ott volt. Én is így érzem néha. És boldog vagyok olyankor. Kell egy kis változás időnként, nem szabad mindig szomorkodni, el kell felejtkeznünk kicsit a bajokról. Es az ember mindig gondolhat arra, amit szeretne... Mosolygott, én néztem- néztem rá, próbáltam megérteni. De van úgy, hog> csak érezni lehet a dolgokat, mert képtelenek len- mánk megérteni. Hát még egy ilyen primitív, fekete lányt! És megnedvesedett a szemem. Kezembe adta a kabátom s egy kis papírcsomagban a vacsorámat. — Jöjjön el máskor is, Louis. És majd úgy érzi, hogy elutazott velünk az Antillákra. Kicsit szégyenlősen, folytatta : — De erről ne beszéljen senkinek! Becsukódott az ajtó mögöttem s a félhomályos estében megindultam a Bran- cion utca felé, a Cambronne úttá irányába. Vajon szeret-e Százszorszép, vagy most is Marcelle szeret? Ilyesmiket lehetetlen megtudni Párisban. Nem is beszélek róla senkinek, távoli kis hazámban legkevésbé. Mit szólnának hozzá, hogy érvénytelen útlevelemmel az Antillákra utaztam egy fekete lánnyal, ki- és beutazási vizűm nélkül, pénztelenül, sovány arcommal és nagy szememmel. Talán meg is irigyelnének érte, akik annyi színes álmot szőnek a világról. És kü1 önben se tartozik senkire, hogy hol töltöm a karácsonyi szünidőmet. Százszorszépnek van igaza. Magánügy. íFUvtatiu**
