Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

A tanácsok és a lakosság segítségével / Erőteljesen fejlesztik a postahálózatot Heves megyében is Hevesben Is régi anekdo­taként emlegetik, hogy annak Idején így igazították útba az érdeklődőt, ha a postát ke­reste a faluban: „a hivatalt könnyű megtalálni, ott van, ahol a legrosszabb ház.. S hogy nincs ebben sok túl- xás — arról sajnos ma is meggyőződhetünk még egyik­másik helyen. Jóllehet, a felszabadulás óta, különösen pedig az utóbbi években so- kát változott, javult a hely- zet — új, korszerű, szemre is tetszetős postahivatalok szü­lettek Andornaktályán, Fü­zesabonyban, Gyöngyösön, Gyöngyössoiymoson, Hatvan­ban, Horton, Lőrinciben, Lu­dason, Makiáron, Mátrade- recskén, Nagyfügeden, Pető- fibányán, Szilvásváradon, Visontán és Zagyvaszántón — a szolgálati helyek némelyi­ke ma is erősen kifogásolha­tó. A példákon nem is kell különösebben gondolkodni: Ivádon valóságos „madárvár” lett az épület, amelynek ab­lakán keresztül történt esz­tendőkön át a különböző ké­rések teljesítése, a kiszolgá­lás, omló-romló épület adott otthont az egerbaktai, mátra- ballai hivataloknak,' hogy csupán néhányat említsünk. Nos, ezek után érthetően öröm arról értesülni, hogy a már korábban kezdett fej­lesztés az idén minden eddi­ginél nagyobb ütemben foly­tatódik. Mint Kállay Lajos, a megyei hivatal vezetője el­mondta: az igazgatóság mintegy nyolcmillió forintos beruházásával, a tanácselnö­kök. tanácsok és a lakosság rendkívül értékes támogatá­sával 15 községünkben épül az idén új posta. Az egri já­rásban Egerbakta, Fedémes, Istenmezeje, Ivád, Kisfüzes, Mátraballa, Váraszó; a fü­zesabonyi járásban Sziha- lom; a gyöngyösi járásban Domoszló, Gyöngyösoroszi, Kisnána, Visonta; a hevesi járásban pedig Átány, Boco- nád és Tarnaszentmiklós gaz­dagodik az igényeknek meg­felelő létesítménnyel. Csupa olyannal, amelyekben a szol­gáltatások az előzőekkel ösz- szehasonlíthatatlanul tökéle­tesebbek lesznek, a kiszolgá­lás minden tekintetben kul­turálttá válik. — Rendkívül pozitív az a segítőkészség, amellyel köz­ségeinkben találkoztunk — hallottuk a megyei hivatal vezetőjétől. — A tanácsok telket, sőt kivitelező kapaci­tást biztosítanak elképzelé­seink valóra váltásához. Tár­sadalmi munkát szerveznek, s a falubeliek közül ki-ki készséggel részt vállal a fel­adatokból. A pétervásáriak jó szándékát, amellyel az ivádiak, kisfüzesiek gondját akarják csökkenteni mielőbb, vagy mások törekvéseit, erő­feszítéseit egyaránt említhet­ném a nagy igyekezetből. S természetesen a postás dol­gozók is lelkesen végzik ten­nivalóikat: a műszakiak szocialista brigádjai — mun­kaversenyükben — külön ígéretet tettek arra, hogy az elkészülő épületekben soron kívül teljesítik megbízásai­kat. Például a hírközlő be­rendezések felszerelését, üzembe helyezését. Ha a len­dület a későbbiekben sem hagy alább — amire minden reményünk megvan — a ter­vekből, a programból mie­lőbb valóság lesz. S így el­érjük ezzel a vállalkozással, hogy a hálózatunk csaknem 90 százalékát mondhatjuk már korszerűnek, a minden­napi követelményeknek megfelelőnek. Mindezek mellett a közel­jövőben új postahivatal nyí­lik a megyeszékhelyen is, a Csebokszári városrészben, s tovább javítják a kézbesí­tést. Az újságok, levelek to­vábbítóinak munkáján elő­szállítással kívánnak köny- nyíteni: Eger 28 pontján he­lyeznek el rövidesen tároló­ládákat, amelyekbe az elosz­tóból gépkocsin érkezik majd a küldemény. Amit így már az egyes körzetek dolgozói nem a hivatalból, hanem in­nen vihetnek címzetteíkhez. Könnyebbé, gyorsabbá válik így a feladatok elvégzése — ami mindkét részről újabb öröm. Gy. Gy Éttermek, pincérek, vendégek 11 binnel. — Nos, ehhez mit —- Így fordulhat elő, ho Dr. Simon Pál nehézipari miniszter nyitotta meg a XV, kőolaj* és földgázipari vándorgyűlést Balatonfüreden Vasárnap dr. Simon Pál nehézipari miniszter Bala- tonfüneden megnyitotta a KV. kőolaj- és földgázipari vándorgyűlést, amelyet az Országos Magyar Bányásza­ti és Kohászati Egyesület rendezett A 450 résztvevő között a hazai szakemberek mellett 16 országból 180 kül­földi vendég vesz részt az eszmecserén. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter a plenáris ülésen a kőolaj- és földgázipar energiapolitikánkban betöl­tött szerepéről beszélt. Az onszág energiafelhasz­nálása az elmúlt két és fél évtized alatt évente átlago­san 4—5 százalékkal növeke­dett, közben azonban a szén- hidrogének részaránya 11 százalékról 50 százalék fölé emelkedett — mondotta. — Az 1974-es esztendőben el­végzett felmérés azt bizo­nyította, hogy az energia­szerkezet ilyen mértékű át­alakulása következtében a népgazdaság beruházási igé­nye évente 5—7 milliárd fo­rinttal kevesebb volt. A szénhidrogének nagyobb ha­tásfokú eltüzelésével a fel­használók megtakarítása több milliárd forintra tehe­tő. A timföldgyárakban. a cement, az üveg- és kerá­miaiparban a fajlagos ener­giafölhasználás a szénhidro­gének alkalmazásával 25— 10 százalékkal csökkent. Kevés olyan európai or­szág van — mondotta to­vábbá —, amely mint ha­zánk — a teljes műtrágya- gyártását földgázalapon va­lósítja meg. Ugyanakkor a vaskohászatban, az acélipar­ban is kihasználják a föld­gáz alkalmazásának minő­ségjavító,' önköltséget csök­kentő előnyeit. A gázfelhasználás előnyeit a lakosság közvetlenül is érezheti. Az ország háztar­tásainak jelenleg 65 száza­léka vezetékes vagy palac­kos gázellátásban részesül. Terjed a lakások gázzal va­ló fűtése is. A továbbiakban a nehéz­ipari miniszter a tőkés olaj­válság magyarországi hatá­sairól, következményeiről be­szélt. Dr. Simon Pál elmondot­ta, hogy a Szovjetunió 1976 és 1980 között tovább növe­li hazánkba nyersolajex­portját, még ebben az év­ben megérkezik az import szovjet földgáz is. A szovjet szénhidrogéneknek döntő je­lentőségük van a magyar iparban, ugyanakkor nem tudunk lemondani a harma­dik .országból kemény valu­táért vásárolt nyersolajról sem. Éppen ezért alapvető követelmény a jövőben az olajtermékkel való takaré­koskodás és a racionális energiagazdálkodási szemlé­let kialakítása. Az ötödik ötéves tervvel kapcsolatosan leszögezte a miniszter, hogy a Nehézipari Minisztérium mindent meg­tesz azért, hogy a hazai földből több nyersolajat, földgázt termeljünk, hogy megépüljenek a szállító ve­zetékek, elegendők legyenek a finomítók kapacitásai, a termékek tárolása, elosztó­értékesítő hálózat egyre kul­turáltabb szénhidrogén-fel­használást tegyen lehetővé. A négynapos vándorgyűlé­sen szekcióüléseken beszélik meg a műszaki fejlesztés és az ezzel kapcsolatos tudo­mányos kutatások legújabb eredményeit. Napirendre ke­rülnek a nagy mélységű fú­rások technológiai problé­mái, a távvezetékek építésé­nek korszerű módszerei, megbeszélik, miként lehet a kőolajat és a földgázt kiter­melni a lakott területeken és foglalkoznak a számítástech­nikai módszerek alkalmazá­sával a kőolaj- és földgázter­melésben. (MTI) A „jatt”, meg e gehin Dr. Nagy Sándorral, a Panoráma nemrég kineve­zett fiatal igazgatójával ülünk egymással szemközt. Elemér bácsit idézem: — „Fejétől... a hal”? — Igen, ebben sok az igazság, egyelőre azonban még nem tekintem szemé­lyes bírálatnak, hiszen lénye­gében még csak most ismer­kedem a munkakörömmel. De egy-két olyan tapasztala­tét már szereztem, hogy ha hamarabb tudom, talán el sem vállalom ... — Például? — Palóc vacsorákat, este­ket rendeztünk az Ágiig rendezvénysorozatában. Az utolsó palócrendezvényt meg­előző napon bejött a köz­pontba az itt dolgozók kö­zül négy pincér és közölték, hogy azonnal kilépnek, ké­rik a munkakönyvüket. Ne­kik teljesen mindegy, hogy mit írunk bele, csak adjuk ki. Itt mindenki kérte őket, legalább erre az egy estére maradjanak még. hiszen senki sem tudja helyettesí­teni őket. — De nem, arról szó sem lehet, ők mennek. És el is mentek. — Miért volt olyan sür­gős? — Gebint kaptak Noszva- jón az ÁFÉSZ-től. Hovato­vább ott tartunk, hogy han­gos kezitcsókoiommal kö­szönünk előre a pincérek­nek, csak itt ne hagyjanak bennünket. Vendéglátóipari dolgozók­ról van szó tehát. Szakmun­kásokról és gyakorlott, de nem — szakmunkásokról. Akiktől munkahelyszeretetet nem is szabad várni. És érv még a más munkahelyeknél jóval nagyobb jövedelem sem lehet. A munkaerkölcs a na­gyobb „jatt”, meg a gebin függvénye. Hallottam, hogy a Kaza­matában szigorúbban keze­lik a pincérek mulasztásait, fegyelmezetlenségeit. Ha ne­talán ittasan megy be, nem dolgozhat, igazolatlan napot kap, levonnak tőle egyheti borravalót. Ha lóg, vagy udvariatlan a vendéggel, szintén „jatt”-megvonással sújtják. — Mit szólsz hozzá? — kérdeztem egyetemista is­merősömtől, aki a vakáció­ban itthon pincéreskedett. — Semmit. A pincért így nem lehet megfogni. A pénzt, amit levonnak tőle, más úton be tudja hozni. Érthe­tő? .. .pincér is lehet — Mit szól hozzá, vezető kartái-s, hogy ilyen dolgok vannak? — kérdezem az Unicornis szűkös irodájában Fitala Endrétől, és elmesé­lem neki a palócnapokat, meg a négy pincért a ge­— Sajnos — mondja —, sajnos. Kár értük, itt dol­goztak nálam, ismerem őket. Jo szakemberek. Á hozzájuk hasonlók miatt éri sok kri­tika a szakmát, pedig sok becsületes emi>er is dolgo­zik itt. Aztán a másik elkép­zelés, hogy a felszolgáló szakmában nem kell dol­gozni. csak egyszerűen be- söprik a pincérek a pénzt! Én ennek ellenére egy ter­melési tanácskozáson bátor­kodtam elmondani, hogy a pincérek fizetését is rendezni kéne már! Talán el sem hi­szi, húsz éve 600 forint alapfizetést állapítottak meg nekik, és még ma is any- nyi. — Valahogy _ mégis elten­gődnek. — A forgalmi jutalék ad­ja a fizetés nagyobb részét, ez nagyjából kétszerese az alapbérnek, ami szintén nem sok. Pedig szerintem a for­galmi jutalék az, ami len- dílőkereke lehetne a pin­cérek munkájának. Mert képzelje csak el, milyen do­log az, hogy 60—40 évi mun­ka után nyugdíjba megy egy pincér, és jó, ha 2000 forint kijön neki nyugdíjalapként! Mennyi panasz és javaslat elhangzott már emiatt szak­mai körökben, mégsem vál­toztatnak rajta...! — Mit gondol, miért nem? — Nyilván, a borravaló. Ha ezt is beleszámítjuk, ak­kor azt lehet nipndani, hogy' ma sem rosszul kereső em­berek. — Bizonyára van is von­zása a szakmának? — Ne higyje. Most már csak a legrosszabbak jönnek ide, akik máshol nem tud­nak elhelyezkedni. Most be­szélgettem például hat sza­kácstanulóval. Tudja, hány akar közülük valóban sza­kács is lenni? Kettő. Más­kor meg egy sem! Ezt érzi a yendég is, hogy nem kel­lő intelligenciájú emberrel áll szemben. Mi pedig olyan helyzetben vagyunk, hogy udvarolni kell, különösen szezonban, mert .kapja ma­gát és lemegy a Balcsira. Mert az mindent felszippant nyáron, a telet meg áthúzza valahogy. Egyébként, ami a mi éttermünket illeti, nem használjuk ki a maximális haszonkulcsot. És ha engem kérdez, azt is meg kell mon­danom, hogy szerintem nem érjük el a II. osztályú szín­vonalat. Mások szerint vi­szont az Unicornis közel áll az I. osztályhoz. Az igazság talán a kettő között van, ki tudja? \Az viszont kétségte­len, hogy a mostani fel­szolgáló garnitúránk gyen­gébb, mint az öt évvel ez­előtti volt. A régi garnitú­rából sokan más helyre ke­rültek üzletvezetőnek, és most nem tudjuk pótolni azokat az embereket, akik jók voltak. Szocialista brigádvezelők tanácskozása Füzesabonyban (Tudósítónktól.) Füzesabony nagyközségben ízel másfél száz szocialista ieád dolgozik. Ez évben ir harmadszor került sor ségi szinten az üzemek, ázmények és szövetkeze- szocialista. illetve mun- í brigád-vezetőinek tanács­ozására. A legutóbbi meg- >eszélésen az MSZMP KB 974 decemberi határozata végrehajtásának tapasztala­ta**. Ismertették, majd a KB IWÜ július 2-i értékeléséből Median • nocUlista brigá­dokra háruló feladatokat vi­tatták meg. A tanácskozáson a nagy­községi KISZ-bizottság fel­hívással fordult a szocialis­ta brigádokhoz, hogy csatla­kozzanak az „Egy nap Fü­zesabonyért” társadalmi munkaakcióhoz. A brigádválalások teljesí­tése érdekében javaslatok hangzottak el a járási-nagy­községi művelődési központ szeptemberben kezdődő ok tatási, kulturális programjá­hoz is. _ gagfttvarv József Új szarvasmarha-kombinát Agárdon Az Agárdi Állami Gazda- alkalmas korszerű istállók- képem aa ffj kombinát bor­ig Elza-majori kerületében adták át rendeltetésének az új sv~rve -m?rh a -kombinátot. Az ezer tehén befogadásán: ban minden munkafolyama­tot gépesítettek. A szarvas­marha-állományt az TTSA- búl V diöcii Vivtt c* jjéwvi A júistállójábaaj (MTI SSfl» Ä 3ässa Csa­most több olyan is akad, aki elfordul, ha meglátja, hogy vendég érkezik? — Erre azt tudom monda­ni, hogy nemrég megkérdez­tem egy fiatal felszolgáló se­gédet, amikor kevesellte a jattot, hogy — mennyit ke­resel? Ö azt mondta, négy­ezret. Erre tudomására hoz­tam, hogy a konyhafőnök nem keres enny.í. . — Beszélhetnek egyikük­kel én is? — Persze — mondja a főnök, és már int is egy fekete hajú, hosszúra nőtt pincérnek. — Gyere csak ide. fiam —, aki leül hozzánk, és bemutatkozik: — Kiss Joa­chim vagyok, egy éve dolgo­zom segédként, itt szabadul­tam fel — Mennyi a jövedelme? — A jövedelmem? Az vál­tozik. Az alap 601),—, a szá­zalék változik. Télen 1200— 1400.—, nyáron meg., hát... 1500—1600. — Mennyit tud megspó­rolni belőle? — Én Kömlőn lakom a szüleimnél, úgy hogy havi 500-at. — Nem kevés ez? Hiszen borravaló is van ... — Igen, úgy havi 2000 körül, — És 4000 forint körüli jövedelemből csak 500-at tud félretenni ? Ilyen körülmé­nyek között?! — „Hát... igen — és néz ártatlanul. — Eredetileg er­dészetire jelentkeztem, do ott nem vettek fel. — És a kollégái? — Velük is hasonló • helyzet. Elmegy a fiatalember, és néhány szót még váltunk a vezetővel. — Látja, ez a helyzet — mondja. — Mégis azt mon­dom, hogy óriási fizikai és szellemi munkát végeznek. Ötvenfokos hőségben, plusz az üzlet esetleges technikai hibái... Olyan sok a gond, hogy akik nem ismerik a vhelyzetet, el sem hiszik. Én meg azt mondom, aki saj­nálja a pincértől a pénzt, az csinálja utána. Mert nem­csak miniszter lehet valaki, lehet pincér is. — Legfeljebb fgy többet keres, főleg, ha kicsit vasta­gon fog a ceruzája ... — Ha valaki becsapja a vendéget, az felháborító. En­nél nincs is undorítóbb — mondja ő, és én nem vitat­kozom. , Fél liter bikavér — bosszúság ellen Délre jár az idő, megtelt a Kazamata. Egyik asztalnál magányos férfi ül, megen­gedi, hogy mellé telepedjek. ö már jó tíz perce itt van, de pincért még nem látott. A továbbiakban együtt vá rakozunk. Kisbartha Péter nek hívják, soproni, és sze réti a jó ételt, meg a jó bort. És a jó kiszolgálást —. de ez úgylátszik, hiánycikk Egerben —. mondja és hal vány mosoly mögé rejti bosszúságát. Végre azonban előkerül a pincér, de el is menne az asztal mellett, ha ra nem szólnánk: — Lenne szíves végre idej jönni?! Egy fél órája várunk magára! — Talán a velszi herceg­re, nem?! — Mielőtt megverne ben­nünket, hozzon étlapot! — És még valami hézag? — Fél liter bikavér — bosszúság ellen. Először megérkezett a bor. s nagy sokára az étel is. A bikavérről azt mondta a vendég, hogy Sopronban ke­resve sem lehetne találni ilyen savanyút, az ételt pe­dig visszaküldte, mert hide'’ mócsingos, csupa ín — egy­szóval ehetetlen volt a hús (Szerencse, hogy most r~" tudiuk: mióta új brigád" ■ tó van a Kazamatában ' óta minden megvv* Ha így van, örü'ünv mert éppen id He v ' (Fotyta*.*':* ' B. KUN TÍG Következik: JANCSIKA M. NE VACAKOLJ Tizenhat ország szakemberei r ■ rr I | n _ a résztvevők kozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom