Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-09 / 186. szám

Mit kínálnak a művelődési házak? Falusi esték nyáron NEM IS OLYAN RÉGEN ,1 vidéki embernek mulat­ságra, szórakozásra, művelő­désre csak a hosszú, tétlen téli estéken jutott ideje. Ma már — főleg az ipartelepek közelében — az egyre nö­vekvő szabad idő megen­gedi a nyári pihenést, kikap­csolódást is. Kérdésünkkel — hogyan telnek a júliusi, augusztusi esték a faluban? — három helység kultúrott- honát kerestük föl. Az első állomás a Mátra- vidéki Erőmű dús lombok közé bújtatott lakótelepe. A virágos főtéren emeletes épület, ez a művelődési ház. Hosszú, kongó folyosóján be­zárt ajtók sora. — Őszintén megmondjam mi vari itt? A csütörtöki filmvetítéseken kívül sem­mi — válaszol a kérdésre kicsit zavartan, kicsit hara­gosan Nyéki László, a Mát- ravidéki erőmű KlSZ-titká- ra. Pedig, mint elmondja, né­hány évvel ezelőtt még szin­te mindennap zsúfolásig megtelt ez a szép épület. Jól működött a Lux nevű ifjú­sági klub, hatvan-hetven tagja szellemi vetélkedőket, klubdélutánokat, műsoros es­teket szervezett. Közülük ke­rült ki a fotószakkör, a mo­dellező, a könyvbarát. a barkácsszakkör törzsgárdája is, Maguk köré tömörítették a telep fiataljait. S nem­csak táncesteket, de a TIT- előadásőkat is nagy szám­ban és sűrűn látogatták. De az idősebb generáció is ta­lált magának szórakozást a falakon belül. Gyakran el­látogatott ide a Déryné Szín­ház, és voltak ORI-rendez- vények, valamnit népszerű­sített szakmai előadások. — Mikor a katonaságtól hazajöttem, megdöbbentem, mennyire megszűnt az egy­kori nyüzsgés — folytatja a titkár. — Szétszóródott az egykori aktív gárda. A MIÉRTET KUTATÓ kérdésre csak szomorkásán ingatja a fejét. — Akikkel beszélteim, azt mondják: „Nézd, öregem, megnősültem, férjhez men­tem, vettünk tévét, jött a kicsi, hova menjek én mel­lőle ..Hát, tudom, hogy nehéz lesz. de — azért, hogy se télen, se nyáron ne áll­jon itt ez a nagy, modern, jól felszerelt épület kihasz­nálatlanul — már most új munkatervet. változatos programot készítünk elő szeptemberre a nemrég meg­bízott igazgatóval — aki most éppen nincs idehaza —, így reméljük, itthon marad­nak majd műszak után az emberek. Mint megtudtuk, az erő­22.25 A VESZPRÉMI TÉVÉTALÁLKOZÓ DÍJNYERTES FILMJEI CSÁSZÁR ISTVÁN: GYILKOSOK Veszprém Város Tanácsá­nak ez idén alapított díjával tüntették ki ezt az érzelme­ket felkavaró filmet. S ko­rábban a főszereplő, Szemes Mari a prágai nemzetközi té­véfesztiválon a legjobb női alakítás díját nyerte el. A drámai történet a gyer­mekét meggyilkoló fiatal nő tragédiája. Az őt körülvevő emberek közönye, majd fel­háborodása, s a gyilkosság okainak, indítékainak kibon­tása. Dömölky János rendező kitűnő tévéfilmjét ebben a késő esti órában is érdemes megnézni. műiek Lőrincire rándulnak át! ha szórakozni akarnak. Ellátogattunk hát mi is a szomszéd községbe. — Művelődési ház, kultúr­otthon? — Néznek rám töp­rengve a hosszú falu főut­cáján azok. akiktől útba­igazítást kérek. — Nincs itt olyan, legfel­jebb amelyikben a mozi van. Rendezvények a könyvtár­ban szoktak lenni — vilá­gosít föl az egyik kapu előtt álldogáló Bozsik Mihályné. — Bizony ott volt már népdalest is. meg Buga dok­tor. Jöttek az Egri Szimfo­nikusok, s járnak oda szí­nésziek, írók