Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
FARKAS ANTJRAs Nyolcsorosok Majd megnövök én... (Fotó: Vie Nuove) Tanítsuk-e rajzolni a gyereket? Csaknem minden gyerek „anyanyelvi fokon“ rajzol. Vagyis: ábrákban, színekben rögzíti azt, amit megismert, ami foglalkoztatja, amit közölni akar. Porba rajzol bottal, falra tégladarabbal — olykor épp elég bosszúságot okozva a városi szülőknek, hiszen a gyerek alakító és közlő ösztöne nem kíméli a lakások féltve őrzött falát sem. Pszichológiai felmérések világszerte azt tanúsítják, hogy az emberek túlnyomó többsége vizuális típus, a gyerek meg különösen, s a gyermeklélektan hajlik arra, hogy a gyerekek gondolkodását így határozza meg: képekben gondolkodnak. A rajzi kifejezni tudás — ne gondoljunk itt természetesen iskolás értelemben vett rajzra — örömet szerez a gyereknek. Már a puszta kifejezést is sikernek könyveli el, s ha ezért még dicséretet is kap, ha látja, hogy szándékát megértették, úgy sikerélménye még fokozódik, s lendítőleg hat további tevékenységére is. Jobbára ez a helyzet az óvodákban is, amelyekben a nevelési szempont még uralkodik az oktatási szempont fölött. Merőben megváltozik azonban a helyzet, mihelyt a gyerek beül az iskolapadba. Számára a rajz eddig önkéntes és önkifejtő cselekvés volt, ezentúl azonban kötelező pedagógiai normákhoz igazított. Eddig aktív cselekvés volt, most passzív befogadássá és kötelező utánzássá válik. $ az a gyerek, aki eddig bonyolult, térviszonyokat, összetett cselekvéseket viszonylag könnyedén ábrázolt, képnyelven, most elnehezül, megmerevedik, kedve elpárolog. Számos szülőtől hallottam ezzel kapcsolatban azonos panaszt: kiölik a gyerekből az egyéniséget. Másrészt viszont állandó visszatérő szülői sóhaj: „A gyereknek nincs kézügyessége!” Ez ugyanúgy téveszme, mint az, hogy a rajzoktatás feladata valamiféle „kézügyesség” kimunkálása lenne. Pavlov a vizuális érzékelést az úgynevezett első jelzőrendszerbe sorolja, és fő ismérvének az öntevékenységet Jelöli. Más pszichológusok Nagymamáknak, unokáknak A nagymama és unoka kellemes együttlétének megszínesít csere, kulturált megjelenésükre szeretnénk az itt bemutatott modellekkel tanácsot adni. Ezekre a kellemes őszi napokra, közös programokra két öltözéket ajánlunk a rajzokon. Az első arra az „alkalomra” való, amikor a nagymama és az unoka a városba indul sétálni, bevásárlásra. A nagymama bővülő vonalú, elől gombos ingruhát visel. A bővítést az elején két hagy guruló hajtás adja. Az ingruha anyaga mintás yersei, melynek alapszíne a most nagyon divatos téglaszín. Ehhez vállkendőt ajánlunk, amely ismét a nők kedvelt viselete lett A kendőt elkészíthetjük kötéssel, horgolással, vagy a ruha anyagából is. Az unoka öltözéke rövid ujjú, elől cipzáros kötényruha, a szabásvonalak mentén tűzéssel díszítsük. A másik rajzon olyan összeállításokat mutatunk be, melyeket akkor viselhetnek, ha kicsit elegánsabban szeretnének megjelenni valahol: vendégségbe, vasárnapi sétán. A nagymama érdekes szabásvonalú úgynevezett blézert, kiskabátot visel, melyet paszpolozús díszít Hozzá ferdeanyagból szabott bővülő vonalú kockás szoknyát ajánlunk, melynek hossza a térdet takarja. A kislány öltözéke nadrágos összeállítás. A kabátka ragián ujjú, tűzéssel díszítsük. Derekát befűzött öv fogja össze. Hozzávaló anyagnak egyszínű flanellszövetet ajánlunk. Fodor Eta Vadnyugati Salamon Joe Smith, a sacrum«»tói aranyásók bírója bölcsességéről, anyósvicceiről és lélekjelenlétéről közismert. Egy napon száz dollár bírságra Hélt egy zsebtolvajt: — Tisztelt bíró úr, képtelen vagyok megfizetni a bírságot, mert csak 50 dollár van nálam — mondta az elítélt. Smith bíró nem sokáig habozott. Feltette a kalapját és kijelentette: — A bíróság húsz percre felfüggeszti a tárgyalást. Ez Idő alatt a vádlott szabadon mozoghat a teremben. Joe Smith jól számított: húsz perc múlva a zsebtolvaj hiánytalanul leszámolta elé a száz dollárt. Most csendben vetkezik a begy. Eäbujjhegyen a nap elébe megy, És mint egy túlérett leány, Fürdik az ég szelíd taván. Lentről nézem. Néznek le rám. Az ég s az égről a leány, S a lánynak szótnék, hogy vigyen Üj tájra. — át felhő-hegyen. 