Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

Volga menti utas fisok Hat éve annak, hogy a Heves megyei pártküldött- ■éggel a Csuvas ASZSZli­bán jártam. Akkor hat na­pot töltött küldöttségünk Nyikolájev űrhajós szülő­földjén, időnket az ismerke­désnek, a barátságnak szen­telve, de egy egész életre rzóló élménnyel gazdagodva tértünk haza. Azóta százakra tehető már azoknak a száma, akik Csu- vasiába látogattak, vagy akik itthon. Heves megyé­ben láthatták vendégül csu­vas barátaikat. A két nép barátsága — örömünkre — egyre mélyebb gyökereket ereszt, megyénk és Csuvasia testvéri kapcsolatai napról napra szélesednek, terebé­lyesednek. Ennek az egyre szélesedő és mélyülő barát­ságnak köszönhető, hogy kol­légámmal, Fazekas István rovatvezetővel most ismét egy hetet tölthettem — a Szovjetszkaja Csuvasia című lap vendégeként — baráta­inknál, hogy hat év után is­mét érezhettem azt az őszin­te. mély. testvéri barátságot, «melyet szovjet Csuvasia né­pe táplál a magyar nép, a Heves megyeiek iránt. Először is kellemes köte­lességemnek teszek eleget: tolmácsolom a Csuvas ASZSZK párt- és állami ve­zetőinek jókívánságait, szám­talan szívélyes üdvözletét Heves megye vezetőinek, la­kosságának. Csuvas elvtár­saink sok sikert kívánnak a XI. kongresszus határozatai­nak és ötéves tervünknek végrehajtásához, társadalmi és egyéni céljaink megva­lósulásához és barátságunk további szélesítéséhez. Csu­vas barátaink annyi erőt és egészséget kívánnak a ma­gyar népnek. Heves megye kommunistáinak, és minden lakójának, ahány cseppje van a Volgának és a Duná­nak, és olyan hosszú életet, amilyen hosszú életűek a csuvas tölgyek — így mond­ták és örömmel írtam így le. Ami barátainkat illeti: jól vannak, gyors ütemben fej­lődnek, óriási léptekkel ha­ladnak előre. Hat év alatt például Űj-Csebokszári la­kóinak száma harmincezer­rel növekedett és a jelenleg hetvenezer lakosú új város a következő, a tizedik ötéves terv végére meghaladja a százezret. Itt az új városrész mellett épül a traktorgyár, amely néhány év múlva a világ legnagyobb erőgépeit gyártja. Jellemző az építés ütemére: 1972. január 12-én történt meg az első kapavá­gás, és ma már négyezer ember dolgozik a gyárban. Elkészült és összeszerelés előtt áll az első T—330 típu­sú erőgép, amely húszféle munkaműveletet végez, s amelyet követ majd a T— 500-as, a világ legnagyobb ilyen típusú gépe. A gyárat az egész Szovjetunió építi — több mint száz gyár, tudo­mányos intézmény stb.. „vál­lalkozó” működik közre — és néhány év múlva több mint tízezer ember dolgozik majd itt. Jó ütemben halad a Vol­gán az 1,4 miihó kilowatt teljesítményű erőmű építése, hatalmas gátak zárják el a Volgát és a mélyben — a víz szintjét a Balti- és az Északi-tenger szintjéig eme­lik fel — már mutatja ma­gát az a beton- és acéiko- losszus, amely nyolcadikként a Volgán a kommunizmus építését szolgálva energiát juttat el az épülő gyárakba, az új lakások százezreibe. Jártunk a csebokszári gép­szerelő gyárban Is, ahol öt és fél ezer munkás gyorsjáratú szövőgépeket gyárt, szerel össze. Erről a gyárról azért is érdemes szót ejteni, mert a mindössze 11 esztendős üzem először sok mindent próbált gyártani, ahogy mon­dani szoktuk: nem találták a profilt. Míg aztán 1971-től, a KGST-n belül szakosodva el­kezdték a vetélő nélküli szö­vőgépek gyártását, amelyet A Mpjmhngi I®75, szept. 28„ vasamap rajtuk kívül csak Svájcban gyártanak. A kilencedik öt­éves terv alatt már ötezer ilyen gép készül el. Magyar- országról 600 féle alkatrészt szállítunk ezekhez a gépek­hez, és az alkatrészekért kész gépeket kapunk. Az üzemek kollektíváinak, de az egész köztársaságnak az erőfeszítése most —, ké­szülve az SZKP XXV. kong­resszusára — a kilencedik ötéves terv teljesítésére, be­fejezésére irányul. Bármerre ' ' •* * ,A ■ jártunk a köztársaságban, bármilyen üzemben, vagy intézményben. fordultunk meg, a téma ugyanaz: akkor fogadják méltón pártjuk kongresszusát, ha teljesítik tervüket, ha minél több és jobb minőségű terméket ad­nak az országnak. Erről be­szélgettünk I. P. Prokopjev elvtárssal, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának első titkárával is. aki elismerés­sel szólt a kollektívákról, azokról a munkavállalások­ról és teljesítményekről, amelyek mögöttük vannak. • Az elektrotechnikai műsze­reket előállító gyáruk pél­dául kimagasló munkatelje­sítményéért százezet- rubel lenini prémiumot kapott. A gépszerelőgyár kollektívája vállalta, hogy ötéves és éves tervüket október 15-ig telje­sítik, a traktorgyáriak pedig a kongresszusig elkészítik, „kibocsátják” az első trak­tort. Ugyancsak jelentős vál­lalások születtek a tizen­nyolcezer munkást foglalkoz­tató textilgyárban, a bútor- és az élelmiszeriparban, min­den termelő üzemben. En­nek az eredménye, hogy a köztársaság ipara 1975 első nyolc hónapjának a tervét 101,9 százalékra teljesítette, több mint húszmillió rubel értékű terméket adott ter­ven felül. Egyébként még egy jel­lemző adat az ipar gyors fejlődésére a Csuvas Auto­nóm Köztársaságból. Amíg a y r- V>H,. •*, Szovjetunióba« e jelenlegi ötéves terv során az ipari termelés 34—35 százalékkal növekszik — és ez sem ke­vés! — addig Csuvasiában éppen az új, nagyberuhá­zások miatt 73 százalékkal. Sajnos, a mezőgazdasági ter­melésben nem ilyen jó a helyzet. A kedvezőtlen idő­járás miatt — a több mint kéthónapos aszály — óriási erőfeszítésre van szükség, hogy hús- és tejtermelési ter­vüket teljesítsék. Nagyon ke­vés a takarmány, szalmát például Ukrajnából kényte­lenek hozni. A Gvarvejec (Gárdista) Kolhozban példá­ul, amely a baturevszki já­rás legnagyobb kolhoza és főleg állattenyésztéssel fog­lalkozik, szemes takarmány­ból általában egy évben 28 mázsát takarítanak be hek- táranként, az idén azonban mindössze 16 mázsás átlagot értek el. Vannak kolhozok, ahol ennél is rosszabb a helyzet. Hat évvel ezelőtt is jár­tam ebben a kolhozban és szembetűnően nagy az a fej­lődés, amit az eltelt évek alatt elértek. Üj, modem la­kóházak — nyolctól tizen­nyolc lakással — új középis­kola, gazdasági központ, egész­ségház, óvodák, klubok épül­tek. Évente 7—800 ezer ru­belt fordítanak építkezésre és a tizedik ötéves terv végére várossá fejlődik ez a kis ta­tár-orosz település. A győ­zelem 30. évfordulójára mo­numentális emlékművet emeltek a település közepén — 1800 emberből több mint 500-an áldozták innét életü­ket a II. világháborúban — ezt az emlékművet öleli majd körül az új, modem, felépü­lő város. Ez a gyors, az ember ér­dekét szolgáló, az életet szebbé, jobbá tevő gyarapo­dás jellemző egész Csuvasiá- ra. Az üzemben minden munkásnak biztosítják az ét­keztetést. Üj óvodák, iskolák, szociális, kulturális és sport- létesítmények szolgálják a szellem és a test gyarapodá­sát, a pihenést. (Nagyon kel­lemes délutánt töltöttünk egy Volga-parti üdülőtábor­ban, mert a. Volga kiváló pi­henőhely, szanatórium is.) S ez különösen fontos, ha fi­gyelembe vesszük, hogy pél­dául Űj-Csébokszáriban, aho! hetvenezer ember él, 24,5 év az átlagéletkor. Vagy a gép­szerelőgyárban: az öt és fél ezer munkásból kétezer a nő és az átlagéletkor itt 23 év. Ez önmagában is megkö­veteli, hogy minél több la­kás, óvoda, iskola épüljön. Csak ez az egy gyár évente munkáslakásra két-két és fél millió rubelt fordít, három­ezer fős munkásszállása van, évente 200 munkást juttat lakáshoz. A gyár gyermek- és egészségügyi kombináttal rendelkezik, most egy újab­bat épít, amelyben 360 gyer­meket tudnak bölcsődében, óvodában elhelyezni. Űj-Cse- bokszári 23 óvodájában, böl­csődéjében 12 ezer apróság ismerkedik az élettel, isko­láiban 15 ezer diák készül az életre, amely egyre jobb, és egyre • többet, szebbet ígér. Egy hét gyorsan elszalad, főleg jó barátok között. S mi abban a reményben* köszön­tünk el Volga-parti szovjet barátainktól, hogy megvaló­sulnak terveik, céljaik, újabb és még nagyobb sikereket érnek el a kongresszusi ké­szülődés során és majd a XXV. kongresszus határoza­tainak megvalósításában. És abban a reményben, hogy mielőbb találkozunk. Van-e mindig friss zöld­ség, gyümölcs? Milyen a választék a gyermekcipők­ből? Elég udvariasak-e a kereskedelmi dolgozók? Olyan kérdések ezek, ame­lyek naponta vetődnek fel a vásárlók részéről. A közel­múltban azonban nem a ve­vők, hanem a hevesi járási párt-végrehajtóbizottság tag­jai tették fel ezeket, s az ehhez hasonló kérdéseket azon a végrehajtó bizottsági ülésen, amelyen többek kö­zött a Heves és Vidéke ÁFÉSZ munkájáról esett szó. Nem véletlenül, hiszen ez a fogyasztási szövetkezet He­ves, Atány, Erdőtelek, He- vesvezekény, Pély, Tarna- 6zentmiklós és Tenk, össze­sen mintegy 24 ezer főnyi lakosát látja el élelmiszer­rel, különböző iparcikkek­kel, ruhával, cipővel és ven­déglátóipari egységei révén gondoskodik szórakozásukról is. Dinamikus fejlődés (Mind az előterjesztett je­lentés, mind a vita résztve­vőinek felszólalásai megerő­sítették, hogy a megye má­sodik legnagyobb fogyasztá­si szövetkezete az elmúlt években dinamikusan fejlő­dött, hatékonyan gazdálko­dott és alapvető feladatát, a lakosság jó áruellátását meg­felelően végezte. A két fő ágazat, a kereskedelem és a vendéglátás ebben a tervidő­szakban évente átlagosan tíz százalékkal növelte forgal­mát — a tervezettnél na­gyobb mértékben — s ennek következtében a szövetke­zet várhatóan túlteljesíti negyedik ötéves tervét. Az alapvetően pozitív ten­dencia mellett azonban igen sok gond és probléma is jelentkezett, olyanok, ame­lyek nehezítették mind a kereskedelmi, mind a ven­déglátóipart tevékenységet. Egyik ilyen gond például az, hogy a szövetkezet mintegy száz egysége közül igen sok az elavult, a korszerűtlen bolt, ahol szinte lehetetlen megteremteni a kellő áru- választékot és nincs lehető­ség a korszerű eladásra, ki­szolgálásra sem. A boltok egy része 150—200 éves vá­lyogépületben van, ezeket mo­dernizálni nemcsak hogy nem érdemes, de nem is nagyon lehet. A felszólalók elmon­dották, hogy Hevesen na­gyon elkelne egy bútoráru­ház és egy vendéglátóipari kombinát, hiszen a jelenleei bútorbolt és kisvendéglő nagyon elavult és korszerűt­len. Az új egységek építése azonban meglehetősen ne­héz feladat, hiszen a közel­múltban épült hevesi nagy­áruház a szövetkezet anyagi lehetőségeit annyira kimerí­tette, hogy csak nagyon óva­tosan lehet tervezni. S nem csupán az építkezés nehéz, hanem a jelentős beruházás következtében még a kellő árukészlet biztosítása is ko­moly problémát jelent. A készletek — az országos helyzettel ellentétben — túl­zottan szerények, s ez bi­zony esetenként meglátszik az áruellátásban is. A hiánycikkeket azonban nem lehet csak a szövetke­zet „terhére” írni. Hiába rendelnek, nem kapnak ele­get például az édesipari ter­mékekből. egyes bútorfélesé­gekből, mint például a szek­rényekből. a szekrénysorok­ból, nincs mindig kellő vá­laszték cipőből és nagyon el­gondolkoztató, hogv a vas­műszaki cikkekből csupán 30—50 százalékban tudják az igényeket kielégíteni. Az alapvető élelmiszerekből megvan a kellő mennyiség és a választék is. de korántsem l"het usvanezt e1 mondani a hústöltelékárukról. Rugalmasabban A véleményeket mérlegel­ve a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a nehézségeket nem lehet ,csu- 'pán tudomásul venni, ha­nem keresni kell a megoldás útjait. Egyöntetű vélemény volt például, hogy a jobb áruellátás érdekében jobban kell támaszkodni a helyi árualapok felku^-ésára. kü­lönösen a zöldség és a tölte­lékáru tekintetében. Rugal- masabbaknak kell lenniük a boltvezetőknek is, hiszen jó néhány esetben az is hiány­cikk a szövetkezet körzeté­ben, ami máshol nem. Kö­rültekintőbb rendelésekkel lényegesen lehet növelni az áruk választékát, A rugal­masságot természetesen nem csupán a boltvezetőktől, ha­nem a szövetkezet vezetőitől is meg kell követeim, ne­kik is jobban kell arra tö­rekedniük, hogy a hagyo­mányos beszerzési források mellett újabbakat is felku­tassanak. Már csak azért is — s ez jogos kritikai észre­vételként merült fel —.hogy a vásárlók ne csupán mo­dem, de az olcsóbb árukhoz is hozzájussanak. Igen sok szó esett a ki­szolgálás kulturáltságáról is. Többen elmondották, hogy ezen a téren korántsincs még minden rendben. Fel­hívták a figyelmet arra, hogy a kereskedők, a vendéglátó­ipari alkalmazottak vannak a lakosságért és nem fordít­va. Néhányan hivatkoztak arra, hogy a szomszédos Szol­nok megyében általában kul­turáltabb a kiszolgálás és nagyobb a választék is. Az a vélemény is* megfogalma­zódott, hogy nem ártana né­hány tapasztalatcserét is szervezni — éppen a vásár­lók érdekében. A végrehajtó bizottság ar­ra is felhívta a szövetkezet vezetőinek figyelmét, hogy indokolatlanul nagy a diffe­renciáltság az egyes boltok között, mind az áruellátás, mind a kiszolgálás kultu­ráltsága tekintetében. Éppen ezért szükséges megtenni a kellő intézkedéseket, hogy egyetlen község se érezhes­se magát „mostohagyerek­nek”. Másrészt pedig na­gyobb figyelmet kell arra fordítani, hogy a szövetkeze­ti alkalmazottak még maga­sabb szintű szakmái es po­litikai képzettségié tegyenek szert. A kommunisták felelőssége Nagyon határozottan meg­fogalmazódott a végrehajtó bizottság ülésén az a véle­mény, hogy a kereskedelem, a vendéglátás, a jó áruellá­tás politikai kérdés is. A lakosság hangulatát jelentő­sen befolyásolja az, hogy az alapvető cikkeket be tudja-e szerezni, vagy sem, és az is nyilvánvaló, hogy minél ke­vesebb a hiánycikk, annál kevesebb a lakosság részéről jelentkező jogos kifogás. Éppen ezért — mint a végrehajtó bizottság felhívta rá a figyelmet — nagyon fontos, hogy a kereskede­lemben, vendéglátásban dol­gozó kommunisták még na­gyobb körültekintéssel vé­gezzék feladatukat, és sze­mélyesen is mutassanak pél­dát. A pártszervezet pedig a folyamatos ellenőrző és irá­nyító tevékenységével nyújt­son segítséget a gazdasági vezetőknek a munka színvo­nalának további emeléséhez. A jövő körvonalainak meg­rajzolása, a munka színvona­lának javítása azért is fon­tos, mert a közeljövőben a hevesi körzeti ÁFÉSZ. min­den valószínűség szerint egyesül a oélyi, a tiszaná- nai és a kömlői ÁFÉSZ-szel. A nagyobb működési terület az eddiginél még nagyobb feladatot jelent. Másrészt az egyre inkább városiasodó Heves is megköveteli, hogy az igények magasabb szin­ten elégítődjenek ki. Éppen ezért valósul meg valószínű­en a következő ötéves terv időszakában a nagyközség­ben az új bútoráruház és a véndéglátóipari kombinát. A végrehajtó bizottság te­hát a járásban betöltött sze­repének megfelelően -foglal­kozott a körzeti szövetkezet munkájával, a jövő tervei­vel. S nagyon hasznos mó­don arra is felhívta a szö­vetkezet vezetőinek figyel­mét. hogy a szükséges intéz­kedések megtételén túlme­nően. a szövetkezeti dolgo­zókkal is ismertessék még: a végrehajtó bizottság vélemé­nyét, javaslatait. Kaposi Leueojte Papp János X<Ualkozas a Volgán i lakosság jó áruellátása politikai íeladat is

Next

/
Oldalképek
Tartalom