Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

1552. október 17—1975. október 17. A falak ereje nem a kövekben varion... Eger város históriájának legfényesebb lapjairól sugar­aik felénk október 17-ének dicsőséges mementója, ami­kor több mint öt kemény he­ti ostrom utón a Török Biro­dalom eladdig Magyarorszá­gon verhetetlen serege rend­kívül súlyos veszteségek után csak Dobó vára alól való szé­gyenteljes elvonulás árán menthette meg állománya roncsait. Az egri végváriak hazafiságtól fűtött hősi helyt­állásának energiája kiapad­hatatlan, s napjainkban is hat nemcsak itt, az ősi falak tövében, de a végtelen óceá­nokon túl is megmelengeti minden magyar szívét. Mi volt tehát Dobó és vité­zei sikerének a forrása? Az egyik és legfontosabb komponensének • védők egy. xégé és a győzelembe veteti hite bizonyult, melyet állan­dóan erősített és fenntartott az a harci közösség, mely a ▼érés küzdelém poklában tisztet és parasztot, mester- ' embert és közvitézt, nőket ée legény ke apród oka* is össze­kovácsolt. A védők mindegyt, ke, bárhová is állította a pa­rancs, a maga potxtján a leg­többet nyújtotta, — s ez az adott viszonyok közepette nem összeadta erejüket, ha­nem meghatványozta. Az eg­ri várbeliek mindegyike tel­jes tudatában volt annak, hogy részvétele és munkája nélkülözhetetlen része a véde­lemnek, akár fegyverrel, akát csákánnyal szolgálta azt. A viadal nehéz viszonyai között a demokratizmus bizo­nyos vonásai jelentkeztek. Ea hatékonyan erősítette a vár hadi népe között a bajtársi szellemet, mely éppen úgy megnyilvánult a tiszteknek a vitézekhez való viszonyában, mint abban, hogy az alacso­nyabb rangú és beosztású tisztek, a hadnagyok részt vettek a várat illető parancs­noki döntésekben. Gondol­junk csak az ostrom előtti „szörzés”-re. Dobó vitézei azzal vívták ki az „EGRI NEVET”, hogy nem a vár falai nyújtotta vi­szonylagos biztonságban bíz­tak, hanem halált megvető bá­torsággal, meghátrálást nem -ösmerő fanatikus lendülettel vetették magukat a több mint öthetes küzdelembe. A keresztény hit és gondo­20.55: Őrizzük a lángot Az Iskolatelevízió filmje a harmincéves úttörőmozga­lomnak állít emléket. Felidé­zi a régi hangulatokat, sok régi híradórészlet, filmtudó­sítás bemutatásával. Megszólalnak . a műsorban olyan- vezetők, akik részben régi magukra, saját úttörő­életükre emlékeznek, rész­ben beszélnek mai kapcsola­tukról az úttörőmozgalom­mal. Hallunk arról, hogy mit vár a KISZ. a népfront az úttörőmozgalomtól, 6 mit tud nyújtani neki. Valamint, hogy milyen a kapcsolat az iskola és az úttörőszervezet -között, hiszen mindkettő kö­zös célja a sokoldalú,, kép­zett szocialista ember for­málása: hogyan valósítja meg a közös célt az iskola és a mozgalom, külön-kü- , lön... — ezek a kérdések kerülnek terítékre az emlé­kező műsorban. Műsorvezető: Kelemen Endre. 975. október 17., péntek lat, mely ugyan kétségtelenül szerepet játszott, de az mást és mást jelentett nemes és job­bágy ember számára. Az egyiknek feudális jogait s a kizsákmányolás biztosítását, a másiknak családja, kis há­zacskája, puszta sanyarú életsorsa védelmét. S mivel a hódító szándékkal támadó tö­rökök mindkettőt fenyeget­ték, ezért mind a jobbágy­nak, mind pedig a nemesnek fegyvert kellett fognia. Ez azonban nem az osztályel­lentétek megszűnését jelen­tette, de a pillanatnyi veszé­lyes helyzetben együttműkö­désre kényszerítette a táma­dástól fenyegetett mindkét osztály tagjait. Az „egri siker” egyik kom. ponense vitathatatlanul Do­bó Istvánnak a maga korában szinte példátlanul álló szer­vezőképessége volt, — s ez ki­vált akkor tűnik szemünkbe, ha egybevetjük a század töb­bi végvári parancsnokának ebbeli tevékenységével. Ez • példás szervezés biztosította a zavartalan lőszerellátást, lehetővé tette, hogy minden fegyveres és „civil” zökke- nésmentenes megkapta az elegendő napi hús-, kény ér­és boradagját, hogy az el­romlott fegyverek nem ma­radiak javítás, a sebesültek pedig orvosi ellátás nélkül, ■ a lőpormalmok összedőlése után rövidesen új malom kezdte meg pótolhatatlan mű­ködését. A várban elnézést nem tűrő katonai fegyelem uralkodott, amelynek kivált a harc alatt szerzett érvényt a tiszti- és a parancsnoki kar. Mint ta­pasztalt katonák, tudatába* voltak annak, hogy egy-egy fegyelmezetlen, magáról meg­feledkezett vagy éppen meg­ingott jellemű ember mily veszélyt jelenthet a védelem kollektívájára. Éppen ezért csírájában, irgalmat item is­merve fojtották el" Hegedűs és társai árulási kísérletét. De Dobó és tisztjei egy pillana­tig sem tűrték el, hogy bárki is pillanatnyi riadalmában, fáradtságában vagy félelmé­ben vonakodjék a falakra, a vártákra menni. Tinódi több­ször említi, hogy Dobó és Mekcsey ilyen esetekben, bot­tal hajtotta azt a néhány em­bert a falakra. Ne feledjük, hogy magyar végvárak hosz- szú-hosszú sora időnek előt­te, — nemegyszer tragikus módon! — a védők körében lábra kapott pánik. az el­uralkodott „törökfélelem” miatt jutott a hódítók keiére. Dobó István, bár személy szerint a belső vár védelmét irányította, de természetesen az ő kezében futott össze a védelmi harc minden szála. Ruszkai Dobó István nem valami félistenként trónolt az elérhetetlen parancsnoki méltóság feudális barikádjai­val védett székében, nem biz­tos fedezékből irányított és szervezett, hanem harcolt is. Elévülhetetlen érdeme, hogy fáradhatatlanul munkálkodott a győzelemért. Dobó közel fél­millió holdnyi birtokával az ország egyik legnagyobb föl­desura volt, de ő mégis fenn­tartás nélkül vállalta a török elleni harcot, a vele járó fá­radságot s a nem kicsiny ha­lálveszélyt, ellentétben tár­saival, akik kitértek a nehéz és felelősségteljes teher vál­lalása alól, meghúzódtak biz­tonságos felvidéki birtokai­kon, s ölbe tett kézzel, más­tól várták a török elleni se­gítséget. Dobó nagysága ép­pen azzal magasodott az uralkodó osztály és kortársai fölé, hogy egyéni céljait egri várkapitánysága során V}in- den vonatkozásban alá tudta rendelni az ország céljainak, képességét is a nép védelme szolgálatába állította. Kima­gasló érdeme, hogy az egri küzdelem során bátran és fenntartás nélkül bízott a jobbágyi népben s fegyvert vagy szerszámot adott a ke­zébe, hogy képességét és tu­dását a védelem szolgálatá­ban értékesítse. Mindenképpen szerencsés véletlennek mondható, hogy a mága nemében olyan jól ki­képzett magyar főtisztekkel volt