3. A szüntelen jövés-menés Közben hang szól: „Siess, ne késs. Nagyon siess, nagyon ne késs, Édes-kevcs ez a levés, A szüntelen tevést-lcvést Agyadba vésd, szivedbe vésd, Édes-kevés ez a levés. Ne is siess, semmit ne késs!” Elindult Korzikából. Lábán repedt a csizma. Ahogy megtette útját A kontinensen által, Majd néki is parancsot Szabtak, hogy már megálljon, Bezárták ketrecébe, S míg élt, korhadni kezdett. Most, hogy a végén .Tárna a szónak. Megkőszörüli Gyorsan a torkát. Hátha elölről Kellene mindent Kezdeni, mert hogs Alszik a népség. 3. Én magy arázok, Ö magyarázza. És te is — úgy van - Csak magyarázod, Hogy van az élet, S közben a hátsó És szeles ajtón Fuj el a szellem. 6. Ejtsd tenyerembe Ezt a mosolyt még. Hadd finomítsa Bőrömet és én Megsimogatva Téged, az áldott Fényt, puhaságot Üjra teremtem. ezen tevékenységen belül rámutatnak egy másik tényező, a játékosság fontosságára is. Ez a játékosság már ar elgondolás stádiumában is tapasztalható, hogy azután tovább bővüljön és tovább motiválódjék a kivitel folyamatában. Mit tegyen tehát a szülő, aki úgy latja, hogy gyermeke rendkívül ügyes, tehetsége mutatkozik a rajzolásra, festésre? Ha szabad tanácsot adnom: ne hamarkodja el a véleményét, tekintse a gyerek vélt vagy valóságos tehetségét olyan egyszerű sajátosságnak, mint a gyerek haja vagy szeme színét. Hiszen a kisgyerekek között — éppen rajzi tekintetben — alig- alig akad olyan, aki alapvetően tehetségtelennek mutatkozna. Csak ki kell várni: később majd azzá lesz. Vagy ellenkezőleg: kamaszkora után fog megmutatkozni. hogy csakugyan tehetséges-e. Legjobb hát, ha a szülő a rajzolást és a festést egyszerűen a játék valamilyen formájának tekinti. S ennek megfelelően a ceruzát, a krétát meg a festéket és a papírt játékszernek. Adjon ebből mindig annyit a gyerekének, amennyit csak igényel. Hiszen az a játék, amit a gyerek maga talál ki magának, és amivel maga alakítja önmagát, amelyet fantáziája segítségével teremt, hogy azután a játék visszahasson rá és tovább ösztönözze képzeletét, minden más, készen kapott, felnőttek által előre kigondolt játéknál hasznosabbnak mutatkozik, mert a gyerek teremtő ösztönét szabadítja fel. És hosszú-hosszú évekig ennek az ösztönnek a szabadjára engedése fontosabb és eredményesebb, mint az, ha a szülő — rossz pedagógiai beidegzettsége vagy tudati hatások következtében — úgy hiszi, hogy a gyereke munkáit „korrigálnia” kell. Mégpedig annak az egyedül üdvözítőnek kikiáltott norma alapján, amely az utánzást, a másolást tekinti a legcélszerűbbnek. Hadd játsszék a gyerek. 0 úgyis úgy és azt teremt, amire és ahogyan pszichikailag szüksége van. Bojár Iván Marceau... (Fotó: V t/nwmité Dltnoncbe) VV*AAAAAAf,WSAA/VVV>AAAAA^^VN/>AAAAAAftáVVVWVV^A*/VN/S!^A*VW'vVVV's^^ Megértés Hot voltál, régen láttalak? — kérdezte Pác ólai és iktatva nézett rám, mert tényleg nem voltam itthon és tekintetéből neheztelést véltem kilátni, hogy az 6 tudta és hozzájárulása nélkül nem voltam itthon. — A Marson jártam, kérlek, egy expedícióval és... — A Marson? Érdekes lehetet,.. Emlékszem, amikor én voltam a múltkor Ta- palypuszta-felsőn ... Hat, öregem, az egyenesen fantasztikus volt. . . Képzeld el, hogy hajnalban kellett kelnem, mert a tepélypusztai gyorshoz csak ilyenkor van csatlakozás, ha van egyáltalán, mert a te- pélypusztai gyors nem várja be mindig az én vicinálisomat, ha pedig bevárja, sem biztos, hogy megáll Tapalypuszta főpályaudvarán és... — Előtte, kérlek, háromhetes edzőtáborba kellett mennem, Hiába vagyok olyan egészséges, mint a makk — vágtam közbe szerényen, csupán a té- nyeltre szorítkozva de a gyorsulás és a sajátos marsi viszonyok ,.. — Ne is mondd. Edzőtábor ... öregem — lelkendezett Pacolai — most, hogy mondod, jut eszembe, képzeld el, én is voltam táborban. Három napig. Már nem tudom, hogy miért voltam, sőt arra sem emlékszem pontosan, hogy mikor, de arra igen, hogy sátorban laktunk és .. Aha, ti is sátorban laktatok? — Ugyan, miért laktunk volna sátorban? — Szabad ég alatt három napig? —csodálkozott Pacolai. — Nem három napig és nem a szabadég alatt... Űrhajózó táborban voltam... Modern környezet, állandó orvosi felügyelet,.. — Ajaj. ne if mondd.. Én is voltam orvosi felügyelet alatt egyszer... Csak úgy szédültem és bevittek a kórházba. Egy hétig felügyeltek rám as orvosok, míg rá nem jöttek, hogy egy számmal kisebb volt a kalapom és ér- görcs volt emiatt a fejemben... Hát nem érdekes? Miken mentem én már át... És te? — Szóval, ott a Marson hallatlan érdekes ... Ez a bolygó sok tízmillió kilométerre win tölünk és a levegő olyan kevés ott, hogy... — fejtegettem, azazhogy próbáltam volna fejtegetni, de Pacolai arca felderült... — Nahát, ennek örülök. — Minek? — Hogy már te is felfigyeltél, mi van ebben a városban. Nincs levegő. Itt nincs tiszta levegő. Emlékszem, öregem, nem is olyan régen Sajazdon voltam, hát Mt, öregem, enni... mit enni?... falni, zabáiul lehetett a friss levegőt.,. Itt meg} Hát nem bor- jűSító, hogy az embernek el kell utaz* ni«, hogy egy kis friss levegőt szívjon... Te is azért mentélel, nem? Egy kif friss levegőért... Hói <* voltál? — Nem a friss levegőén voltam.,, A Marson voltam egyébként és expedíción volt... — A Marson... Érdekes, még nem U mondtad... Kár, hogy csak most mondod — nézett a karórájára, aztán bocsánatkérően széttárta a karját.,. — Sietnem kell, öregem, sajnos. Majd a legközelebb elmeséled, hogy milyen is volt azon a Holdon... — A Marson! — üvöltöttem utána. — Jó... jó,., A Merkúron... — kiabált vissza. — Hát nem mindegy? Az is Európában van... (egri) „Ennyi égedelem..."(l?) Az egri piacon ütötte meg a fülemet a címbeli nyelvi forma. Aki ajkára vette, erősen bosszús volt. Látszólag szorult helyzetében fogalmazott így egy idős asszony. Igen érdekelt, hová valósi lehet. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy az égedelem nyelvjárási szó: elsősorban hazánk keleti területein ismert és használt nyelvi forma. Akinek szóhasználatában újra elevenedett ez a valódi tájszó, ma már ugyan egri lakos, elődei azonban az alföld keleti feléből költöztek be városunkba. Az égedelem valójában az eg ige továbbképzett, alakja, s eredeti jelentésében ezeket a fogalmi értékeket nevezték meg vele: indulat, gerje- delem, buzgósdg, vágy, szén. vedély, epesztő aggodalom stb. Később ezeknek a jelentésárnyalatoknak a kifejezésére is alkalmassá vélt: sürgés-forgás, zajos sürgölő- dés, bosszúság, mérgelödés, vesződség, szorult helyzet «tb, A népmesében nyelvi fordulatként gyakran Jelentkezik ebben a szövegösszefüggésben: Hol tíz égedelem- ben (az isten Haragjában) voltai,? Költőink kétféle szerepet bíznak ré. Mészöly Dezső például egyik ódonkodó, archaizáló nyelvi formálású versezetében a művészi ré- gleskedés »tiluseszközeként él szavunkkal: „Ö szilaj Szerelem, (Gyötrő égedelem) Pörzaöiöd kebelem” (Mészöly: Versek egy várkapitány hagyatékából). Jékely Zoltán több versében juttat költői szerepet az égedelem szónak, Idézeti példáink, illetőleg a versbeli helyzet abban is segít bennünket, hogy megfejtsük, milyen jelentésárnyalatban él vele a költő: ..Esőillat! 0, mennyi emlék! / Oltják jelenem égedeUnét” (Eső a Hűvös völgyben). — „Hogy örökítsem ezt az égedehnetj ezt a nem is emberszabású kínt” (Tíz kilométerkőre). Jékely nagyon kifejező ösz- szetételben is szerepelteti ezt a valódi tájszót: „Attól fogva, hogy elérik az embert / az aspirációk, / a sóvárgások s kamasz-égedelmek, ) melyek csak létet rövidítni Jók... / a gyermekkor egésze száz darabra, / emlék- cserepre hull..(Csúf szerelem). Or. Bake« József