is. Mindig át­megyünk az egész családdal, ha van valami. — Mikor voltak legutóbb? — Á, mostanában nincs semmi. Miért? Erre Sándor And- rásnétól, a Magvető Könyv­tár vezetőjétől kapjuk meg a választ. — Huszadik éve dolgozom a községben, azóta évente 50—60 rendezvényt szerve­zek. Persze vigyáznom kell, hogy a tulajdonképpeni mun­kám, a könyvkölcsönzés rendiben menjen. Ez 1500 ol­vasó mellett nem könnyű feladat. A sok időt igénylő katalogizálást fél év végére hagyom. De emellett, bár tudom, hogy igény lenne rá — nem vagyok képes a rengeteg futkosást kívánó műsorokat megszervezni. Hi­szen nekem kellene pénzt kunyerálnom a vállalatoktól, rám várna, hogy meghívjam a művészeket, sőt még az értesítéseket is személyesen szoktam kézbesíteni. Hát ez ilyenkor nem megy. Talán, a művelődési házban... — Mostanában ritkábban járunk össze, hiszen sokan nincsenek idehaza. Egy ki­állításra készülődünk egyéb­ként, melynek témája a munkás. Ennek filmjeit hí­vom éppen elő. — Más szakkörök? — Nyárára beszünteti működését a díszítőművésze­ti kör és a nők klubja is — válaszol Misi Lajosné, a Szénbányák Szakszervezeti Művelődési Házának igazga­tója. — Jobbára csak az ifiknek, a NOVUM klub 40 tagjának rendezünk progra­mokat. — Milyen rendezvények voltak az elmúlt napokban? — Júliusiban volt három­szor MO-presszó, (ez zenés, táncos mulatság), aztán a kerthelyiségben szoktunk rö­vidfilmeket vetíteni, tartot­tunk néhány könnyűzenei Ki nyer má?-t is. Szombaton pedig valószínűleg jön egy hatvani lemezlovas. — Az idősebbeket várja az otthon? mivel — Nyitva a könyvtár... hát másra nem igen van igény. Ment bár az itteniek túlnyomó többsége iparban dolgozik, mégis sokan vál­lalnak földet, azzal pedig sok munka van. Aztán most veszik ki a szabadságokat is, nem lehet szervezni ko­molyabb rendezvényt... PETÖFIB ANY ÁRA alko­nyaikor érkezünk. A kivilá­gított kultúrpalota előtt nyüzsgő tömeg, mozielőadás­ra gyülekeztek. Az emeleten még kölcsönöznek a könyv­tárban, s nyitva van egy szakköri szoba ajtaja is. A fotósok vezetője Majoros István, erdőgazdasági dol­gozó. HÁROM KÖZSÉGBEN jártunk, három művelődési házat kerestünk föl. A ta­pasztalatok nem éppen ked­vezőek, hiszen még Petőfi- bányán is — ahol pedig épp most nyitnak meg egy vi­rágkiállítást, dolgozik a fo­tószakkör, próbál a fúvós- zenekar — a termek na­gyobb része kong az üres­ségtől. Az épületek kihasz­nálatlanok. Pedig úgy tűnik, idő is és talán igény is len­ne a tartalmasabb, színvo­nalasabb szórakozásra mind­három községben. De ehhez a mozi, s a még oly jól mű­ködő könyvtár is kevés. , TöbEi szülés, kevesebb abortusz Az adott szó Adatok az egészségügyről Németi Zsuzsa Elkészült az elmúlt év hi- 1 vatalos egészségügyi mérlege. Eszerint a legszembetűnőbb; változás — az előző évhez vi­szonyítva — a szülések szá­mának alakulásában követ­kezett be. A népesedéspoliti­kai és az ezzel összefüggő ; szociális intézkedések hatá­sára 1974-ben 30 ezerrel több gyermek született, mint egy évvel korábban. Ez a születé­sek számának több mint 19 százalékos emelkedését je-; lenti. Ugyanakkor a terhesta­nácsadáson először megjelent j nők száma 29 százalékkal; emelkedett. Ennek alapján az; idén a szülések számának to­vábbi növekedése várható:; becslések szerint ebben az; esztendőben — az év végéig ; — a szülések száma megkö­zelíti a 200 ezret, amely csak-; nem 50 ezerrel magasabb, mint a népesedéspolitikai in-; tézkedéseket megelőző esz- ; tendőben volt. Jelentős változás, hogy ko-; rábban több terhességmeg-; szakítást hajtottak végre,; mint ahányan szültek: az el-; múlt évben 40 százalékkal, kevesebb nő művi terhesség- megszakítását végezték el, mint egy évvel korábban. Figyelemre méltóak az el-! múlt év halálozási statiszti-! kájának adatai is. 1974-ben; ugyanis csaknem kétezerrel: többen haltak meg, mint egy J évvel korábban. A halálozási; arányoknak ez az emelkedé-1 se azonban megtévesztő, hi- ! szén egyetlen korcsoport a 40—50 év közöttiek — ki-! vételével a lakosság vala-; mennyi rétegénél csökkent a halálozás aránya. Az okokat; tekintve a halálozási statiszti­ka kedvezőtlen alakulásában; közrejátszik, hogy az orvos- tudomány és az orvosi ellá­tás fejlődésével egyre többen \ érnek meg magasabb élet­kort, egyre több az idős em­ber. Ez a születések korábbi alacsony számát tekintve ter­mészetszerűen együtt jár a lakosság „elöregedésével”. Ügyes mesterember hírében áll, akinek munkáját sokan dicsérik. Ígéri, szüntelenül fogadja, hogy holnap eljön dol­gozni és gyorsan túl leszünk mindenen. Kézfogás után gyor­san elsiet. A beszélgető harmadik sokatmondóan elmosolyo­dik. — Móndja! Maga tényleg elhiszi, hogy ez a koma magánál holnap elkezdi a munkát? — Miért, ne hinném? Maga is bizonygatta, hogy milyen jó munkás. — Ezt most is mondom! De azt is tudom, hogy úgy­szólván egyetlen szavát sem lehet elhinni. Baráti körében csak ezredes úrnak szólítják, mivel minden ezredik szava igaz... Kétségek és szorongások között várjuk a reggelt. Jön? Nem jön? Ez a nagy kérdés. Az előkészületek megvannak, a munka előtti pakolás, rámolás, izgalomban az egész csa­lád. Reggel hétkor csengetnek. — Jön! Látod, fiam, ez egy rendes ember. Ám torkomon akad a szó, mert nem a mester jött, ha­nem tévedésből az egyik gyermek csöngetett be hozzánk. Telik-múlik az idő, nyolc, kilenc, tíz óra. Elindulok a laká­sára. — Nincs itthon, kérem! De miért tetszik nyugtalankod­ni, hiszen csak tegnap ígérte meg... Megtalálom végre öt utcával odább. Vidáman, fütyö- részve dolgozik. — Mi van, mester? Tegnap azt ígérte... — Ja, kérem szépen, ilyen az élet! Ma még bp kell fe­jeznem ezt a munkát, de holnap, holnap, szavamra már hajnali ötkor kezdek. Képzelje! Egyébként engem is be­csaptak. Bungalót épített nálam egy ktsz. Félig készen le­vonultak, pedig szombaton szavukra mondták, hogy hétfőn újra jönnek. — Jó, jó, de.. — Türelem, kedves uram? Az isten sem egy nap alatt teremtette a világot. Mit tagadjam! Én nehezen kezdek hozzá valamihez, de amit megcsinálok, azt megbámészkod- hatja akárki. Három nap múlva, teljes felfordulás és értelmetlen vá­rakozás után végre megérkezett a mester. Gondoltam, men­tegetőzik majd, valamivel kimossa magát. — Itt vagyok, itt vagyok, kérem szépen! Már úgy volt, nem jövök, de gondoltam, a szomszédom maradjon későbbre. Egy hét múlva végre túl estünk a kétnapos munkán. Jól kipanaszkodtam magam a sógoromnak. — Még te beszélsz? Képzeld! A múlt héten bevittem a kocsimat a szervizbe, a csehszlovák út előtt. — Csütörtökön kész! Indulhatok külföldre. Reggel ro­hanok be, a Trabant ott áll szétszedve. — De kérem! Nekem azt ígérték, és a család már oda­haza útra készen vár. — Ki ígérte? — Itt egy szerelő. — Ja! ö most táppénzen van..! Az utóbbi időben mintha devalválódna az adott szó értéke. Szaporodnak a felelőtlen ígérgetések, gyakori a má­sok hitegetése. Pedig a lakossági szolgáltatás a lakosságért van! És a lakosságot — finoman szólva — nem helyes be­csapni. mert ez legalább annyira rontja a cég hitelét, mint a rossz munka. Szalay István Vaszilij Suksin: WM» Makar egész héten a háza­kat járta, és megfontoltan, tudálékosan tanította az em­bereket a jóra és a türelem­re. Tanította, hogyan kell élni — lehetőleg vidáman, de ér­telmesen. ő hordta szét a falubeliek­nek a leveleket! Tudatában volt munkája fontosságának, nem szégyellte, hogy egészsé­ges, ötvenéves férfi létére a leveleket és az újságokat hordja. No meg a nyugdíjat az öregeknek. Nyugodt, megfontolt 'lép­tekkel járt az utcán. Valaki megszólította: — Nincsen, Makar? — Láthatod — elmegyek melletted, tehát nincs. — Hogy hogy nincs? Itt az ideje. Átkozott fajzatok. Makar odament a kerítés­hez, táskáját felakasztotta egy karóra, rágyújtott. — Mennyi a lakossága a Szovjetuniónak? Az öregasszony nem tudta. — Az ördög tudja, mennyi! Biztosan sok. — Sok. — Makar sem tudta pontosan, mennyi. — És min­denkinek ki kell adni a nyug­díját. — Hogyhogy mindenkinek? Mindenki fizetést kap. — No, helytelenül fejeztem ki magam. Annak, aki meg­szolgálta. Igen? — No, mit kezded már me­gint? — Nyugalom. Az állam egy nappal később adja ki a nyugdíjadat, és már feleme­led a hangod. Méregbe jössz, hogy rossz rád nézni. Az ál­lamnak millió ilyen van, mint te. Kérdezem én, van nektek lelkiismeretetek? Hát nem tudtok várni egy-két na­pot? Képzeljétek magatokat a másik fél helyébe... Az öregasszonyok megsér­tődtek. Az öregemberek el­küldték Makart. Makar mept tovább. Makar Zserepcoy — Voltam. — — Mi van vele? — Semmi. Iszik, mint az­előtt. Megint elzavarták a munkahelyéről a naplopót. — Te meg biztosan lehord­tád. Az anyád erre-arra... — Hát mit mondjak neki? Petya, fiacskám, igyál csak kedvedre? ... — Ugyan már1 Ilyen szava­kat nem is ismersz. Hozzá­szoktál, hogy a szavakkal is törni-zúzni kell, mint a rúd­dal. .. Ostoba, téged is hu- sággal tanítottak gyerekko­rodtól, azt hiszed, mindig így kell Most egészen más az élet... — Azelőtt úgy ittak, ahogy ő vedel? Más az élet... — Képzeld magad a helyé­be. Fiatal, belevetette magát a szabad életbe, egy kis pén­ze is van. Ha csak egy hétre elmész a városba, már haza­vágyódsz, ő meg már hány éve ott van. Elmegy a moziba, lát egy falut... és elmegy in­ni. Mindezt meg kell érteni. — Csak kritizálni tudsz, te mihaszna. A magad háza előtt söpörj, ne mindig ezt a nótát fújd. Járkálsz a falu­ban és össze-vissza fe­csegsz. .. Te szélkelep. — Titeket tanítlak, ostobák. Utazz el hozzá, Petykához, ülj le vele iszogatni... — Olyan a fejed, mint a káptalan. — Igen. Igyál vele. Utána szépen, finoman a lelkére le­het beszélni: hagyd abba, fiacskám, hagyd abba, lel­kem. Hiszen mindannyian iszunk ünnepnapokon... Ha jön egy ünnep — lehet inni, ha elmúlik — dolgozni kell, nem inni. Igen. Hogyan le­hetne másképp? El kell vele beszélgetni, meg kell győzni. Meglátod, kedves szóval ,gyorsabbav-eléreti$rmcplnri. a fejébe verni, nem kedves szóval. — No lám. Ezért mondom: kosok vagytok. Szarv nő a homlokukon — és elégedet­tek: lehet öklelni vele. De hát te ember vagy, értelmet kaptál, türelmes szót.— nek, csak forrásvíz nincs- a házukban, de különben min­den megvan, „de megértitek, csak konzervban, mert itt az éghajlat zord”. Makar üdvözölte a szülő­ket. Azok persze előtte is egymásnak estek — mindket­tő fújta a magáét. — Menj már!. — Eh, ti. Makar ment tovább. Iván Szolomin felesége, Nasztya fiút szállt. Iván ve­szekedni kezdett Nasztyával, hogyan nevezzék az újszülöt­tet. Iván azt akarta, hogy a fiú is Iván legyen: Iván Ivá- novics Szolomin. Násztyaazt akarta, hogy Valerik. A há­zastársak komolyan össze­vesztek. Ekkor hozta nekik Makar a levelet Nasztya nő­vérétől, aki férjével Maga-* danbari éR, és aztf irtana- le-jj — Iván!... Ivánnak már csak téged hívnak, meg Bo- londoska-Ivanuskát a mesé­ben. Ha belehalok, sem lesz Ványka. Magad is Bolondos- ka-Ivanuska vagy... — Bolond vagy te! Ebben a dologban | most visszatér- r tek a régihez. Nézd meg a vá­rosokban. .. Makar he­gyezni kezdte a I fülét — meg­érezte a zsák­mányt. — Csak nyu­galom, Iván — ( mondta Iván­nak. — Ne csú- folódj. Még ha törvényes fele­séged, akkor sincs jogod bo­londnak nevez­ni. Lehet, hogy azt mondta rád: „Bolon­doska-Ivanus- ka”,‘ te meg mond neki: „butuskám”, vagy valami mást. Kedvesen. Elszé- gyelli magát, és elhallgat. De ha.nem hallgat el. — hallgass el te. Légy erős, és hallgass. — Menj innen, te békean­gyal. — Engem se kell elkülde­néd. Miért küldesz el? Hívjá­tok a fiacskátokat Mityának — a magadam sógor tiszte­letére. Hiszen csorpagokat is küldenek, néha-néha egy kis pénzt is. . Aztán írd meg ne­ki. hogy hát sógorkám, tisz­teletedre Mitrijnek neveztem el a fiamat. Bárhogy is— egy .Cß meghatottságtól. Hát hogyne: rólam nevezte el a fiát, ez nagy megtiszteltetés. A meg­tiszteltetésért az emberek szintén megtiszteltetéssel fi­zetnek. Iván valamitől megvadult — Takarodj innen! Minek ütöd az orrod más dolgába?! Makar szelíden, elnézően kedveskedően nevetett. Is­merte Iván verekedés termé. szetét. — Ej, mért kell lármáz­ni? ... Éppen most kell ri­csajt csapni? ... Ej, te. Vány a lesz és kész. Iván galléron ragadta a postást, az ajtóhoz vezette és fenéken rúgta: — A tanácsért! Makar ment tovább az ut­cán. Megdörzsölte a rúgás helyét és mormogott: — Olyan rúgása van as ördögfajzatnak, mint egy ló­nak. Mesélni kezdte a szembe­jövőknek : — Ez az I ván Szolomin... Bemegyek hozzájuk, óriási perpatvar: nem tudnak a gyereknek nevet adni. Én meg ajánlom nekik: Mitrij. Sógorukat hívják Magadan- ban Mitrijnek... De Makart nem akarták végighallgatni: nem volt rá ideje senkinek. Meg aztán kevés emberrel lehet talál­kozni nyáron a faluban. Eljött a vasárnap. Makar nem dolgozott vasárnap. Vár­ta a vasárnapot. Reggel meg­ivott egy-két kupicával, nem többet, megreggelizett, kiült a kíspadra a kapuhoz. Pom­pás kis pad volt, asztalkával; kényelmesen elhelyezkedett, rágyújtott. Megnedvesedő szeme csillogott — várta, hogy jöjjön valaki. — Mihejevna... Üdvözöl­lek, Mihejevna. Kellemes ün­nepet! — Milyen ünnep van, Ma­kar? — Vasárnap. — Istenem, az is ünnep!..., «molytamiti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom