Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
A dzsungel f9}a kincset ér. Képünkön: a traktort és az elefántot egyaránt alkalmazzák a rönkfa kitermelésénél. Á pályakezdők hava A „RIPORTER KERESTETIK” műsort figyelve, talán sokan érezték úgy magukat, mint akinek egyik szeme sír, a másik meg nevet. Mert szívből lehetett örülni a rokonszenves, művelt, talpraesett fiataloknak —némelyik közülük a sajtószakma legkritikusabb tagjait is megnyerte. Annak már sokkal kevésbé örülhettünk, hogy e fiatalok csaknem valameny- nyien az újságírástól nagyon is távoli pályákon működnek: végzett mérnökök, közgazdászok és Hasonló foglalkozásúak Aki ugyanis öt-hat egyetemi év után, diplomával és néhány éves foglalkozási gyakorlattal maga mögött jön rá, hogy szíve, hajlamai más pályák fele vonzzák, komoly probléma elé állít ja önmagát — és a társadalmat is. S ha már úgy »alakul, hogy a fiatal csak megkésve eszmél rá, valójában milyen foglalkozás, hivatás vonzáskörében él, akkor annal jobb, minél hamarabb vált nyerget es lovat. Ha viszont ez mar statisztikailag is kimutatható, rendszeresen ismétlődő, gy kori aktussá válik, akkor bajt jelez: valami hiba van súlyára irányításban, a választásban — de az is lehet, hogy a fiatal, kezdő szakemberek fogadásában és bevezetésében a munkahelyeken. Olyan szelekció, amely * pályára Irányításban teljes biztonsággal működne, természetesen nem lesz, mert erős és kiküszöbőlhetetlen tárgyi és alkati tényezők, véletlen elemek összegéből születik meg a pályaválasztási ella például sokszor az dönt, y ki, melyik egyetemre, kólára jut be könnyebben y melyik szakmával kerül csolatba. Irányító erejű idézők a szakmák presz- rangsora, a velük kapcso- >an várt anyagi és erkölcsi iyök vagy kiszámítható, ■e tótható hátrányok. Ha üban nem történt túl possz »lás ezen a pályaszakaszon, or erős, csaknem életre ó meghatározó tényező az én és hivatás találkozásá- a;: első munkahely, azelA Központi Statisztikai Hivatal 1971-ben vizsgálatot végzett arra vonatkozóan, hogy a fiatal, pályakezdő szakemberek végzettsége és a ténylegesen betöltött munkakör miiyen kapcsolatban van egymással. E vizsgálat során 21 ezer fiatalt talált, akinek nem volt meg a képzettsége a betöltött munkakörre, viszont nagyon sok olyan felsőfokú végzettségű szakembert találtak, aki képzettségénél lényegesen alacsonyabb szintű munkakörben dolgozott és tudását nem tudta hasznosítani. Egy másik felmérés alkalmával, az egyetemi végzettségűek 22 százaléka dolgozott olyan munkakörben, amelynek betöltéséhez egyetemi végzettség valóban szükséges. A PÁLYAKEZDŐ SZAKEMBEREK foglalkoztatásában fellelhető rögtönzések, átgondolatlan döntések, közömbösségek egész sor példáját lehetne idézni, mint ahogyan ennek ellenkezőjét is idézhetjük. A Kőbányai Gyógyszerárugyárban például az igazgató fenntartja magának a jogot, saját kötelességének tekinti, hogy személyesen foglalkozzék a gyárba kerülő fiatal szakemberekkel. Mindenekelőtt lehetőséget ad számukra, hogy megismerkedjenek a gyárral, a termeléssel, a technológiával, a kutatási témákkal. Ezután minden fiatal vegyész egyéves tervet készít magának, amelyet ugyancsak az igazgató hagy jóvá. Az eltelt egy esztendő után megvizsgálják, mit csinált, és azt is: vajon képességeinek megfelelő helyen van-e. E színvonalas, emberséges és kulturált módszerek eredményeképpen csak ritkán fordul elő, hogy a fiatal szakemberek búcsút mondjanak a gyárnak. Azok, akik foglalkoznak munkalélektannal, jól tudják, hogy milyen fontos mozzanat a fiatal értelmiségi vagy munkás identitásának, vagyis az üzemmel azonosuló gondolkodásmódjának, magatartásának kialakulása. Gyakran találkozhatunk azonban fiatal mérnökökkel, akik ugyan már kezdetben igen fontos területre, például gyártmányfej lesztési osztályra kerülnek, mégis elégedetlenek, nyugtalanok, üzemi beilleszkedésük lassan halad. Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy a fiatal mérnök valóban nagyon fontos helyre került, csak éppen nem érzékeli munkájának technológiai és gazdasági ösz- szefüggéseit, nem kerül be szélesebb értelemben az üzem problémakörébe, hanem megreked a látóköre annál a részfeladatnál, amit rábíztak. AZT MONDJAK, hogy a fi atal szakembereknél általában az első három-négy esztendő kritikus. Statisztikailag kimutatható, hogy erre a pályaszakaszra esik a legtöbb munkahely-változtatás. Sokan itt azzal érvelnek, hogy a munkaerőhiány következtében erős munkaerő-csábítás, fizetésráígérés folyik, s aki többet ígér, az nyer a versengésben. Az anyagi indítékok erejét és fontosságát senki nem vi. tatja. Azt azonban teljes biztonsággal vitatni lehet, hogy egy egészségesen, normális erkölcsi érzék alapján gondolkodó fiatalnál csak az anyagi indíték lenne a mozgatóerő és ne tulajdonítana nagy fontosságot a munkája által nyert belső kielégülésnek: vagyis, hogy megvalósíthatja képességeit, gondolatait. De, ha egy mérnök vagy akár egy szakmunkás csupán egy „csavarnak” érzi magát, vagy olyan fogaskeréknek a gépezetben, amely gépiesen mozog egy szellemi vagy fizikai kényszerpályán, akkor nehezen lehet tőle azt várni, hogy szakmaszeretet, hűség és azonosulás alakuljon ki benne saját üzeméhez, munkahelyénél. Ugyanazok, akik néhány száz forint ráígérésre könnyű szívvel továbbmennek a kezdő hónapok után, jó szakmai-üzemi szellem, jó csoportszellem és alkotó légkör esetén szívesebben maradnának és megállapodnának. SZEPTEMBER—OKTOBER a pályakezdők hava. Az ő esetükben meg lehet fordítani az ismert közmondást, hogy „minden jó, ha a vége jó”. Minden jobban sikerülhet, ha ■ kezdet jó. Rózsa László A kísérlet folytatódik Tűzzel termelnek az egri olajmezőn Idestova három év« adtunk hírt először arról, hogy az országban egyedüli kísérlet kezdődött az egri olajmezőn: tűz segítségével növelik a termelés hatásfokát. Egy régi, már nem termelő kutat gyújtottak be, a a vele összefüggő körben levő négy másik, ugyancsak használaton kívüli olajkútból magától bugyogni kezdett a föld kincse. Levegő bepréselésé- vei azóta ie táplálják az égést, a a tűzfront jelenleg lassan halad a termelőkutak leié. Bebizonyosodott a kísérlet folyamán, hogy csak annyi ég él az olajból, amit a kőzetek pórusaiból már semmilyen módon előhozni nem lehetne; a többit viszont kipréseli maga előtt a termelődő gázok nyomási energiája. f MÉG MINDIG | ÚJDONSÁG r £Az olajmezők nem tudnak meg" — hangzott el egy amerikai professzor előadásában, amelyben a kőolaj kitermelésének különböző módjairól volt szó. Az energia nagymértékű drágulása azóta még nagyobb jelentőséget adott ennek a kijelentésnek, s a kutatók figyelme az újabb lehetőségek, az úgynevezett másodlagos és har- madlagos olajkitermelési módszerek felé fordult. Az egri—demjéni olajmező területi adottságainál fogva hazánkban a legalkalmasabb a még újdonságnak számító slégetéses kitermelési módszer kísérleteire 6 itt éppen ezeknek • kagyományoktóI eltérő eljárásoknak köszönhető, hogy a korábbi évek jóslataival ellentétben nem csökken a kimerültnek hitt olajmező termelése, sőt, az utóbbi időben némi növekedés tapasztalható. Nem olcsó kísértetekről van szó, viszont a jelenlegi árakat tekintve, megéri „előhozni’* az olajat ezzel a módszerrel is. A kezdeti jó tapasztalat«* után ezért is került sor az elégetéses eljárás továbbfejlesztésére, ■ ennek nyomán a tűz kiterjesztésére a demjéni olajmezőn. A gyakorlati megvalósítás a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzemének feladata. Irányítója a kísérletezésben már nagy gyakorlatra szert tett üzemvezető, Dienes Mihály, aki az Országos Kőolaj- és Földgázbányászati Kutató Laboratórium szakemberei által kidolgozott módszer, megvalósításához igyekszik a feltételeket biztosítani. TŰZZEL, VÍZZEL — Sokfelé végeznek már kísérleteket a világon, új kitermelési módok kidolgozására. Az elégetéses eljárás viszont különböző okok miatt nem terjedt még él: fokozni kell a hatékonyságát, tovább kell keresni az alkalmazás kiszélesítésének lehetőségeit. Ezt célozza a most továbbfejlesztett kísérlet nálunk is. Arra keresünk választ, hogy a minőségében területenként változó olaj égetéses kitermelését hogyan tehetjük mindenütt gazdaságossá — tájékoztatott az igazgató. Az új eljárás szakmai ne-' ve: „adalékolt nedves föld alatti elégetés”. A lényege az, hogy égést szabályozó adalékanyagot juttatnak az olajat tartalmazó kőzetbe. Eddig ugyanis a jobban dermedő olaj nehezen égett, több levegőre volt szükség, keveset préseltek ki a fejlődő gázok, több energia veszett kárba. Az is baj viszont, ha túl folyós az olaj, mert akkor túl hamar elég. Tehát az égést mindenképpen szabályozni kell, amit azonban 250 méterre a föld alatt egyáltalán nem köny- nyű feladat. Hogy miért „nedves” ez az eljárás? Ehhez a föld alatti tűzhöz — bármilyen furcsán hangzik a kívülállónak — vízre is van szükség, ha jobb hatásfokot akarnak elérni. Ezért az új módszer szakaszosan, vagy folyamatosan, meghatározott mennyiségű ,víz bepréselését is előírja. A mélységben három-négyszáz fokos hőmérsékleten ég az olaj, s a tűz frontja mögé került vízgőzzé válva nagy nyomáson felveszi, tárolja az átmelegedett kőzet hőmérsékletét, s maga előtt „tolva” a tüzet, ezzel a hővel még segíti is azt. NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS — Hogyan állnak a kísérletek előkészületeivel? — kérdeztük az üzem igazgatóját. — Az úgynevezett Dem- jén nyugati mezőn kezdtük bt elégetést; most a keleti részen folytatjuk, ahol az olaj minősége is más. Itt már nem kimerült kutakkal kísérletezünk, hanem ugyanolyan rendszerben, mint az előző esetben kutakat fúrunk: egy kutat középre, itt gyújtunk majd be, négy kutat pedig eköré mintegjr öt- venméteres távolságban. A központi kút fúrását már elkezdte a kutató- és feltáró üzem, készülnék a felszíni berendezések, a kompresz- szortelep, az adagoló szerkezetek. Még az ősszel sor kerül újabb fúrásokra is, és az üzemben készült elektromos gyújtófej segítségével begyújtjuk az olajat. Az eddigi kísérletek tudományos kiértékelése egyébként hamarosan megtörténik és döntés születik, hogy egymás alatt több rétegre is kiterjesz- szük-e ezt a módszert. Tervezzük nagyobb kútesoport bekapcsolását is egy ilyen „tűzkörbe”. Az itt folyó munkák iránt máris nagy a külföldi vállalatok érdeklődése. A mi műszaki gárdánk már rutint szerzett az új eljárások bevezetésében, reméljük, ezúttal is sikerül majd. A Bányászati és Kohászati Tudományos Kgyesuiei • szeptembert*«! tartott országos vándorgyűlésén ez volt a mottó: új korszak előtt a szénhidrogén-bányászat. Az új korszak kezdetén, úgy tűnik, igen jelentős szerep jutott az egri olajtermelési kísérleteknek. Bizonyára sokat hallatnak még magukról az itt dolgozó szakemberek. M Hekeli Sándor Vietnam békében A rizs — Ölet. Az ország szövetkezetei a legsikeresebb évek terméseredményeit is felülmúlták: az első békés ess» tendőben hektáronként 5 tonna rizst arattak. Évtizedes harcok után, két éve a békés építőmunka hazája a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Szorgalmas népe, amely mérhetetlenül sok áldozatot hozott a betolakodók kiűzéséért, az élet minden területén sikereket ér el az ország újjáépítésében. Ennek néhány epizódját mutatják be képeink. ' A VDK területén több mint 32 ezer Óvoda működik. Kis lakóik csak a békét ismerik.' Sok tengerparti falu szövetkezetének fő jövedelmi forrása a sópárlás. A helyreállított 6Ópárló medencékből idén a tervezettnél 50 százalékkal több sót kapott a vegyipar és a kereskedelem. ISÍ0 1975. október 5„ vasárnap
