Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
T m y-'-Y • -agtia-y-ü::'d Elektronikus adatfeldolgozásra készítik elő az örökítés betegségben szenvedő személyek tenyerlenyomatait. T udományos „ternyér jóslás 1 9 Köztudomású, hogy az ujjhegy rajzolata — az ún. ujj- lécrajzolat — mindig egyéni. minden embernek más.az ujjlenyomata. Több milliárd ember ujjlenyomata között sem találtunk két azonosat, ami értékes támpontot nyújt a személyazonosság megállapításánál. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy a tenyérvonalak is fontos információk hordozói, sőt a talpon húzódó vonalak, barázdák is sok mindenről tájékoztatást nyújtanak a szakember számára Ezek nem annyira a bűnüldözőket érdeklik, mint inkább az orvosokat, akik az ívesen, hurkol tan, vagy koncentrikusan lefutó vonalakban felismerik bizonyos betegségek jellemzőit. A tenyér vonalait már a görög és római természet- t adósok is ismerték és tanulmányozták. Az összefüggések feltárásában azonban nem jutottak messzire, így az egész kérdés sok évszázadra a babonaság, majd a szélhámos „jóslások”, mocsarába süllyedt. A kutatók alig egy évtizeddel ezelőtt jötték rá, hogy az ujj- és tenyérlenyomatok rendellenességei kapcsolatban állnak különböző, a születéskor meglevő (úgynevezett „világra hozott”) rendellenességekkel. Ez a felfedezés új lendületet adott a további tudományos vizsgálódásokhoz. Így vált lehetővé, hogy a tudományos „tény ér jóslás” egyre biztatóbb eredményeket érjen el. Miről tájékoztat a majomvonal? A tenyérnek három, összehasonlításra alkalmas „fő vonulata” van, amelyeket a tenyérjósok „szív”-, „fej”- és „élet”-vonalaknak neveznek. Ezek a magzati élet harmadik hónapjában kezdenek kialakulni, és végleges formájukat a hetedik hónapban érik él. Előfordul, hogy a két h arán túl futó vonal helyett csak egy látható a tenyéren. Ezt — minthogy a majmok tenyerén is egy vonal található — majomvonalnak (majomráncnak) nevezték el. Az európai embereknél a két vonal egybeolvadása rendkívül ritka, a Kaukázusban vagy Ázsiában lakóknál azonban — teljsen ép testi és szellemi fejlődés esetében is — az összlakosság egy százalékánál lelhető fel az egybeolvadás. (Mindez abból a szempontból érdekes, mivel felfedezték, hogy a tenyéren levő majomránc tízszer gyakoribb a Down-kórban — mongoloid- idiotizmusban — szenvedők kfVroi mini, «y. g>0^7Knágaa embereknél. E módon ez a k romoszóm a-r endell enessé- gén alapuló megbetegedés jól diagnosztizálható, azt is figyelembe véve, hogy erre az elmegyengeséggel járó vele született betegségre az ötödik ujjperec-hajlatának egyes beolvadó vonalai is jellemzőek, amelyek egészségeseknél gyakorlatilag nem ia fordulnak elő. A trirádiusz eltolódása A bőr vonalai minden ember tenyerén úgy helyezkednek el, hogy a tenyér középvonalán egymás felé futó ráncok Y-alakot öltenek. Ennek egyik szára a mutatóujj, a másik a kisujj, a harmadik a csuklóhajlatban levő ránc felé mutat. A három szár találkozási pontjánál az Y középpontja az tin. trirádiusz. Egészséges embereknél a trirádiusz a tenyér középvonalában helyezkedik el. Annak jelentős eltolódása viszont különböző rendellenességekre utal. Megállapították, hogy a kromoszóma -rendellenességben szenvedők tenyerén nyolcszor gyakrabban tolódik el az ujjak felé az Y középpontja, mint normális kromoszómaviszonyok esetében. Egy kisgyermek bőrének a vonalairól meg lehet állapítani, hogy szenvedett-e az anya a terhesség első hónapjaiban rubeolában vagy sem. Mint ismeretes, ez a betegség igen súlyos hatással lehet a születendő csecsemőre. A tenyérvonalak tanulmányozása alapján felfedezhető a leukémia (vérrák), és a bőrfelűlet vonalainak ábrái elárulnak * bizonyos ideg- és szívzavarokat is. Jól bevált a tenyérvonalak vizsgálatának módszere a fenolketonuria (egyfajta enzimbetegség) megállapítására is. Segít a számítógép A kromoszómaeltérések és a bőrrajzolatok összefüggéseinek kutatását megköny- nyíti, hogy az elmúlt évtizedben az ujjak, a tenyér és a talp rajzolatainak rögzítésére érzékeny módszereket dolgoztak ki, és megoldották az elváltozások számítógépes minőségi és mennyiségi értékelését is. A kutatásokban szovjet, amerikai és nyugatnémet tudósok járnak az élen. Szovjet szakemberek már 36 biztos ismérvet állapítottak meg, amelyek alapján következtetni lehet az öröklött betegségekre. Belorusz genetikusok készítették el az örökletes betegségek osztályozásának azt a rendszerét, amelyet az Egészségügyi Vi- láfisssrvezofc » elfogadott. í ETürszs'üálat Az igazgató elhatározta, hogy elveszi titkárnőjét. 0 65 éves, a titkárnő 18. A barátja csóválja a fejét: — Ostobaságot csinálsz! Ha te 85 éves leszel, ő 38! — Hát baj az? Ezek a nők legszebb évei! O — Tudja, egy régiségboltban láttam meg a feleségemet. — Igen? Es mennyit fizetett érte? O Két nénike beszélget: — Találtam egy kitűnő orvosságot! — Mi ellen? — Azt még nem tudom, de nagyon hatásos... O — Az én vőlegényemet a nők tátott szájjatl bá« múlják. — Olyan Adonisz? — Nem fogorvos. O Egy házikert tulajdonosa panaszkodik a szomszédjának: — Ezen a vidéken olyan kemény a víz, hogy öntözéskor letöri a virágokat— O — Mindenkinek azt állítja, hogy ön Napóleon, engem pedig arról próbál meggyőzni, hogy Hamlet — inti a beteget a pszichiáter. — Ün nagyon szimpatikus nekem, doktor úr, ezért úgy döntöttem: önnek megmondom az igazai O A feleség szidja a férjéti — Hogy veszíthetted el a jegygyűrűdet? Ezt képtelen vagyok megérteni! — Pedig egyszerű a dolog. A te hibád volt! — Hogyhogy? — Valamennyi zseben» lyukas! Eltérítés: (Kallus rajzai) A vándormadár A pult innenső ob • dalán áll az egyik, az \ onnansó oldalán a ; másik, a középen pe- : dig egy-egy korsó ; sör áll. A beszélgetés ; úgy folyik, hogy hol ; hárman hallgatnak — ; az egyik és a két kor- ; só sör —, hol négyen ; hallgatnak és ebből ; egy csóválja a fejét, ; Amelyik a fejét csó- ; válja az sem az \ egyik és nem is a másik korsó sör. Természetesen. Az idősebb az előadó, a fiatalabb, a kicsit ló- arcú, a hallgatóság, aki, illetőleg amely időnként felcicceg, vagy fejet csóvál, miközben mindig kortyol hozzá az egyik korsó sörből. Az idősebb, a borostás állá: — ... és akkor a Hajó menti Kalancs- üzem lett a munkahelyem. .. Kalancsokat gyártottunk, lényegében olyanokat, mint amilyeneket én azelőtt is csináltam... Kitűnő kalancskészítő vagyok ma is... nem hencegésből mondom, ; de messziről megismerni azokat a kalancsokat, amelyeket én készítettem... Emlékszem, fiú, hogy a Hajó menti Kálancs- üzemben felfedeztem egyszer az egyik sarokban egy kalan- csot... Megismertem. .. En, csakis én csinálhattam... Legalább két éve. De megismertem... — Ccccccc... cccccc — és hozzá egy nagy korty sör. — Aztán jaa <» Adreafön Vállalat. :i Kalancsok helyet kilincseket készítettem. .. Nem okozott az nekem gondot... Aki jó kalancskészítő, az otthonosan mozog a kilincs készítésében is... Nem mondom, vagy egy félóráig nem volt meg a normám.—, — Tálóráíg? Ccccc.lZ eecc — így a lóarcú és újabb korty a veszdelme- sen fogyó korsóból.. — Igen. Mindössze félóra és utána már vágtam is a kalan- csot, mint a répát. A szakma, kisfiam, a nagyujjamban van... Kilincs... kalancs egyre megy... Nem véletlen hát, hogy a Szertartásokat összeszerelő Üzemnél... — Az Adrealint akarta mondani, nem? — Az mikor volt már, fiam... Most az új üzemről szólok, a Szertartásokat összeszerelőről. .. Ott meg díszkupakos kálin- csokat kellett csinálni... A díszkupakos kálincs csak messziről olyan, mintha k!~ Uar* (Tenne. $ csak) még messzebbről, mintha kalancs... A díszkupakos kálincs már a szakma művészete. .. De énnékem, édes fiam... ennyi volt — 'mutatja ujj- pattintással, hogy egy csettintésnyi csak —, ...és máris csináltam. .. Na, igyunk még két korsóval. — Ittak. A borostás idősebb elmélázva folytatja: — Aztán jött; a Ha- lentfent Vállalat, majd a Sőgépgyártó, a Kefelevonó... De mindenütt ismerték, szerették az én kezem munkáját Perceg Elek neve fogalom a szakmában... Na isten, isten... — Hát hány vállalatnál dolgozott Elek szaki végtére is? — így a lóarcú fiatalabb két, fuldoklásig gyorsan nyelt korty között— — Az nem olyan egyszerű, édes fiam.— Várjál csak..: A Ha-! lentfentet, azt mond-í tam, a Kefelevonót is,', ugye? Ez eddig hat. A Pléhpapir VállalatI az hét.. aztán __' i gen az nyolc... ehe! ... ott két év...', aztán jött a... igen. — az tizen- í kettő... — Hát szó-, val, édes fiam, ha1, mindent összeadunk, < vagy húsz vállalat jön', ki, ha nem csaló-', dóm.— A lóarcú ismét kor-] tyol, nagyot kerekít a< szemével, ámulatból] is, meg kissé riadt-J Ságból is: — Akkor maga.. .< izé... Elek szakt.. akkor maga voltakép-í pen vándormadár,] ugye? — Vándormadár? 'Az eszed tokja, édes', fiam! En húsz éve a\ gépem mellől el nemi mozdultam... — De hát ak-l kor... ? — Mit de hát ak-\ kor? Erteilen vagy,) fiam, nagyon értet-í len... En el nemi mozdultam ugyan, de] az üzem a fejem felől,] az igen... Hússzor] szervezték át a válla-í latot, nevezték él < másnak, hússzor ve- ] zették át ezt a mun-] kakönyvemen, és< hússzor változtattunkl profilt. — — Aháfl Értem. I.] Akkor maga most] már a huszadik fájtál gyártmányt is csinál-] ja? — En? En nem. En] mindig ugyanazt.< Csak másnak nevez- < ték, valahányszor új] profilt és nevet ka-< patt agyár... Na,] még két korsót, édes] fiam.— (egri) Ne az italboltba! Haza!., Izé...(?!) É'őszóbeli megnyilatkozásainkban feltűnően gyakran élünk a címbeli szócskával. A bizalmasabb beszédhelyzetekben az izés, izéi alak- változatai is nyelvi szerephez jutnak, mint áthidaló, pótló szóalakok, elsősorban akkor, amikor valami nem jut eszünkbe, vagy fogalmazásbeli zavarba esünk. Gyakran halljuk a mizé? nyelvi formát is. Írásbeli közleményekben, hivatalos feljegyzésekben természetesen nem szoktuk használni. Azt azonban természetesnek tartjuk, hogy a szépirodalom nyelvében a beszédbeli helyzet jellemzésére mégiscsak nyelvi szerephez jut. Feltűnően gyakran élnek e szóval költőink is. Éppen a versbeli szerep bemutatásával bizonyítjuk, mennyire változatos használati értéke van ennek a furcsa kis szóalaknak. Már Petőfi Sándor játékos, tréfás, ironizáló céálal versbeli szerepet bíz az izé szócskára: „Én, kit földöntúli izék, földöntúli izékbe avattak”. Illyés Gyula Napló című költeménye azt példázza, hogy milyen e szó általános használati értéke: Ha emlékezetünk cserbenhagy. azonnal ajkunkra tolakodik az izé: „Van, ták még, pár költő.. „ egykét kísérletező — izé... mizé. y„ a nevük elfeledtem Az emlékezet gyakori ev varára utal a szó szerepeltetése az alábbi versrészletben: „Bekukkantok, mint izé, Debrecenbe”. Bóka László versének egy másik részletében meg is fejti, kinek a neve helyett szerepel az izé szóalak: „De oly kurtán élhettem e hitembe*!, mint, izé, Bolond Istók Debrecenben” (Bóka: Szilveszteri számvetés). Gunyoras célzattal éppen azzal kisebbítjük valakinek, vagy valakiknek emberi értékét, hogy tisztességes nevük helyett tuJjajdonnévi szerepben az izé szót használjuk: s* „Kint volt mindenki: Né!, vt né! Itt van Izé úr és Izéné!" (Gábor Andor; A hűsölés- • ről). I Súlyos elítélő kritikát bíznak költőink az izé szóra az alábbi vensrészl etekben: „Ember-alatti izé, méregkeverő voltól” (Benjámin: Egy volt költőre). — „Ki csámcsog a sok jeles elme-izén” (Csanádi Imre: Groteszk). ■ Az izéi Igealakot a leggyakrabban szépítő nyelvi formaként vesszük ajkunkra. Erre csak két példát, ismét- csak versrészletekből: „Ne izéi jenek a pénzzel!” (Gábor Andor: Felszólalás pénzügyben) — „Mondjuk azt, hogy mi izéltünk ide”. (Szabó Lőrinc: Gyerekek). Arra a kérdésre, hogy tfiz- zel-vassal írtandó-e ez « henye szócska, a válaszunk az, hogy az igényes, a valóban ízes beszédbe nem illik bele. Ha egyértelműen akarunk fogalmazni, akkor soha se bízzunk nyelvi szerepet a bizonytalan jelentéstartalmú és használati értékű izé, izés, mizé, izéi szóalakokra. Or. Bakos József _ i A á