körülvéve, mint Mekcsey, Bornemissza, Pethő és Fige- dy. Mindegyikük más-más egyéniség, de megalkuvás és ingadozás nélküli harcos ma­gatartásukkal kiemelkedtek a kor átlagos tiszti színvonala fölé. Zsámboki János, Tinódi Se­bestyén egri énekének la­tinra fordítója, a kortárs jól értesült éleslátásával így fe­jezte ki egyetlen tömör mon­datban az egriek katonai si­kerének titkát: „A török végtélen sokaság­gal rendelkezett, mégis ezzel az ostrommal nagy gyaláza­tot szerzett magénak: elárul­ta, hogy NEM A SZÁMON MÜLIK A GYŐZELEM, HA. NEM SOKKALTA INKÁBB A LELKEK EGYETÉRTÉ­SÉN S A KATONAI REND­TARTÁS ES FEGYELEM VÉ­DI MEG ÉS FEJLESZTI KI A BIRODALMAT”. Sugár István . äMHpM lp i| i * ' .* ' >1 • : •• ■: ' ■ SiA*tnÍ nav A kellemesen és csodálatosén szép vénasszonyok nyara «tán í ct—r egyik napról a másikra köszöntött be az ősz. A hideg szél könyörtelenül megtépázta a fák koronáit, a sétányokon bokáig süpped az ember lába a lehullott, dércsípte levélcsomó kba. Az qsz ezernyi színével, teljes pompájával vonzza a természet kedvelőit Az éj köntöst öltött Mátra lankáit,kanyargós ösvényeit a turisták ezreI keresik feI egy-egy szombaton, vasárnap. A halak ilyenkor is „kopnak”. A horgászok éppen ezért jöttek ki a tó partjára, s ezen az őszön talán nem is utói járó... Mindez az ősz szeszélyétől függ. (Fotó: Szabó Sándor) Gazdag választék a politikai könyvnapokra A Kossuth Könyvkiadó gazdag választékkal készül a politikai irodalom nagy se­regszemléjére, a politikai könyvnapokra. Az évről évre növekvő olvasói érdeklődés kielégítésére ezúttal is szá­mos érdekes, régen várt ki­advány kerül a boltokba. A kiadó nagy vállalkozása­ként három kötetben jelen­nek meg Marx—Engels válo­gatott művei. A könyvek egyebek között bő válogatást kínálnak a forradalmi mun­kásmozgalom két nagy teo­retikusának egymáshoz irt leveleiből in A maga ne­mében egyedülálló könyv „Az európai szocialista or­szágok gazdasága” című munka. A szerzői kollektíva műve nyolc szocialista or­szág — a Szovjetunió, Len­gyelország, az NDK, Cseh­szlovákia. Románia, Jugo­szlávia, Bulgária és Albánia — gazdasági fejlődését mu­tatja be 1945-től napjainkig. „A tudományos-technikai forradalom és' az oktatás forradalma” című könyv ko­runk két izgalmas és mind­inkább kibontakozó jelentő­ségének összefüggéseiről szól. A ▼. n. szovjet tudós által írt mun­ka olvasmányos formában beszél egyebek között a pe­dagógusok megnövekedett szerepéről és számos, az ok­tatás-nevelés bonyolult fo­lyamatával összefüggő kér­désről. A Magyarország megyéi és városai című kiadvány úti­kalauzként vezeti végig ol­vasóit a megyéken és váro­sokon, részletes adatokkal, a történelmi eseménykhez iga­zodva mutatja be, hogy mi­lyen változások mentek vég­be, az élet és a gazdaság különböző területein- Tartha­tó-e a jövőben a magyar mezőgazdaság utóbbi három évben tapasztalt gyors üte­mű fejlődése? — erre a kér­désre keres választ Lovas Márton, a Mezőgazdaságunk fejlődése és távlatai című műve, amely mélyrehatóan és konkrétan elemzi az ed­digi fejlődés hajtóerőit. A politikai könyvnapokon mintegy négyezer helyen rendeznek helyi vásárokat, amelyeken együttesen állít­ják ki a politikai Irodalom a meg­SZÜTS LÁSZLÓ: Fruzsinka fiai — Anyám — nézett ki La­li a konyhába — tudna adni tiszta inget? Az asszony egy pillanatig meglepetten bámulta a fiút. Az új szandál volt rajta, amit két hete vettek, nadrágot is másikat húzott, arca simára borotvában piroslott és kölni­illát töltötte be a konyhát. — Be kellene vinned azt a barackot. Apád azzal hagy­ta itt, hogy beviszed. — Arra készülök — fordult vissza Lali a szobába s a tü­kör elől még egyszer kiszólt. A sárga nyakkendőm meg. van még? Az asszony míg inget vett elő s a nyakkendőt kereste, egyre álmélkodott. Vasárna­ponként ha meg szokott bo­rotválkozni a fiú! Egész hé­ten szakállasán végezte a dol­gát. Ünneplőt meg még va­sárnap se öltött, inkább hogy­ha semmi dolga nem volt, ki­feküdt napozni a kertbe. A sárga nyakkendő? Még ak­kor hordta, mikor a városban tanult. — Talán bál lesz! az átve­vőnél? — mosolygott a kiöl­tözött legényre. Az nem szólt egy szót se, csak nevetve homlokon 'Csó­kolta az anyját. ★ A vasúti forgalmista hajat vágatott a borbélynál. Sűrű, sötét haj csomók váltak le a tarkójáról. A borbély ször- nyülködött. — Ilyen szép művészfrizé­rát levágatni! Mi ütött beléd? — Pokolba a művészfrizú- rával! Nem győzőm tisztíttat- ni a galléromat, öregem. Na­pok alatt bezsírozódik. —Azelőtt nem voltál ilyen kényes az ilyesmire — csat­togtatta ollóját gúnyosan a borbély. Később megkérdezte: — Szeszt parancsolsz? — Természetesen — mond­ta a vasúti forgalmista. — És bajuszigazítást is kérek. S mikor felállt, azt mondta: — Kefélje le egy kicsit! Te­le vagyok hajszálakkal. / i ★ A fiatál mezőgazdász nagy igyekezettel fényesítette a cipőjét. A kocsivezető bejött az irodába. — Indulhatunk? — Azonnal! — Hát te is bernész? — kérdezte az Öreg könyvelő megrökönyödve. — Jobb. ha ott vagyok! — Eddig is minden simán ment — mpndta sértetten a kocsivezető —, amíg nem volt ott. De ha egész délután ácsorogni akar! A mezőgazdász körültekin­tően piszkálta a körmét. Majd nagy igyekezettel kezet mosott. A kocsivezető türel­metlen lett. — Ügyis beszáll a por a ko­csiba — mondta. — Majd vigyázunk! S amikor felültek a megra­kott teherautóra, a fiatal me­zőgazdász úgy beburkdlózott a porkabátjába, hogy az arca is alig látszott ki. A kocsive­zető nem győzte csóválni, a fejét. + Valahányszor Fruzsinka a papírtap fölé hajolt, egy ra­koncátlan hajtincs mindig a szeme előtt hintázott. Több­ször el kellett fújnia onnan. A vasúti forgalmista meg­jegyezte: —Én levágatnám! Minek az oda? — Legényfogónak! — neve­tett Fruzsinka s alsó ajkát előre tartva hatalmasat fújt felfelé, hogy a barna hajtincs levegőbe lebbent, mint egy kis könnyű pihe a kiszakadt párnából. A fiatal mezőgazdász aZ asztal sarkára ült. — És kit akar megfogni vele? — hajolt közelebb Fru­zsinkéhoz, tolakodó gyere­kekhez hasonlóan, akik azt szeretnék, hogy észrevegyék őket. A lány hamiskás mosollyal a szemében körbejártatta a tekintetét a fiúkon. A forgal­mista a másik asztalon lóbál- ta a lábát, egyenruhához nem illő hányaveti helyzet­ben, hanyag eleganciával. Lali a háta mögött állt, a vi­rító sárga nyakkendővel, pi­ros arccal, most kissé még hátrább húzódva, mintha azt mondta volna: No71 A lány szeme veszedelme­sen csillogott, d« min* vala­mi rózsaszín párnára ültetett gyémánt, minden irányban egyformán szórta a fényét — Igen, kit akar megfogni vele? ... ★ Az ajtó nyikorgóit, ahogy félénken megnyitották. A be­lépő, kis tömzsi parasztember, nehézkesen ejtette a szót — Odakint... azt mond­ják. ., megmérnék még a ba­rackot. .. ha itt... — Már lezártuk az átvételt, bácsikám — sajnálkozott Fru­zsinka. — Tanyáról jöttem... ti­zenegy kilométer... — Reggel kellett volna el­indulni! — Akkor szedtem. — Hozta volna be holnap! — Exportra szántam... gyönyörű... — Vegye át — mondta a fiatal mezőgazdász. — Leg­följebb újra számolunk. Mi az nekünk? Az öreg elégedetten fordult ki az ajtón. Odakint az ügy­vezető ránevetett az átvevő­re. — Nem volt rossz gondolat szerződtetni melléd ezt a lányt!.,. El vagy látva in­gyen munkaerőkkel. Nézd, hogy számolnak odabe! — Soha ilyen könnyű dol­gom nem volt — nevetett az átvevő is. — Minden úgy megy, mint a karikacsapás — aztán az öreghez fordult. — Bizony, papa, magának is ez a szerencséje\! .. . (Folytatjuk) I újdonságait valamint tárgykörben korábban Jelent irodalom színe-javát A különböző hasznos lexiko­nok és kézikönyvek sorában bizonyára nagy érdeklődés» kelt majd a dr. Farkas Gyu­la—dr. Gáspárdy László— dr. Holló András szerzőtrió „A család jogi védelme" cí­mű jogi kézikönyve. A fon­tos kiadvány elősegíti, hogy a családot érintő minden fontos jogi kérdésben ügyvéd igénybevétele nélkül isköny- nyen eligazodhassanak a jo­gi kérdésekben egyébként járatlan emberek. (MTI) Szülőknek nevelésről a gyöngyösi járásban Az idén immár harmad­szor rendezik meg a gyön­gyösi járásban a Szülőknek nevelésről című mozgalmat, amelynek célja, hogy az óvo­dások és az általános isko­lások szüleit megismertesse a legkorszerűbb pedagógiai tervekkel, módszerekkel. Az óvónőknek, tanítóknak és a tanároknak eddig is volt lehetőségük arra, hogy hivatalos iskolai programo­kon;, szülői értekezleteken, családi látogatásokon és a fogadóórákon találkozhassa­nak a gyerekek hozzátarto­zóival. De ezeken a megbe­széléseken általában csak az egyes tanulók eredményei­ről, magaviseletéről, esetleg más, a csoportot, az osztályt érdeklő kérdésekről esett szó. A „Szülőknek nevelésről"* előadássorozat egyik fő fel­adata, hogy ezeken a talál­kozásokon tájékoztassa a résztvevőket az iskolák, óvo­dák általános céljairól is, rámutasson arra, hogy menj«? nyíre fontos a családi és 4 társadalmi nevelés összhangé ja, s az iskola és a család szoros kapcsolata Is. A moz­galom emellett küzd a régi helytelen nevelési hagyomá­nyok, valamint az érzelem- szegény családi légkör ellen. A rendezvénysorozat sike­rét bizonyítja, hogy az el­múlt esztendőkben több mint négyezer édesanya és édes­apa hallgatta a pedagógiai, pszichológiai, ideológiai, egészségügyi és pályaválasz­tási előadásokat. A nevelési rzakemberek: az óvónők, ta­nárok, orvosok a jövőben szeretnének még több csa­láddal találkozni, ezért nem csak az iskolákban, hanem kultúrotthonokban, könyvtá­rakban is rendeznek majd kerekasztal-beszélgetéseket. ’ Az 1975—76-os tanévben csaknem ötszáz előadásra kerül majd sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom