Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-24 / 250. szám

Könyv formnjú hang­dobosok A Videotonban megkezd­ték ,.Musical Encyklopedia' névén a könyv formák hangdobozok sorozatgyár­tását. A nagy teljesítményű. de kis méretű akusztikai eszközök jól elférnek a modem lakás polcain, ezért keresett külföldön is az új Videoton-termék. Még ez idén 30 ezret hoznak for­galomba. ÍMTI fotó — .Jászai Csaba Mr.) Irányelvek a főiskolai könyvtárak fejlesztésére A főiskolai könyvtárak fej­lesztésére irányuló törekvé­sek egybehangolása céljából, a Kulturális Minisztérium — az oktatási miniszterrel, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterrel, az egész­ségügyi miniszterrel, az Or­szágos Testnevelési és Sport- hivatallal. továbbá a Szak- szervezetek Országos Taná­csával egyetértésben — irányelveket adott ki. Az irányelvek célja az, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök, illetőleg a biz­tosított fejlesztési keretek hatékony és gazdaságos fel- használását segítse elő. A dokumentum a főiskolai könyvtár elsőrendű feladata­ként a főiskolán folyó okta­tási és tanulmányi munka szakirodalmi és tájékoztatási igényeinek szolgálatát jelöli meg. Az irányelvekben nagy hangsúllyal szerepel a hall­gatók és oktatók idegen nyelv tanulását segítő, céltudato­san válogatott könyvtári ál­lományrész létrehozása. Azo­kon a tanátképző főiskolá­kon, ahol nemzetiségi nyel­vet oktató tanszék működik, szükség van a hallgatók és az oktatók nemzetiségi nyelvű szak- és szépirodalommal, se­gédkönyvekkel való ellátásá­ra is. A dokumentum kitér a fő­iskola nevelési feladataira is; ezzel kapcsolatban elenged­hetetlennek tartja, hogy a könyvtár színvonalas állo­mányrésszel támogassa a vi­lágnézeti-politikai nevelő- munkát. Kívánatos — fűzi hozsaá , hogy a könyvtár a marxizmus—leninizmus okta­tása közvetlen szakirodalmi szükségletén túl is szerezzen be olyan könyveket és kiad­ványokat, amelyek sokol­dalúbbá teszik az oktatási anyag körét. Annak érdekében, hogy a fő­iskoláról kikerülő fiatal szak­emberek szakmai továbbfejlő­dése, önképzése biztosítható le­gyen. lényeges, hogy még fő­iskolai tanulmányaik során elsajátítsák az önálló kutató­munka, az irodalomkutatás és -feldolgozás módszereit. A főiskolai könyvtár feladata, hogy a főiskolai oktatókkal együttműködve forrásismere­ti, kutatásmódszertani beve­zetést adjon a hallgatóknak. (MTI) er Őszi kulturális napok Füzesabonyban (Tudósítónktól): A körzeti ÁFÉSZ gazdag programmal rendezte meg az őszi kulturális napokat Füzesabonyban és a hozzá tartózó négy községben. A szövetkezetben már hagyo­mánnyá vált. hogy találkozó­ra hívják meg a nyugdíjas dolgozókat. Az idén a nyug­díjasok mellett részt vettek a harminc évvel ezelőtt szö­vetkezetét alapító tagok is. A részvevőket .Simon Ala­dár tájékoztatta a három év­tizedes fellődésről, majd ajándékutalványokat adott az idős szövetkezeti dolgozók­nak. Találkozóra jöttek össze a szövetkezet kismamái is, aki­ket a nőbizottság elnöke fo­gadott és Ismertette velük az 1975. évben végzett munkát és eredményeket. A szövetke­zettől gyermekgondozási se­gélyen levő 36 nődolgozól a találkozón ajándékozták meg. A füzesabonyi ÁFÉSZ szo­cialista brigádjai az év ele­jén sajtóterjesztési akciót in­dítottak és versenyre hívták ki a szövetkezeti brigádokat. A terjesztésben a megyében a legjobb eredményt érték el a „Szovjetunió" cimű lap elő­fizetésének gyűjtésében. Eb­ből az alkalomból a magyar- országi szerkesztőség és a Lapkiadó Vállalat dolgozói ankétot tartottak. Szakmai vetélkedőn mérték össze tudásukat a szövetkezet szocialista brigádjainak kép­viselői. A 12 csapat legjobb­jait értékes Jutalomban ré­szesítették. A szövetkezet könyves­boltjának szervezésében két író—olvasó találkozóra kerül sor, Füzesabonyban és Bese­nyőtelken. Ez alkalommal nagyszabású könyvárusítást és irodalmi összejöveteleket is rendeznek a szövetkezet KISZ-flataljainak bevoná­sával. Számos kisebb kultu­rális, irodalmi és szakmai rendezvényt 1* tartanak ezekben a hetekben. Szabó Lajos Eger óvodái Kezdjük egy hiteles sta­tisztikai adattal. A nyáron 1858-en jelent­keztek a megyeszékhely óvo­dáiba: felvettek 1663 gyere­ket, elutasítottak 232 kérel­mei:. A korábbi évekhez viszo­nyítva ez jelentős fejlődés, hiszen régebben négy-ötszá- zan maradtak a kapukon kí­vül. Mondjuk meg azért mind­járt, hogy a biztatónak tű­nő helyzetképet gondok Is színezik, s számítani kell olyan nehézségekre, ame­lyek csak később jelentkez­nek majd. A zsúfoltság ma Is tény, különösképp Lajosvárosban és a Csebokszarl-iakótelepen: itt száz helyre százharminc, Illetve száznegyven gyerek jut. Ilyen körülmények kö­zött rendkívül nehéz az új óvodai nevelési program szellemében hatékony és eredményes munkát produ­kálni. Az is igaz. hogy több tö­rődéssel, előrelátással meg lehetett volna előzni a bajo­kat. Legalábbis részben! íme két nagyon is kifeje­ző példa. Több mint harcon éve ala­kítják át, építgetik a Lenin út 17. Szám alatti épületet. A csigalassúság oka — ezt többször megírtuk, s megál­lapította a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata is — a szervezet­lenség, az érdektelenség. Az átadás határideje november 30., reméljük, hogy annyi hu­zavona után ez már valóban a végső lesz. Egy-két év alatt ezrek köl­töztek az északi lakótelepre, s ezután Is gyors ütemben készülnek az új házak. Jöt­tek, jönnek a boldog lakók, tulajdonosok, igen sokan óvodás korú gyerekekkel. A felvételért azonban felesle­gesen kilincselnek, hiszen hely hiányában elutasítják őket. Kevesebben bosszankodná­nak, ha az Illetékesek számí­tottak volna rájuk, s leg­alább két óvoda építését kezdték volna meg egyszer­re. Ma is csak egy van, mert a másik lassabban készül, mint remélték. A Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat nem állta a szavát, s a májusi ígéret jó, ha az év végére megvalósul. Marad a kényszermegol­dás: ötven apróságot laká­sokból átalakított szükség!n. tézményben helyeztek el, jó néhányat a Cifrakapu téri és a Gárdonyi úti óvodába má­sították, a többieket pedig nem vehették fel. Tegyük hozzá, hogy a ma gondjai holnap megsokszo­rozódnak, hiszen egyre több fiatal házaspár kap új lakást ebben a városnegyedben. gj Egy száz gyereket fogadó' óvoda több mint hatmillió fo­rintba kerül. Jókora összeg, ám százezreket kell, illetve kellene fordítani a meglévők karbantartására, csinosításá­ra. Nem is beszélve arról,, hogy a tizenhét közül kilenc elavult, korszerűtlen. Közü­lük elég csak a Széchenyi úti vagy a Szarvas térit említe­ni. Idővel helyettük is úja­kat kell emelni. Ha ezl is számba vesszük, s nem fe­ledkezünk meg az egyre nö­vekvő Igényekről, akkor ért­jük meg csak Igazán a prob­lémákat. Minden szülő tudja, hogy az óvodai nevelés új átgon­dolt, s a gyakorlatban is be­vált program szerint folyik. Ehhez azonban nem elég a pedagógiai ambíció, hiszen a legújabb szemléltetőeszközök hiánya megnehezíti az óvó­nők munkáját. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat nyomán a vá­rosi és a megyei tanács évről évre jelentős összegeket biz­tosított erre a célra, mégsem sikerült minden jogos kívárl- ságot teljesíteni, hiszen ezek a felszerelések igen drágák. A negyedik ötéves terv mérlege igen kedvező. Há­romszáznyolcvan új férőhe­lyet terveztek, ám december végére elérik a hatszázat. Ezzel az áldozatvállalással magyarázható, hogy csak 232 jelentkezőnek mondtak ne­met. Sokat jelentett a város vállalatai által felajánlott pénz és társadalmi munka. Ilyen összefogással létesült a Nagyváradi úti és a Köztár­saság téri óvoda. S mit Ígér az ötödik ötéves terv? Többet annál, mint az elmúlt fél évtized nyújtott: újabb hétszáz egri gyerek számára kényelmes, szépen berendezett, napfényes má­sodik otthont. Előreláthatólag enyhült a zsúfoltság a Lajosvérosban és a Csebokszárl-lakótelepen. az utóbbi helyen két új Intéz­mény épül majd. Ez persze a távlat, az ille­tékesek azonban ma is arra törekszenek, hogy a lehetősé­gekhez mérten orvosolják a jelen bajait. Mindenki tudja: milyen sokat jelentenek az óvodában eltöltött évek. Az innen kikerülő apróságok ugyanis könnyen alkalmaz­kodnak az iskolai légkörhöz, kötöttségekhez, s ráadásul olyan alapismereteket sze­reztek. amelyeket nagysze­rűen hasznosíthatnak az első osztályban. Egyszóval: gyor­san lekörözik azokat, akik otthon nevelkedtek. Ezért határozott úgy a vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya, hogy ötéves korban minden apróságot fel keli venni. mert egy év is nagy segítséget jelent. A jó peda­gógiai elképzelést, az ősszel még nem sikerült száz száza­lékban megvalósítani, mégis igyekeztek következetesen érvényesíteni a helyes dön­tést. S Az elkövetkező öt-tíz év azonban aggasztó kérdéseket is felvet majd. A népesedés- politikai határozat eredmé­nyeként ugrásszerűen megnő a gyerekek száma, A válla­latok visszavárják a gyer­mekgondozási szabadságon levő anyákat, s ők is jobban megtalálják számításukat a munkapad, az íróasztal mel­lett mint otthon. Gondolni kell erre a hir­telen növekedő igényre, kü­lönben a tegnap nehézségei a jövőben hatványozódnak. Fel lehet mérni — sajnos még nem történt meg — a várha­tó kívánságokat. Ha ez nem marad el, akkor egyértel­műek lesznek a teendők. Ami mér nem futja a taná­csi kasszából, azt — leg­alábbis részben — pótolhatja a vállalatok összefogása, ál­dozatkészsége. Az eddigi eredmények indokolják az optimizmust. Többször méltattuk a tár­sadalmi munkát, ám az el­következő években mégsem célszerű erre alapozni, mert eddig nem akadt senki, aki összehangolta volna ezt a nemes tevékenységet, s a tiszteletre méltó jó szándék — ez történt az annyiszor emlegetett Lenin úti óvoda esetében is — vakvágányra siklott. A nehézségeken könnyeb­ben úrrá lehet lenni, ha gyorsabb tempóval, pontos átadási határidőkkel bizo­nyítjuk a felelősségérzetet. Pécsi István 21.10 Művészet magazin A népszerű képzőm ü vesze­ti témájú magazin ezutUi az Iparművészeti Múzeumból su\ géraott riportműsorral jelent­kezik. Rapcsányi László riporter kérdéseire azok a művészek válaszolnak, akik az Idei mú­zeumi hónap alkalmából ki­állítottak. A Nemzeti Múzeum nagy sikerű, „Perui aranykincsek” című kiállításáról és a Szép- művészeti Múzeum egyipto­mi kiállításáról is hírt ad­nak a kamerák. Ez utóbbi tárlat anyaga a berlini Pergamon-gyűjtemény gszebb darabjait tartalmaz­za. Végül az Ernst Múzeumban kiállító Josef Szajna egyént hangvételű tárlatát mutatja be a műsor. 1. Kettes sorban haladt a csa­pat a járda mellett. Vegye­sen lépdeltek benne nők és férfiak, s néhány tizenhat- tizennyolc éves diák, akik összebeszéltek az iskolában és eleget tettek a felhívás­nak. Mindnyájan jól neki- öltőztek a hideg éjszakának. Este nyolc óra felé járt az idő. A hóesés megállt. Az emberek vállán szétnyitott fekete tenyerekként hólapá­tok lengtek. A lassan vonuló, görbe sorban egy negyven év kö­rüli, kendőbe burkolt fejű, alacsony asszony megezólí- totta a szomszédját: — Maga már csinálta ezt? Nő volt az is. Körülbelül ötvenévesnek látszott. Prém- szegélyes kucsmát viselt és hosszú Irhabundát. Lábán eltaposott sarkú halinacsiz- ma. — En lassan már nyugdí­jat kapok. — Nagyon elfárad benne az ember? — Kedvesem, aki itt meg­szakad, annak a temetésén repedt fazékkal harangoz­nak. Az. alacsony asszony a szomszédját nézegette és ar­ra gondolt, hogy melléje sze­gődik egész éjszakára. A Thököly út egyik mel­lékutcájánál megállt a me­net eleje. Az irhabundás nő a hóba szúrta a lapátját és cigarettát kotort elő a »se­béből. A másik ott toporgotl a közelében. Az irhabundás odaszólt ne­ki: — Ne menjen sehová. — Megmondják, hogy hol kezdjünk bele? — Majd itt, ahol állunk. De előbb elszívok egy ciga­rettát. Nem akar rágyújtani? — Nincs cigarettám. A bundáé nő odatartotta a dobozt. — En is voltam már így. — Pedig nem kellene így lennem. De az uramnak minden pénz kevés. Iszik. A bundás nő oda sem fi­gyelt. Itt minden második ember így nyavalyoghatna. Jött a munkavezető, és egy pillanatra megállt a nő mel­lett : — Maga már ismeri a dörgést. Majd irányítsa egy kicsit azokat, akiknek még mncs praxisuk. Rá sem nézett a karszala­gos emberkére./ Kivett a zsebéből egy zöld patikai üveget és odanyújtotta a má­sik nőnek: — Igyék egy kortyot. Az asszony ivott egy ke­veset: — Majd holnap visszaki- nálom. Itt lesz? A bundás is meghúzta az üveget, azután megfogta a lapátja nyelét: — Ha akarja, legyen itt mellettem. Csinálja, amit tő­lem lát. Már mindenütt csikorogtak a lapátok a fagyos kövön. Ók is dolgozni kezdtek: az úttest szélére tolt havat kel­lett föllapátolniuk a járdá­ra és ott prizmákba rakni. Munka közben kissé el-eltá- volodtak egymástól, de az asszony úgy intézte, hogy mindig visszakerült az Irha- bundás közelébe. Egyszer meg a másik jött oda a ciga­rettával. Rágyújtottak. A nő rátémaszködött a lapátja nyelére és megkérdezte az alacsony asszonytól: — Te mit szeretnél az életben? — Talán azt, hogy ezt ne kelljen csinálnom. — En utazni szeretnék. De nem városokat, vagy a ten­gert szeretném látni, hanem a Magas-Tátrát. — Lefújta cigarettájáról a hamut. — Te voltál már magas hegyen? — A Nagyinócon voltam egyszer a vőlegényemmel. — A mostani Jérjeddet? Az asszony lassan megin­gatta a fejét. — Nem vett el? — kér­dezte az irhabundás. — De elvett. Ott az egyik bokor alatt. — Feleségnek nem kel­lettél? Az asszony eldobta cigaret­táját a hóba: — Akkor már a zsebében volt a behívója. Úgy tervez­tük, hogy ha hazajön szabad­ságra, megesküszünk. Bebiz­tosított. Akkoriban sok férfi ezt csinálta. Csak ő nem jött vissza. Elesett a Donnál. — A gyerek meg ittmaradt a nyakadon. Lassan dolgozni kezdett az asszony. Hasához fogta a la­pát nyelét és úgy tolta a ha­vat, azután fölemelte a jár­dára és kupacba rakta. Ilyen szép, nagy hóban feküdt le valahol örökre a vőlegénye. S ez a bolond még azt kér­dezi tőle, hogy mit szeretne az életben. Hátranézett. Olyan szép volt az út a fe­hér fákkal és a klfehére- dett fénnyel. De azért jobb lett volna pihenni otthon az ágyban. Persze, jön a kará­csony, venni kell valamit a gyetekeknek. A kisebbik ra- kétakllövőt szeretne, a na­gyobbik egy parkért. A vő­legényétől való fiát is sze­retné meglepni valamivel. Lám. csak el kellett kezde­nie, Most már tudna mit mondani annak a nőnek. (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom