Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

Ülést tartott az MSZMP Heves megyei Bizottsága (folytatás os I. oldalról) törik a fegyelmezetlenseget. Jelentősen nőtt az igazolatlan távoliét, a tanulmányi sza­badság és a táppénzes idő. Több üzemnél a háztáji mun­kák idején rendszeresen meg­nő a „betegség” miatt hiány- nők száma. Az üzem- és munkaszerve­zési tevékenység javítása, — mint igen fontos eszköze a hatékonyság növelésének, a takarékos gazdálkodás meg­valósításának — kevés intéz­kedési tervben szerepel ösz- szehangolva a technikai-tech­nológiai teendőkkel. Általános gond a megye gazdaságában, hogy a terme­lékenység nem kielégítő szín­vonala, a munkafegyelem la­zaságai, aj szervezetlenség el­lenére, a* teljesítményt meg­haladó mértékű bérfejlesz­tést, jövedelemnövelést haj-, toltak végre üzemeinkben. Az eszközkihasználás szín­vonala mind az álló-, mind a forgóeszközök vonatkozásában romlott. A termelő kapacitá­sok kihasználásában vissza­esés mutatkozik a Gagarin Hőerőműnél, a diódagyártás- ban, az Egri Dohánygyárban, « Vas- és Fémipari Vállalat­nál. A visszaesés részben lét­szám-, anyaghiány, részben keresletcsökkenés követkest- ménye. Az anyagkészlet-felhalm«- zás rontotta az anyaggazdál­kodás egyensúlyát, pénzügyi nehézségekhez vezetett. A felügyeleti és pénzügyi szer­vek intézkedésére több válla­latnál (Finomszerelvény gyár, Mátravidéki Építő. és Szak­ipari Ktsz, MÁV Kitérőgyár) az anyagkészleteket „leépí­tették”. Más egységeknél az áremelkedés következtében nehézséget jelentett a finan­szírozás (cukorgyár), illetve a szocialista országokba irá­nyuló kivitel kontingentálása (Egyesült Izzó). Az építőipari vállalatok­nál a befejezetlen termelés növekedésének egyik oka a késedelmes anyag-, illetve berendezés szállítás. A mező. gazdaságban tavasszal, prob­lémát jelentett a termelési szerkezet módosításához szükséges — cukorrépa, lu­cerna, hibridkukorica, szója — vetőmag hiánya. A holtmunkával való taka­rékos gazdálkodás másik fontos területe az anyag- és energiatakarékosság. Az eltelt fél év során e területen szü­letett a legtöbb pozitív ered­mény. A naturális megtaka­rítások ellenére az értékbeni mutatók — az anyagköltség emelkedése, az anyaghányad változása, az energiaköltsé­gek, stb. — romlottak, mivel január 1-én termelői áreme­lésre került sor. Az anyagta­karékosság fokozását, az anyaggazdálkodás, a készle­tezés tervszerűbbé tételét el­sősorban a folyamatos for­mázás bevezetésével, műsza­ki intézkedések megtételével (kihozatal növelése) érték el néhány gazdasági egységnél. Az építőiparban továbbra is sok anyag és szerkezet megy tönkre gondos kezelés, állag- megóvás htján. A TERVEZETTNÉL IS MAGASÁBB JÖVEDELMEK A bérek kiáramlása mér­séklődött, de így is jelentő­sen magasabb — négy száza­lék — a tervezettnél. Nem­csak a bérfizetések, hanem a mezőgazdasági jövedelmek is tíz százalékkal — a terve­zett hat helyett — emelked­tek. A takarékbetétek 17 szá­zalékkal, a hitelek ennél na­gyobb mértékben nőttek. Az építési kölcsön 43 százalék­kal több a bázisnál, a kölcsö­nök 86 százaléka lakásépítés­sel, lakásvásárlással kapcso­latos. A kiskereskedelmi forga­lom a tervezett öt százalék helyett (összehasonlítható árakon) 9 százalékkal növeke* dett megyénkben. Minden árucsoportban jelentős volt a felfutás, a készletek növe­kedése azonbah elmaradt a forgalom dinamikájától. A 4975. október 17., .péntek hiánycikkek kóré nem szű­kült Az áruellátás színvonala, az ipar és kereskedelem együttműködése lényegesen nem javult Az árukínálat nem követi a turizmus által okozott hullámzó keresletet, ezért egyes élelmiszerekből többször volt hiány hét vége­ken, főleg Egerben. A DOLGOZÓK VÉLEMÉNYE NÉLKÜL A megyei pártbizottság a határozat végrehajtása érde­kében intézkedési tervet dol­gozott ki és fogadott el az 1975-ös gazdasági, gazdaság­politikai feladatokra. A já­rási-városi pártszervek —az aktívaülésen megjelölt fel­adatok figyelembevételével — a megyei pártszervekkel szinte egyidőben készítették el a saját területükre szóló intézkedési terveket, vala­mint ellenőrizték, segítették az üzemi feladattervek ké­szítését. A területi, az üzemi pártszervek, a pártalapszer- vezetek többsége is jól hasz­nálta ki a pezsgő politikai életet — a pártértekezlete­ket, a vezetőségválasztó tag­gyűléseket — az aktuális gazdaságpolitikai helyzet, il­letve a területen jelentkező tennivalók ismertetésére, a megvalósításra történő moz­gósításra. A megyei tanács takaré­kossági feladattervet készí­tett, a szakigazgatási osztá­lyok az irányításuk alá tar­tozó vállalatok felkészülését segítették, ellenőrizték. A Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsa is meghatároz­ta a szakmai megyebizott­ságok és üzemi szakszerve­zeti szervek feladatait. A KISZ megyei, járási, városi bizottságai külön intézkedé­si tervet ugyan nem készí­tettek, de széles körben is­mertették meg a megyei pártbizottság 1975. január 31-i határozatát és az ebből rájuk háruló feladatokat. A gazdasági egységek zö­me is készített intézkedési terveket. Kevesebben komp­lex, a hatékonyságot hosszú távon is növelő feladatokat állítottak be a programba. A többség csupán az anyag- és energiamegtakarítást vélte fontosnak, illetve erre konk­rét utasításokat, normákat szabott meg felügyeleti szer­vük. Az eszközökkel való gazdálkodás javítása, a mun­kaidő-veszteségek csökkenté­se a kisebb üzemek, telepek többségénél leginkább álta­lánosságban, vagy egyálta­lán nemi szerepel a tervek­ben. Több élen járó vállalat­nál megértették azt is, hogy az intézkedési (takarékossá­gi) tervek készítése nem cél, hanem a vezetés munkáját segítő eszköz. Ennek megfe­lelően részletes, konkrét, a gazdaságosságot növelő fel­adattervek születtek. Kevés­bé értették meg a feladatot, annak nagyságát, komplexi­tását a kisebb ipari üzemek, , a mezőgazdasági és kereske­delmi szövetkezetek vezetői. , Az üzemi intézkedési ter­veknek azonban csak kiseb­bik része készült úgy, hogy a dolgozók Véleményét elő­zetesen • kikérték és javasla­taikat a tervezett intézkedé­seibe beépítették. Többek kö­zött ez is az oka, hogy a dolgozók széles tömegeit nem sikerült megfelelően aktivi­zálni, mozgósítani a határo­zat végrehajtására. A gazda­sági vezetők többsége — a felügyeleti szervek részéről érkező utasításra várva — késve kezdte meg a munkát, és önállóan addig igen ke­vés érdemi tartalékfeltáró elemzést, intézkedést tett. Ez általánosságokhoz, a közpon­ti normák beépítéséhez, álta­lában spórolóshoz vezetett.1 Az intézkedési tervek ilyen sablonos, utasításra való ké­szítése arra enged következ­tetni, hogy gazdasági veze­tőink, de alapszervezeteink egy részénél is évek óta nem sikerült leküzdeni a szűk cső- port, illetve egyéni érdekek előtérbe helyezését; nem ér­tették meg kellően az inten­zív gazdálkodással járó fel­adatok nagyságát, komplexi­tását és nem készültek fel azok mí^oiciasáíA, A KOMMUNISTÁK FELELŐSSÉGE A KB határozatával köz­vetlen összefüggő — ismer­tető és értelmező — tevé­kenységen túl a megyei párt- szervek folyamatosan fog­lalkoztak a Központi Bizott­ság határozatából, illetve a saját intézkedési tervből adódó feladatokkal. Több üzem vezetőjét, pártszerve­zetét számoltatták be a he­lyi intézkedésekről, illetve annak eredményeiről. A megyei párt-végrehajtó­bizottság, a gazdaság- és szövetkezet poli t i k a i < bizottság a gyártmányszerkezettel, a kiemelt beruházással kap­csolatos több előterjesztést és más komplex gazdaságpoli­tikai jelentést tárgyalt meg, hozott határozatot, tett ja­vaslatot a feladatokra. A járási-városi pártszer­vek a KB decemberi határo­zata végrehajtását igen nagy aktivitással kezdték meg. A titkári értekezletek, aktívaülések után havonta számoltatták be a fontos gazdaságpolitikai kérdésekről, az üzemeket, a szövetkeze­teket. A beszámoltatások egy részénél a munkáskollektí­vák véleményét előzetesen megismerték, hogy a felada­tok meghatározása reális le­gyen. Folyamatosan ellen­őrizték! területükön a ki­emelt beruházásokat, szerve­ző munkával is segítették a gazdasági tevékenység javí­tását A járási-városi pártezer. vek operatívabban végzik munkájukat, azonban a ha­tározattal ellentétes tenden­ciák felszámolása még kö­vetkezetesebb politikai mun­kát igényel. A pártalapszervezetek egy része a gazdaságpolitika mun­ka operativitását félreértel­mezi. Ez megnyilvánul ab­ban is, hogy indokolatlan esetben és gyakorisággal in­tézkednek termeléspolitikai kérdésekben (például anyag- beszerzés). Nem sikerült megszüntet­ni azt a hibás gyakorlatot sem, hogy az alapszerveze­tek, de nemegyszer az üze­mi pártszervek egy része is igénytelenül elfogadja az alacsony színvonklú, beszá­molót, jelentést, nem határoz meg űj feladatokat, nem kö­telezi a kommunista gazdasá­gi vezetőket az űj helyzet­nek megfelelő intézkedések megtételére. Tapasztalható, bogy a gazdasági vezetők súlyos gondokat kisebbíte­nek az alapszervezet előtt, elhallgatják a valódi hely­zetet, nem merik őszintén kérni a kommunisták segít­ségét a hibák felszámolásá­hoz. Kevés helyen tapasztal­ható, hogy a párttagok egyé­ni megbízatása a gazdaság- politika egy-egy témájára irányulná, gyakoribb a mun­kaköri kötelesség jó teljesí- tesere való felhívás. Az üzemi szakszervezetek zome sem nyújtott megfele­lő segítséget a pártszerveze­telmek, gazdasági vezetők­nek a munkafegyeleVn szi­lárdításához, a munkaidő ki­használásának növeléséhez. megélénkült A BERUHÁZÁSI TEVÉKENYSÉG A végrehajtó bizottság irá- sos jelentéséhez kapcsolódva Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára szóbeli kiegészítésé­ben többek között elmon­dotta, hogy a beruházási munka színvonala, hatékony­sága, jövő fejlődésünk meg­alapozása szempontjából nagy fontosságú tevékenység. A kormány által kiemelt egyedi nagyberuházás, a Bél­apátfalvi Cementgyár előké­szítése, kivitelezése — az Ál­lami Tervbizottság előzetes döntése alapján — kezdetét vette. 1975. év végiig vár­hatóan 300 millió forint pénz­ügyi és csaknem 500 mil­lió forint műszaki teljesítés várható. A pártbizottság sze­rint a beruházás megvalósí­tásának eddigi üteme elma­rad a tervektől. Egyrészt a dolgozók elhelyezését, ellá­tását szolgáló létesítmények átadása késik, másrészt az alapberuházás kivitelezésé- üteme lassúbb a& indo­koltnál. Az utóbbi hetekben — a megyei pártezervek kez­deményezése alapján — az Építésügyi és Városfejlszté- si Minisztérium intézkedései nyomán a kivitelezés fel­gyorsult. A beruházási tevékenység­ben tapasztalt élénkülés vár­hatóan év végéig fennma­rad. A beruházásokra for­dított összeg mintegy 30 százalékkal haladja meg az felőző évit. Ebben — a ce­mentgyári beruházáson túl — szerepet játszik a mezőgaz­dasági tsz-ekben a szakosí­tott termelés további terje­dése és az ehhez szükséges gépek, gépi berendezések be­szerzése. Ezután arról szólt, hogy az I—III. negyedévben az ipari termelés alakulása va­lamelyest I kedvezőbb, mint az I. félévben. Ebben meg­határozó szerepe van a Tho- rez Külfejtései Bányaüzem és a Gagarin Hőerőmű ter­melésnövekedésének. A két létesítmény együttes terme­lése azonban elmarad a tervezettől. Az ipari terme­lést kedvezően befolyásolta n cukorgyárak korábbi kez­dése, miután a IIL negyed­évben mintegy 28 százalék­kal termelt többet a megye két cukorgyára, mint egy, évvel korábban. GYORSÍTANI KELL AZ ŐSZI MUNKÁLATOKAT Az őszi betakarítási, veté­si és talaj-előkészítési mun­kák jó ütemben folynak — mondotta a továbbiakban. Az időjárás továbbra is kedvez az őszi mezőgazdasági mun­kák végzésének. Az utóbbi két hétben már inkább a száraz talaj okozott gondot, mert nehezebbé vált a vető­szántások elmúnkálása, a megfelelő minőségű vetőógy készítése. A kukoricabetakarítás el­végzése az egyik legfonto­sabb feladat az őszi betaka­rítási munkák közül, mivel 35 000 hektár a megye kuko- ridatermő területe. A beta­karítást 75 százalékban gépekkel végzik. Október kö­zepéig a terület 35—40 szá­zai ékáról takarították be a kukoricát, 42—43 mázsás hektáronkénti hozammal. Az előző évekhez képest lénye­gesen kedvezőbb — 25—30 százalék — a betakarított kukorica nedvességtartalma,, s ez a szárításnál jelentős fűtőanyag-megtakarítást tesz lehetővé. Mezőgazdasági ' üzemeink, ez év Őszén 3000 hektár tér-' mőterületről szedik a cukor­répát. Ez a feladat 700 hek­tárral nagyobb az egy év­vel korábbinál. Napjainkig a cukorrépa-terület mintegy 45 százalékáról takarították be a termést, 320—330 mázsás hektáronkénti eredménnyel. Szeptember végére és októ­ber első hetében az üteme­zésnél nagyobb mértékű ré­paszedés torlódásokat oko­zott. Az utóbbi tiz napon a répatermelő gazdaságok be­takarítási üteme és az áru­átvevő, feldolgozó kapacitás közötti egyensúly helyzete javult. A burgonya betakarítása lényegében befejezést nyert, mintegy 1830 hektárról 120 —130 mázsás hektáronkénti átlagterméssel. A burgonya felvásárlása, tárolása, érté­kesítése terén jelentősebb gondjaink nincsenek. Az őszi betakarítású zöldségfélék ter­mőterülete mintegy kétezer hektár nagyüzemeinkben. Ed­dig a terület 90—95 száza­lékáról takarították be a ter­mést. Gazdaságaink a szőlöszüre- tet ez évpen — a szürke­rothadás miatt — jóval ko­rábban kezdték, mint az előző években. Október kö­zepére a szőlő betakarítását mintegy 90 százalékban vé­gezték el. Az eddigi ered­mények alapján azt mond­hatjuk, hogy a szőlőszüret eredménye, a körülbelül húszszázalékos veszteség el­lenére, mind mennyiségben, mind minőségben kedvezőbb lesz az egy évvel korábbi­nál. A mezőgazdaság dolgo­zói mellett elismerésre méltó munkát végeztek a szüret munkáiban a megye közép­iskolái, a szakmunkáskéfző intézetek és tóiskolák tana» lói. Az őszi vetéeelőkészítő ta­lajmunkákat megyénkben összesen 63 000 hektár terü­leten kell elvégeznünk. Ed­dig az előirányzat 90—92 szá­zalékát teljesítették. Megyénk mezőgazdasági üzemei az őszi búza vetés- területét 54 300 hektárra nö­velték. Eddig az előirányzat 38—10 százalékát vetették el, amely időarányosan nem tekinthető kielégítőnek. Ügy látjuk, hogy gazdasá­gaink vezetőinek konkrét in­tézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy min­den napot, s a nap minden óráját használjuk ki és ves­sünk. Felelősséget érezve a jövő évi kenyérgabonáért, azt kérjük a mezőgazdasági üzemek vezetőitől, dolgozói­tól, hogy szombati, vasárna­pi napokon is végezzék a vetési feladatokat. Tanáesi szerveink segítsék elő a munkájukat. Járási-városi pártbizottságaink politikai munkával támogassák, ellen­őrizzék az őszi vetés mi­előbbi befejezését A mezőgazdaság kérdései­nek még egy fontos terüle­téről szólt: nevezetesen a háztáji gazdaságok szerepé­ről. Ügy látjuk — mon­dotta —, hogy a háztáji ad­ta lehetőségeket nem hasz­náljuk ki megfelelően. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a háztájiban jelentős állati férőhelyek kihaszná­latlanok. A jövőben minden mezőgazdasági tsz és állami gazdaság tekintse a háztáji gazdálkodást a közös gazda­ság részének és konkrét in­tézkedésekkel, a feltételek megteremtésével kell ösztö­nözni a termelési kedvet. KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK A következőkben a gaz­dasági munka néhány olyan területéről beszélt . az elő­adó, amelyek terén nem ki­elégítő mértékű a tartalékok feltárása, hasznosítása, ahol a gazdasági vezetés intézke­dései nem hozták meg a várt eredményt és a párt gazdaságszervező munkája sem bizonyult 'elég haté­konynak. Az egyik ilyen terület' — mondotta — a termelöberen- dezések kihasználása. Az el­múlt csaknem 15 év az álló­eszközök fejlesztésében, kor­szerűsítésében, az ipari és mezőgazdasági termelőerők megyén belüli arányosabb elhelyezkedésében minőségi változásokat eredményezett. A megye iparában az álló­eszközök bruttó értéke az 1963. évi 6,5 milliárdról 1975-re 22—23 milliárd fo­rintra nőtt, s ennek 55 szá­zaléka gépi berendezés. Ér­demes szólni arról is, hogy megyénk szocialista mező- gazdaságában ez idő alatt az állóeszközök értéke 1,6 milliárdról 6 milliárd forint­ra emelkedett. Ugyanakkor nem nyugod­hatunk bele abba, hogy az eszközök kihasználása es hatékonysága az elmúlt évek­ben nem javult, hanem rom­lott. Elgondolkodtató számunk­ra az — folytatta a megyei pártbizottság titkára —, aho­gyan a termelőkapacitások kihasználása alakul a me­gye szocialista iparában. A műszakegyüttható —, amely azt fejezi ki. hogy a mun­kások napi dolgozó létszá­ma hány műszakban oszlik meg —, 1971-től 1974-ig romlott, mivel 1,44-ról 1,39- re csökkent. 1975 eltelt I— 111. negyedévében sem be­szélhetünk javulásról e té­ren. Ha a megye gépipari egységeiben a gépállomány egyharmadának üzemóráit vizsgáljuk, akkor azt tapasz­taljuk. hogy lényeges kü- * lönbség van az egyes műsza­kok terhelése között. A má­sodik műszakban ugyanis fele annyi üzemórát teljesí­tenek mint az első műszak­ban, a harmadik műszakban pedig igen Kis mértékű az üzemórák száma. Az előzőeken túl az is gondunk, hogy a gépállo­mány átlagos kihasználása és'az automate, félautoma­ta gebeit kihasználást torén lényeges különbség nlncsil Behoznak nagy értékű, nagy termelékenységű gépeket, technológiákat, de kiha®- náltságuk nem, vagy nem sokkal jobb az ágazat átla­gánál. Ügy látjuk, reális az a következtetés, hogy a ter­melést több területen szá­mottevően növelni lehet a meglevő gépekkel, beren­dezésekkel is. Ennek legje­lentősebb tartaléka az új, a korszerű gépek kihasználá­sának fokozása, az első mű­szakban üzemelő gépek jobb kihasználása és a második műszak arányának növelése. Ahhoz, hogy a helyzeten kedvező irányban Változtas­sunk, mindenekelőtt ' konk­rét üzemi, munkahelyi in­tézkedésekre van szükség a különböző szintű gazdasági vezetők részéről. A politikai munkában pedjg a munká­sok körében kell érvelnünk az eszközkihasználás nép- gazdasági, vállalati fontos­ságáról. MUNKAIDŐ: SOK A VESZTESÉG A megye gazdaságának gyors fejlődése többek kö­zött azt eredményezte — mondotta az előadó —, hogy tovább nőtt a foglalkozta­tottság színvonala. Ma már a munkaképes férfilakosság foglalkoztatottsága teljes, to­vább nőtt a női lakosság foglalkoztatottsági szintje,' bár ez utóbhinál vannak még tennivalóink. Hangsúlyozta az előadó, hogy a hozzávetőleges szá­mítások alapján a munka­időnek 20—25 százaléka megy veszendőbe. Természe­tesen ez több tényezővel, kö­rülménnyel függ össze Szere­pet játszanak ebben az anyag­áé alkatrészellátás nehézsé­gei, és azt is látnunk kell, hogy e kiesések .kisebbik része — például fizetett sza­badság, gyógykezelésre, or­vosi vizsgálatra fordított idő — törvényeink által bizto-; sítotti mindeswlova dolgozók­ról való gondoskodás fontos intézkedései. A munkaidő realizálható tartalékai a munkanapon belüli kieséseknél találha­tók. Ezt bizonyítják az 1971 —74-es évek adatai, de iga­zolja azt az 1975-ös év is, amikor a munkanapon be­lüli kiesések tovább nőttek. 1975. II. félévében a mun­kások egy teljesített mun­kanapjának átlagos hossza — túlórák nélkül — 7,76 óra, 1,1 százalékkal rövidebb, mint az előző év azonos idő­szakában volt. Ha e számo­kat egy teljes év átlagában vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy az egy mun­kásra jutó teljesített mun­kaóra 1971-ben 1944 óra, 1975-ben várhatóan 1900 óra i lesz, 44 órával kevesebb, te­hát, mint a XV. ötéves terv első évében volt. Ezek a ki- „ esések elsősorban az üzem- és munkaszervezés hiányos­ságaira — az anyag, az al­katrész, a szerszám, a rajz hiánya — vezethető vissza. De ide tartoznak a tervsze­rűtlen javítások, a gyakori gépátállítások is. E kérdés kapcsán arról is szólnunk kell, hogy amíg a megye iparában és építő­iparában az eltelt nyolc év alatt az alkalmazotti lét­szám 66 százalékkal nőtt, a munkáslétszám csak 36 szá­zalékkal növekedett. Az al­kalmazotti létszám növelésé­ben természetes dolog a mérnökök, technikusok, te­hát a magasabb képzettségű szakemberek számának emel­kedése, akik nélkülözhetet­lenek a korszerű automata gépek üzemeltetésében. Az azonban már nem termé­szetes, hogy évről évre to­vább romlik a munkások és adminisztratív alkalmazottak aránya megyénk ipari és építőipari üzemeiben. Világosan látnunk kell, hogy gondjaink egy része kapcsolatos a termelés, a gazdálkodás ütemtelenségé- vel, a szervezetlenséggel, a vállalat, a szövetkezet szer­vezettségi, vezetési színvona­lával, a káderhelyzettel. Nagy fontossággal bír an­nak hangsúlyozása is, hogy • (F-olgtatás 3. oldalam

Next

/
Oldalképek
Tartalom