Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
Ha rövid a szoknya »»« . Most már igazán vége a mini divatjának. És hanem is hordtunk nagyon rövid szoknyát eddig, de legalább térd fölöttit, combkőzépig éröt, itt állunk megfürödve. Ott sorakoznak szekrényünkben a rövid ruhák, szoknyák, kabátok és mi nem tudjuk, mibe öltözzünk. Pedig csak egy kis lelemény kell, néhány ötlet és máris hosszúvá varázsolhatjuk divatjamúlt öltözékeinket. Kezdjük a kabáttal. Ha nem régi és érdemes még rá költenünk, vegyünk a kabát •zínétől elütő, de harmonizáló anyagot, toldjunk az aljához 20—30 centimétert, cseréljük ki az ujját, esetleg a gallérját, s varrjunk hozzá megköthető övét. A toldást derék fölött elvágva ia beilleszthetjük. Ha viseltesebb, de kedves kabátunkat akarjuk divatossá tenni, egyszerűen vágjuk le hétnyolcados hosszúságúra, úgy, hogy a szoknya 30— 40 centit lógjon ki belőle. Ha bőhátú a kabátunk, csinos kuli vagy blézer kerülhet ki belőle. Megrövidített kabátunkra új hajtókát és hozzá divatos bő szoknyát varrhatunk azonos anyagból. Ha mintás a kabát, az egyik színt válasszuk ki a kombináláshoz. Most. hogy a kockás, pöttyös, csíkos anyagokat bátran kombinálhatjuk, MATTÁS FERENC: FORR A BOR A fák, mint lézengő katonák futnak az út porába?, szél lobogtatja lombok zászlaját, suhognak, mint a fecskeszárnyak, s miként a felhős ég, az árnyak híznak, akár a kismamák, beért a nyár minden gyümölcse, csecses a szőlő, zörög a mák, nyaralni mennek a vadlibák, tollászkodik az éhes vércse, sebeink kezdenek kinyílni, minden gondolat egy-egy vércsepp. Néhány alakítási ötlet a színeket merészen keverjük, sok alakítási lehetőségünk nyílik. Ruháinkat legegyszerűbb saját maradék anyagával megtoldani. Ha ilyen lehetőség nem áll rendelkezésünkre, tegyünk az aljára széles csipke vagy madeira csíkot. Ha a ruha stílusa megengedi, rojttal, horgolt betéttel is meghosszabbíthatjuk. Rövid nyári ruháinkból, szoknyáinkból könnyen alakíthatunk divatos bokáig érőt. Mindössze néhány föd- rot kell az aljára var műnk. A fodrokat csipkével illeszthetjük egymáshoz. Nagyon divatos, ha a kockás szók^JC)iuiiún zúlijálat Fiatal házaspár vadonat- áj lakást vásárol. — Nem túlságosan vékonyak ezek a faiak; — kérdezik aggódva az építészt. — Most még igen, de gondolják csak meg, hogy tapéta is jön rá. ★ Az állomáson egy férfi áll és meredten bámulja az árát. Elmegy előtte egy barátja és megkérdezi: — Kire vársz? — A feleségemre. — Nekem úgy rémlik, azt mondtad, hogy csak holnap érkezik. — Azt én le tudom, de holnap nem érek rá kijönni a pályaudvarra. * — Elég Idős vagy. édes flam — mondja a skót a fiának —, most már te Is hozzájárulhatnál a család eltartásához. — Például mit tehetnék, »apa? — Kifizethetnéd helyettünk azt az összeget, amely- lyel a gyermekkocsidra tartozunk. * Rösner feltekint az újságjából: — Egy biológus azzal kísérletezik, hogy gólyát keresztez a harkállyal. — Ugyan, miért? — Hogy a gólya kopogni tudjon, amikor a bébit hozza. — Elnézést, uram, — mondja a pincér a törzsvendégnek —, ön tegnap este egy üveg sörrel kevesebbet fizetett. — Hogy terjed a pletyka — csodálkozik a vendég. — Amikor tegnap este hazafelé mentem, a rendőr azt mondta, hogy egy sörrel többet ittam a kelleténél. ★ Egy kis kölyök beállít a henteshez. Ez megkérdezi: Na mi van, kisfiam, mit bámulsz úgy rám? — Anyukám azért küldött, hogy nézzem meg: van-e a bácsinak disznófttle. ★ —' Elégedett vagy az új lakással? — Nem egészen. Egész nap hallgatnom kell, hogyan veszekednek a szomszédaim. — Ez valóban kellemetlen. — De még mennyire! Egy ■sót sem lehet értőül — Mielőtt Iván elvett volna feleségül, azt mondta, hogy ő lesz a ház ura. — Akkor miért mentél hozzá? — Bebizonyítom, hogy tévedett/ ★ Bíróságon. — Vádlott, ítélethirdetés előtt hivatkozhat még néhány enyhítő körülményre. — Kérem figyelembe venni, hogy a bankot azért raboltam ki, hogy kifizethessem az adósságaimat. ★ Az egyik skót így szól a másikhoz: — Tudod, mit csinálnak a japánok a banánhéjjal? —- Nem. — Kifizeted a whiskymet, ha elárulom? — Rendben van. — Ugyanazt csinálják, amit ml: kidobják! ★ — Furcsa lények az emberek. — Mire gondolsz? — Ha azt állítod, hogy az égen 988, 458, 482, 592 csillag van, azt mindenki elhiszi. Ha kiírod a kirakatba, hogy „friss gyümölcs”, mindenki személyesen akar meggyőződni róla, hogy valóban így van. ★ — Nem tetszik nekem az ön köhögése. — Sajnálom, doktor úr, de mással nem szolgálhatok! ★ — Mennyi 7x8? — 60. — Ohó! Ez valami új elmélet! — Nem. Csak gyakorlat! ★ — A maguk naftalinja egy fillért sem ér. A molyok olyan gondtalanul hemperegnek benne, mintha strandon lennének. — Kiváló! Mert kérem, amíg jól érzik magukat, nem támadják meg a ruhát. ★ Egy üzletember használt autót vásárolt. — Jóval többet fizetett érte, mint amennyit a kocsi ér — figyelmeztette a barátja. — Tudom — felelte az illető —, most azonban éppen . azzal foglalkozom, hogy ingatlant adok el ennek az autókereskedőnek és szeretném, ha azt hinné, hogy sült botond vagyok, —......... nyát pöttyös vagy más léptékű kockás fodorral egészítjük ki. Szoknyánk idegen anyagból kaphat új derékrészt, alja hosszabbítást, vagy rátett zsebeket, övét, csinos, ha a toldás anyagából blúzt vagy mellényt is tervezünk hozzá. Szövetből érdemes rojtos vállkendőt is szabnunk. Ha kosztümünk kabátja még jó állapotban van, érdemes új szoknyát csináltatnunk hozzá. Mintás kabáthoz egyszínű, egyszínű kabáthoz kockás, mintás szoknyát válasszunk. A kabátot — ruhákhoz, mint blézert is viselhetjük. így már jobb lesz? A Mark Twain szerkesztett« helyi lapban tévedésből hírül adták egy férfi halálát. A férfi méltatlankodva hívta fel a szerkesztőséget és azonnal helye«- bitest követelt. Mark Twain válaszolt* „Helyesbítést lapunk soha nem közöl. De hajlandó vagyok arra, hogy holnap — féláron — születetni hirt tegyék közzé önről”. A FÖLDÖN Az ideggyógyásznál — ... és feledékeny is vagyok. Egyik pillanatról a másikra elfelejtem... Rettenetes ez, doktor úr, ez a feledékeny ség is rettenetes... — És mióta tart? — Mi mióta? — A feledékenysé- ge... — Jaj, doktor úr, nem az a baj, tart, s az sem, már jó ideje. De az utóbbi időben egy újfajta betegség is járult hozzá. Hogy a feledékenység. egy még veszélyesebb formája-e ez, vagy tudathasadásos dolog?... Hát ezért vagyok itt önnél, drága doktor úr — nyöszörögte a beteg belenézve az orvos jóságos arcába, hogy rémülten felsi- költsön... • — Most is ... Jaj, most is... — Mi van most is? — hajolt előre izgatottan az orvos, hogy lám. tetten érhet egy hallucinációs pillanatot. — Most is azt hiszem, hogy el sem jöttem és maga az elnök és én csak közelebb kerültem, az első sorba ültem át... Hát nem érti? — kínlódott a beteg, segítséget kérőén nézve az ideggyógyászra, aki most átnyúlt az hogy asztalon, megvereget- hogy te a páciens kezét. — Nyugodjon meg, kérem... Biztosan csak egy kis idegi fáradtság. Velem is volt már ilyen .., Most mondja el nyugodtan, szépen és főleg rendszerezve ... Jó? A páciens nagyot sóhajtott, hátra dőlt a széken, remegő Aztán kezdett gyanús lenni a dolog, doktor ••• ség? Nem lehet, dok-l tor úr. Ez már nem\ úr, nagyon gyanús kezdett lenni... Világos, amit mondok? — Teljes mértékben. Folytassa csak nyugodtan — mondta az ideggyógyász és valamit feljegyzett az előtte fekvő papírra. — Ugyanis én tudom, tudtam, doktor úr, hogy arról az értekezletről eljöttem, és hogy én most egy kezdett: — Először azt hittem, hogy csak feledékenység az egész, tetszik tudni. ■Elfelejtettem eljönni az értekezletről és velem együtt a többiek is elfelejtettek. Ott maradtunk, együtt vagyunk még. Ha mindenki feledékeny, akkor semmi baj, mondtam magamnak, és rávigyorogtam az egytől egyig ismerős arcokra, azok meg visszavigyorogtak. sétáltam közben az utcán, tudom, hogy ebédeltem, tudom, tudtam, hogy morogtam a híg kávéért és egyszerre csak megint ugyanazon az értekezleten találtam magam. Iszonyú volt, doktor úr... Üj hiányokkal szegényülve megroggyant bennünk valami szép. mit tenni kellett volna érted világtalan emberiség. A vágyak Hiroshima-füstjc szétszállt, emléke sem maradt, a csörgő falevél sem hinti bezárt szívünkre a vigaszt Fekete az ég, készül a gyászra a tél, mely nfein ád csak rabol, ám, de a láng még sem aludt ki; kint a hegyalján forr a bor. Kaiakos...(?l) Üiabban elég gyakran halijuk a címbeli szóalakot a következő jelzős szerkezetekben: kajakos fiú, kajakos legény, kajakos férfi stb. A mai nyelvérzék és nyelvtudat ezt a képzett szót az eszkimó eredetű kajak megnevezés származékának ítéli. A kajakos alapjelentése tehát ilyen összefüggésben: a kajakkal sportoló, versenyző férfi és nő. Mivel az 1936-i olimpia óta a világversenyek műsorán is szerepet kapottá kajaksport, s mivel a magyar versenyzők is szép eredményeket értek el benne, a kajak szó alapszókin- csünk tagja lett, s szócsalád is alakult körülötte. A legismertebb alakjai: kajakozik, kajakozás, kajakozó, kajakos. Az erős, izmos, edzett kajakosok minősítését azonban azoknak is adományozzák, akik ugyan nem kajakoznak, de éppen olyan erősek, izmosak és edzettek. Így jutott új jelentésváltozathoz és fogalmi értékhez a címben idézett kajakos megnevezés. Ma általában mindig jó értelemben, sértő szándék nélkül élünk vele. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert tapasztalatunk szerint egyesek nyelvhasználatában guriyoros, rosszalló, sőt becsmérlő mellékízzel jut nyelvi szerephez a kajakos szóalak, s azokat a fiúkat, férfiakat nevezik meg vele, akik mindent csak nagy testi erejükkel akarnak elérni. Az ilyen értelemben használt kajakos szóalaknak azonban nincs semmi köze a vízi sportban szép eredményeket elérő sportolók megnevezésére szolgáló szóalakhoz. A pesti jassznyelv szavait értelmező, s 1917-ben megjelent szótárban már megtaláljuk .az izom, erő, izmos, erős, vakmerő, elszánt jelentéseket megnevező kajak, kajakos nyelvi formákat. A vagányok. az apacslegények, a jasszfiúk. a stricik, a csibészek. a huligánok nyelvhasználatában szerephez jutó kajakos szóalak később bekerült a pestiek nyelvébe is, így szélesebb körben vált ismeretessé. Az eszkimó eredetű kajak és a magyar képzési sorba jól beilleszkedő kajakos megnevezésekkel azonban hangszerkezetükben és jelentésükben csak véletlenül esnek egybe a héber- jiddisch eredetű kajak (ka- jah), kajakos (kajakos) szóalakok. A Magyar Tolvajnyelv Szótára (1920) hasábjain is olvashatók ezek a szóalakok, azzal a minősítéssel, hogy a jövevényszavak, s csak szű- kebb körben, elsősorban a nagyváros utcáinak, kocsmáinak, mulatóhelyeinek mindennapi nyelvhasználatában jutnak nyelvi szerephez. Ügy látszik, mintha napjainkban újra erőre kapnának, s zsargonnyelvi jellegükben elhátárolódnak a szaknyelvben és a köznyelvben használt kajakos alakváltozattól. Dr. Bakos József (Fotó: V. Kiorin) —— De hát miből > tudta, illetőleg miből5 hitte úgy, hogy ismét\ ugyanazon az értekezleten van...? — Az arcokból,$ doktor úr. Az ismerős, a már megszo- < kott arcokból. Az volt í a rettenetes, s az mai is, hogy a hely más,} de az se mindig ám,í a szöveg is, amit fl> szónok mond, de oz> se mindig ám, de az} arcok, azok, kérem, 5 mindig ugyanazok.5 Mindig. Doktor úr,> mintha egy ismeret-? len bolygómeteorra? kerültem volna, tértől és időtől függetlenül, s ott mindig 5 azok, ugyanazok az < az. Segítsen rajtam, i Mindennap két érte-l kéziét és mindennapi ugyanazok az arcók.< Mindenütt és mindigi ugyanazok az arcok...\ Meggyógyulhatok még, tessék mondani? Nekem családomi van — sírta el ma-} gát a páciens és kö- nyörgőn nézett azi orvosra. Az biztatva} tekintett vissza és aztán egyszerre ugrottak fel és egyszerre} sikoltották egymás-} nak: — Igen. Ismeremi magát. Ugyanaz az s arc. Űr isten! —nyög-l tek fel és megfogták| egymás pulzusát. __ (egri) WMWVVWVWWVWWvwaivwwvvwwv wvwm*
