Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-08 / 185. szám

Üzenet a bronzkorból 99 Az asztalon kar- és lábpe- recek sorakoznak. Jó néhány finomdíszítésű. ma is muta­tósnak ható ékszer. Hajdani lányok és asszonyok hordták őket. időszámításunk előtt mintegy háromezer évvel. Fiatalként, örömre, szerelem­re szomjúhozva. , Kezemben egy koponya, az almári ásatások hozták nap­világra. a tízes számú sír­S mindjárt következik az érdekes bizonyítás. Méghozzá a bronzkori kar- és lábpere- cek, s egyéb ékszerek segítsé­gével. — A nemes patinával van legkevesebb dolgunk. Akkor vár ránk bonyolult feladat, ha ez hiányzik a tárgyakról. A korróziót zsíralkohol és nátriumszulfát oldattal lazít­juk. Ezután a Selecton B3 Munkában a restwáiorok btfl. A férfi talán papként te­vékenykedett a honfoglalást követő évszázadban vagy vi­lági emberként szegődött a pálos kolostor szolgálatába. Élt, szeretett, kesergett, da­lok fakadhattak ajkán, egy­házi zsolozsmák, vagy a távo­li kedvest sóvárgók. Eltemet­ték, kortársai is elfeledték. S most mégis üzenetet to­vábbít letűnt évszázadokból, ismeretek regimentjét kínál- ja. Akárcsak azok a bronzko­ri „csecsebecsék”, amelyek annyi más tárggyal együtt az egri vármúzeum restaurátor műhelyébe kerülnek. Segít a kémia Kevesen ismerik ezt a sok­oldalú felkészültséget igény­lő szakmát, s izgalmasabbnál izgalmasabb műhelytitkait. Ezekből gyűjtöttünk össze most egy csokorra valót. Hogyan lesz valakiből res­taurátor? Aki elmondja: Kiss Péter- né, Korompay Bernadette: — Előbb a könyvkötő szak­mát sajátítottam el, azután kerültem ide. Elvégeztem a Nemzeti Múzeum által szer­vezett féléves bentlakásos tanfolyamot. Munka közben jöttem rá, hogy ez nem elég. Az egyetemmel próbálkoz­tam, s fel is vettek a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemre biológia-ké­mia szakosnak. Mindkét tárgy — különösképp a kémia — ismeretanyagát nagyszerűen hasznosítom a mindennapok során. fürdő következik, » eltávolít­juk a különböző rézvegyüle- teket. Desztillált vízzel sem­legesre főzzük, majd elek­tromos szárítókemencébe he­lyezzük elődeink ékszereit. Ki a hiperférfi? A pálos kolostor hajdani lakójának csontváza, kopo­nyája nem sokat mond a laikus számára. A szakembe­reknek viszont információk tömegét nyújtja. Elárulja ko­rát, vall kínlódást okozó be­tegségeiről, sőt — bármennyi­re is meglepő — férfiasságá­nak fokáról is. — Mi i6 foglalkozunk nem­es kormeghatározással. Az előbbire huszonkét féle is­mérvet kell egyeztetni, s így aztán az is kiderül, hogy ki volt a + 2-es minősítésű hi­perférfi. A nőkről viszony­lag könnyen megállapíthat­juk hányszor szültek. A kor megjelölésénél négy módszert alkalmazunk: a koponyavar­ratok belső elcsontosodását, a comb- és a karcsont felső Ízü­letének átfűrészelt metszetét és a szeméremcsont alakulá­sát vizsgáljuk. A köszvény- ről, a tuberkulózisos betegsé­gekről is tanúskodnak a cson­tok. S ha már a meglepetések­nél tartunk, említsünk meg egy első hallásra hihetetlen­nek tűnő tényt: az öt-hatezer évvel ezelőtt élt embereknek még a vércsoportját is kide­ríthetik a kutatók. — Ezzel a témával dr. Len­gyel Imre szegedi orvos fog­lalkozik, az eljárást is ő dolgozta ki. Az ötödik csigo­lyát — achát — golyósma­lomban csontlisztté őrli, s különböző elemzésekkel jut el a pontos eredményig. Ez a régészek számára fontos, hiszen az egyes rasszokra bi­zonyos vércsoportok a jel­lemzőek. A várvédő sisakja Sajnos az egri erősséget látogató turisták között olya­nok is akadnak, akik nem sokra becsülik a múlt relik­viáit. Egyikük — még a tavasszal — barbár módon összetörte a Dobó síremléket díszítő vö­rösmárvány sisakot. A ke­gyeletsértő mégsem érte el célját, mert a restaurátorok segítettek. — Megkerestük a régi fo­tókat, a korabeli rajzokat. A meglévő töredékeket összera­gasztottuk, s az útmutatók alapján kiegészítettük, még­hozzá házi recept szerint ké­szített „műmárvánnyal”. Ez tulajdonképpen különböző színekre festett gipszkeverék volt. A rajzolat, s a fényes bevonat az eredeti hatását kelti. Csuhaj Zsuzsanna a munka változatosságát emlegeti. — Akik vidéken restaurá­torkodnak, azok univerzális képzést kaptak. Érthető is, hi­szen bronz-, ezüst-, ón-, vas- tárgyakat, csontanyagot, ré­gészeti, néprajzi emlékeket, fafaragványokat, bőr és tex­til viseleteket kell konzervál­nunk. Ez a sokszínűség adja a hivatás szépségét. A vidéki jelző sokak szá­mára még mindig leértékelő ízű. A valóság azonban épp az ellenkezőjét bizonyítja. Az egri múzeum és a restau­rátor műhely munkatársai­nak újszerű kezdeményezé­sére két évvel ezelőtt or. szágszerte felfigyeltek. ök rendeztek ugyanis — első­ként, igen jól sikerült, szín­vonalas kiállítást a restaurált tárgyakból. Arra is gondol­tak, hogy bemutassák az al­kotótevékenység egyes fázi­sait. Hozzájárultak ahhoz, hogy a tudomány közkinccsé tegye a múlt rejtjelezett üze­netét. A neolit, a bronzkorból, az Árpádok idejéből... Pécsi István Főiskolai tanárképzés indul gyors- és gépírásból, magyar nyelv és irodalombéi Az irodák munkaerőképzésének helyzete Három tantárgy: magyar nyelv és irodalom, gyorsírás é6 gépírás tanítására jogosí­tó diplomát kapnak majd azok a fiatalok, akik ennek az új formájú felsőfokú kép­zésnek a hallgatói lesznek a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskolán. Az első évfolyamot a szeptemberben kezdődő tanévvel indítják. Ehhez még azt is elmondták az Oktatásügyi Minisztérium­ban, hogy a létszám már be­telt. Az oktatás egyelőre a főiskola magyar nyelvi tan­székének keretében törté­nik, a későbbiekben önálló gyorsírási és gépírási tan­széket szerveznek. Arra is lehetőség nyílik majd, hogy akik korábban a gyorsírás- és gépírástanítókat vizsgázta­tó állami bizottság előtt ok­levelet szereztek, magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatására is képesítést sze­rezzenek levelező tagozaton a nyíregyházi főiskolán. A tanárképzés ezen új formája megszervezésének háteréhez tartozik — amint ezt nemrégiben az oktatási miniszter is hangsúlyozta, a Gyorsírók és Gépítók Nem­zetközi Szövetségének Bu­dapesten megrendezett világ- kongresszusán —, hogy a tu­dományos és technikai for­radalom korában sem nél­Rendelet az építési adóról Megjelent a Miniszterta­nács rendelete az építési adóról s ezzel egyidőben ad­ta ki ennek végrehajtási jog­szabályait a pénzügyminisz­ter. Az új intézkedés szerint a vállalati döntési körbe tartozó beruházások építési­szerelési munkái után építé­si adót kell fizetni. A rende­let célja, hogy orientálja a vállalatok döntéseit: beru­házásaikban minél kisebb le­gyen az építési hányad, te­hát elsősorban új gépek be­szerzésével, korszerűsítésével oldják meg a fejlődést. A rendelet hatálya kiter­jed az állami vállalatokra, az önálló elszámolás rendszeré­ben működő más álami gaz­dálkodó szervekre, a társa­dalmi szervezetek vállalatai­ra és a szövetkezetekre, va­lamint ezeknek és má6 szo­cialista gazdálkodó szerveze­teknek társulásaira. Ha egyesülésben végeznek beru­házást, akkor a vállalatok részvételük arányában fize­tik az építési adót. Eddig az építési adó kulcsa 10 száza­lék, ami a fejlesztési amorti­zációs alapot terheli, és nem minősül beruházási költség­nek. Az építési adó alapja a beruházásként elszámolt épí­tési-szerelési munkák szam- laértéke. A végrehajtási rendelet melléklete felsorolja az épí­tési adó alól mentes beruhá­zásfajtákat. Ebből kitűnik, hogy a lakosság közvetlen környezetét, kereskedelmi és művelődési ellátását és a részére nyújtott szolgáltatá­sokat érintő beruházások mentesülnek az építési adó alól. így többek között nem kell fizetni építési adót lakó­házak, művelődési és oktatási épületek, utak, vasutak, hi­dak, állami és szövetkezeti kiskereskedelmi üzletek, köz­területi parkok építése után. Ezenkívül mentesülnek az építési adó fizetése alól a kü­lönféle községgazdálkodási szolgáltatást végző vállalatok, továbbá talajerő-gazdálkodá­si, parkosítási és városi kerté­szeti, lakásszolgáltatási és más közszolgáltatást végző vállalatok. Á rendelet 1976. január el­sején lép hatályba, s ettől az időponttól kezdve az 1975. augusztus 1-e után kötött szerződések szerint, a tényle­gesen kifizetett építési-szere­lési teljesítmények alapján kell alkalmazni a jogszabá­lyokat, fizetni az építési adót. (MTI) külözhetjük a jól képzett gyorsírók es gépírók mun­káját. Ezt a gazdasag, a po­litika, a mindennapi élet legkülönbözőbb területeinek gyakorlata meggyőzően bi­zonyítja. Ezért a magyar ok­tatásügy nagy gondot fordít a gyorsírók és gépírók kép­zésére, szakmai műveltségük állandó emelésére. Magyarországon már a 60-as évek elején olyan szakközépiskolai forma szü­letett, amelyben a közisme­reti tárgyak mellett gyors­írásból és gépírásból is érettségiznek a tanulók. A legutóbbi tanévben az or­szág mintegy 60 közgazda- sági szakközépiskolájában 7300-an tanultak gyorsírást és gépírást. Évenként 1700- an szereznek középfokú ké­pesítést. Az ország több mint 60 — kétéves képzési idővel működő gépíró- és gyorsíró- iskolájában évente csaknem 5000 gyorsíró és gépíró ta­nul. Oktatási rendszerünk korszerűsítésével lehetővé •yált, hogy a gimnáziumi ta­nulók fakultatív tantárgyul választhassák a gyorsírást és a gépírást. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsé­ge rendszeresen foglalkozik a munkájukat hivatásszere­tettel és magas színvonalon végző gyorsírók és gépírók szakmai továbbképzésével. Ezt a célt szolgálják az évente rendszeresen meg­rendezett versenyek is, ame­lyeknek régi hagyományai vannak Magyarországon. A tanulók versenyein évente mintegy 20 ezer dolgozatot adnak be. A tanulói gyors­író- és gépíróversenyeket — az eddig elért magas szín­vonalak alapján — beiktat­ták az egyéb tantárgyakból is rendezett országos tanul­mányi versenyek közé. A legutóbbi tanévben már nem kellett érettségi vizsgát ten­niük gyorsírásból, illetőleg gépírásból azoknak a vég­zős szakközépiskolai tanu­lóknak, akik az országos ta­nulói versenyen kiváló ered­ményt értek el. (MTI) 20 05: Szakonyi Károly: Életem, Zsóka A darab főhősét — Köves Ferenc, harminckét éves Q JIMmM 1875. augusztus 8., péntek VACLAV MIHALSZKIJ: írót — a barátja halálakor érzett megrendülés arra készteti, hogy egy átvirrasz­tott éjszakán végiggondolja életét. Az őszintén újraélt események rádöbbentik, hogy minden lehetőségét elher­dálta: ígéretesen induló te­hetsége elszürkült, eljelen­téktelenedett az állandó pénz- és sikerhajhászásban. Már ha akarna sem tudna jelentősét alkotni. őszinte barátság helyett a felszínes kapcsolatokat kereste — köz­vetve hozzájárult barátja öngyilkosságához — s mind­ezzel helyrehozhatatlanul tönkretette gyönyörűen in­duló házasságát ia. Ha jnalban már tisztán lát­ja veszteségeit, kétségbeeset­ten próbálja menteni az egyetlen még menthetőnek látszót, házasságát — fele­sége azonban már képtelen az újrakezdésre, nem hihet; többe--benne. ~~ , g|mmiiiii-v^ ~melyet még édesapja ültetett, (Befejező rész) 1950. Párizs. V. A. Visnyevszkij. Kedves Papa! Most jöttem fel lét­rán a padlásra, székhelyemre, s nézem, miként nyugszik le a nap. Az égnek az oldala ég, lángol. A létrán álltam, néztem a napnyugtát. Arra gondoltam, hogy Te nyugaton a másik ol­dalon nézed ezt, mintha csak kerítés lenne. Sírva fakad­tam, olyan szép volt. És sze­rettem volna leírni szavak­kal. Nem neked, hiszen Te láttad a másik oldalról, csak hogy megmaradjon. És kigondoltam: a nap­nyugta lángolt. Ugye, jól kigondoltam. Mindjárt tudtam, hogy ne­ked tetszeni fog. Eh, ha tud­nék, olyan dalt írnék, hogy mindenki énekelné. Viszontlátásra! Fiad, Szlavka. 1952. A leveleket Szlavka egy bádogdobozban őrizte, abban rejtette el a íiatei diófa alatt, ííl; Ä vékony ágak az ablak üvegén el-eltakarták a hol örömtelen kék, máskor szo­morúan szürke eget, egymás után teltek az egyhangú na­pok, a megismételhetetle­nek, a megfejthetetlenek. A hetedik osztályban tör­tént. Német nyelvórán. Ausland — külföld. És külföldi ? Ausländer. Helyes. Utolsó pad, figyeljen! A ta­nárnő krétával kopogott a táblán. Visnyevszkij, ne aludj. Umlautos a-t kell ír­ni. — Umlaut. Visnyevszkij, hová mész? A tanárnő útját állta. — Engedjen — szólt és fél­retolta a tanárnőt, majd ki­szaladt a folyosóra. A napfénytől verőfényes folyosón olyan csend volt, hogy hallatszott a vibráló porszemecskék csengése. Valakinek az árnyéka vil­lant fel a lépcsőfordulóban. Szlava különös nehézséget ér­zett lábában. Éppen úgy, mint álmában, amikor sza­ladni kellene, de nem tud mozdulni. — Papa — kiál­tani akart, de alig haDható hang jött ki szájából. Becsapódott a főbejárati ajtó. — Utol kell érnem. Lassan, de olyan lassan, mintha betegség után tanulna járni, Szlava kilépett az aj­tón. Vele szemben egy század katona jött. Az élen egy ti­zedes haladt, vörös zászlóval kezében. Sokan voltak, szépen éne­keltek a katonák. De legfel­jebb csak idősebb testvérei lehetnének. És még a zöld gimnasztyorkájuk sem volt kopott, s nem is a frontról jöttek, hanem a laktanyából és a gőzfürdőbe mentek, a szomszéd utcába. Szlavka egészen addig né­zett utánuk, míg a kanyarban el nem tűnt előtte a zászlós katona. Ezután lábaiból hirte­len eltűnt a merevség és fut­ni kezdett. Hazáig szaladt. Az ajtó zárva volt, saját kulcsával nyitotta ki. Szinte elaléltan kutatta át a két szobát, a szekrényt, melyben ott lógott édesapja kabája. Az íróasztala fölött a képét nézte. Ujjaival tapogatta a sötét meggyszínű keretet. A fekete hajú, nagy szemű, ar­ca jobb felén kicsiny gödör­rel díszített apja, mintha mosolygott volna. Nem ő mosolygott, csak a napsugár villant meg arcán. — Mi történt, fiacskám — kérdezte édesanyja, akit iro­dájában keresett meg. — Semmi, csak úgy tűnt.., Anyja arckifejezéséből Szlava mindjárt kivette, hogy édesanyja nem érti, mi tör­tént. — Mi van veled? Resz­ketsz — s a mama átölelte ŐL — Beteg vagy? — Milyen vagy — s hom­lokon csókolta Szlavkát. — Nem leszek soha beteg), it -«teása* mepfc — Hová tűnhetett apám? Láttam őt! Megismertem azonnal. Lehet, hogy szállo­dában szállt meg. Meg akar­ja tudni, hogy élünk mi a mamával. Szlavka körbejárt minden szomszédot, de hiába. Sokáig állt a szálloda előtt, figyelte a kijövőket, de nem látott ap­jához hasonló embert. Késő este ért haza. — Mi van veled — kérdez­te édesanyja — a legkisebb zajra is remegsz. Csak nem csináltatok valamit... — És ha megtudta a papa, hogy a mama férjhez ment és ezért visszafordult — gon­dolta kétségbeesve. — Mondd meg, mi történt? — Hagyj békén — te hi­báztál. Áruló vagy, férjhez mentél. — Mi van, Szlavka — kér­dezte sápadtan a mama. — Mi történt fiacskám? — A papa bejött az iskolá­ba, csak én nem értem utol. — Mindd el, miként tör­tént. Szlava elmondta. — Ez csak úgy tűnt ne­ked. Hallucináltál — fakadt sírva a mama. — Édesapádat Moszkva alatt ölték meg. A tankja La- rinyenko szeme láttára égett el. ö édesapád barátja, egy évig feküdt a kórházban. Nem akartam ezt mondani neked, mert mindig vártad az édes­apádat. .. — És ha téved — akarta mondani a fiú, de nem jött ki hang a száján. Még napokig mindenkit megnézett az utcán, s min­den parányi zajra megrettent — de reménykedett. Aztán ez az érzése elhalványodott. Mi­kor végleg megértette, hogy hallucinált, fájdalmas gondo­lat fogta el — soha nem jön már. "L - Oroszból fordítottal &ám&ász .Béla,

Next

/
Oldalképek
Tartalom